Sziasztok
Itt is a megígért fejezet. Nagyon igyekeztem vele, hogy jól sikerüljön és remélem, hogy tetszeni fog nektek. 2014 első fejezete :D Sajnos nem tudom ígérni azt, hogy mostantól folyamatosan 1-2 hetente jönni fognak a részek, de nagyon igyekszem. Viszont azt elmondhatom, hogy a 2. éved elképzeléseim már megvannak, és nagyon remélem, hogy le is fogom tudni írni úgy ahogy elgondoltam. Mert ha úgy lesz akkor szerintem tök jó évadnak nézünk elébe. De először is itt van még nekünk ez az első évad, aminek még mindig nincs vége és csomó minden fog még történni. Remélem, hogy élvezitek olvasni, mert én imádom írni. :) De mindegy is, nem fecsegek tovább...Köszönöm azoknak akik tovább olvassák a blogot és tényleg nagyon hálás vagyok!
Jó olvasást kívánok!
Puszi: Milly
43. fejezet: "Szedd össze magad..."
Reggel
hulla fáradtan ébredtem. Nem sokat aludtam az éjszaka, inkább át is mentem az egyik vendégszobába, hogy hagyjam Ericet
aludni, mert csak forgolódtam. Úgy éreztem magam, mint aki 2 hónapja nem aludt semmit és állandóan full másnapos. Lassan mocorogni kezdtem a meleg paplan alatt, majd kinyitottam a szemem, de csak épp egy résnyire, hogy lássak valamit. A nap sugarai ahogy megvilágították a helységet szinte meg vakított, de néhány pillanat múlva már jobb lett. Felültem az ágyban és megdörzsöltem az arcomat és egy nagyot sóhajtottam. Ekkor nyitódott az ajtó, én pedig kissé hunyorogva oda néztem.
-Szóval, ide szöktél meg!-dugta be a fejét és felnevetett egy aprót. Haja össze volt kócolódva olyan "épp most keltem fel" állapotban és arca is kissé nyúzott volt, de még így is a legédesebb pasi akit valaha láttam.-Hogy vagy?-kérdezte és közben kitárta maga előtt az ajtót, majd lassan oda lépdelt hozzám.
-Szarul!-nyögtem ki a választ, majd hanyatt vágódtam az ágyon.-Semmit nem aludtam, tisztára nyúzott vagyok, rongybaba!-nevettem fel kínomba, na meg a fáradságtól.-Mennyi az idő?-kérdeztem amikor végre abba tudtam hagyni a nevetést. De hogy min nevettem azt magam sem tudom, mert semmi vicceset nem mondtam. Láthatóan Eric is értetlen volt e miatt, de nem baj én jól szórakoztam magamon.
-9 körül!-vonta meg lazán a vállát, majd levágódott mellém és hasra fordult. Tekintete megkereste az enyémet, ami rabságba ejtett. Nem bírtam szabadulni, olyan mintha egy saját világot teremtett volna, ahol csak én és ő vagyunk és más nem tud beférkőzni.
-Mára van valami programod?-kérdezte, mire én egy pillanatra elgondolkoztam.
-1-re egy válogatásra kéne mennyek, de megy a halál. Ha ilyen képpel oda megyek, megijednek tőlem. Szóval nem megyek el!-válaszoltam neki egyszerűen.
-Jen ki fog akadni!-húzta el a száját.
-Máskor mennyen ő Ash után, drogot árulni hajnali 4-ig és akkor megnézem utána, hogy fog kinézni!-mondtam gúnyosan és elfintorogtam.
-Erre nem mondok semmit!-mondta, majd feltérdelt az ágyra és kezemnél fogva engem is felrántott ülő helyzetbe.-Gyere mááár!-rázta meg a kezeimet, ő már felállt, de én még mindig nem voltam hajlandó.
-Lusta vagyok és fáradt!-nyafogtam, mire egy mozdulattal az ölébe kapott és átvitt a szobájába, majd óvatosan az ágyra ültetett, én pedig elengedtem magam és vállaim kissé előre zuhantak.
-Ma elviszlek oda, ahova már rég óta szeretnélek. Az egyik legjobb hely arra, hogy lenyugodj. Imádni fogod!-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra, majd kiment a szobából. Szóval ezt vegyem annak, hogy mennyek és készülődjek? Vagy most miért hozott át ide? Áh..Túl fáradt vagyok én ahhoz, hogy reggel ilyen kómás állapotban értsem a férfi gondolkodást.
Végül csak felkeltem, majd bementem- bementem? inkább vánszorogtam- a gardróbba ahol a szépen elhelyezett dolgaim közül gyorsan válogattam néhány cuccot. Átmentem a fürdőbe, majd ledobáltam magamról a tegnap esti cuccomat és váratlan meglepetésemre még a kés is a harisnyakötőmben volt. A combomon a bőr kicsit fel volt sértve gondolom a kés éle felsértette meg. Kicsit lefertőtlenítettem, majd beálltam a zuhany alá. A forró víz kicsit csípte a sebet, talán ezért is, de rekord gyorsasággal lettem kész.
Gyorsan felkaptam magamra a színes csőnadrágomat, majd a krém színű felsőmet. A tükör előtt állva komolyan elgondolkoztam azon, hogy én tényleg ki akarok ma mozdulni? Egyszerű a válasz...nem, de Eric nem engedné, hogy itthon maradjak. Megmostam a fogam, majd kifésültem a hajamat. Gyorsan sminkelni kezdtem és közben kopogtak, Eric benézett, de én csak a tükörből láttam, nem fordultam hátra hozzá. Mit sem törődve sminkeltem tovább. Egy réteg alapozót vittem fel az arcomra és megpróbáltam eltüntetni a karikákat a szemem alól egy kis kontúrral. Amennyire lehetett. Majd egy kis szemhéjpúder, szemceruza, na meg az elmaradhatatlan szempillaspirál. Egy egészen más lányt láttam tükörben, amikor végeztem a sminkkel. A hajamat egyszerűen kicsit begöndörítettem, majd egy-egy tincset hátra fogtam egy rózsaszín masnis csattal. Felkaptam a cipőmet, majd a rózsaszín napszemüvegemet. Nem sokszor látni rózsaszínben, szóval Eric jegyezze meg ezt a napot. Fújtam magamra egy kis parfümöt az egyik kedvencemből a Reb'l Fleur-ból. Imádom Rihannát és ez a parfüm is tőle van, talán épp ezért az egyik kedvencem. Eric még mindig az ajtóból nézett, de eddig nem is zavart, viszont most már kezdtem kínosan érezni magam.
-Kész vagyok!-mondtam halkan, majd elmentem mellette és ekkora vettem észre, hogy ő már teljesen kész van és szokásához híven tökéletesen néz ki. Fekete ülepes nadrág, egy barna póló, az elmaradhatatlan fehér tánccipő és napszemüveg volt rajta. Gyorsan kidobáltam a cuccokat a táskámból, és a kezembe akadt egy olyan dolog, amit biztos, hogy nem én tettem bele. Egy kis zacskó volt, tele fehér porral. Összezsűkítettem a szememet, majd Ericre néztem, aki kérdően meredt rám.- Esküszöm fogalmam sincs, mit keres ez nálam!-kezdtem mentegetőzni hevesen, mert azt hittem kiakad. Eléggé kétségbe esett fejet vághattam. Néhány lépést tett felém és jobban szemügyre vette a kis zacskót.
-Az kokain?-kérdezte már mellettem állva, mire én megvontam a vállam.
-Nem fogom letesztelni az biztos!-mondtam, majd egyenesen a kukába dobtam. -Eladhatnám, de inkább nem teszem!-mondtam színlelt nyugodtsággal, de igazából egyáltalán nem voltam nyugodt. Mit keresett az az én táskámban? Mert, hogy nem én tettem bele az is biztos. Csak tudnám ki volt az. Eric most biztos azt hiszi hazudok neki. Főképp, hogy elmondtam neki, hogy szívtam tegnap. De szerencsére erről a témáról hamar leszálltunk és mintha meg se történt volna úgy viselkedett velem.
Gyorsan vissza pakoltam a kelleni való cuccaimat a táskába, majd Eric vezetésével elindultunk arra a számomra még ismeretlen helyre. Az út közben sok mindent kérdezett tőlem, a tegnap estéről és neki szívesen beszéltem is róla. Viszont még mindig nagyon rosszul éreztem magam Ashley miatt. Amikor megölelt azt hittem nem haragszik rám, de úgy látszik inkább akkor is annak örült, hogy végre elszabadulhat a két baromtól. Nagyon szarul esett. De főképp az, hogy át tudott verni, tudhattam volna, hogy úgy is drámázás lesz ebből, de azt soha nem hittem volna, hogy ennyire kiakad. Azt hittem megérti miért tettem. Mert én csak neki akartam jót...
-Meg is érkeztünk!-állította le a motort, majd felém fordult. 2 másodperc kellett ahoz, hogy eltévedjek a szemeiben. Istenem,miért van ilyen szép szeme?!
-Ne is kérdezz rá!-ingattam meg a fejem, amikor szólásra nyitotta a száját. Elmosolyodott, majd kiszállt és csak az ő kedvéért megvártam míg kinyitja nekem az ajtót. Stockholm belvárosától sokkal kijjebb jöttünk és itt már szerencsére nem nyüzsögtek az emberek, így nyugodtan szállhattam ki a kocsiból. Csend volt, ami nagyon megnyugtató volt most számomra, mert egyáltalán nem volt kedvem a dühöngő emberekhez, elég nekem a saját problémám. Lassan egy park felé sétáltunk ahol csak néhány ember futott vagy sétáltatta a kutyáját, és úgy viselkedtek mint az átlag emberek a szokásos napjaikon. Ahhoz képest, hogy október van, és Svédország mindig eléggé hűvös, most elég jó idő volt. A nap is szépen sütött és még a fű is szép zöld.
Észre se vettem, de egy domb tetején találtam magam egy kis fából kiépített tető alatt. Le nézve pedig láttam egy patakot, ami egy kicsi tóhoz vezet. Mindig is imádtam a természetet, így lenyűgözött ez a látvány. Megfogtam Eric kezét, majd húzni kezdtem lefelé, ahol kiszúrtam egy üres padot. Nevetve jött utánam és kezeit a derekamra tette, ezzel is megakadályozva azt, hogy a kicsit harmatos füvön el ne essek. Csak a hülyülés kedvéért, a patak köré tett nagy kővőkön kezdtem el járkálni, persze úgy, hogy Eric fogta a kezemet. Néhányszor majdnem bele estem a vízbe, de olyankor Eric "megmentett" és vissza húzott. Amikor leértünk a tóhoz Eric az ölébe kapott, majd leültünk a padra és a lábaimat az ölébe rakta.
-Na, hogy tetszik?-kérdezte hirtelen, mire én rá néztem és elmosolyodtam.
-Imádom!-nevettem fel. Kijelentésemet ő is egy mosollyal jutalmazta.
-Tudtam, hogy bírni fogod!-kapta el rólam a tekintetét és körbe nézett.
-Honnan ismered ezt a helyet?-kérdeztem, de a válasza közben nem nézett vissza rám.
-Régen voltak pillanatok, amikor le kellett nyugodjak és olyankor ide jöttem!-válaszolt, de még mindig nem pillantott rám. Nem értettem, hogy miért, de próbáltam minél inkább a jó dolgokra koncentrálni. Hirtelen gondolattól fogva nyomtam egy puszit az arcára, mire ő végre lenézett rám.-Ezt miért kaptam?-kérdezte egy félmosollyal az arcán.
-Mert elhoztál ide!-húztam fel vállaimat. Lassan közelíteni kezdett, majd elmosolyodott és ajkait az enyémekre tapasztotta. Először lassan és érzelmesen csókolt, majd ez egyre szenvedélyesebb és követelőzőbbé vált. Egyik kezével a derekamat tartotta, a másikkal pedig az ölében lévő lábamat cirógatta. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy bele harap alsó ajkamba, majd fogai közé veszi meghúzza azt. Elmosolyodtam, majd egy hirtelen lovaglóülésbe ültem az ölébe. Belemosolygott a csókunkba, majd hevesen falni kezdte ajkaimat. Nyelve bebocsájtásért könyörgött, amit persze megadtam neki. Nyelveink szenvedélyes táncba kezdtek, közben derekamat kezdte simogatni, ami még jobban fokozta bennem azt a bizonyos bizsergést. Ezt az érzést csak ő tudja kiváltani belőlem, nincs rá helyes szó amivel meglehet magyarázni azt a fantasztikus érzést, amikor vele vagyok. Ez...a szerelem! Vagyis én ilyennek hiszem. A pillangók csak úgy repdestek a gyomromban, és kissé meg is remegtem az érintése alatt.
Levegő hiány miatt elváltunk egymástól, de még mindig az ölében ültem, ahogy láttam, szerintem nem zavarta. Szemei úgy csillogtak akár a gyémánt, és ezt még csak jobban fokozta, hogy a nap sugarai is játszottak benne.
-Lenyugodtál?-kérdezte, mire bólintottam.
-Még szép!-mosolyodtam el és fejemet kicsit oldalra döntöttem.
-Akkor elmondom amit akartam!-kezdte, majd egy drámai szünetet tartott, mintha olyan nagy dolog lenne, amit akar mondani, bár biztos nem.-Tegnap mondtam Kyleinak, hogy beszéljen Ashleyvel és el is ment hozzá, mivel reggel hívott és elmondta, hogy mit beszéltek!-mondta, mire engem nagyon felcsigázott, így kíváncsi lettem arra, hogy mit beszéltek. Karjaimat a nyaka köré vezettem és a hajával kezdtem el játszani, miközben vártam, hogy folytassa.-Akarod tudni?-kérdezte, mire én csak bólogatni kezdtem és egy "ühüm"-mel válaszoltam.-Nem bántották egyszer sem, viszont nagyon úgy látszik, hogy elvonási tünetei vannak, mivel ott állandóan droggal tömték!-amikor ezt kimondta nagyon bűntudatom lett. A legjobb barátnőm miattam lett függő. És..és most ugyan azt kell végig csinálja, amit én tettem.
-Be kell mennyen egy klinikára!
-Épp ez az, hogy nem akar. Sőt..azt se akarta, hogy neked elmondjuk. Mert fél attól, hogy magadat fogod ostromolni!
-Hiába nem akar, akkor is be kell mennyen. Én se akartam menni, de ha nem mentem volna, talán már nem élnék!-néztem fel a szemeibe, mire ő zavartan elvette az egyik kezemet a nyakáról és ujjainkat összekulcsolta.
-Ne idegesítsd magad ezen, majd ő tudja!-vonta meg a vállát, én pedig megforgattam a szemem, majd felálltam róla a pad elé.
-Hidd el, én jobban tudom, mint ő!-szorítottam össze ajkaimat, mire ő megingatta a fejét és felpattant ő is. Egyik kezét a vállam fölé tette, majd elindultunk reggelizni.
Már délután kettő körül lehetett, amikor haza értünk Eric pedig rá egy fél órára már rohant is táncpróbára, így egyedül maradtam a házban. Igaz nem sokáig mivel kedves nővérem társaságát kaptam magam mellé.
-És, hogy vagy a tegnapiak után?-kérdezte a teáját iszogatva testvérem.
-Nem túl fényesen, de Eric egy nagyon jó kis helyre vitt el, ami viszont feldobott!-erőltettem egy apró mosolyt az arcomra és felnéztem rá, miközben épp a takarót igazgattam magamon.-De hallom beszéltél Ashleyvel!-folytattam és választ várva kissé felé fordultam a testemmel.
-Ohh...beárultak!-nevetett fel.-Szerintem most egy ideig ne beszélj vele, mert nagyon fel vannak fokozódva benne az érzések, és most úgy érzi mindenki ellene van. De te ezt pontosan jól tudod!-vonta meg a vállát, majd lassan bele kortyolt a forró nedűbe. Először csak sóhajtottam egyet, az a tudat miatt, hogy ez történik vele.
-Talán jobb is lesz, nem akarom olyan állapotban látni!-ingattam meg a fejem, majd a körém tekert takarót a vállaimra húztam.
-Oké, de csak tudd ha egyszer újra a régi lesz, akkor egy hisztit még biztos le fog vágni neked, azért, hogy nem mondtad el neki a dolgokat. Nem fog tudni túl lépni rajta!-a végén harapdálni kezdte az ajkát idegességében, majd végül megtisztelt azzal, hogy bele néz a szemembe. De ez nem a szokványos nézése volt, túlságosan fáradtnak láttam és rögtön megsajnáltam. Az elmúlt napokban, hetekben nagyon sok mindent tett értem és mellette még keményen dolgozik is. Túl van hajszolva.
-Kylie!-szólítottam meg és megszakítottam a szemkontaktust vele, mivel az ölembe meredtem.-Utazz el valahova Billyvel!-mondtam és a körömet kezdtem bámulni.
-Az most nem menne, nem tudlak ilyen körülmények között itt hagyni!
-Oh, dehogyisnem!-néztem fel rá kicsit hisztérikusan.-Rég mondtam már neked ilyet, de húzz innen és szedd össze a cókmókodat, majd indulj meg a repülőtérre a barátoddal és mennyetek el innen!-néztem keményen rá.-Jó messzire!-tettem hozzá, mire ő nagyot nézett.
-Kendall, ne kérj tőlem ilyet!-dőlt előrébb és a bögréjét letette az asztalra. Azt láttam rajta, hogy menne, de valamiért mégse akar. Oh, Ky...csak egyszer fogadd már meg a tanácsomat!
-Ne akard, hogy idegbeteg legyek!-hunytam le a szemem és megingattam a fejemet. A válasza csak egy hatalmas sóhaj volt. Amikor pedig kinyitottam a szememet, már felállt és a vállára vette a táskáját.
-Nekem nincs szükségem pihenésre, viszont velem ellentétben, neked lenne, de nem bírod ki, hogy ne foglalkozz mással. Össze fogsz omlani nemsokára, ha így folytatod. És a baj az, hogy a körületted lévők segítségét nem értékeled, és nem foglalkozol velük. Ez a legnagyobb baj, szóval jó lenne ha kicsit igazodnál mindenkihez. Az pedig ami a tegnap este történ, nem történhet meg még egyszer. Hogy voltál képes drogozni Kend? Azok után, hogy miken mentél keresztül? Normális vagy? Komolyan mondom...nagyon gyorsan szedd össze magad. Ebből nem fog semmi jó kisülni ha így folytatod!-szinte köpte felém a szavakat annyira ideges lett, majd felkapta a táskáját és kirohant a házból, maga után pedig becsapta az ajtót. Rosszul estek a szavai, de ha jobban bele gondolok, nem mondott hazugságot és ő tényleg csak miattam mond ilyeneket. Hogy legyek normálisabb? Nekem...ez a normális. Ez a megszokott és azok a dolgok amit történnek velem, azok már a mindennapjaimba tartoznak. Tudom, hogy baromságot tettem az éjjel, hogy bele szívtam abba a kibaszott jointba, de olyan nagy a kísértés. Ez olyan, mint egy lánynak nem vásárolnia vagy épp csokit ennie. Ezeket imádjuk, mert nők vagyunk. De a drog ugyan ilyen, sőt még rosszabb. Rá szoksz 2-3 alkalom után és utána egy életen át kínlódsz azzal, hogy le tudj róla szokni.De ezt senki se értheti, csak az aki keresztül ment hasonlón.
A pihenésre pedig nem tudok mit mondani...nem tehetek róla, hogy állandóan forog a kerék a fejemben és nem bírom abba hagyni a gondolkodást. Bármit megtennék azért, hogy egyszer az életben legyen egy normális nyaralásom. Amikor nem történik semmi, csak élvezem a napsütést, a finom koktélokat és a nyarat. De ez mind csak álom, nem hiszem, hogy valaha is elfogok jutni odáig, hogy annyira megváltozzak. Az lehetetlen!
Csöngettek, de nem voltam olyan állapotban, hogy felálljak és oda sétáljak az ajtóhoz, ezért inkább csak oda kiáltottam:
-Nyitva van, gyere be!-épp csak kimondtam, de már halottam, hogy lenyomódik a kilincs és az a valaki belép a házba, majd gondosan becsukja maga után az ajtót.
-Veled meg mi történt? Olyan vagy, mint egy agyon mosott rongy!-jött be a nappaliba, majd levetődött a kanapéra és engem fürkészett.
-Kösz ezzel sokat segítesz!-forgattam meg a szememet látványosan.-Kaptam egy kis észhez térítést Kylie-tól!-folytattam, majd rá néztem és tekintetem bele ütközött az övébe.
-Így már megértem!-húzta el a száját és térdeire könyökölt. Tudtam jól, hogy nemsokára nem fogja kérdezni, hogy mi volt az éjszaka, de kicsit reménykedtem ebben, hogy nem fog azzal fárasztani, hogy el kell neki meséljem. De persze az a kis reménysugallat amit éreztem hamar elszállt, mivel néhány perccel a csend után rá kérdezett. Gyorsan elhadartam neki a dolgokat, de szerintem normálisan nem is figyelt rám azóta, amikor mondtam neki, hogy oldalba szúrtam az egyik csávót. Nem tudom mi volt benne olyan vicces, de ő jót nevetett rajta.
-Máskor nyugodtan vihetnél egy ilyenre kíváncsi vagyok, hogy akkor is képes lennél leszúrni valakit!-nevetett tovább én pedig csak sóhajtottam. Egy baj van Edinnel, ez pedig az, hogy nagyon könnyen és hamar letud fárasztani.
-Ed, szerintem hanyagoljuk ezt a témát. Több ilyen eset nem lesz. Ha nagyon szeretnéd látni látogasd meg Drew haverodat és ő majd beavat a részletekbe!-mondtam, majd a kanapéra csaptam és kiviharoztam a konyhába.
-Nyugi, ne kapd már fel a vizet!-nézett utánam, amit már csak a konyhából láttam meg. A pultnak támaszkodtam és hangosan kifújtam a levegőt.-Egyébként Kyliehoz vissza térve...Ő állandóan osztja neked az eszet, de nem tudja igazából, hogy milyen állapotban vagy. Én se tudom és senki se tudhatja biztosan, csak te. Egyszer úgyis ráfogsz döbbenni, hogy valami nem stimmel és le vagy fáradva. Senki se kéne okoskodjon neked, okos csaj vagy, megoldod egyedül is!-mondta nekem még mindig a nappaliban ülve és ekkor barátom széles mosollyal nyitott be a házba. Láthatóan jó kedve volt.
-Sziasztok!-köszönt, én pedig lassan elindultam felé.
-Szia!-köszöntem, majd egy perzselő csókra magamhoz húztam a pólójánál fogva. Nyomott utána még egy gyors puszit az ajkaimra, majd bement Eduhoz.
-Mit keresel itt haver?-kérdezte tőle és közben valamit titkos kézfogással köszöntötték egymást.
-Csak benéztem Kendhez!-biccentett a fejével felém, én pedig közben leültem a kanapé karfájára.
-Az oké, de próbán nem voltál!-folyatta Eric, én pedig elmosolyodtam.
-Jah nem volt kedvem elmenni, de tudom jól, hogy úgy is csak Alex papolt végig!-forgatta meg a szemét, én pedig megingattam a fejem. Mind a ketten rám néztek, én meg nem értettem miért. De ezt talán egy jel volt Edintől a popsztárnak, mert rögtön kérdezett.
-Volt itt még valaki?-kérdezte tőlem Eric, mire én lehajtottam a fejem.
-Jah, szerinted ki? Okoskodó, mindent tudó...ilyen szavakkal jellemezném!-néztem fel rá, mire sóhajtott.
-Mi a fenét mondott már megint neked az a nőszemély?-tett felém egy lépést, de én megingattam a fejem.
-Nem érdekes, leszarom azt amit mond!-vontam meg a vállam, Ed pedig csettintett.
-Ez a jó hozzáállás!-rám kacsintott, mire én elmosolyodtam.
-Oké, hogyha nem stresszelsz Kylie miatt, akkor találd ki, hogy ki lesz még rajtad kívül pénteken a Vakna Med Voice vendége?!-huncut mosoly jelent meg az arcán a kérdés alatt, én pedig felkuncogtam.
-Esetleg Mr. Saade?-kérdeztem vissza, mire bólintott.-Az tök jó, főképp, hogy te már többször jártál ott és legalább nem fogok annyira izgulni!-vontam meg a vállam, majd körül öleltem a nyakát.
-Oké, gyerekek én magatokra hagylak!-mondta Ed, majd egy puszit nyomott az arcomra és elköszönt, majd utána csak az ajtócsapódást hallottam.
-Azt hiszem...elmegyek edzeni!-néztem fel barna csillogó szemeibe és aprót bólintott.-Kiadom magamból a dühöt, mert ha nem teszem, eltöröm valakinek egy csontját!-mondtam és kínosan elmosolyodtam, majd bementem a szobába és össze szedtem néhány cuccot.-Akkor én megyek is!-mentem ki a nappaliba ahol Eric nagyon csendesen ült.-Van valami baj?-kérdeztem tőle, mire megingatta a fejét.
-Nem, dehogy. Menny csak, én addig megpróbálok valami dalszöveget összehozni!-pillantott fel rám és egy kis mosolyt erőltetett az arcára.
-Oké, sok sikert!-hajoltam le hozzá és egy lágy csókot nyomtam a szájára. Sarkon fordultam, majd felkaptam a kocsikulcsot és már indultam is.
Ha most olyan viszonyba lennék Ashleyvel, biztos elhívnám és szívesen jönne is. De most nem alkalmas. Stockholm utcáit 100-zal szántottam fel, minél hamarabb oda akartam érni. Bár nem hiányzott a hely, biztos voltam benne, hogy valaki ismerőssel össze fogok futni, csak azt remélem, hogy nem olyannal akivel nem szeretnék. Egy ismerős érzés kerített hatalomba, amit már tegnap este óta érzek. Azt, hogy egyedül vagyok. Elvesztettem a legjobb barátnőmet, olyan értelemben, hogy nem tudok rá támaszkodni és ő pedig látni se akar. Szörnyű ezt érezni olyan, mintha az egyik kezemet leamputálták volna. Csak a fiúkra tudok számítani. Ericre, Edura valamint Alexre. Csak ők maradtak nekem...
Amikor oda értem gyorsan elő kotortam a táskámból a belépőkártyámat, majd a nyakamba akasztottam és kiszálltam a kocsiból. Felmutattam a recepciósnak, aki egy bólintással jelezte azt, hogy látta. Az utam rögtön az öltözőbe vezetett ahol magamra kaptam egy szürke tréning nadrágot, valamint egy hasvillantós sötétszürke pólót. Felkaptam magamra a cipőmet, majd bezártam a szekrényembe a cuccaimat, csak a vizes palackomat vettem magamhoz és elindultam a terembe. Már messziről megéreztem az izzadság szagot és láttam ahogy a nagy kigyúrt fickók a több 20 kilós súlyokat emelgetik. Néhány meg is nézett magának, de mit sem törődve velük oda sétáltam az egyik szabad futópadhoz és leraktam mellé a vizemet. Felkötöttem a hajamat, majd egy kicsit nyújtottam. Végül pedig felmentem a futópadra és rögtön magas fokozaton kezdtem el futni ahogy csak tudtam.
Amikor már kellően elfáradtam, átmentem egy karizom erősítőhöz, amikor valaki a nevemen szólított. Egyetlen egyben reménykedtem...az pedig pont az volt, hogy senki olyannal nem fogok találkozni, akivel nem szeretnék. Erre itt van ez a csaj. Hát persze!
-Mit akarsz tőlem Brigit!-néztem fel rá és közben oda tipegett hozzám hajába pedig két kézzel beletúrt.
-Csak köszönni akartam!-nyávogott nekem, mire én megforgattam a szememet.
-Akkor tedd meg!-szorítottam össze az ajkaimat.
-Szia!-köszönt élénken és már épp ölelt volna meg, amikor elugrottam előle és beleittam a vizembe.-Miért vagy ennyire...ellenszenves velem?-kérdezte, de biztos vagyok benne, hogy először nem így akarta befejezni a mondatot.
-Jaj, ne játszd már azt, mintha ezer éve öribarik lennénk!-hökkentem fel és szívesen csikorgattam a volna a fogamat, de inkább nem tettem meg.
-Oké ez igaz, de ettől függetlenül beszélhetnél velem normálisabban is!-váltott komolyabb hangnemre és végre nem tetette a szőke libát. Igaz, hogy most szőke a haja, de tudom jól, hogy az eredeti haja barna. Mondjuk neki annyira mindegy, mert mindenhogy egy hülye ribanc.
-Tegyél meg nekem egy szívességet...és húzz el innen!-kacsintottam rá, majd beültem a mellkas és karizom erősítőhöz.
-Tudod mit, még azért sem!-nézett rám lenézően és közelebb hajolt hozzám, ezzel is beférkőzött az intim szférámba, majd néhány másodperc után el is hajolt tőlem.
-Ezt mert még egyszer megcsinálni és megbánod. Nem vagyok már olyan lány, mint 3 évvel ezelőtt. Te semmit se változtál, viszont én helyetted is!-mondtam, majd elkezdtem a gyakorlatot végezni a csaj pedig leült a földre én oldalra biccentett fejjel bámult.
-Tudod...-na ennek nem lesz jó vége. Ha így kezd egy mondatot, mindig felhúz valamivel.-...nem tudom mit esz rajtad Eric. Én ezerszer jobban nézek ki és még ágytorna bajnok is vagyok!-mondta, mire én gúnyosan felnevettem.
-Igen, ezt hívják kurvának!-húzogattam a szemöldökömet és közben még mindig a súlyokat emelgettem.
-Csak irigy vagy, főképp arra, hogy a pasid hamarosan az enyém lesz!-mondta, mire én lehajtottam a fejem és elmosolyodtam.
-Drága, ki lenne rád irigy? Inkább megölném magam, ha olyan lennék, mint te!-vontam meg a vállam és elengedtem a súlyokat.-Erickel kapcsolatban pedig csak annyit mondok...nincs esélyed!-felálltam, majd felkaptam a vizem és a bokszring felé indultam.
-Ezt csak azért mondod, hogy magaddal elhitesd!-futott utánam lihegve, miközben én átmásztam az egyik ringkötél alatt.
-Brigit, azt hiszem ezt a beszélgetést most fejezzük be!-néztem vissza a lányra, aki a kötélre volt támaszkodva.
-Na látod, magadnak is bevallod azt, hogy simán elcsábíthatnám tőled Ericet. Csak nyugodtan....mond ki! Magadnak is jobb lesz!-kezdett el idegesíteni és bennem pedig egyre jobban felment a pumpa. Tudtam, hogy ezt akarja elérni, de nem fogom megadni neki azt amit szeretne. Ez pedig az lenne, hogy újra kitiltsanak innen. Régen már volt egy ilyen. Pedig csak megvédtem magam és mégis úgy állítottak be, mintha én lettem volna a rossz.
-Nem fogom elkövetni azt a hibát, amit régen. Nem tudsz feldühíteni!-ingattam meg a fejem és hátrálni kezdtem.
-Pedig már megtettem!-mondta, mire én gúnyosan elmosolyodtam rajta.-De jegyezd meg jól azt amint mondtam és használd ki az életet míg van barátod!-mondta, majd sarkon fordult és haját hátra dobva elindult a másik irányba. Sejtettem, hogy valami történni fog itt. De pont rá nem számítottam. Egyszer nagyon megfogom verni ezt a csajt, az idegeimre megy.
-Mi volt ez?-kérdezte és oda jött hozzám a női bokszedző Anie.
-A szokásos. Játssza az eszét, de egyszer nagyon nagyot fog kapni tőlem!-mondtam és idegesen kitéptem a kezéből a baba kék bokszkesztyűket és felvettem.
-Oké, de tudod jól, vagy a ringben vagy innen jó messze ütheted meg!-mondta, mire én bólintottam.-Az egyik bokszzsákkal kezdesz, kezd el azt püfölni, aztán majd kitalálom mi lesz utána!-mondta én pedig megindultam az egyik nagy zsákhoz és amilyen erősen csak tudtam ütni kezdtem. Az összes dühömet, amit Brigit, Kylie és még néhány ember iránt éreztem, mind kiütöttem a bokszzsákon. Néha akkorákat ütöttem, hogy még a kezem is belesajgott. Jó érzés volt ütögetni ha már nem is embert, de legalább egy zsákot. Néha magam elé képzeltem Ewent vagy épp a nővéremet és így minden düh elszállt belőlem. És nekem pont erre volt szükségem.
Az edzés után sokkal jobb kedvel és sokkal több életörömmel indultam haza. Már nagyon hiányzott Eric, főképp úgy, hogy 3-4 órát biztos az edzőteremben töltöttem. Már sötétedett amikor haza értem, de szerencsére semmi se akadályozott meg abban, hogy szerelmemet újra láthassam. Gyorsan leparkoltam, majd kikaptam a cuccomat az anyósülésről és mér rohantam is a bejárati ajtóhoz. Bementem a nappaliba de senkit se találtam, csak kottákat, Eric fehér gitárját, valamint dalszöveg részleteket.
-Szia kicsim, haza értél?!-jött ki, én pedig megfordultam.
-Igen!-mondtam, majd nem tudtam folytatni, mivel Eric ajkait az enyémekre nyomta. Nem értettem, hogy miért volt ennyire heves, de semmi kifogásom nincs ellene. Amikor elváltunk egymástól láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de nem tudja, hogy is kezdje.-Csak bökd ki!-biccentettem oldalra a helyem, mire össze szorította az ajkait.
-Itt van Ashley, kissé elkábulva...
-Szóval, ide szöktél meg!-dugta be a fejét és felnevetett egy aprót. Haja össze volt kócolódva olyan "épp most keltem fel" állapotban és arca is kissé nyúzott volt, de még így is a legédesebb pasi akit valaha láttam.-Hogy vagy?-kérdezte és közben kitárta maga előtt az ajtót, majd lassan oda lépdelt hozzám.
-Szarul!-nyögtem ki a választ, majd hanyatt vágódtam az ágyon.-Semmit nem aludtam, tisztára nyúzott vagyok, rongybaba!-nevettem fel kínomba, na meg a fáradságtól.-Mennyi az idő?-kérdeztem amikor végre abba tudtam hagyni a nevetést. De hogy min nevettem azt magam sem tudom, mert semmi vicceset nem mondtam. Láthatóan Eric is értetlen volt e miatt, de nem baj én jól szórakoztam magamon.
-9 körül!-vonta meg lazán a vállát, majd levágódott mellém és hasra fordult. Tekintete megkereste az enyémet, ami rabságba ejtett. Nem bírtam szabadulni, olyan mintha egy saját világot teremtett volna, ahol csak én és ő vagyunk és más nem tud beférkőzni.
-Mára van valami programod?-kérdezte, mire én egy pillanatra elgondolkoztam.
-1-re egy válogatásra kéne mennyek, de megy a halál. Ha ilyen képpel oda megyek, megijednek tőlem. Szóval nem megyek el!-válaszoltam neki egyszerűen.
-Jen ki fog akadni!-húzta el a száját.
-Máskor mennyen ő Ash után, drogot árulni hajnali 4-ig és akkor megnézem utána, hogy fog kinézni!-mondtam gúnyosan és elfintorogtam.
-Erre nem mondok semmit!-mondta, majd feltérdelt az ágyra és kezemnél fogva engem is felrántott ülő helyzetbe.-Gyere mááár!-rázta meg a kezeimet, ő már felállt, de én még mindig nem voltam hajlandó.
-Lusta vagyok és fáradt!-nyafogtam, mire egy mozdulattal az ölébe kapott és átvitt a szobájába, majd óvatosan az ágyra ültetett, én pedig elengedtem magam és vállaim kissé előre zuhantak.
-Ma elviszlek oda, ahova már rég óta szeretnélek. Az egyik legjobb hely arra, hogy lenyugodj. Imádni fogod!-mondta és egy puszit nyomott a homlokomra, majd kiment a szobából. Szóval ezt vegyem annak, hogy mennyek és készülődjek? Vagy most miért hozott át ide? Áh..Túl fáradt vagyok én ahhoz, hogy reggel ilyen kómás állapotban értsem a férfi gondolkodást.
Végül csak felkeltem, majd bementem- bementem? inkább vánszorogtam- a gardróbba ahol a szépen elhelyezett dolgaim közül gyorsan válogattam néhány cuccot. Átmentem a fürdőbe, majd ledobáltam magamról a tegnap esti cuccomat és váratlan meglepetésemre még a kés is a harisnyakötőmben volt. A combomon a bőr kicsit fel volt sértve gondolom a kés éle felsértette meg. Kicsit lefertőtlenítettem, majd beálltam a zuhany alá. A forró víz kicsit csípte a sebet, talán ezért is, de rekord gyorsasággal lettem kész.
-Kész vagyok!-mondtam halkan, majd elmentem mellette és ekkora vettem észre, hogy ő már teljesen kész van és szokásához híven tökéletesen néz ki. Fekete ülepes nadrág, egy barna póló, az elmaradhatatlan fehér tánccipő és napszemüveg volt rajta. Gyorsan kidobáltam a cuccokat a táskámból, és a kezembe akadt egy olyan dolog, amit biztos, hogy nem én tettem bele. Egy kis zacskó volt, tele fehér porral. Összezsűkítettem a szememet, majd Ericre néztem, aki kérdően meredt rám.- Esküszöm fogalmam sincs, mit keres ez nálam!-kezdtem mentegetőzni hevesen, mert azt hittem kiakad. Eléggé kétségbe esett fejet vághattam. Néhány lépést tett felém és jobban szemügyre vette a kis zacskót.
-Az kokain?-kérdezte már mellettem állva, mire én megvontam a vállam.
-Nem fogom letesztelni az biztos!-mondtam, majd egyenesen a kukába dobtam. -Eladhatnám, de inkább nem teszem!-mondtam színlelt nyugodtsággal, de igazából egyáltalán nem voltam nyugodt. Mit keresett az az én táskámban? Mert, hogy nem én tettem bele az is biztos. Csak tudnám ki volt az. Eric most biztos azt hiszi hazudok neki. Főképp, hogy elmondtam neki, hogy szívtam tegnap. De szerencsére erről a témáról hamar leszálltunk és mintha meg se történt volna úgy viselkedett velem.
Gyorsan vissza pakoltam a kelleni való cuccaimat a táskába, majd Eric vezetésével elindultunk arra a számomra még ismeretlen helyre. Az út közben sok mindent kérdezett tőlem, a tegnap estéről és neki szívesen beszéltem is róla. Viszont még mindig nagyon rosszul éreztem magam Ashley miatt. Amikor megölelt azt hittem nem haragszik rám, de úgy látszik inkább akkor is annak örült, hogy végre elszabadulhat a két baromtól. Nagyon szarul esett. De főképp az, hogy át tudott verni, tudhattam volna, hogy úgy is drámázás lesz ebből, de azt soha nem hittem volna, hogy ennyire kiakad. Azt hittem megérti miért tettem. Mert én csak neki akartam jót...
-Meg is érkeztünk!-állította le a motort, majd felém fordult. 2 másodperc kellett ahoz, hogy eltévedjek a szemeiben. Istenem,miért van ilyen szép szeme?!
-Ne is kérdezz rá!-ingattam meg a fejem, amikor szólásra nyitotta a száját. Elmosolyodott, majd kiszállt és csak az ő kedvéért megvártam míg kinyitja nekem az ajtót. Stockholm belvárosától sokkal kijjebb jöttünk és itt már szerencsére nem nyüzsögtek az emberek, így nyugodtan szállhattam ki a kocsiból. Csend volt, ami nagyon megnyugtató volt most számomra, mert egyáltalán nem volt kedvem a dühöngő emberekhez, elég nekem a saját problémám. Lassan egy park felé sétáltunk ahol csak néhány ember futott vagy sétáltatta a kutyáját, és úgy viselkedtek mint az átlag emberek a szokásos napjaikon. Ahhoz képest, hogy október van, és Svédország mindig eléggé hűvös, most elég jó idő volt. A nap is szépen sütött és még a fű is szép zöld.
-Na, hogy tetszik?-kérdezte hirtelen, mire én rá néztem és elmosolyodtam.
-Imádom!-nevettem fel. Kijelentésemet ő is egy mosollyal jutalmazta.
-Tudtam, hogy bírni fogod!-kapta el rólam a tekintetét és körbe nézett.
-Honnan ismered ezt a helyet?-kérdeztem, de a válasza közben nem nézett vissza rám.
-Régen voltak pillanatok, amikor le kellett nyugodjak és olyankor ide jöttem!-válaszolt, de még mindig nem pillantott rám. Nem értettem, hogy miért, de próbáltam minél inkább a jó dolgokra koncentrálni. Hirtelen gondolattól fogva nyomtam egy puszit az arcára, mire ő végre lenézett rám.-Ezt miért kaptam?-kérdezte egy félmosollyal az arcán.
-Mert elhoztál ide!-húztam fel vállaimat. Lassan közelíteni kezdett, majd elmosolyodott és ajkait az enyémekre tapasztotta. Először lassan és érzelmesen csókolt, majd ez egyre szenvedélyesebb és követelőzőbbé vált. Egyik kezével a derekamat tartotta, a másikkal pedig az ölében lévő lábamat cirógatta. Hirtelen arra eszméltem fel, hogy bele harap alsó ajkamba, majd fogai közé veszi meghúzza azt. Elmosolyodtam, majd egy hirtelen lovaglóülésbe ültem az ölébe. Belemosolygott a csókunkba, majd hevesen falni kezdte ajkaimat. Nyelve bebocsájtásért könyörgött, amit persze megadtam neki. Nyelveink szenvedélyes táncba kezdtek, közben derekamat kezdte simogatni, ami még jobban fokozta bennem azt a bizonyos bizsergést. Ezt az érzést csak ő tudja kiváltani belőlem, nincs rá helyes szó amivel meglehet magyarázni azt a fantasztikus érzést, amikor vele vagyok. Ez...a szerelem! Vagyis én ilyennek hiszem. A pillangók csak úgy repdestek a gyomromban, és kissé meg is remegtem az érintése alatt.
Levegő hiány miatt elváltunk egymástól, de még mindig az ölében ültem, ahogy láttam, szerintem nem zavarta. Szemei úgy csillogtak akár a gyémánt, és ezt még csak jobban fokozta, hogy a nap sugarai is játszottak benne.
-Lenyugodtál?-kérdezte, mire bólintottam.
-Még szép!-mosolyodtam el és fejemet kicsit oldalra döntöttem.
-Akkor elmondom amit akartam!-kezdte, majd egy drámai szünetet tartott, mintha olyan nagy dolog lenne, amit akar mondani, bár biztos nem.-Tegnap mondtam Kyleinak, hogy beszéljen Ashleyvel és el is ment hozzá, mivel reggel hívott és elmondta, hogy mit beszéltek!-mondta, mire engem nagyon felcsigázott, így kíváncsi lettem arra, hogy mit beszéltek. Karjaimat a nyaka köré vezettem és a hajával kezdtem el játszani, miközben vártam, hogy folytassa.-Akarod tudni?-kérdezte, mire én csak bólogatni kezdtem és egy "ühüm"-mel válaszoltam.-Nem bántották egyszer sem, viszont nagyon úgy látszik, hogy elvonási tünetei vannak, mivel ott állandóan droggal tömték!-amikor ezt kimondta nagyon bűntudatom lett. A legjobb barátnőm miattam lett függő. És..és most ugyan azt kell végig csinálja, amit én tettem.
-Be kell mennyen egy klinikára!
-Épp ez az, hogy nem akar. Sőt..azt se akarta, hogy neked elmondjuk. Mert fél attól, hogy magadat fogod ostromolni!
-Hiába nem akar, akkor is be kell mennyen. Én se akartam menni, de ha nem mentem volna, talán már nem élnék!-néztem fel a szemeibe, mire ő zavartan elvette az egyik kezemet a nyakáról és ujjainkat összekulcsolta.
-Ne idegesítsd magad ezen, majd ő tudja!-vonta meg a vállát, én pedig megforgattam a szemem, majd felálltam róla a pad elé.
-Hidd el, én jobban tudom, mint ő!-szorítottam össze ajkaimat, mire ő megingatta a fejét és felpattant ő is. Egyik kezét a vállam fölé tette, majd elindultunk reggelizni.
Már délután kettő körül lehetett, amikor haza értünk Eric pedig rá egy fél órára már rohant is táncpróbára, így egyedül maradtam a házban. Igaz nem sokáig mivel kedves nővérem társaságát kaptam magam mellé.
-És, hogy vagy a tegnapiak után?-kérdezte a teáját iszogatva testvérem.
-Nem túl fényesen, de Eric egy nagyon jó kis helyre vitt el, ami viszont feldobott!-erőltettem egy apró mosolyt az arcomra és felnéztem rá, miközben épp a takarót igazgattam magamon.-De hallom beszéltél Ashleyvel!-folytattam és választ várva kissé felé fordultam a testemmel.
-Ohh...beárultak!-nevetett fel.-Szerintem most egy ideig ne beszélj vele, mert nagyon fel vannak fokozódva benne az érzések, és most úgy érzi mindenki ellene van. De te ezt pontosan jól tudod!-vonta meg a vállát, majd lassan bele kortyolt a forró nedűbe. Először csak sóhajtottam egyet, az a tudat miatt, hogy ez történik vele.
-Talán jobb is lesz, nem akarom olyan állapotban látni!-ingattam meg a fejem, majd a körém tekert takarót a vállaimra húztam.
-Oké, de csak tudd ha egyszer újra a régi lesz, akkor egy hisztit még biztos le fog vágni neked, azért, hogy nem mondtad el neki a dolgokat. Nem fog tudni túl lépni rajta!-a végén harapdálni kezdte az ajkát idegességében, majd végül megtisztelt azzal, hogy bele néz a szemembe. De ez nem a szokványos nézése volt, túlságosan fáradtnak láttam és rögtön megsajnáltam. Az elmúlt napokban, hetekben nagyon sok mindent tett értem és mellette még keményen dolgozik is. Túl van hajszolva.
-Kylie!-szólítottam meg és megszakítottam a szemkontaktust vele, mivel az ölembe meredtem.-Utazz el valahova Billyvel!-mondtam és a körömet kezdtem bámulni.
-Az most nem menne, nem tudlak ilyen körülmények között itt hagyni!
-Oh, dehogyisnem!-néztem fel rá kicsit hisztérikusan.-Rég mondtam már neked ilyet, de húzz innen és szedd össze a cókmókodat, majd indulj meg a repülőtérre a barátoddal és mennyetek el innen!-néztem keményen rá.-Jó messzire!-tettem hozzá, mire ő nagyot nézett.
-Kendall, ne kérj tőlem ilyet!-dőlt előrébb és a bögréjét letette az asztalra. Azt láttam rajta, hogy menne, de valamiért mégse akar. Oh, Ky...csak egyszer fogadd már meg a tanácsomat!
-Ne akard, hogy idegbeteg legyek!-hunytam le a szemem és megingattam a fejemet. A válasza csak egy hatalmas sóhaj volt. Amikor pedig kinyitottam a szememet, már felállt és a vállára vette a táskáját.
-Nekem nincs szükségem pihenésre, viszont velem ellentétben, neked lenne, de nem bírod ki, hogy ne foglalkozz mással. Össze fogsz omlani nemsokára, ha így folytatod. És a baj az, hogy a körületted lévők segítségét nem értékeled, és nem foglalkozol velük. Ez a legnagyobb baj, szóval jó lenne ha kicsit igazodnál mindenkihez. Az pedig ami a tegnap este történ, nem történhet meg még egyszer. Hogy voltál képes drogozni Kend? Azok után, hogy miken mentél keresztül? Normális vagy? Komolyan mondom...nagyon gyorsan szedd össze magad. Ebből nem fog semmi jó kisülni ha így folytatod!-szinte köpte felém a szavakat annyira ideges lett, majd felkapta a táskáját és kirohant a házból, maga után pedig becsapta az ajtót. Rosszul estek a szavai, de ha jobban bele gondolok, nem mondott hazugságot és ő tényleg csak miattam mond ilyeneket. Hogy legyek normálisabb? Nekem...ez a normális. Ez a megszokott és azok a dolgok amit történnek velem, azok már a mindennapjaimba tartoznak. Tudom, hogy baromságot tettem az éjjel, hogy bele szívtam abba a kibaszott jointba, de olyan nagy a kísértés. Ez olyan, mint egy lánynak nem vásárolnia vagy épp csokit ennie. Ezeket imádjuk, mert nők vagyunk. De a drog ugyan ilyen, sőt még rosszabb. Rá szoksz 2-3 alkalom után és utána egy életen át kínlódsz azzal, hogy le tudj róla szokni.De ezt senki se értheti, csak az aki keresztül ment hasonlón.
A pihenésre pedig nem tudok mit mondani...nem tehetek róla, hogy állandóan forog a kerék a fejemben és nem bírom abba hagyni a gondolkodást. Bármit megtennék azért, hogy egyszer az életben legyen egy normális nyaralásom. Amikor nem történik semmi, csak élvezem a napsütést, a finom koktélokat és a nyarat. De ez mind csak álom, nem hiszem, hogy valaha is elfogok jutni odáig, hogy annyira megváltozzak. Az lehetetlen!
Csöngettek, de nem voltam olyan állapotban, hogy felálljak és oda sétáljak az ajtóhoz, ezért inkább csak oda kiáltottam:
-Nyitva van, gyere be!-épp csak kimondtam, de már halottam, hogy lenyomódik a kilincs és az a valaki belép a házba, majd gondosan becsukja maga után az ajtót.
-Veled meg mi történt? Olyan vagy, mint egy agyon mosott rongy!-jött be a nappaliba, majd levetődött a kanapéra és engem fürkészett.
-Kösz ezzel sokat segítesz!-forgattam meg a szememet látványosan.-Kaptam egy kis észhez térítést Kylie-tól!-folytattam, majd rá néztem és tekintetem bele ütközött az övébe.
-Így már megértem!-húzta el a száját és térdeire könyökölt. Tudtam jól, hogy nemsokára nem fogja kérdezni, hogy mi volt az éjszaka, de kicsit reménykedtem ebben, hogy nem fog azzal fárasztani, hogy el kell neki meséljem. De persze az a kis reménysugallat amit éreztem hamar elszállt, mivel néhány perccel a csend után rá kérdezett. Gyorsan elhadartam neki a dolgokat, de szerintem normálisan nem is figyelt rám azóta, amikor mondtam neki, hogy oldalba szúrtam az egyik csávót. Nem tudom mi volt benne olyan vicces, de ő jót nevetett rajta.
-Máskor nyugodtan vihetnél egy ilyenre kíváncsi vagyok, hogy akkor is képes lennél leszúrni valakit!-nevetett tovább én pedig csak sóhajtottam. Egy baj van Edinnel, ez pedig az, hogy nagyon könnyen és hamar letud fárasztani.
-Ed, szerintem hanyagoljuk ezt a témát. Több ilyen eset nem lesz. Ha nagyon szeretnéd látni látogasd meg Drew haverodat és ő majd beavat a részletekbe!-mondtam, majd a kanapéra csaptam és kiviharoztam a konyhába.
-Nyugi, ne kapd már fel a vizet!-nézett utánam, amit már csak a konyhából láttam meg. A pultnak támaszkodtam és hangosan kifújtam a levegőt.-Egyébként Kyliehoz vissza térve...Ő állandóan osztja neked az eszet, de nem tudja igazából, hogy milyen állapotban vagy. Én se tudom és senki se tudhatja biztosan, csak te. Egyszer úgyis ráfogsz döbbenni, hogy valami nem stimmel és le vagy fáradva. Senki se kéne okoskodjon neked, okos csaj vagy, megoldod egyedül is!-mondta nekem még mindig a nappaliban ülve és ekkor barátom széles mosollyal nyitott be a házba. Láthatóan jó kedve volt.
-Sziasztok!-köszönt, én pedig lassan elindultam felé.
-Szia!-köszöntem, majd egy perzselő csókra magamhoz húztam a pólójánál fogva. Nyomott utána még egy gyors puszit az ajkaimra, majd bement Eduhoz.
-Mit keresel itt haver?-kérdezte tőle és közben valamit titkos kézfogással köszöntötték egymást.
-Csak benéztem Kendhez!-biccentett a fejével felém, én pedig közben leültem a kanapé karfájára.
-Az oké, de próbán nem voltál!-folyatta Eric, én pedig elmosolyodtam.
-Jah nem volt kedvem elmenni, de tudom jól, hogy úgy is csak Alex papolt végig!-forgatta meg a szemét, én pedig megingattam a fejem. Mind a ketten rám néztek, én meg nem értettem miért. De ezt talán egy jel volt Edintől a popsztárnak, mert rögtön kérdezett.
-Volt itt még valaki?-kérdezte tőlem Eric, mire én lehajtottam a fejem.
-Jah, szerinted ki? Okoskodó, mindent tudó...ilyen szavakkal jellemezném!-néztem fel rá, mire sóhajtott.
-Mi a fenét mondott már megint neked az a nőszemély?-tett felém egy lépést, de én megingattam a fejem.
-Nem érdekes, leszarom azt amit mond!-vontam meg a vállam, Ed pedig csettintett.
-Ez a jó hozzáállás!-rám kacsintott, mire én elmosolyodtam.
-Oké, hogyha nem stresszelsz Kylie miatt, akkor találd ki, hogy ki lesz még rajtad kívül pénteken a Vakna Med Voice vendége?!-huncut mosoly jelent meg az arcán a kérdés alatt, én pedig felkuncogtam.
-Esetleg Mr. Saade?-kérdeztem vissza, mire bólintott.-Az tök jó, főképp, hogy te már többször jártál ott és legalább nem fogok annyira izgulni!-vontam meg a vállam, majd körül öleltem a nyakát.
-Oké, gyerekek én magatokra hagylak!-mondta Ed, majd egy puszit nyomott az arcomra és elköszönt, majd utána csak az ajtócsapódást hallottam.
-Azt hiszem...elmegyek edzeni!-néztem fel barna csillogó szemeibe és aprót bólintott.-Kiadom magamból a dühöt, mert ha nem teszem, eltöröm valakinek egy csontját!-mondtam és kínosan elmosolyodtam, majd bementem a szobába és össze szedtem néhány cuccot.-Akkor én megyek is!-mentem ki a nappaliba ahol Eric nagyon csendesen ült.-Van valami baj?-kérdeztem tőle, mire megingatta a fejét.
-Nem, dehogy. Menny csak, én addig megpróbálok valami dalszöveget összehozni!-pillantott fel rám és egy kis mosolyt erőltetett az arcára.
-Oké, sok sikert!-hajoltam le hozzá és egy lágy csókot nyomtam a szájára. Sarkon fordultam, majd felkaptam a kocsikulcsot és már indultam is.
Ha most olyan viszonyba lennék Ashleyvel, biztos elhívnám és szívesen jönne is. De most nem alkalmas. Stockholm utcáit 100-zal szántottam fel, minél hamarabb oda akartam érni. Bár nem hiányzott a hely, biztos voltam benne, hogy valaki ismerőssel össze fogok futni, csak azt remélem, hogy nem olyannal akivel nem szeretnék. Egy ismerős érzés kerített hatalomba, amit már tegnap este óta érzek. Azt, hogy egyedül vagyok. Elvesztettem a legjobb barátnőmet, olyan értelemben, hogy nem tudok rá támaszkodni és ő pedig látni se akar. Szörnyű ezt érezni olyan, mintha az egyik kezemet leamputálták volna. Csak a fiúkra tudok számítani. Ericre, Edura valamint Alexre. Csak ők maradtak nekem...
Amikor már kellően elfáradtam, átmentem egy karizom erősítőhöz, amikor valaki a nevemen szólított. Egyetlen egyben reménykedtem...az pedig pont az volt, hogy senki olyannal nem fogok találkozni, akivel nem szeretnék. Erre itt van ez a csaj. Hát persze!
-Mit akarsz tőlem Brigit!-néztem fel rá és közben oda tipegett hozzám hajába pedig két kézzel beletúrt.
-Csak köszönni akartam!-nyávogott nekem, mire én megforgattam a szememet.
-Akkor tedd meg!-szorítottam össze az ajkaimat.
-Szia!-köszönt élénken és már épp ölelt volna meg, amikor elugrottam előle és beleittam a vizembe.-Miért vagy ennyire...ellenszenves velem?-kérdezte, de biztos vagyok benne, hogy először nem így akarta befejezni a mondatot.
-Jaj, ne játszd már azt, mintha ezer éve öribarik lennénk!-hökkentem fel és szívesen csikorgattam a volna a fogamat, de inkább nem tettem meg.
 |
| Brigit |
-Oké ez igaz, de ettől függetlenül beszélhetnél velem normálisabban is!-váltott komolyabb hangnemre és végre nem tetette a szőke libát. Igaz, hogy most szőke a haja, de tudom jól, hogy az eredeti haja barna. Mondjuk neki annyira mindegy, mert mindenhogy egy hülye ribanc.
-Tegyél meg nekem egy szívességet...és húzz el innen!-kacsintottam rá, majd beültem a mellkas és karizom erősítőhöz.
-Tudod mit, még azért sem!-nézett rám lenézően és közelebb hajolt hozzám, ezzel is beférkőzött az intim szférámba, majd néhány másodperc után el is hajolt tőlem.
-Ezt mert még egyszer megcsinálni és megbánod. Nem vagyok már olyan lány, mint 3 évvel ezelőtt. Te semmit se változtál, viszont én helyetted is!-mondtam, majd elkezdtem a gyakorlatot végezni a csaj pedig leült a földre én oldalra biccentett fejjel bámult.
-Tudod...-na ennek nem lesz jó vége. Ha így kezd egy mondatot, mindig felhúz valamivel.-...nem tudom mit esz rajtad Eric. Én ezerszer jobban nézek ki és még ágytorna bajnok is vagyok!-mondta, mire én gúnyosan felnevettem.
-Igen, ezt hívják kurvának!-húzogattam a szemöldökömet és közben még mindig a súlyokat emelgettem.
-Csak irigy vagy, főképp arra, hogy a pasid hamarosan az enyém lesz!-mondta, mire én lehajtottam a fejem és elmosolyodtam.
-Drága, ki lenne rád irigy? Inkább megölném magam, ha olyan lennék, mint te!-vontam meg a vállam és elengedtem a súlyokat.-Erickel kapcsolatban pedig csak annyit mondok...nincs esélyed!-felálltam, majd felkaptam a vizem és a bokszring felé indultam.
-Brigit, azt hiszem ezt a beszélgetést most fejezzük be!-néztem vissza a lányra, aki a kötélre volt támaszkodva.
-Na látod, magadnak is bevallod azt, hogy simán elcsábíthatnám tőled Ericet. Csak nyugodtan....mond ki! Magadnak is jobb lesz!-kezdett el idegesíteni és bennem pedig egyre jobban felment a pumpa. Tudtam, hogy ezt akarja elérni, de nem fogom megadni neki azt amit szeretne. Ez pedig az lenne, hogy újra kitiltsanak innen. Régen már volt egy ilyen. Pedig csak megvédtem magam és mégis úgy állítottak be, mintha én lettem volna a rossz.
-Nem fogom elkövetni azt a hibát, amit régen. Nem tudsz feldühíteni!-ingattam meg a fejem és hátrálni kezdtem.
-Pedig már megtettem!-mondta, mire én gúnyosan elmosolyodtam rajta.-De jegyezd meg jól azt amint mondtam és használd ki az életet míg van barátod!-mondta, majd sarkon fordult és haját hátra dobva elindult a másik irányba. Sejtettem, hogy valami történni fog itt. De pont rá nem számítottam. Egyszer nagyon megfogom verni ezt a csajt, az idegeimre megy.
-Mi volt ez?-kérdezte és oda jött hozzám a női bokszedző Anie.
-A szokásos. Játssza az eszét, de egyszer nagyon nagyot fog kapni tőlem!-mondtam és idegesen kitéptem a kezéből a baba kék bokszkesztyűket és felvettem.
-Oké, de tudod jól, vagy a ringben vagy innen jó messze ütheted meg!-mondta, mire én bólintottam.-Az egyik bokszzsákkal kezdesz, kezd el azt püfölni, aztán majd kitalálom mi lesz utána!-mondta én pedig megindultam az egyik nagy zsákhoz és amilyen erősen csak tudtam ütni kezdtem. Az összes dühömet, amit Brigit, Kylie és még néhány ember iránt éreztem, mind kiütöttem a bokszzsákon. Néha akkorákat ütöttem, hogy még a kezem is belesajgott. Jó érzés volt ütögetni ha már nem is embert, de legalább egy zsákot. Néha magam elé képzeltem Ewent vagy épp a nővéremet és így minden düh elszállt belőlem. És nekem pont erre volt szükségem.
Az edzés után sokkal jobb kedvel és sokkal több életörömmel indultam haza. Már nagyon hiányzott Eric, főképp úgy, hogy 3-4 órát biztos az edzőteremben töltöttem. Már sötétedett amikor haza értem, de szerencsére semmi se akadályozott meg abban, hogy szerelmemet újra láthassam. Gyorsan leparkoltam, majd kikaptam a cuccomat az anyósülésről és mér rohantam is a bejárati ajtóhoz. Bementem a nappaliba de senkit se találtam, csak kottákat, Eric fehér gitárját, valamint dalszöveg részleteket.
-Szia kicsim, haza értél?!-jött ki, én pedig megfordultam.
-Igen!-mondtam, majd nem tudtam folytatni, mivel Eric ajkait az enyémekre nyomta. Nem értettem, hogy miért volt ennyire heves, de semmi kifogásom nincs ellene. Amikor elváltunk egymástól láttam rajta, hogy mondani akar valamit, de nem tudja, hogy is kezdje.-Csak bökd ki!-biccentettem oldalra a helyem, mire össze szorította az ajkait.
-Itt van Ashley, kissé elkábulva...
