14. fejezet

Sziasztok

Az én okosságom miatt most teszek fel egy új rész, de létszíves írjatok komikat, mert nagyon rossz, hogy nem kapok semmi visszajelzést. Viszont nem bírom ki, hogy ne tegyek fel új részeket és Yoora is állandóan ezzel nyaggat, így muszáj. Nem tudok mit hozzá fűzni, így csak Jó olvasást! és létszíves komizzatok :))
Puszi: Milly

14. fejezet: Kis titkok...

Teljesen elszántam magam, menni akarok, minél messzebb innen. És egy hamar nem is akarok vissza jönni. Csak az a baj, ha a családom megtudja, hogy Drewvel vagyok teljesen kikészülnek. Már így is van egy véleményük rólam és ezt ez a hír, csak még jobban rontani fogja. De az is biztos, hogy én ezekkel nem maradok itt, inkább gubbasztok Drew mellett egész nap, mint, hogy nézzem a nővérem arcát minden nap és azon agyaljak, hogy Ericnek talán én lettem volna a következő „áldozata”. Erre nekem semmi szükségem.

– Tényleg ezt akarod?-nézett rám a srác, mire én bólintottam.

– Igen, teljes mértékben!-megingatta a fejét, majd előre nézett és várta, hogy felérjen a lift. Csak az nem akart egy hamar. Nagyokat sóhajtottam és tudtam, hogy ebből Drew talán arra következtet, hogy nem is tudom mit kéne tegyek, de ha tényleg annyira jól ismer, mint amennyire állítja, akkor jól tudja, hogy ez nálam nem a tehetetlenség jele. Inkább csak azé, hogy már megint csalódnom kellett valakikben és talán ő az egyik olyan ember aki tudja, hogy ez nekem milyen rossz. Végre felért a lift és egy halk csilingelő szóval jelezte, hogy kinyílnak az ajtók. Kijöttek belőle az utasok, majd végre mi is beszálltunk és magam után húztam a bőröndömet. Utoljára vissza néztem a folyosóra, majd le a bőröndömre, hiszen egy ideig nem fogok ide jönni, sőt talán már soha...

Eric szemszöge

– Most komolyan itt álltok és még utána se szóltatok, hogy ne mennyen vagy valami?!-kezdett el okoskodni Maria. Most ebben a helyzetben majdnem képen töröltem. Kylie egy bárszéken zokogott én pedig úgy éreztem, hogy egyfelől miattam sír, ami igaz, így oda mentem hozzá.

– Nyugi!-simogattam meg a hátát, mire ő felnézett rám és bele ütött a mellkasomba.

– Hogy nyugodjak meg Eric, nem csak titkolóztam és hazudtam neki. De most elmegy egy olyan emberrel utazgatni, aki eddig az ellensége volt és minden rosszt ránk hozott!-én csak figyeltem ahogy az egész teste rázkódik a sírástól. Nem tudtam mit tenni, ha azt hajtogatom neki, hogy minden rendben lesz, azzal nem segítek semmit. Ha pedig elmegyek az lesz a baj. Vagy nem...mintha felkapcsolták volna a villanyt, úgy fordult meg bennem ez az ötlet.

– Nyugodj meg, mert mi is oda utazunk!-mondtam és utoljára megsimogattam a hátát, majd elő kaptam a telefonomat.

– Hogy érted, hogy mi is megyünk?-kérdezte Ed, mire én a fejét támasztó Edinre néztem. Megcsóváltam a fejem és mintha nem is hallottam volna a kérdését, úgy tettem fel inkább a sajátomat.

– Mit mondtak, Miamiba mennek először?– kérdeztem és mindenkin végig néztem.

– Azt hiszem igen!-felelte, mire Kylie és könnyes szemeivel rám nézett.

– Mi a fenét művelsz, ha Kend megtudja, hogy követjük ki fog nyírni!-mondta, mire én felmutattam felé a pisztolyt, amit még az említett adott. – Nálad felejtette?!– kérdezte inkább saját magától, de én is bólintottam. Szerintem nem felejtette, inkább csak nálam hagyta, vagyis ha megkérdezni, hogy miért van nálam, akkor valami ilyesmit kéne kiböknöm neki.

– Már csak az a baj, hogy nincs fegyver viselteid. Amerikába nem engednek át  fegyverrel!– szólalt meg az okoska táncos.

– Ne légy már ilyen haver, ha Drewnek állandóan sikerül, akkor nekünk is!– mondtam és a telefonomon kezdtem kutatni egy leghamarabbi Miamiba tartó gépet.

– Oké, de először vissza kéne menni Stockholmba és majd utána repülgetni a csaj után!– felelte mogorván Maria és megint az az érzés, hogy mindjárt felpofozom. Inkább kussolna...

– Drága Maria, csönd van, mert te úgyse jössz!-csitította el Rim, mire én nagyot néztem. Jó tudni, hogy állítólag nagyon jó barátnők és mégis így kioktatja.

– Megvan!-mondtam ki hangosan és láttam, hogy a következő gép Stockholmból egy nap múlva délután megy. Tökéletes nekünk.

– Mi az?-állt fel a mostanra már csak könnyeit törölgető csaj és a vállamba kapaszkodott.

– Ez az a gép, amivel menni fogunk Miamiba!-néztem rá, mire ő a nyakamba vetette magát.

– Köszönöm!-eléggé fullasztott már, de szerencsére elengedett, így végre oxigénhez tudtam jutni.-De...-jaaaj nee, ez a de ez már rosszul kezdődik.-...ha bántani mered a húgom a saját kezemmel fogom kitekerni a nyakad!– oké, ezt fenyegetésnek vettem, jó mondjuk szerintem annak is szánta.

– Hé, nyugi kislány én senkit nem akarok bántani!-tettem fel védelmezően a kezeimet, mire ő csípőre vágta mind a kettőt és felvonta a szemöldökét.

– Haver, mi se vagyunk hülyék. Teljesen belé vagy zúgva!-állt mellé Edin, mire én felhökkentem.

– Miről beszélsz? Nem, dehogy, ő csak barát!-vagy nem, de neki nem tök mindegy.

– Ahha, persze!-mondta Kylie és mellette a srác is bólogatott.– Csak szóltam, se testileg se lelkileg ne bántsd meg, mert nagyon rosszul fogsz járni!-mondta a lány és megfordult, de úgy, hogy a haja bele ment a számba. Fúúj... A többiek elhúztak, kivéve Alexet.

– Te is ki akarsz oktatni?-kérdeztem, mire megingatta a fejét.

– Nem, mert tudom, hogy bejön neked, már amikor neked ment, kicsit megbámultad, szóval ezt a témát én hanyagolom!-mondta és ő is kiment a lakosztályból. Egyedül maradtam, de miért kell mindenki velem foglalkozzon. Persze az néha jó, de ilyen esetekben inkább mindenki kussoljon. Én is megindultam az ajtó felé, amikor észre vettem, hogy Kendall itt hagyta a laptopját. Tudom szemétség, de a kíváncsiság kifúrja az oldalamat, annyira érdekel, hogy vajon mik lehetnek rajta. Körül néztem, majd leültem a kanapéra és az ölembe vettem a laptopot. Bekapcsoltam és szerencsére Kend nem volt előre gondolkodó, így nem kért semmi jelszót. A háttérkép egy kép volt Stockholmról, gondolom a repülőn fényképezte még mikor ide jött. Éjszaka lehetett, mivel csak a fények voltak láthatók rajta. De így is kurva szép. Bementem a mappák közé ahol találtam egy „Mix” címűt. Rá kattintottam, és rögtön bejött csomó dal. Volt közöttük David Guetta vagy éppen DJ BL3ND is. Lentebb menve találtam néhány „Mix by Me” címűt. Elindítottam az egyiket és egy elég kemény dubstep keverés hallatódott. Ezt is megtudtam, Kend szereti a dubsteppet. Most már legalább van mivel fenyegetőznöm, ha nem akar megcsókolni soha. Na mondjuk ez köcsög lenne, meg szerintem azért nem sokan tudják róla, hogy ezt csinálja. Vagyis a nővére biztos tudja, de rajta kívül fogalmam sincs. Hagytam, hogy mennyek a zene és közben átmentem a képek nevű mappába. Találtam néhány régebbi képet Kendről, de voltak nagyon régi kiskorában készült képek, na meg ott volt Kylie is. Kiskorukban még jobban hasonlítottak egymásra. Mostanság az ember aszt hinné, hogy Kylie a keményebb pedig nem, még normális pofont se tud lekeverni. Én már tapasztaltam néhányszor, de nem fájt. Mondjuk a haj tönkretételében nagyon jó. Viszont Kendall más, ő a hallottak alapján kemény csaj és ez tök jó. Vagyis nekem bejön...de ez titok, méég. Amikor előttem állt egy száll semmibe, eléggé nehéz volt vissza tartanom magam. Ő biztos keményen meg tudna pofozni, de mondjuk biztos vadmacska...oké-oké le kéne állnom a gondolkodással, mert a végén hangosan fogok beszélni és akkor Kylie valahogy mindig meghallja az olyanokat és ebben az esetben le is nyakazna.

Kiléptem mindenből, majd kikapcsoltam a laptopot és utána vissza raktam a helyére ahol volt. Ideje menni, most már tényleg megindultam a saját lakosztályomba, csak azt tudnám, hogy a lányok hova mentek, mivel egy helyen voltak Kenddel. Ez érdekes...

Kendall szemszöge

Már 3 órája utazunk kocsival vissza Stockholmba, szerencsémre, hogy Drewnek is el kell intéznie még néhány dolgot, mert nekem meg kell még néhány cucc otthonról.

– Ahh...még mennyit kell utazni?– fordultam a srác felé, aki csak a tükröt leste, hogy hátulról nehogy nekünk jöjjön egy hülye kamionos.

– Még néhány óra!– mondta és láttam, ahogy a sebességmérő egyre fentebb megy. El is felejtettem már, hogy Drew milyen durván vezet. Ki lehet esni az ablakon.

– Drew, nyugi!– mondtam, de igazából én voltam beijedve, mivel képes karambolozni és az nagyon nem hiányzik nekem. Főképp, hogy még csak ma engedtek ki a kórházból. Megkordult a gyomrom, még jó, hogy ma mondta az orvos, hogy tartsam be az étrendet.

– Éhes vagy?-kérdezte, mire én csak egy „ühhüm”-mel válaszoltam.-Akkor mindjárt megállunk valahol!– mondta én pedig bólintottam. Több hónapokon keresztül gyűlöltem ezt a srácot, csak azért mert azt hittem ártani akar a nővéremnek és meg akartam okozni ezt. Pedig nagyon kedves és rendes srác. Talán dühösnek kéne lennem rá, amiért ő volt az első aki 15 éves koromban bedrogozott, de azt is én akartam így nemcsak az ő hibája a függőségem. Ő csak hozta az anyagot.-Még vissza fordulhatunk ha szeretnéd!-kanyarodott le egy étteremnél és leparkolt, majd rám nézett.

– Nem akarok. Csak szarul esett, főképp az, hogy mindeddig azt hittem, hogy egy barom vagy aki csak azért öl meg embereket, mert olyan kedve van. De most rá jöttem, hogy nem!

– Ez fájt!-kapott a szívéhez a srác, mire én elmosolyodtam.-Na gyere!– csatolta ki az övét és kiszállt a kocsiból. Én is kiszálltam, majd becsaptam az ajtót. Besétálunk az ajtón, majd Drew maga felé fordított.

– Legyünk normálisak vagy nem?-kérdezte, mire én kicsit meglepődtem.

– Inkább maradjunk a normálisnál, nem akarok rendőrségre kerülni!– mondtam és megindultam a recepcióhoz.

– Jó napot egy két személyes asztalt szeretnénk!-mondtam, mire bólintott és már vezetett is oda. De kedves, még egy hellot se mondott. Mikor oda értünk letette az étlapot majd elment.

– De jó kedve volt, hogy basznám meg!-mondta Drew, mire én felsapkáztam. -Áuu!-simította meg a fejét és leültünk. Kezembe vettem az étlapot és nézni kezdtem. Leves, leves, leves...az nem kell. Saláta....az se kell.

– Jó napot!-jött oda hozzánk egy pincér, mire én csak biccentettem.-Mit hozhatok?-kérdezte, mire Drew rám nézett.

– Egy spagettit kérek!– mondtam, mire írni kezdte. Drew kért magának egy lazanget és utána elment a pincér. Úgy látszik olaszos feelingben vagyunk.

– Na Kend, és bejön neked Eric?-kérdezte a srác és felkönyökölt az asztalra.

– Nem...vagyis, nem tudom!-válaszoltam, mire össze húzta a szemöldökét.

– Ezt nem értem!-rázta meg a fejét.

– Az van, hogy aranyos meg minden, de valahogy mégis úgy érzem, hogy ő sokkal másabb, mint én!

– Tudod, néha az ellentétek vonzzák egymást!– mondta és bele ivott a citromos vizébe.

– Ilyeneket ne is mondj nekem, mert tisztára össze vagyok így is zavarodva!-mondtam, mire letette a poharát.

– Miért?-kérdezte, mire én sóhajtottam.

– Ma engedtek ki a kórházból és ott kissé berágott rám, az előtt meg én voltam rá dühös azért, mert neki volt egy Emma nevű barátnője, akinek nem szólt, hogy ide jön és közben pedig Tone Damlival cicázott. Most meg amikor jöttél ő is ott volt és nem értem miért? Mert ha dühös akkor nem jön oda!

– De lehet, hogy felfogta azt, ami miatt berágott és azt gondolta, hogy nem érdemes rád haragudni. Mondjuk rád nagyon nehéz haragudni, én csak tudom!– hátra dőlt a székében én pedig kezdtem azt érezni egyre jobban, hogy érjünk már Miamiba és hadd távolodhassak el tőle, mert nincs kedvem állandóan a múltról beszélgetni vele. Kihozták a kajánkat és én rögtön nekiálltam, mivel majd kilyukadt a gyomrom.

– Huuh...te tényleg nagyon éhes vagy!-mondta, mire bólintottam.-Utoljára...-itt leintettem és lenyeltem a falatot ami a számban volt.

– Drew, igen eljöttem veled, de nem vagyok hajlandó állandóan a múltról dumálni, se hallgatni!-mondtam, mire kis mosoly jelent meg a szája sarkában.

– Nyugi, szerintem hamarosan nem engem kell hallgass hanem a barátaidat!-mondta és elkezdett enni.

– Ezt most miért mondod?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.

– Jaj Kend, nem mondod, hogy nem vetted észre. Edin jó barátod, Eric beléd van zúgva, a nővéred pedig tisztára utalja most magát miattad. Azt hiszed nem fognak utánad jönni, mert akkor rosszul gondolod. Talán ugyan azzal a géppel fogunk menni holnap Miamiba. De ha nem, akkor utána néhány nappal, de ők is ott lesznek!– hiszek neki, mert tudom, hogy igaza lehet, de nem akarom, hogy utánunk jöjjenek. Bulizni akarok és kiélvezni, hogy fiatal vagyok. Vagy ha jönnek is, akkor se fognak tudni leállítani. Edin talán velem együtt bulizik, de Kyliet és Eric-et látni se akarom. Nem is tudom, hogy gondolták azt, hogy eltitkolják előlem. És mégis mikor akarták elmondani? Amikor minden tökéletes lesz az életemben és akkor végre felboríthatják? Ha akkor szerették volna eléggé elcseszték.

– Elment az étvágyam!– mondtam halkan és feltekintettem a srácra. Már nem volt kedvem semmihez. El akarom veszíteni a fejemet és végre olyat tenni, amivel végre újra érezhetem, hogy élni jó dolog. Amivel vissza térhez az igazi Kendall Jenner, és nem ez az ügynökös-gyilkos, féltő, ártatlan kis kedves lány lenni. Én nem ilyen vagyok, nem ilyennek születtem. Már kiskoromban mentem a saját fejem után és ha én akarok valamit mindig elérem, hogy az enyém legyen, vagy épp sikerüljön megvalósítani.

– Egyél, mert ezután még 3 óra utazás vár rád!-mondta és megtörölte a száját.

– Hidd el kibírom, csak minél hamarabb érjünk vissza Stockholmba!– mondtam, mire bólintott és hívta a pincért, majd meglepő módon most fizetett. Utoljára mikor voltam vele enni szépen manipulálta a pincért valahogy és fizetés nélkül távoztunk.

– Akkor mennyünk tovább!-mondta és felállt a helyéről. Én is felpattantam és megindultam a kijárat felé. Kint gyorsan bepattantunk a kocsiba és vissza hajtottunk az autópályára és egyre közeledtünk a célunkhoz.

Eric szemszöge

Össze pakoltam mindent és mikor kész lettem rögtön le is mentem a hallba ahol már mindenki ott volt, aki jön Miamiba.

– Nyomassuk!-mondtam és beszálltam a kisbuszba, amit Alex vezetett most. Kezdett a nap lemenni így az ég sárgás színekben pompázott. Mellettem Kylie sóhajtott.

– Kend imádja a naplementét!-nézett ki az ablakon és közben megindult a kocsi.-Honnan fogjuk tudni, hogy melyik szállodába mennek?-nézett rám aggodalmasan. Erre még nem gondoltam, de csak van valami ötlet, valaki akinek mindig beszámol Kendall.

– Majd Asht megkérdezzük!-mondta Ed mögöttünk. Na ez is megtörtént egyszer egy évben de igaza van.

– Jó ötlet haver!-néztem hátra a srácra, aki épp a napszemüvegét igazgatta.-Csak ne áruljon be minket a szöszi!-néztem vissza Kyliera aki értetlenül meredt rám.

– Miért, azt akarod, hogy ne szerezzen róla tudomást Kend? Ahoz túl okos ő!

– Hát pedig hidd el, hogy meg fogjuk lepni azzal, hogy oda megyünk mi is!– válaszoltam neki, mondjuk kissé egyet értettem vele, hiszen Kend tényleg mindent tud.

– Ahogy gondolod Saade!-válaszolta, majd tekintetét levette rólam és kinézett az ablakon. Megingattam a fejem és hátra dőltem. Fárasztó utazás lesz az biztos, de a durvája, csak Floridában fog kezdődni, erre fogadni merek....

Újra itthon...

Sziasztok

Tegnap haza érkeztem és eléggé elszomorított az, hogy nem kaptam semmilyen visszajelzést az előző fejezetre, hogy tudjam hozni az újat... 

Deee most egy kis ízelítőt hozok abból, hogy hátha van valaki akit érdekelné és az tesz rá egy "tetszik"-et. 
Puszi: Milly

Részlet a következő részből:

"-Nyomassuk!-mondtam és beszálltam a kisbuszba, amit Alex vezetett most. Kezdett a nap lemenni így az ég sárgás színekben pompázott. Mellettem Kylie sóhajtott.

-Kend imádja a naplementét!-nézett ki az ablakon és közben megindult a kocsi.-Honnan fogjuk tudni, hogy melyik szállodába mennek?-nézett rám aggodalmasan. Erre még nem gondoltam, de csak van valami ötlet, valaki akinek mindig beszámol Kendall."

13. fejezet

Sziasztok

Itt is vagyok az új fejezettel, de egy ideig sajnos nem fogok jelentkezni mivel elutazom egy időre. De a másik sajnos pedig az, hogy egyáltalán nem kapok vissza jelzéseket szóval most már be fogom vezetni azt, hogy min. 1-2 komi vagy "tetszik". Sajnálom, de muszáj, mert így nem látom értelmét, hogy folytassam a történetet.

Puszi: Milly

13. fejezet: Ébredés....

A fejem szét hasad a fájdalomtól, de az egész testemet olyan érzés veszi hatalomba, mintha ezer késsel szurkálnának állandóan. Ökölbe szorítottam az egyik kezemet, mire még nagyobb hasító fájdalom ütött belé. Mi történt velem? Megpróbáltam kinyitni a szemem, de csak hunyorogva sikerült. Fehér falak, bútorok és csipogó hang. Kórházban vagyok, nyílalt bele a fejembe a való igazság és ordítani tudtam volna a fájdalomtól.

– Kendall!-jött oda hozzám egy olyan ember akire nem számítottam.

– Te mit csinálsz itt?– kérdeztem halk és remegő hanggal.

– Edin felhívott, hogy mi történt és rögtön ide utaztam kocsival, mivel repülő nem indult!-mondta és kézfejemet kezdte el simogatni.– Hogy érzed magad?– erre csak mordultam egyet és elfordítottam a fejem az ablaktól.

– Mindenem fáj és remeg. Mi történt?

-Állítólag a feszültség és kimerültség miatt van ez. És a miatt, hogy nem tartod be az étrendet!-el is felejtettem. Még a rehabon megmondták, hogy napi kétszer kell normális kaját egyek, sok folyadékot kell igyak és gyümölcsre valamit zöldségre van szükségem.

– Sajnálom!-mondtam, mire elcsitított.

– Ne sajnálj semmit inkább tedd azt amit mondanak neked!– mondta és egy kis biztató mosoly jelent meg arcán. Bólintottam, majd körbe néztem. Sok gép volt körülöttem, amit nem tudtam mi, de az biztos, hogy az infúzió is közte volt.

– Mi óta vagyok itt?-kérdeztem, mire lehajtotta a fejét. Ez nem jelent jót.

-2 hete fekszel itt!– annyira meglepődtem, hogy még pislogni sem tudtam, nem hogy meg szólani.- A sok erős gyógyszer és fájdalom csillapító miatt aludtad végig. Már nagyon féltem, hogy kómában vagy!

– Ugye anyuéknak nem szóltál?

– Nem!-ingatta meg a fejét, mire én bólintottam.

– Akkor jó, mert tudod milyenek. Vissza vinnének Los Angelesbe!-mondtam, mire bólintott.

– Ismerem őket eléggé jól!-mondta, majd az ajtóra kaptuk a fejünket mivel nyílni kezdett.

– Szia!– köszöntek halkan és közelebb jöttek hozzánk.

– Hogy vagy kislány?– kérdezte Ed, mire bólintottam.

– Úgy ahogy!-mondtam, mire elmosolyodott.

– Nem is tudom mire számítottam, talán arra, hogy már teljesen jól vagy!-mondta, mire én megingattam a fejem kicsit, de eléggé fájt így abba is hagytam.

– Sajnos nem!-válaszoltam és kezdett kicsit erősödni a hangom.

– Én megyek megkeresem az orvost!-állt fel Kylie, majd az ajtónál Eric-re nézett aki bólintott. Nagyon nagy a feszültség, ami nem jó jel. Eric felnézett rám, így egymásba kabajodott a tekintetünk.

– Jól megijesztettél minket!-sétált közelebb Eric, amikor meglátta, hogy őt nézem.

– Elhiszem, de mi történt? Semmire nem emlékszem!-néztem még mindig őt.

– Kit voltál a parkba...-kezdte, de pont erre a részre emlékeztem.

– Ezt még tudom!-mondtam, mire egy féloldalas mosoly jelent meg az arcán.

– Elkezdtél sírni, majd teljesen össze omlottál, a földre estél volna, ha nem kaplak el!– mondta, mire bólintottam.

– Köszönöm!-próbáltam hálálkodni, de még mindig emlékszem arra ahogy Emmával viselkedett.

– Ez természetes!-bólintott, én pedig tekintetemmel a kezemre néztem, ahogy ő is.-Nem is tudtam, hogy van tetoválásod!-felnéztem rá és elmosolyodtam.

– Még van néhány!– mosolyogtam rá és fentebb húztam a paplant.

– Nekem is van egy!-mondta, mire bólintottam.

– Sejtettem, hogy van. Már majdnem mindenkinek!

– Neked hány van összesen?-kérdezte, még magam se tudom pontosan.

– Sok!-válaszoltam és elhúztam a számat.-De majdnem mind apró!-válaszoltam, majd bejött Kylie és a doktor is.

– Jó napot Miss Jenner!-üdvözölt és kezet fogott velem.-Mr Femunt vagyok!-mutatkozott be, majd a pappírjaimra nézett.-Itt ha jól látom van egy tavalyi bejelentésű rehabilitáció, ez igaz?– na basszus most, ez nem jött jól, hogy ezt mondta. Eric rám kapta a fejét úgy ahogy a többiek is. Kylie csak a fejét fogta úgy ahogy Edin is. A fenébe, mindent elcseszett.

– Igen!-válaszoltam halkan, mire Eric felállt a helyéről. Én felnéztem rá, de ő csak megingatta a fejét és kiment a kórteremből. Lehajtottam a fejem és mélyeket kezdtem el lélegezni.

– Rendben, akkor ez az ájulás és a kimerültség talán vissza térő vágyakozás lehet az alkohol vagy épp tiltott szerek ellen. De talán a bulimia is lehet az oka. Betartotta az étrendet?-Eric a kórteremre ránéző ablak előtt állt és eléggé idegesnek tűnt, Tomas is kint volt vele és valamit beszéltek.-Miss Jenner, válaszolna?– tekintetem az orvosra helyeztem, jól hallottam a kérdést, csak épp nem akartam válaszolni.

– Nem igazán!– valamit írni kezdett és utána vissza nézett rám.

– Rendben, hát igen ez súlyos probléma. De már ma haza engedhetem, így arra kérem, hogy figyeljen az étrendre és ha a hiány érzete egyre erősebb lesz forduljon orvoshoz vele!-mondta és oda adta nekem a pappírt, hogy írjam alá. A kezeim nagyon remegtek, de ezt a stressznek nyilvánítottam. Vissza adtam a pappírt és rögtön le is húztam magamról a paplant és felálltam.

– Tessék!-adta a kezembe Kylie a cuccaimat. Bementem a mosdóba és felvettem egy lila félvállas pólót meg egy fekete csőnadrágot, hozzá pedig egy lila edző cipőt. Fújtam magamra egy kis parfümöt és gyorsan megmostam az arcom, majd a fogam. Kimentem és láttam, hogy senki nincs bent a kórteremben.

– Eric ne ítéld el, majd el fog mondani mindent!– hallottam meg a nővérem hangját. Elkezdtem a cuccaimat lassan pakolni és közben próbáltam kicsit hallgatózni. Tudom, hogy nem szép dolog, de túl hajt a kíváncsiság, hogy tudjam mit beszélnek.

– Nem tudom, azt nem értem, hogy miért nem mondta el nekünk!-válaszolta a srác, és a hangjából ítélve kissé már lenyugodott a történtek után.

– Mert nem akart rögtön úgy oda menni hozzátok, hogy elmondja. Most őszintén, ha te úgy ismered meg, hogy az első nap megtudod ezeket róla, akkor szerintem most hozzá se szólnál. Esetleg köszönnél mikor találkoztok!-próbál védni Kylie és e az a baj, hogy mind a kettőnek igaza van.

– Ez nem igaz!– válaszolta kissé nyugodtabban. – Van még valami amiről nem tudok vele kapcsolatban?-na most mit mondasz kedves tesókám. Csak csend volt, senki nem szólt semmit.-Szóval van!-mondta kissé csalódott hangon és sóhajtott, nem értem miért érdekli őt ez annyira. Felkaptam a táskát a vállamra, majd az ajtóhoz mentem és kinyitottam. Minden szem rám szegeződött én pedig nagy levegőt vettem.

– El fogok magyarázni mindent!– mondtam és először a popsztárra néztem.

– Tudod Kend, nagyon nem vagyok rá kíváncsi. Csak az lep meg, hogy te voltál rám berágva, amikor Emma itt volt. Akkor most nekem nagyon dühöngenem kéne!-állt elém én pedig lebiggyesztettem a szám sarkát.

– Az más volt!– mondtam és össze fontam mellkasom előtt a kezemet.

– Miért? Annyi volt az egész, hogy ott nem csak rólam volt szó. De gondolom a te kis mesédben sem csak te vagy benne. Gondolom a kis nővérkéd is és Edin is!-nézett a két megemlített emberre.

– Őket ne hibáztasd!-néztem rájuk, majd vissza a popsztárra.

– Nem is!-mondta és elindult a lépcső felé. A padlót kezdtem el nézni mikor cipőket láttam meg előttem. Felnéztem és Edint láttam magam előtt.

– Ne foglalkozz fele, majd meg fog nyugodni!– mondta én pedig a többiekre néztem.

– Annyira sajnálom!-mondtam és végig néztem mindenkin.

– Én megértem, hogy nem mondtad el. Nem ránk tartozik, alig ismerjük egymást!– mondta Aya és mellette néhányan bólogattak.

– Majd lenyugszik!-mondta Tomas és megsimogatta a vállam, majd elindultak ők is.

– Mennyünk!-mondta Kylie és lassan mi is elindultunk.

Egész nap agyaltam azon, hogy mit kéne csináljak. Holnap vissza utazok Svédországba és igazából az amiért jöttem, na abból nem lett semmi. Látni akartam Ericet élőben énekelni, meg sokat fényképezni, de valamiért annyira szerencsétlen vagyok ez se jött össze. És a gond az, hogy Eric most még be is van rágva rám. Talán nem kéne vele foglalkozzak, de valamiért mégis foglalkozok. Magamat fárasztom azzal, hogy ezt megteszem és tudom is, hogy nem kéne, mert ő ezt nem értékeli, sőt észre se veszi, mondjuk jobb is az, hogy nem tudja.

– Kendall!-törték fel a lakosztály ajtaját. Csak én voltam lent a nappaliban, a többiek a szobájukban pakoltak. Az ajtó irányába néztem és kit látnak szemeim...

– Te mi a fenét keresel itt? Jössz még jobban elrontani a napomat? Hát kösz!– ahogy meglátom ezt a fazont rögtön rossz kedvem lesz és dühössé válok.

– Pontosan, mert van valami amit a két kis kiszemeltem titkol előled. Gondolom kíváncsi vagy rá!-melyik két áldozatról beszél? És milyen titok? Oké, vagy én vagyok hülye és nem értem, vagy szimplán tényleg nem hallottam még erről a kis titokról.

– Te miről beszélsz?-álltam fel és közelebb sétáltam hozzá.

– Szóval még az ég világon semmit nem tudsz róla!-mondta és a lépcsőhöz ment, majd felnézett. Gondolom hallotta a hangokat, így tudta, hogy nem egyedül vagyok.- Lányok, gyertek le!– kiáltott fel, rá néhány másodpercre hallottam is az ajtó nyitódásokat. Aya és Kylie sétált le. Nővérem mikor meglátta, hogy ki volt az a férfi aki felkiáltott, lesietett és oda állt elé.

– Mit csinálsz itt?-kérdezte szikrákat szóró pillantásokkal.

– Nyugi kislány csak elmondom azt, amit te még nem!-mondta és rám nézett, majd oda jött hozzám nővérem.

– Miért engedted be?

– Szerinted beengedtem, magától jött be!-mondtam és ekkor beléptek a fiúk. Közülük csak Tomas hiányzott. Már csak ez kellet nekem. Eric és Edin rám nézett.

– Mi folyik itt, csapat megbeszélés?-jöttek oda és csatlakozott Alex is.

– Drew, csak éppen még nem folyik!– mondta mellettem Kylie.

– Oké, ki az a Drew?-kérdezte Alex, és láttam, hogy Eric lehajtotta a fejét, talán ismeri.

– A volt barátom!-mondta Kylie, mire bólintott a srác.

– Mindjárt jövök!– mondtam és elkezdtem kettesével szedni a lépcsőfokokat a szobám felé.

– Kendall!-üvöltött fel hozzám Drew, én pedig lassan megfordultam. – Hova-hova?-kérdezte, mire én csípőre vágtam a kezeimet.

– A szobámba!– válaszoltam, mire intett, hogy mennyek. Feltéptem az ajtót, majd rögtön a bőröndökhöz mentem. Felnyitottam, majd kutatni kezdtem a fegyverekért. A biztonság kedvéért muszáj volt ilyeneket is elhoznom. Becsúsztattam egyet a nadrágomhoz a másikat pedig a kezembe fogtam. Ha már felfedt egy kis részletet az orvos az életemből, akkor fedjük fel egy kicsivel többet is. Elindultam vissza a nappaliba és közben az ujjamon forgattam a kalibert.

– Az ott egy igazi fegyver?-kérdezte Eric, mire én csak bólintottam.

– Nem vízipisztoly az is biztos!– válaszoltam és megindultam felé, majd kivettem a nadrágomból a másik kalibert is és a kezébe nyomtam. Furcsállóan nézte, de én tudtam, hogy ha látott már jó akció filmet, akkor tudja használni.

– Vészhelyzet esetén süsd el csak!– mondtam és elindultam volna, de vissza rántott.

– Én nem tudom használni!-kezdte el a kezében forgatni a pisztolyt és közben alaposan megnézte azt.

– Dehogynem, csak úgy, mint egy videojátékban vagy filmben!– mondtam és végre elengedett így Drewhez sétáltam.

– Szóval, mit szeretnél?-álltam elé, mire tekintete a fegyverre tévedt.

– Felkészültél!– jelentette ki, mintha nem tudná, hogy nálam mindig van.

– Muszáj, te mindenhol megjelentsz!-válaszoltam.

– Ezt jól tudod!-válaszolta és kikapta a fegyverét a tokjából. – Tedd le a fegyvert!-mondta, mire én a kanapéra dobtam. – Nem lesz rá szükséged, mert csak gyorsan elmondok valamit és utána megyek is. Mert elutazom!-vonta meg a vállát, mintha ez tőle olyan megszokott lenne, pedig nagyon nem.

– Megfogadtad a tanácsom? – kérdeztem kissé gúnyosan és egy apró mosoly jelent meg az arcomon, közben pedig mindenki nagyra nyílt szemekkel figyelt minket, hogy mi fog történni.

– Nem, csak utálom a hideget így elmegyek nyaralni. Új hely, új emberek és te sehol!-felhökkentem én csípőre tettem a kezeimet.

– Szánalmas vagy!

– Annyira nem, mint Kylie és a kis popsztár, akik össze feküdtek, amikor én voltam még a nővérkéddel. Szerinted miért vadásztam rájuk? Csak játékból? Hát nem...csak te mindig ott voltál, téged nem akartalak bántani. Te jó fej kis csaj vagy és jók vagyunk egy csapatban!– teljesen le sokkoltam és kezeimet a testem mellé engedtem és a szám is nyitva maradt a meglepődötségtől. Igaz lenne, amit Drew mondott? Vagy csak megint hazudik. Az említett emberekre néztem akik lesütötték a tekintetüket. Ebből is arra következtettem, hogy igaz amit Drew mondott.

– Ez tényleg szánalmas!-mondtam, mire Drew elmosolyodott.- Meddig akartál várni míg elmondod nekem?– emeltem fentebb a hangomat és Kyliera néztem.

– Kend, én...

– Te ne hívj így. És te? Most én lettem volna a célpontod? Megvártad volna míg engem is behálózol és csak utána mondod el?-Eric felé fordultam, szemeimet könnyek mardosták, közben pedig a fejemet ingattam.- Hova utazol?-néztem vissza Drewre, aki elcsodálkozott.

– Miami, Los Angeles, Ibiza, mindenhol ott leszek!– lehet, hogy óriási hibát követek el, de ezekkel nem fogok tovább együtt lenni, sehol. Túl messzire mentek most.

– Megyek veled!-mondtam, mire mindenkiből feltört egy „mi?”.-Igen jól hallottátok!– néztem a többiekre és széttártam a kezem.

– Kend!-jött oda hozzám Ed. – Meg fogod bánni!– meg ingattam a fejemet.

– Nem, ő legalább nem hazudik minden nap a képembe. És legalább vissza térhetek a régi életemhez egy kicsit. Csak a szórakozás lesz a lényeg, és más nem fog érdekelni!– mondtam és le gördült az első könnycsepp az arcomon.

– Ne tedd ezt!-kérlelt, mire Drew szánalmas képet vágott és a többiekre nézett.

– Miért? A nővérem miatt? Őt nem érdekli...miattatok? Csak téged ismerlek igazán. A szüleim miatt? Csak örülni fognak, hogy közelebb vagyok hozzájuk. Senkit sem érdekel az, hogy mi van velem. Akkor miért ne mennék!-válaszoltam és éreztem, hogy a gyomrom össze szorul azok után amiket mondtam.

– Húgi, engem érdekel, hogy mi van veled...-leintettem.

– De engem nem érdekel!-mondtam és felkaptam a fegyveremet a kanapéról.-A cuccaim fent vannak a bőröndökben lehozod?– kérdeztem kissé nyugodtabban Drew-től, aki meg is indult, de előtte ő is felkapta a fegyverét. Hamar vissza is ért velük és már az ajtóban állt. Én is oda sétáltam hozzá, majd vissza néztem a többiekre.

– Viszlát!-mondtam és kiléptünk az ajtón...

12. fejezet

Sziasztok

Ahogy ígértem itt is van az új fejezet. Ezen kívül többet nem árulok el róla. Viszont tényleg nagyon-nagyon szeretnék néhány véleményt tőletek, mert ha nem lesz, akkor muszáj lesz bevezetnem majd valamit, hogy megtudjam mi a véleményetek, mert a nélkül eléggé rossz érzés írnom. :/

De nem akarom húzni az időt...

Jó olvasást kívánok!

Pusziii: Milly

12. fejezet: Incidens....

Már két órája megérkeztünk a szállodába és hát, hogy őszinte legyek nem erre számítottam, amikor elindultam. A hallban találkoztam Tone Damli-val aki kissé szemét módon fogadott és lenéző pillantásokat vetett rám. Eric teljesen rá van kattanva a csajra, csak nem értem miért. Hisz semmi olyan nincs benne, csak épp annyi, hogy ő énekes, csak épp semmi hangja. Nincs kedvem kimozdulni, Ericék turbékolása miatt se és a hideg miatt se. Szeptember van, de itt már mínusz fokok vannak, amihez én nem vagyok hozzá szokva. Főképp, hogy Los Angelesben éltem, sőt mexikói vér is van bennem, így nem vagyok jóba a hideggel. De szerintem nagyon senki... Oslo a hideg ellenére is nagyon szép és a hotel szobámból pont ki lehet látni a partra és nem messze van egy norvég zászló is, amit a szél, már épp csak le nem szakít.

– Kend!-nyitotta ki az ajtót halkan Rim és oda lépkedett hozzám.

– Szia!-köszöntem halkan és felé fordultam.

– Nemsokára megyünk kajálni!-mondta, mire bólintottam. Egy lakosztályba vagyok vele és Mariaval valamit még Ayaval és Hennivel.-10 perc és indulunk gyere a nappaliba majd!-mondta és egy kis mosoly után ki is ment. Lehuppantam az ágyra, majd végig feküdtem rajta. Talán nem volt jó ötlet eljönni, kissé fájó szívvel jöttem el és hagytam ott Kyliet főképp úgy, hogy Drew is ott van valahol. De ha már eljöttem legalább jól kéne éreznem magam és nem foglalkozni semmivel, még Toneval se. Felálltam és a bőröndjeimet felnyitottam. Nem akartam át öltözni, csak épp ellenőrizni akartam magam, hogy mindent elhoztam-e. Vissza zártam majd feltéptem az ajtót és bementem a nappaliba, ahol a négy lány dumált.

– Na, jó hogy jössz. Akkor mehetünk is!-pattant fel Henni és utána a többiek is. Lent találkoztunk a többiekkel és pont, mint gondoltam Eric és Tone épp ölelgették egymást. Oké, hogy jóba vannak, de ma már találkoztak néhányszor. Olyan érzésem támadt, hogy lehet csak miattam csinálják ezt, de inkább elvetettem ezt. Elindultunk az ebédlőhöz és Edint kaptam megint magam mellé. Elő vettem a telefonom és mivel nem akartam sugdolózni, így inkább Sms-t küldtem nekik.

„Ezekkel mi van? (Tone+Eric)”

Írtam, mire Ed kikapta a zsebéből a telefont.

„Na mi van féltékeny vagy? :D Egymásra vannak Ibiza óta kattanva...:P”

Ennél kissé másféle választ vártam, mivel valami ilyesmire gondoltam én is.

„Ed, nem vagyok féltékeny, csak éppen kissé szarul esik, hogy mióta itt vagyunk hozzám se szól...:( Gondoltam, hogy egymásra vannak kattanva, de miért? Van valami közöttük? Nem féltékenységből kérdezem, csak tudod bármi ami Eric-hez kapcsolódik azt nekem jó tudnom! :))”

Kissé hosszú lett a válasz, és egy pillanatra elnéztem előre ahol a háttérben megláttam Emmát. Azt kittem csak képzelődök de nem, mivel eléggé dühösen ide vágtatott felénk.

– Óó-oo!-mondtam, mire rám néztek néhányan, majd az asztalunkhoz ért Em.

– Sziasztok!-köszönt és kezeit Eric vállára tette. A popsztár csak akkor vette észre, mivel addig mind Toneval dumált.

– Emma!-pattant fel, mire a lány csak a tenyerét mutatta felé.

– Azt mondtad, hogy Malmöbe utazol. És jól tudtad, hogy én itt leszek egy válogatás miatt!-kezdte és bele ütött Eric mellkasába. Felszisszent én pedig csak Ed-re néztem aki sokkolva ült mellettem.-Ő miatta nem mondtad el?-mutatott Tone-ra aki a teáját iszogatta és nem is figyelt a körülötte történő dolgokra.

– Emma, csak hallgass meg!-próbálta lenyugtatni a lányt, de az a fejét csóválta és a könnyeivel küszködött.

– Nem...-mondta és elcsuklott a hangja. Szegény lány....annyira meg tudom érteni. Ő tényleg szerelmes a srácba, de az meg szórakozott állandóan vele. Eric tényleg szemét volt, el kellett volna mondja, és vajon tényleg Tone miatt nem mondta el neki? Vagy ha nem akkor miért? Ahh...túl sok kérdés van bennem és egyikre se tudok választ adni, ez a legrosszabb.-Vége!-mondta ki a végszót és futó lépésben elindult a kijárat felé. Felpattantam a székről és utána akartam sietni. De először megkerült az asztalt és Erichez léptem. Mindkét kezével hajába túrt és úgy nézett a lány után, de amikor oda mentem le engedte a kezeit és rám nézett.

– Ezt elintézted!-mondtam és egy lenéző pillantás után Emma után rohantam. – Em!-kiáltottam, mire a lány megállt és hátra fordult. Rögtön a karjaiba futottam és ő zokogott. -Shh.. nyugi!– simogattam a hátát, eltoltam magamtól és kisöpörtem a haját az arcából.-Mennyünk fel hozzám!-mondtam és egy rövid ölelés után elindultunk a lifthez. Végig hallottam a zokogását és azt hittem én is elbőgöm magam, de nem tehettem. Soha nem bírtam ha valaki sír. Se filmben, sem élőben. Mikor felértünk rögtön bementünk a lakosztályban.

– Főzök egy teát!-mondtam, miközben leült a bárszékre és a fejét kitámasztotta.

– Nem értem miért csinálta ezt!-mondta és ráfeküdt a pultra.

– Én se tudom!-válaszoltam és feltettem a vizet főni, leültem én is egy bárszékre.

– Amikor elkezdtünk járni már féltem. Tudtam, hogy ő popsztár és minden lányt megkaphat akit csak szeretne. És többször is azt éreztem, hogy megcsal, vagy éppen nem elégedik meg velem. Hiszen én csak egy helsinborgi lány vagyok, aki imád táncolni és egy este találkozott Saadeval!-mondta és könnyek folytak végig az arcán. Megszorítottam a kezét és próbáltam egy kicsit biztatni és erőt sugallani felé.

– Ha ezt érezted rég rossz volt és szakítanod kellett volna!-mondtam, mire rám emelte tekintetét és bólintott.

– Tudom, de mindig csinált valamit, aminek nem bírtam ellenállni!-mondta, én pedig sóhajtottam.

– Ismerős!-vontam vállat és vissza mentem a vízhez. Lehúztam a gázt, majd két filtert tettem a bögrékbe és rá öntöttem a vizet. Tettem bele cukrot, majd citromlevet és oda vittem a lánynak aki hálásan nézett rám.

– Azért jöttem ide, hogy egy állásra jelentkezzek, erre megtudom, hogy a barátom itt van és éppen Tone Damlival kezd ki. Őrület!-mondta és bele ivott a folyadékba.

– Tudom, de hidd el nekem, hogy ezzel neked csak jobb lesz!-mondtam, mire értetlenül nézett rám.

– Miért?-kérdezte halkan, mire én lehajtottam a fejem. Nem akartam elmondani neki, hogy a barátjára, vagyis a volt barátjára vadásznak és azt sem, amit Eric mondott nekem a reptéren, nagyon kiakadna és az nem hiányzik neki.

– Csak tudom, és hidd el!-mondtam, mire bólintott.

– Lehet igazad van!-mondta, mire össze szorítottam ajkaimat.

– Hidd el, ha egy ekkora szemét volt veled, akkor nem érdemel meg téged!-mondtam és kavargatni kezdtem a teámat.

– Haza megyek Helsingborgba és megpróbálom túl tenni magam rajta!-mondta és fel is állt a székről.-Köszönöm!-mondta és megölelt.

– Nem tettem semmit!-válaszoltam halkan, és végül elengedett. Lementem vele a hallba, ahol elköszöntem tőle, majd vissza mentem az ebédlőbe. Oda siettem az asztalunkhoz, majd Eric székét meglöktem kicsit.

– Gyere!-felnézett rám és utána fel is állt velem szemben. Meg fogtam a kabátját és húzni kezdtem, majd mikor kiértünk egy csöndes zugba rángattam, majd felé fordultam.– Megérte?-kérdeztem, mire értetlenül meredt rám.-Megérte Tone-val cica babázni és közben a barátnődnek hazudni?-össze fontam karjaimat, ő pedig csak sóhajtott egyet.

– Nem szeretem. De egyébként is te miért avatkozol bele ebbe?-szóval még engem vádol. Oldalra néztem és megingattam a fejem.

– Azért avatkozok, mert te nem csinálsz semmit, de  én attól még tehetek valamit. Teljesen össze omlott Emma, miért nem mondtad meg neki? Sokkal könnyebb lett volna neked is és neki is. Tudod eddig azt hittem, hogy te másfajta srác vagy, mint a többi. De kezdet te is kimutatni azt a gyűlöletre méltó énedet!-mondtam és mellette elviharoztam.

Kiléptem a hideg utcákra és elindultam valamerre. Nem tudtam merre megyek, de nem is számított. Csak az, hogy minél messzebb kerüljek a hoteltől. Óriásit csalódtam Ericben, nem gondoltam volna. Megbíztam benne és azt hittem, hogy ugyan úgy viselkedik mindenkivel, mint velem. De úgy látszik nekem tetteti a jó fiú imidzset és másoknak meg az igazi arcát mutogatja.

– Hé kislány vigyázz már!-jött nekem egy eléggé mogorva ember, én csak egy halk „bocsánat”-ot mormoltam el, majd mentem tovább. Körül néztem, hogy mégis hol vagyok, de őszintén fogalmam sem volt és honnan is tudhatnám, hiszen most járok először itt. Nem messze megláttam egy kissé erdősebb helyet, ahová elkezdtem sietni. Nem volt kedvem emberek között lenni. Igazából nem is értem, hogy miért van nekem bűntudatom és miért fáj nekem az, amit Eric tett. Hisz nekem ő senki, még egy barátnak sem mondható és Emma is ilyen szinten van. De valamiért mégis rossz azt látni, hogy nem változnak semmit az emberek. Ugyan úgy titkolóznak és hazudnak egymásnak. Mondjuk én is ugyan ezt teszem, így érthető a dolog, hiszen muszáj. Emma ugyan úgy érző lény, mint mindenki más, talán ezért is fáj annyira nekem az, hogy most milyen helyzetben van.

Átmentem a kis parkba és leültem egy padra. Az emberek ide gondolom kikapcsolódni jönnek, mivel futó pálya és kis sport eszközök is voltak. A kis gyerekeknek pedig egy játszótér. És most mit csináljak....csak üljek itt. Nem jó ötlet, de haza se mehetek, főképp hogy nincs miért. Megtenném, mert Kylie sokkal fontosabb számomra, mint a popsztár, de valamiért mégis úgy érzem ha elmegyek nagy hibát követek el. Drew és a csapata nem adja fel, hiába keveredtek megint rendőrségi ügyre, őket ez nem érdekli.

– Kendall!-szólítottak, mire én hátra néztem, meg is bántam így vissza fordultam.-Kend, ne csináld ezt!-állt elém és le nézett rám.

– Miért jöttél utánam?-tettem fel az egyszerű kérdést, mire leült mellém, én pedig végig követtem őt a tekintetemmel.

– Mert...mert nem akarom, hogy bármi bajod essen!-rá néztem, majd vissza a játszótérre. Miért aggódik miattam? Hiszen én neki senkije nem vagyok.

– Épp te mondtad alig 10 perce, hogy ne avatkozzak bele a dolgaidba. Akkor én meg arra kérlek, hogy te se aggódj a miatt, hogy mi történik velem!-válaszoltam neki kissé dühösen.-Csak meg akarom előzni, még mielőtt el akarnál velem kezdeni beszélgetni!

– Beléd meg mi a fene ütött?-kérdezte érzetlenül és közben a fejét ingatta. De tényleg igaza van. Mi ütött belém? Mintha a régi énem lennék...a régi 17 éves drogoktól függő lány. De én nem az vagyok, vagyis azt hiszem.

– Nem tudom!-arcomat a tenyerembe temettem és éreztem, hogy szemeimet könnyek csípik. Az egész testem remegni kezdet és minden elhomályosodott. Elvettem a kezeimet az arcomtól és bele kapaszkodtam a padba mindkét kezemmel.

– Kend, minden rendben?-nézett rám aggódóan Eric, mire én megingattam a fejem.

– Nem!-mondtam és az egész testemet elhagyta az a kis erő is, ami addig volt és sötétségbe borult minden...

11. fejezet

Sziasztok

Meg is érkeztem egy újabb fejezettel, de nem vagyok vele megelégedve és eléggé rövid is lett... A helyesírási hibák miatt még mindig bocsánatot kérek, de eléggé siettem és nem vagyok túl jó nyelvtanból :D. De ez nem lényeg...jó olvasást :))

Puszi: Milly

11. fejezet: Kihallgatás...

Már vagy 20 perce várunk bent a teremben és senki se jön kérdezgetni. Egyúttal már haza is mehetnénk. Nincs túl sok időnk, szóval ha 5 percen belül nem jön valaki én fogom magam és...

– Jó napot, bocsánat a késésért!-jött be az ajtón egy fickó, akit elösszőr nem ismertem fel, majd láttam ki az, ő Andre.

– Szia!-válaszoltam, mire közelebb jött és csak akkor ismert fel.

– Nem tudtam, hogy téged kell kihallgassalak, de nem is gondoltam volna!– mondta és leült velünk szemben.

– Oké kis csávó, ne dumálj annyit hanem kérdezz, mert lekéssük a gépünket!– naaaa a szőke bedurvult. Ash eléggé keményen köpte felé a szavakat és a végére egy kacsintást is tett.

– Meg akartok szökni?!-ezt inkább mondta, de valahogy mégis egy gúnyos kérdés voltam felém, mivel rám nézett.

– Nem, ezt hívják kikapcsolódásnak!-mondtam, mire féloldalasan elmosolyodott.

– Értem...akkor kezdjük!-mondta és bekapcsolta a diktafont.-Egy szemtanú szerint ti is abban az étteremben ebédeltetek, ahol az incidens történt. Ez igaz?-kérdezte és még mindig engem nézett. Most már kicsit rá nézhetne Ashley-re is, kezd idegesíteni.

– Igen igaz, ott voltunk néhány baráttal és Ashley csak később jött oda hozzánk!– mondtam és barátnőmre néztem aki villámokat szórt Andre felé. Nagyon utálja őt, de az érzés kölcsönös, viszont én is ki nem állhatom ezt a fazont. Már most képen törölném ha nem itt lennénk.

– Értem, amikor három férfi elkezdet lövöldözni és fegyvert rántottak, maguk ott voltak?-na már magáz engem? Nem vagyok én annyira öreg, csak 18 éves. Ash pedig szintén, szóval ez kicsit furcsa. A szőkére néztem aki felvonta a szemöldökét és flegmán válaszolt.

– Nem, nem voltunk ott!-mondta és körmeit kezdte el nézegetni.

– És azt se látták, hogy kik lehettek azok, vagy, hogy néztek ki?-kérdezte, mire megvontam a vállam.

– Nem, pont nem arra figyeltünk. Ebéd után rögtön hozzám mentünk, szóval semmit nem láttunk!– mondtam és kifújtam a levegőt a tüdőmből. Már a jelenléte is zavart Andre-nak, és még az, hogy beszélt is...huuh kissé felhergelt.

– És senki nem volt gyanús?– kérdezte és közben a pappírjára írogatott.

– Nem és igazából nagyon nem is nézelődtem!-válaszoltam már kissé idegesebben.

– És se láttam senkit!– mondta Ash és elő vette a táskájából a köröm reszelőjét, majd elkezdte formázni körmeit. Ő elvan...persze egy női táskában minden van, így ezt is könnyen megtalálta.

– Biztos?-kérdezte, mire én rá néztem és tekintetem az övébe fúrtam.

– Biztos!-válaszoltam, ő pedig nem szakította meg a szemkontaktust. Egy kattanást hallottam és Asht láttam felállni és Andrenek a székét hátra húzta, majd a srácot is hátrébb lökte.

– Na figyelj csak, mi tök szépen elmondtuk, hogy nem láttunk semmit és senkit. Több infónk nincs nektek, így mi végeztünk!– mondta és felrángatott a székből, majd az ajtóhoz siettünk.

– Nem mehettek el, csak akkor ha én megengedem!-mondta, mire hátra fordultam.

– Ha rajtad állna akkor soha nem mehetnénk ki innen, szóval cseszek arra, hogy te mit engedsz meg és mit nem!-mondtam, mire tőle csak egy halk „fuck you”-t kaptam. Elhúztam a számat, majd én is kimentem Ash után.  Lementünk a kocsimhoz, majd ott elköszöntünk és elindultunk haza felé. A telefonom csörgött a táskámba én pedig lehúzódtam egy parkolóba, hogy fel tudjam venni.

– Igen?-szóltam bele.

– Kend, ugye tudod jól, hogy 20 perc és nálad vagyok?!– hallottam meg Eric hangját, mire homlokon vágtam magam.

– Huuh, igen tudom, otthon leszek. Tényleg bocsi, de csak most tartok haza a kihallgatásról!-próbáltam mentegetőzni, mire egy sóhajtást kaptam.

– Semmi baj, de hogy ment?– kérdezte és láttam magam előtt, hogy vigyorog.

– A legrosszabbat kaptam ki, még a régi tanárom is jobb lett volna...-itt félbe szakított.

– Lényeg, kit kaptál?-a türelmetlen popsztár.

– Andre-t, aki már egy ideje ott dolgozik és eléggé pikkel rám és Ash-re, amiért nem engedtük magunkat neki!– mondtam, mire felnevetett.

– Le akart fektetni?-kérdezte, mire én csak egy „ühhüm”-öt válaszoltam.-Seggfej!-mondta, mire egy vonalba húztam a számat.

– Az, na leteszem és sietek!

– Oké szia és ne okozz balesetet!

– Oké, nem fogok, szia!-mondtam és kinyomtam. Gyorsan a gázba tapostam, majd vissza mentem a gyorsforgalmi útra. Szerencsére már nem voltam messze a háztól, így 10p után otthon is voltam. Felrohantam a lépcsőn, majd ledobtam a táskám és a bőrdzsekimet. Le kéne zuhanyozzak és át kéne öltözzek is. De Eric nemsokára itt van....akkor is muszáj. Bementem a gardróbba és válogatni kezdtem. Hamar találtam egy farmer dzsekit, krém színű pólót, egy világoskék csőnacit és egy sötétkék torna cipőt. Bementem a fürdőbe és egy gyors zuhanyt vettem.

Hát igazából 15 perc lett a zuhanyzásból, így gyorsan magamra kaptam a kiválogatott cuccokat és kimentem a szobámba.

– Na szia!-köszönt Eric, mire kicsit össze rándultam, mivel megijesztett.-Csal nem megijesztettelek?-kérdezte vigyorogva, én bólintottam.

– De!-válaszoltam és vissza mentem a fürdőbe.

– Siess, mert 35 perc és a reptéren kell legyünk!-mondta, mire vissza néztem rá.

– Nem úgy volt, hogy Edin is ide jön elém!-kérdeztem, mire megvonta a vállát

– Ed szerintem még mindig készülődik és el is felejtette, szóval ne hibáztasd!-mondta, mire bólintottam. Igaza van, ismerhetném már ennyire őt, mindig az utolsó pillanatra hagy mindent. Így gondolom, épp most dobálja be a cuccait a bőröndbe. Vissza mentem a fürdőbe és kifésültem a hajam, majd gyorsan kisminkeltem magam. Egy kis alapozó, szempilla spirál, fekete tus és egy kis szájfény. Ennyi volt az egész. Felvettem a cipőmet, majd vissza mentem Eric-hez.

Mivel reggel már tegnap bepakoltam a kézi poggyászomat, így nem akartam más táskát választani. Gyorsan fújtam magamra egy kis parfümöt, majd a kezembe vettem a táskát és az ajtó felé fordultunk, de bele ütköztem Eric-be. Lenézett rám, így pont egymásba akart a tekintetünk.

– Mehetünk?-kérdezte kedvesen, mire bólintottam. Fogta a két bőröndömet és nagyon lazán levitte a kocsihoz. Megint elkezdett esni kicsit az eső, így gyorsan kimentem a kocsiba és rögtön be is ültem. Utánam néhány perccel Eric is beült és már indult volna, de megállítottam.

– Várj kérlek!-mondtam és kezemet a övére helyeztem, ami a váltón volt. Gyorsan elvettem, majd kinyitottam az ajtót és vissza futottam a ház ajtóhoz. Kivettem a pótkulcsot az egyik váza alól, majd a kezembe vettem és még egyszer ellenőrizzem, hogy bezártam az ajtót és persze a riasztót. Vissza mentem a kocsiba, majd Eric-re néztem.

– Paranoiás vagy?-kérdezte kis mosollyal az arcán.

– Nem, csak nem hiányzik az életemből egy betörés!– mondtam, mire bólintott és most már tényleg elindultunk. A reptéren kivettük a csomagokat és rögtön a várakozóba mentünk, amit meg is beszéltünk a többiekkel, de csak Tomas és Aya volt ott.

– Sziasztok!-köszönt a menedzser és én csak intettem.-Van valami baj?-kérdezte, mire én megingattam a fejem.

– Nem, dehogy!-kissé feszült voltam amiért itt hagyom ezt a országot és távol leszek Kylietől, de valamiért jó is mivel hátha egy kis nyugi lesz.

-Hello!-köszönt mögöttem Ed és Alex. Rögtön Edin nyakába ugrottam, mivel már rég nem láttam, kb. 1 napja, jó sok. Mostanában eléggé sok időt töltök vele, és az tök jó. Edinék után hamar jött Henni, Rim és a többiek is, így elindultunk. Felraktuk a cuccainkat, majd végig ellenőriztek minket és utána megálltunk a váróban.

– Mikor lehet felszállni a gépre?-kérdeztem és a popsztárra néztem.

– Még egy 5-10 percet azt hiszem várhatunk!-mondta, mire össze fontam karjaimat mellkasom előtt. – Csak nem fázol?-kérdezte mosolyogva, mire én rá néztem és megingattam a fejem.

– Nem!-válaszoltam és én bírtam ki, hogy ne mosolyogjak.– Emma, hogy, hogy nem jön?-kérdeztem, miközben kinéztem ahol a gépünk már állt.

– Tanulnia kell!-mondta, mire én furcsállóan rá néztem.

– Ő még tanul?-kérdeztem, mire bólintott.

– Még nem rég végezte el a gimit és most valami főiskolára ment, szóval itthon kell maradnia!-mondta, mire én felé fordultam.

– Miért érzem azt, hogy te ezt nem bánod?-itt rám nézett, bele találtam.

– Honnan veszed ezt?-kérdezte értetlenül és ő is felém fordult.

– Abból ahogy mondtad, egyáltalán nem volt sajnálatos vagy éppen boldog, olyan semleges fajta!-vontam meg a vállam.

– Ennyire ismered az embereket?!-inkább saját magától kérdezte, de én csak a padlóra néztem.

– Muszáj ezt is megtanulni!-mondtam és a végénél vissza néztem rá.

– Igazad van, nem sajnálom, hogy nem jön, mivel nem akarom, hogy állandóan ott legyen velem és féltékeny legyen, amikor egy rajongót megölelek!-mondta, mire bólintottam.

– Nagyon féltékeny típus?– csak bólintott és pedig elhúztam a számat.-Az nem jó!-ez volt a végszó, mivel hangos bemondón bemondta egy női hang, hogy felszállhatunk a gépre...

10. fejezet

Sziasztok

Nagyon nehéz volt meg eldöntenem, hogy mi legyen a történettel, de végül arra jutottam, hogy folytatom. Remélem néhányan örültök ennek és írtok komikat vagy csak a kis "tetszik" gombra rákattintotok. Nagyon sokat jelentene. Ez a fejezet se lett olyan hosszú, de most már fogok jelentkezni több fejezettel egy héten.

 Jó olvasást!

Puszi: Milly

10. fejezet: Titkolózás

Nem akarom Eric-re zúdítani az egész múltamat, nem vagyunk még olyan viszonyban, hogy el merjem neki mondani. Talán gyávaságnak tűnhet, de talán teljesen elítélne, de az is lehet, hogy megértené. Nem vagyok biztos abban, hogy-hogy reagálna.

– Jaaj ne légy már ilyen. Valami izgalmas biztos történt veled is!-mondta, mire sóhajtottam és megingattam a fejem.

– Semmi olyan, komolyan mondom. Amerikában születtem ott is nevelkedtem, de mivel anyum svéd így megtanította nekem a nyelvet és a nővéremnek is!

– Van egy nővéred?-kérdezett vissza és közben iszogatta az italát.

– Igen, Kylie a neve!-itt köhögni kezdett, ez eléggé gyanús.

– Kylie?

– Igen, jól hallottad, de miért?-valami nem stimmel, talán ismerik egymást? Az nem létezik....

– Ohh...semmi, Kylin-nek értettem, és van egy olyan nevű ismerősöm azért csodálkoztam el!-hazudik, látom rajta. Gyűlölöm amikor hazudnak nekem, de nem fogok faggatózni, így csak bólintottam.

– Érdekes neve van!-mondtam, mire bólintott.

– Igen, de folytasd!-mondta én pedig letettem az italomat, amit eddig ittam.

– Apum félig amerikai és van benne mexikói vér így kicsi latin is van bennem, de igazából Amerikainak tartom magam. Anyum pedig svéd szóval kicsit ide is származom. Ő lakberendező, apum pedig a Los Angeles-i Mercedes gyáránál társtulajdonos. Gyerekkoromban mindent megkaptam amire szükségem volt, de nem lettem elkényeztetve. És attól függetlenül, hogy jól éltünk nagyon sok balhé volt. Többször is beadták a válópert, de soha nem lett belőle semmi. A nővérem már 4 éve kiköltözött ide, ami nagy szó mivel csak 2 évvel idősebb nálam, mondjuk nem látszik 20 évesnek, de annyi. Most van egy barátja Billy, akit igazából még én se ismerek. Eléggé dühít is, hogy nem mutatta be nekem 2 év alatt, de rá hagyom. Most te jössz!– mondtam és végre ihattam a forrócsokimból, amiből langyos csoki lett.

– Én Kattarpban nőttem fel és a családom máig is ott él. Apum félig libanoni, és el is váltak anyummal, szóval ő nem él már ott. De eléggé sokszor szokott látogatni minket. Rajtam kívül még van 1 édes testvér nővérem és 6 féltestvérem. 13 éves korom óta írok dalokat, így mostanra egész jól meny ez már. Nagyon nehéz volt régen eldöntenem, hogy focista vagy énekes legyek, de...végül a másodikat választottam!-elmosolyodtam az utolsó mondatokon. Megnéztem volna őt kiskorában ahogy futkorászik a labda után.- Most már csak hobbi szinten focizok néha a haverokkal, jobban megy a FIFA!

– Valahogy sejtettem. De miért van minden srác rá kattanva?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.

– Nem tudom, mert jó?!

– Oké!-bólintottam és közben vissza helyeztem tekintetem a popsztárra.

– A nővérem Lina 24 éves, tipikus svéd lány. Szőke haj, kék szem, szeret a barátnőivel együtt lenni meg vásárolni, de igazából nagyon jó fej és sokat lehet vele dumálni. Vagy ő beszél te meg hallgatod!-elmosolyodtam és megingattam a fejem. De szemét a nővérével, szerintem ha itt lenne egy szép nyaklevest biztos kapna tőle.

– Ez köcsög!-mondtam és még mindig mosolyogtam. De hát persze, most szőkézte le a nővérét és még dumásnak is mondta. Kedves mit ne mondjak. Szegény Lina.

– Nem vagyok az csak megmondom az igazat!

– Ohh, így mindjárt más!-mondtam és elő kaptam a telefonom. Megnéztem az időt, 11:18.-Menni kell!-mondtam és felálltam, mire Eric rám nézett és ő is felállt.

– Hova sietsz?-kérdezte, mire én eltettem a telefonom és vissza néztem rá.

– Be kell mennem a rendőrségre!-mondtam, mire nagyot nézett.

– Minek?-kérdezte és közben felvette az italát az asztalról.

– Oh..valaki bejelentett egy lövöldözést még néhány nappal ezelőtt, tudod amikor ebédelni voltunk!-mondtam, ő pedig bólintott.-Azt mondta, hogy én ott voltam ezért kihallgatnak!-mondtam, mire felhökkent.

– Ez baromság, de ha kell menny!-mondta és elhúzta a száját. Ha tudná, hogy tényleg benne voltam..lehet kiakadna. Ez is Drew hibája. Kihívták a rendőröket és egy hülye még a nevemet is tudta, így azt mondta, hogy én is voltam. Kedves, főképp, hogy lehet a volt tanárom fog kihallgatni. Jó lesz, élvezni fogom.-Na akkor mennyünk!-biccentett a fejével az ajtó felé, mire én megindultam.

25 perc kocsikázás után végre le tudtam ülni otthon és a laptopomon babráltam. Valahogy meg kéne tudnom Mr. Vandhel telefonszámát. Ő volt az úgymond „mentor”-om amikor hallgató voltam. Mert tegnap óta nem vagyok az. A durva az, hogy alig beszéltem vele, inkább figyeltem amiket csinál. Így a telefonszáma sincs meg, most igazából csak azért kéne, hogy megtudjam, hogy ki fog kihallgatni, mert nagyon remélem, hogy nem ő. Fél óra kutatás után feladtam és kikapcsoltam a gépet. Felkaptam a dzsekimet és a kocsikulcsot, majd lementem a garázsba. Max. 1 óra alatt el kéne intéznem a dolgokat bent, mert utána megyünk Norvégiába. Még soha nem voltam ott ezért tök jó lesz, mondjuk szét fogok fagyni, de nem baj, akkor is világot látok.  Kitettem a telefonom a tartóba és beindítottam a kocsit, majd felhívtam Ash-t.

– Sziaa!-vette fel a telefont és közben én elindultam a város központja felé.

– Szia, össze pakoltál már?-kérdeztem, mire csak hümmögést kaptam.

– Még szép, eléggé izgulok, de tök jó lesz!-válaszolta izgatottan, én pedig csak mosolyogtam rajta.

– Akkor jó, szerintem is jó lesz. Te már a rendőrségen vagy?– kérdeztem, mire először csak egy „chh’-t hallottam.

– Nem megyek el!-mondta, mire én megcsóváltam a fejem.

– Ash, gyere el, mert gyanús leszel, ha nem jössz!

– De nem tudok hazudni, pedig muszáj lesz, mivel tudom jól, hogy mi is benne voltunk és Drew volt a hibás a lövöldözés miatt!– válaszolta kissé idegesen. Az a baj, hogy nagyon is igaza van, nem tud hazudni és az is igaz, hogy mi is benne voltunk a játékba, és még mindig benne vagyunk.

– Ash, csak gyere el én is ott leszek, te csak bólogatsz és mosolyogsz!-mondtam és elmosolyodtam.

– Oké, na akkor 15 perc és ott vagyok!-mondta és kinyomott, a kedves meg sem várja, míg elköszönök. Nem sokára meg is érkeztem.

Felnéztem a lógóra, majd kifújtam a levegőt és bementem.

– Szia!– köszönt Annabell, aki most épp recepciós volt.

– Szia, kihallgatásra jöttem!– mondtam, mire oldalra döntötte a fejét és közelebb hajolt hozzám.

– Mit csináltál?-kérdezte, mire megvontam a vállam.

– Semmit, de egy szemtanú szerint ott voltam a lövöldözésnél!-mondtam és megforgattam a szemem.

– Jaaj, biztos össze tévesztett valakivel!-mondta, mire bólintottam.

– Na megyek szia!-köszöntem el és elindultam fel a lépcsőn. A másodikon elindultam a hosszú folyosón és megláttam a labort és bent egy személyt, akit nagyon jól ismerek.

Kinyitottam az üveg ajtót, majd besétáltam óvatosan, mire egy szempár szegeződött rám.

– Hát te?-jött oda hozzám Jeremy aki teljesen be volt öltözve.

– Kihallgatásra jöttem, csak megláttalak!– mondtam és megöleltem.

– Tudod, hogy ide már nem jöhetnél be!-mondta, mire bólintottam.

– Tudom, de csak nem fogok börtönbe kerülni e miatt!– mondtam és körül néztem. 1 hónappal ez előtt még én is itt vizsgáltam. Nyálminta, ujjlenyomat és még sok minden.

– Hiányzol nekünk!– mondta a srác én pedig elmosolyodtam és vissza néztem rá.

– Hát igen, nincs élet nélkülem!-mondtam és kínosan felnevettem.

– Nem akarsz vissza jönni, ugye?-kérdezte, mire én megingattam a fejem.

– Nem, nincs szükségem rá!-mondtam, mire mögöttem nyílt az ajtó és Mr Vandhel lépett be rajta.

– Miss Jenner maga mit keres itt?– tette karba a kezeit, mire én megdörzsöltem a homlokomat és Jeremy-re néztem.

– Csak benéztem, de már megyek is!– mondtam, mire megállította, mivel a kezét maga elé emelte, hogy hallgassam meg.

– Hadd gondolkozzak, vajon hova is megy!-jajj ne, már megint szemétkedik velem. Valamiért ez a tanár nagyon pikkel rám.-Kihallgatásra ugye?

– Igen!– mondtam, mire féloldalasan elmosolyodott majd rögtön komoly lett.

– Ide már nem jöhet be szóval ne lássam meg itt még egyszer. Most pedig eredjen a dolgára!-mondta, mire én kikerültem és kisuhantam az ajtón. Az érzés kölcsönös Mr Vandhel-el, csak azt nem értem, hogy ő miért utál ennyire? Mit tettem én ellene? Semmit...

– Kendall!-kiabálta valaki a nevemet, mire én hátra fordultam. Ash futott oda hozzám és megölelt.-Láttalak kijönni a laborból, mi történt? Miért mentél be?

– Megláttam Jeremyt és gondoltam köszönök, de megjelent a házi sárkány!– mondtam, mire felnevetett.

– Érthető, de Kend, gondolhattad volna, hogy ő is meg fog jelenni, hiszen ő felügyeli a tanulókat!– vonta meg a vállát és elindultunk a kihallgató szobák felé...