46. fejezet

Sziasztok :)

Végre újra itt vagyok!:D yeeey

Köszönöm azoknak, akik még mindig itt vannak és olvassák a blogomat. Nagyon jó érzés látni, hogy a megtekintések száma egyre csak nő, de nem is erről kéne beszélnem, hanem arról, hogy végre itt a nyári szünet! Elballagtam véglegesen az általános iskolából, így most jó sok szabadidőm van. Próbálok sok időt fordítani az írásra, csak az a baj, hogy sokszor nincsenek ötleteim, viszont nagyon igyekszem és remélem, hogy ez kárpótól titeket egy kicsit, na meg az, hogy most itt van a következő rész. :)
Remélem, hogy tetszeni fog nektek és kérlek titeket, hogy kommeteljetek vagy pipáljatok, mert nagyon sokat jelentene nekem. És előre is bocsánatot kérek az előforduló helyesírási hibák miatt, vagy bármi hasonló, de nagyon siettem, hogy tudjak nektek publikálni végre valamit. Remélem, hogy vannak még olyanok, akiket érdekel ez a történet és szívesen olvassák az írásomat. Azt is tudom, hogy nem vagyok a legjobb és sokat kell fejlődnöm, de nagyon próbálkozok, hogy nektek a legjobbat nyújthassam. Nagyon sok tervem van még ezzel a story-val ezért remélem, hogy folytathatom nektek, mert nekem ez jelentené a legnagyobb boldogságot most. Az írás az, ahol ki tudom fejezni magam, és ha olvassátok is, csak még jobb!
Imádlak titeket!

Puszi: Milly

46. fejezet: Jóból is bármikor lehet rossz...

Katy Perry - Dark Horse  ft. Juicy J

Szerencsére mindannyian időben oda értünk a bowlingozás helyszínére és senki se késett, bár azért Edinnek halkan megjegyeztem, hogy a popsztárra kellett várjunk és, hogy majdnem miatta késtünk el, de szerencsére nem vette magára Mr. Saade. 

Kezével átkarolt a vállam fölött és így lépkedtünk be a pályákhoz a többiek mögött haladva. A hely szárazjég füstjével volt tele és nem is értettem volna miért, na épp akkor nem láttam volna, ahogy a gép kiokádja magából a fehér füstöt, amikor tarolt valaki, persze hangos kiabálás követte ezt az eseményt. Elmosolyodtam és ez barátomnak is feltűnt, aki rám nézett és visszamosolygott rám, amikor tekintetünk találkozott. A zene kellemes hangerőn szólt a hangfalakból és épp az egyik kedvenc számom indult el, amikor a lefoglalt pályához értünk. Eric a kezét lecsúsztatta a derekamra és mind a ketten a kijelzőt kezdtük el nézni. Mindenkinek a neve fel volt sorolva egymás alatt.

-Oké, akkor Alex kezd!-nézett kicsit hunyorogva nővérem a kijelzőre, mi pedig addig helyet foglaltunk a kanapén a pálya előtt.

-Egy tapsot kaphatnék?-kérdezte színésziesen megjátszva magát Alex, mire mi tapsolni és ujjongani kezdtünk, csak a játék miatt. Oda ment a golyókhoz és megfogott egy neon zöld színűt, majd rutinosan elgurította, de nem volt szerencséje mivel csak 4 bábut döntött le. Ami miatt a fiúk rögtön lehurrogták. 

-Ezért kellett tapsolnunk?!-hökkent fel mellettem barátom, mire Alextől csak egy szemforgatást kapott. A következő játékos jó barátom, Edin volt, aki már nem volt olyan jártas ebben a játékban és ez látszott is, mivel először keménykedni akart, hogy egy kézzel felveszi a kék golyót, ami lesett a kezéből, mi pedig próbáltuk vissza fojtani a nevetésünket, de nem nagyon sikerült.

-Na mi van nem bírod el?-gúnyolódott a másik táncos vele, mire ő szemét forgatva "hahaha"-zott egyet.-Megártott a sok kaja!-tette hozzá és megrántotta a vállát, majd megállt egy helyben és várta, hogy Edin elgurítsa a golyót. Először úgy látszott, hogy egész jót dobott, aztán kiment a szélére, Edin pedig vállat vonva ült le mellém a kanapéra.

-Azt hiszem ennél több pontot ma nem fogok szerezni!-nevetett fel kínjába, mire én megböktem.

-Hidd el én se leszek sokkal jobb nálad!-biccentettem a fejemmel, mire lehajtotta a fejét. A kövi "versenyző" a szőkeség volt, mire én és Kylie ordítani kezdtünk neki.

-Hajrá Ash!-formáztam kezemből tölcsért a szám előtt, hogy hangosabb legyen a kiabálásom.

-Volt egy hallásom!-szólalt meg mellettem Eric és behunyta a szemét. Én csak mosolyogtam a kijelentésén és mintha meg se hallottam volna kiáltottam még egyet oda Ashleynek biztatás képen.

-Várj, vedd a pirosat vagy a fehéret azok a legkönnyebbek!-ment oda neki segíteni Edin, mire Eric meglepetten felvonta a szemöldökét és hirtelen felém fordította a fejét, tekintetünk pedig pont találkozott, mivel én is rá kaptam a fejem.

-Hohó, itt van valami!-mondta, mire én megrántottam a vállam.

-Bárcsak lenne!-néztem egy pillanatra felfele, majd befogtam, mivel Edin vissza jött és Ashley pedig elhajította a golyót, de úgy, hogy neki csapta a földnek, mire mindenki elkezdett nevetni.

-Jó dühös a csaj!-motyogta mellettem Edin, amivel egyet értettem.

-Szép volt Ash!-nyújtottam ki a kezem, hogy adjon egy ötöst, amikor ment leülni. Eric következett, aki felállt mellőlem és kiválasztott egy golyót. Azon ahogy elgurította a golyót az látszott, hogy eléggé sokat szokott járni ilyen helyre és ő volt az első aki tarolt, erre pedig a gép füstöt adott ki, csak Eric miatt, aki vissza sétált hozzám.-Ügyes vagy!-követtem tekintetemmel végig ahogy leül mellém, és egy puszit nyomtam az arcára.

-Kend te jössz!-szólt nekem Alex, mire felpattantam. Kimentem és választottam egy szimpatikus sötétlila golyót, majd bemértem a bábukat és szépen elgurítottam. És annyira nem is sikerült rosszul, mert 8 bábut döntöttem le. Megvontam a vállam és vissza sétáltam a helyemre, de Edin nem volt ott.

-Klassz voltál!-dicsért meg Eric, majd adott egy csókot.

-Edin?-kérdeztem és még egyszer a mellettem lévő üres helyre néztem.

-Elment piáért!-mondta, mire én bólintottam.

-Megyek segítek neki!-álltam fel megint, majd a bárpult felé siettem, ahol szememmel hamar meg is találtam táncoslábút, akihez oda mentem.-Mit kértél nekem?-támadtam le, mire kis szívinfarktust rá hozva nézett rám.

-Almalevet!-mondta, mire én felhúztam a szemöldököm.

-Hogy mit?-kérdeztem és hangom egy oktávot ugrott felfele, amin elmosolyodott.

-Hülyéskedek, alkohol mentes koktélt rendeltem neked, de hogy milyet az titok!-mondta, mire én bólintottam.

-Oké, ha koktél, akkor biztos jó!-mosolyodtam el, és amikor megkaptuk a piákat én is felvettem hármat és ő is, majd vissza mentünk a többiekhez. Amint oda értünk, mindenki felpattant és elvette tőlünk a rendelt italát. Én is bele ittam a nálam maradt koktélba, amiről fogalmam sincs milyen volt, de ha jól éreztem akkor valami mangós lehetett. A kijelzőre néztem és azt láttam, hogy Alex és Edin már dobták a 2. kört. De hát...Edin itt se volt. -Ki volt az aki Edin helyett gurított a 2. körben?-kérdeztem és körbe néztem. Edin felháborodva felpattant és ő is a kijelzőt kezdte tanulmányozni.

-Basszátok már meg! Ki volt?-vágta csípőre a kezeit. Alex felemelte a kezét, mint az iskolában a gyerekek, mire Edin oda ment és arcba öntötte a koktéljával. Először eltátott szájjal néztem, majd csatlakoztam a többiekhez, akik szinte fuldokoltak a röhögéstől. Nem csoda, az az arc és tekintet Alexnek ami volt, az valami eszeveszett. Kezeit széttárta, álláról csöpögött le a kék ital ami a nadrágján landolt, a pupillái pedig úgy kitágultak, hogy szinte túl érték a barna íriszeit. 

-Ezt azért nem kellett volna!-mondta Kylie, de azért nevetett még rajta. Alex felpattant és megtörölte az arcát egy zsebkendővel amit Ash-től kapott, mi pedig kezdtünk lecsillapodni.

-Ezt még vissza kapod!-nézett fenyegetően Edinre, aki csak kezeit enyhén megrázta maga előtt, ezzel azt jelezve, hogy "annyira fél" tőle. Miközben Ashley kiment és gurított Eric kikísérte a mosdóba Alexet, mivel ragadt mindene. Pont időben értek vissza a srácok, mivel Eric jött újra, de most "szerencsére" nem tarolt. Utána pedig én álltam fel és már rutinosan elvettem egy nehéz golyót és meglendítettem a kezemet, és csak bámultam a golyót merev tekintettel, hogy mikor ér a pálya végéhez. Amikor pedig oda ért, csak arra kaptam fel a fejem, hogy a gép megint füstöt nyom ki a pályára. Ez pedig csak egyet jelentett: taroltam. Mosolyogva fordultam a többiekhez, akiktől kaptam egy tapsot, én pedig pukedliztem egyet, majd helyet foglaltam.

-Úgy látszik emberedre akadtál!-biccentett felém Alex és közben Ericre nézett, aki végig bámult, nekem pedig ajkaim mosolyra húzódtak.

-Úgy is én gyerek!-dobtam hátra a hajamat, amivel arcba csaptam barátomat, aki kissé meglepődött fejjel nézett vissza rám.

-Azt majd meglátjuk, ne legyél olyan biztos benne!-mondta és kezét mögém tette a háttámaszra, közben pedig töretlen szemkontaktust tartott velem. Azt az idilli pillanatot pedig egy furcsa, nagyon hangos csipogó hang zavarta meg, majd hirtelen minden fény kialudt, sokan pedig sikítani és kiabálni kezdtek, az ott lévő gyerekek pedig sírni. Mindenki elő kapta a telefonját és azzal kezdtünk el világítani. Felálltam a helyemről és próbáltam körbe nézni, majd egy kéz hirtelen elkapta a csuklómat.-Velünk muszáj valami mindig történjen?-próbálta túl kiabálni a többi ember hangját.

-Úgy látszik igen!-válaszoltam, majd össze kulcsoltam ujjaimat az övével és magunk elé világítva próbáltunk meg kijutni az épületből. Amikor pedig hosszas idő után kiértünk teljesen meglepődtünk.

-Na ne hülyéskedjetek!-szólalt meg mögöttünk nővérem.

-Hogy lehet az, hogy egész Stockholmban elment az áram?-kérdeztem, de erre senki se tudta a választ.

-Lehet, hogy nem az egészben, de az biztos, hogy itt a környéken nincs!-mondta okoskodva Kylie, én pedig próbáltam haladni az emberek között.

-Szörnyen tájékozódom sötétben, szóval inkább ti vezessetek el valahova!-torpantam meg és hagytam, hogy előre mennyen valaki, aki Eric volt és engem is húzott maga után. Az emberek többsége kijött mindenhonnan és arra vártak, hogy megtudják mi történt, de senki nem tudott mondani egy normális választ. Mindenhol hangos beszédet és válaszra váró embereket lehetett látni, akik mind kétségbe voltak esve. Oké, annyira nem a világvége! Csak...elment az áram! Jó, igaz, a 21. században vagyunk..és igen is érdekes, hogy elment az a kibaszott áram, ez már nem a kőkörszak. Itt már majdnem mindenhez kell! Amikor Eric végre megtalálta a kocsiját, gyorsan beültünk és ő pedig beindította.

-Oké, akkor most mennyünk haza?-nézett rám összezavarodva. 

-És otthon mit akarsz csinálni korom sötétben?-kérdeztem vissza, mire bal kezével kicsit ráütött a kormányra.

-Honnan tudjam!-szorította össze a fogait, majd hirtelen kinyit a hátsóajtó és bepattant egy szöszi.

-Köszi, hogy engem majdnem engedtetek volna Alexékkel hazamenni!-mosolygott ránk gúnyosan és közben bekötötte magát.

-Ajh, ne legyél ezen fent akadva. Eric induljunk haza!-fordultam végül beleegyezően előre. 

-Oké!-motyogta halkan, majd felkapcsolta a kocsi lámpáját és kihajtott a főútra....

Aznap este 22:09

Amikor Eric a ház előtt leparkolt mindenki még bent maradt a kocsiban. Az egész társulatunknak gondolom többször is átfutott az eszén az a kérdést, hogy be mennyen-e vagy inkább ne. A két hely között eléggé sok különbség volt. A kocsiban: meleg volt, égett a lámpa és ha nagyon kellett még mini telefontöltő is volt. Míg bent a házban: hideg volt, korom sötét, és ott aztán áram nélkül biztos, hogy senki nem tud feltölteni telefont, viszont van kaja és innivaló. Igen, ez egy hatalmas dilemma volt mindannyiunk számára, de mégis hosszas megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. Amint beértünk Eric megszokásból a villany kapcsoló felé nyúlt, amin elmosolyodtam.

-Nincs áram, drága!-mondtam kicsit gúnyos hangnemben, de közben végig mosolyogtam.

-Igen, észre vettem!-nézett rám és még a sötétben i láttam, ahogy csillognak a szemei. Telefonommal világítva mentem be a szobába onnan pedig a gardróbba, ahol felkaptam magamra egy szövött pulcsit, mert eléggé éreztem már az őszi hőmérsékletét, főképp, hogy itt "néhány" fokkal kevesebb, mint Los Angelesben. Vissza mentem a konyhába ahol Eric gyertyákat gyújtogatott, Ashley pedig vacogva ült az egyik széken.-Oké, ennyi gyertyát találtam, ide elég lesz!-nézett fel és megcsodálta az égő fehér gyertyáit. 

-Ash, jó lenne ha felvennél valami melegebbet a vékony kabátodnál, mert szét fogsz fagyni!-adtam ki az utasítást barátnőmnek, aki szófogadóan elment a vendégszobába és amikor vissza jött már két réteggel vastagabban volt öltözve.

-Volt már valaha olyan, hogy ez történt? Úgy értem...az, hogy elment mindenhol az áram?-kérdezte Ash és közben kezeivel dörzsölte a combjait, hogy hátha kicsit felmelegíti vele.

-Nem hiszem!-motyogta Eric és hátulról átölelt ezzel is engem melegítve. A szemeim már hozzá szoktak a sötéthez, viszont én még nem. Nem éreztem magam jól, túl nagy volt a feszültség és az, hogy nem tudtunk semmit, csak még idegesebbé tett. A sötétség veszélyes dolog, nem lehet tudni mi fog történni alatta, viszont ellene nem lehet tenni semmit...

Kis idő múlva azon kaptam magam, hogy a puha kanapén alszom, Eric karjaimban. Lassan nyitottam ki a szemem és azt láttam, hogy még mindig sötét van. Óvatosan kibújtam Eric karjai közül, mire ő mocorogni kezdett, de szerencsére nem kelt fel. Az asztal felé nyúltam és kis tapogatózás után megtaláltam a telefonomat, amin megnéztem az időt. 1:23-mat mutatott. Nemsokára reggel van, addig már csak kibírjuk. Körbe világítottam a helységben, de Ashleyt nem láttam sehol, ezért felálltam lassan és macska járás szerűen kezdtem el lopódzni a vendégszoba felé. Kinyitottam az ajtót, de az ágyban se volt senki, ugyan úgy volt az egész szoba, ahogy hagytuk. Ne ekkor rám jött a pánik és már nem foglalkozva a lépéseim hangjával kezdtem el bejárni az egész házat, de nem láttam sehol. Gyorsan kimentem a békésen alvó barátomhoz és halkan szólítgatni kezdtem.

-Eric...- nem reagált semmit.- Eric, szívem, kelj fel!-simítottam meg az arcát, mire végre megmozdította a fejét és fáradt hangon nyöszörögni kezdett.-Eric, kelj fel kérlek!-simítottam meg újra az arcát, mire végre megmozdult és megdörzsölte a szemét.

-Mi történt?-kérdezte rekedt hangon és kis résnyire nyitotta a szemét. Mér ilyenkor is tökéletesen nézett ki, és olyan édes volt.

-Ashley nincs a házban!-mondtam végül kis ábrándozásom után, mire ő először csak sóhajtott egyet.

-Mi az, hogy nincs a házban?-kérdezte fáradtan és vissza csukta a szemét.

-Az, hogy nincs a házban megnéztem, de nincs bent!-mondtam, mire végre kinyitotta a szemét.

-Hova tűnt?-kérdezte és szemével hunyorgott, mivel sértette a fény.

-Kettőt kérdezz és könnyebbet!-mondtam, mire felállt és ő is elő halászta a zsebéből a telefonját, majd körbe nézett.

-Mindenhol megnézted?-kérdezte, mire csak szótlanul bólintottam.-Fürdőszoba, gardrób?-kérdezett tovább, mire én szintén bólintottam.-Istenem, ez a lány!-sóhajtott egyet, majd hirtelen elindult maga elé világítva ki az udvarra.

-Úgy gondolod, hogy itt van kint?-kiáltottam utána, miközben loholtam, hogy utolérjem. 

-Nem gondolom sehogy, csak hátha!-mondta kissé idegesen, amin meg se lepődtem. Valamiért Ash mindig elintézi, hogy legyen valami "izgalom" a napjainkban. Közben gyorsan haladt előre és tekintete ide-oda cikázott és az egész udvart próbálta felmérni a tekintetével. Oldalra néztem, de semmit se láttam, csak a sötétséget. Eric megtorpant én pedig vissza néztem rá.

-Látsz valamit?-kérdeztem, mert nagyon elbambult.

-Azt hiszem!-felelte és nagy lépéseket kezdett tenni arra felé, amerre az előbb nézett, én pedig utána futottam, majd nem sokkal később megláttam azt, amit ő olyan messziről már kiszúrt. Oda rohantam és rögtön letérdeltem hozzá a fűbe.

-Istenem!-kezdtem el nézni a pulzusát először a nyakán, majd inkább a csuklóján próbálkoztam. Szerencsére éreztem, így gyorsan lekaptam magamról a pulcsit és rá terítettem. Nem értettem miért jött ki ide, és azt se, hogy mikor, vagy hogy, hogy nem vettük észre! Az biztos, hogy nagyon mélyen aludt, mivel paskolni kezdtem az arcát, de meg se rezzent tőle.-Ash, ébresztő!-ütöttem egy kicsit nagyobbat az arcára. Közelebb hajoltam hozzá, hogy megtudjam nem-e ivott valami kemény piát, de nem volt alkohol illata. Az egyik kezemben a telefonomat tartottam a másikkal pedig az egyik szemhélyát húztam fel, hogy lássam a pupilláját. Sejtettem, a pupillája órásira nőtt.-Kiütötte magát!-mondtam kicsit riadtan, mire Eric felkapta és sietős léptekkel a házba vitte. Szememet a könnyek mardosták, de egy nagy levegővétellel vissza nyeltem azokat. Ericék után mentem, majd bent a kanapéra fektetett lányra kerestem egy pokrócot és rá terítettem.

-Mit lehet ilyenkor vele csinálni?-kérdezte Eric és mellém állt. Először furcsán méregetni kezdtem a kérdése hallatnám, mire sóhajtott.-Ne gondolj rosszra!-fordította a fejét felém, amikor felfogta, hogy miért is nem válaszolok.

-Biztos nyugtatót vett be, ilyenkor meg kell várni míg elmegy a hatása, és 2 óránként figyelni kell a pulzusát!-vontam meg a vállam, és tekintetem vissza vezettem a lányra.

-Sejthettük volna, hogy ki fogja használni a helyzetet, de örüljünk, hogy nem ment el sehova messzebb!-mondta Eric és karjával magához húzott és megölelt. 

-Menny aludni!-suttogtam vállába, mire ő felmorgott.

-Biztos, hogy nem!-mondta, mire én egy puszit nyomtam a nyakára.-Annyira biztos, mint az, hogy nem fogom engedni, hogy elköltözz!-mondta, mire én eltoltam magamtól.

-Eric!-mondtam ki a nevét, majd szünetet tartottam.-Ne kezd megint, ezt már eldöntöttem és el fogok költözni. Hidd el jobb lesz, hogy nem lógok rajtad annyit!-suttogtam és a kezeimet a nyaka köré fontam.

-De ne na!-nyafogott, mire én elmosolyodtam.

-Attól még ugyan annyit találkozunk!-biztattam, de ő csak nem akart belemenni, és ingatta a fejét.- Ezen többet nem vitatkozok veled, költözök és kész!-mondtam, majd egy hosszú csókot nyomtam ajkaira. Miután elváltam tőle lehuppantam az egyik fotelbe, Eric pedig a másikba, de ő hamar el is aludt, viszont én lehunyni se bírtam. Állandóan ellenőriztem Ash pulzusát és Eric arcát figyeltem. A telefonom már csak 23%-on volt és nemsokára teljesen lefog merülni. Akkor azt hiszem muszáj lesz vagy "ellopjam" Eric telefonját, vagy pedig álomra szenderülnöm. Lábammal idegesen dobogtam és néha ráztam, közben pedig nagyokat fújtattam idegességemben. Néha megfordult a fejemben, hogy hozok egy pohár vizet és Ashley pofájába öntöm, de inkább elvetettem ezt az ötletet. Eric szuszogott édesen a másik fotelben, olyan békés volt és annyira aranyos. Csak néztem ahogy mellkasa megemelkedik, majd lesüllyed, néha picit megmozdult, de ugyan úgy aludt tovább. Nem bírtam betelni a látványával, elkábított az, hogy mennyire magával vonz a jelenléte, leírhatatlan érzés volt látni ahogy ott fekszik és mindentől nyugodt, semmi gondja sincs. Igazából, az ő élete nyugodt is lenne, de én zavarom fel egy kicsit...vagy nagyon. Sokszor gondolkoztam azon, hogyha nem lennék vele vajon milyen lenne az én életem? És milyen az övé? Az biztos, hogy neki sokkal könnyebb lenne, és nem lenne ennyi feszültség minden nap benne. De mindegy, ezen nem akarok többet gondolkodni. Nagyon szeretem, és nem is tudom, hogy bírnám ki nélküle. 

Kicsit megráztam a fejem, hogy elszálljanak a rossz gondolataim, majd lentebb csúsztam és behunytam a szemem. Igaz aludni nem tudtam, de legalább pihentettem a szememet. Néhány pillanat múlva már nem bírtam csukva tartani ezért kinyitottam és láttam, hogy már kezd világosodni kint. Az ég már sötét-lilás árnyalatokban úszott és csak reménykedni tudtam abban, hogy hamar felkel a nap és minden rendbe jön. Azt hittem, hogy ez az este jó lesz, erre meg ez történik. És véletlen módon most nem miattam. Ez azért nagy dolog, mert általában ha történik valami, annak köze van Ewenhez, de ebben ő biztos nem játszott közre, vagyis nem nagyon tudott. 

-Kicsim, te miért nem alszol?-ébredt meg Eric és rekedtes hangos szólt oda nekem.

-Nem tudok és különben is sokkal jobb nézni téged!-mosolyodtam el, mire ő felállt és oda jött hozzám. Felkapott az ölébe, majd ő huppant le a fotelbe, én pedig az ölében ültem és fejemet a mellkasára hajtottam. Lágyan simogatni kezdte a hajamat, majd a gerincem vonalánál, utána pedig szorosan magához ölelt.

-Szeretlek!-mondta és egy puszit nyomott a hajamra.

-Én is téged!-válaszoltam, majd lehunytam a szememet és próbáltam elaludni. Így sokkal jobb érzés volt, hogy Erichez ennyire közel voltam. Sokkal kellemesebb volt az, hogy csak a sötétséget látom, az által, hogy lecsuktam a szemeimet. Ha Eric a közelembe van, mindig megnyugszok és egy ölelés tőle sokkal többet jelent nekem, mit bármi más...