32. fejezet

Sziasztok

Tudom, hogy sokkal későbbre ígértem az új fejezetet, de nem bírok vele várni. Már elkészültem vele egy ideje és nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre ezzel a résszel kapcsolatban, mivel nagyon sokat gondolkoztam rajta, hogy bele tegyem-e ezt a részt a történetbe. Kicsit másabb, mint a megszokott és innen még nagyon sok minden fog történni. Szerintem tetszeni fog nektek, vagyis nagyon remélem. Én személy szerint azt mondom, hogy egész jó lett, bár nem vagyok valami profi író, így nem tudok olyan jót írni. De próbálkoztam a legjobbat kihozni magamból, úgy, mint mindig. Ezen a héten sok esély van arra, hogy hozok még egy fejezetet, mivel jövőhéten nem biztos, hogy fogok tudni hozni, mivel elutazunk. Ezért is gondoltam úgy, hogy most hamarabb hozom. Nagyon remélem, hogy tetszeni fog nektek és komizzatok :)) 

Jó olvasgatást!

Puszi: Milly

32. fejezet: Nem várt látogató

Már egy jó 25 perce várunk Ericre, de ő még mindig a haját csinálja. Kezdtem türelmetlen lenni és a lábammal dobogtam.

– Eric igyekezz!- kiáltottam be a srácnak, kinyitotta az ajtót és a kezében egy zselés doboz volt.

– Nem tudom meg csinálni a hajam!- mutatott fel a fejére, mire én értetlenül meredtem rá, mivel szerintem már így is irtó jól nézett ki. Kissé kócosan állt, de így volt tökéletes, nem értem mi nem tetszik neki benne.

– Miért, mi a baj van vele?- kérdeztem egy kis időzés után, mire megfogott egy kis tincset.

– Nem áll úgy ahogy kéne!- mondta, mire én felnevettem.

– Nincs semmi baja annak, na megyünk már, mert Alexék megölnek minket!- mondtam, mire sóhajtva vissza ment és gyorsan még egyszer megpróbálta megcsinálni és végre sikerült neki.

– Végre!- jött el mellettem és felkapta magára a bőrdzsekijét.

-Látod, szerencsét hozok!- mondtam neki és végre lementünk. Gyorsan felkaptam a táskámat, majd kisiettünk a többiekhez.

– Hát ti aztán nem igyekeztetek!- nézett az órájára Alex.

– Ne idegesíts még te is!- mondta Eric kissé feszülten és kinyitotta az ajtót, elállt az útból, hogy beüljek, majd utánam ő is csatlakozott. Hamar a házamhoz értünk és én gyorsan kiszálltam.- Megvárunk itt nyugi!- húzta le az ablakot Eric és rám kacsintott. Hát abban biztos vagyok, hogy megvárnak, mert ha nem akkor rossz végük lesz. Kikerestem a táskámból a kulcsot és kinyitottam az ajtót. Beléptem a küszöbön és becsuktam az ajtót, majd felkapcsoltam a villanyt az előszobában. Letettem a cuccaimat és sétáltam a felvezető lépcső felé, amikor észre vettem, hogy a konyhában ég a villany. Én hagytam volna úgy? Furcsa...nem emlékszem. Lassan besétáltam oda és halk lépéseket hallottam magam mögül. Teljesen beparáztam. Csak hallgattam az óvatos lépéseket és lemeredten álltam, a lábaim gyökeret növesztettek, amik nem engedtem megmozdulni.

– Nocsak-nocsak!- szólalt meg a hátam mögül az illető, mire én nagy levegőt vettem és megfordultam. A vér is megfagyott bennem amikor rá döbbentem ki is az. Végig néztem rajta és megingattam a fejem. Ez nem létezik!

– Mit keresel itt?- kérdeztem és reflex szerűen elkezdtem hátrálni néhány lépést.

– Csak jöttem meglátogatni a barátnőmet!- villantott rám egy csábos mosolyt és hüvelykujjával ajkát megsimította.

– Azt nem jó helyen keresed, ha hozzám jöttél!- léptem még egyet hátra és ő egyre közelített.

– Oooh...dehogynem, én úgy tudom, hogy te vagy Kendall, miattad bűnhődök még a mai napig is!- mondta és össze szorította ajkait.

– Mit akarsz tőlem? Megölni?- kérdeztem és nagyot nyeltem, de teljesen kiszáradt a torkom a félelemtől, tudtam, hogy ha nem cselekszem valamit itt a vég számomra. De nem volt merszem semmit se tenni, mert tudom, hogy ő ezerszer erősebb nálam, esélyem sincs ellene.

– Talán, de először is, csak kérdéseket teszek fel neked, amire válaszolsz, vagy megismerkedsz közelebbről ezzel!-emelte fel jobb kezét, amiben egy pisztoly volt.

– Oké, kérdezz!- mondtam és lecövekeltem egy helyen. Ő oda lépett hozzám és mutató ujjával végig simította arcomat.

– Hiányoztál édes!- mondta, mire elkaptam a fejem, ő pedig leengedte a kézét.- Miért vagyunk ma ilyen harapósak?-nézett rám szépen, de engem nem hatott meg. El se hiszem, hogy régen ha így rám nézett elolvadtam tőle, most pedig csak a rosszat látom benne, mert tudom, hogy ez az igazság, már ismerem, hogy ki is ő valójában.

– Ez már az első kérdés?- kérdeztem vissza, mivel tudom, hogy utálja ha kérdésre valaki kérdéssel válaszol.

– Kussolj!- emelte fentebb a hangját.

– Akkor tedd már fel azokat az ostoba kérdéseidet és húz el az életemből, most már véglegesen!- emeltem fel én is a hangomat, mire meglepődött.

– Ilyen kemények lettünk? Velem ne legyél ilyen!- fogta meg keményen az állkapcsomat, de kitéptem keze szorítása közül.- Igaz-e az a hír, hogy a GMB-nél dolgoztál?- tette fel az első kérdést, mire bólintottam.

– Igaz!- válaszoltam, mire hatalmas vigyor jelent meg az arcán.

– Nem gondoltam volna, hogy Kendall Jenner egyszer beleteszi a lábát a GMB-hez, elérte a célját Drew!- nevetett fel, én csak megingattam a fejemet rajta, elképesztő, hogy mekkora egy idióta.

– Tényleg ha már te kérdezel én is megtehetem! Nem?- néztem rá, mire megvonta a vállát és elengedte a testtartását.

– Kérdezz szívi!- harapott bele alsó ajkába.

– Drew mondta el, hogy itt vagyok?- mondtam és hangom kissé elcsuklott.

– Igen, miért talán azt hitted, hogy megváltozott és nem tenne ilyet?- nézett rám mintha megbánta volna, de tudtam jól, hogy csak az agyamat húzza.- Mert ha ezt hitted, nagyon ostoba vagy kislány, mert soha nem fog megváltozni. Ő olyan, mint én és különben is az egyik legjobb haverok vagyunk, még szép, hogy elmondta nekem!- nevetett fel kissé.- Most én jövök!- mondta és karba tette kezeit.

– Ki ez a Saade gyerek?- kérdezte kissé flegmán.

– Na mi van féltékeny vagy? – nevettem fel cinikusan és hátra dobtam a hajamat.

– Én? Dehogy, úgy is tudom, hogy engem szeretsz!-mondta nagyképűen és megnyalta ajkát.

– Hát azt csak hiszed!- mondtam, mire felhökkent.

– Komolyan bele szerettél abba az idióta popsztárba?- kérdezte, mire én megvontam a vállam.- Egyre mélyebbre mész Kend. Először a rehab aztán az elköltözésed, most meg ez a barom, chh...te egyre gázabb vagy kislány!- mondta, mire bennem kezdett fel menni a pumpa.

– Ezt most fejezd be!- mondtam, mire elkezdett vigyorogni. Nem is értem, hogy lehettem ebbe a srácba szerelmes. Semmi sem vonz most már hozzá és ha a többi csaj is tudná, hogy a nagyképű álca alatt egy mekkora állat van, nem hiszem, hogy mindenki oda lenne érte.

– Felhúztalak szívi, jaj bocsáss meg nekem!- húzott magához, és majdnem megcsókolt, de eltoltam magamtól és kezét lehámoztam a derekamról.

– Nem vagyok a szívid, se a drágád és még kislány se vagyok, szóval inkább ne mondj nekem ilyeneket és főképp ne érj hozzám!- mondtam és újra hátráltam néhány lépést.

– Dehogynem, az vagy csak nem ismered be magadnak és azt csinálok veled amit akarok. Szeretsz!- suttogta az utolsó szót a fülembe.

– Nem!- mondtam határozottan, mire kérdően nézett rám.- Utállak!- köptem felé ezt a szót, mire felhökkent.

– Hogy...hogy micsoda?- lépett még közelebb, én pedig hátráltam.

– Gyűlöllek!- mondtam és a kezem már lendült is. Megtettem! Megpofoztam és nagyon jól esett, de újra vissza fordította felém az arcán és láttam, hogy nagyon dühös lett attól amit tettem. Szemei szinte villámokat szórtak felém és láttam, hogy izmai megfeszülnek, erei pedig kidagadtak a kezén és a nyakán. Megijedtem és léptem még néhányat hátra de neki ütköztem a falnak.

– Szóval gyűlölsz és még képes is voltál megütni?- lépett lassan közel felém, én pedig a falnak préselődtem amennyire csak lehetett.- Szerintem ezt nem kellett volna, DRÁGA!- hangsúlyozta ki a becézésemet, én pedig tudtam, hogy talán most van végem, nem kellett volna megütnöm, de nem bántam meg még így se amit tettem. Megérdemli azt, hogy ő is szégyenkezzen a miatt, hogy egy nő megütötte. Testét az enyémhez préselte és tekintetét az enyémbe fúrta.- Tedd meg még egyszer!- mondta határozottan, mire én lesütöttem szemeimet.- Tudom, hogy jól esett!- suttogta és leheletét éreztem a bőrömön. Undorító volt, és biztos vagyok benne, hogy ivott valamit, mert a jól ismert alkohol szagát éreztem leheletén. Felnéztem rá és észre vettem, hogy pupillái a kétszeresre voltak nőve. Ezzel be igazoltam magamnak azt is, hogy valamit bevett vagy szívott valamit. Újra megtettem....megpofoztam és arca egyre pirosabb lett az ütéseim helyén. Bal kezemet oda szorította a falhoz azzal a kezével amiben a fegyver volt és neki nyomta azt teljes erejéből. Éreztem ahogy a bőrömön felszakad és ott marad a helye a pisztolynak, bevallom...irtózatosan fájt. Eszméletlenül. Teljesen ki horzsolta a kezemet mivel égett az egész bőröm és tiszta vörös volt néhány pillanat múlva pedig vér cseppek is kezdtek el lefolyni a karomon.

– Nézz fel rám!- ordított rám, mire én kissé megijedve rá kaptam a tekintetemet. Kezdtem remegni és szaporán vettem a levegőt, félek tőle. Ő az az ember, akiről tudom, hogy soha nem fog megváltozni és soha nem hihetek benne. Azért is tudom, hogy számomra ő a legrosszabb rémálmom.

– Bosszút fogok állni rajtad, amiért ezt tetted velem!- mutatott az arcára.- Fel foglak jelenteni és ugyan oda kerülsz ahol én is vagyok, vagyis kéne lennem, ha vissza mennék!- köpte felém a szavakat ugyan olyan lenéző stílusban ahogy nemrég én tettem és arcát egyre közelítette felém. Éreztem, hogy a sós könnyek égeti a szememet és fátyol alól kezdtem látni őt is.

– Nem teheted ezt!- mondtam elcsukló hangon és könnyek kezdték el végig szántani az arcomat.

– De, ugyan úgy ahogy te tetted, most én leszek az álszent!- mondta és tekintetét az enyémbe fúrta. Régen ezeknek a szempároknak hittem, és imádtam bele nézni a szemeibe. Mostanra még csak látni se akarom az egész lényét, bármikor meglátom hánynék tőle, vagy legszívesebben elrohannák előle, de most nincs hova.

– Én nem vagyok álszent!- ingattam meg a fejemet és már zokogtam.

– Dehogynem, és ezért büntetést érdemelsz. Mindent vissza fogsz kapni azért, amit tettél. Tudod a karma, te mondtad régen annyiszor. Most én fogom kiélvezni a nagy hatalmas karmát és te fogod megtapasztalni, hogy milyen is ha vissza vágok. Mert ha velem valaki kiszúr, akkor az duplán kapja vissza!- mondta és kezemet egyre erősebben szorította, annyira, hogy már elzsibbadt a kezem és alig éreztem. A vérem pedig egy jobban csorogni kezdett és minden egyes csepp a földre hullott.

– Kérlek ne ölj meg!- néztem fel rá könyörögve, bár tudtam, hogy semmi esélyem nincs, ő csak elmosolyodott és kissé oldalra döntötte a fejét.

– Miért? Mit tettél, hogy ne tegyem meg veled?- kérdezett, mire én csak megingattam a fejem annak jeléül, hogy nem tudom.

– Neked is van szíved, csak épp nem akarod, hogy ezt tudják. De én tudom, hogy van. Mert szerettelek téged és egy kedves srácot ismertem meg. Nem pedig ezt a vadállatot, aki élvezi, hogy embert ölhet!- folytak le könnyem is már eláztatták az egész arcomat.

– Az nem az igazi énem volt, ez vagyok én!- mondta és a szabadon hagyott kezével a nyakamat a falhoz szorította és egyre jobban csak szorította, én pedig kezdtem rosszul lenni. Alig kaptam levegőt, az ő száját pedig nevetés hagyta el. Elengedte a kezemet és fel is pofozott. Éreztem ahogy arcom lángokba borul az ütése helyén.

– Most vissza kapod!- mondta és egy ördögi mosolyt villantott rám. Kezdtem fulladozni és szédülni, szemeim kezdtek lecsukódni és ordítani akartam a segítségért, de nem bírtam. Pedig tudtam, hogy rám várnak kint. Minden erő elszállt belőlem, így nem tudtam segítséget kérni....

Eric szemszöge

Kendall már egy jó ideje bement és valamiért rossz érzésem van. Nem rá jellemző, hogy ennyi ideig megvárat minket. És az meg nem rám jellemző, hogy rossz érzésem van. Már több ideje van bent, mint amennyit nálam voltunk, pedig ott se volt kevés idő. Mi a fenét csinálhat? Oké, tudom, hogy nő, de ő nem a szokásos.

– Haver, mit csinál ennyi ideig?- nézett rám Alex és lehúzta a rádiót.

– Fogalmam sincs, de szerintem mennyünk be!- mondtam hirtelen ötlettől fogva, mire egyet értettek és megindultunk a házhoz. Lassan benyitottam és egy férfi hang csapta meg a fülemet.

– Most vissza kapod!- hangzott el, mire én felnéztem a srácokra, akik ugyan úgy éretlenül és aggódóan meredtek egymásra. Lassan és halkan kinyitottam az ajtót. De ami bent fogadott, az már teljesen felháborított. Ez nem történhet meg...

– Mi a kurva anyádat művelsz?- ordítottam teljesen kikelve magamból, két haverom neki rontott a srácnak és leszedték Kendallról. Én is oda rohantam hozzájuk. Egy ideig nem akarta elengedni, de kezét szó szerint letéptem Kendall nyakáról, aki erőtlenül zuhant a földre és jobb kezével a nyakához kapott és csak köhögött. Szemei pirosra voltak sírva és bal kezéből ömlött a vér, valamit arcán piros folt volt. Mit tett ezzel a lánnyal? Letérdeltem hozzá és láttam, hogy zokog és teljesen remeg az egész teste. – Vigyétek el jó messzire!- néztem hátra a srácokra akik lefogták a pasast.- Nyugodj meg, minden rendben lesz. Itt vagyok!-húztam közel magamhoz és a hátát simogattam. Elengedtem és hagytam, hogy lenyugodjon. Felálltam és kerestem kötést, hogy beköthessem a kezét. Amikor megtaláltam, gyorsan vissza mentem hozzá és bal kezét szorosan bekötöttem, hogy elállítsam a vérzést. Egyszerűen nem hiszem el mi történt. Most volt az a pillanat, amikor megértettem. Kendall nincs biztonságban. Mellette kell lennie valakinek, és legjobban annak örülnék ha én lennék az. Még mindig csak sírt, de már nem a nyakát fogta hanem a bal kezét, amit bekötöttem.- Mi történt Kend?- kérdeztem, mire ő csak megingatta a fejét.

– Ide jött....hogy....tönkre tegyen!- mondta akadozva és nagy levegőket vett közben, hogy elég oxigénhez jusson. Szörnyű volt így látni, félelmetes. Az arcán a piros folt gondolom attól van, hogy megpofozta. De a kezét nem értem.

– Nem fog tudni, itt vagyunk ne félj!- szorítottam gyenge, remegő testét magamhoz és éreztem, hogy szíve duplán gyorsan kalimpál. Ő is átölelt és hozzám simult. Közben ajtó csapódást hallottam és megérkezett a két fiú.

– Elintéztük!- mondta és mind a ketten zihálva oda jöttek hozzánk.

– Ki volt ez a fazon?- kérdezte Edin.

– Mit csinált, és miért?- árasztotta el Alex is kérdésekkel, mire Kendből újra elő tört a hangos zokogás.

– Inkább hagyjuk most!- néztem fel a fiúkra és szorosan magamhoz húztam a lányt. Fejét a mellkasomra hajtotta és pólómat szorongatta, de alig volt benne érezhetően erő. Haját simogattam és csak reménykedtem abban, hogy megnyugszik.- Hívjátok fel Kyliet!- mondtam, mire Edin már tette is volna, de Kendall leállította.

– Ne...hívd fel!- mondta és szemeiben félelmet láttam.- Kérlek!- tette hozzá és térdeire hajtotta a fejét. Megsimítottam a hátát és nagyot nyeltem. Nem bírom így látni, annyira szörnyű. Felálltam és öntöttem neki, hogy kis teát. Mert biztos vagyok benne, hogy lement a vércukor szintje és rosszul van. És egy kevés vért is vesztett.

– Idd meg!- térdeltem le hozzá és felemelte rám könnyektől csillogó tekintetét, ami még most is gyönyörű volt, de nem voltam képes most arra gondolni. Lassan remegő kézzel megfogta a poharat és ivott a tartalmából néhány kortyot, majd vissza adta a kezembe a poharat. Letettem a pultra, majd ölembe vettem Kendall gyenge testét és a nappaliban lévő kanapéra fektettem. Betakartuk egy takaróval és csak ültem mellette. Néztem ahogy próbálja felfogni ami történt vele és tekintete az egész helységen cikázott. Teljesen kész van. Megfogtam a kezét és megszorítottam kicsit, hogy rám nézzen.

– Nyugodj meg!- simítottam meg az arcát és közben másik kezemmel a kezét fogtam.

– Ne hagyj egyedül!- suttogta nekem és szemeit lehunyta érintésemre és nem nyitotta ki.

– Nem foglak, megígérem!-mondtam és adtam egy lágy csókot kézfejére. Kinyitotta a szemét én pedig haloványan elmosolyodtam, hogy valami lelket öntsek belé, de nem túlzottan hatott.

– Fel kell hívni a nővéredet!- mondtam, mire néhány sóhajtás után bólintott.

– Oké!- mondta elhalkuló hangon, amiből csak a fájdalom érződött. Belemart a szívembe az, hogy így kell lássam. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen állapotban kell néznem, az egyébként is összetört lányt, de így még rosszabb. Annyira sebezhető és törékeny lány, hiába mutassa magát keménynek, ő egy nagyon érzéki ember, ez látszik minden tettén. Soha nem akartam volna ilyen állapotban látni, de most már legalább tudom, hogy mennyire veszélyben van. De ki volt az a srác? Mert nem Drew volt az biztos...őt felismertem volna. De akkor ki? Elő vettem a telefonom és tárcsáztam Kylie számát, majd oda adtam Edinnek, hogy beszéljen vele. Csak annyit mondott, hogy jöjjön ide és már le is tette. Tudom, hogy Kend fél attól, hogy a nővére mennyire ki fog akadni, de jobb előbb megtudnia, mint titkolni, abból biztos nagy botrány lenne.

– Mi történt a kezeddel?- kérdeztem, mivel észre vettem, hogy nagyon nézi és próbálja mozgatni állandóan az ujjait azon a kezén és ugye be is kötöttem, de lassan levette róla a vérével szétázott anyagot és megnézte alatta a sebet. Teljesen be volt lilulva a csuklója és fel volt horzsolva, biztos az kezdett el vérezni.

– A fegyvert szorította hozzá és gondolom megzúzódott!- nézett fel rám, mire én bólintottam.

– Tudod mozgatni?- kérdeztem, mire bólintott.

– Akkor jó, hozok rá valami hideget!- álltam volna fel, de nem engedte el a kezemet és értettem a célzást.

– Alex, hozz valamit ami jó a kezére!- néztem a srácra aki épp SMS-zett és amikor hozzá szóltam riadtan felnézett rám. Gyorsan fel is pattant és a mélyhűtőben kezdett el keresgélni. Amikor talált valamit oda hozta én pedig a kezére tettem óvatosan. Felszisszent, én pedig bocsánatkérően néztem rá.

– Megütött?- kérdeztem és arcának azon felét simítottam meg ahol piros volt. Össze szorította a szemét és bólintott.

– Megpofozott!- mondta és a könnyek még mindig hullottak a szeméből.

– Nyugodj meg!- simítottam meg a vállát.- Vissza fogja kapni!- mondtam, mire kinyitotta a szemét.

– Karma!- suttogta halkan, ami mosolyt csalt az arcomra és bólintottam neki.

– Így van!- mondtam, majd kivágódott az ajtó és Kylie száguldott végig a helységen, majd Kendallt magához szorította.

– Mi történt?- tátogva szólt felém, miközben húgát szorította magához.

– Egy pasas itt volt és bántalmazta!- tátogtam vissza amiből halk suttogás lett. Elengedték egymást és csak akkor láttam, hogy Kylie is neki kezdett és sír. Lenézett a Kendall kezére amin a jégtábla volt. Felemelte a kezéről és megnézte az eltakart lila foltot.

– Mit tett veled? És ki volt az?- kezdte el faggatni a testvérét kicsit hangosabban, amin Kendall kicsit össze is rándult, de nem mondott semmit, csak a fejét ingatta.

– Nem lényeges!- mondta, mire nővére idegesen leült a kanapé mellé.

– Mi az, hogy nem lényeges Kendall? Te tudod a legjobban, hogy ha tudod ki volt az akkor feljelentjük és megy a sittre!- emelte fentebb a hangját, de megfogtam az egyik vállát, hogy ne kiabáljon vele, mert így is teljesen kész van.

– Akkor már mindegy lesz, ha én is oda megyek!- mondta halkan, mire mindenkiből feltört egy „mi?”.

– Mi az, hogy te is börtönbe mész?- kérdeztem, mire rám nézett.

– Megütöttem és ezzel talán már feljelenthet!- mondta, mire én teljesen lefagytam. Az nem lehet, hogy ő börtönbe kerüljön. Azt nem fogom hagyni.

– Hogy ütötted meg?- kérdezte Kylie.

– Megpofoztam kétszer!- mondta elhaló hangon, és elhúzta a száját.

– Ezt már lehet testi sértésnek venni?- kérdeztem tőle, mire ő lassan bólintott.

– Talán már annak veszik, nem tudom!- nézett fel rám.

– Most ezt ne feszegessük szerintem!- mondta Edin és állandóan Kendallt nézte, úgy láttam, hogy őt is nagyon kiakasztotta a történtek. De kit nem akasztott volna ki?!

– Valakinek a nap 24 órájában itt kéne lennie vele!- néztem Kyliera, aki bólintott.

– Ezzel egyetértek!- mondta Alex és Edin is helyeselte.

– Nincs biztonságban!- néztem a lányra, aki csak az ölébe bámult.

– Azt hittem, hogy meg tudja védeni magát egy ilyesmitől!- mondta Kylie és értetlenül ingatta a fejét.

– Én is azt hittem!- nézett fel Kendall ránk.- De teljesen lesokkoltam, amikor megláttam!- tette hozzá.

– Megértem!- simogatta meg a vállát nővére.

– Mi lenne, ha itt maradnák veled?- néztem rá, mire ő csak bólintott.

– Nekem jó!- vonta meg a vállát, de úgy nézett rám, hogy nem tudtam eldönteni mit is akar, de szerintem még maga se tudja.

– Én is itt maradok!- csatlakozott hozzám Edin.- Nem foglak itt hagyni. Ha még egyszer vissza jön az a csávó akkor velünk gyűlik meg a baja!- mondta, én pedig bólintottam.

– Ahogy mondja!- most már Alexre néztünk, de ő megingatta a fejét.

– Nekem Caroline leszedné a fejemet, szóval én inkább nem. De higgyétek el, hogy szívesen maradnák. És sokat fogok ide járni!- mondta, Kendall pedig aprót bólintott. Komolyan nem értem az ők kapcsolatát sem, nemrég még nem úgy volt, hogy a csaj Londonba ment? Most akkor vissza jött és újra együtt vannak? Mi a fene?! Nagyon bonyolultak ők is, de inkább nem kérdeztem rá a dologra.

- Egyébként, hogy hogy ti itt vagytok?- nézett ránk Kylie.

– Kajálni indultunk, csak nem jött össze!- mondtam, mire ő bólintott.

– Ohh...értem. Akkor össze ütök valamit majd!- mosolyodott el egy kicsit.

– De hát te nem tudsz főzni!- nézett rá húga és most buktatta le.

– Ez nem igaz, tudok néhány dolgot!- nézett egymásra a két testvér.

– Fiúk, számítsatok palacsintára vacsorára!- nézett ránk Kendall, én pedig elmosolyodtam.

– Jobb, mint a semmi!- mondta Edin. Kylie felállt és elindult a konyhába.

– Azt hiszem én lepihenek!- mondta Kendall és kitakarta magát, majd felállt. Én is felálltam és felkísértem a szobájába. Ott rögtön ledobta magáról a magassarkúját, majd a blézert és úgy bújt be az ágyába. Egy ideig néztem őt, majd végül becsuktam az ajtót és lementem a konyhába ahol Kylie szorgoskodott. Reméljük lesz valami ehető is...

Kendall szemszöge

Próbáltam aludni, de nem ment. Féltem lecsukni a szememet. Mindig is voltak rémálmaim azzal kapcsolatban, hogy álmomban megjelenik és végez velem. De most, hogy újra felbukkant, csak még jobban félek. Meg próbál teljesen a földbe döngölni azzal, hogy ide jön is megver. Csak az ebben a tervében a baj, hogy nem fogom hagyni, hogy leromboljon. Meg fogom keresni őt is és Drewet is és mind a ketten azt fogják kapni amit érdemelnek. Végleg eljött az az idő, hogy beszámoljak a rendőrségnem mindenről, ami történt. A GMB-ről és arról a sok dologról, ami történt és amibe bele taszítottak. Remélem, hogy én nem jutok rossz sorsra, de őket viszont a pokolra kívánom. Talán soha nem csalódtam ekkorát Drewben, mint most. Komolyan képes volt elárulni ennek az állatnak, hogy hol lakom? Tudta jól, hogy meg fog keresni és azt is tudta, hogy mire készül. De ő nem ellenezte és még csak meg se próbálta vissza tartani. Ezt soha nem fogom tudni neki megbocsájtani. Most, hogy így bele gondolok, talán ő volt ott a repülőn is. Egy figyelmeztetés lehetett nekem, hogy itt van és meg fog találni. Talán követett engem és úgy tudta meg, hogy itt lakom. Ezek eddig eszembe se jutottak, de most már mindent értek. Az is lehet, hogy engem akart meglőni csak nem sikerült. Hogy lehet ennyire aljas? És még én kéne bűnhődjek azért amit tettem? Én csak biztonságban akartam érezni magam. Igen, börtönbe zárták miattam....de nem csak velem tett szörnyű dolgokat, hanem még van néhány nő akivel ugyan ezt tette. Gondolkodásomból az ajtó nyitódása rángatott ki. A levegőm be szorult a tüdőmben, amikor nyílt de mikor megláttam, hogy Eric az kiengedtem és megnyugodtam. Leült az ágyam szélére és megcirógatta a karomat. És mivel oldalra fordulva feküdtem, pont jól jött ki.

– Jobban vagy?- kérdezte halkan, mire én bólintottam.

– Eddig is jól voltam, csak megrémültem!- válaszoltam, mire elmosolyodott. Annyira imádom a mosolyát. Elképesztő, hogy mennyit számít nekem az, hogy itt van velem. Lefeküdt mellém az ágyba és felém fordult. Remegő kézzel az arca felé nyúltam és óvatosan megsimítottam az arcát, élveztem ahogy puha bőréhez érek. Kezeim még mindig remegtek a sokktól és ezt ő is észre vette. Megfogta azt a kezemet, amivel megsimítottam az arcát.

– Miért nem mondod el azt, hogy ki volt?- kérdezte és hüvelykujjával kézfejemet simogatta.

– Majd elmondom!- válaszoltam és a kezünket néztem.

– Szóval ismered?- kérdezett vissza, mire én bólintottam.

– Sajnos!- tettem hozzá.És aztán csend lett, semelyikünk nem szólt semmit, de mégsem volt kínos a csönd. 

Barna szemei csak úgy csillogtak a sötétben és egyre jobban vágytam arra, hogy megcsókoljam. De félek, hogy nem venné komolyan a mai történések után. Ő is érezte azt amit én mivel tekintete szemem és ajkam között cikázott, majd közelíteni kezdett felém, de végül én húztam magamhoz. Ajkai méz édesek voltak és tökéletesen mozogtak az enyémekkel. Egyre jobban döntött a hátamra míg végül hátamra fektetett és úgy csókolt tovább. Kezemmel sötétbarna hajába túrtam, míg Eric feltolta a pólómat a derekamon és ott simogatta bőrömet. Fájós kezemmel csak a pólóját fogtam és érzékien csókoltam vissza. Nyelvét végig vezette ajkam nyomát, amik utat adtak kutató nyelve előtt és szenvedélyes táncba kezdett az enyémmel. Óvatosan bele harapott az alsó ajkamba, ami után csak még jobban próbáltam közel tartani magamhoz. Majd végül elvált tőlem a levegőhiány miatt. Zihálva néztünk egymás szemébe, és próbáltam minden másodpercet az agyamba vésni, mivel tökéletes pillanat volt. Szemei a vágytól csillogtak, de még sem erőltetett semmit, ezt szeretem annyira benne, semmit se akar erőszakkal rám erőltetni és nem sietett el semmit.

El akartam neki mondani, hogy szeretnék vele lenni, de nem tudtam, hogy mondjam el neki. Féltem attól, hogy nem vesz komolyan, mivel az állapotom nincs túl fényesen. De mégis kényszert éreztem arra, hogy elmondjam neki.

– Többet nem kell rám várj!- mondtam, mivel csak ez jutott eszembe, hogy valamit ki tudjak nyögni és újra megcsókoltam, ő pedig belemosolygott a csókunkba, majd elszakadt tőlem.

– Ezt ugye nem csak a helyzet miatt mondod?- sejtettem. Annyira tudtam, hogy ezt fogja hinni.

– Nem, én már a visszaút óta el akartam mondani, csak nem volt rá alkalmam, na meg merszem!- mondtam, mire elmosolyodott és rá vetette magát ajkaimra. És persze most is meg kellett zavarjanak.

– Hé...- nyitott be Edin, Eric pedig elvált tőlem és hátra nézett az ajtóhoz, úgy mint én.- ...ööö..kész a kaja!- mondta kissé lelassulva, majd becsukta az ajtót és kiment. Kitört belőlem a nevetés és Ericből is.

– Most be fog minket árulni Kylienak!- mondta Eric és rám mosolygott.

– Száz százalék!- mondtam és újra nyomott egy rövid csókot ajkaimra.

– Mennyünk!- mondta és felállt az ágyról, majd engem is felsegített.

– De én nem vagyok éhes!- nyavalyogtam, mire egy újabb csókot kaptam.

– Sejtettem, de akkor is gyere mert megharagszik Kylie!- mondta, mire most én túrtam mindkét kezemmel a hajába és megcsókoltam szenvedélyesen.- Hogy én mióta várok erre!- mondta mosolyogva és bele harapott az alsó ajkamba, úgy látszik most ez a mániája. Összekulcsolta kezeinket és húzott maga után le az ebédlőbe. Lent mindenki minket nézett és Kylienak még a szája is tátva maradt.

– Csukd be a szádat, bele repül a légy!- mondta neki Eric és rá vigyorgott, miközben kihúzta nekem a széket és leültem az asztalhoz, majd mellém leült ő is.

– Veletek meg mi történt ennyi idő alatt?- kérdezte Alex meglepődve, én pedig csak megvontam a vállam és Ericre néztem.

– Semmi!- válaszoltam sablonosan és vissza néztem a táncosra. Közben pedig Kylie kihozta a kaját és letette elénk, majd leült.

– Oké, az tök jó, hogy bele hazudsz a szemünkbe, de legalább egy mosolyt lássak!- mondta nővérem és ő elmosolyodott, mire én is elmosolyodtam haloványan.

– Elégedj meg ennyivel!- mondtam, mire kiöltötte rám a nyelvét. Leültek a többiek is, majd elkezdtünk enni.-Ki főzött?-kérdeztem, mivel finom volt az a tészta, amit a tányéromon találtam.

– Én főztem!- háborodott fel Kylie.- Miért nem hiszitek el, hogy megtanultam néhány dolgot?- kérdeztem, mire megingattam a fejem. Lehetetlen..Kylie és a főzés olyan, mint Edin és a nem kajálás, soha nem fog megtörténni, hogy valamelyik bekövetkezzen.

– Fogadjunk, hogy csak Billy miatt!- mondtam, mire ő megvonta a vállát.

– És ha miatta?!- mondta, mire én megingattam a fejemet.

– Oké, engem nem érdekel, hogy ki miatt tanult meg főzni. De az viszont igen, hogy ki volt az a fazon aki itt volt ma?-nézett rám Edin.- Mert biztos vagyok benne, hogy ismered!- könyökölt fel az asztalra.

– Tényleg erre én is kíváncsi vagyok!- mondta Eric és kíváncsian fürkészték arcomat, én pedig lehajtottam a fejem, majd nagy nehezen szólásra nyitottam a számat. Felnéztem a nővéremre, majd kimondtam a nevet:

– Ewen...

31. fejezet

Sziasztok

Meg is érkeztem az új résszel, amit sejtettem, hogy korábban ki tudok tenni, mint amilyen időpontot kitettem, de remélem, hogy ez nem baj. :) A fejezethez nem fűzök hozzá semmit, remélem, hogy tetszeni fog nektek. Szeretnék több komit látni, és nagyon szépen köszönöm Moncsi támogatását, de sajnos kezdem azt érezni, hogy csak néhány embernek írom a storyt. Szeretnék több visszajelzést, lehet az rossz vagy épp jó és elég csak néhány szó, nekem minden komi segít abban, hogy jobb és jobb legyen a történet. Ettől függetlenül tényleg köszönöm azoknak akik olvassák és látogatják a blogot. Köszönöm a +1900 megtekintést! Na, de nem csacsogok tovább...

Jó olvasást kívánok!

Puszi: Milly

31. fejezet: Egy próbát minden megér...

Már egy jó ideje bejöttünk a házba és már mindenkin meglátszik az alkohol. Most kéne becsöngessen valamelyik rokonom. Biztos szívbajt kapna a látványtól. Én és Eric a kanapén ülünk és a lábaimat átraktam az övén, ő pedig átkarolta a vállamat, a többiek pedig a földön üvegeznek. Persze felelsz vagy mersszel, és a vetkőzős változatban. Az én sajnálatomra Eric nem akart játszani és nem akarta mutogatni nekünk kidolgozott felsőtestét, de én se akartam játszani, szóval legalább nem voltam egyedül. Sose szerettem az ilyen játékokat, utálom játszani, de persze néha rá vesznek engem is. Szerencsére most meg se próbáltak, így mi csak nézők voltunk. Érzem Eric tekintetét magamon, ahogy végig szántja tekintetét rajtam, szó szerint égetett a pillantása, de nem zavartattam magam, nézem tovább a többieket és rá se néztem inkább.

Most Ashleynak volt az a feladata, hogy álljon fel az asztalra és táncoljon Edinnek valami jó kis ütős számra. Mert ha nem teszi meg, akkor lekerül róla a melltartó, szóval szerintem inkább megcsinálja. Ha van kedve hozzá, ha nem, biztos vagyok benne, hogy nem szeretné mutogatni magát.

– Kend, nyomj be egy jó számot!-mondta, mire én sóhajtva felvettem a lábaimat Eric-ről, neki pedig a keze lesiklott a kezemen, ami közben én felálltam és oda mentem a zene lejátszóhoz.

– Valami jó szexit!-kiáltott utánam Ash. Már úgy látom nagyon benne van a játékban, de hát az alkohol hatása is benne van. Megkerestem Inna -tól az India című számát, majd elindítottam.

– Elég szexi?-kérdeztem, miközben felhúztam a hangot és oda fordultam hozzájuk.

– Ez kellett nekem!-mondta Ash amikor oda értem és vissza helyezkedtem. Ashley elkezdett táncolni, én pedig felnevettem.

– Inkább nem nézem!-fúrtam Eric vállába az arcom és csak nevettem. Fogalmam sincs miért. Erre csak egy válasz van...alkohol. Végül csak kinéztem a lányra, aki én a csípőjét rázta, mint Shakira. Csak éppen nem ment neki, pont azt kérték meg, hogy táncoljon aki nem túlzottan gyakorlott benne.

– Oké, elég lesz!-mondta Alex és röhögve lekapcsolta a zenét. Egyben biztosak lehetünk...Ashley se lesz sztriptíz táncos. Kezdtem fáradtnak érezni magam és csukódtak le a szemeim. Az órára pillantottam és elégé későre járt már az idő.

– Srácok azt hiszem elég lesz a mai buliból!-mondtam és felemeltem a fejem Eric válláról.

– Igaz, már elég késő van!-nézett Eric az órájára a helyett, hogy a szemben lévő órára nézett volna.

– De még senki se meztelen!-mondta kissé felháborodva Alex.

– Majd máskor folytatjátok!-mondtam és felálltam a kanapéról. Kissé megszédültem ezért lehunytam a szemeimet, majd kinyitottam és azt láttam, hogy mindenki szedi össze a cuccát és indulnak is az ajtóhoz.

– Köszi, a mai estét!-mondta Edin és megölelt.

– Semmiség, jó volt!-mondtam és végül elengedtük egymást. Mindenki elment a kocsihoz, csak Eric állt még a küszöbön.

– Én nem kapok semmit?-kérdezte sejtelmesen mosolyogva és kicsit oldalra biccentette a fejét.

– Gyere!-öleltem meg és beszívtam illatát, ami teljesen elbolondított.

– Fantasztikus voltál ma!-suttogta nyakamba és lehelete csiklandozta bőrömet.

– Köszönöm!-mondtam, majd elengedtük egymást.-Tényleg te már stúdiózol?-kérdeztem, mire elmosolyodott és bólintott.

– Igen, ha gondolod holnap benézhetnél hozzánk!-mondta és a kis szerkényen lévő jegyzettömböl letépett egyet és rá írta a címet.-Ha lesz kedved mi várunk!-adta a kezembe, mire én bólintottam.

– Még megfontolom!-haraptam kicsit alsó ajkamba és rá mosolyogtam. Majd egy türelmetlen dudálást hallottam meg és Edin ordibáló hangját. Ennek biztos nem örültek a szomszédok.

– Vagy mennyetek szobára, vagy köszönjetek el egymástól és húzzunk haza haver!-kiáltotta kissé hadarva, mire én letaglózva kitátottam a szám. Hogy miket mer mondani még ilyenkor is?! Elképesztő....

– Muszáj mennyek. Jó éjszakát!-nyomott egy puszit az arcomra, majd lerohant a kocsihoz és beült a volán mögé. Egy kis dudálás után el is hajtott, én pedig megint egyedül maradtam az álmodozásaimmal ebben a hatalmas házban. Becsuktam az ajtót és elmosolyodtam, majd nagy nehezen felkóvályogtam a szobámba és bedőltem az ágyba...

Másnap 09:18

Eléggé jól aludtam az éjszaka, így fitten ébredtem. Olyan furcsa volt, mintha álmodtam volna valamit, csak nem emlékszem rá és e miatt sokat gondolkoztam rajta, de nem jutott eszembe belőle semmi. Szörnyű ez az érzés és sokszor szokott velem előfordulni. Bekapcsoltam a Tv-t és az MTV-re tettem. Mi meglepő módon Svédország kedvence Mr. Popular ment rajta. Épp a Toneval készült klipjük ment így inkább csak hallgattam és közben kikeltem az ágyból. Nem volt kedvem a nyálas jeleneteket nézni a klipben, mert Eric miatt még megnézném és Toneval sincs semmi bajon, csak ha arra a nőre gondolok, mindig eszembe jut Emma is és abból óriási kavarodás lesz a fejemben. Talán megérne egy próbát ha leülnék beszélni Emmával, de ha jól vagyok tájékoztatva, akkor már nincs itt hanem újra Oslóban tartózkodik, oda pedig inkább nem megyek utána. Nincs az a pénz amiért újra oda mennék, csak a rossz jut róla eszembe. Leballagtam a konyhába és csak leültem a kanapéra ott ahol tegnap ültem Erickel és vissza gondoltam arra, hogy milyen jó érzés is volt vele ott ülni és érezni azt a boldogságot és felszabadultságot amit akkor éreztem. Elképesztő az, hogy képes ilyet kihozni belőlem az a pasi. Soha sem gondoltam volna. Azt hittem, hogy még a közelébe se fogok tudni férkőzni és ha így bele gondolok....Drewnek igaza volt, talán képes lettem volna elcsábítani és akkor hátba szúrhattuk volna. De sokkal jobban tettem, hogy kiléptem. Mert akkor talán nem itt ülnék, hanem a sitten. Vagy egy hideg és sötét helyen ahol bujkálnom kell a rendőrök miatt. Így is elég nehéz nekem, és az ami történt a gépen, amikor jöttünk vissza....soha nem fogom elfelejteni és nem is értem, hogy ki lehetett az. Nem találtuk meg és a hírekben sem beszéltek róla az emberek. Ez nagyon furcsa és értetlen...

Oké, elég az agyalásból, csak lefárasztom magam. Túl sokat gondolkozom, erről is le kéne szokni...na meg a magammal vitatkozásról is!

Végül felálltam és bementem a konyhába. Csináltam magamnak müzlit és öntöttem narancslevet. Érdekes módon nem éreztem magam másnaposnak, ez akkor talán azt jelenti, hogy nem ittam sokat? Igen, vagy valami hasonlót...szerintem nem ittam sokat. A tegnapi jó munkám miatt ma megengedhetem magamnak a finom reggelit és azt is, hogy jól érezzem magam. Vagyis igazából, csak remélem, hogy jók lettek a képek, de amiket megmutatott Mats abból ítélve, nem lettek olyan szörnyűek. Már csak azt a pillanatot várom, amikor végre megnézhetem az újságban magam. Oké, újság...újság...mi van vele?..valamit elfelejtettem! Biztos vagyok benne!

Ahogy eszembe jutott ez gyorsan letettem a kanalamat és felrohantam a szobámba, hogy megnézzem a beosztásos pappíromat, amit Jentől kaptam. Nézem, nézem és egyszer csak BUMM...ma fognak meginterjúvolni a Genluxtól. Ezt felejtettem el! 11-kor jön értem Jen, mivel 11: 20-kor kezdődik a felvétel. Addig még van egy kis időm, szóval vissza mentem és megettem a maradék müzlimet, majd kicsit össze pakoltam a tegnap után.

Miután végeztem a rend rakással felmentem és nagy nehezen választottam magamnak ruhákat a mai napra. Még volt egy kis időm szóval felnéztem twitterre és teljesen elámultam. Már több, mint 1 és fél millióan követnek. Woow...ez nagyon nagy. Gyorsan ki is írtam és csatoltam hozzá egy képet a tegnapi fotózásról, amit még Jen csinált a telefonommal akkor, amikor vissza néztünk néhány képet a gépen (a képet fent láthatod).

„Tegnap fárasztó napom volt, ma pedig interjút fognak velem készíteni. Már nagyon várom J #Genluxmagazine”

Lezártam a telefonom, majd felpattantam és ruhákkal bementem a fürdőbe. Letettem a cuccokat, majd ledobáltam magamról a ruhákat és beálltam zuhanyozni.

Hamar kész lettem ezért hajat is mostam mivel a tegnapi sok hajlakktól teljesen össze volt ragadva a hajam. Kiszálltam és magam köré tekertem egy törülközőt, meg a hajamra is egyet. Hidratáltam az arcomat, majd megszárítottam a hajam és felkaptam magamra a mára kiválasztott ruháimat. Egy sötétkék farmer volt, fehér-szürke csíkos póló, arra egy barna blézer. Fehér magassarkú és egy barna táska valamit egy karkötő.

Laza hullámokat készítettem a hajamba és egy kicsit aranyozott sminket készítettem. Kimentem a szobámba és fújtam szokásosan a parfümömből valamit a zsebembe tettem a telefonom. Letipegtem a nappaliba és ahogy leértem már csöngettek is. Oda mentem és menegerem állt előttem.

– Helló, de csinos valaki!– ölelt meg. Ha tudná, hogy a tegnapiak után talán nem kéne így kinézzek akkor nem mondaná ezt. De valamiért nem nézek ki másnaposan...ez a nagy szerencsém.

-Köszi, de te se panaszkodhatsz!-toltam el magamtól és végig néztem rajta. Fekete kissé mélyen dekoltált topp volt rajta, felette egy fehér blézer és fehér táska, valamit persze a sötétszürke csőnadrág feszült lábain.

– Köszönöm!-mondta, majd egymásba kapaszkodva lementünk a kocsihoz.-Mindened megvan?-kérdezte, mire elgondolkodtam, majd bólintottam végül.-Akkor indulás!-mondta és beletaposott a gázba.  Egy otthonos kis étterembe mentünk ahol a felső emelten egy kialakítottak egy helyet, ahol fognak faggatni. Két szék, egy asztal és néhány kamera, valamit fények voltak elhelyezve. Az asztalnál pedig egy harmincas évekbeli nő ült és a pappírjait nézegette. Amikor meghallotta, hogy közelítünk felé ránk nézett és elmosolyodott, majd végül fel is pattant a helyéről.

– Naomi, vagyok nagyon örülök!-jött oda hozzánk és kezet fogott velünk.

– Én is örülök!-mondtam, majd újra felém fordult a nő.

– Ha nektek is jó, akkor néhány perc múlva kezdünk is!-mondta kedvesen mosolyogva, én pedig bólintottam.

– Rendben!-mondtam, lenémítottam a telefonom és elhelyezkedtem a székemen, ami Naomival szemben volt. Kértem egy teát magamnak és közben kaptam egy kis igazítást a hajamra és sminkemre a tegnap megismert lányoktól. És amikor végeztek már forgott is a kamera.

-Üdvözöljük Kendall Jennert, aki az októberi Genlux magazin egyik főszereplője lesz, és talán még a címlapfotó is a tiéd lesz. Milyen érzés vissza térni a modell világba?-kaptam meg az első kérdésemet.

– Először is köszönöm ezt a meghívást, nagyon örülök, hogy itt lehetek és nagy öröm volt a képeket készíteni. Fantasztikus, hogy újra átélhetem azokat a dolgokat, amiket mindig is szerettem csinálni. Az pedig csak pont az i-n, hogy szerepelhetek ebben a magazinban, ami nagyon híres világszerte és mindenki ismeri. Már nagyon várom a felkéréseket és próbálom mindig a maximumot kihozni majd magamból, amikor modellkedek, mert fontos, hogy a mellett, hogy élvezem a munkát, jól is csináljam. Talán ez számít a leginkább ebben a szakmában!-fejtettem ki elég hosszan azt, hogy mit gondolok.

– Sokan olyanok szeretnének lenni, mint te! Példakép ként néznek rád. Úgy gondolod, hogy ez jogos? Szeretsz példakép lenni?

– Soha nem akartam példakép lenni, főképp az után amiket tettem és amiken keresztül mentem. Az pedig, hogy így tekintenek rám nagyon hízelgő és jól esik, de soha sem tartottam magam jó példaképnek. Én azért választottam ezt a pályát, mert szeretem ezt csinálni, és amikor ezt eldöntöttem nem is gondoltam arra, hogy valaha rám példakép ként fognak felnézni rám!-adtam a válaszomat és közben a kezemmel is kommunikáltam felé.

– Tényleg, a betegséged a munka közben is befolyásol dolgokban, vagy ott nem érzed?-kérdezte és közben megkaptuk az innivalónkat.

– A betegségem mindig ott van és ez velem együtt jár. Nem tudok ellene mit csinálni. Vannak nagyon rossz napjaim és azokon a napokon nem túlzottan dolgozok, csak pihenek, mert csak az segít. De vannak olyan napok is, amikor semmi bajom általában olyankor sokat dolgozom és kihasználom a jókedvemet. Barátokkal lógok, fotózásokra megyek meg stb...Nagyon hangulat ingadozó vagyok, van amikor úgy kelek fel, hogy jó kedvem van és a nap végére sírógörccsel jövök haza a munkából, szóval soha nem lehet kiszámítani engem!-feleltem és néha a háttérbe tévedt tekintetem ahol Jen felmutatta a hüvelykujját ezzel jelezve, hogy jól csinálom.

– Nem rég volt egy kis kitérő pihenésed Miamiba, jól tudom?-kérdezte kaján mosollyal az arcán. Sejtettem, hogy ki fognak térni erre.

– Igen, néhány napot pihentem!-válaszoltam és magamra erőltettem egy halovány mosolyt.

– És ott volt veled maga Eric Saade is. Rólatok pedig a média csámcsog néhány dolgot, de ti megcáfoltatok minden pletykát. Csak hiába, mert még mindig nagyon rajta vannak az ügyön!-mondta és elhúzta a száját Naomi. A háttérben pedig Jen fogta a fejét.

– Igen, sok pletyka járja a világot rólunk. Igaz, hogy együtt pihentünk Miamiba, de nem kettesben hanem barátokkal. Még mindig merem az igazamat állítani és azt mondani, hogy barátok vagyunk, CSAK barátok!-emeltem ki a „csak” szót, hogy mindenki értse a jelentőségét, Naomi pedig bólintott.- Az utóbbi időben nagyon jól össze barátkoztunk és élvezzük egymás társaságát!-itt nagyon nyeltem, mivel óriási gombócot éreztem a torkomban. Talán megéri mindenkivel elhitetni azt, hogy barátok vagyunk, mert akkor könnyebb lesz nekem is. Egy próbát ez is megér, biztos lesz, aki hisz nekem és lesz aki nem.-Ha valami történne arról biztos, hogy a média szerezne bizonyítékot, de nem történt és ezért nincs is semmi olyan, amit fel tudnának mutatni azzal kapcsoltban, hogy esetleg több van közöttünk, mint barátság. Állíthatnak bármit, de az igazságot mi tudjuk és azok akik körülöttünk élnek!-adtam válasz nagy nehezen, és remélem, hogy nem hangzott össze, vissza beszélésnek, mert próbáltam valami normálisat össze szedni a fejemből, ami nem hangzik süket dumának.

– Szóval, a pletykákat még mindig cáfolod?!-nézett a szemembe a nő, én pedig bólintottam.

– Abszolút!-szakítottam meg a farkasszemezést egy pislantással.

– Rendben, nemrég újra felhozták a lapok a Kardashian ügyet veled és a nővéreddel Kylieval kapcsolatban. Mit gondolsz azokról a pletykákról, mi szerint inkább tekinthető a Kardashian család a ti családotoknak, mint a Jenner?!

– Szerintem ez óriási hülyeség. Megint felhozták azt a témát, amihez igazából senkinek semmi köze se lenne hozzá és nincs is értelme ezen agyalni, hogy mi is az igazság, mert én Kendall Jenner vagyok és nem vagyok Kardashian. Igaz, hogy nagyon jóba vagyunk velük és sok mindent köszönhetünk nekik, de akkor is mi Jennerek vagyunk, amire büszkék is lehetünk. Kiskorunkban igaz, hogy a szüleink elfoglaltsága miatt sokat voltunk távol tőlük, de ez nem azt jelenti, hogy mi már kitagadtuk őket és nevet is fogunk változtatni. Nem, ez baromság. Szó sincs erről!-próbáltam vissza fogni magam és nem felemelni a hangomat, de ha erről a témáról kérdeznek minden feldühösödöm. Bele kortyoltam a meleg citromos teámba és élveztem ahogy kiszáradt torkomat végig szántja a nedű.

– Ezen felhúzod magad?-kérdezte, mire bólintottam.

– Persze, hiszen ez a magánéletem és mégis bele akarnak avatkozni abba, amibe nagyon nem kéne!-mondtam és a végén kissé elmosolyodtam és lazán megvontam a vállam. Még tett fel néhány kérdést, ami szerencsére már nem volt kínos és utána végeztünk is. Megöleltem Naomit és megköszöntem neki az interjút, majd Jen-nel kocsiba szálltunk.

– Nem akarsz engem elvinni a Roxy Recordings-ba?-kérdeztem, amikor beindította a járgányt.

– Hát ha beírod a GPS-be a címét akkor elviszlek!-mondta én pedig kutatni kezdtem a táskámba a kis pappírért, amit tegnap Eric írt le nekem.-Egyébként mit szeretnél te ott?-kezdett el faggatni menegerem.

– Eric tegnap mondta, hogy benézhetnék, mivel stúdióznak!-mondtam és végre a kezembe akadt a kis pappír fecni.-Áh, meg is van!-vettem ki a táskámból, majd gyorsan bepötyögtem a GPS-be és Jen már haladt is az útmutatás szerint. Az út közben eszembe jutott, hogy oda szólhatnék Ericnek, hogy végül be ugrom hozzá, ezért elő vettem a telefonom és kikerestem a számát, majd hívni kezdtem.

– Szia!-szólt bele és a hangján hallottam, hogy mosolyog.

– Szia, tudod tegnap mondtad, hogy benézhetnék a Roxyba. Hát kb. 15 perc múlva ott vagyok, remélem nem baj?!-húztam el a számat a végén.

– Dehogy baj, sőt örülök. Szólok majd a srácoknak, hogy szedjék össze magukat miattad!-nevetett fel.

– Nem kell, ti dolgoztok és az a lényeg, hogy nektek jó legyen én csak nézem majd úgy is!-mondtam és közben az ablakpárkányra támaszkodtam.

– Annyira már nem dolgozunk, mert kész vannak majdnem a dalok!-mondta én pedig értetlenül össze ráncoltam a homlokom.

– Én úgy tudtam, hogy egy új dalt fogsz kiadni!-mondtam, mire kissé felnevetett.

– Először úgy volt, de változtattunk a helyzeten és végül kettő lesz!-mondta én pedig először, csak „ooo”-tam a telefonba.

– Értem, na leteszlek. Nemsokára ott vagyok!-mondtam és közben hajamat hátra igazítottam.

– Oké várlak, szia!-köszönt el.

– Szia!-köszöntem én is el, majd kinyomtam.

– Drága, ugye tudod, hogy én nem foglak várni, van elég dolgom!-mondta menegerem, én pedig rá néztem és bólintottam.

– Sejtettem, de nem baj, mert majd haza fuvaroztatom magam valakivel!-vontam meg a vállam.

– Gondolom az a valaki Eric lesz!-néztem rám és pajkos mosoly terült el az arcán, de gyorsan előre is kapta tekintetét az útra.

– És ha ő? Nincs abban semmi rossz, csak haza visz!-néztem még mindig rá és megingattam a fejem, ő pedig felnevetett.

– Csak nehogy magához vigyen véletlenül!-mondta mosolyogva.

– Jen, hagyjuk!-zártam le vigyorogva a témát. Mindig csak a rossz jut az eszébe drágalátos menegeremnek.

– Azt hiszem megérkeztünk!-parkolt le egy nagy Roxy Recordings feliratú stúdió előtt.

– Szerintem is!-mondtam és végül leállította a motort. Kezembe vettem a táskámat, majd kiszálltam a kocsiból. Jen is kiszállt amit furcsálltam és észre is vette, hogy nézem.

– Azt nem mondtam, hogy nem megyek be. Csak azt, hogy nem várlak meg, mert gondolom nem csak 10 percre mész be?!-tök jogosan mondta és meg is értem. Hülye vagyok és az ilyen dolgok elsőre nem esnek le.

– Igazad van!-húztam fel a vállaimat, majd oda sétált hozzám és bementünk a helységbe.

– Helló!– köszöntem amikor beléptünk. Rögtön ránk kapták a tekintetüket.

– Sziasztok!-köszönt Eric először és felállt a fehér kanapéról. Oda jött hozzánk és megölelt minket, majd a többiek felé fordultunk.

– Bemutatom nektek a két J-Sont!-nézett rám Eric és a két dolgozóra mutatott akik intettek nekünk az után, hogy már köszöntek is.

– Most szívatsz?-húzta össze szemöldökét Jen miközben be mentünk.

– Nem szívat, mind a ketten azok vagyunk, szóval nem lesz nehéz megjegyezni!-vonta meg a vállát J-Son aki néger és szemüveges. Oké, csak meg jegyezem.-Csak annyi, hogy míg én Julimar vagyok addig ő Jason!-nézett rám a srác, én pedig bólintottam.

– Jól össze találkoztatok!-szorítottam össze ajkaimat, ők pedig megmosolyogták azt amit mondtam.

– Akartok hallani egy is ízelítőt Eric új dalaiból?-nézett ránk a pasas, mire én össze néztem Jennel és megvontam a vállam.

– Miért is ne!-fordultam vissza, mire elmosolyodott Jason. – De először is mi a címük?-néztem a popsztárra.

– Marching és Miss Unknown!-mondta, én pedig elmosolyodtam. Tetszik a két cím, de inkább a második érdekel a szövege miatt. Enyhe Saade, csak nem egy perverz dal lesz?! Nem, nem hiszem...

– Jól hangzik!-dőlt hátra Jen a kanapén, mivel idő közben helyet is foglaltunk.

– De ugye nem olyan kis 5 másodperces ízelítőre gondolsz?-kérdeztem Jasontől, aki a combjára ütött.

– Basszus, most kitaláltad a tervemet!-ingatta meg a fejét és össze szorította állkapcsát. Én pedig elmosolyodtam.-Egyébként nem! Kb. 1 percesek!-mondta, mire bólintottam.

– Az jó!-mondtam halkan.

– Akkor először a Marching!-mondta Julimar és a laptopján kezdett el valamit ügyködni. Azért hívom így őket, mert így különbséget tudok tenni közöttük, míg ha J-Son lenne számomra mind a kettő akkor nagy bajban lennék. Saját magamban is össze zavarodnék.

– Na mehet? Készen álltok Mr. Saade-ra?-kérdezte hülyéskedve Julimar, mi pedig bólintottunk és elindította az előzetest. Sajnos nagyon hamar vége lett, pedig még sokáig tudtam volna hallgatni és nagyon tetszett. A szövege fogott meg talán a legjobban van mondanivalója és ez nálam már egy plusz pont.

– Basszus, ez nagyon jó, tetszik a szövege!-mosolyodtam el és felnéztem.-Gonoszak vagytok, hogy pont a gyorsabb résznél hagyjátok abba!-tettem hozzá, mire ők felnevettek.

– Muszáj annak is lenni!-vonta meg a popsztár a vállát.

– Pedig még egy jó ideig tudtam volna hallgatni!-néztem fel rá.

– Tényleg nagyon jó!-mondta mellettem Jen, mire Eric megveregette a saját vállát.

– Az egoista!-mosolyodtam el rajta.

– Néha az is kell!-nézett le rám és utána össze pacsizott a két másik sráccal. Nekik minden kell. Gonosznak lenni, meg egoistának lenni...van ami nem kell nekik lenniük?! Nem hiszem....

– Na jöhet a következő!-csaptam rá a kanapéra.

– Nyugi-nyugi kislány!-mondta Jason és felnevetett.

– Én nyugodt vagyok, teljesen nyugodt!-vontam meg a vállam és elmosolyodtam.

– Az jó, na itt a Miss Unknown!-mondta és elindította a következő 1 perces előzetest. És ez is nagyon tetszett. És nem perverz a szövege, érdekes egyébként és olyan...olyan Erices. Mi a fene ütött belém, hogy nekem tetszik mind a kettő? És ilyen véleményem van róla?

– Na vélemény?-nézett rám az énekes.

– Ez is rohadt jó!-néztem vissza rá, ő pedig elmosolyodott.

– És melyik a jobb?-kérdezte, mire megvontam a vállam.

– Nem tudom, mert tök más stílusúak, de nekem mind a kettő nagyon tetszik!-válaszoltam neki és tekintetét Jen-re vezette.

– Csatlakozok Kendhez, mind a kettő jó!-mondta és csinosan kihúzta magát, majd csörgött a telefonja.-Basszus!-szitkozódott és kinyomta a telefon hívást.-Mennem kell, sziasztok!-pattant fel és rögtön az ajtóhoz sietett.

– Szia!-mondtam halkan utána és nagyot nézve Eric-re tekintettem.

– Hova siet ennyire?-kérdezte, mire én megvontam a vállam.

– Fogalmam sincs!-vontam meg a vállam és kinéztem a sötétített ablakon, de a kocsija már nem állt ott.

– Van barátja?-kérdezte Jason hozzám fordulva, mire én elmosolyodtam.

– Ezt hozzád hasonlóan nem tudom, komolyan még én sem tudok rajta kiigazodni. A „volt” barátjával se veled, se nélküled kapcsolatban vannak. Van amikor kézen fogva mennek fel a vörös szőnyegre is és van amikor meg tudnák ölni egymást. Szóval ezt majd tőle kérdezd meg!-adtam meg a választ neki.

– Nők!-fordult vissza, mire én széttártam a kezeimet és értetlenül meredtem.

– Elnézést, de itt vagyok!-mondtam, mire csak feltartotta a mutatóujját, hogy ez tök normális dolog. Leengedtem a kezeimet és inkább hátra dőltem. – Egyébként most, hogy kész vannak a dalok mit csináltok?-kérdeztem és össze fontam mellkasom előtt a kezeimet.

– Az új album!-mondta Jason, mire én bólintottam.

– Fifa!-mondta Julimar, mire felnevettem. Inkább az első válaszra gondoltam, amikor megkérdeztem.-Tudsz énekelni?-kérdezte hirtelen.

– Nem!-ingattam meg a fejem.

– Biztos?-kérdezte és a térdeire könyökölt.

– Biztos!-mondtam határozottan.

– Nem hiszek neked!-mondta és megingatta a fejét, én pedig rá csaptam a combomra.

– Miért?-hajoltam előre.

– Mert!-mondta és a laptopját az ölébe vette.-Milyen zenéket szeretsz?-nézett rám.

– Mindent. De legjobban talán dubstep!-mondtam, mire felvonta a szemöldökét.

– Calvin Harris – Feel So Close, ezt tedd be. Mert az tudom, hogy ismeri és szereti is!-nézett a végén rám, én pedig értetlenül meredtem rá.

– Honnan tudod?-kérdeztem, mire megvontam a vállát.

– De is tudnád, ha nem ittál volna annyit Miamiban!-mondta, mire én még mindig nem értettem és ezt ő is észre vette.-A limóba ment és énekelted én meg hallottam, mivel ott ültél mellettem!-világosított fel.

– Ohh!-bólintottam és el is indult az Eric által kért szám. És engem figyeltek, hogy mikor fogok elkezdeni énekelni, de én csak ültem és vissza bámultam a három srácra. Julimar inkább le is állította a dalt és rám nézett.

– Nagyon makacs vagy, tudtad?-tettel fel a költői kérdést, én pedig bólintottam.

– És szemét!-tette hozzá Eric, mire én megingattam a fejem.

– Az nem vagyok, csak megmondtam, hogy nem fogok énekelni egyedül!-vontam meg a vállamat és a popsztárnak felcsillant a szeme. Basszus, már megint valamit szarul mondtam! De béna vagyok...

– Akkor velem énekelsz?-kérdezte és gyönyörű barna szeme csak úgy csillogott.

– Talán!-mondtam, amin elmosolyodott.

– És mit?-kérdezte, mire megvontam a vállam.

– Nem tudom!-néztem le a földre-Valami jót!-tettem hozzá és felnéztem a popsztárra.

– Valami jót!-ismételte el azt amit mondtam és gondolkozott közben.-Megvan!-mondta és elvette J-son laptopját.-Ezt biztos, hogy ismerni fogod!-nézett rám és elindította a számot. Néhány másodperc után már rá is jöttem, hogy David Guetta és Sia Titanium című száma az. Először nem akartam elkezdeni énekelni ezért csak hallgattam Ericet és Siat. Tök jól hangzott, de tudtam, hogy ha nem kezdek el énekelni megharagszik. Ezért a refrénnél én is beszálltam, de nem néztem fel senkire, csak a körmeimet bámultam. Majd azt vettem észre, hogy a következő rész is éneklem és Eric abba hagyta a dalolászást. Ezért felnéztem rá, de ő csak mosolygott rajtam, majd a következő refrénnél újra beszállt. Szeretem ezt a számot, nagyon is. Amikor vége lett a dalnak mosolyogva fordultam a többiek felé.

– Elégedjetek meg ennyivel!-mondtam és hátra dőltem.

– Nagyon jó hangod van!-állapította meg Julimar, én pedig megvontam a vállam.

– Csak azért hallod így, mert Eric is énekelt. Na meg Sia!-vontam meg a vállam, mire kaptam tőle egy szemforgatást.

– Nem csak azért, tudod elég rég óta vagyok ebben a szakmában és megtanultam kizárni azokat a dolgokat, amiket nem akarok hallani abban a pillanatban. Így most szép tisztán hallottam a tiédet és nagyon tetszett!-mondta és rám kacsintott a végén.

– Ha te mondod!-vontam meg a vállamat.

– Lehetetlen eset vagy!-mosolyodott el és megingatta a fejét. Nem tehetek róla, ilyen a természetem!

– Az is biztos!-húztam el a számat. Eric-re néztem, aki épp a telefonján pötyögött valamit és gondolom megérezte, hogy nézem mivel elmosolyodott és megnyalta alsó ajkát. Irtó jól nézett ki...mindig mindig.

– Milyen volt az interjú?-kérdezte, de még mindig nem nézett fel rám. Ne jól van ezt is megjegyeztem, inkább nézi a telefonját, mint engem. Pedig én szívesen nézem őt, csak lassan szívrohamot kapok tőle olyan hevesen ver a szívem ha a közelemben van.

– Egész tűrhető, de megint kérdeztek rólad!-mondtam és a végén már felkapta rám a fejét. Végre, azok a szemek. És engem néznek, annyira jó érzés.

– Igen?-kérdezett vissza, mire én bólintottam.

– Hát persze!-sóhajtottam.-Kivel írogatsz?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.

– Alex és Edin. Úgy gondoltam el mehetnénk kajálni!-mondta, mire bólintottam.

– Oké, és ide jönnek?-kérdeztem, mire elmosolyodott és egy nagyon apró pillanatra lopva ajkaimra pillantott. Csak ne csinálja ezt velem! Így is olyan nehéz mellette lennem, úgy, hogy nem érek hozzá vagy bármi hasonló.

– Igen!-válaszolta és lenézett a telefonjába.

– Oké, de én haza kell mennyek átöltözni!-mondtam, mire megforgatta a szemét.

– Minek?-nézett végig rajtam, amibe talán még bele is pirultam.

– Mert nőből vagyok és mániám, hogy átöltözök!– pislogtam szépen rá, mire megingatta mosolyogva a fejét.

– Oké, akkor először hozzám megyünk, majd hozzád és onnan kajálni!-vázolta fel az esti tervét, mire én bólintottam. Igaz, azt nem értettem minek kell hozzá menni, de nekem oké ha nem fog velem semmit csinálni.

– Így már jó lesz!-mondtam és pötyögni kezdett. Gondolom megírta a tervet Edinéknek is.

– Mondtam a srácoknak, hogy mi van és mindjárt itt is vannak!-nézett fel rám a popsztár és eltette a telefonját.

– Oké!-mondtam halkan, majd az ölembe vettem a táskámat és megigazítottam a hajamat a telefonom képernyőjében. És a fülemet egy hangos duda szó csapta meg, így Ericre kaptam a tekintetem.-Azt hiszem itt vannak!-mondtam mire újra dudáltak egy hosszút.

– Szerintem is, gyorsak voltak!-mondta és felállt, majd elköszöntünk a fiúktól és kimentünk. Hát persze, hogy Ed vezetett.

– Helló!-köszönt Alex és össze pacsiztak Erickel valami titkos fogás lehetett mert elég hosszú volt, majd Edinnel is ez jött. A pasik ezt sosem unják meg?!

– Szia Kend!-köszönt végre nekem is Edu.

– Sziasztok!-köszöntem vissza, majd Eric kinyitotta illedelmesen az ajtót és én pedig beültem a hátsóülésre és mellém beszállt az úriember is. Amint elhelyezkedtünk Edin el is indult.

– Akkor először Saade-hoz megyünk?-nézett a hátrapillantó tükörbe Ed, mi pedig bólintottunk.

Olyan hamar Erichez értünk, hogy először azt hittem csak piros lámpánál vagyunk, de amikor leállította a motort tudtam, hogy itt vagyunk.

– Mi meg várunk itt!-mondta Ericnek Edin, aki hátra könyökölt.

– Oké, de Kendall velem jön!-nézett rám és a kezét tartotta.

– Hajjajj!-röhögött fel Edin. Már megint a perverzség Istenem...az embereknek miért kell perverznek lenniük?!

– Juuj gyerekek, nem várjuk meg a gyors menetet!-röhögött fel Alex is és már ketten nevettek, közben Eric segített kiszállni a kocsiból.

– Tudjátok, rohadt viccesek vagytok!-hajolt be Eric, majd becsapta az ajtót és bementünk a házába. A nappaliba letettem a táskámat a fotelbe, majd Eric megfogta a kezemet és maga felé fordított.-Gyere!-mosolyodott el és elkezdett húzni a szobájába.

– Minek?-kérdeztem értetlenül, mire halkan felnevetett.

– Ne gondolj semmi rosszra!-mondta mosolyogva és ahogy oda értünk, én csak megálltam az ágy előtt, míg Eric elő vett egy kis fekete dobozkát és felém nyújtotta.-Ez a tiéd!-mondta, mire én értetlenül össze ráncoltam a homlokomat.

– Miért?-kérdeztem és tekintetem közte és a doboz között cikázott.

– Csak, bocsánatkérés képen!-mondta és megvonta a vállát, én pedig sóhajtottam és megingattam a fejem.

– Te kérsz bocsánatot, amikor én csináltam annyi baromságot!-mondtam, mire megvonta a vállát.

– Csak fogadd el!-mondta, mire én egy kis gondolkodás után elvettem tőle és kinyitottam. A szám is tátva maradt a látványtól. A dobozban egy arany nyaklánc volt, amin egy horgony medál volt és hozzá még egy karkötő is volt, amin ugyan úgy egy horgony volt. Már mióta vágyok egy ilyenre, de senkinek sem árultam el. Honnan tudta?! Ennyire ismerne?! Nem létezik!

– Ez most komoly?-néztem fel rá és elmosolyodtam.

– Igen, remélem tetszik!-mondta, mire hevesen bólintottam és vissza néztem a dobozra.

– Még, hogy tetszik, imádom pont ilyenre vágytam!-néztem fel rá.-Ugye felteszed nekem?!-vettem ki a dobozból a nyakláncot, mire elmosolyodott és a kezébe vette. Megfordultam és elvettem a hajamat, majd éreztem ahogy Eric megérinti a nyakamat, majd a nyaklánc hozzá ér bőrömhöz, és végül kis ékszert össze csatolja. Ráadásnak pedig kaptam tőle egy puszit is a nyakamra. Bele borzongtam az érzésbe és a hideg végig futott a gerincemen. Nem tudom, hogy képes arra, hogy ilyeneket vált ki belőlem, de megteszi.

– Remélem ezekből, majd emlékezni fogsz rám mindig, és tudod, hogy hozzám bármikor jöhetsz bármi miatt!-mondta és közben vissza fordultam hozzá. Kivette a karkötőt is és felcsatolta a jobb csuklómra.

– Erre nem tudok mit mondani!-nevettem fel kínosan.-Köszönöm!-öleltem meg jó szorosan és hosszasan. Amikor elengedtük egymást, mosolyogva néztem a popsztárra.

– Készülődj, mert mindenki ránk vár!-mondtam, mire el is indult én pedig leültem az ágya szélére és vártam, hogy kész legyen, addig pedig az ámulattól teljesen elkábulva merengtem ki a fejemből....

Az ajándékok: