33. fejezet

Sziasztok drága olvasóim :)

Azt hittem hamarabb kész leszek a fejezettel, de nem így lett, ezért csak most tudom kitenni nektek. Én nem vagyok megelégedve vele, de most valahogy nem megy az írás...Remélem azért nektek tetszeni fog. Jó olvasást!

Puszi: Milly

33. fejezet: El innen...

– Oké, engem nem érdekel, hogy ki miatt tanult meg főzni. De az viszont igen, hogy ki volt az a fazon aki itt volt ma?-nézett rám Edin..-Mert biztos vagyok benne, hogy ismered!-könyökölt fel az asztalra.

– Tényleg erre én is kíváncsi vagyok!-mondta Eric, én pedig lehajtottam a fejem, majd nagy nehezen szólásra nyitottam a számat.

– Ewen...

– Ezt nem mondod komolyan?-akadt ki a nővérem és az asztal felé hajolt ezzel pedig elérte, hogy közelebb került hozzám, tekintetét pedig az enyémbe fúrta és várta a válaszomat.

– Az-az Ewen akire én gondolok?-kérdezett Eric is kissé ingerülten, mire rá kaptam a fejem..

– Igen ő volt az!-bólintottam a popsztárra, majd vissza a nővéremre.

– Az nem létezik!-ingatta meg a fejét Kylie és próbálta felfogni a helyzetet.-De hát ő börtönben van!-tette hozzá kissé hangosan.

– Úgy látszik kiengedték, vagy megszökött. Tőle kitelik!-vontam meg a vállam.

– Hogy engednének ki egy ilyen embert?-szólt bele Edin is végül a témába.

– Gondolom tette a jó fiút bent és szabadlábra helyezték néhány hétig vagy hónapig. De ez nem biztos!-néztem le a kezemre egy pillanatra, majd vissza a táncosra.

– Sejthettem volna, hogy ő az!-kezdte és megingatta a fejét, miközben üveges tekintettel bámult egy pontra.- Drew azért nem tett volna ilyet!-tette hozzá és kicsit vissza vett a hangjából végre, én pedig felvontam a szemöldököm.

– Biztos vagy te ebben? Mert szerintem ő is simán képes lenne rá ha olyan kedvében van!-könyököltem fel az asztalra és kezemmel megtámasztottam a fejemet.

– Jó, talán!-húzta el a száját.-Valamit kell csinálni ezekkel, hogy végre fogják vissza magukat!-ingatta meg a fejét Kylie és elmerengett a saját gondolataiban.

– Ezt úgy érted, hogy fel kéne jelenteni őket?-kérdeztem tőle, mire gyengén bólintott egyet.

– Az is egy megoldás lenne!-vonta meg a vállát és falatozni kezdett. Elhúztam a számat és én is gondolkozni kezdtem, hogy vajon mi lenne a jó terv. De nagyon magam se tudtam, mi lenne a tökéletes.

– Ha feljelentitek a GMB-t, akkor azzal nem csak Drewet és Ewent külditek sittre, hanem mindenkit!-mondta mellettem a popsztár, én pedig rá kaptam a tekintetem.-Gondolom nem akarjátok a beletaszítottakat is börtönbe küldeni, ők nem tehetnek arról, hogy oda kerültek!-nézett rám a végén gyönyörű barna tekintetével, én pedig csak megvontam a vállam.

– Miért van más ötleted?-kérdeztem halkan, mire elhúzta a száját.

– Csak annyi, hogy inkább ti kéne bevigyétek azt a két idiótát és akkor más nem lenne bajban!-mondta, én pedig a nővéremre néztem.

– Attól még Kend bajba van, simán bemártják és akkor tényleg beviszik!-nézett Ericre Kylie.

– Nem hiszem, hogy a bíróságon nekik fognak hinni!-mondta Eric, mire nővérem meg forgatta a szemét.

– Szerintem meg simán bemártják Kendet is és akkor baszhatjuk!-mosolygott rá gúnyosan, én pedig csettintettem egyet a bal kezemmel, mire rám figyeltek.

– Jó az ötlete!-mutattam Ericre, de normálisan még mindig gondolkoztam. – Drewék nem csak ölnek, de még pénz hamisítanak és drogot is termesztenek. Ez már legalább 5 évet jelenthet nekik és ha az még kiderül, hogy Ewen csak időszakosan van szabadlábra helyezve. Azzal nagy bajba kerül, mivel akkor nem hagyhatná el Amerikát!-mondtam, mire bólintottak.

– Igaz, de hogy akarod kideríteni, hogy megszökött-e vagy nem?-kérdezte Edin és szemöldökét húzogatta közben.

– Van néhány ismerősöm aki tud segíteni ebben!-mondtam, mire Kylie cinikusan felnevetett.

– Komolyan be akarsz menni a rendőrségre valakitől megtudakolni? Be fognak árulni Kend, vagy kirúgják őket!-flegmázott velem nővérem, én pedig csak legyintettem a kezemmel.

– Be fogok menni és Jeremytől mindent kiderítek, sőt még meg is fogom kérni, hogy segítsen nekünk!-mondtam és szempilláimat rebegtetni kezdtem, mire megvonta a vállát és megingatta a fejét. Tudom, hogy nem hisz bennem, de kicsit lehetne pozitívabb. – Kylie, csak jobban tudom a dolgokat mit te!-tettem hozzá, mire felhökkent.

– Miért vagy olyan biztos benne, hogy bele fog menni? Hm?-kérdezte, mire én elmosolyodtam.

– Mert már elég jól ismerem és tudom, hogy segíteni fog. Főként, hogy Drewről is szó van!-vontam meg a vállam. Tudom, hogy igazam van, és én hiszek abban, hogy menni fog. Jeremy ki nem állhatja Drewet, pedig csak egyszer találkoztak.-Menni fog. Hatan el fogjuk tudni intézni!-bólintottam, ő pedig elfintorodott.

– Remélem, hogy igazad lesz!-mondta a nővérem, majd felállt az asztaltól, nekem pedig tekintetem Alexre tévedt.

– Alex, te tudod miről beszélünk?-kérdeztem, mire kis habozás után, de bólintott.

– Igen, Edin elmondta a dolgokat!-vonta meg lazán a vállát, én pedig az említettre néztem.

– Szóval...elmondtad neki?-néztem rá kérdően, mire ő hátra törte az ujjait gyorsan, majd bólintott.

– Bocs, csak semmit nem értett sokszor abból amit dumálunk Erickel és ezért beavattam!-vonta meg a vállát. Most talán dühösnek kéne lennem, de nem vagyok. Mondjuk már az baromság, hogy szerencsétlen Alex előtt dumálták meg a dolgokat Erickel. Az biztos jó szar lehetett Alexnek.

– Nem baj, csak azért szólhattál volna!-mondtam neki, és össze szorítottam ajkaimat a végén. Hirtelen elkezdtem újra arra gondolni, hogy itt az éjszaka és remegni kezdtem, féltem az éjszakától, nem túl jó érzés, hogy már sötétedik és hamarosan az orromig se fogok tudni látni a szobámban. Ettől félek már egy jó ideje...az éjszakától, mert tudom jól, hogy ilyenkor sebezhető vagyok. Hirtelen lendülettel felálltam az asztaltól és Eric vállára tettem a kezeimet, amikor felnézett rám biccentettem a fejemmel, hogy jöjjön, mire bólintott és fel is állt az asztaltól.

– Kylie!-kiáltottam, mire ő felnézett a laptopjából.-Kösz!-mondtam, mire ő csak bólintott. Megfogtam a kezét Ericnek, majd húzni kezdtem. Felmentünk a szobámba és ahogy bementünk becsaptam az ajtót.

– Mi a baj?-fordult felém Eric és tekintetével fixírozta az arcomat. Előtte nem tudom eltitkolni azt, hogy van valami bajom. De az annyira furcsa nekem, hogy ilyen kevés idő alatt ennyire kiismert. Elképesztő...

– Nem akarok itt maradni!-ingattam meg a fejem és kiböktem közben a problémámat majd elmentem mellette, hogy kinézzek az ablakon.

– Miért?-kérdezte suttogva és kezeit a derekamra csúsztatta, állát pedig a vállamra tette. Annyira jól esett puha érintése és olyan kedvesen beszél velem, ez a legmegnyugtatóbb dolog, ami most történhet velem. Semmi mást nem akarok, csak Őt mellettem tudni.

– Csak nem akarok!-szöktek könnyek a szemembe. Megfordított lassan magával szemben, én pedig lehajtottam a fejem.

– Ez is kapcsolódik Ewenhez?-kérdezte, én pedig gyengén bólintottam.-Akkor mond el!-kérlelt halkan és homlokomra adott egy puszit. Sóhajtottam és felnéztem rá.

– Régen ilyenkor próbált meg megfullasztani meg ilyesmi és tudom, hogy ilyenkor sebezhető vagyok. Félek itt maradni!-mondtam, mire megsimogatta az arcomat.

– De én itt vagyok veled!-mondta, de én megingattam a fejemet és kibújtam kezei közül.

– Nem érzem magam biztonságban már itt. Tudom, hogy bármikor vissza jöhet és akkor talán végez velem!-fordultam vissza felé, miután el léptem néhányat el tőle.-Nem fogja ezt annyiba hagyni. Túl jól ismerem. Vissza fog jönni, érzem!-kezdtek el záporozni a könnyeim. Eric oda jött hozzám és megölelt, én pedig a vállába fúrtam az arcomat, karjaimat pedig a nyaka köré fontam.

– Ha ennyire nem szeretnél itt maradni, átmegyünk hozzám!– mondta és a hajamat simogatta megnyugtatás képen.

– Köszönöm!-mondtam, mire ő csak belecsókolt a nyakamba, én pedig haloványan elmosolyodtam.

– De mit fogunk mondani Edinéknek?-kérdezte és kissé elhúzta a száját, közben pedig gyengén eltoltam magamtól. Kezemmel megtöröltem az arcomat és megpróbáltam vissza fojtani a könnyeimet, kisebb nagyobb sikerrel, de sikerült is.

– Azt, hogy...-megakadtam és nagyot nyeltem, mivel fogalmam sincs, hogy mit kéne nekik mondani.

– Esetleg azt, hogy félsz és jobbnak látod ha elmegyünk?!-mondta, de én makacsan megingattam a fejem.

– Nem, ezt nem mondhatjuk!-ingattam tovább a fejemet, és közben gondolkoztam azon, hogy vajon mi legyen az a hazugság, amit beadunk nekik. Nem szép dolog hazudni, de néha muszáj. Még azoknak is akik fontosak nekünk.

– Miért nem?-kérdezte és megfogta a kezeimet.

– Mert irtó kínos ez nekem!-néztem fel barna íriszeibe.

– Ez baromság. Szerintem meg tök normális dolog az, hogy félsz. Ez lenne furcsa ha egy ilyen eset után nem félnél!-döntötte kicsit oldalra a fejét, én pedig megvontam a vállam.

– De gáz, mivel nem bírtam megvédeni magamat. Pedig nem 1 évet tanultam önvédelmet. És még annyira se voltam képes, hogy fenyegetés képen egy kés ragadjak magamhoz. Én csak ott álltam és vártam, hogy mi fog történni!-ingattam meg a fejemet, ő pedig közelebb lépett hozzám.

– Ne okold magadat. Lefagytál, megijedtél amikor megláttad, ez normális dolog. Nem tudtál volna mit csinálni, mert ő mégis csak Ewen. Amiket mondtál róla az arról árulkodik, hogy elég kemény fickó és a srácok is ezt állítják. Engem azért nem verne le, de te mégis csak nő vagy. Éppen ezért annyira szörnyű, hogy így neked esett, főképp, hogy nem ez az első alkalom!-simította meg az arcomat és elmosolyodott, én is megmosolyogtam amit mondott és élveztem közben puha érintését az arcomon.

– Igazad van!-mondtam és lehajtottam a fejemet.

– Mint mindig!-mondta és felnevetett, én pedig elmosolyodtam.-Nézz fel rám!-mondta és államat gyengéden felemelte, hogy ne tudjam megakadályozni azt, hogy bele nézzek a szemébe.-Mostantól mikor megkérdezem tőled, hogy, hogy vagy, nem azt szeretném hallani, hogy „jól”. Hanem az igazat, oké? Szeretném, ha mindent elmernél mondani nekem, mert bennem bízhatsz!- először pislogtam, majd utána gyengén bólintottam. Hogy lehetek ekkora mázlista? Egy ilyen tökéletes pasit szereztem magam mellé, aki nem csak jóképű, de nagyon kedves is és egyszerűen tökéletes.

– Oké!-válaszoltam és haloványan elmosolyodtam. Elengedett, én pedig leültem az ágyra és masszírozni kezdtem a halántékomat.-Fáj a fejem!-nyafogtam és felálltam, hogy keressek valami gyógyszert, de nem találtam.

– Hozzak gyógyszert?-kérdezte Eric, de megingattam a fejem.

– Nem kell!-néztem fel rá.-Össze pakolok néhány cuccot és mennyünk is!-mondtam, mire bólintott.

– Akkor én megyek és elmondom a többieknek lent!-mondta, én pedig lehajtottam a fejem egy pillanatra.-Ne kezd elölről!-emelte fel a fejemet és gyengéden megcsókolt.

– Köszönöm!-suttogtam és most én csókoltam meg, de hamar el is váltam tőle.

– Mit köszönsz?-kérdezte értetlenül, majd még egy puszit nyomott a számra.

– Azt, hogy mellettem vagy. És ennyire kedves vagy velem, na meg megértő!-mondtam neki, mire elmosolyodott. Kicsit nyálas amit mondtam neki, de ha ez az igazság akkor nem tudok mit csinálni.

– Mindig melletted leszek, és nekem ez normális dolog, hogy így bánok veled, te megérdemled!-mondta és hajamat hátra simította, majd újabb csókot kaptam tőle.-Na megyek!-mondta és ott hagyott és kacsintás után. Egy kis ideig még ott álltam egy helyben és felfogtam azt, hogy mi történik körülöttem. El se hiszem, hogy végre Eric az enyém, és bármikor megcsókolhatom. Vagyis nem bármikor, de a legtöbbször.

Ajkamhoz értem és elmosolyodtam, majd végül beugrándoztam a gardróbba és elő vettem a kis bőröndömet, amibe pakoltam bele a cuccokat. Csak néhány napi ruha, szóval még majd vissza kell jönnöm dolgokért. Amikor a ruhákkal meg ilyesmikkel kész voltam a laptopot tettem el, majd felkészülten inkább néhány fegyvert, valamint lőszert is magamhoz tettem. Utána már azon vettem észre magam, hogy Eric is vissza érkezett.

– Hogy fogadták?-kérdeztem, mire zsebre tette a kezeit.

– Egész jól. Edin megbízik bennem, Kylie pedig az orromra kötötte, hogy ha bármi bajod lesz azt én fogom bánni!-vonta meg a vállát édesen mosolyogva.

– Úgy se lesz semmi gond!-léptem el, és kezeimet nyaka köré fontam, majd megcsókoltam.

– Ezt én is remélem!-mondta amikor elváltunk egymástól és elmosolyodott.

– El is mentek?-kérdeztem, mire bólintott.

– Igen!-válaszolta és kezei a derekamon pihentek, miközben az én kezem tarkóját simogatta.

– Nem gondoltam volna, hogy itt hagyom ezt a lakást. Nagyon szerettem itt lakni, de most már nem érzem jól magam itt. Fojtogat az érzés ha arra gondolok, Ewenék tudják, hogy itt lakom!-néztem körül a szobámban, majd tekintetemet vissza vezettem Ericre.

– El fogod adni akkor?-kérdezte, mire bólintottam.

– Valószínűleg!-szorítottam össze ajkaimat, majd szorosan a popsztárhoz bújtam.

– Mehetünk?-kérdezte, én pedig elengedtem, majd körül néztem még a szobában és utána bólintottam.

– Igen!- sóhajtottam, mire eszembe jutott valami.-Én vezetek!-csillant fel a szemem mire bólintott.

– Te vezetsz, mivel nekem nincs itt a kocsim!-vonta meg a vállát. Tapsikoltam néhányat, majd megfogtuk a cuccokat.

Lent felkaptam a táskám és a kocsikulcsot, majd beüzemeltem a riasztót és utána bezártam a házat. Lementünk a garázsba ahol Eric bepakolta a csomagjaimat és utána be is pattantunk. Beindítottam a kocsit, majd gázt adtam és elindultunk.

Hamar oda is értünk és gyorsan ki szálltunk, majd a cuccaimmal bementünk Erichez. Jó érzés volt vissza térni, de egyben furcsa is, mivel utoljára a visszatérős bulin voltam itt, és az nem volt valami túl jó élmény.

– Gyere!-mondta, miután bementem a nappaliba. Felmentünk és lepakoltuk Eric szobájába a cuccaimat.

– Szóval veled fogok aludni?-néztem a popsztárra kérdően.

– Miért nem szeretnél?-kérdezte pajkosan mosolyogva. Ki ne szeretne vele aludni? Hülye kérdés...De ezt ő is jól tudja a mosolyából ítélve.

– Nem erről van szó!-mondtam, mire átsétált hozzám az ágy másik felére.

– Akkor?-kérdezte és kezeimet a nyakába akasztotta.

– Csak egy valamit kötök ki, hogy ha veled alszom!-mondtam, mire ő elkezdett himbálózni ide-oda. Olyan volt mintha lassúznánk, már csak a zene és a fények hiányoztak.

– Hajjaj, mond!-felnevettem, ő pedig megnyalta a száját.

– Nincs tapi az éjszaka!-mondtam, mire először csak elképedt, majd kissé felnevetett.

– Miket feltételezel te rólam!-hökkent fel és színésziesen elkomolyodott, én pedig elmosolyodtam rajta.

– Csak szólok előre!-vontam meg a vállam, mire kezét lecsúsztatta derekamról a fenekemre, én pedig vigyorogva felkiáltottam.

– Heej!-mondtam, majd elvettem a karjaimat nyakáról és elszökkentem mellette.-Most szóltam!-visítottam, mire ő felnevetett.

– Azt mondtad az éjszaka!-basszus már megint szarul mondtam.

– Nem tehetek róla, hogy nem bírok beszélni!-nevettem fel, erre ő közelebb jött és felkapott az ölébe, utána lefektetett az ágyra. – Eric!-suttogtam nyakába, amikor rám mászott.

– Nyugi!-mondta, majd megcsókolt.-Nem csinálok semmi rosszat!-tette hozzá és újra megcsókolt. De ez más volt. Így még soha sem csókolt meg senki. Szenvedélyes volt, de mégis gyengéd. Teljesen kikészülök ettől a sráctól...ő lesz a végzetem. Kezeimmel közre fogtam az arcát és próbáltam minél közelebb tartani magamhoz. Lábaimat a dereka köré fontam és csak élveztem ahogy szinte össze olvadunk. Egyik kezével pólóm alá nyúlt, a másikkal pedig a hajamba túrt. Játékosan bele haraptam az alsó ajkába, amin elmosolyodott és férfias morgás hagyta el száját. Egyik kezemet lecsúsztattam a mellkasára, majd fordítottam az álláspontot, mivel én kerültem felülre.

– Óóó szóval, te szeretsz felül lenni!-nevetett fel perverzen, én pedig csak megforgattam a szemem rajta.

– Eric!-megcsókoltam, majd legördültem róla, és felültem az ágy szélén.

– Imádom, ahogy kimondod a nevem!-feküdt még mindig úgy ahogy ott hagytam, csak félem fordította a fejét.

– Perverz vagy!-mondtam kissé elmosolyodva.

– Te meg gonosz!– mondta, én pedig egyik kezemet a mellkasomra tettem és színésziesen eltátottam a számat. Fejét kicsit felemelte és rám mosolygott.

– Nem vagyok az!-mondtam és felálltam az ágyról.

– Látod, én se vagyok perverz!-mondta, amin elmosolyodtam, majd kivettem a laptopomat a táskájából és bekapcsoltam.

– Csak egy kicsit!-mormoltam az orrom alatt, de szerencsére nem hallotta ezt.

– Mit csinálsz?-ült fel és én is vissza ültem az ágy szélére.

– Csak megnézek valamit!-mondtam, mire kérdően nézett rám.-Rá keresek az egyik raktárra!-vontam meg a vállam, mire ő még jobban értetlenné vált. – Ooh Eric, nem fogom elmagyarázni!-forgattam meg a szememet, majd vissza néztem a laptopba és beírtam az Uppsalaban lévő címet. Kiadott róla néhány képet, de azt nem írta, hogy kinek a tulajdonában áll. Sejtettem, Drewék nem fizetnek érte, de mégis ott termesztik a marihuánát, meg persze a pénzt is ott hamisítják.

– És ezzel most mire mentél?-kérdezte a hátam mögül Eric, mire én elhúztam a számat.

– Biztos vagyok benne, hogy ott vannak!-mondtam és még mindig a címet néztem nagyra tágult szemekkel.

– Ott akarod őket megkeresni ugye?!-bólintottam, és kiléptem a keresőből, majd lecsuktam a laptopot.-És mikor?-kérdezte, mire én hátra néztem rá.

– Nem olyan hamar, mint amire számítanak. 1-2 hét múlva, talán még később. Akkor már azt fogják hinni nem érdekelnek és nem fogom keresni őket. Mert tudják jól, hogy általában 3-4 napon belül fel szoktam keresni őket, hacsak nincs megszabva az, hogy mikor kell!-mondtam, mire össze szűkítette a szemeit.

– Miért 3-4 napon belül?-túrt a hajába és megigazította, pedig az előtt is tökéletesen állt.

– Azért, mert a 3 a szerencse számom, de néha hosszabb idő kell!-mondtam és megfordultam vele szembe.

– Jó tudni, ezt is megtudtam rólad!-mosolyodott el. Kezdtem azt érezni, hogy fáradt vagyok és szemeimet már alig tudtam nyitva tartani, ezért elmentem zuhanyozni és utánam Eric is. Amikor mind a ketten kész lettünk már éjfél is elmúlt, de nem bírtam lecsukni a szememet és kimen.

– Min gondolkodsz?-kérdezte rekedtes, fáradt hangon Eric, én pedig felnéztem az arcára, igaz a sötét miatt nem láttam sokat, de szemei most is kitűntek a sötétből, úgy csillogtak.

– Nem gondolkozom inkább dühös vagyok, hogy nem bírok aludni!-mondtam, mire ő kezét derekamra tette és elkezdett simogatni a környékét.-Énekelj nekem!-mondtam, mire felnevetett.

– Komolyan?-kérdezte, mire én csak „ühhüm”-mel válaszoltam. Kicsit megköszörülte a torkát, majd elkezdte énekelni a Break Of Dawn-t. Annyira fantasztikus volt élőben hallani a hangját, valamiért amikor énekel érzem azt, hogy neki ez nem megterhelő dolog. Neki ez annyira könnyedén megy, kisujjból kirázza az egész éneklés dolgot. A magas hangokat is teljesen tisztán kiénekelte még így is, pedig az ember azt hinné így sokkal nehezebb. De neki meg se kottyant. Hangja erőteljesen járta át az egész szobát, de mégis gyengéden simogatta a lelkemet. És a dalszöveg...gyönyörű.

Mire feleszméltem befejeződött a dal, én pedig szomorúan öleltem át Ericet amennyire lehetett és kezemet a mellkasára helyeztem, ami süllyedt és emelkedett a kezem alatt.

– Most már tényleg jó éjszakát!-puszilta meg a homlokomat.

– Jó éjt!-válaszoltam és egy puszit adtam a nyakára. Fejemet a vállára tettem, ő pedig a sajátját támasztotta az enyémnek. Annyit merengtem a tehetségéről meg a történt dolgokról, hogy a végén az álom magával ragadott...

Másnap 09:34

Reggel a nap sugarai cirógatták az arcomat és ezt még talán élveztem is volna, de a szememet majdnem kiégette, ezért nem volt túl kellemes érzés. Fordultam egyet és a fejemre húztam a paplant, csak kicsit nagyot pördültem. Éreztem, hogy le fogok esni az ágyról, de olyan kómás állapotban voltam, hogy inkább hagytam, hogy a földre érkezzek. Végül lassan leérkeztem és a fejemet bevertem kissé, ami egy nagyobbat koppant is.

– A kurva életbe!-szitkozódtam halkan és felültem törökülésbe. Csak ültem a földön egy ideig és még nagyon fáradtnak éreztem magam. Feltápászkodtam és az órára pillantottam...basszus még korán van. Épp vissza feküdtem volna, amikor eszembe jutott, hogy hol is vagyok és megpillantottam a békésen szuszogó Ericet. Olyan édes volt. Furcsa, hogy nem kelt fel az én kis műsoromra, de ennek én csak örülök. Óvatosan vissza másztam Eric mellé, és felé fordulva csodáltam tökéletes arcát. Rögtön kipattant az álom a szememből és egyáltalán nem éreztem álmosnak magam.

– Tudod milyen idegesítő, hogy nézel?-szólalt meg hirtelen rekedt hangon, én pedig elmosolyodtam.

– Nem!-mondtam, mire egyik szemével hunyorogni kezdett.

– Majd holnap reggel én fogom ezt eljátszani veled és akkor megtudod!-mondta, mire bólintottam.

– Jó, engem úgy se fog idegesíteni!-mosolyodtam el.-Egyébként mióta vagy fent?-kérdeztem, mire elmosolyodott és kinyitotta normálisan a szemét.

– Amióta leestél az ágyról!-nevetett fel, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.

– Jól van na, biztos veled is megtörtént már!-vontam meg a vállam és még mindig vigyorogtam.

– Jó, az én esetem durvább volt!-mondta, mire én kíváncsi lettem, de nagyon.

– Miért, mit csináltál?-kezdtem el kíváncsiskodni.

– Hát ahogy leestem magammal húztam az éjjeli szekrényt is, amit volt egy pohár narancslé is és az is rám borult az asztallal együtt!-húzta el a száját, én pedig felnevettem.

– Ez tényleg durvább!-biccentettem a fejemmel.

– Mennyi az idő?-kérdezte Eric, én pedig megvontam a vállam.

– Háromnegyed 10 körül!-mondtam, ő pedig elmosolyodott.

– Korán van. Sok időnk van még!-mondta és már épp megcsókolt volna, amikor elhúzódtam tőle és felkeltem az ágyból.

– Nincs sok időnk mivel bemegyünk a rendőrségre!-néztem vissza a popsztárra, aki ledöbbenten támaszkodott az ágyon.

– Ooh, ahhoz a Jeremy gyerekhez akarsz bemenni?-kérdezte elfintorogva, én pedig bólintottam.

– Igen, de ne vágj ilyen képet. Jó fej srác!-vontam meg a vállam, ő pedig megforgatta a szemét és az ágy szélére ült.

– Már most tudom, hogy nem fogom bírni!-mondta és az ölébe húzott. Nevetve, de végül hagytam magam és lovaglóülésben a csípőjére ültem.-Tényleg, ezt tegnap nem kérdeztem!-kezdte, mire én éretlenül meredtem rá és kezeimmel a nyakát fogtam körül.

– Mit?-kérdeztem, mire ő elmosolyodott.

– Készen állsz, hogy a barátnőm legyél?-kérdezte könnyedén és a végén kicsit elhúzta a száját. Elmosolyodtam majd oldalra néztem.

– Ha most választ adnák erre, talán azt hinnéd megint, hogy csak a helyzet miatt van így. Csak azért, mert szükségem van valaki támaszra. Szóval inkább ezt kérdezd meg egy olyan pillanatban majd, amikor nem leszek ilyen állapotban!-néztem vissza rá.-De remélem nem haragszol e miatt?!-kérdeztem, mire megingatta a fejét.

– Megértem, és így legalább biztosabb lesz a válaszod!-mondta, én pedig elmosolyodtam.-De egy csókot azért kérek!-vonta meg a vállát és közelebb hajolt hozzám, én pedig mosolyogva ajkaira hajoltam és gyengéden megcsókoltam. Kicsit bele harapott az alsó ajkamba, mire én elmosolyodtam és eldöntöttem az ágyon, csak azért, hogy kicsit szórakozzak vele. Kezemet végig húztam a mellkasán és nem váltam el ajkaitól. Hamar fordult a kocka, mivel amilyen gyorsan úgymond „letepertem”, olyan gyorsan került ő fölém és átvette az irányítást.

– Én vagyok a főnök!-zihálta édesen mosolyogva, amikor elvált ajkaimtól.

– Mennünk kell!-néztem sötétbarna íriszeibe.

– Ajj ne már, olyan hangulat gyilkoló vagy!-fúrta arcát a vállamba és elkezdte apró csókokkal behinteni a nyakamat.

– El akarom még intézni ma ezt és utána nincs dolgom!-mondtam és Eric végre abba hagyta a nyakam csókolgatását.

– Megígéred?-gördült le rólam és a kisujját tartotta felém.

– Megígérem, de neked is csomó dolgot van tudom jól!-mondtam és én is feltartottam a kisujjamat, majd össze kulcsoltuk azokat.

– Hidd el szakítok időt rád!-csókolt meg.

– Ennek nagyon örülök, de most készülődjünk!-mondtam, mire sóhajtott és színésziesen megforgatta a szemeit.

– Oké!-mondta, majd végül mind a ketten lemásztunk az ágyról. Míg Eric elment zuhanyozni, igaz nehezen vettem rá, hogy nélkülem mennyen, de végül bele ment és én megágyaztam. Kiválasztottam az elhozott ruháim közül a mai cuccaimat. Eric hamar kész lett és én váltottam őt. Gyors zuhanyzás után magamra kaptam a világosbarna csőnadrágomat, a fehér pulcsimat és a krém színű magassarkúmat. Hajamat csak simán kifésültem és egy gyenge sminket tettem fel. Világosbarna szemhéjpúdert, fekete szempilla spirált és szemceruzát, illetve egy kis barack színű szájfényt tettem ajkaimra. És már kész is voltam. Betettem a tollas fülbevalómat, majd kimentem a fürdőből.

-Wow, jól nézel ki!-dicsért meg Eric, aki felnézett a telefonjából. Felpattant és oda jött hozzám.

– Köszi!-adtam ajkára egy puszit, majd felkaptam a táskámat, amibe bele rejtettem egy kalibert és be is zártam a táskám.-Mennyünk!-biccentettem a fejemmel, mire bólintott. Hamar lementünk és most inkább Eric kocsijával mentünk.

Az ő vezetésével hamar oda értünk és leparkolt a logó alá. De rég jártam itt, arra viszont emlékszem, hogy akkor én is itt parkoltam le. Mély levegőt vettem és most az egyszer megvártam míg Eric nyitja ki az ajtót, de ez is csak véletlenül történt, mivel elmerengtem a gondolataimban. Eric bezárta a kocsit, majd bele karoltam és megindultunk a bejárat felé.

– Baszki de hideg van!-dörzsöltem meg a karomat.

– Hát és még milyen hideg lesz!-mondta a popsztár.-Majd elmenekülünk valahova!-nézett rám, mire én bólintottam, de a szél bele fújta a hajamat az arcomba.

– Hülye szél!-tűrtem idegesen a fülem mögé a hajam, amit Eric csak megmosolygott, majd végre bementünk az őrsre.

– Na hey!-köszönt Annabel, akit már megint recepciós ként találok.

– Szia, mi van recepciós lettél?-kérdeztem, mire ő megforgatta a szemét.

– Ne is mond Havvyer nincs és helyette engem tettek be. De te mit keresel itt? Mit csináltál már megint?-kérdezgetett, majd tekintete a popsztárra tévedt.-Vagy esetleg Mr. Saade csinált valamit?-kérdezte pajkos mosollyal az arcán, amikor Ericre nézett, de ő higgadtan megingatta a fejét.

– Nem, nem csináltunk semmi, csak Jeremyhez jöttünk. Bent van?-kérdeztem, mire megnézte a beosztást.

– Szerencséd van, mert bent van. Tudod jól hol van a labor szóval ott meg is találjátok!-mosolygott kedvesen ránk.

– Köszi!-mondtam, majd megindultunk a lépcsőn fel a másodikra. Körül néztem, hogy nincs-e senki olyan a közelben, de teljesen kihaltnak találtam a folyosót. Óvatosan benyitottam az üvegajtón, mire Jeremy rögtön rám nézett. Először éretlenül meredt rám, én pedig elmosolyodtam.

– Hát te?-kérdezte, miközben levette a fehér gumikesztyűjét és letette az asztalra. Bementünk a helységbe és mivel senki nem volt ott, így nyugodtak lehettünk.

– Hozzád jöttem!-vontam meg a vállam, mire bólintott.

– Na nem mondod!-jött oda mosolyogva és megölelt, majd Erickel kezet fogtak.-Szóval, miben segíthetek?-ültünk le.-Mit csináltál?-kérdezgetett, de én csak megforgattam a szemem.

– Én semmit viszont...Ewen meglátogatott a tegnap!-mondtam, mire meglepődve húzogatni kezdte szemöldökét

– Ahha, így már kapiskálom mit szeretnél!-mondta és oda sétált a a géphez ahol rá keresett Ewenre. – Furcsa módon nem megszökött, hanem kiengedték a példás magaviselete miatt!-jött vissza hozzánk én ajkait lebiggyesztette ezzel is azt kifejezve, hogy nem érti, hogy lehetséges, de én se értem.

– Pont őt, eléggé félre ismerték. Na mindegy, a lényeg, hogy tegnap megint bántalmazott, de ez annyira nem érdekes. Inkább az, hogy Drewhez jött aki az én tudtommal még Washingtonban van, de úgy látszik ez nem olyan biztos. És szerintem Uppsalaban vannak a raktárban. Kéne tőled néhány jó trükk meg ilyesmi amivel el tudnánk kapni!-húztam el a számat, ő pedig csak bólintott. Ezt annak veszem, hogy bele egyezett abba, hogy velünk együtt működjön.

– Abból amit mondtál azt szűrtem ki, hogy be akarod hozni ide!-nézett rám és felvonta a szemöldökét válaszra várva, én bólintottam, mire ő folytatta.-Oké, hozd be a tegnapi ruháidat, amihez hozzá érhetett és tudod elvégzek néhány szokásos dolgot. Keresek DNS mintát, meg persze ujjlenyomat. A kezeddel is ő tette ezt?-nézett rá a lilás-zöldes kezemre, ami már sokkal jobban nézett ki, mint tegnap.

– Igen!-sóhajtottam és kissé felemeltem a combomról a kezemet.

– Ezen kívül még hol bántott?-kérdezte és írni kezdte egy jegyzetfüzetbe a dolgokat.

– A nyakamon és az arcomon!-mondtam neki, de nem néztem fel rá. Szégyen volt, hogy be kell valljam pont neki ezeket, pedig ő az egyik olyan ember aki mindig az állította, hogyha a világ vége jönne én azt is elhalasztanám. Hát ezt mindig is kicsit durvának gondoltam, de most, hogy ez megtörtént még a lehetetlennél is lehetetlenebb, hogy erre képes lennék.

– Oké, akkor megengeded, hogy lefényképezzem?-húzta el a száját, én pedig egy aprót bólintottam.-Csak azért kell mert ez bizonyíték!-tette hozzá, én pedig idő közben felálltam és az egyik falnál gyorsan meg is csinálta a képeket. Feltette a gépjére a képeket, majd felírta ezeket is a pappírjára.-Gondolom ez titkos hadművelet!-nézett fel rám gyanakvóan.

– Igen, szóval szeretném ha senkinek se mondanád el!-mondta, mire megdörzsölte az állát és kissé megingatta a fejét.

– Csak azért teszem meg mert rólad van szó. Tudod jól, hogy e miatt kirúghatnak!-nézett rám kőkemény tekintetével, én pedig bólintottam.

– Tudom, de nem fogják megtudni. Hatan vagyunk benne ebben és megmerek rá esküdni, hogy senki se fog bemártani!-mondtam neki halál komolyan.

– Rendben!-tekintetét vissza vezette a pappírra és jegyzetelt néhány dolgot. – Ash benne van?-nézett fel rám egy pillanatra.

– Nem, és szeretném ha te is titokban tartanád előtte!-mondtam, mire ő kiakadt.

– Mi?-ugrott egy oktávot fel a hangja, mire én ujjamat a szám elé tettem, hogy hallgasson el.-Mi az, hogy nincs benne? Tudod te, hogy mit csinálsz? Nélküle elég nehéz lesz ezt megcsinálni!-vette halkabbra a hangját, de még mindig ki volt akadva rám, de engem ez nem érdekelt és teljesen komoly maradtam ugyan azzal a póker arccal, mint amivel eddig voltam.

– Tudom, hogy mihez vállalkoztam. Asht nem akarom bele vonni ebbe a helyzetbe, mert képes olyan dolgokra az elmúlt időbe, amiket nagyon szeretnék elkerülni!-mondtam neki, mire ő nagyot sóhajtott és először megingatta a fejét, majd bele túrt a hajába és bólintott.

– Oké, de ha ezt megtudja nagyon kész lesz!-engedte le a kezét.

– Tudom, de most muszáj nélküle elintéznünk ezt!-fúrtam tekintetem az övébe.

– Elismerem, hogy igazad van, szóval benne vagyok. Kapjuk el azt a kibaszott két idiótát és tüntessük el őket innen!-mondta és pajkosan elmosolyodott.

– Egyetértek!-döntöttem meg egy kicsit a fejemet.-Majd még jövök, de most mennünk kell!-álltunk fel Erickel. – De tudod, ez mind titok és létszíves szerezz néhány kelleni való cuccot!-tettem hozzá, ő pedig bólintott.

– Bent maradok munka után és akkor megpróbálok mindent elintézni!-mondta, majd gyorsan megöleltem és már mentünk is. Lent gyorsan elköszöntünk Annabeltől, majd gyorsan a kocsihoz siettünk.

– Nem színpatikus nekem ez a csávó!-nézett rám Eric, mire én megforgattam a szemem.

– Ne csináld már ezt, ő jó fej. Megbízhatunk benne tudom jól, rég óta ismerem. Ő az egyik legalkalmasabb ember, akit erre megkérhetek, szóval ezért gondoltam rögtön rá!-néztem rá és megsimítottam az arcát.

– Ha te mondod!-vonta meg a vállát és beindította a kocsit. Hamar haza értünk, vagyis Erichez. Udvariasan kinyitotta nekem az ajtót és segített kiszállni, majd bementünk a házba. – Mit tervezel a délutánra?-kérdezte, miközben én a konyha pultra letettem a táskámat, majd vissza fordultam felé.

– Nem tudom még!-gondolkoztam el.-Talán elmegyek a lányokkal valahova!-mondtam és közben a pólóját igazgattam, majd felnéztem a csillogó szemébe.

– Csak azért kérdezem, mert nekem nemsokára táncpróbám lesz!-húzta el a száját, én pedig értettem a célzást. Nem akar itthon hagyni és meg is értem.

– Mindjárt beszélek Kylieval és kitalálunk majd valamit!-mondtam, majd egy lágy csókot leheltem ajkaira. Vissza fordultam a táskám felé és kikerestem a telefonomat. Besétáltam a nappaliba és a fülemhez emeltem a telefont.

Szerencsére hamar letudtam a telefon beszélgetést és megbeszéltem nővéremmel, hogy elmegyünk manikűröshöz és Ashleyt is lehívjuk. Nem akarom, hogy azt higgye haragszom rá, vagy bármi ilyesmi. Ő képes magának bemagyarázni ilyen dolgokat, szóval jobb, hogy ha most ő is jön velünk. Ashleyvel kicsit hosszabb ideig beszéltünk, de közben már Kylie fel is vette kocsival így lerakta. Egy kis időt még várni kellett arra, hogy megérkezzenek hozzánk, de én úgy is el voltam merengve a saját gondolataimban....