Sajnálom...

Drága (még megmaradt) olvasóim!

Tudom, hogy nagyon-nagyon régen jelentkeztem. Őszintén sajnálom. Higgyétek el nekem...Valamiért mostanában minden annyira megváltozott az életemben...rossz és jó értelemben is, hogy nincs semmire se időm, így az írásra se. Ez borzasztóan bánt, főképp azért, mert amikor volt időm, akkor a rossz hangulatom akadályozott meg abban, hogy írjak.

DE mivel most vagyunk a téli szünet közepén, megpróbálom elképesztő gyors módon behozni a lemaradásomat és amilyen hamar csak tudok publikálok új fejezetet. 

Remélem még vannak olyanok, akiket érdekel Kendall és Eric története. Nem ígérhetem azt, hogy most hétvégén már új résszel jelentkezem, de január első hetében elképzeléseim szerint, már készen leszek és akkor már bárki olvashatja az új részt.

Nagyon hálás vagyok azoknak akik itt maradtak és olvasni fogják tovább a történetemet és nagyon szépen köszönöm a +6200 megtekintést. Elképesztőek vagytok!

Mindenkinek nagyon Boldog és békés karácsonyi ünnepeket kívánok, így kicsit utólag is és ha addig nem jelentkeznék akkor előre is Boldog új évet!

U.i.: Imádlak titeket!!!!

Puszi: Milly

42. fejezet

Sziasztok drága olvasóim!

Itt is vagyok az új résszel. Nem tudok hozzá fűzni semmit, viszont nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Tudom, hogy ezt a részt is nagyon későn hozom, de se lelkileg, se pedig fizikailag nem vagyok valami jól. Ezek mellett pedig állandóan tanulnom kell a felvételi miatt, így nem jut időm az írásra. Sokszor megfordult a fejemben, hogy talán hagynom kéne egy kicsit a blogot, de nincs szívem hozzá, mert annyi tervem van még, és nagyon igyekszem, hogy ezek megvalósuljanak. Nagyon siettem ezzel a résszel, ezért lehet, hogy van benne több helyesírási hiba, ezért bocsánatot kérek, de remélem ettől még tetszeni fog nektek.

Jó Olvasását!

Puszi: Milly

42. fejezet: Minden rosszra fordul...

Már a limuzinban ülünk, vagy fél órája és hamarosan megérkezünk a helyszínre. Nem várom azt, hogy pózolgassak se azt, hogy más embereknek jó pofizzak. Főképp, hogy ezután egy számomra mos sokkal fontosabb helyen kell legyek 11-re. Ami azt jelenti, hogy legkésőbb 10-kor le kell lépjek a buliról. 
És meg is éreztünk. Hallottam az üvöltöző embereket, meg láttam a vakuk villogását, amik átszűrődtek a sötétített ablakon. Nemsokára nekem is ott kell állnom. A sofőr megállt és kinyitotta az ajtót. Először Eric szállt ki, aki segített Kylienak, majd pedig nagy levegőt vettem és kézfejemet Eric kezébe csúsztattam. Amint kiszálltam egy mosolyt erőltettem az arcomra, majd Jennel futottunk össze. Nemsokára pedig én következek, hogy a fotósok elé álljak. Egy gyors smink és haj ellenőrzés után, mi is mentem a villogó vakukhoz, amik teljesen elvakítottak. Azt hallottam, hogy minden felől a nevemet kiabálják. Próbáltam úgy mozogni, hogy mindenki elkapjon legalább egy jó fotót, majd lassan tovább álltam. Néhány újságírónak kellett a kérdéseire válaszolnom, majd utána vissza keveredtem Ericékhez. 
Gyorsan bele karoltam, majd bementünk az épületbe, ahol rögtön pezsgővel kínáltak minket. Mind a hárman elvettünk egy-egy pohárral, majd bent próbáltunk szóba eredni mindenkivel. Sok dicsérő szavat kaptam, amik nagyon jól estek. De nem nagyon tudtam arra gondolni, hogy milyen kedvesek. Egyre jobban vártam már azt a pillanatot, amikor leléphetek.
-Nyugodj egy kicsit meg!-fordult felém Eric, mire én oldalra néztem és a zakóját fogtam meg szorosan mindkét kezemmel.
-Nem olyan könnyű az nekem!-néztem végül rá, de ő elfordította a fejét, majd rám kapta és ezt súgta  "menned kell". Értetlenül össze ráncoltam a homlokomat, de nem foglalkoztam vele.

A Genlux magazin szerkesztője szólított meg és felhívott a színpadra, hogy mondjak néhány szót. Hát, amikor meghallottam szó szerint megakadt a torkomon az az egy korty pezsgő, amivel megpróbálkoztam. Aggodalmasan Jen-re néztem, aki csak biztatóan rám mosolygott. Nem készültem beszéddel, de mivel mindenki rám várt ezért gyorsan fellépkedtem a néhány lépcsőn, és a szerkesztő hölgy mellett találtam magam. Gyorsan megpróbáltam valamit össze szedni a fejemben, amit mondhatok, majd a kezembe nyomták mikrofont. Tekintetemmel a többiekre néztem, akik mind egy mosolyt küldtek felém.

-Először is nagyon köszönöm, hogy ennyien itt vagytok, sokat jelent számomra. Valamit köszönöm mindenkinek, hogy támogat a modellkedésben. Fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt, a magazin miatt és szerintem nagyon jól sikerült minden kép. Remélem, hogy mindenki nagyon jól fogja érezni magát, és további jó szórakozást!-életem legszörnyűbb beszéde, de legalább túl vagyok rajta. Ahogy le értem kicsit morcosan, de oda mentem a többiekhez, akik egy kis pálmánál álltak. Rögtön rá borítottam a maradék pezsgőmet, amin nagyot néztek.-Ne nézzetek így rám, nem fogok kedvezni Ewennek azzal, hogy iszok!-mondtam, majd egy mellettem elhaladó pincér tálcájára helyeztem az üres poharat.
-Nemsokára fél 10, valahogy majd ki kell jutnunk innen!-mondta nővérem és közben lassan kortyolgatta a pezsgőjét, és a semmibe bámult.
-Szerintem senki se fogja észre venni, hogy leléptünk!-mondtam és közben az emberek között vezettem végig a tekintetem, mintha keresnék valakit, de igazából senkit, csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy senki se figyel, vagy hallgat ki minket.
-Nemsokára mindenki be lesz rúgva!-mondta nővérem, mire én felvontam a szemöldökömet.
-Ez nem Amerika Ky, itt nem olyanok az emberek!-mondtam és végül felé fordultam.
-Még jó!-mondta, majd legördítette az utolsó kortyot a poharából és letette a közeli asztalra.-Szerintem szedjük össze Jen-t és mennyünk, még át kell menni Erichez is, hogy átöltözz!-nézett rám, amire bólintottam beleegyezés képen. Megkerestük Jen-t és szaporán szedni kezdtük a lábunkat kifele. Hamar bepattantunk a limóba, ami egészen a mostani otthonomig vitt. Ott mindenki kiszállt kivéve Jen-t, sok sikert kívánt nekem, majd el is mentek. Gyorsan bevágtattam a hálóba ahova elő készítettem egy fekete hasvillantós rövid ujjút, egy farmer rövid nadrágot, egy napszemüveget, valamint egy bakancsot. Gyorsan felvettem, majd egy fekete harisnyakötőt felhúztam a combom közepéig, hogy eltakarja a nadrág. Majd bele akasztottam egy military kést. Eric persze pont ekkor kellett bejöjjön.
-Nyugi, csak a védelem szempontjából!-mondtam, majd felkaptam a táskámat.
-Azt nagyon remélem!-mondta, majd oda jött és szenvedélyesen megcsókolt. Ebbe volt féltés, aggodalom és szeretet egyben, mind éreztem.
-Ne parázz, minden rendben lesz!-mondtam, majd kézen ragadtam és kimentünk a nappaliba. Elköszöntem Kylietől is majd az ajtóhoz indultam, de előtte egy mély lélegzetet vettem. Muszáj megcsinálnom...

Eric szemszöge

Még csak néhány perce ment el, de már aggódok. Mi van ha megint bántja az az elvetemült? Ha elrabolja valaki? Vagy bedrogozzák? Istenem, annyi szörnyű dolog jutott az eszembe, de próbáltam minden elhessegetni. Kendall vigyázni fog magára, és szembe fog szállni bárkivel, aki neki rosszat akar. Igen, pontosan, ez fog történni! Az biztos, hogy az éjszaka semmit nem fogok aludni. Kylie idegesen rázta a lábát, amivel komolyan az idegeimre megy. Rajta is látszik, hogy irtóra fél attól, hogy mi fog következi. Tenyerébe temette többször is az arcát és próbált mély levegőt venni, hogy nyugtassa magát.
-Ky, ne aggódj!-mondtam halkan, mire rám nézett.
-Ezt úgy mondod, mintha te nem aggódnál!-felelte nekem, majd tekintetét vissza vezette a padlóra.-Oké, én ez nem bírom, kell egy nyugtató!-állt fel és kiment a konyhába.-Attól legalább kidőlök!-nevetett fel kínosan. Halkan mondta az utolsó mondatot, gondolom azt gondolja, hogy nem hallottam. Ebben nagyot téved.
-Csak egyet!-mondtam és átnéztem a kanapé felett így pont láttam a lány, aki a kezébe öntött, vagy 5 darab kapszulát. Tudtam, hogy ezt akarja. Egy halk "jól van" után vissza tette a nagy részét és felém mutatta az egyetlen gyógyszert, amit hamarosan le is nyelt.
-Egy nap ki fog készíteni Kendall!-ült vissza a helyére és közben a vizét iszogatta. Nem értem, hogy nem látja, hogy rohadtul nincs kedvem vele beszélgetni. Értem én, hogy ki van akadva, de magával beszélgessen most egy kicsit. Ha őt Kend, akkor engem meg ő fog kikészíteni egy nap, ebben biztos vagyok...

Kendall szemszöge

Amikor megálltam megálltam a raktár előtt ismerős érzés fogott el. A nyomrom görcsbe szorult és a szívem gyorsabban kezdett el verni, úgy, hogy majd kiszakadt a mellkasomból. A nagy épület eléggé lerombolt, na meg régi, de pont ezért felel meg nekik. Még soha se buktak le. Leparkoltam egy kis utcában, majd gyorsan kiszálltam a kocsiból. Megkerültem az épületet és a hátsóbejáraton mentem be. Felmentem a lépcsőn, majd a vasajtón ököllel dörömböltem néhányat. Egy kicsit várnom kellett, majd végül kinyitotta nekem az ajtót.
-Látom nem felejtetted el, hogy kell öltözni!-mondta és közben kajánul vigyorgott rám.
-Hagyj békén!-toltam el magam elől. Becsukta az ajtót, majd bezárta és utána előttem elindult. Az egyik csaj aki mellett elmentünk szinte rám köpött, vagyis úgy nézett rám. A mellette ülő pedig épp vénásan adta be magának a cuccot. Szó szerint rosszul lettem a látványtól, ahogy a tűt a vénájába nyomta. Wááhh, kiráz a hideg is tőle. Gyorsan el is kaptam a tekintetemet róla és inkább ez előttem haladó srác izmos hátát kezdtem el tanulmányozni. Jó sokat edzhet mostanában az biztos, nincs rossz kondiban. 
Végül megérkeztünk és benyitott az ajtón. Ewen ült kényelmesen a székében, de amint meglátott levette a lábait az asztalról, felállt és oda jött hozzám.
-Ismered a dörgés!-mondta kissé felnevetve, majd oldalra fordította kicsit a fejét, mintha új szögből akarna tanulmányozni. Megforgattam a szememet, majd leültem a kanapéra. 
-Mit kell csinálnom? És hol van Ashley?-tettem fel már elsőre két kérdést is. Ewen lassan vissza ment a székéhez, majd beleült és az asztalra könyökölt.
-Jön egy haverom, talán még ismered is. Neki kéne eladnod 120 gramm marihuánát olyan 4-6 ezer koronáért. Majd jön egy csávó aki hoz 340 gramm kokót és kéne vele üzletelj egy kicsit, hogy ne kelljen adni neki 10 ezer dolcsit. Asszem ennyi lesz!-mondta, mire én húzogatni kezdtem a szemöldököm.
-Nagyon drogos hangulatban vagy mostanában, jól mehet az üzlet!-feleltem ezt, mivel tudja jól úgy is megcsinálom, ha itt van az akiért jöttem.
-A szöszi az egyik fenti szobában van, ha megcsináltad a feladatokat lehozatom ide és viheted is!-könyökölt a kartámaszára, én pedig bólintottam.
-Nincs átverés ugye?-kérdeztem, mire megingatta a fejét.
-Most az egyszer hihetsz nekem!-mosolyodott el féloldalasan. Biztos lehet benne, hogy csak most hiszek neki.
-Mikorra jön a csávó?-kérdeztem, mire az órájára lesett.
-5 perc múlva itt van, szóval ki is mehetnél már!-mondta és az asztalon átcsúsztatta a drogot. Felkaptam, majd a szememre tettem a napszemüveget és megindultam ki. Gyorsan kijutottam oda ahol mindig árulnak, össze is futottam 1-2 emberrel. A napszemüveg csak azért kell, hogy ne ismerjen fel senki, nem jönne túl jól néhány fotó rólam, amikor az újságba kerülnek. És mivel van néhány villany kint, így nem volt olyan sötét, hogy elessek bármiben. Neki támaszkodtam a falnak, majd idegesen mozgatni kezdtem a lábaimat, mondjuk attól is, hogy eléggé fáztam. Rég csináltam már ilyet, de még úgy ahogy emlékszem rá mit kell csináljak. Szarul éreztem magam ilyen állapotban, és pont ezen a környéken. Sok a furcsa ember itt. Néhány érdekes hangot is hallottam, miközben várakoztam. Nem sokkal később végre egy fekete, telepjáró kocsi lassított le az útnál, amiből kiszállt egy agyongyúrt csávó. Kezeit a zsebébe tette és közelített felém.
-Szia cicababa!-üdvözölt és megállt előttem. Ellöktem magam a faltól, majd felmutattam a cuccot.-Óó, szóval nálad van. Nem vagy te fiatal ehhez?-kérdezte, mire én felnevettem.
-Ne érdekeljen az, hogy milyen idős vagyok, inkább a lényeg. Kell vagy nem?-kérdeztem, mire elmosolyodott és megsimította a kissé borostás arcát.
-Hány gramm?-kérdezte, mire én a zacskóra néztem.
-120!-mondta, mire bólintott.
-És mennyit kérsz érte?-kérdezett és egy lépést tett felém, majd alsó ajkába harapott.
-8 ezer!-vontam meg a vállam.
-Adok 10-et és akkor eljössz velem egyet kocsikázni!-nyalta meg ajkait. Felnevettem rajta, amit ő nem értett, de engem nem zavart. Egy kicsit játszom az agyam neki, csak azért, hogy megtanulja, velem ilyennel ne alkudozzon.
-Adj 15-öt és kapsz tőlem egy életre szóló emléket!-mondtam kihívóan és vészesen közel hajoltam hozzá. Elő vette a pénz és számolni kezdte, majd a kezembe nyomta. Oda adtam neki az anyagot, majd a kocsi felé biccentettem. Oda sétáltunk, majd akarta, hogy elsőre száljak be, de inkább mutattam, hogy ő. Meg is tette, és hát rosszul cselekedett. A kést ami a harisnyakötőmre volt akasztva egy könnyű mozdulattal az oldalába szúrtam és befogtam a száját, hogy a sofőr ne kelljen fel a kiáltására. Kicsit vérezni kezdett, de letéptem óvatosan az ingéből egy darabot és bekötöttem a sebet. Azt nem akarom, hogy meghaljon, csak, hogy tudja velem ne szórakozzon. Amikor elájult a vérveszteség miatt, kivettem a maradék pénz a zsebéből, majd mély hangon oda szóltam a sofőrnek.
-Induljunk!-megrázta a fejét az ember és hátra nézés nélkül beindította a kocsit, én pedig becsaptam az ajtót még indulás előtt, ők pedig gyorsan elhajtottak. 
Az első feladat teljesítve. Felnevettem azon amit csináltam, majd lassan megszámoltam a pénztárcájában lévő pénz. Plusz 12 ezer korona Ewennek, nagyon szívesen! Felsétáltam, majd a lábammal berúgtam az ajtót. Mind a ketten rám kapták a tekintetüket, én pedig az asztalra dobtam a pénzt. Csodálkozva rám nézett Ewen, majd a pénz kezdte számolgatni.
-Megfelel?-kérdeztem gúnyosan mosolyogva, rám kapta a tekintetét és éretlenül megcsóválta a fejét.
-Hogy a picsába csináltad?-kérdezte teljesen elámulva.
-Profi vagyok, valamit van egy ilyenem!-mondtam és elő vettem a kicsit véres kést, amin felnevetett.
-Megölted?-kérdezte nevetve Drew, aki már kissé be volt szívva.
-Nem, csak kapott egy kis szúrást a bal oldalába, de fel fog épülni. Tanulja meg, hogy velem ne packázzon!-mondtam, majd elvettem egy zsebkendőt az íróasztalról és letöröltem vele a vért, majd a kukába dobtam. A kést pedig vissza csúsztattam a nadrágom alatt lévő harisnyakötőbe.
-Vér profi vagy!-mondta volt barátom és elmosolyodott.-Szó szerint!
-Tudom, de ne dumálj annyit, inkább add a pénzt, hogy mennyek a következőhöz!-mondtam, mire még szélesebb lett a mosolya.
-Tényleg vissza tért a régi éned, ez tetszik!-kacsintott rám, majd oda csúsztatta a nagy köteg amerikai pénzt. Zsebre raktam, majd mit sem törődve vissza mentem az előbbi helyre. Ez újabb kocsi hajtott oda elém, majd a sofőr szállt ki belőle. Nagyot nyeltem, majd megvártam míg oda ér hozzám.
-Ewen küldött?-kérdezte, mire bólintottam.
-Természetesen!-bólintottam, majd elmosolyodtam.-Itt a cucc?-kérdeztem, mire az eddig hátul tartott kezét felmutatta nekem. Nagyot nyeltem a látott miatt, mivel én is sokat kokainoztam régen. A fehér pór látszódott az átlátszó zacskóban.-Mennyit kérsz érte?-kérdeztem és tekintetem találkozott csillogó kék szemeivel.
-10 ezerre gondoltam, de csak azért mert neki dolgozol!-tette zsebre az üres kezét.
-Nem neki dolgozom, csak muszáj megtennem!-vontam meg a vállamat.
-Aha, hm...én se ezeknek dolgozom, csak tartozom nekik és muszáj!-húzta el a száját és halkan beszélt, gondolom a kocsiban ül még valaki és nem akarja, hogy meghallják.
-Adok érte 10-et, csak azért, hogy ne legyél agyon ütve!-mondtam, majd kiszámoltam a pénz és oda adtam neki.-Ismerem az ilyen fajta fickókat!-tettem hozzá gyorsan kiszámoltam a 10 ezret és a kezébe nyomtam.
-Köszönöm, ezt még meghálálom!-mondta, majd a kezembe adta a 340 grammot.
-Nem kell, tudom milyen szar, amikor ilyen helyzetben vagy!-mondtam, majd megfordultam és elindultam vissza az épületben.
-Basszus!-szorítottam össze állkapcsomat. Túl jószívű vagyok, már el vagyok szokva az ilyen helyzetektől, régen nem érdekelt volna ez a srác se, akkor is alkudtam volna az árából, de most nem ment. Ewen ennek nem fog örülni, de nem tudtam vele alkudozni, ki tudja mit csinált volna vele a "főnöke". Inkább megkegyelmeztem neki. A második feladat is elvégezve, már csak Ash-t kell elhoznom és akkor végeztem. Fent gyorsan oda adtam a szert, majd a maradék dolcsit.
-Miért nem alkudtál?-kérdezte, miközben én levágódtam a kanapéra.
-Sok koronát hoztam neked a házhoz, legyen elég az!-néztem fel rá.
-Ez igaz!-mondta, majd elő vett egy jointot a szekrényből. Kigombolta a fekete ingét, én pedig megcsóváltam a fejemet. Úgy se tud hatni rám!-mondogattam magamban, csak legyen igazam. bár biztos az van, mivel rühellem ezt a srácot és Eric a barátom, akit vele ellentétben imádok. Bele tette a szájába a füves cigit, majd felém tartotta a gyújtót. Tudtam mit akar. Sóhajtottam majd felálltam és le hajoltam hozzá, szikrát adtam és meggyújtottam, közben pedig végig szemkontaktust tartottam vele. Amikor felegyenesedtem és ledobtam az asztalra a gyújtót, mindvégig figyelt és közben nagyokat szívott a jointból, én pedig próbáltam nyugtatni magam.-Nem kell?-kérdezte és felém tartotta a cigit.
-Nem!-feleltem magabiztosan, bár egyáltalán nem voltam az.-Viszont Asht hozasd ide, haza akarok végre menni!-mondtam, mire intett Drewnek, hogy mennyen fel. Kissé komótosan de végül elindult a srác. Lehet jobb lett volna ha én megyek fel érte.
-Utolsó ajánlat!-mondta és közben kifújta a sűrű, fehér füstöt. Nagyon nehéz volt megállni.-YOLO!-nevetett fel, mire én megingattam a fejem.-Gyerünk Kend, tudom, hogy szeretnéd. Rég volt már ilyen alkalmad!-mondta kaján mosollyal, mire én kitéptem a kezéből a cigit és mélyet szívtam belőle, közben pedig lehunytam a szememet, majd letüdőztem és utána kifújtam a füstöt. Jó érzés volt, de tudom, hogy nem lett volna szabad. Amikor ez tudatosult bennem kipattantak a szemeim. Vissza nyomtam a kezébe a cigit és próbáltam nyugtatni magam, hogy egy szívástól semmi bajom se lesz. Ewen képén még mindig ott volt az az önelégült vigyorgás, amit nagyon utáltam. Már megint elérte azt amit akart. Már kezdtem érezni a hatását, aminek következtében elkezdtem kicsit szédülni. Ittam egy pohár vizet, majd a falon lógó tükörbe néztem. Kylie észre fogja venni és kifog akadni. De nagyon. Úr Isten, mit tettem? Vissza léptem egy óriási lépést hátra fele, azon az úton amit eddig megtettem. Bolond vagyok! Úr Isten, nekem végem van, és még vezetnem is kell. Az ajtó nyitódott és Drew lépett be Ashleyval, aki kitépte a kezét Drew szorításából és oda rohant hozzám, majd jó szorosan ölelt hosszú percekig. 

Szerencsére Ewen tényleg betartotta az ígéretét és elengedett mind a kettőnket. Beültünk a kocsiba, és kicsit szerencsére már csillapodott a szédülésem is, és kezd elmenni a hatása a jointnak. Ashel nem beszéltünk az úton semmit, biztos vagyok benne, hogy haragszik rám. Megértem, de olyan rossz, hogy a legjobb barátnőm nem szól hozzám. A feladataim elvégezve, már csak el kell jutni Erichez. Az út alatt néhányszor megszédültem, és eléggé aggódtam, hogy nehogy neki mennyek valakinek és közúti balesetet okozzak, de szerencsére nem történt semmi gond.
Megérkeztem a házhoz. Eric és Kylie rögtön kirohantak onnan. Úgy látszik egy szemhunyásnyit se aludtak. Eric hozzám rohant, míg Kylie Ashleyt szorította. Kaptam néhány üdvözlő csókot is, majd végül bementünk.
-Te jóságos ég, már ennyi az idő?-kerekedtek el a szemeim amikor megláttam, hogy már hajnali 4 óra. Leültünk a nappaliba és dumálni kezdtünk. Elmondtam, hogy mi volt a feladatom és azt is, hogy az első emberkét leszúrtam.
-Kend!-akadt ki kicsit Eric mellettem.
-Most már legalább tudja, hogy ne szórakozzon velem!-tártam szét a kezeimet, majd beállt a csend. Ash nem szólt semmit.-Bántottak Ash?-kérdeztem, mire rám kapta a tekintetét.
-Nem!-válaszolta eléggé ingerülten és rezdületlen arcal.
-Oké, tudom, hogy haragszol!-vizslattam még mindig.
-Kend, mi az, hogy haragszom. Az nem kifejezés erre!-emelte meg a hangját, mire Ky felszisszent.-Nem mondtad el azt, hogy a hülye, drogos volt barátod itt van, aki nem mellesleg bántott is. És ezt tőle kellett megtudjam. Szerinted ez normális?-kezdett el kiabálni velem.
-Oké, tudom, de csak téged akartalak megóvni!-próbáltam mentegetőzni és sokkal nyugodtabban beszéltem hozzá, mint ahogy ő hozzám.
-Te akartál megóvni Ewentől? Épp az, hogy téged kell, mert téged akar tönkre tenni és nem engem. Éppen ezért is engedett el veled, szerinted megtette volna, ha engem akart volna kínozni? Azt gondoltam, minden elmondasz nekem, erre pont úgy kell megtudjam ezt, hogy elrabolnak. Kurva jó érzés komolyan. És még te állítod magad a legjobb barátnőmnek? Hát megmondom, hogy ne tedd többé!-mondta, majd szó szerint kirohant a házból.
-Ashley!-kiáltott Kylie utána, mert én meg se bírtam szólalni az ámulattól. Az a baj, hogy igaza van. Mindenben! Szörnyű barátnő vagyok. Mindent elrontottam és a legjobb barátnőmet is elvesztettem ezzel. Kellett ez nekem? Kellett? Hát nem, nagyon nem! És hogy fogom elmondani Ericnek azt, hogy drogoztam? Félek beismerni nekik, mert biztos nagyon ki fognak akadni. Mind a ketten próbáltak vigasztalni, de nekem most nem volt rá szükségem. Bementem a hálóba és ruhástól gy ahogy voltam befeküdtem az ágyba. Arcomat a sós könnycseppek áztatták, amik a párnán landoltak és szétáztatták azt. Dühös voltam és kavarogtak bennem az érzelmek. Miért történik ez velem? Miért pont én vagyok az az ember, aki ezeket át kell élje? Annyi ember közül, miért pont én? Hallottam, hogy Eric és Kylie kint beszélgetnek, majd ajtó csapódás és minden elcsöndesedett. Nyílt a hálószoba ajtaja és Eric bejött hozzám, majd leguggolt az ágy azon része mellé ahol feküdtem. Nem néztem rá, nem lettem volna képes. A szemeimből mindenre rájött volna, vagyis így éreztem. Nem tudok titkolózni előtte, de nem akarok hazudni se.
-Kend figyelj jól rám!-kezdett el hozzám halkan beszélni és óvatosan végig simította az arcomat.-Ashleynek most nagyon hevesek az érzelmei lehet a drogok miatt, vagy a történtek miatt. Ne gyötörd magad. Így is annyira szét vagy esve!-mondta és közben végig cirógatta az arcomat.
-De ha elmondom neki...akkor..akkor nem rabolják el és nem történt volna ez!-mondtam kicsit akadozva a hatalmas gombóc miatt, amit a torkomban éreztem.
-Te csak neki akartál jót, ha ezt ő nem tudja értékelni, vessen magára!-vonta meg a vállát lazán. Nem bírom tovább! Hangos zokogásban törtem ki és tudtam itt az ideje, hogy barátom megtudja, hogy mi történt ma este. Nem bírom magamban tartani.
-Eric...-szólítottam meg és felkészültem egy nagy levegő vétellel arra, hogy elmondjam drogoztam.
-Tessék szívem?-mondta és megszorította a kezemet.
-Jointot szívtam!-szipogtam közben.-De csak 1 slukk volt, nem több!-próbáltam valamennyire védeni magamat és felnéztem a tekintetében, amibe sok aggodalmat láttam. Nagyot nyelt, majd csak bólintott.
-Nem baj, minden rendben lesz. Most aludjál, mert nagyon fáradtnak látszol!-nyomott egy puszit a homlokomra, majd befeküdt mellém. Mellkasára helyezkedtem és úgy hunytam le a szememet.
-Szeretlek!-suttogtam, mire ő még egy puszit nyomott az arcomra.
-Én is kicsim, én is szeretlek!-mormolta a fülembe, majd elaludtam...

41. fejezet

Sziasztok

Megérkeztem az új fejezettel! Remélem tetszeni fog nektek. Bár azt nagyon sajnálom, hogy az előző fejezethez egyetlen komit se kaptam, viszont a pipákat nagyon szépen köszönöm. És tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen ritkán tudok hozni új részt...Még nem írtam róla, de a szavazat is lezárult, aminek a végeredménye fölényesen az lett, hogy legyen második évad. Ennek nagyon örülök, csak kicsit több visszajelzést szeretnék kapni. Imádok nektek írni és nagyon hálás vagyok mindenért, de csak néhány szót kérek tőletek, hogy írjatok nekem. Higgyétek el nagyon sokat számít. 
Köszönöm szépen a +5200 megtekintést. Fantasztikusak vagytok! 

Remélem elnyeri a tetszéseteket az új rész. Jó olvasását!

Puszi: Milly

41. fejezet: Alku...

Reggel hulla fáradtan ébredtem, mondjuk a forró éjszaka után nem is csoda. Csöngettek kint a bejáratnál, mire a mellettem szuszogó felmorgott.

-Drága, nem akarod kinyitni az ajtót?-kérdezte fáradt, rekedtes hangon és közben a párnába temette a fejét, mire én rá emeltem a tekintetemet. Ezt ő se gondolja komolyan! Meztelen vagyok és így akarja, hogy az ajtóhoz mennyek?

-Eric!- szóltam rá kicsit keményebben, mire sóhajtott, majd felkelt az ágyból és kiment. Gyorsan magam köré tekertem a takarót, majd bementem a gardróbba és felkaptam magamra egy bő, kötött pulcsit és egy nadrágot. Gyorsan kifésültem még a hajamat, majd kimentem a nappaliba. És kit látnak szemeim? A nővérem volt, hát persze, hogy ő.

-Szia!-köszöntem neki egy ásítás közben.

-Jó reggelt, húgi!-emelte ki a „húgi” kifejezést, de hogy miért, azt nem tudom. Össze ráncoltam a szemöldökömet közben, majd megöleltem.-Láttad már a Genluxot?-kérdezte, mire nekem először nem esett le, hogy mit mondott. Fel se fogtam, reggel van még.

-Miért az ma jelenik meg?-kérdeztem, mire ő hevesen bólogatni kezdett.-Bakker, kiment a fejemből!-dörzsöltem meg álmosan a szememet.

-Én már láttam, és itt van nálam, meg akarod nézni?-mondta, mire nekem rögtön kipattant az álmosság a szememből.

-Igen, persze!-mondtam izgatottan, mire a táskájában kezdett el turkálni, majd elő vette a magazint és a kezembe nyomta. És igen! Én vagyok a címlapon, komolyan el s hiszem.

-Büszke vagyok rád!-mondta a nővérem, de csak legyintettem egyet és beugrándoztam Erichez a konyhába.

-Néézzd, nééézzd!-nyomtam az arcába vigyorogva az újságot, mire elmosolyodott.

-Ez cool, nagyon szép vagy!-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Kicsit ufó fejem van!-biccentettem kicsit oldalra a fejemet, hogy új szögből nézzem a képet.

-Ez nem igaz, szerintem nagyon jó!-mondta mellettem barátom és közben a magazint elemezgette.

-Szerintem is jó, de majd olvasd el az interjút benne!-nevetett fel Kylie aki idő közben csatlakozott hozzánk.

-Kiforgatták a szavaimat?-néztem fel rá, mire megingatta a fejét.

-Nem, inkább az a vicces, amit hozzá tett a szerkesztő rólatok!-nevetett fel, mire engem fúrt a kíváncsiság, hogy mi lehet az, ezért oda lapoztam. Gyorsan megmutatta Kylie, hogy melyik az, amit én rögtön olvasni is kezdtem.

"Most már mi is elvesztettük a fonalat, hogy akkor mi is van Mr. Popular és Kendall között. A gyönyörű, amerikai modell itt még azt nyilatkozta, hogy semmi, majd nemsokkal később együtt látták őket a stockholmi repülőtéren, majd Koppenhágába is kézen fogva járták be a várost. A kérdés már csak az, hogy mikor fogják bejelenteni, hogy hivatalosan is együtt vannak. Az értetlenség nem csak nálunk a szerkesztőségénél, hanem a rajongóknál is van. Mindenki lesve figyeli őket, hogy mikor lesznek képesek a kapcsolatuk felvállalására! - szerk."

-És neked ebben mi volt a vicces?-néztem fel nővéremre, aki még mindig vigyorgott.

-Nem tudom!-röhögött fel, mire én értetlenül Ericre néztem.

-Mit szívott?-kérdezte, mire én megvontam a vállamat. Kivette a kezemből az újságot, majd a kisebb képeket kezdte el nézni benne amik néhány oldalon voltak benne.-Ez a kedvencem!-mutatta oda nekem azt a képet, amikor egy fehér ruhában ülök a széken és oldalra elnézek.-Olyan valósághű!-tette hozzá, majd megcsókolt.

-Woáá, ne nyálaskodjatok már itt!-nyavalygott nővérem, mire én rá néztem.

-Te is ezt csinálod Billyvel!-mondtam és Eric pedig helyeselt.

-Honnan veszed még nem is láttál minket?-mondta, mire én csettintettem.

-Na látod igazad van, és épp ez a baj!-mosolyogtam rá színésziesen, mintha ez nem is lenne probléma.-Ha valami nem tetszik el lehet menni!-mondtam, mire megforgatta a szemeit.

-Oké, bocsi. Tereljük a témát!-kézfejével körzött néhányat, hogy ezzel is jelezze azt, amit mondott.

-Oké, na mondok valamit!-ültem le az egyik székre és testemmel felé fordultam.

-Had halljam?-könyökölt az asztalra.

-Ashley letűnt!-mondtam, mire neki szó szerint leesett az álla.

-Azt kurva, de hogy?-kérdezett és ámulatában nem sok mindent tudott mondani. Közben Erictől mind a ketten kaptunk reggelit, amit egy csókkal köszöntem meg, Kylie pedig csak egy "kösz"-t vágott hozzá fancsali képpel. Nagyon féltékeny valaki...

-Fogalmam sincs, de az biztos, hogy a háza fel van túrva, ő nincs ott, a fegyverei pedig köddé váltak!-vontam meg a vállam.-A baj, csak az, hogy ő nem tudott semmiről, és szerintem azt se tudja, hogy miért vitték el..-itt pedig közbe szakított.

-Azt mondod, hogy ezek is Drewék lennének?-kérdezte, mire én sóhajtottam egy nagyot és bólintottam.-Azok a mocskos rohadékok, komolyan most ki tudnám tekerni a nyakukat!-kezdett el szitkozódni mérgében.

-Nyugi, Kylie, relaxálj!-mondta mellettem Eric, aki közben minket figyelt. Kylie arcvonásai teljesen megváltoznak amikor dühös vagy feszült és most is ez történt. Eric jól ismeri már őt, és talán ezért is próbálta meg lenyugtatni.

-Oké, ebben csak az a baj, hogy a héten van munkám, így most nem tudok érte menni és különben sem tudom, hogy Uppsalaban vannak-e, vagy messzebb vitték őt. Így muszáj a hétvégére halasztani!-vontam meg a vállamat.

-Basszus, szerintem ma megbeszélem Jeremyvel, hogy mennyünk el oda Uppsalahoz. Vagy ez nem jó?-kérdezte, mire biccentettem.

-Jó, de akkor vigyázni kell, hogy senki se vegyen észre titeket. Ha bármi mozgás van bent, akkor ott vannak. Ha nincs akkor marad Göteborg vagy Malmö!-vontam meg a vállamat újra, majd enni kezdtem.

-Az a baj, hogy mindkét hely messze van, nem lehet egy nap alatt letudni, hogy oda megyek megnézem ott vannak-e!-szólt bele Eric is végül.

-Hát nem!-ingatta meg a fejét nővérem és közben ő is falatozni kezdett.

-Tudom, de sanda gyanúm az, hogy nem itt lesznek a közelben. Hülyék lennének, mert akkor nagyon hamar eltudnánk kapni őket. Szerintem direkt elmentek messzebbre, hogy nekünk is több dolgunk legyen, és ezzel is húzzák az időt!-hadartam le gyorsan azt, amire gondoltam.

-Ez mondjuk igaz!-bólintott Ky, majd sóhajtott.-Szegény Ash!-mondta és elhúzta a száját.-Mára van valami programod?-kérdezte majd végül, mire én felálltam és bementem a nappaliba, ahol még mindig ott volt a beosztásom.

-Ma kell mennyek az after party-ra!-mondtam, mire neki felcsillant a szeme.

-Ugye mehetek veled?-kérdezte, mire én megvontam a vállam, olyan nem érdekel típusban.

-Gyere, mit bánom én!-mondtam, majd vissza ültem a helyemre. 

-A dedikálásod mikor lesz?-kérdezte Eric, mire én gyorsan rá pillantottam a pappírra. 

-2 nap múlva!-néztem rá, mire bólintott.

-Nekem vasárnap fellépésem lesz az X-Faktorban, szóval aznapra ne tervezzetek semmit!-mondta, mire én bólintottam.

-Mind a két dalodat előadod?-kérdeztem, mire megingatta a fején.

-Nem, csak a Marchingot!-válaszolt nekem. 

-Akkor mégis a jövőhétre marad minden!-mondta nővérem, mire én csak egy "ühhüm"-möt nyögtem ki. Beállt a csönd közöttünk, amit egy hangos dörömbölés zavart meg. Időnk se volt reagálni, mert az ajtót feltépték. Oda néztem és felnevettem kínomban.

-Itt van a lány!-lépett beljebb és egyenesen hozzám jött kikerülve Kyliet, aki direkt kilógatta elé a lábát, hátha orra bukik, de sajnos nem ennyire hülye Ewen. Csak azért mondta ezt nekem, mert látta a szikrákat szóró szemeimet, és ezzel védeni akarta magát. Mondjuk ha nem mondta volna ezt talán kirugdostam volna a házból.
-Hol?-kérdeztem és felpattantam a helyemről. Végig nézett rajtam és elmosolyodott. Hallottam, hogy Eric nagy vissza kell fogja magát, hogy ne essen neki. Kylie próbálta nyugtatni. Ha szemmel ölni lehetne, Ewen már rég halott lenne.-Édes, négyszemközt hagynátok minket?-néztem mézes-mázosan Ericre, aki először megingatta a fejét.
-Nem?-tette fel a költői kérdést, mire én csípőre vágtam a kezeimet és felvontam a szemöldököm.
-Mennyünk!-állt fel Kylie, majd végül rá tudta venni Ericet, aki vállával "véletlenül" neki ment az előttem álló srácra. Egy lépést hátrált, hogy megtudja tartani az egyensúlyát, majd barátom után nézett, de már eltűntek a folyosón. Elmosolyodtam rajta, majd megvártam, míg becsukódik az ajtó és csak akkor szólaltam.
-Hol van Ashley?-tettem fel újra a kérdést. Rám kapta barna tekintetét, majd lazán megrántotta a vállát.
-Nálam!-mondta és gúnyos mosoly jelent meg az arcán.
-Igen, ezt sejtettem, de azt mondtad itt van. Akkor engedd el!-mondtam és kezeimet leengedtem magam mellé.
-Ohh drága, ez nem ilyen könnyen megy!-már nyúlt volna az arcomhoz, de ellöktem a kezét, amin nagyot is nézett.
-Vissza tértél a régi énedhez?-nézett rám kérdően, mire én kicsit büszkén bólintottam.
-Valami hasonló. De ne tereld a témát, mit akarsz cserébe, hogy elengeded Asht?-tértem rögtön a tárgyra, mert tudtam, hogy erről van szó. Túl jól ismerem, ez pedig nem túl jó. Ha lehetne választani inkább nem ismerném!
-Honnan veszed, hogy akarok valamit?-kérdezett vissza és kínosan felnevetett.
-Onnan, hogy ismerlek eléggé!-rákacsintottam, amin ő elmosolyodott és kezét végig simította állán.
-Ma éjszaka..-kezdte és drámai szünetet tartott, mintha olyan nagy dolgot akarna mondani.-...segítened kell nekünk egy fontosabb ügyféllel kapcsolatban és még lehet, hogy 1-2-nél, de utána szabad a csaj és te is, csak ennyi kéne!-próbált meg velem alkut kötni, de én felhökkentem.
-A ma este nem jó!-ingattam meg a fejemet makacsan.
-Oooh, dehogyisnem!-kacsintott rám úgy ahogy nemrég én tettem, és egy lépést tett felém.
-Mondom, hogy nem jó Ewen, értsd már meg!-mondtam határozottabban, majd mutatóujjammal izmos mellkasába böktem, amivel elértem, hogy hátrébb lépet oda ahol az előbb állt.
-Miért nem jó? Saadeval hemperegsz, vagy mi?-kérdezte és kajánul vigyorgott. 
-Nem, dolgom van. De különben se tartozik rád, hogy mit csinálok a barátommal!-mondtam, mire ő csak egy "aha"-t mondott, úgy mintha elhinné, amit mondtam. Ma úgy látszik mindenki féltékeny...és most nem én vagyok az!
-Vagy jössz ma este, vagy a szöszinek talán örökre új helyet találok!-mondta és ördögien elmosolyodott. Fenyegetőzünk, fenyegetőzünk! Ejnye, pedig azt hittem ma egész jó formában van és elengedi semmi nélkül Asht. Én hülye, persze, hogy nem engedi el. Bolond lenne! Az legyen a legkisebb bajom, hogy alkut akar.
-Hogy lehetsz egy ekkora barom?-kérdeztem hirtelen és felnéztem tekintetébe, mire még szélesebben elmosolyodott. De ez nem olyan kisfiús mosoly volt, volt valami gonosz és félelmetes benne.
-Az évek alatt megtanultalak kezelni, azt hiszem én nem változtam. Ha annyira ismersz tudod jól, hogy ilyen vagyok és nem a barom szóval jellemezném magam!-mondta és kicsit oldalra fordította a fejét és úgy tanulmányozta a tovább az arcomat, majd hirtelen megfordult és az ajtóhoz lépett.-Csak hogy tudd igazat mondok!-nézett vissza rám egy pillanatra, majd azt láttam, hogy Asht maga elé lökte be az ajtón. Oda rohantam hozzá szorosan megölelni, majd utána rögtön el is tolt tőle Ewen, és a fekete ruhás haverjai kivitték, sőt inkább ki rángatták a lány egy koromsötét, sötétített ablakú telepjárókocsiba.
-Ott leszek, de hova mennyek és mikorra?-adtam be a derekam, ami láttam, hogy Ashley befektetik a hátsóülésre, de csak miatta teszem ezt. Úgy láttam, hogy semmi baja és nagyon remélem is, hogy nem bántották. Ha mégis kiderült, hogy bármit ártottak nekik, nem fog semmi érdekelni és magam fogom főbe lőni mind a két "vezetőt".
-Uppsala raktár, tudod jól, hogy hol van 11-re legyél ott. Veled majd haza engedem a lányt és ne hozz magaddal senkit, csak te kellesz!-mondta és közben tekintete arcom minden rezdülését figyelte, bólintottam, de nem néztem rá még mindig a fekete kocsit bámultam.
-Miért kellek én?-kérdeztem még egyet, ami kezdte kicsit felidegesíteni. Engem nem zavart, sőt élveztem, hogy húzom az agyát.
-Fontos ügy, és te ehhez nagyon jól értesz!-vicsorgott rám, majd kilépett az ajtón és beült a kocsiba, ami rögtön el is hajtott. Mérgembe bevágtam az ajtót, majd a falba ütöttem az öklömmel, de bárcsak ne tettem volna, mert megfájdult a kezem és hangosan káromkodni kezdtem. A konyhába menet a két hallgatózóra találtam ott.
-Komolyan elmész?-kérdezte Kylie kicsit aggodalmasan, mire bólintottam.
-Muszáj lesz, Ewennel nem lehet szórakozni és ez az egyetlen módja annak, hogy Asht hamarabb szabadon lássam és, hogy ne essen semmi baja, ha még nem esett!-mondtam, majd kivettem a mélyhűtőből egy fagyasztott zöldséget és a kezemre raktam.
-De ott a genlux party is!-húzta el a száját.
-11-ig azt letudom!-legyintettem, majd leültem az egyik székre.
-Mihez kellesz vajon te?-kérdezte barátom kíváncsian.
-Gondolom valami drog futár fog jönni, vagy esetleg fegyverszállítmány, amit olcsóbban akar megszerezni!-vontam meg a vállam.
-Vigyázz majd!-mondta féltően és nagyot nyelt, mire én bólintottam.
-Én mindig vigyázok!-mosolyodtam el.
-Mit jelentsen az, hogy vissza tért a régi éned?-nézett rám nővérem értetlenül.
-Egyszerű, már sokkal lazábban tudok venni mindent, úgy, mint régen. De ez nem azt jelenti, hogy ugyan azt fogom csinálni, mint akkor!-néztem rá, majd vissza tettem a zöldséget a fagyasztóba. 
-Na ez klassz!-mosolyodott el.-Köszönjük Ericnek!-mondta, mire felnevetett az említett és vele együtt én is.
-Egyébként úgy láttam, hogy nincs nagy baja Ashnek!-mondta a popsztár, és én is egyetértettem vele.
-Igen, de valami viszont furcsa volt!-mondtam, mire mindkettőjük kíváncsian meredt rám, hogy folytassam.-Nem szólt semmit, túl csendes volt. Amikor kirángatták a kocsiba, meg se nyisszent. Ez nem rá jellemző!-ingattam meg a fejemet a végén, és a mondandóm közben végig néztem mind a kettőjükön.
-Ez igaz, talán begyógyszerezték?-kérdezte tőlem Kylie, mire én megvontam a vállam.
-1-2 nyugtató lehet elég volt ahhoz, hogy ilyen állapotban legyen!-mondtam és közben a fájós kezemet mozgattam.
-Kellett neked beleütni a falba!-suttogta oda nekem és tekintetembe nézett Eric, mivel végig figyelte, hogy mit csinálok.
-Jól van na, te neki megyek vállal, úgy se veszi észre senki!-vigyorogtam rá, mire felröhögött.
-Hidd el jobban is neki mentem volna, de nem akartam bunyót!-mondta egy vállrántás kíséretében. Kylie hamar megunta a beszélgetést, így azt mondva, hogy dolga van el is ment, de én átlátok rajta, tudom jól, hogy semmi dolga sincs. Haza megy és bámulja a Tv-t, lusta dög. Míg Eric készülődött (mivel Tomashoz megy megint), addig én felhívtam Jent és megtudakoltam tőle, hogy hányra jön értem. Kiderült, hogy nagy felhajtás lesz és limót küldenek értem. Áh klassz, imádom a limuzinokat. 
-Na én megyek!-jött ki hozzám Eric, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Oké!-mondtam és közben a laptopomat bámultam.
-Legalább nézz már rám!-suttogta a fülembe, mire én elmosolyodtam, majd oldalra fordítottam a fejem. Gyorsan nyomott egy csókot ajkaimra, majd az ajtóhoz sietett.-Ne csinálj semmi baromságot!-nézett vissza rám, mire bólintottam.
-Nem fogok!-mondtam jó kislány nézéssel, majd rám kacsintott és kilépett az ajtón. Egyedül maradtam! De szerencsére csak egy ideig....
Még néztem néhány dolgot a neten, majd eltettem a lapit és gondolkozni kezdtem. Mihez kezdjek magammal? Unatkozom...ilyen sincs sokszor nálam, de ha van, akkor kikészülök a semmittevéstől. Arra gondoltam össze ütök valami finom kaját ebédre, Eric biztos örülne neki. Épp csak elkezdtem előkészíteni a cuccokat, amikor csöngettek. Ez meg ki a fene lehet? Gyorsan oda mentem az ajtóhoz, majd kinyitottam.
-Szia!-köszönt nagy mosollyal Edin, majd megölelt.
-Szia, hogy hogy itt vagy?-kérdeztem, majd végre elengedett és bementünk a konyhába.
-Gondoltam meglátogatlak, Eric?
-Tomashoz ment be az irodába!-vontam meg a vállam, közben pedig sürögtem-forogtam, hogy haladjak a kajával is.
-Ugye három főre főzöl?-kérdezte, mire én szélesen elmosolyodtam.
-Ha szeretnéd!-néztem rá egy pillanatra.
-De ne csinálj olyan kaját, amitől megkínoz az edző!-mutatta fel mutatóujját, mire én bólintottam.
-Ne félj, csaj vagyok nem csinálok olyat!-kacsintottam rá, majd feltettem a tésztát főni. A lazacot pedig előkészítettem.-Alex-al mi van? Már rég nem láttam!-kezdeményeztem én a beszélgetést.
-Nagyon elvan most Carolinnal!-vonta meg a vállát, és a pultra könyökölt.
-Aha, szóval most újra együtt vannak?!-inkább kérdésnek hangzott, amire csak egy "aha"-val válaszolt.-Őket, se könnyű követni!-húztam el a számat. Míg engem teljesen lefoglalt a főzés, Ed nem, hogy segített volna, inkább leült FIFA-ni a nappaliba. Még jó, hogy igazából hozzám jött. Néha meg tudok bolondulni tőlük, miért mindenkinek az a játék a mániája?! Bár mióta itt vagyok Ericet egyszer se láttam játszani. Lehet, hogy éjszaka miközben én alszom, kilopódzik és akkor nyomogassa a gombokat. Na jó, ezt nem hiszem, mondjuk ha nem tud aludni akkor lehetséges. Nagyon bele mélyedhettem a gondolataimba, mivel észre se vettem, hogy Eric hazajött.
-Szia, kicsim!-jött be hozzám és megcsókolt. Majd a hátam mögé nézett és elmosolyodott.-Angyal vagy!-nyomott még egy hosszú csókot, amit természetesen Edu megzavart.
-Have....jaaaj, inkább vissza megyek!-fordult meg rögtön amikor meglátott minket.
-Ez mit keres itt?-kérdezte és tekintetével engem fixírozott.
-Jött meglátogatni és úgy látom nagyon ide ragadt!-vontam meg a vállam, miközben vissza fordultam a kajához.
-És te mi finomat készítesz?-csúsztatta kezeit a derekamra, majd néhány apró csókot lehet a nyakamra.
-Majd meglátod, mennyetek és üljetek le!-fordultam meg vele szemben, majd egy csókot adtam neki. Tette is amint mondtam és szerencsére Ed-et is el tudta űzni a játék elől. Tisztára, mint egy gyerek. Sőt még annál is rosszabb néha.
Gyorsan kitálaltam a kaját, majd kivittem és a fiúk elé tettem. Majd utána én is csatlakoztam. Az ebéd közben tök jól elbeszélgettünk és megtudtam, hogy Edinnek bejön egy csaj. Szegény lány! Biztos már az idegeire mehet a srác, ahogy ismerem a szövegeit...valami borzasztó ahogy csajozik. De azért remélem, hogy össze jön neki. Nem akarom, hogy életem végéig a nyakamon lógjon. Bár...ez nem szép gondolat tőlem.
-Eric, de ugye jössz a party-ra?-kérdeztem, mire a popsztár majdnem félrenyelt meglepettségében.
-Hát, nem tudtam róla, de ha szeretnéd, akkor elmegyek!-mondta, majd bele ivott a vizébe.
-Milyen buli lesz?-kérdezte Edu és közben tekintete közöttem és barátom között cikázott, annak reményében, hogy valaki elmondja neki.
-Csak a Genlux megjelenése miatt!-vontam meg lazán a vállam, mintha ez olyan megszokott lenne.
-Uuh, tényleg. Gratulálok hozzá, nagyon jó lett. Én is megvettem!-dicsért, meg amit egy mosollyal és fejbiccentéssel köszöntem meg.
-Tényleg még nem mondtam neked, a party után tudod hova megyek?-kérdeztem, mire össze szűkítette a szemeit.-Elhozom Asht!-mondtam, mire ő nagyot nézett.-Ewen ide jött és megkért, hogy segítsek neki és cserében elengedi velem!-rántottam meg a vállam, és azért mondtam ezt, mert tudom jól, hogy úgy is megkérdezte volna. Így legalább megspórolt egy hülye kérdést.
-És te komolyan állod az alkuját?-kérdezte, mire bólintottam.
-Igen, és tudom, hogy nem fog átverni!-mondtam magabiztosan, de belül nem voltam ennyire biztos benne. Simán átjátszik rajtam, ha azt akar, de nagyon remélem, hogy végre a megállapodott játékkal játszunk.
-Oké, te tudod, de tudom, hogy azok mikre képesek. De remélem, hogy nem lesz semmi galiba!-mondta, majd folytatta az evést. Az ebéd következő perceiben csendben voltunk, de nem volt kínos a csend.

Az ebéd után Edin kihívta egy meccsre barátomat, akit nagy nehezen de rá tudtunk venni, hogy fogadja el a kihívást. Miközben ők játszottak, addig én bepakoltam a mosogatógépbe az edényeket, majd utána egy pohár limonádéval a kezemben leültem én is nézni ahogy szórakoznak. A legvégén persze Eric nyert, amit Edin arra fogott, hogy már rég játszott más ellen. Aha, persze! Végül annyira bele merültem én is a FIFA-ba, hogy Edu engem is kihívott egy játszmára. Erictől megkaptam a joystickot, majd az ölébe ültem és csapatot választottam, ami végül persze a Barca lett. A jó az, hogy kb. a 6. percben gólt kaptam Edutől, így Eric felajánlotta, hogy segít nekem. Én csak nevettem egész meccs alatt és az összes gombot, ami volt, mind megnyomtam, hátha elérek vele valamit. Végül a vége felé már mi vezettünk Erickel 3-1-re. És mi nyertünk. Persze ha egyedül kell játszanom biztos porrá aláz Ed, de jó volt kicsit az orrába dörgölni, hogy nyertünk. Nézni sokkal inkább szeretem a focit, mint játszani. Egyaránt élőben és játékban. Nagy bánatában Edin elindult haza és Erickel "fájdalmas" búcsút vettek egymástól, úgy, hogy még mindig azon vitatkoztak, hogy miért nyert először a popsztár. Oké, most már tudom, hogy Eric is tud tényleg baromságokon vitázni. Én gyorsan bementem a hálóba és az egyik fekete táskámba pakolni kezdtem cuccokat, amik jól jöhetnek majd, amikor megyek Uppsalaba. Eric pont akkor jött be, amikor egy pillangókést tettem ki az éjjeli asztalra. Rögtön oda ment hozzá és a kezébe vette.
-Ez meg minek?-fordult felém, mire én elmosolyodtam.
-Sejtettem, hogy megfogod kérdezni!-mosolyodtam el.-A vészhelyzet esetére kell!-mondtam, majd végül bele raktam a kalibert a táskám aljára és becipzároztam. 
-Ne ölj meg mindenkit aki az utadba kerül!-mondta és neki támaszkodott a falnak egyik oldalával.
-Eric, úgy ismersz?-tettem fel a költői kérdést, mire lehajtotta a fejét és elmosolyodott, majd kicsit oldalra billentette a fejét.
-Hááát..-húzta el a szót, mire én felvontam a szemöldökömet.-Nem, viszont tudom, hogyha felhúznak bármire képes vagy és lehet, hogy direkt fognak bosszantani, ezért mondom, hogy ne húzd fel magad!-mondta, közben pedig oda sétáltam hozzá.
-Nem fogom, nyugi. Most már a régi vagyok!-mondtam, mire a végén rám emelte gyönyörű barna íriszeit. Még mindig elámulok tőlük! Kikerültem őt, majd bementem a gardróbba. Gyorsan kiválasztottam a ruhámat a partyra, majd vissza mentem Erichez, aki épp ha jól láttam dalszöveget írt. Olyan édes volt ahogy gondolkozik és a dallamot halkan dúdolja, valamit a kezével is számolgatja az ütemet. Nem akartam megzavarni, de végül ő rám kapta a tekintetét.-Nem is zavarok!-léptem oda hozzá, majd megcsókoltam és utána kihátráltam a szobából, majd kimentem a kertbe egyet sétálni...

40. fejezet

Sziasztok drága olvasóim!

Tudom, hogy nagyon rég voltam már itt, és ezt borzasztóan sajnálom. Tényleg! De nem tudok mit tenni, ez az utolsó év az általánosban engem teljesen kikészít. Nem fogom sajnáltatni magam, mert higgyétek el nem akarom. Csak azt szeretném, ha megértenétek, hogy milyen nehéz most nekem. Én is nagyon sajnálom, hogy nem jut már annyi időm az írásra, és az a baj, hogyha van is időm, nem mindig van kedvem vagy ihletem, és nem szeretnék nagyon összecsapott fejezeteket írni nektek. De mindegy is...ez a fejezet se lett a legjobb, de ennyit tudtam kihozni magamból. Rövid is lett, gyatra is lett...de itt van. Sajnálom még egyszer amiért ilyen sokat kellett rá várni és azért is, hogy ilyen lett, de remélem azért egy kicsit elnyeri a tetszéseteket. Komikat nagyon szeretnék kapni, vagy csak néhány pipát, mert az is nagyon sokat jelent, és segít abban is, hogy minél több kedvem legyen megírni a következő részeket.
Jó olvasást!
Puszi: Milly

U.i.: A rész tartalmaz kicsit erotikusabb részeket, de nem akartam +18-as részt írni ezért a fantáziátokra bízom, de majd a későbbiekben talán olyan rész is lesz tőlem! ;)

40. fejezet: Rossz megérzés...

Nem is az én életem lett volna, ha nem történik valami ma. Furcsa is volt ez a helyzet, az, hogy nem történik velem semmi "szokatlan", de azért mégis reménykedtem benne, hogy lesz egy igazán tökéletes napom, amikor végre nem kell baromságokkal foglalkoznom. Erre meg mi történik? Azt látom, hogy az egyik étteremben Drew és a fekete ruhás társai törnek-zúznak. Fegyver is volt náluk szokásukhoz híven, és mindenkitől a pénz követelték, kisgyerekek is voltak bent, akik félelmükben üvöltve sírni kezdtek, szüleik pedig próbálták nyugtatni őket, de nem sikerült nekik. A szívem szakadt meg attól amit látnom kellett. Fogalmam sincs, hogy is képesek arra, hogy egy nyilvános helyen csináljanak ekkora cirkuszt, főképp ilyen helyzetben. Még egy olyan helyen se szabadna ilyet csinálni, ahol senki se látja őket, de így még kiábrándítóbb. 

Most valaki biztos a rendőrségre fog jutni emiatt, mivel biztos valaki bejelenti őket, ha nem teszik, akkor óriási mázlijuk lesz már megint, valamiért mindig megússzák. De remélem, hogy most nem így lesz. Mégis csak van egy ember, aki érzi ennek a súlyosságát és bejelenti a rendőrségen. Csak néhány percbe telik és néhány utána történő kihallgatásról. Ha lenne valakinek ennyi esze nem kéne mindig én avatkozzak bele az ilyen ügyekbe. Nagyon reménykedek benne, hogy van egy épp eszű ember, aki hasonlóan gondolkodik, mint én...

Az egész testemben végig áramlott a düh, de nem akartam bele bonyolódni a helyzetbe és Eric napját se akartam egy ilyennel elszúrni, ezért inkább mondtam neki, hogy amilyen gyorsan csak tudunk tűnjünk el onnan. Szerencsére ez nem volt probléma neki, így teljes padlógázzal hajtott el onnan. Erősen belemarkoltam az ajtóba épített kis fogózkodóba közben pedig néhány másodpercre lehunytam a szememet. Könnyek mardosták azt és éreztem, hogy egy óriási gombóc keletkezett a torkomban, a hamarosan kitörő sírógörcsöm miatt. Nagy levegőket vettem, és próbáltam megnyugtatni magam, de annyira rossz volt a tudat, hogy ez teszik nap, mint nap és semmi bűntudatuk nincs miatta, annyira szívtelenek, de mit is várhatnék tőlük. Ezzel nem csak a felnőtt embereket ijesztik halálra, de a gyerekek életét is tönkre basszák, egész életükben félni fognak és lefog játszódni bennük ez az esemény, talán ez az a dolog, ami miatt a legjobban ki tudok akadni. Ha a saját szemem előtt teszik tönkre az ártatlan kicsiket, ettől a gondolattól mindig felhúzom magam. 

Próbáltam koncentrálni a jelenre és arra, hogy nemsokára ennek úgyis vége lesz, ha nem mások tette miatt, akkor majd azzal, amit én gondoltam ki. Most csak Eric számít, ez az ő napja kell legyen, mivel néhány óra múlva fognak megjelenni a dalai, amik biztos fantasztikusak lettek. Abból amennyit hallottam, biztosan azok, ő mindig a legjobbat nyújtja a rajongóinak. Nem akarok mással foglalkozni, most ő a lényeg. Ő se akarná elrontani az én különleges napomat, és se akarom az övét egy rémálommá tenni.

Hamar megérkeztünk az irodához. Eric segített kiszállni nekem, és nagy meglepetésünkre Tomas kint várt minket. Egy öleléssel köszöntött, majd bementünk a hatalmas épületbe, ahol a lifttel egyenesen a 2.-ra mentünk fel. Bent ott volt egy srác, akit én eddig nem ismertem, de miután Erickel köszöntek egymásnak rögtön felém fordultak mind a ketten.

-Szia, Oscar vagyok!-nyújtotta felém a jobbosát, mielőtt Eric elkezdett volna bemutatni neki, de persze kedvesen mosolyogva elfogadtam a felém kinyújtott kezét.

-Helló, Kendall!-mutatkoztam be én is neki. Néhány szót még váltottunk egymással, majd Ericet rögtön leültették egy nagy asztal mögé, ahova csomó autogramkártya, poszter, meg még sok hasonló dolog volt egymás mellé téve.

-Szóval Eric, a feladatod, hogy ezeket mind aláírd, és kb. 1 óra múlva pedig közzé tesszük az új dalokat, de addig dolgozz csak! - mondta Tomas felnézve a gépéből. Eric néhány pillanatra menegerére nézett, majd leült az asztal mögötti székre. Én pedig leültem mellé az egyik forgószékbe és tekintetem az egész helységet körbejárta. Eric egy nagyot sóhajtott mellettem, majd egy alkoholos filcet a kezébe vett és már írni is kezdte a nevét a kártyákra. Nemsokára nekem is ezt kell csinálnom, ez nem tudom, hogy rossz vagy jó, de a lényeg, hogy nekem is lesz bőven ilyen feladatom. Csak néztem ahogy a filc nyomot hagy a pappíron. Írása Ericnek egyszerre volt lágy és hanyag, mind e mellett pedig próbált precízen írni, úgy, hogy mindenhol ugyan ott legyen az aláírás és ne térjen el. Mindegyikkel amikor végzet szépen száradni tolta az asztal egyik végébe. Néha éreztem, hogy rám pillant, de nem zavartattam magam. Miközben ott ültem Jen nagy unalmában üzengetni kezdett velem telefonon keresztül, és csak küldte nekem a hosszú regény üzeneteit, amiket muszáj volt elolvasnom mert vissza kérdezett belőle, és közben még Tomas is beszélgetni kezdtem, így két felé kellett figyelnem. Kezdtek fogyni az üres kártyák Eric előtt, így Oscar felállt és oda tett az asztalra még egy adagot, csak azért, hogy nehogy azt higgye vége a munkájának.

-Ez most komoly?-nézett fel rá barátom, aki közben a jobb kezével körzött néhányat, mivel gondolom már görcsbe állt a keze a sok írástól.

-Gyerünk, gyerünk!-csak ennyi volt a válasza Oscarnak, majd vissza ült a laptopja mögé. Sóhajtott egyet Eric, egy pillanatot lopva felém nézett, majd folytatta a munkáját.

-Minek ennyit aláírni egyébként?-kérdeztem kicsit hangosabban a kelleténél, mire Tomas felnézett rám és válaszolt a kérdésemre.

-Vannak akik előre megrendelik a kislemezt, és azoknak ez hozzá tartozik!-mondta, mire én bólintással jeleztem, hogy értem amit mond.

-Most kinevetnélek, hogy ennyit irkálnod kell, de nemsokára nekem is ezt kell csinálnom, szóval inkább befogom!-néztem vissza a popsztárra és rámosolyogtam, amit lehet, hogy inkább vicsorgásnak kéne hívjak, ő csak egy pillanatra elmosolyodott, de nem nézett rám, csak folytatta az autogram gyártást.
 Az idő nagyon hamar eltelt és azon kaptam magam, hogy Tomas és Oscar vissza számolnak. Először nem értettem, hogy miért, és inkább csak mosolyogtam rajtuk.

-3...2...1!-mondák az utolsó számokat kórusban, majd Oscar megnyomott egy gombot a gépjén és közzé tették az új dalokat.

-Minek kell ekkora felhajtás?!-vonta meg a vállát Eric értetlenül és szemeit összeszűkítette, de még mindig a dedikálással volt leginkább elfoglalva.

-Csak azért mert...tök jó!-rántotta meg  most Oscar a vállát és hozzá tett egy szemforgatást is, majd a laptopját az ölébe tette. A telefonom csipogni kezdett, ami Eric kiírásait jelezte Twitteren. Gyorsan letöltöttem a két új dalt, majd retweeteltem. Többször is próbáltam idő közben hívni Asht, de nem vette fel, még mindig. Haragudna rám? Vagy mi a fene folyik itt? Az összes gondolatom körülötte forgott és nem tudtam eldönteni, hogy mihez kezdő legyek. Valami rosszat érzek, ami nagyon nem jó általában. A fejemet fogtam és tekintetem végig cikázott az egész helységen. Hirtelen megcsapott egy meleg áramlat  ami olyan szinten befolyásolt, hogy rögtön felpattantam és riadtan körbe pillantottam. Tudom, hogyha ilyen történik velem, nemsokára pánik rohamom lesz, azt pedig nagyon nem szeretnék. Mindenki rám emelte tekintetét, én pedig bele túrtam a hajamba.

-Mindjárt jövök!-mondtam és felkaptam a táskámat. Feltéptem az ajtót, majd amilyen gyorsan csak tudtam szedtem a lépcsőfokokat lefele, mivel nem volt kedvem a liftre várni. Amint leértem gyorsan kiszáguldottam a friss levegőre. Kint elsétáltam kicsit lassabb tempóban az épület mögött lévő kis füves részre, majd a falhoz döntöttem a hátamat és leguggoltam. Fogalmam sincs mihez kezdő legyek. Mennyek el hozzá, vagy maradjak itt és nyugodjak le. De akkor is azt érzem, hogy valami nincs rendben. De miért? Miért kell nekem mindig rossz előérzetem legyen?

-Mit csinálsz te itt? Miért jöttél le?-talált meg Eric és leguggolt elém, közben pedig a kérdéseit zúdította felém. Szegény még a mai napon is velem kell foglalkozzon, pedig annyira nem akartam elszúrni a napját!

-Semmit, csak gondolkozom!-mondtam, mire kezét a lábamra tette.

-Ez nem jelent jót, történt valami?-kérdezte, mire én megingattam a fejem.

-Csak a szokásos, rossz érzésem van, el kéne mennyek Ashley-hez. Nem veszi fel a telefon. Vagy csak azért, mert haragszik rám, vagy valami komolyabb történt, mert ez már nem normális, hogy semmi jelet nem ad magáról nekem, ilyen még soha nem történt. Ennyire nem haragudhatott meg rám semmi miatt!-mondtam és közben tekintetemet az ölembe vezettem, megsimította a combomat, majd megszólalt:

-Ha akarod elviszlek?!-felnéztem rá és megingattam a fejemet.

-Nem kell, nem lakik olyan messze, elmegyek oda egyedül!-mondtam és felálltam a guggoló helyzetből.

-Biztos?-kérdezte, mire én bólintottam, utána pedig ő is felállt.

-Igen, te menny vissza és szórakoztasd a rajongóidat azzal, hogy hülye tweeteket írsz ki. Ez a te napod kell legyen!-mosolyodtam el halványan, majd megcsókoltam.

-Oké, az menni fog!-mondta, majd vissza sétáltunk a bejárathoz, míg ő felment vissza Tomasékhoz, én elindultam Ashley-hez. Gyorsan szedtem a lábamat, hogy minél hamarabb oda érjek. Út közben végig magamban merengtem és csak reménykedtem abban, hogy amint oda érek a mosolygós arcú, szőke hajú barátnőm fog fogadni. Meghallgattam még Eric két új számát is nyugtatás képen, és mondhatom, hogy megint óriásit alkotott. Imádom, mind a két számot! Amikor oda értem a házhoz, gyorsan kivettem a fülemből a fülhallgatót és fellépkedtem a ház előtti néhány lépcsőn. Leállítottam a zenét, majd elraktam mindent a táskámba. Nagy levegőt vettem, majd végül össze szedtem az összes bátorságomat és megnyomtam a csengőt. Egy ideig ott álltam, de semmi, még egy kis hangot se hallottam bentről. Az utcán elhaladó emberek kezdtek megbámulni, ezért újra csöngettem. De újra semmi válasz...Végül kopogtam is néhányat, majd lenyomtam a kilincset, hátha nyitva van. Nagy meglepetésemre nyitva is volt az ajtó, pedig soha nem szokott. Kitártam magam előtt az ajtót és körül néztem, de először nem mentem be, csak végig néztem a lakáson. Először nem hittem a szememnek, amit láttam nagyon nem tetszett. Gyorsan bementem az előtérbe, majd bevágtam magam mögött az ajtót és hallgatózni kezdtem, hátha hallok valamit.

-Ash, itthon vagy?-kiáltottam fel kicsit rémült, remegő hangon, de nem jött válasz. Bent a nappali romokban állt. Asztal felborítva, a tv széttörve hevert a padlón, a párnák szétszaggatva. Itt valami nagy gáz történt! Nem hiszem, hogy Ash annyira dühös lett volna valami miatt, hogy ezt tette volna a lakásával, mindig rend volt nála. Lassan beljebb mentem, és a házban kialakult csöndet, a magassarkúm kopogása törte meg, ami visszhangzott mindenhol. A konyhába lépve majdnem az fogadott amire számítottam. Összetört poharak, edények, a székek felborítva vagy épp a lába letörve, valamelyik szekrénynek az ajtaja le volt tépve. Gyorsan megfordultam a tengelyem körül és felrohantam Ash szobájába. Ott is minden szét volt szedve. Túl sok nekem ez a kupleráj, szerintem valaki direkt csinálta ezt, talán ezért, hogy elrejtsen valamit. Benéztem a fürdőbe, de a barátnőm sehol, nem találom. Idegesen a földre hajítottam a táskámat, majd a hajamba túrtam mindkét kezemmel és közben a helységben cikázott a tekintetem. Minden apró zugot megnéztem, de semmit se láttam. Elrabolták! Ebben már biztos vagyok. Körül néztem még egyszer az egész házban, és még mindig semmi, egy kis nyomot se találtam, amin elindulhattam volna. Gyorsan bementem Ash rejtett helyére, ahol a fegyvereket tartotta, és itt leesett az állam. Üres volt! Mindent elvittek. Még egy rohadt gumikesztyűt se hagytak. Bal kezemmel végig simítottam az arcomat ámulatomban, majd végig néztem az összes szekrényt, meg a tárakat. Volt néhány dolog a földre ejtve, gondolom kapkodtak és csak azért hagyták itt. Az egyik ilyen egy zseblámpa volt, meg még néhány töltény hevert a padlón. Gyorsan felvettem, majd bekapcsoltam és nagy szerencsémre néhány ütögetés után, de működött. Végig néztem az ágyat, hogy hátha találok ujjlenyomatot vagy egy hajszálat, de nem találtam. Majd az ajtófélfát is megnéztem. Valaki gondoskodott arról, hogy ne hagyjanak maguk után semmi nyomot, biztos, hogy nem ügyetlen kezdők voltak. De honnan tudtak a fegyvertáráról? Arról alig néhány ember tud...ki lehetett az? És a kódot honnan tudták, amivel be lehet ide jutni? Vagy hogy szedték ki Ashből?
 Abban az állapotban voltam, hogy komolyan képes lettem volna, teljes erőből neki menni a falnak. Visszafojtottam a könnyeimet, de legbelül igenis tudtam...ez is az én hibám! Minden miattam történik. Már épp rogytam volna össze, annyira elhagyott minden erőm, amikor meghallottam, hogy az ajtó csapódik a földszinten. Felkaptam a fejemet és a falra támaszkodtam. Vettem egy mély levegőt, majd remegő lábakkal kimentem a lépcsőre, hogy megnézzem ki az.

-Itt meg mi a fene történt?-kérdezte az érkező, aki Eric volt. Lassan leballagtam hozzá, és amint leértem átölelte egyik kezével a derekamat, hogy megtartson.-Ashley?-kérdezte, mire megingattam a fejemet.

-Nincs sehol!-mondtam egy sóhajtás közben.

-És megint igazad volt!-nézett körbe a házban és megcsóválta a fejét, majd óvatosan elengedte a derekam és a nappaliba sétált.-Rájuk gyanakszol?-kérdezte oda kiáltva nekem.

-Mint mindig!-mondtam elfojtott hangon.

-Ez meg micsoda?-kérdezte inkább magától, de szerencsére meghallottam. Rögtön oda mentem és megnéztem, hogy mit vett észre. Az asztal egyik lába le volt törve és, mintha egy kis anyagdarab lett volna bele akadva. Egy ideig csak néztem, majd megvilágítottam a fent talált elemlámpával.

-Talán valakinek a ruhájáról szakadt le, de nincs rajta vér!-mondtam, majd kikapcsoltam a lámpát.-Ha bármi baja lesz Ashleynek, komolyan megölöm őket, a saját kezemmel fogom kibelezni őket!-mondtam, majd dühösen a földhöz vágtam az elemlámpát.

-Hohó, ne mondj ilyet. Nem lesz semmi baja, és nem kell piszkos munkát végezned!-mondta és megsimította a hátamat.

-Ezt csak azért hiszem el, mert te mondtad!-mondtam féloldalasan és közben tekintetemet végig futtattam újra az egész helységen hátha valami újat fedezek fel.

-Fent találtál valamit?-kérdezte, mire én megingattam a fejemet.

-Jó lett volna, de semmi. Mintha mindent eltüntetett volna valaki. De gyere és nézd meg, hátha neked jobb szemed van!-fogtam meg a kezét és felhúztam a lépcsőn, egyenesen be a szobába. Rögtön nézelődni kezdett, de sajnos ő is csak a semmit találta meg. Viszont én megtaláltam Ash telefonját a földön az ágy mellett. Megnéztem és láttam, hogy jelzi neki a csomó hívásomat, valamit az üzenetemet is. Nem nézte meg, gondolom akkor már nem tudta. Gyorsan néztem néhány dolgot rajta. Utoljára hívott, meg a jegyzeteket, végül pedig a naptárát. És ott találtam valamit. Volt egy találkozója a közeli kávézóban, pont az nap, amikor mi utaztunk Koppenhágába. Ez érdekes lehet!-Eric elviszel a JC kávézóba?-kérdeztem, mire bólintott.

-Persze, de minek?-mondta és a kezébe vette a slusszkulcsot, amit csak a farzsebéből kellett elővennie.

-Ash nemrég ott járt, találkozója volt. Igaz azt nem írja, hogy kivel!-mondtam, majd felkaptam a táskámat a földről és bele tettem a telefont is. Gyorsan bepattantunk a  kint parkoló kocsiba és Eric egyenesen a kávézóhoz hajtott, ahol leparkolt. Mondtam neki, hogy maradjon kint. Bementem és a recepcióst kezdtem el faggatni. Először tagadta, hogy látta volna. Fiatal srác volt, az én korombeli, biztos, hogy megjegyzi őt ha látta.

-Ő az, nem ismerős?-kérdeztem és mutattam neki egy nagyon szép képet szőke barátnőmről.

-De igen, sajnos egy pasival találkozott itt. Eléggé sokat voltak itt, 3-4 óra is lehetett. De minek faggatsz, mi vagy te zsaru?-kérdezte, mire biccentettem.

-Nem éppen, na mindegy, kösz a segítséget!-mondtam, majd egy csábos mosoly vetettem rá, és utána kiviharoztam a kocsiból.

-Na?-kíváncsiskodott rögtön Eric, amikor beszálltam és felém fordult.

-Itt járt és egy hapsival találkozott. Nem tudom ki lehetett, nem nagyon szokott találkozgatni senkivel, főképp nem pasival!-mondtam és közben elindult. Most már haza mentünk, mivel az idő is kezdett estefelé járni. 

***

Este 10 óra körül lehet, nem vagyok álmos. Le se tudom hunyni a szememet, úgy érzem magam mintha 20 bögre kávét ittam volna meg. Csak ülök egy széken az ablak előtt és bámulok ki. A kezemben egy forró almás-fahéjas tea, amit Eric csinált nekem néhány perccel ezelőtt. Nem szabadna így viselkednem, szó szerint egyik percről a másikra depressziós lettem. Utálom így érezni magam, de nem tudok tenni ellene semmit. A depresszió sokkal erősebb nálam, nem vagyok képes arra, hogy legyőzzem. Saját magammal harcolok legbelül. Az egyik felem azt mondja, hogy nem kéne aggódnom, mivel csak meg akarnak rémiszteni és gyengének akarnak tudni. A másik pedig azt, hogy bármi baja lehet, és az csak az én hibám, az én felelősségem lett volna az, hogy figyeljek rá jobban. Mert nem mondtam el neki, meg akartam védeni Ewentől, erre pont az ellentéte történt?! Pont őt szemelték ki maguknak. Tudták, hogy ha nem Ericet akkor őt kell elvenniük tőlem, mert az fáj a legjobban. Kylie túl elővigyázatos, őt nem tudták volna elrabolni, így rá nem is gondoltak. De szegény Ashley, ott volt védtelenül, egymagában a házban és ő lett az áldozatuk. Már tól jól ismerem az észjárásukat, de mégse jöttem rá mire készülnek.
Lassan bele kortyoltam a meleg teába, és közben legördült néhány könnycsepp az arcomon. Már vagy 1 órája ezt csinálom. Csak ülök és bámulok. Eric biztos nem érti, hogy miért csinálom ezt. De senki se szokta érteni, hogy is érthetné ezt bárki is. Hiszen, ilyenkor magamba zárkózok és senki se tud ebből a rabságból kiszabadítani. Ilyenkor a saját gondolataim rabja leszek. Állandóan újabb és újabb gondolatok törnek elő, amik egyre jobban letörnek és ilyenkor szokott az történni, hogy szikét ragadok. De most nem tehetem! Tekintetem néhányszor a csuklómra tévedt és olyankor elfogott a vágy, hogy valami éleset végig húzzak vékony bőrömön. Már jól ismerem ezt az érzést, tudom milyen amikor ez történik. Ha nem teszek semmit, magamban megbolondulok. Teljesen elvesztem a fejemet, és mintha ezren azt suttognák a fejemben "Tedd már meg végre!", de ellent kell álljak. Igazuk van azoknak az embereknek akik azt mondják rám, én vagyok az a lány, aki mindig szomorú. A szomorúság lánya. Talán az vagyok, de nem bánom. Sokkal inkább vagyok ilyen, mint egy beképzelt liba, aki állandóan hülye sztárparádés bulikba jár és mindenkinek benyal. Sose leszek ilyen, de soha nem is akartam.

-Pihenned kéne!-hallottam meg azt a hangot mögöttem, amit nagyon jól ismerek. Gyorsan letöröltem az arcomra száradt könnycseppeket, majd megszólaltam.

-Pihenek!-hangom gyenge volt és remegett a sok sírástól, amit Eric észre is vett.

-Ne hibáztasd magadat!-jött mögém, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Eric!-szólítottam meg és kezeit megéreztem vállaimon.-Miért vagy velem?-kérdeztem azt, ami épp eszembe jutott, mire először hallgatás volt a válasz. Meglepődött a kérdésemen, és még magam is. Ahogy sejtettem is, ilyenek is az eszembe jutnak, olyan dolgok, amire nem kéne gondoljak. Olyanra kényszerít ilyenkor az érzés, hogy vissza idézzem a rossz emlékeimet, ilyenkor vissza térnek azok az érzéseim, amiket régen éreztem. Amikor a kezelőközpontban voltam...

-Ez most komoly?-kérdezte, mire egy aprót bólintottam.

-Annyi más lány akadna, és te mégis velem vagy. Pedig engem állandóan összetipornak, szörnyű életem van, állandóan történik valami rossz és ebbe téged is belekevertelek!-mondtam és rezdületlen arcát figyeltem közben az ablakban visszaverődve.

-Nélküled unalmas lenne az élet. Hiába van ott az a sok másik lány, mert nekem te kellesz!-hajolt a fülemhez és suttogott.-És különben is megmentettél, ennyivel tartozok neked!- egy kis mosoly csalt az arcomra ez a kijelentése. 

-Segítesz nekem?-kérdeztem, mire össze szűkítette a szemeit.

-Miben?-kérdezett vissza, kicsit éretlenül.

-Kilépni ebből a francos depresszióból?-kérdeztem, mire elvigyorodott.

-Persze!-mondta, majd kivette a kezemből a bögrét és lerakta az asztalra.-Felállni lustaság!-nézett vissza rám, majd kezével mutatta, hogy álljak fel, mire én sóhajtottam, majd tettem azt amit kért.

-Most örülsz?-kérdeztem, amikor felálltam.

-Nagyon!-mondta, majd közelebb lépett hozzám.

-Tudod mit? Kajáljunk, éhen halok!-kerültem ki hirtelen és kimentem a konyhába.

-Oké, nem erre számítottam, de nekem jó!-jött utánam kis idő múlva.

-Oké, mi legyen?-kérdeztem és magamra erőltettem egy mosolyt.

-Hmm...mondjuk...te!-mondta kaján vigyorral az arcán, majd magához húzott és megcsókolt.

-Egyem meg magamat?-nevettem fel, amikor elváltam tőle. Ő is felnevetett, majd újra magához húzott.

-Ne edd meg, hagyd meg nekem!-mondta és még mindig vigyorgott.

-Eric, komolyan kérdeztem!-mondtam kicsit megkomolyodva.

-Én is komolyan mondtam!-vonta meg a vállát, mire felnevettem.

-Nem az előző kérdésemet, hanem azt, hogy mit együnk!-mondtam, mire bólintott.

-Jaaa....sajtos melegszendvics?-kérdezte, mire én bólintottam.

-Oké, egyszerű, és nagyszerű!-neki láttam megcsinálni a kaját és közben Eric kifaggatott, hogy mi a véleményem az új dalokról.

-És melyik tetszik jobban?-kérdezte, miközben beraktam a sütőbe a kaját, majd a lábammal becsuktam az ajtaját.

-Mind a kettőt imádom!-mondta, mire megforgatta a szemét.

-Jó de valamelyik csak jobban tetszik!-annyira próbálkozott valamit kiszedni belőlem, de én csak a fejemet ingattam.

-Nem, nem hiszem!-leültem pont szembe vele. Eszembe jutott valami, de úgy voltam vele, hogy inkább nem kérdezek rá. De annyira hajt a kíváncsiság, ezért muszáj megtudnom, valahogy.-Miss Unknown!-csak ennyit suttogtam és kezemet kezdtem el nézni.
-Mond csak, min törtöd a buksidat?-mondta és a hangjából éreztem, hogy nagyon mosolyog.
-Semmi olyanon, ami téged érdekelne!-mondtam, majd felnéztem rá. 
-Ne akard, hogy kiszedjem belőled!-mondta és az asztalra könyökölt közben.
-De mondom, hogy semmi!-vontam meg a vállam, majd felálltam. Oda mentem a hűtőhöz és kiszedtem magamnak egy vizet, valamit ketchupot, majd a kajára. Amikor megfordultam, hogy letegyen a pultra a cuccokat, egy erős mellkasba ütköztem. Nagyot sóhajtottam, majd felnéztem.
-Szóval?-kérdezte apró mosollyal az arcán.
-Eric, ne viselkedj gyerekesen, engedj ki!-néztem a karjára, ami támaszkodott a mögöttem lévő szekrénysorba és ezzel elzárta az utat.
-Inkább te viselkedsz úgy, mivel nem vagy hajlandó elmondani!-vonta meg lazán a vállát, mit sem törődve azzal, hogy az előbb mit mondtam neki.
-Akkor még jó sokáig itt fogunk így állni, mert nem mondok neked semmit!-hátamat neki támasztottam a szekrénysornak és úgy néztem vissza Ericre.
-Nekem jó!-mit is gondoltam, hogy majd a kijelentésemtől el fog engedni?! Ismerem már annyira, hogy tudjam, nem fog. Egy ideig csak csöndben álltunk egymás előtt, én pedig a padlót kezdtem el bámulni unalmamban, bár az se volt valami izgalmas. Egy gyorsan mozdulattal, míg nem figyeltem kiverte a kezemből a cuccokat, majd a combom alá nyúlt és felemelt, lábaimmal körbe fogtam a derekát, ő pedig kicsit a szokottnál erősebben a falnak lökött.
-Azt kérted, hogy segítsek, de ha ilyen makacs vagy nem fog menni!-mondta és csípőjét az enyémnek nyomta.
-Rossz emberrel kötekedsz, Saade!-mondtam, mire egy halovány mosoly jelent meg az arcán.
-Én élvezem!-mondta és végig nézett rajtam, éreztem, hogy a véredények kiszélesednek az arcomban és bőröm felmelegszik, attól ahogy rám néz. Elpirultam!
-Ne is próbálkozz!-ingattam meg a fejemet, mire tekintete megkereste az enyémet. 
-Még meg se próbáltam!-lábaimat leszedtem a derekáról, majd ellöktem magamtól. Gyorsan kikerültem, majd végig száguldottam a nappalin és kimentem a teraszra. Jót tett a friss levegő és végre elmúlt a pír az arcomról is, de egy idő után kezdtem fázni.
-A kaja odaég!-mondtam hátra se pillantva, mert megéreztem égető tekintetét magamon.
-Égjen!-válaszolt nekem, nem törődök stílusban, és gondolom egy vállrántást is hozzá tett. Hirtelen szembe fordított magával, csillogó szemeimben annyi vágyat láttam, mit még talán soha. Egy ideig szemezett ajkaimmal, mire én sóhajtva megfogtam a tarkóját és magamhoz húztam. Rögtön vissza csókolt és egy laza mozdulattal felkapott az ölébe. Rögtön végig áramlott az egész testemben a melegség, amitől már nem is éreztem a hideget, ami kint volt. Bizsergést kezdtem el érezni a gyomromban, ami egy jobban felerősödött, majd azon kaptam magam, hogy vadul a ház falának nyomja a hátamat. Néhány pillanat múlva pedig már a nappali kanapéján találtam magam. Szinte rekord sebességgel tette meg az utat kintről egészen idáig és egy másodpercre se szakadt el tőlem. Végig fektetett a kanapén és felém tornyosult, majd apró csókokkal kezdte behinteni a nyakamat, közben pedig az itthonra felvett pólóm alá nyúlt.
-Egy pillanat!-szakadt el tőlem, majd kisietett, addig én pedig tekintetemmel végig követtem, ahogy kiment a konyhába. Gondolom elzárta a gázt, mivel ő se szeretné leégetni a házát. Miközben ott feküdtem semmire se tudtam gondolni, teljesen megnyert magának. Vissza sietett hozzám, majd egy szempillantás alatt ugyan ott folytattuk ahol tartottunk. Nem sokkal később rekordgyorsasággal jutottunk be a szobába, ahol rögtön megfosztott felsőmtől, majd az ágyra döntött. Felém mászott és csókokkal árasztotta el nyakamat, majd lejjebb haladt végig a mellem vonalán, majd a hasamra tért át. Nagyokat sóhajtottam érintése alatt, amin elmosolyodott, majd vissza emelkedett hozzám, és majdnem szó szerint tépni kezdte ajkaimat. Közben pedig pólójával babráltam, amit ő is észre vett és egy szempillantás alatt lekapta magáról, majd elhajította. Vissza hajolt hozzám és egy érzelmes csókot adott, majd újra a nyakamra tért át. Apró csókokat adott nyakamra, vagy épp kicsit megszívta a vékony bőrömet. Ennek nyoma marad!
-Ugye nem akarsz leállítani?-kérdezte rekedtes, vággyal teli hanggal, miközben folytatta a a nyakam kényeztetését, amint én is egy apró csókkal viszonoztam. - Segítséget kértél...-suttogta, mire én felkuncogtam és dús, sötétbarna már majdnem fekete hajába túrtam.
-Nem ilyenre számítottam!-mondtam halkan és lehunytam a szememet, hogy átadjam magam az élvezetnek.
-De viszont élvezed!-nevetett halkan bele a nyakamba.
-Fejezzük be ezt a perverz beszélgetést!-próbáltam meg lezárni az ügyet, de közben végig ziháltam.
-Ahogy akarod édes!-mondta, majd egy mozdulattal kigombolta a sortomat és lehúzta rólam. Innen már nem tudok menekülni. De igazából elérte amit akart, mivel nincs időm gondolkozni semmin. Ez a jó ebben, minden történik akkor amikor kell és nem lehet közben agyalni rajta. Nem tudom, hogy mi ütött belém, de mintha eddig kiéheztetett volna. Olyan szenvedélyesen csókoltam, hogy még magam is meglepődtem azon. Eric pedig természetesen élvezte a helyzetet. Mondjuk melyik pasi ne élvezné, hogyha egy nő alatta fekszik szinte meztelenül és vadul smárolnak?! Erre egyszerű a válasz...nincs olyan férfi. Bár én se panaszkodhatok, a látvány amit Eric nyújt, nagyon hatásos minden nőnél, és nem kell ahhoz félmeztelen legyen, de most én mégis így látom. Az őszintét megvallva, rohadtul dögös. Úr Isten! Kezd vissza térni a régi Kendall belém, csak az gondolt perverz dolgokat. Na tessék Eric, ez is a te hibád!
Kicsit elemelkedett tőlem és végig vezette tekintetét rajtam.
-Eric!-takartam el az arcomat, mert éreztem, hogy újra elpirulok.
-Nyugi, gyönyörű vagy!-mondta, majd elvette a kezemet és megcsókolt.-És irtó aranyos, amikor elpirulsz...-mormolta ajkaimba-...főként, amikor miattam!-tette hozzá belemosolyogva a csókunkba. Teljesen belefáradtam abba, hogy titkolom előtte azt, hogy mennyire vágyok rá, most pedig végre nem kell többet kínoznom magamat se és őt se....