36. fejezet

Sziasztok drága olvasóim :)

Itt vagyok az új résszel, amivel nagyon nem vagyok megelégedve. Ezt pedig sajnálom, de remélem nektek azért tetszeni fog. Sajnos nemsokára újra iskola, aminek senki se örül. Nem tudom mennyi időm lesz írni, de majd próbálkozok minél többet. Na mindegy...mindenki használja ki ezt a néhány napot még a szünetből. Ja és nehogy elfelejtsem, nagyon úgy látszik, hogy lesz 2. évad és örülök, hogy mindenki szeretne. Ez nekem is nagy örömöt okoz, mert imádok nektek írni. :) 

Na nem is csacsogok tovább...Jó olvasás kívánok!

Puszi: Milly

36. fejezet: "Érezd magad lebaszva..."

Miután Tone elment, mi rögtön össze szedtük magunkat és indultunk is a reptérre. Nem volt túl nagy kedvem ahhoz, hogy mennyek, de ha már Eric rá vett és bele egyeztem, akkor elmegyek. Kíváncsi vagyok a városra, mivel még sose voltam ott. Őszintén nagyon nem is számítottam arra, hogy valaha egyszer oda fogok utazni, de állítólag sokan szeretnek oda járni, és kedvesek az emberek is.

Az úton egész végig hallgattunk, és csak a rádió hangját lehetett hallani, valamit néha Eric dúdolását. Még mindig fájt amit tett és nagyon dühös vagyok rá, de nem akarok haragba lenni vele és vitatkozni sincs kedvem, ezért minden gondolatomat inkább magamban tartok ezzel kapcsolatban. Bár le tudnám ordítani a fejét úgy érzem magam. Csak muszáj vissza fognom a heves érzelmeimet, mert nem sülne ki semmi jó egy nagy vitából. De egyszer úgy is muszáj lesz megmondanom neki a véleményem és akkor nem fogom vissza tartani a haragomat.
 Több, mint 1 óra utazás után végre a reptérre érkeztünk, ahol kiszálltunk és "nagy szerencsénkre" néhány paparazzi is volt, így az egész világ meggyőződhet arról, hogy most már együtt vagyunk. Mert biztos vagyok benne, hogy ez lesz belőle. Amit nem bánok olyan nagyon, mert legalább nem kell titkolózni és sokkal jobb, hogy felvállaljuk. Kipakoltuk a bőröndjeinket egy hordozóra, majd bementünk és beálltunk csekkolni.

-Jaj ne legyél már ilyen!-ölelt magához Eric, mire én haloványan elmosolyodtam.-Nem akarom, hogy ilyen rossz kedvű legyél!-adott egy puszit a homlokomra.

-Megpróbálok!-mondtam halkan, majd mi kerültünk sorra, szóval Eric elintézte a jegyeket, majd becsekkolták a bőröndjeinket. Amikor végeztünk, Eric össze kulcsolta a kezeinket, majd átmentünk a terminálba.

-Egyébként észre vetted azt, hogy mindenki minket bámul?-kérdeztem tőle féloldalasan.

-Tényleg? Észre se vettem, már megszoktam!-nézett rám, mire én elmosolyodtam. Igaz nehezemre esett, de már megszoktam a mű vigyort az arcomon.

-Én már kissé elszoktam tőle!-húztam el a számat.

-Hát akkor gyorsan szokj vissza rá!-mondta és fél oldalt megölelt, majd derekamon pihentette a kezét. Amikor 143-mas ellenőrzőhöz értünk levettem az Erictől kapott ékszereimet és bele tettem egy kosárba, majd a táskámat is és átmentem a kapun. Szerencsére nem csipogott be. Elvettem a cuccaimat, majd néztem Ericet, aki becsipogott a telefonja miatt, ami a zsebébe volt. Az őrök elkezdték átkutatni, én pedig kezemmel eltakartam a számat, hogy ezzel vissza fojtsam a nevetésemet. Majd végül Ericnek eszébe jutott a telefon és megmondta, hogy biztos csak a miatt volt.-Szemét vagy. Kinevettél!-jött oda hozzám, miután elvette a cuccait.

-Te is kinevettél volna fordított helyzetben!-mondtam, majd leültünk a várakozó helyen, amíg kiállítják a gépünket. A telefonomat szorongatta a kezemben és közben azon gondolkoztam, hogy talán fel kéne hívjam Ashley elmondani neki, hogy ne keressen. Sóhajtottam egyet, majd végül felálltam a székről.-Mindjárt jövök!-mondtam, majd elkezdtem gyors tempóba a mosdó felé igyekezni. Éreztem a hátamon a perzselő tekintetét Ericnek, de nem foglalkoztatott túlságosan. Bementem a mosdóba ahol szerencsére, most nem volt senki. Két kézzel neki támaszkodtam a mosdókagylónak és farkasszemet néztem a tükörképemmel, közben pedig nagy levegőt vettem, amit hosszan kifújtam. Valami nekem nagyon nem tetszik. Milyen munka béli útra megyek én most velük? Semmit se tudok. Nagyon bűzlik ez a helyzet nekem. Mondjuk...lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mivel egy mosdóban vagyok. El löktem magam, majd végül nagy nehezen kikerestem Ashley számát és kis időzés után, de rá mentem a hívásra, majd a fülemhez emeltem a készüléket. Kicsöng...kicsöng....aztán sípszó. Ezt nem hiszem el! Nem veszi fel a telefont. Oké, akkor a másik választás az, hogy küldök neki egy SMS-t.

Szia! Mivel nem vetted fel a telefont ezért itt kell elmondjam neked, hogy a következő néhány napban nem leszek itthon, mivel Eric-kel Koppenhágába megyünk. Bocsi, hogy ezt csak most mondom el, de én is csak ma tudtam meg ezt az egészet. Sok mindent mesélek majd neked...
Ha bármi van, tudod jól, hogy hívj! 
Puszi: Kenny

Talán jobb is, hogy nem vette fel, mert így legalább biztos, hogy nem kotyogom el neki a dolgokat. Viszont az meg idegesít, hogy vajon miért nem veszi fel? Általában mindig nála van a telefonja. Mi a fenét csinálhat, hogy nem veszi észre azt, hogy hívom? Kissé kezdett eluralkodni a pánik rajtam és azt vettem észre, hogy közben megindultam vissza ki Erichez. Sóhajtva leültem a helyemre és eltettem a telefonom.

-Felhívtam Ashleyt, de nem veszi fel!-mondtam kicsit idegesen, majd rá néztem a végén.

-Biztos nincs nála a telefon!-vonta meg a vállát, kicsit nem törődök vele stílusban, én pedig biccentettem a fejemmel.

-Jah, csak elég idegesítő, mert fogalmam sincs miért. De küldtem neki SMS-t is. Ha nem válaszol majd rá, na akkor kiborulok!-mondtam, mire ő édesen elmosolyodott.

-Ne akadj ki mindenen. Ő nem olyan, mint a nővéred, hogy állandóan magával hordozza a telefonját!-mondta, mire elhúztam a számat. 
-Kylie egy mániás!-suttogtam elfojtott hangon. Olyan rossz vele most beszélni, óriási gombóc van a torkomban. Nagyon szar érzés, még úgy is, hogy a Kylieval való viszonyuk is szarul esett, igaz ez nem múlja felül azt. Eric is látta rajtam, hogy ki vagyok borulva, mivel megfogta a kezemet és egy lehelet könnyű csókot lehelt rá.
-Ne haragudj rám!-mondta, mire én sóhajtottam.
-Csak bosszant, hogy nem mondtad el!-mondtam és igazgatni kezdtem a hajamat. A kis beszélgetésünket a stewardessek szakították meg. Igazából talán a megmentőim is, mivel nem akartam erről beszélni, mert talán kiabálásba ment volna át, ezért nagyon nehezemre esett vissza fojtani a dühömet. Erre is tanítottak, ha dühös vagyok ne fojtsam magamba, hanem mondjam ki. De ez biztos címlap sztori lenne minden újságon, ha megtenném. A kijött két stewardess elkezdte szedni a jegyeket és mindenki felállt, hogy oda mennyen. Mi is így tettünk, közben megint érezni kezdtem, hogy figyelnek minket. Nagyon nem vagyok hozzá szokva és eléggé idegesítő. Főképp most, hogy ilyen rossz passzba vagyok. Oda fordultam Erichez és a vállába temettem az arcomat néhány pillanatra.-Nyugi, egy idő után meg fogod szokni!-suttogta, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Soha nem fogom tudni megszokni!-emeltem fel a fejemet, mire ő elmosolyodott. Oda léptünk a stewardess nőhöz, aki először teljesen elképedt azon, hogy minket lát. Mondjuk szerintem inkább Ericen, de engem is eléggé sokat nézett. Elvette a jegyeinket, letépte a nagyobb részét és jó utat kívánt, majd vissza adta a kezünkbe a kis jegyet.-Ez gáz volt!-mondtam suttogva, és lehajtottam a fejem, közben pedig elindultunk, hogy beszálljunk a gépbe. Felmentünk az első osztályra, ahol leültünk a helyünkre és én kerültem az ablakhoz. Még nem kellett bekötni magunkat, de én azért megtettem. Inkább előbb, mint utóbb. Ez a mostani mottóm.

-Majd ha felszáll a gép mondok valamit!-hajolt hozzám Eric, majd megcsókolt. Istene, miért csinálja ezt velem?! Kikészít, de komolyan. Az egyik pillanatban dühös vagyok rá, a másikban pedig szétolvadok tőle.

-Akkor miért mondod el most, hogy mondani fogsz valamit? Húzod az agyamat!-mondtam és hátra dőltem az ülésben.

-Csak egy kicsit!-fordította felém a fejét.-Vissza kapod!-kacsintott rám, mire én felkuncogtam, főképp azon, amikor vissza gondoltam arra, hogy miért is kapom vissza. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit akar mondani, de egyben ideges is. Sejtésem sincs arról, hogy mit akarhat, de nagyon kíváncsi vagyok rá és remélem, hogy nem olyan lesz ami lehangol. Ha mégis, akkor biztos, hogy dührohamom lesz. Hamarosan megjelentek a stewardessek és elmutogatták a cuccokat, majd kérték, hogy kössük be az öveinket. De mivel én már megtettem, így csak a telefonomat tettem repülő üzemmódba. Kigurultunk a pályára, majd megadták az engedélyt és már szálltunk is fel. Néhány perc után pedig elértük a magasságot, ahol már ki lehetett csatolni az öveinket meg elkezdték hozni az ételeket és italokat.

-Szóval?-fordultam barátom felé, aki elmosolyodott.

-Ne borulj ki létszíves!-mondta, mire én nagy levegőt vettem és a szívverésem is a duplájára nőtt. Ez nem kezdődik jól, ha így kezdi. Próbáltam nyugalmat színlelni, kisebb-nagyobb sikerrel.

-Oké, nem fogok!-mondtam, mire zavartan lehajtotta a fejét, majd vissza tekintett rám.

-Nincs semmi elintézni való dolgom Koppenhágában, csak téged akartalak kiszabadítani Stockholmból!-hadarta el gyorsan egy szuszra, mire nekem lefagyott az arcomról még az a kis mosoly is ami volt rajta.

-Ez most komoly?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.-Eric, hazudtál nekem!-mondtam neki suttogva, hogy senki se hallja azt amit beszélünk. Akkor jól éreztem, hogy valami nem stimmel, még mindig jó a megérzésem.

-Tudom, de csak miattad tettem!-mondta, mire megingattam a fejem.

-Megkérhettél volna, hogy jöjjek el veled, és akkor nem kellett volna hazudnod!-mondtam és lábammal idegesen dobogtam, mire megingatta a fejét és közelebb hajolt hozzám.

-Megkérhettelek volna, de tudom jól, hogy nem jöttél volna el!-mondta és talán igazat kell neki adjak. Nem akartam eljönni onnan és most, hogy tudom a dolgokat eléggé furcsa érzésem van.

-Oké, nem jöttem volna el. De különben is miért akartál ennyire elhozni?-kérdeztem tőle még mindig suttogva. Rosszul esett az, hogy hazudott nekem és nem mondta el a tervét. Ez már a második alkalom ezen a napon, hogy kicsit csalódok benne. De egy felől pedig egy édes srácnak tartom még mindig, amiért ennyire foglalkozik velem és ezt nagyon értékelem. De akkor is fáj, hiába kedves és miattam tette, ez akkor is egy rossz húzás volt tőle.

-Azért mert látom, hogy milyen rossz állapotban vagy. Szeretnélek kicsit kizökkenteni abból, mert nem csak én látom úgy, hogy nagyon rosszul vagy, de a többiek is. Azt szeretném, hogy amíg ott vagyunk jól érezd magad és élvezd!-megfogta a kezemet és ujjainkat össze kulcsolta.

-Ez kedves tőled, de akkor is rosszul esik, hogy hazudtál!-hajtottam le a fejemet.

-Sajnálom!-mondta én pedig felnéztem a szemeibe, amibe tényleg láttam a sajnálatot, de egyben azt is, hogy félt. Utálom ezt látni az emberek szemében, csak sajnos annyiszor láttam már, hogy megszámolni se tudnám.

-Majd túl teszem rajta magam. Az sokkal lényegesebb és fontosabb nekem, hogy ennyire foglalkozol velem. Ezért pedig hálás vagyok!-mondtam, neki ő pedig elmosolyodott.

-Nekem ez normális dolog, ebben semmi szokatlan sincs!-mondta, majd egy csókot lehet a kézfejemre, amin elmosolyodtam. Most úgy látszik, így akar levenni a lábamról, ami nagyon úgy látszik sikerül  is neki.

-Viszont nekem még új dolog!-hajoltam ajkaira, majd megcsókoltam. Bele mosolygott a csókunkba és játékosan bele harapott az alsó ajkamba, amin én mosolyodtam el. Arcát kezeim közé vettem, mire kiesett a kezemből a telefonom.-Baszki!-szitkozódtam, majd elváltam tőle és lehajoltam felvenni a telefonomat.-Megvan!-tartottam fel a készüléket, amin Eric elmosolyodott.
-Ma nekünk ez nem jön össze!-nevetett fel, amin én is elmosolyodtam. Eltettem a táskámba a telefonom, majd vissza fordultam Eric felé. De sajnos megzavart minket a stewardess. Megkérdezte, hogy mit kérünk enni meg inni aztán el is ment. Oké, gyors volt az biztos.

-Csak nekem volt furcsa ez a nő?-kérdezte Eric, mire én csak felnéztem rá.

-Kicsit mintha sietett volna, de igazából nem tudom!-kezdtem el húzogatni a szemöldököm, majd elő vettem a táskámból a kézitükrömet és megnéztem magam benne. Eric csak röhögött rajtam, mire felé mutattam a tükört és azért ő is megnézte magát benne.-Na látod!-mondtam neki, majd vissza fordítottam magam felé a tükröt és feltettem egy kis babarózsaszín rúzst, ami nem túlzottan látszott de mégis csak ápolta ajkaimat. Eltettem a cuccaimat, majd kinéztem az ablakon.-Huuh..tök szép nem?-kérdeztem, amikor kinéztem.

-Szép, de annyira nem, mint te!-mondta, mire én felnevettem, majd oda fordultam hozzá.

-Ohh...kicsit csöpögős volt, de attól még cuki!-mondtam kicsit felnevetve, majd nyomtam egy rövid csókot ajkaira. Vissza néztem a kint lévő tájra, amivel nem bírtam betelni. Imádom nézni a felhőket annyira szép, csak a probléma az volt, hogy a nap a szemembe sütött, napszemüveget meg nem akartam felvenni így jött az a választás, hogy egyre lentebb húztam a kis redőny szerűséget, ami eltakarta a napot. Néhány perc után már kezdtem unni a kifelé nézést és a nyakam is kezdett görcsbe állni így Eric vállára hajtottam a fejemet.-Unatkozom!-mondtam, mire felkuncogott.

-Hallgass zenét, vagy mit tudom én!-mondta én pedig felemeltem a fejemet.

-Mennyi idő míg oda értünk?-kérdeztem, mire elkezdett gondolkozni.

-Háromnegyed óra de az is lehet, hogy fél. Fogalmam sincs!-mondta majd bele ivott a vizébe.

-Ohh...az még sok idő!-csúsztam lentebb az ülésemben. Elő vettem a telefonomat és unalmamban már olvasgatni kezdtem a twitteren lévő dolgokat, majd ki is írtam.

@KendallJenner: Úton Koppenhágába! #utazás

Még képet is posztoltam hozzá, majd válaszoltam néhány rajongónak meg Retweetteltem néhány tweetet. Végül kezdtem már ezt is megunni ezért eltettem a telefonomat, majd a telefonozó popsztár vállára tettem ismét a fejemet. Elmosolyodott, majd bal kezét a combomra csúsztatta és elkezdett simogatni.

-Kivel írogatsz?-kérdeztem, mire ő felém mutatta a telefonját.

-J-Son!-mondta, mire én bólintottam. Majd az üzengetésükből megláttam annyit, hogy „érezd magad lebaszva”. Nem is érettem. Nem akartam bele olvasni, csak ezt úgy kiszúrtam. Vissza fordította maga felé a telefont, mire én felemeltem a fejemet.

-Miért vagy lebaszva?-kérdeztem, mire elmosolyodott.

-Csak stúdióznom kéne!-vonta meg a vállát.

-Eric, ez nem csak. Basszus...akkor talán e miatt csúszni fog a dalaid megjelenése meg ilyesmik is?-kérdeztem, mire ő leengedte azt a kezét amiben a telefon volt, majd rám nézett és a combomról az arcomra tért át.

-Nem fog befolyásolni semmit, csak majd talán kicsivel többet kell dolgozzak!-mondta, majd megfogta a tarkómat és magához húzott egy perzselő csókra. Ajkait tökéletesen mozogtak az enyémekkel és nyelve hamarosan táncba kezdett az enyémmel. Egyik kezemmel a hajába túrtam, mire felmordult.

-Nehogy szét rontsd a hajamat!-mondta egy pillanatra elválva tőlem, majd újra falni kezdte ajkaimat. Még azért is selymes hajába túrtam, amin ő elmosolyodott és alsó ajkamba harapott. Azzal a kezével amiben a telefonját tartotta a derekam körül kezdte el simogatni én pedig a kezeim közé vettem tökéletes arcát. Annyira édes volt a csóka és annyi érzelmet éreztem benne, amennyit még soha. Egyszer ő lesz a végzetem.

Levegőhiány miatt elváltunk egymástól, de kaptam tőle még néhány rövid csókot, majd utána vissza nézett hangosan csipogó telefonjára, amit eddig nem is hallottam csak most. Vissza hajtottam a fejem a vállára és csak bámultam ki a fejemből....

Biztos elaludhattam, mivel Eric ébresztő kellemes hangjára keltem fel.

-Szívem, mindjárt leszállunk!-mondta én közben az arcomat cirógatta. Lassan kinyitottam az szememet, majd akkor fogtam fel azt, hogy hogy is szólított. „Szívem” de rég hívtak már így. Eric szájából hallani nagyon jó érzés volt. Azzal a cuki akcentusával beszél, amitől szét lehet olvadni.

-Basszus...nem akartam aludni!-mondtam, majd elő vettem újra a tükrömet és megnéztem a szétnyúzott arcomat benne.

-Legalább pihentél!-mondta, miközben én a sminkemet próbáltam kicsit eligazgatni.-Jaj, fejezd már be!-vette ki a kezemből a tükröt és bele dobta a táskámba.

-Mi van?-kérdeztem és össze ráncoltam a homlokomat.

-Gyönyörű vagy, nem kell itt állandóan cicomázd magad. Mindenki jó véleménnyel van rólad, nem értem miért aggódsz ennyire?-mondta és megsimította az arcomat. Lebiggyesztettem a számat, mire ő elmosolyodott.

-Nem aggódom, csak nő vagyok. Sose vagyok elégedett a kinézetemmel!-vontam meg a vállam.

-Badarság!-mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. „Kérjük kössék be öveinket. Hamarosan megkezdjük a leszállást” mondta be egy női hang én pedig nyúltam volna az övemért, de ki se csatoltam az út alatt. Így legalább nem volt dolgom. Felhúztam a napvédőt az ablakon és kinéztem rajta. Lent már látni lehetett a várost és innen fentről nagyon szép volt. Gondolom akkor lent is tetszeni fog. Eric óvatosan megfogta a kezemet és össze kulcsolta az övével. Kezeinkre néztem és elmosolyodtam, majd vissza néztem az ablakon kívüli tájra ami egyre közelebb került. Ebből azt szűrtem le, hogy hamarosan tényleg megérkezünk.

Tényleg így lett, amikor landoltunk megvártuk míg ki lehetett csatolni az öveket, majd mindenki pakolászni kezdett. Hamar megállt a gép és az emberek elkezdtek leszállni a gépről. Mi megvártuk amíg sokan leszállnak és utána szálltunk le mi is. Ahogy leléptem a gépről éreztem, hogy itt sokkal jobb idő van, mint Stockholmba. Nem csak a hőmérséklet volt magasabb, de a szél sem süvített. Eric kezét reflex szerűen fogtam meg amikor majdnem elestem a lépcsőn. Megijedve oda kapott a karomhoz, amin elmosolyodtam, majd leléptem a lépcső utolsó fokáról.

-Béna vagyok, ne nézz így rám!-mondtam neki vigyorogva.

-Tudod mi jutott eszembe?-kezdte miközben mentünk a csomagunkért.

-Nem, mi?-kérdeztem vissza és vállam felett áttette a kezét.

-Hogy az újságban amiben szerepelsz azt adtad interjúként, hogy nem vagyunk együtt!-mondta, mire én felnevettem.-Kicsit cinkes lesz amikor megjelennek az új hírlapok és azokon meg képekkel fog az szerepelni, hogy együtt vagyunk!-fordította felém a fejét.

-Tudod titokzatosság! -mosolyodtam rá, majd a futószalagoknál megálltunk és vártuk, hogy a bőröndjeinket magunkhoz kaphassuk.-Tényleg van valami terved mára?-kérdeztem tőle és felé fordultam.

-Egyenlőre annyi, hogy találjuk meg a szállodát!-mondta, mire én felkuncogtam. Igaza van, az jó lenne. És mivel egyikünk se valami jártas itt, az talán egy kis problémát fog okozni. Amikor végre megkaptuk a cuccainkat elindultunk kifele és hát persze, hogy letámadtak minket a paparazzik. Sehova se lehet eljutni úgy, hogy ne lennének ott. Ez a legrosszabba abban ha ismert vagy. Kezemmel próbáltam takarni az arcomat a villogó vakuk elől, majd szerencsére lejutottunk a parkolóba ahol kiderült, hogy Eric szervált Tomastól egy kocsit. Hogy hogyan...azt nem tudom, de legalább van kocsink addig amíg itt vagyunk. Bepakoltuk a cuccainkat a csomagtartóba, majd beszálltunk a kocsiban és felfedeztem, hogy van GPS.

-Írd be a címet!-tartottam Eric felé a kütyüt, mire ő össze szorította az ajkait nekem pedig leesett.-Nem tudod a címet?-mosolyodtam el rajta.

-Megnézem!-vette elő a telefonját, majd kutatni kezdett végül pedig megtalálta és rögtön be is írta.-Oké, akkor indulás!-mondta, majd rá néhány másodperce be is indította a motort. Olyan tipikusan vezetett végig, hogy ő vezet én meg mondjam neki, hogy hol kell lekanyarodni. A vége felé annyira fájt már a szemem, hogy magamhoz vettem a GPS-t és úgy mondtam neki az utat.

-Itt, itt, itt!-böktem ki az ablakon ahol le kellett kanyarodni és végre megérkeztünk a szállodába. Még jó, hogy ennyire értem magam irányításban. Ez legfőképpen anyumnak és a nővéremnek köszönhetem, mert ha velük megyek valahova és nem engednek vezetni mindig én kell mondjam, hogy merre kell menni. Így most nem esett nehezemre, hogy Ericet irányítsam. Leparkolt egy helyre a lenti parkolóban, majd leállította a motort.

-Csak megérkeztünk!-mondta és felém fordult.-Ügyes GPS vagy!-mondta majd ajkaimra hajolt és megcsókolt. Elmosolyodtam, majd elváltam tőle.

-Már gyakorlott vagyok!-lett az arcomon a mosoly még nagyobb, majd fogtam magam és kiszálltam a kocsiból. Eric megingatta a fejét, majd ő is kiszállt utánam.

-Még mindig nem vagy képes megvárni azt, hogy kinyissam neked az ajtót. Szörnyű vagy!-mondta és közben mind a ketten a csomagtartóhoz mentünk.

-Bocsii!-mondtam és hozzá bújtam közben pedig a dzsekijét szorongattam. Kaptam tőle egy arcra puszit, majd kiszedte a csomagokat. És nem engedte, hogy én szedjem ki, pedig egyáltalán nem nehéz és elég erős vagyok ahhoz, hogy ki tudjak emelni egy rohadt bőröndöt. Vállamra dobtam a táskámat, majd össze kulcsoltam a kezeinket Erickel és utána elindultunk be a recepcióra. Egy londiner rögtön elvette fent a csomagjainkat Eric pedig elintézte a foglalást. A recepciós nő elég fiatal volt, így rögtön kiakadt ahogy felnézett és meglátta Ericet. Én csak nevettem az eseten, majd amikor oda fordult hozzám és elordította magát, hogy „Kendall Jenner!” akkor abba hagytam a nevetést és csak kedvesen rá mosolyogtam. Mind a kettőnktől kért autogramot, majd egy hármas közös képet csinált rólunk a londiner és utána végre megkaptuk a szobakulcsot is. 96-os szoba. Csak ne felejtsem el. Felmentünk az emeletünkre és szerencsére könnyen megtalálható helyen volt a nem is szoba lakosztály. Kinyitotta a kulccsal Eric a szobát, majd udvariasan maga elé engedett én pedig besétáltam. A nappali nagyon szép volt rögtön megtetszett. A falak fehérek voltak és egy barna kanapé állt bent rajta kék és pirosas párnákkal, előtte pedig egy dohányzóasztal amin gyertyák voltak és az asztal előtt pedig egy TV volt a falra aggasztva. Letettem a kanapéra a táskámat és körbe néztem mindent.

Majd bementem a hálószobába és az is nagyon szép volt. Az ágy mögött a falon kék és lila nem is tudom minek nevezzem, de olyasmi volt, mint egy háttámasz, de kicsit olyan hatása volt, mintha kézzel festett lett volna. Volt egy erkélye is a hálónak ahova ki is mentem és gyönyörű látvány fogadott. Kis tavak voltak a hotel előtt amiket eddig észre se vettem. A túloldalt pedig szintén házak meg épületek voltak. Egy jó ideje kint állhattam már, mivel Eric is kijött és a kezeit a derekamra csúsztatta, majd állát a vállamra tette.

-Ugye milyen szép?-kérdeztem, mire csak bele csókolt a nyakamba.

-Én már láttam néhányszor, de tényleg szép!-mondta és a vállamba fúrta az arcát, amin elmosolyodtam. Karjaival körül ölelte a derekamat és csókolgatni kezdte a nyakam.

-Mit csinálunk ma?-kérdeztem, mire megvonta a vállát és abba hagyta a csókolgatást.

-Inkább az a kérdés, hogy mit szeretnél!-mondta, mire elmosolyodtam.

-Fogalmam sincs. A városnézést majd holnap szerintem, szóval ha gondolod maradhatunk itt is lazulni!-néztem hátra az arcára, ő pedig rám mosolygott édesen. 
-Ahogy szeretnéd, most te vagy a főnök!-adott egy édes csókot, majd fejét a fejemnek döntötte és szorosan magához ölelt hátulról. Jó érzés magam mellett tudni, megnyugtat és egyben védelmezve érzem magam. Az érzéseim teljesen elborítanak amikor vele vagyok. Mintha több ezer pillangó repkedne a gyomromban. Teljesen magába bolondít ez a srác. Ezt a tökéletes pillanatot is el kellett rontsa valami. Mégpedig a telefonom csöngése. Kibontakoztam Eric ölelő karjai közül, majd a nappaliba rohantam ahol elő halásztam a táskámból a telefonomat, amin Kylie neve villogott. Áh...szóval ő a pillanat elrontója...rohadjon meg!

-Mi van Ky?-vettem fel kissé mérgesen a telefont és közben Eric is megjelent a hálószoba ajtajában, ahol az ajtófélfának dőlt.

-Nyugi, csak érdeklődöm, hogy minden oké?-mondta és hallottam a hangjában, hogy vigyorog. Dehogy min....azt nem tudom.

-Persze minden rendben, ott?-kérdeztem és közben leültem a kanapé kéztámaszára.

-Itt is, beszéltem Jennel és Jeremyhez most fogok indulni!-mondta, mire én elmosolyodtam.

-Inkább hamar letudsz mindent, hogy utána szabad legyél mi?!-mondtam és közben Ericet fürkésztem.

-Nagyon jól ismersz, általában ezt szoktam csinálni!-mondta és a háttérben hallottam egy csipogást. Csak nem most fog beülni a kocsiba?

-Mit csinálsz?-kérdeztem tőle, de sejtettem, hogy épp most hangosítja ki a telefont.

-Most pattantam be a kocsiba!-BINGO, eltaláltam.

-Sejtettem, na mindegy. Most leteszlek oké?! De semmi hülyeséget ne csinálj!-mondtam és vártam a válaszát.

-Oké, de inkább te ne csinálj semmit. Csak érezd jól magad!-mondta, mire én lekaptam Ericről a tekintetemet.

-Oké, szia!-köszöntem el.

-Szia!-köszönt el ő is, majd kinyomta a hívást. Ledobtam a telefonomat a kanapéra, majd Ericre néztem gyanakvóan.

-Mit mondott neked, hogy így nézel rám?-sétált közelebb hozzám.

-Semmit, csak eszembe jutott valami!-mondtam, mire kérdően felvonta a szemöldökét.-Kylie tudja, hogy miért jöttünk ide?-kérdeztem, mire elmosolyodott és lehajtotta a fejét.-Szóval tudja?-kérdeztem újra, mire felnézett rám és csak pislogott egyet rám, amiből arra következtettem, hogy a nővérem hamarabb tudta meg a tervét, mint én.

-El kellett neki mondjam!-mondta kisfiús hangon, és nagy kiskutya szemekkel nézett rám. Ki tudna neki ellenállni.

-Mikor találtad te ki ezt egyébként?-kérdeztem újra, mire hátra igazította felzselézett haját.

-Tegnap este, de nem hittem, hogy bele fogsz menni!-tette zsebre a kezeit és már teljesen előttem állt. Jó színész lenne belőle az biztos. Teljesen elhitette velem a dolgot. -Egyébként miért hívott Kylie?-kérdezett most ő engem.

-Ne tereld a témát!-mondtam neki és féloldalasan elmosolyodtam.

-Nem terelem, csak kíváncsi vagyok, hogy miért hívott? Tudom, hogy nem bízik bennem!-vonta meg a vállát, majd végül még közelebb lépett hozzám.

-Csak meg akart győződni arról, hogy minden rendben, meg mondta, hogy a feladatai nagy részét már megcsinálta!-mondtam, mire elmosolyodott.

-Oké, most már kérdezhetsz. Nyugodtan bármit!-bele harapott az alsó ajkába és elmosolyodott.

-Nem akarom feszegetni, csak mérges vagyok rád!-mondtam és felálltam. Nyomtam egy puszit a szája sarkába, majd mellkasán végig vezettem a kezemet és kikerültem.

-Miért csinálod ezt velem?!-kiáltott utánam én pedig elmosolyodtam.

-Nem csinálok semmit!-kiáltottam vissza neki és közben bementem a fürdőszobába megnézni magam. Mikor vissza mentem a szobába Eric az ágyon ült és engem vizslatott.

-Ne nézz így, inkább gyere!-nyújtottam felé a kezemet, amit elfogadott és felállt az ágyról.

-Hova megyünk?-kérdezte és közben elkezdtem kihúzni.

-Elmegyünk sétálni, nem bírok itt ülni!-mondtam és a kezébe nyomtam a dzsekijét, majd kinyitottam az ajtót és kihúztam rajta. Majd lementünk a hallba és elindultunk körülnézni a városban.

Miközben sétáltunk egyre többször néztem hátra. Kezdtem megint az érezni, hogy követnek. De lehet, hogy ez az érzés, csak a rajongók és a paparazzik miatt volt. Próbáltam nem olyan sokszor hátra nézni és azt is, hogy Eric ne venné észre, de persze észre vette.

-Mi a baj?-kérdezte, mire én csak megingattam a fejem.

-Paranoiás vagyok!-mondtam, mire elmosolyodott.

-Itt senki se követ, ne aggódj!-tette a derekamra a kezét és szorosan maga mellett tartott. Csak ennyi kellett és már is egy puffanást hallottam. Mind a ketten megálltunk és egymásra néztünk.-Ez meg mi a fene volt?-kérdezte, mire én megingattam a fejem. Hátra fordultam a hang irányába és azt hittem helyben össze esek. A lábaim felmondták a szolgálatot, de szerencsére Eric megtartott. Az emberek kezdtek gyülekezni és volt aki hangos ordításba kezdett.

-Ezt komolyan nem hiszem el....

35. fejezet

Sziasztok

Meg is éreztem az új fejivel, ami megint hosszabb lett a szokottnál :D Nagyon szépen köszönöm a +2650 megtekintést, fantasztikusak vagytok :)) <3 Bocsi a helyesírási hibákért, amiket állandóan elkövetek... Mostanában nem nagyon megy az írás, és ezért hozom mindig ilyen későn az új részeket, de nagyon próbálkozok. Remélem tetszeni fog mindenkinek és bármilyen véleménnyel is, de írjatok komit :)

Jó olvasgatást! 

Puszi: Milly

35. fejezet: Váratlan bejelentés...

Reggel amikor felébredtem, rögtön keresni kezdtem Ericet magam mellett, de nem találtam. Felültem az ágyban és hunyorogva kinéztem az ablakon. A fákon a levelek már sárgultak és volt néhány pirosas színben pompázó is. A szél is süvített kint, csak a gondolattól, hogy milyen hideg lehet kint, kirázott a hideg. Ekkor eszembe jutott, hogy ma van október első napja. Egyre csak telnek a napok, úgy, hogy észre se veszem. 
Felkeltem az ágyból és magamra kaptam a fekete selyem köntösömet. Kimentem a konyhába és láttam, hogy Eric telefonál és egyik kezével hevesen gesztikulál. Tátogva megkérdeztem tőle, hogy mi a baj, mert láttam, hogy kissé felzaklatott, de nem válaszolt semmi, csak megingatta a fejét. Leültem az egyik bárszékre és csak néztem ahogy fel-alá járkál, és közben idegesen beszél a vonal túl oldalán lévővel. Néhány perc múlva pedig letette a telefont és a kanapéra dobta, majd mérgesen kissé elaludt hajába túrt. Felálltam a székről és oda sétáltam elé, közben pedig próbáltam valamit kivenni a tekintetéből, de nem sikerült.

-Mi a baj?-kérdeztem végül, mire ő kezei közé vette az arcomat és magához húzott egy forró csókra.

-El kell utazzak!-mondta ki egyszerűen és össze szorította bőrszínű, kívánatos ajkait, majd elengedte arcomat. Először lesokkoltam, majd kicsit lelassulva, de bólintottam.

-Oké, gondoltam, hogy lesznek ilyenek, szóval sejthettem volna!-mondtam és közben bólintottam néhányat, mire megingatta a fejét.

-Jó, de nem akarlak itt hagyni. Tudom, hogy nem vagy valami jó állapotban, szóval megpróbálom elintézni, hogy te is jöhess!-mondta kicsit lelkesebben és tekintete végig cikázott rajtam, amibe talán bele is pirultam kicsit.

-De én nem akarok menni. Jó nekem itt, megleszek!-bólintottam és magamra erőltettem egy halovány mosolyt, mire ő szorosan magához ölelt. Ezzel a kijelentésemmel talán kicsit lelomboztam.

-Féltelek!-suttogta a hajamba. Elmosolyodtam rajta és egy puszit nyomtam a nyakára.

-Nem kell!-mondtam, és eltoltam magamtól.-Bízz bennem, nem lesz semmi gond!-mondtam, majd megcsókoltam. Olyan keserédes volt ez a csók, mivel elmegy és egy ideig nem csókolhatom majd meg utána. Még normálisan fel se keltem és ilyen hírt hallok már is. Ez a nap nem ígérkezik jónak az biztos.

-Bárkit ide hozhatsz, sőt szeretném ha valaki itt lenne melletted!-simította hátra a hajamat.

-Majd meglátom!-próbáltam meg lezárni az ügyet.

-Biztos nem akarsz jönni? Koppenhágába megyünk, az nincs olyan messze!-kezdte újra, de én hevesen ingattam a fejemet.

-Nem, jobb nekem itt!-feleltem magabiztosan, amennyire ilyen helyzetben lehet. Csalódottan sóhajtott egyet, majd bólintott. Itt kicsit megsajnáltam és átfutott a gondolat a fejemben, hogy mi lenne ha mégis mennék, de mégis arra jutottam, hogy inkább nem.

-Ha te így érzed, akkor muszáj egyetértenem veled!-ölelt magához és egy puszit adott a fejem búbjára.

-Mikor indultok?-tudakoltam, mire elhúzta a száját.

-3-kor!-felelte, az én reakcióm pedig rögtön egy bólintás volt.

-Az egész csapat megy?-kíváncsiskodtam tovább, mire megingatta a fejét.

-Nem, Edinék itthon maradnak, szóval majd rád küldöm, hogy nézzen be hozzád!-mosolyodott el.

-Nekem mindegy!-vontam meg a vállam, majd megcsókoltam.-Tényleg neked hamarosan szülinapod van!-ütöttem egyet játékosan bele a karjába.

-Igen!-vallotta be elfojtott hangon.

-Majd mi lányok szervezünk neked egy jó bulit. Benne vagy?-támadt ez a jó ötletem és mivel Kylie nagyon ért a rendezvény szervezéshez-mivel ez a szakmája is- biztos irtó jó bulit tudunk csapni.

-Oké, de ne bízd teljesen a nővéredre, mert akkor alkohol mentes buli lesz!-mosolygott rám, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.

-Nyugi nem lesz, majd én gondoskodok erről!-fontam karjaimat a nyaka köré egy kacsintás után, majd lassan hajoltam ajkaira, aminek az lett az eredménye, hogy Eric húzott a tarkómnál fogva magához és megcsókolt. Amikor nyelve bejutást kért számba, szinte azonnal engedtem, és nyelve táncba hívta enyémet. Egyik kezével feltolta a toppomat, és ott kezdte el simogatni oldalamat.
Hosszú csókcsata után, lihegve váltunk el egymástól és próbáltuk a légzésünket szabályozni,ami mindennek mondható volt, csak egyenletesnek nem.

-Asszem, nekem kéne menni pakolni!-mondta és sóhajtott egyet a végén.

-Menny!-engedtem le karjaimat, amiket még végig vezettem izmos felsőtestén, majd magam mellé lógattam. Egy puszit nyomott még a számra, majd bemenet a szobába, én pedig kicsit szomorkásan lehúztam a toppomat, és leültem a kanapéra. Csak bámultam ki a fejemből és próbáltam minden rossz gondolatot kiverni a fejemből. Annyi minden eszembe jutott, de próbáltam pozitív maradni. Neki mennie kell, nekem pedig az a legjobb ha itthon maradtok. Igen! Ez a legjobb. Bár nem jó érzés, hogy alig 2 napja vagyunk ilyen szoros viszonyban és már el kell mennie tőlem. De ha hívja a kötelesség, akkor muszáj mennie és nem tarthatom vissza, így is annyi rosszat hoztam az életébe, na meg szokatlanságot. Neki nem kéne olyanokkal foglalkoznia, mint ami nekem a minden napom, de sajnos ez velem jár. Bár most épp azon vagyok, hogy ezt megváltoztassam...
Koppenhága nincs olyan messze, de furcsa lesz, mivel eddig mindig közel voltunk egymáshoz, most meg 3 napig nézhetem a róla készített képeket és videókat a neten. Őszintén nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni nélküle. Nem tudom, hogy kit akarok magam mellett, ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam. Igazából csak mellette érzem magam biztonságban és őt senki se tudja pótolni. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdő leszek attól a perctől fogva, hogy elköszön és kilép innen. Már előre félek attól a perctől. Elveszett leszek, igaz az az érzés, már nem szokatlan nekem, többször is voltam már olyan helyzetben, hogy úgy éreztem magam.
 Idegességembe az ujjaimat kezdtem el tördelni, valamit a hajamba túrtam többször is. Hülye pótcselekvések, öreg koromra egy poharat nem fogok tudni felemelni, úgy fognak remegni a kezeim.

-Biztos nem akarsz jönni?-kiáltott ki hozzám hirtelen, felálltam és besétáltam hozzá a szobába. A földön guggolt és épp a bőröndjébe tette bele az egyik ingét, ami szépen össze volt hajtogatva.

-Nem!-ingattam meg a fejem, mire rám emelte barna íriszeit.

-Szóval ez most azt jelenti, hogy nem vagy biztos abban, hogy jönni akarsz, vagy biztos vagy abban, hogy nem akarsz jönni? -kérdezte kissé bonyolultan, amibe először össze is zavarodtam. Felállt a guggoló helyzetből, majd halvány mosollyal az arcán oda jött hozzám.-Látom, hogy el vagy kenődve!-cirógatta meg az arcomat.-Szóval?-kérdezte kissé türelmetlenkedve.

-Őszintén mondom, halvány lila gőzöm sincs, hogy mit csináljak. Nem akarok menni, mert csomó minden van amit el kéne intézzek. Tudod, még Jeremyhez is be kéne mennyek, meg beszélnem kéne Jennel!-kezdtem el sorolni a dolgaimat és ujjaimon számoltam, majd idegesen magam mellé lógattam, és közben próbáltam kerültem a tekintetét.

-De ha jönnél akkor kikapcsolódnál egy kicsit, és legalább nem lenne olyan nehéz egy ideig titkolóznod Ashley előtt. Csak három nap lenne. Annyiba senki se hal bele, és legalább kicsit lenyugszol, tisztára idegroncs vagy mostanában!-fogta meg a kezeimet és lentebb rogyott a térdeivel, hogy bele nézzen a szemembe.

-Basszus...kezdesz meggyőzni!-kaptam el kínosan a tekintetemet róla, és lehuppantam az ágyra.

-Átmennénk hozzád, összepakolnál cuccokat és kész. Jeremyhez beküldöd Kylieval a ruhákat és Jennel is beszél majd ő!-vonta meg a vállát lazán, és mosoly jelent meg az arcán, gondolom most büszke magára, hogy milyen jó tervet eszelt ki.

-Bízzak mindent a nővéremre? Jó dolog ez? Biztos-kérdeztem, de inkább magamtól, mint tőle.

-Bíznod kell benne!-guggolt le elém.-Bakker, de én mára megígértem neked, hogy elviszlek valahova!-csapot a földre dühében, de a szemében nem láttam azt, inkább csak egy kis sajnálatot.

-Majd bepótoljuk! -simítottam meg az arcát.-Akkor három nap Koppenhágában?-kérdeztem, mire felcsillant a szeme és bólintott, olyan volt, mint a kisgyerek amikor meglátja az édességboltot. Édes, kisfiús arcán mosoly jelent meg.

-Jössz?-kérdezte, mire én elhúztam a számat, majd végül bólintottam.

-Megyek!-egyeztem végül bele, mire felpattant és felkapott az ölébe. Megforgatott néhányszor, majd végül vissza tett az ágyra.-Ez most mire volt jó?!-nevettem fel, és közben forgott velem a világ, kicsit elszédültem. Hátra dőltem az ágyon és behunytam a szemem néhány pillanatra. Éreztem, hogy felém mászik és elkezdte apró csókokkal beborítani a nyakamat. Felnevettem, majd egyik kezemmel a fejéhez kaptam és bele túrtam sötétbarna, puha hajába.

-Annyira tudtam, hogy ki fogod használni a helyzetet!-mondtam elhalkuló hangon, de még mindig nem nyitottam ki a szemem. Bele nevetett a nyakamba és lehelete csiklandozni kezdte bőrömet. Fejét elemelte a nyakamtól és a szemembe nézett.

-Miért? Most mond azt, hogy nem élvezed!-suttogta érzékien és utána ajkai újra megtalálták nyakamat, de én fordítottam az állásponton.-És megint leszerelsz!-ámult el, mire én megcsókoltam kárpótlásért.

-Csak azért, mert ha szeretnéd, hogy mennyek akkor elég sok dolgunk van!-mondtam, mire ő sóhajtott, majd megtámasztotta hátul magát kezeivel és kikövetelt egy újabb csókot.

-Nyomás!-mondta elválva tőlem, leszálltam a csípőjéről és össze szedtem néhány cuccot ami jó lesz a mai napra, majd elvonultam zuhanyozni.

Miután kész lettem gyorsan magamra kaptam a szerelésemet ami egy fekete nadrágból, katona mintás ingből és egy félcipőből állt. Majd egy kis smink és haj igazítás és már kész is voltam.

Próbáltam sietni, mivel pakolnom kell, Kylieval is kell beszéljek és még Eric Tomasékkal is meg kell beszélje azt, hogy megyek. Van teendő mindenkinek. Kint felkaptam a félcipőmet, fújtam magamra a cseresznye illatú parfümömből, majd össze szedtem a cuccaimat és utána már indultunk is hozzám, közben pedig hozzám rendeltem Kyliet, hogy ne kelljen hozzá is elmennünk.

-Remélem Kylie el tud majd mindent intézni helyettem!-néztem a popsztárra, aki komolyan bámulta az utat, de egy halovány mosoly küldött felém, amikor megszólaltam.

-Biztos, hiszen rendezvény szervező, az ilyen neki meg se kéne koccanjon!-fogta meg a kezemet. Hamar oda értünk a lakásomhoz és egy mély levegőt vettem, majd Eric segítségével kiszálltam a kocsiból. Kikerestem a táskámból a kulcsot, majd kinyitottam az ajtót. Erre hangosan elkezdett szólni a riasztó.

-Basszus!-rohantam oda a kis szerkezethez ami a falba volt beépítve és ott beütöttem a kódot és már csönd is lett.

-Ha ettől nem kell fel valaki, az csak süket lehet!-mondta Eric és közben Kylie megérkezett. Megöleltük egymást, majd Eric mondta, hogy én mennyek fel pakolni és ő addig megbeszéli Kylieval a dolgokat. Így hát felmentem és gyorsan pakolni kezdtem a szükséges dolgaimat...

Eric szemszöge

Leültünk a nappaliba és miután Kendall becsukta az ajtót megszólaltam.

-El viszem Kendet 3-4 napra Koppenhágába. Semmi dolgom nincs ott, csak azt mondtam neki, mivel tudom, hogy ha csak úgy akarnám el vinni és ezt mondanám neki úgyse jönne el. Még így is nehéz volt rávennem!-néztem az előttem ülő lányra közben.

-Te kis hazudós, oké és nekem mi a dolgom?-ütött egy kicsit a karomba, majd megrántotta a vállát.

-Jeremyhez be kell vigyél néhány cuccot és Jennek kéne elmondanod a történteket valamit azt, hogy ne szervezzen most válogatásokat meg mit tudom én. Asszem ennyi!-néztem rá keményen, mire ő bólintott és haját hátra dobta.

-Oké, de Eric ha bármi baja lesz megöllek!-nézett rám fenyegetően, mire én megforgattam a szemem.

-Nem lesz semmi baja. Épp azért viszem el innen, hogy kicsit lenyugodjon mert kész ideg!-könyököltem a térdeimre.

-Egy kis kikapcsolódás nem árt neki, de haragudni fog rád, amiért hazudtál neki és biztos fel fog tűnni neki, hogy Tomasék nem lesznek sehol!-igazítgatta a haját és nagyokat pislogott rám.Kezd kicsit idegesíteni, hogy állandóan a hajával van elfoglalva.

-Nem fog annyira haragudni, ne félj!-kacsintottam rá, és végszóra Kend lekiáltott nekem.

-Eric!-üvöltötte és megjelent fent az emeleten.

-Igen?-kérdeztem, mire lesétált a lépcsőn.

-Jah semmi, csak lehozod a bőröndömet légyszi?-nézett rám szépen, mire én elmosolyodtam és indultam is.-Köszönöm!-nézett utánam. Ez biztos csak valami elterelés, mi a fenét akar beszélni Kylieval?

Kendall szemszöge

-Eric elmondta, hogy miket kéne elintézned?-kérdeztem nővéremtől és közben leültem oda ahol még nemrég Eric ült a kanapén.

-Aha, persze. Simán elintézem ne aggódj!-legyintett a kezével.

-Oké, a cuccok amiket be kéne vigyél Jeremynek az ágyamon vannak!-mondtam neki, mire bólintott.-De igazából azt akartam veled megbeszélni, hogy nemsokára lesz Eric szülinapja és nagy bulit kéne szervezni, elkezdhetnéd amíg nem vagyunk itt!-mondtam, mire elmosolyodott és hátra dőlt.

-Ez az én terem, tök jó lesz. Akkor elkezdem és mire haza jöttök már elég sok minden el lesz intézve!-kacsintott rám, én pedig bólintottam.

-Köszönöm!-suttogtam, mire csak megvonta a vállát.

-Semmiség, de te nagyon vigyázz magadra!-állt fel, hogy megöleljen. Amikor elengedett Eric is lent volt már, mi pedig oda sétáltunk hozzá.

-Minden megvan?-kérdezte, mire bólintottam.

-Aha, vagyis azt hiszem!-vontam meg a vállam, mire haloványan elmosolyodott.-Beszéltél már Tomassal?-kérdeztem, mire először habozott és utána hevesen bólintott.

-Persze!-mosolyodott el.-És meg is engedte, hogy gyere, azt mondta „miért is ne?!”!-utánozta Tomas hangját az utolsó szavaknál, ami mosolyra fakasztott.

-Oké!-bólintottam, majd Kyliera néztem.

-Nyugi nem fogok elfelejteni semmit!-mondta, mivel ismer már annyira, hogy tudta mit akarok mondani neki. Kimentünk a kocsihoz és míg Eric bepakolt addig Kylie kiszorította belőlem a szuszt is. 
-Ácsi, valami nem stimmel!-mondtam és tekintetemmel a nővéremet fürkésztem, aki szintén végig nézett magán, Eric pedig rám nézett értetlenül.-A hajad!-mondtam és megfogtam.-Anya ki fog nyírni!-mondtam amikor megláttam, hogy befestette feketére a haját.
-Jah, nyugi, ha te nem teszed meg ő nem fogja!-mondta és a kezébe vett egy tincset a hajából. Eric már ott tartott, hogy a kocsiba veri a fejét, ezért egy gyors puszit adtam nővéremnek. Kinyitotta nekem az ajtót Eric, de én vissza néztem még gyorsan Kyliera.

-Ha van egy kis időd még szabadba, akkor elkezdhetnéd árverezni a házat!-kacsintottam a nővéremre, majd beültem a kocsiba. Eric egy sóhajtás után, becsapta az ajtót, majd átsietett a túloldalra, de még Kylieval dumált néhány mondatot és csak utána szállt be a a volán mögé.

-Mit szólnál ha elmennénk kajálni és utána mennénk csak haza?-nézett rám a popsztár.

-Neekem jó!-húztam el az első szót.

-Jah és ugye nincs fegyver a bőröndödbe?-nézett rám gyanakvóan és hátra mutatott a csomagtartóhoz, mire én össze szorítottam ajkaimat.-Szóval van?-kérdezte, mire gyengén bólintottam.-Azt ki kell venned!-nézett rám komolyan, mire én felháborodva felé fordultam.

-De...-kezdtem, mire ő a mutató ujját az ajkaimra tette és megingatta a fejét.

-Semmi de!-mondta, majd elvette az ujját és adott egy lágy csókot. Sóhajtottam egyet, majd az ablak felé fordultam. Beindította a kocsit és már száguldott is az aszfalton. Nemsokára megállt Eric egy nagy parkolóba, majd kinyitotta az ajtót nekem és segített kiszállni. Belekaroltam és bementünk egy étterembe. Amint leültünk egy pincér már oda is jött hozzánk és hozta nekünk az étlapot.

-Mit beszéltél Kylieval?-kérdezte Eric tőlem, mire én megvontam a vállam.

-Semmi érdekes. Csak csajos dolgok!-mondtam és az étlap felett rá néztem.

-Aa-a nem hiszem!-mondtam, mire én elmosolyodtam és az étlappal eltakartam az arcomat.-Mond már!-próbálta meg elvenni az arcom elől a kínálat listát, de én nem engedtem.

-Mondom, hogy semmi!-vettem el az arcomat eltakaró lapot és letettem az asztalra.

-Választottak?-jött vissza a pincér. Ericre néztem, aki csak ingatta a fejét és pajkosan mosolygott.

-Még nem!-néztem fel a pincérre, aki csábosan mosolygott rám. Kissé megijesztett amikor felnéztem rá, mivel rögtön azon kaptam magam, hogy a csávó engem bámul. Tekintetemet vissza vezettem az étlapra és elkezdtem keresni, hogy mit válasszak. Az igazat megmondva nem éreztem éhesnek magamat, de ha már itt vagyok választok valamit magamnak. A pincér egy tapodtat sem mozdult az asztalunktól és nagyon rámenősen fürkészett engem és Ericet, hogy végre bökjünk ki valamit. Kifogtuk a legidegesítőbb pincért magunknak. De jók vagyunk! Eric gyorsan elmondta a rendelését és közben oda adta az étlapot.

-Egy vaníliás croissant kérek, valamit egy citromos teát!-néztem fel a pincérre aki gyorsan leírta, majd elvette előlem az étlapot és végre elment.-Ez volt a legidegesítőbb pincér akivel valaha találkoztam!-tűrtem a fülem mögé kissé idegesen a hajamat.

-Biztos felismert minket és azért!-mondta tök nyugodtan Mr. Popular. Neki fel se tűnik az ilyen, mivel már hozzá van szokva, de én még újra bele kell szokjak ebbe a szituba.

-Jó, de attól még nem kellett volna így viselkedjen, nagyon gáz!-dőltem hátra a székemben és a táskámból elő kerestem a telefonomat.

-Biztos bejössz neki!-mondta, mire én felnevettem.

-Jah, pont!-néztem nagyot és elmosolyodtam.

-Szóval mit dumáltál a nővéreddel?-hozta elő újra ezt a témát, mire én felnéztem rá a telefonomból.

-Eric, hagyjuk!-mondtam, mire elmosolyodott.

-Nem!-döntötte kicsit oldalra a fejét.

-Akkor se mondom el!-vontam meg a vállam és újra a telefonomba merültem.

-Aha, szóval nem csajos dolog volt, egyszerűen csak nem akarod elmondani!-mondta, mire én elmosolyodtam és kezemmel eltakartam a számat, hogy ne lássa a mosolyom. Bólintottam és közben észre vettem, hogy Kylie nagyon szokott mostanában unatkozni mivel Keekre csomó rövid videót tesz fel. Bolond ez a lány.

-Szerinted Kylie normális?-néztem fel a popsztárra, aki az asztalon a könyökölt és látszólag nem érdekelte a kérdésem.

-Ez beugratós kérdés?-kérdezte, mire én elkomolyodtam.

-Nem!-válaszoltam, mire megvonta a vállát.

-Tuti, hogy nem normális, de mit csinált?-kérdezte, mire felé mutattam a telefonomat.-Ooh...Keek!-vette ki a kezemből a telefont és elkezdte nézni a videókat. Majd egyszer csak aranyosan nevetni kezdett.-Ezek nem normálisak!-fordította felém a telefonom és elindította a rövid videót. (http://www.keek.com/!21JAcab). Először nem volt semmi érdekes, de aztán Kylie kiment az üvegajtón és az egyik barátnőjével eljátszották mintha vitáznának, majd az ajtónak lökte én onnantól már én is röhögtem.

-Bolond!-fogtam a fejem már kínomban attól amit leművelnek.

-Jól össze találkozott a barátnőivel!-tette le a telefonomat.

-Az a durva, hogy neki kb. csak ilyen barátai vannak!-tettem el a telefont és kihozták a kajánkat.-Tényleg, Tomason és rajtunk kívül még ki jön?-kérdeztem, mire megvonta a vállát, én pedig enni kezdtem.

-Néhányan a csapatból akiket még nem ismersz!-mondta, mire bólintottam.-De szerintem ők ott vannak, vagyis ha jól tudom akkor már oda értek!-mondta és félszemmel az órájára nézett, én pedig bólintottam.

-Aha, akkor csak a ott találkozunk velük. Kár, azt hittem, hogy a gépen is együtt leszünk velük!-vontam meg a vállam.

-Izgulsz?-kérdezte, mire bólintottam.

-Amikor más helyre megyek mindig izgulok, főképp, hogy Koppenhágában még soha nem jártam, szóval ez tök izgi. Már nagyon várom!-néztem fel Eric-re, de ő tök komolyan ült ott és csak bámult mereven egy pontra.-Hey, van valami baj?-himbáltam meg a kezem a szeme előtt.

-Nem dehogy, csak elbambultam!-erőltetett egy mosolyt az arcára.

-Akkor jó!-mondtam és a teámat kezdtem iszogatni, mert már a croissant nem bírtam megenni.-Egyébként ugye körbe vezetsz majd a városban?-kérdeztem és a kezeimet melegítettem a bögrével.

-Persze!-mosolygott rám.-Igaz, hogy nem vagyok túl jártas arra felé, de majd csak eltalálunk néhány helyre!-húzta el a száját aranyosan. A szívem duplán gyorsan vert a szokottnál és gondolom ez annak az oka, hogy vele vagyok és ilyen szívdöglesztő mosolyokat küld felém. Letettem a bögrémet és közben arra lettem figyelmes, hogy Eric már a számlát intézi.-Mehetünk?-kérdeztem, mire bólintottam.

-Még szép!-felálltam és felkaptam a táskámat a kezembe, majd ki is sétáltunk az étteremből. Néhány lesifotós volt kint, de senkihez sem szólunk, csak gyorsan beszálltunk a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtunk el is tűntünk onnan. Hamar vissza értünk Erichez és gyorsan bementünk a házba.

-Jaaj még csómó időnk van 3-ig!-ültem le a kanapéra.

-Az sose baj!-vágódott le mellém Eric és a lábaimat az ölébe rakta. Szorosan hozzá bújtam és egy ideig csak néztünk egymás szemébe.-Nagyon, de nagyon kedvellek. Remélem ezt tudod!-kezdte el cirógatni az arcomat.

-Tudom, de én is nagyon kedvellek téged!-simítottam meg izmos felsőtestét, ami az érintésem alatt megfeszült. Kezem felvezettem a nyakához és magamhoz húztam. Édes csókját hevesen faltam és azon vettem észre magam, hogy már teljesen eldöntött a kanapén és rajtam fekszik. Bele túrtam selymes hajába és amennyire csak tudtam közel tartottam magamhoz. Nem akartam elengedni, de tudtam, hogy le kell állítsam. De igazából nem csak őt, hanem magamat is. Nagyon nehezemre esett, de végül elváltam tőle és zihálva vettem a levegőt. Vállába fúrtam arcomat és próbáltam szabályozni a légzésemet.

-Túl sok időnk van!-suttogta, majd újra lecsapott ajkaimra és rögtön érzéki táncba kezdtek nyelveink. Egyik kezével a derekamat simogatta a póló alatt, míg a másikkal a tarkómat fogta. Még sose éreztem ilyet. Olyan volt mintha valami miatt nagyon izgulnék,  pillangók kezdtek el repdesni a gyomromban és úgy éreztem vele végre boldog vagyok. Igaz, hogy nem olyan rég ismerjük egymást, de mégis mikor vele vagyok állandóan mosolygok. És ha jól tudom a mosoly a boldogságnak egy jele. Csókunkból végül hosszú csata alakult ki, amit mondhatok úgy is, hogy én nyertem, mire rá ültem a csípőjére és elváltam ajkaitól. Pajkosan mosolygott rám, én pedig fejemet oldalra biccentettem és úgy álltam gyönyörű tekintetét.-Csak nem filmet szeretnél újra nézni?-jelent meg nagyobb vigyor az arcán.-Esetleg Paranormal Activity-t?-tette hozzá, mire én meglöktem és leszálltam róla.

-Ne gúnyolj, nem szép dolog!-pattantam fel a kanapéról és kimentem inni a konyhába, csak azért, hogy ott hagyjam.

-Most meg itt hagysz?!-csattant fel, mire én elmosolyodtam és öntöttem magamnak egy pohár narancslevet. Visszamentem a nappaliba és rá néztem a srácra aki még mindig ott ült a kanapén, én pedig lazán inni kezdtem és ott álltam a kanapé mellett. Tekintetét rám vezette, mire én elmosolyodtam.-Aha, szóval játszod az elérhetetlent?!-kérdezte, majd felállt és oda sétált elém.

-Én nem játszok semmit!-vontam meg a vállam.-Fogalmam sincs miről beszélsz!-tettem hozzá és alig néhány centire volt tőlem, de én még mindig csak lassan iszogattam.

-Fel akarsz dühíteni?-fogta meg egyik kezemmel a derekamat.

-Dehogy!-pislogtam szépen rá, ami általában hatni szokott rá.

-Dehogynem!-pislogott vissza rám, úgy ahogy az előbb én tettem. Megnyalta a száját és már tudtam, hogy mit tervez, de van kedvem kicsit húzni az agyát, ezért nem fogom engedni neki. Sarkon fordultam és elindultam vissza a konyhába, de Eric nem engedte el a derekamat, így vissza pördített maga felé. Elkapta az egyik kezemet és mélyen a szemembe nézett, majd tekintete szeme és ajkaim között cikázott.

-Engedj el!-mondtam, mire megingatta a fejét.

-Nem!-mondta, mire én felhúztam az egyik szemöldökömet.

-Nem?-kérdeztem vissza, mire féloldalasan elmosolyodott.

-Pontosan!-suttogta és néhány centire volt már csak tőlem, de amikor éreztem, hogy nem szorít annyira kihúztam a kezem és gyorsabb tempóban a konyhába mentem ahol letettem a poharamat és a pultra támaszkodtam. Elmosolyodtam amikor megláttam Eric arcát. Teljesen el volt képedve a miatt, hogy ott hagytam. Nagy édes volt. A szívem duplán gyorsan kezdett el verni és kissé megsajnáltam. Oldalra döntöttem a fejemet és csak néztem. Lassan bólintott, majd oda fordult hozzám.-Jó vagy megtévesztésben!-nézett rám, mire én elmosolyodtam.

-Valamit csak tanultam az évek alatt!-mondtam és ellöktem magam a pulttól.-Na gyere ide te!-sétáltam vissza hozzá és megfogtam a kezét, majd felvezettem kezeimet mellkasán és végül körül öleltem a nyakát és megcsókoltam.

-Mindig megkapom amit akarok!-vált el tőlem, mire én elmosolyodtam.

-Csak azért mert édes pasi vagy!-nyomtam egy puszi ajkaira.

-Csak azért?-nézett rám kérdően, mire én megforgattam a szemeimet.

-Ne bolondozz!-húztam magamhoz és újra megcsókoltam. A csók közben kezeivel körbefonta derekamat és gy tartott magához olyan közel amennyire lehetett. A kis levegőt, ami volt közöttünk még azt is kiszorította. Nyelvével végig vezette ajkaim formáját, mire én játékosan bele haraptam az alsó ajkába, elmosolyodott, majd benyerést szerzett magának a számba. Felkapott az ölébe én pedig reflex szerűen lábaimmal körbe fontam derekát. A pulthoz ment velem és felültetett arra, mire levertük a poharamat.

-Baszki!-váltam el tőle, és hátra néztem a pohárra, ami már a földön hevert apró darabokra törve.

-Ne foglalkozz vele!-fordította vissza fejemet felé én pedig elmosolyodtam és hajamat hátra igazítottam, majd lehajoltam és ajkaira nyomtam egy gyors csókot. És a végzet csöngője megszólalt. Furcsán néztünk egymásra, mire én megszólaltam.

-Vársz valakit?-kérdeztem, mire megingatta a fejét.

-Nem, te?-kérdezett vissza, mire én is megingattam a fejem.

-Dehogy!-mondtam, mire megvonta a vállát.

-Megyek kinyitom!-nyomott egy csókot ajkaimra, majd már ment is az ajtóhoz.

Eric szemszöge

Ki az a rohadt nagy köcsög aki ilyenkor csönget be hozzánk. Most komoly? Épp Kenddel voltam elfoglalva, mire csöngetnek. Megáll az ész. Idegesen oda sétáltam az ajtóhoz, majd feltéptem az. De amikor megláttam ki áll ott, kissé meglepődtem.

-Tone?-kérdeztem, mire a kisírt szemű lány felnézett rám.

-Szia!-köszönt elhalkuló hangon. Ez nem lesz túl jó, Kend nincs oda Toneért. És Tone pedig normálisan nem is ismeri a lányt.

-Mi a baj?-mentem ki hozzá és inkább becsuktam magunk mögött az ajtót.

-Aksel kidobott!-tört elő belőle a hangos zokogás.

-Hogy mi? Ez most komoly?-kérdeztem inkább magamtól és magamhoz húztam.

-Igen, megtudta az Ibizai dolgokat!-mondta, mire én elképedtem. Baszki ennek is én vagyok az oka! Ezt a rohadt, azt hittem soha se fogja megtudni.

-Gyere be!-toltam el magamtól, majd kinyitottam mögöttem az ajtót és beengedtem magam előtt. Fogalmam sincs, hogy Kendall hogy fog rá reagálni, de remélem, hogy nem fog kiborulni Tone miatt.

-Szia!-köszönt kedvesen Tonenak, majd leugrott az asztalról és oda ment megölelni. Na ez furcsa volt tőle, de örülök, hogy nem kezdett el ordibálni miatta.-Mi a baja?-kérdezte tőlem suttogva, mire én csak megingattam a fejemet, majd biccentettem. Végül elengedték egymást.

-Annyira sajnálom, hogy a múltkor bunkó voltam veled!-fogta meg a kezeit Tone barátnőmnek, mire ő csak megingatta a fejét.

-Semmi baj, de miért sírsz?-kérdezte kedvesen és láttam, hogy nagyon nehezen bírja, hogy Tone itt sír előtte. Már csak az hiányzik, hogy ő is sírni kezdjen. Mit kezdenék én akkor két síró csajjal?

-Kidobott a vőlegényem!-mondta ki, mire Kend teljesen elképedt.

-Mekkora egy seggfej!-mondta, de még mindig ki fog akadva.-Semmi baj!-ölelte meg a zokogó lányt, majd beinvitálta a nappaliba és leültek a kanapéra dumálni. Addig pedig én a konyhába mentem és csak bámultam ki a fejemből. Talán ki fog akadni Kend ha megtudja, hogy miattam történt ez Toneval? Erre az egyszerű válasz az, hogy biztos. Nem várom azt a pillanatot, amikor megkérdezi, hogy miért történt. De biztos vagyok benne, hogy megfogja...

Kendall szemszöge

Ez most komoly? Tonet kidobták? Mekkora egy seggfej lehetett a barátja, ha már a vőlegénye volt és kidobja. Mondjuk lehet, hogy meg volt rá az oka, de akkor sem szép dolog. Beszéljék meg azt csá..nem kell ehhez ilyen kegyetlen szakítást csinálni, hogy a lány máshova meneküljön bánatában. Kíváncsi lennék, hogy miért dobta ki a srác? De inkább nem kérdezek rá, mert így is elég szar állapotban van. Sajnálom is őt, pedig azt hittem sose fogok ilyet érezni vele kapcsolatban. De úgy látszik megváltozott a véleményem róla. Vagy csak annyira a fellegekben járok most Eric miatt, hogy teljesen elment az eszem. Kedves volt, mivel bocsánatot is kért tőlem amiért olyan volt velem Osloban amilyen és ez már egy plusz pont nálam. Elhatároztam, hogy főzök neki egy jó meleg teát, ezért kimentem a konyhában és ott találtam a barátomat.

-Nem tudod miért dobta ki az a srác Tonet?-kérdeztem féloldalasan miközben feltettem a tea vizét főni. Először habozott és nem szólt semmit így ebből tudtam, hogy tudja mi történt.

-Megtudta, hogy viszonyunk volt Ibizán!-mondta ki végül majd nagyot nyelt. Felvontam a szemöldököm és össze szorítottam ajkaimat dühömben, kedvem lett volna csikorgatni a fogaimat, de inkább nem tettem meg. Mi a fenét képzel, hogy egy ilyen dolgot nem mond el nekem? Azt hittem vagyunk olyan jó viszonyban, hogy mindent elmondunk egymásnak?

-Oh...és én erről miért nem tudok?-kérdeztem kissé idegesen és kezeimet a csípőmre vágtam. Zavartan megsimította az állát és megrántotta a vállát, majd nagy levegőt vett.

-Nem volt róla szó, én pedig nem akartam felhozni!-mondta és tényleg sajnálatot láttam a szemeiben, de valamiért nem tudott most rám hatni.

-Eric, erről jogom lett volna tudni. Nem is értem miért nem mondtad el. Én is mindent rád zúdítok, te is ugyan úgy megtehetted volna, hogy elmondod!-ingattam meg a fejemet, majd dühösen elvettem két bögrét és teás flittereket tettem bele.

-Sajnálom, tudom, hogy el kellett volna mondanom!-mondta, mire én csak gúnyosan elmosolyodtam.

-És akkor miért nem mondtad?-fordultam vissza felé.

-Mert...-kezdte el túl gyorsan, mivel nem tudta befejezni.-...nem tudom!-ingatta meg a fejét.

-Azt hittem, hogy sokkal jobb viszonyban vagyunk ahhoz, hogy ilyesmiket elmondjuk egymásnak!-mondtam és fordultam volna el, de vissza fordított maga felé.

-Olyan viszonyban vagyunk, csak nem mertem elmondani, mert tudtam, hogy fájni fog neked!-fürkészte az arcomat, de én csak a földet bámultam. Nem akartam felnézni rá. Túl rosszul esett ez, ahhoz, hogy most egy bocsánat kérés után a nyakába vessem magam.

-Azt hiszed, hogy most ez így nem fáj? Csak mondom, hogy még rosszabb. Mert tudom, hogy titkolóztál előttem. Azt hitted, hogy soha nem fog kiderülni, vagy mi?-néztem fel a végén rá és szemeimben könnyek gyűltek. És az egyik könnycsepp végig szántotta az arcomat.

-Ne csináld ezt!-ingatta meg a fejét és arcomat megsimította.-Tudtam, hogy ki fog derülni, de azt hittem akkora már nem fog ennyire érdekelni. Tényleg sajnálom, nem akartalak megbántani, vagy fájdalmat okozni neked. És most ez nekem is nagyon rossz, mert tudom, hogy miattam könnyesek a szemeid. Sajnálom. Elmondhatatlanul sajnálom!-húzott magához a végén és megölelt. Legördültek az arcomon a könnycseppek, de arcomat a nyakába fúrtam és próbáltam vissza fojtani a többi könnyemet.

-Oké, már mindegy. Legalább most már ezt is tudom!-mondtam amikor elhúzódtam tőle, majd vissza fordultam a teák felé és kiöntöttem a vizet, majd bevittem Tonehoz és elkezdtünk beszélgetni teázás közben. Olyan volt, mint egy igazi tea parti és kivételesen, de jól éreztem magam vele és olyan dolgokat tudtam meg róla, amiket nem is gondoltam volna. Kicsit ő is feldobódott és nekem ez sokat számított, mivel senkit se szeretek sírni látni, mér azt se akit nagyon gyűlölök...