Sziasztok
Megint óriási csúszással érkeztem, és már nem tudom hányszor sajnálkoztam nektek, de tényleg nem tudok mit tenni már. Nagyon siettem a résszel és ezért lehet, hogy kicsit összecsapott is lett, őszintén nem tudom. Nagyon elfoglalt vagyok mostanában és azt se tudom hol áll a fejem...tényleg nem akarom sajnáltatni magam meg semmi ilyesmi, csak annyit szeretnék ha tudnátok, hogy én nagyon igyekszem, hogy több időm legyen írni, de ez nem mindig jön össze. Ettől függetlenül remélem még vannak olvasóim és tetszeni fog nektek ez a rész! <3
Puszi: Milly
44. fejezet: " Azt hittem megakarnak ölni..."
-Itt van Ashley, kissé elkábulva...
-Mióta van itt?-kérdeztem
sürgetve, majd kikerülve őt gyorsan a vendégszoba felé igyekeztem, ő pedig szinte futó lépésben jött utánam.
-Téged keresett és nagyon sírt, alig bírtam megnyugtatni, de végül elaludt. 2 órája lehet itt!-mondta én pedig végszóra halkan benyitottam a szobába, ahol a szőkeség rezdületlenül aludt. Lassan az ágy mellé lopództam és leguggoltam. Nem akartam felébreszteni, csak tudni akartam, hogy tényleg nincs semmi komolyabb baja, de úgy nézett ki nincs. Ericet gyorsan kitereltem a szobából, majd gondosan becsuktam az ajtót mögöttem és a nappaliba mentem vele.
-Nem mondta, hogy miért keres vagy, hogy miért sírt?-kérdeztem, mire megingatta a fejét.
-Kérdeztem tőle, de nem válaszolt nekem, csak sírt és azt kérdezte, hogy hol vagy!-mondta, mire én bólintottam.
-Oké, mindegy, majd amikor felébred beszélek vele!-bólintott, majd ott hagytam dalt írni, én pedig elmentem zuhanyozni, majd végül lefeküdtem aludni.
Másnap 10:54
Nem tudom mikor feküdt be mellém Eric, de arra ébredtem, hogy a karjaiban fekszem. Nagyon jó érzés volt, védve éreztem magam mindentől és mindenkitől. Gondolom észre vette, hogy felkeltem, mivel megfogta a kezem és szorosan hozzám bújt, én pedig elmosolyodtam a tettén. Szememet végig futtattam az egész szobán és eszembe jutott Ashley, aki szerencsés helyzetben még mindig a vendégszobában alszik.
-Aludj!-húzott szorosabban magához és fejét a nyakamhoz érintette.
-Nem tudook!-húztam el az utolsó szót, mire egy puszit nyomott az arcomra, majd gondolom felült, mivel karja elengedte a kezemet és fejét is elvette a nyakamtól. Hátamra fordultam és a plafont kezdtem el tanulmányozni, majd tekintetem rá tévedt.-Szerinted még alszik?-kérdeztem, mire rám fordította a fejét és egy pillanatra elgondolkozott a kérdésemen.
-Biztos!-mondta és haját hátra igazította.
-Te egyébként mikor jöttél be?-kérdeztem, mire újra elgondolkodott, tényleg nagyon álmos még, ha ennyit kell gondolkodjon egy válaszon.
-Olyan hajnali 1 óra körül!-mondta, mire én csak pislogtam válasz képen.
-És jutottál valamire?-kérdeztem újra, de ő csak hümmögött rekedtes hangon.-Igen, szerencsére!-mondta végül, én pedig egy kis csönd után megszólaltam.
-Megyek megnézem mi van Ashleyval!-mondtam végül, majd kitakartam magam és felkaptam a köntösöm. Lassan átmentem a szőkeséghez aki még az álom világát járta, de engem fúrt a kíváncsiság, hogy miért keresett, ezért nem bírtam hagyni, hogy tovább aludjon, így halkan ébresztgetni kezdtem.
-Ash...ébresztő!-simítottam meg a karját. Először semmi reakciója nem volt, majd végül nagy nehezen kinyitotta a szemeit résnyire és a fehér paplant az arcába húzta egy kicsit, majd felfogta, hogy én vagyok és kipattantak a szemei.
-Kenny!-becézett, majd az ágyba húzott engem is és úgy ölelt szorosan magához.-Annyira sajnálom, amiket mondtam!-dünnyögte a vállamba és közben zokogni kezdett. Nem túl jó kezdés a mai napnak, de nagyon érzékeny most a történtek miatt, így megértem a reakcióját.
-Én sajnálom amiért titkoltam előled dolgokat!-öleltem szorosan magamhoz rázkódó, gyenge testét, majd végül elengedtük egymást én pedig újra ülő helyzetbe kerültem.-Ne sírj mert én is mindjárt bőgök!-törölgettem a szememet és próbáltam vissza fojtani a könnyeimet, néhányat még legyeztem is a szemem előtt, hogy kicsit szárítsam a szemeimet vele.-Miért kerestél? Miért jöttél ide? Mármint, nem mintha nem jöhetnél ide, csak nem számítottam rád!-mondtam és közben mind a ketten törökülésben ültünk az ágyon.
-Csak a segítségedet szeretném!-mondta, mire én bólintottam.
-Oké, persze!-vontam meg a vállam és közben fürkésztem a tekintetét.
-Először is kell valami anyag, mert meghalok!-na itt szólásra nyitottam a számat és rögtön neki estem. Ilyet nem mondhat! Főképp nem ő...
-Nem, nem lehet, vagy engeded, hogy én szoktassalak le, vagy beviszlek egy kezelőközpontban és bent fogsz ülni több, mint 3 hónapot. Érted? Nem lehetsz olyan, mint amilyen én voltam, az nem normális élet. Tudom, hogy nehéz, de muszáj kitartanod. Mindig te tartottad bennem a lelket, amikor már drogokhoz nyúltam volna, szóval te pontosan jól tudod, hogy mennyire rossz és mennyire értelmetlen dolog!-mondtam és közben megfogtam a kezét és megszorítottam.
-De én nem vagyok olyan, mint te. A drog megmutatta nekem azt, hogy lehet lazán venni az életet. Olyan nem törődök stílusban, eddig én nem tudtam ezt csinálni. Nem tudtam, hogy ennyire jó dolog!
-Most ezt így gondolod, de ha ezt az életet folytatnád, akkor rájönnél, hogy nem olyan jó dolog, mint amilyennek az elején hiszed. Néhány órát jól érzed magad, aztán még rosszabbul vagy, mint azelőtt és bűntudatot érzel. Higgy nekem! Én tudom ezt a legjobban!-próbáltam hitegetni, de amilyen makacs ő is, tudom jól, hogy nem akar hinni nekem.
-Én úgy se fogok tudni leszokni róla, már...már túl késő!
-Sosincs túl késő leszokni valami ártalmas dologról, csak enged meg nekem, hogy megmutassam neked, hogy nélküle is tudsz relaxálni!-vontam meg a vállamat, mire egy kisebbet sóhajtott, majd végül bólintott.
-Rendben, legyen. De csak neked engedem, hogy segíts, és nem akarok semmi rehabról hallani!-egyezett bele az ajánlatomba, én pedig elmosolyodtam a szavain.
-Nyugi, amíg szót fogadsz nekem addig nem fogsz hallani róla!-mondtam, majd megöleltem, utána pedig kopogásra lettem figyelmes. Mind a ketten oda néztünk és Eric kissé kócos hajjal, angyali mosollyal nyitott be.
-Hogy vagy kislány?-sétált be hozzánk, majd leült mellém az ágyra.
-Jól, bocs, hogy tegnap úgy rád rontottam, de nagyon kiütöttem magam!-húzta el a száját, mire én elmosolyodtam. Tudom milyen érzés amikor teljesen beállva menekülsz el otthonról valakihez, hogy segítsen rajtad. Nem túl jó érzés az biztos.
-Nem baj, csak kissé ijesztő voltál, főképp, hogy egy normális mondatot nem tudtál mondani!-mondta ezt teljesen félvállal Eric és közben barátnőmre nézett.
-Jó, tudod ha megiszol csomó piát és hozzá még füvet is szívsz nem nagyon tudsz semmit se csinálni. Örülök, hogy ide eltaláltam!-nevetett fel kínosan a szöszi a végénél. Egy kicsit még beszélgettünk Ash-el, de láttam rajta, hogy nagyon másnapos, így bevittem neki gyógyszert meg vizet, hátha attól jobban lesz, majd hagytuk, hogy aludjon. Mivel nekem ma dedikálásom lesz délután, így szerintem áthívom Kyliet, hogy vigyázzon Ashley-re.
-Mit tervezgetsz drága?-jött be hozzám a nappaliba Eric. Kényelmesen elvoltam helyezkedve a kanapén és a laptop volt az ölembe helyezve, amiből gyorsan felnéztem, amikor meghallottam Eric mély hangját.
-Ne is kérdezd, ma dedikálásra megyek, és most itt van Ash és nem akarom itthon hagyni!-mondtam, miközben ő leült és lábaimat az ölébe tette, majd gyengéden simogatni kezdte a combomat.
-Aha, és akkor most a nővéredet akarod idehívni?-kérdezte, mire én nem válaszoltam csak tekintetemet az övébe fúrtam.
-Túl jól ismersz!-hajtottam le a fejemet.
-Nem fog semmit csinálni szerintem, és különben is csak fél órát lesz egyedül, mert én hazajövök hamar és akkor már nem lesz egyedül!-rá emeltem a tekintetemet és elmosolyodtam.
-Akkor vállalod, hogy vigyázol rá egy picit?!-mondtam, ami kicsit kérdésnek hangzott. Kicsit oldalra biccentette a fejét, majd megszólalt.
-Nem kell rá vigyázni Kend, már felnőtt nő!-mondta, mire én látványosan megforgattam a szememet.
-Hiába felnőtt, ilyen állapotban, ki tudja mire képes!-mondtam és magam mellé letettem a gépemet. Mintha megérezte volna Ash, hogy róla beszélünk kijött ő is a nappaliba és leült az egyik fotelbe. Először mindannyian csak bámultuk egymást, és elmerengtünk a gondolatainkban, majd Eric törte meg a csendet, és feltett egy fontos kérdést legjobb barátnőmnek.
-Ugye egy újjal se értek hozzád?-amikor kimondta ezt én is felkaptam a fejem a szöszire és vártam a válaszát, de csak megrázta hevesen a fejét. Nem tudtam mire vélni, hogy ennyire hirtelen és ennyire intenzíven ingatta meg a fejét, de nem kérdeztem rá, miért is tette.
-Nem bántottak, pedig azt hittem. Amikor a lakásomra jöttek és törni zúzni kezdtek az éjszaka közepén, azt hittem meg akarnak ölni, de csak elraboltak!-mondta és a végére egy nagy sóhajt tett.
-Csak elraboltak!-dörmögte orra alatt, mellettem Eric és rám kapta tekintetét, amikor észre vette, hogy én is Őt bámulom.
-Oh az annyira nem is volt vészes dolog!-mondta félvállal Ash, mire én kikerekedett szemmel néztem a lányra és felvontam a szemöldököm.
-Ilyet is csak te tudsz mondani!-ingattam meg a fejemet és egy sóhajjal egybekötve leeresztettem a vállaimat.
-Jaj Kenny, igazából, nem ment nekik olyan könnyen, mint ahogy egy filmben látni lehetett. Oké, bejöttek a házba, de az is az én nagy "szerencsém" miatt!-rajzolt macskakörmöket vékony, fehér kezeivel a levegőbe.-Ha nem hagyom nyitva az ajtót aznap este, talán nem is sikerült volna betörniük. Először feljöttek hozzám és szó szerint kikaptak az ágyból, majd megvárták míg normálisan felébredek és a szemem láttára törték össze az egész házat!-itt gúnyosan elmosolyodott és állkapcsát megfeszítette.-Hát nem kedvesek!-sziszegte fogai közül, majd egy hirtelen mozdulattal felállt és lenézett rám.-Megyek vissza, mert kibaszottul nincs kedvem erre visszagondolni!-mondta egy ásítás kíséretében, majd el is indult vissza a vendégszobába.
-Milyen jó hangulata van!-jegyezte meg Eric, mire én hátra vetettem a fejemet.
-Már csak ez hiányzott nekem!-mondtam csendesen és magam mellé néztem, de Eric hűlt helyét találtam.-Miben sántikálsz?-kérdeztem a nélkül, hogy rá néztem volna.
-Nincs kedvem ezt hallgatni, szóval a jó öreg Edut áthívom, hogy szórakoztassa Ashleyt, ha már nem képes aludni!-mondta, mire én kissé elmosolyodtam.
-Csak nehogy félre értse!-mondtam vigyorogva, mire ő felnevetett és a telefonjával a kezében vissza sétált hozzám a nappaliba.
Szerencsére egész hamar rá tudta venni Eric Ed-et, hogy jöjjön át. Igaz, szerintem szart se csinál otthon, csak bámulja a Tv-t és közben tömi magát az egészségtelen kajával.
-Fasz kivan veletek, hogy állandóan engem hívtok, hogy segítsek!-sétált be barátommal a táncos és levágódott a kanapéra mellém, én pedig felé fordultam.
-Edin, nem szoktunk tőled segítséget kéni soha!-mondtam és közben kicsit össze ráncoltam a homlokomat.
-Tök mindegy, a lényeg az, hogy most ide hívtatok!-kacsintott rám és fejével biccentett felém. Míg egy sort még lenyavalygott Edin, miközben én csak bámultam ki a fejemből és tekintetemet az órára szegeztem és vártam, hogy végre 1 óra 20 percet mutasson, mert akkor el kell kezdenem készülődni és legalább nem kell hallgatnom tovább Ed nyavalygását, komolyan, mint egy kis 5 éves, sőt még annál is rosszabb. Amikor az óra a 19-es percről átváltott 20-ra rögtön felugrottam a helyemről és elindultam sietős léptekkel be a hálószobába. Hallottam, hogy utánam kiabál Ed, de nem törődve vele becsaptam a szoba ajtaját magam után.
Gyorsan kiválasztottam néhány egyszerű ruhadarabot, majd lezuhanyoztam és megmostam a hajamat. A zuhanyzás után kissé kapkodva, de megszárítottam a hajamat és utána felvettem magamra a farmer nadrágomat, a barna toppomat és rá egy fekete kardigánt. Gyorsan feltettem egy alap sminket, amit egy ki pirosítóval és tussal dobtam fel, majd a a kedvenc Chanel parfümömből fújtam magamra. Egy kis idegig még álltam a tükör előtt és igazítgattam még egy kicsit a sminkemen, utána pedig a hajamat egyszerű lófarokba felkötöttem és hagytam, hogy laza hullámok lógjanak a hátamhoz. Kint a szobában gyorsan felkaptam a fekete táskámat és a fekete magassarkúmat, majd a kulcsokat elvettem az asztalról és utána elindultam, de előtte még gyorsan benéztem Ashleyhez, akivel szerencsére már Edin beszélgetett bent a szobában és nem is vették észre, hogy kukkolok. Legalább valami hasznát veszem most Edinnek, végre tud valamiben segíteni. Mivel csak jártatnia kell a száját és nekem az már meg is felel.
Kimentem a kocsimhoz és gyorsan elköszöntem Erictől, aki szintén indult. Felkaptam magamra a napszemüvegem, majd a táskámat az anyósülésre hajítottam és a kormányt erősen fogva a gázba tapostam....
Szerencsére semmi akadályom nem volt az út közben, így időben megéreztem a helyszínhez. A hátsóbejárathoz hajtottam és ott szálltam csak ki a kocsiból. Felkaptam a táskámat a mellettem lévő ülésről, majd bezártam a kocsit és az új testőrömhöz sétáltam, akit Jen vett fel nekem, hogy véletlenül se legyen semmi bajom.
-Jó napot, Miss. Jenner!-nyitotta ki előttem az ajtót, ami bevezetett az épületbe.
-Jó napot Frank, hogy van?-kérdeztem illedelmesen és belementem a játékba, hogy magázódunk, miközben besétáltunk és egy hosszú folyosón haladtunk át.
-Köszönöm jól, és maga?-magázódott tovább, amit megmosolyogtam.
-Jól vagyok köszönöm, de Frank, nyugodtan tegezhet!-állam meg vele szemben, amikor egy fehér ajtóhoz értünk, ami néhány másodperc múlva már tárva volt előttem és a kedvesen mosolygó menegerem várt rám bent.
-Szia drága!-jött oda hozzám és megölelt, majd helyet foglaltunk egy fehér kanapén, majd alkohol mentes koktélt kaptunk a kezünkbe. Elmondta Jen, hogy minden hogy fog zajlani a délután, aztán pedig egy fiatal blogger lány jött be hozzám egy rövid interjút készíteni. Szerencsére semmi olyan privát kérdést nem tett fel, aminek nagyon örültem és ezt meg is jegyeztem Jennek, hogy végre egy normális ember, aki tudja, hogy mindenkinek van magán élete és nem kell beleavatkozniuk.
-Na eljött a te időd!-mosolygott rám az említett, majd felkeltünk a puha kanapéról és kiléptünk a kis helységből és megindultunk ki a dedikáló helyszínre, ami igazából egy egyszerű pláza szerűség.
Ahogy közeledünk, egyre jobban hallottam a sikítozó, kiabáló hangokat. Néha még a nevemet is skandálták, ami elég furcsa volt, de azért jókat mosolyogtam rajta. Majd amikor kisétáltam a testőrrel és Jennel magam mellett, mindenki sokkal hangosabban kezdett el kiáltani. Integettem néhányat vissza nekik, majd egy hatalmas kép elé kikészített asztalhoz vezettek. Egyébként mily meglepő módon, a képen a címlap fotóm szerepelt, amit néhány másodpercig még elemezgettem a szememmel.
Leültem az asztalhoz és kényelmesen elhelyezkedtem, mert tudtam hogy néhány órát még itt fogok tölteni. Amikor az őrök beengedték az embereket, mindenki szaladni kezdett a pódiumhoz, ahol két biztonsági egyesével engedte fel az embereket hozzám.
Már nem is emlékeztem arra, hogy milyen jó érzés ezt csinálni. Amikor a rajongók könnyes szemekkel kérdezik tőlem, hogy csinálhatunk-e egy közös fotót, az leírhatatlan. Mindenkinek kedvesen mosolyogtam és nem is lehetett volna másképp, mivel nem tudtam levakarni az arcomról a széles mosolyt. Néha éreztem is, hogy már görcsbe állt az arcom, de még ez se tudta elvenni a kedvemet. Annyi sok dicséretet kaptam, hogy úgy érzem egy jó ideig feltöltődtem a pozitív energiával. Egy rakás önbizalmat adtak a jövő elé nézve, ami nagyon fontos most nekem. Ez a magazin fotózás talán újra beindítja a karrieremet, ami nagyon jól jönne, mert nem akarok mást csinálni.
Közel 3 és fél óra múlva végeztem a dedikálással és több, mint két ezer dolgot írtam szerintem alá. A kezem már nagyon fájt de megérte, mert annyi embernek láthattam őszinte mosolyt az arcán. A dedikálás után Jennel vissza mentünk a kis "kulisszák mögötti" szobánkba és ott beszélgettünk egy jó pár órát. Minden szóba jött a legújabb divattól kezdve, az idióta volt barátomig minden.
-Többször elő ne forduljon, hogy újra drogot veszel a kezedbe, mert lenyomom a torkodon!-fenyegetőzött Jen, amit én egy szemforgatással fogadtam.
-Milyen kedves vagy!-mondtam unott hangon.-Na de inkább én indulok, otthon vár Eric meg Ashley!-álltam fel és a táskámat a vállamra vettem.
-Ohh, oké menny csak!-mosolygott rám.
-Ne gondolj rosszra!-forgattam meg a szememet azon ahogy kimondta az előbbi megjegyzését. Tudtam, hogy rosszra gondol.
-Nyugi én aztán nem, fuss csak haza!-mosolyodott el.
-Futok is!-mondtam gúnyosan, majd sarkon fordultam és kimentem Frankkal a kocsimhoz. Kint kinyitotta nekem az ajtót, majd elköszöntünk egymástól én pedig az utakat felszántva igyekeztem haza, vagyis Erichez...nemsokára már tényleg el kéne költözzek tőle, szegénynek állandóan ott vagyok a nyakán.
Addig gondolkoztam a költözés dolgon, hogy már a házhoz is értem. Gyorsan leparkoltam, majd bekapcsoltam a riasztót és már mentem is be a házba.
-Szia kicsim!-köszöntött Eric, amikor beléptem, mintha várt volna rám olyan hamar letámadott. Oda jött és adott egy rövidke csókot, majd a konyhában üldögélő Ashhez mentem.
-Veled meg mi van?-kérdeztem mire legyintett.-Mondjad már?-böktem meg a vállát játékosan, de úgy látszik ő nem értette a játékot benne.
-Nem kötöm az orrodra!-mondta majd beviharozott a szobába.
-Te húztad fel?-néztem Ericre, aki egy bárszéken ült és telefonozott.
-Nem, amikor haza jöttem már ilyen volt!-vonta meg a vállát.
-Akkor csak Edin lehetett!-ingattam meg a fejemet. Néhány szabad percemben még tudtam néhány szót váltani Erickel, aztán persze Jen toppant be, hogy egyeztesse velem rádiós dolgokat. Közben pedig Kylie küldött egy sürgős üzenetet, hogy mennyek át hozzá. Tényleg betáblázzák az egész napomat. Szóval, miután Jen kibeszélte magát, és végre letudtam koptatni magamról kocsiba ültem és a nővéremhez igyekeztem. Nem tudtam, hogy mi lehet, olyan sürgős dolog, de remélem, hogy nem rossz hírt akar velem közölni.
-Na végre, hogy itt vagy!-várt rám, kint a háza előtt Kylie, ahol leparkoltam. Kezét a csípőjére tette és magassarkújával kicsit dobogott a földön idegességében. Gyorsan kipattantam a kocsiból és oda mentem hozzá, közben pedig bezártam a kocsit és a táskámat a karhajlatomra akasztottam.
-Mi az a sürgős dolog, hogy ide kellett jönnöm?-kérdeztem, mire ő egy kéz mozdulattal mutatta, hogy mennyek utána be a házba, majd megindult előttem. Amikor bementünk széttártam a kezemet és kérdően néztem rá.
-Legyél már türelmesebb kérlek!-nézett rám, miközben ledobta magáról a szövetkabátját és felakasztotta. Miután a nappaliba ment és kényelembe helyezte magát a kanapén végre neki állt a mondandójának.
-Megkértél még régebben, hogy kezdjem el szervezni Eric szülinapi buliját ugye?-kérdezte költőien, én pedig bólintottam és összefontam a mellkasom előtt a kezeimet.-Elintéztem a helyszínt, csak az van, hogy holnap meg kéne nézni!-mondta, mire én bólintottam.
-Ez megoldható, mivel csak rádiózni megyek holnap!-vontam meg a vállam.
-Akkor jó, délután megnézzük, és Ericnek egy szót se szólj!-mutatott fenyegetően rám, mire én cipzárt rajzoltam a számra.
-Nyugi, én nem mondok semmit, és szerintem holnap próbálni fog a fellépésére, szóval nem fogja észre venni, hogy eltűntem!-kacsintottam rá a mondandóm közben.
-Oké, el kéne intézni még a meghívókat is, de ahhoz kéne, hogy kiket hívjunk meg, szóval majd át kéne küld a listát a meghívottakról. Gondolom eléggé sokan leszünk, de max. 500 embert vihetünk be a helyre, szóval csak olyanok jöhetnek el akik tényleg fontosak. Beszerveztem kidobó embereket és biztonságiakat is a paparazzik és a rajongók miatt, valamit helyes kis mixer srácok fogják a piákat csinálni!-mosolyodott el önelégülten nővérem, mire én össze szorítottam ajkaimat.
-Ez mind szép és jó, de gondolkozz kicsit Eric fejével. Ez az ő születésnapja lesz és nem pedig a tiéd!-mondtam, mire jól láthatóan megforgatta a szemét.
-Nyugi, minden tökéletes lesz, csak bízd rám. De attól függetlenül, hogy az ő bulija lesz, nem hívok sztriptízelő lányokat!-tette csípőjére az egyik kezét és kicsit oldalra döntötte a fejét.
-Te értesz ehhez, szóval én rád bízom, hogy milyen attrakciók lesznek, viszont az biztos, hogy kéne valami bombasztikus meglepetés is. Aminek biztos, hogy örül és meglepődik rajta!-miközben mondtam az ötletelemet ő végig kis bólintásokkal jelezte nekem, hogy érti mire gondolok.
-Ez nem rossz ötlet, mi lenne ha például egy híres valakit hívnánk meg? De nem valami ribit, hanem tényleg nagy embert!?-vetette fel az ötletet, én pedig elmosolyodtam.
-Jó ötlet, ezt próbáld elintézni még létszíves!-mondtam, majd egy pillantást vetettem a lakására.-Rég jártam már itt!-jegyeztem meg, mire elmosolyodott.
-Ah, majdnem elfelejtettem. Van egy pasas, aki érdeklődik a házad irányt, szóval lehet, hogy megvenné. A lényeg annyi, hogy ki kéne költözz, vagy Erichez, hogyha össze akartok véglegesen költözni, vagy találj valami jó kis kuckót magadnak!-annyi dolgom van így is és még most jön ez is. Pedig tényleg ideje lenne már leszálljak Ericről, állandóan ott vagyok a nyakán.
-Oké, megpróbálom. Viszont én most megyek, szóval szia!-megöleltem, majd kikísért a kocsimhoz. Gyorsan bepattantam az ülésre és intettem egy utolsót neki az ablakon keresztül, majd mélyen a gázba tapostam és elszáguldottam a házától, utam pedig a régi, szeretett lakásom felé vezetett....
-Csak a segítségedet szeretném!-mondta, mire én bólintottam.
-Oké, persze!-vontam meg a vállam és közben fürkésztem a tekintetét.
-Először is kell valami anyag, mert meghalok!-na itt szólásra nyitottam a számat és rögtön neki estem. Ilyet nem mondhat! Főképp nem ő...
-Nem, nem lehet, vagy engeded, hogy én szoktassalak le, vagy beviszlek egy kezelőközpontban és bent fogsz ülni több, mint 3 hónapot. Érted? Nem lehetsz olyan, mint amilyen én voltam, az nem normális élet. Tudom, hogy nehéz, de muszáj kitartanod. Mindig te tartottad bennem a lelket, amikor már drogokhoz nyúltam volna, szóval te pontosan jól tudod, hogy mennyire rossz és mennyire értelmetlen dolog!-mondtam és közben megfogtam a kezét és megszorítottam.
-De én nem vagyok olyan, mint te. A drog megmutatta nekem azt, hogy lehet lazán venni az életet. Olyan nem törődök stílusban, eddig én nem tudtam ezt csinálni. Nem tudtam, hogy ennyire jó dolog!
-Most ezt így gondolod, de ha ezt az életet folytatnád, akkor rájönnél, hogy nem olyan jó dolog, mint amilyennek az elején hiszed. Néhány órát jól érzed magad, aztán még rosszabbul vagy, mint azelőtt és bűntudatot érzel. Higgy nekem! Én tudom ezt a legjobban!-próbáltam hitegetni, de amilyen makacs ő is, tudom jól, hogy nem akar hinni nekem.
-Én úgy se fogok tudni leszokni róla, már...már túl késő!
-Sosincs túl késő leszokni valami ártalmas dologról, csak enged meg nekem, hogy megmutassam neked, hogy nélküle is tudsz relaxálni!-vontam meg a vállamat, mire egy kisebbet sóhajtott, majd végül bólintott.
-Rendben, legyen. De csak neked engedem, hogy segíts, és nem akarok semmi rehabról hallani!-egyezett bele az ajánlatomba, én pedig elmosolyodtam a szavain.
-Nyugi, amíg szót fogadsz nekem addig nem fogsz hallani róla!-mondtam, majd megöleltem, utána pedig kopogásra lettem figyelmes. Mind a ketten oda néztünk és Eric kissé kócos hajjal, angyali mosollyal nyitott be.
-Hogy vagy kislány?-sétált be hozzánk, majd leült mellém az ágyra.
-Jól, bocs, hogy tegnap úgy rád rontottam, de nagyon kiütöttem magam!-húzta el a száját, mire én elmosolyodtam. Tudom milyen érzés amikor teljesen beállva menekülsz el otthonról valakihez, hogy segítsen rajtad. Nem túl jó érzés az biztos.
-Nem baj, csak kissé ijesztő voltál, főképp, hogy egy normális mondatot nem tudtál mondani!-mondta ezt teljesen félvállal Eric és közben barátnőmre nézett.
-Jó, tudod ha megiszol csomó piát és hozzá még füvet is szívsz nem nagyon tudsz semmit se csinálni. Örülök, hogy ide eltaláltam!-nevetett fel kínosan a szöszi a végénél. Egy kicsit még beszélgettünk Ash-el, de láttam rajta, hogy nagyon másnapos, így bevittem neki gyógyszert meg vizet, hátha attól jobban lesz, majd hagytuk, hogy aludjon. Mivel nekem ma dedikálásom lesz délután, így szerintem áthívom Kyliet, hogy vigyázzon Ashley-re.
-Mit tervezgetsz drága?-jött be hozzám a nappaliba Eric. Kényelmesen elvoltam helyezkedve a kanapén és a laptop volt az ölembe helyezve, amiből gyorsan felnéztem, amikor meghallottam Eric mély hangját.
-Ne is kérdezd, ma dedikálásra megyek, és most itt van Ash és nem akarom itthon hagyni!-mondtam, miközben ő leült és lábaimat az ölébe tette, majd gyengéden simogatni kezdte a combomat.
-Aha, és akkor most a nővéredet akarod idehívni?-kérdezte, mire én nem válaszoltam csak tekintetemet az övébe fúrtam.
-Túl jól ismersz!-hajtottam le a fejemet.
-Nem fog semmit csinálni szerintem, és különben is csak fél órát lesz egyedül, mert én hazajövök hamar és akkor már nem lesz egyedül!-rá emeltem a tekintetemet és elmosolyodtam.
-Akkor vállalod, hogy vigyázol rá egy picit?!-mondtam, ami kicsit kérdésnek hangzott. Kicsit oldalra biccentette a fejét, majd megszólalt.
-Nem kell rá vigyázni Kend, már felnőtt nő!-mondta, mire én látványosan megforgattam a szememet.
-Hiába felnőtt, ilyen állapotban, ki tudja mire képes!-mondtam és magam mellé letettem a gépemet. Mintha megérezte volna Ash, hogy róla beszélünk kijött ő is a nappaliba és leült az egyik fotelbe. Először mindannyian csak bámultuk egymást, és elmerengtünk a gondolatainkban, majd Eric törte meg a csendet, és feltett egy fontos kérdést legjobb barátnőmnek.
-Ugye egy újjal se értek hozzád?-amikor kimondta ezt én is felkaptam a fejem a szöszire és vártam a válaszát, de csak megrázta hevesen a fejét. Nem tudtam mire vélni, hogy ennyire hirtelen és ennyire intenzíven ingatta meg a fejét, de nem kérdeztem rá, miért is tette.
-Nem bántottak, pedig azt hittem. Amikor a lakásomra jöttek és törni zúzni kezdtek az éjszaka közepén, azt hittem meg akarnak ölni, de csak elraboltak!-mondta és a végére egy nagy sóhajt tett.
-Csak elraboltak!-dörmögte orra alatt, mellettem Eric és rám kapta tekintetét, amikor észre vette, hogy én is Őt bámulom.
-Oh az annyira nem is volt vészes dolog!-mondta félvállal Ash, mire én kikerekedett szemmel néztem a lányra és felvontam a szemöldököm.
-Ilyet is csak te tudsz mondani!-ingattam meg a fejemet és egy sóhajjal egybekötve leeresztettem a vállaimat.
-Jaj Kenny, igazából, nem ment nekik olyan könnyen, mint ahogy egy filmben látni lehetett. Oké, bejöttek a házba, de az is az én nagy "szerencsém" miatt!-rajzolt macskakörmöket vékony, fehér kezeivel a levegőbe.-Ha nem hagyom nyitva az ajtót aznap este, talán nem is sikerült volna betörniük. Először feljöttek hozzám és szó szerint kikaptak az ágyból, majd megvárták míg normálisan felébredek és a szemem láttára törték össze az egész házat!-itt gúnyosan elmosolyodott és állkapcsát megfeszítette.-Hát nem kedvesek!-sziszegte fogai közül, majd egy hirtelen mozdulattal felállt és lenézett rám.-Megyek vissza, mert kibaszottul nincs kedvem erre visszagondolni!-mondta egy ásítás kíséretében, majd el is indult vissza a vendégszobába.
-Milyen jó hangulata van!-jegyezte meg Eric, mire én hátra vetettem a fejemet.
-Már csak ez hiányzott nekem!-mondtam csendesen és magam mellé néztem, de Eric hűlt helyét találtam.-Miben sántikálsz?-kérdeztem a nélkül, hogy rá néztem volna.
-Nincs kedvem ezt hallgatni, szóval a jó öreg Edut áthívom, hogy szórakoztassa Ashleyt, ha már nem képes aludni!-mondta, mire én kissé elmosolyodtam.
-Csak nehogy félre értse!-mondtam vigyorogva, mire ő felnevetett és a telefonjával a kezében vissza sétált hozzám a nappaliba.
Szerencsére egész hamar rá tudta venni Eric Ed-et, hogy jöjjön át. Igaz, szerintem szart se csinál otthon, csak bámulja a Tv-t és közben tömi magát az egészségtelen kajával.
-Fasz kivan veletek, hogy állandóan engem hívtok, hogy segítsek!-sétált be barátommal a táncos és levágódott a kanapéra mellém, én pedig felé fordultam.
-Edin, nem szoktunk tőled segítséget kéni soha!-mondtam és közben kicsit össze ráncoltam a homlokomat.
-Tök mindegy, a lényeg az, hogy most ide hívtatok!-kacsintott rám és fejével biccentett felém. Míg egy sort még lenyavalygott Edin, miközben én csak bámultam ki a fejemből és tekintetemet az órára szegeztem és vártam, hogy végre 1 óra 20 percet mutasson, mert akkor el kell kezdenem készülődni és legalább nem kell hallgatnom tovább Ed nyavalygását, komolyan, mint egy kis 5 éves, sőt még annál is rosszabb. Amikor az óra a 19-es percről átváltott 20-ra rögtön felugrottam a helyemről és elindultam sietős léptekkel be a hálószobába. Hallottam, hogy utánam kiabál Ed, de nem törődve vele becsaptam a szoba ajtaját magam után.
Gyorsan kiválasztottam néhány egyszerű ruhadarabot, majd lezuhanyoztam és megmostam a hajamat. A zuhanyzás után kissé kapkodva, de megszárítottam a hajamat és utána felvettem magamra a farmer nadrágomat, a barna toppomat és rá egy fekete kardigánt. Gyorsan feltettem egy alap sminket, amit egy ki pirosítóval és tussal dobtam fel, majd a a kedvenc Chanel parfümömből fújtam magamra. Egy kis idegig még álltam a tükör előtt és igazítgattam még egy kicsit a sminkemen, utána pedig a hajamat egyszerű lófarokba felkötöttem és hagytam, hogy laza hullámok lógjanak a hátamhoz. Kint a szobában gyorsan felkaptam a fekete táskámat és a fekete magassarkúmat, majd a kulcsokat elvettem az asztalról és utána elindultam, de előtte még gyorsan benéztem Ashleyhez, akivel szerencsére már Edin beszélgetett bent a szobában és nem is vették észre, hogy kukkolok. Legalább valami hasznát veszem most Edinnek, végre tud valamiben segíteni. Mivel csak jártatnia kell a száját és nekem az már meg is felel.
Kimentem a kocsimhoz és gyorsan elköszöntem Erictől, aki szintén indult. Felkaptam magamra a napszemüvegem, majd a táskámat az anyósülésre hajítottam és a kormányt erősen fogva a gázba tapostam....
Szerencsére semmi akadályom nem volt az út közben, így időben megéreztem a helyszínhez. A hátsóbejárathoz hajtottam és ott szálltam csak ki a kocsiból. Felkaptam a táskámat a mellettem lévő ülésről, majd bezártam a kocsit és az új testőrömhöz sétáltam, akit Jen vett fel nekem, hogy véletlenül se legyen semmi bajom.
-Jó napot, Miss. Jenner!-nyitotta ki előttem az ajtót, ami bevezetett az épületbe.
-Jó napot Frank, hogy van?-kérdeztem illedelmesen és belementem a játékba, hogy magázódunk, miközben besétáltunk és egy hosszú folyosón haladtunk át.
-Köszönöm jól, és maga?-magázódott tovább, amit megmosolyogtam.
-Jól vagyok köszönöm, de Frank, nyugodtan tegezhet!-állam meg vele szemben, amikor egy fehér ajtóhoz értünk, ami néhány másodperc múlva már tárva volt előttem és a kedvesen mosolygó menegerem várt rám bent.
-Szia drága!-jött oda hozzám és megölelt, majd helyet foglaltunk egy fehér kanapén, majd alkohol mentes koktélt kaptunk a kezünkbe. Elmondta Jen, hogy minden hogy fog zajlani a délután, aztán pedig egy fiatal blogger lány jött be hozzám egy rövid interjút készíteni. Szerencsére semmi olyan privát kérdést nem tett fel, aminek nagyon örültem és ezt meg is jegyeztem Jennek, hogy végre egy normális ember, aki tudja, hogy mindenkinek van magán élete és nem kell beleavatkozniuk.
-Na eljött a te időd!-mosolygott rám az említett, majd felkeltünk a puha kanapéról és kiléptünk a kis helységből és megindultunk ki a dedikáló helyszínre, ami igazából egy egyszerű pláza szerűség.
Ahogy közeledünk, egyre jobban hallottam a sikítozó, kiabáló hangokat. Néha még a nevemet is skandálták, ami elég furcsa volt, de azért jókat mosolyogtam rajta. Majd amikor kisétáltam a testőrrel és Jennel magam mellett, mindenki sokkal hangosabban kezdett el kiáltani. Integettem néhányat vissza nekik, majd egy hatalmas kép elé kikészített asztalhoz vezettek. Egyébként mily meglepő módon, a képen a címlap fotóm szerepelt, amit néhány másodpercig még elemezgettem a szememmel.
Leültem az asztalhoz és kényelmesen elhelyezkedtem, mert tudtam hogy néhány órát még itt fogok tölteni. Amikor az őrök beengedték az embereket, mindenki szaladni kezdett a pódiumhoz, ahol két biztonsági egyesével engedte fel az embereket hozzám.
Már nem is emlékeztem arra, hogy milyen jó érzés ezt csinálni. Amikor a rajongók könnyes szemekkel kérdezik tőlem, hogy csinálhatunk-e egy közös fotót, az leírhatatlan. Mindenkinek kedvesen mosolyogtam és nem is lehetett volna másképp, mivel nem tudtam levakarni az arcomról a széles mosolyt. Néha éreztem is, hogy már görcsbe állt az arcom, de még ez se tudta elvenni a kedvemet. Annyi sok dicséretet kaptam, hogy úgy érzem egy jó ideig feltöltődtem a pozitív energiával. Egy rakás önbizalmat adtak a jövő elé nézve, ami nagyon fontos most nekem. Ez a magazin fotózás talán újra beindítja a karrieremet, ami nagyon jól jönne, mert nem akarok mást csinálni.
Közel 3 és fél óra múlva végeztem a dedikálással és több, mint két ezer dolgot írtam szerintem alá. A kezem már nagyon fájt de megérte, mert annyi embernek láthattam őszinte mosolyt az arcán. A dedikálás után Jennel vissza mentünk a kis "kulisszák mögötti" szobánkba és ott beszélgettünk egy jó pár órát. Minden szóba jött a legújabb divattól kezdve, az idióta volt barátomig minden.
-Többször elő ne forduljon, hogy újra drogot veszel a kezedbe, mert lenyomom a torkodon!-fenyegetőzött Jen, amit én egy szemforgatással fogadtam.
-Milyen kedves vagy!-mondtam unott hangon.-Na de inkább én indulok, otthon vár Eric meg Ashley!-álltam fel és a táskámat a vállamra vettem.
-Ohh, oké menny csak!-mosolygott rám.
-Ne gondolj rosszra!-forgattam meg a szememet azon ahogy kimondta az előbbi megjegyzését. Tudtam, hogy rosszra gondol.
-Nyugi én aztán nem, fuss csak haza!-mosolyodott el.
-Futok is!-mondtam gúnyosan, majd sarkon fordultam és kimentem Frankkal a kocsimhoz. Kint kinyitotta nekem az ajtót, majd elköszöntünk egymástól én pedig az utakat felszántva igyekeztem haza, vagyis Erichez...nemsokára már tényleg el kéne költözzek tőle, szegénynek állandóan ott vagyok a nyakán.
Addig gondolkoztam a költözés dolgon, hogy már a házhoz is értem. Gyorsan leparkoltam, majd bekapcsoltam a riasztót és már mentem is be a házba.
-Szia kicsim!-köszöntött Eric, amikor beléptem, mintha várt volna rám olyan hamar letámadott. Oda jött és adott egy rövidke csókot, majd a konyhában üldögélő Ashhez mentem.
-Veled meg mi van?-kérdeztem mire legyintett.-Mondjad már?-böktem meg a vállát játékosan, de úgy látszik ő nem értette a játékot benne.
-Nem kötöm az orrodra!-mondta majd beviharozott a szobába.
-Te húztad fel?-néztem Ericre, aki egy bárszéken ült és telefonozott.
-Nem, amikor haza jöttem már ilyen volt!-vonta meg a vállát.
-Akkor csak Edin lehetett!-ingattam meg a fejemet. Néhány szabad percemben még tudtam néhány szót váltani Erickel, aztán persze Jen toppant be, hogy egyeztesse velem rádiós dolgokat. Közben pedig Kylie küldött egy sürgős üzenetet, hogy mennyek át hozzá. Tényleg betáblázzák az egész napomat. Szóval, miután Jen kibeszélte magát, és végre letudtam koptatni magamról kocsiba ültem és a nővéremhez igyekeztem. Nem tudtam, hogy mi lehet, olyan sürgős dolog, de remélem, hogy nem rossz hírt akar velem közölni.
-Na végre, hogy itt vagy!-várt rám, kint a háza előtt Kylie, ahol leparkoltam. Kezét a csípőjére tette és magassarkújával kicsit dobogott a földön idegességében. Gyorsan kipattantam a kocsiból és oda mentem hozzá, közben pedig bezártam a kocsit és a táskámat a karhajlatomra akasztottam.
-Mi az a sürgős dolog, hogy ide kellett jönnöm?-kérdeztem, mire ő egy kéz mozdulattal mutatta, hogy mennyek utána be a házba, majd megindult előttem. Amikor bementünk széttártam a kezemet és kérdően néztem rá.
-Legyél már türelmesebb kérlek!-nézett rám, miközben ledobta magáról a szövetkabátját és felakasztotta. Miután a nappaliba ment és kényelembe helyezte magát a kanapén végre neki állt a mondandójának.
-Megkértél még régebben, hogy kezdjem el szervezni Eric szülinapi buliját ugye?-kérdezte költőien, én pedig bólintottam és összefontam a mellkasom előtt a kezeimet.-Elintéztem a helyszínt, csak az van, hogy holnap meg kéne nézni!-mondta, mire én bólintottam.
-Ez megoldható, mivel csak rádiózni megyek holnap!-vontam meg a vállam.
-Akkor jó, délután megnézzük, és Ericnek egy szót se szólj!-mutatott fenyegetően rám, mire én cipzárt rajzoltam a számra.
-Nyugi, én nem mondok semmit, és szerintem holnap próbálni fog a fellépésére, szóval nem fogja észre venni, hogy eltűntem!-kacsintottam rá a mondandóm közben.
-Oké, el kéne intézni még a meghívókat is, de ahhoz kéne, hogy kiket hívjunk meg, szóval majd át kéne küld a listát a meghívottakról. Gondolom eléggé sokan leszünk, de max. 500 embert vihetünk be a helyre, szóval csak olyanok jöhetnek el akik tényleg fontosak. Beszerveztem kidobó embereket és biztonságiakat is a paparazzik és a rajongók miatt, valamit helyes kis mixer srácok fogják a piákat csinálni!-mosolyodott el önelégülten nővérem, mire én össze szorítottam ajkaimat.
-Ez mind szép és jó, de gondolkozz kicsit Eric fejével. Ez az ő születésnapja lesz és nem pedig a tiéd!-mondtam, mire jól láthatóan megforgatta a szemét.
-Nyugi, minden tökéletes lesz, csak bízd rám. De attól függetlenül, hogy az ő bulija lesz, nem hívok sztriptízelő lányokat!-tette csípőjére az egyik kezét és kicsit oldalra döntötte a fejét.
-Te értesz ehhez, szóval én rád bízom, hogy milyen attrakciók lesznek, viszont az biztos, hogy kéne valami bombasztikus meglepetés is. Aminek biztos, hogy örül és meglepődik rajta!-miközben mondtam az ötletelemet ő végig kis bólintásokkal jelezte nekem, hogy érti mire gondolok.
-Ez nem rossz ötlet, mi lenne ha például egy híres valakit hívnánk meg? De nem valami ribit, hanem tényleg nagy embert!?-vetette fel az ötletet, én pedig elmosolyodtam.
-Jó ötlet, ezt próbáld elintézni még létszíves!-mondtam, majd egy pillantást vetettem a lakására.-Rég jártam már itt!-jegyeztem meg, mire elmosolyodott.
-Ah, majdnem elfelejtettem. Van egy pasas, aki érdeklődik a házad irányt, szóval lehet, hogy megvenné. A lényeg annyi, hogy ki kéne költözz, vagy Erichez, hogyha össze akartok véglegesen költözni, vagy találj valami jó kis kuckót magadnak!-annyi dolgom van így is és még most jön ez is. Pedig tényleg ideje lenne már leszálljak Ericről, állandóan ott vagyok a nyakán.
-Oké, megpróbálom. Viszont én most megyek, szóval szia!-megöleltem, majd kikísért a kocsimhoz. Gyorsan bepattantam az ülésre és intettem egy utolsót neki az ablakon keresztül, majd mélyen a gázba tapostam és elszáguldottam a házától, utam pedig a régi, szeretett lakásom felé vezetett....
