41. fejezet

Sziasztok

Megérkeztem az új fejezettel! Remélem tetszeni fog nektek. Bár azt nagyon sajnálom, hogy az előző fejezethez egyetlen komit se kaptam, viszont a pipákat nagyon szépen köszönöm. És tényleg nagyon sajnálom, hogy ilyen ritkán tudok hozni új részt...Még nem írtam róla, de a szavazat is lezárult, aminek a végeredménye fölényesen az lett, hogy legyen második évad. Ennek nagyon örülök, csak kicsit több visszajelzést szeretnék kapni. Imádok nektek írni és nagyon hálás vagyok mindenért, de csak néhány szót kérek tőletek, hogy írjatok nekem. Higgyétek el nagyon sokat számít. 
Köszönöm szépen a +5200 megtekintést. Fantasztikusak vagytok! 

Remélem elnyeri a tetszéseteket az új rész. Jó olvasását!

Puszi: Milly

41. fejezet: Alku...

Reggel hulla fáradtan ébredtem, mondjuk a forró éjszaka után nem is csoda. Csöngettek kint a bejáratnál, mire a mellettem szuszogó felmorgott.

-Drága, nem akarod kinyitni az ajtót?-kérdezte fáradt, rekedtes hangon és közben a párnába temette a fejét, mire én rá emeltem a tekintetemet. Ezt ő se gondolja komolyan! Meztelen vagyok és így akarja, hogy az ajtóhoz mennyek?

-Eric!- szóltam rá kicsit keményebben, mire sóhajtott, majd felkelt az ágyból és kiment. Gyorsan magam köré tekertem a takarót, majd bementem a gardróbba és felkaptam magamra egy bő, kötött pulcsit és egy nadrágot. Gyorsan kifésültem még a hajamat, majd kimentem a nappaliba. És kit látnak szemeim? A nővérem volt, hát persze, hogy ő.

-Szia!-köszöntem neki egy ásítás közben.

-Jó reggelt, húgi!-emelte ki a „húgi” kifejezést, de hogy miért, azt nem tudom. Össze ráncoltam a szemöldökömet közben, majd megöleltem.-Láttad már a Genluxot?-kérdezte, mire nekem először nem esett le, hogy mit mondott. Fel se fogtam, reggel van még.

-Miért az ma jelenik meg?-kérdeztem, mire ő hevesen bólogatni kezdett.-Bakker, kiment a fejemből!-dörzsöltem meg álmosan a szememet.

-Én már láttam, és itt van nálam, meg akarod nézni?-mondta, mire nekem rögtön kipattant az álmosság a szememből.

-Igen, persze!-mondtam izgatottan, mire a táskájában kezdett el turkálni, majd elő vette a magazint és a kezembe nyomta. És igen! Én vagyok a címlapon, komolyan el s hiszem.

-Büszke vagyok rád!-mondta a nővérem, de csak legyintettem egyet és beugrándoztam Erichez a konyhába.

-Néézzd, nééézzd!-nyomtam az arcába vigyorogva az újságot, mire elmosolyodott.

-Ez cool, nagyon szép vagy!-nyomott egy puszit a homlokomra.

-Kicsit ufó fejem van!-biccentettem kicsit oldalra a fejemet, hogy új szögből nézzem a képet.

-Ez nem igaz, szerintem nagyon jó!-mondta mellettem barátom és közben a magazint elemezgette.

-Szerintem is jó, de majd olvasd el az interjút benne!-nevetett fel Kylie aki idő közben csatlakozott hozzánk.

-Kiforgatták a szavaimat?-néztem fel rá, mire megingatta a fejét.

-Nem, inkább az a vicces, amit hozzá tett a szerkesztő rólatok!-nevetett fel, mire engem fúrt a kíváncsiság, hogy mi lehet az, ezért oda lapoztam. Gyorsan megmutatta Kylie, hogy melyik az, amit én rögtön olvasni is kezdtem.

"Most már mi is elvesztettük a fonalat, hogy akkor mi is van Mr. Popular és Kendall között. A gyönyörű, amerikai modell itt még azt nyilatkozta, hogy semmi, majd nemsokkal később együtt látták őket a stockholmi repülőtéren, majd Koppenhágába is kézen fogva járták be a várost. A kérdés már csak az, hogy mikor fogják bejelenteni, hogy hivatalosan is együtt vannak. Az értetlenség nem csak nálunk a szerkesztőségénél, hanem a rajongóknál is van. Mindenki lesve figyeli őket, hogy mikor lesznek képesek a kapcsolatuk felvállalására! - szerk."

-És neked ebben mi volt a vicces?-néztem fel nővéremre, aki még mindig vigyorgott.

-Nem tudom!-röhögött fel, mire én értetlenül Ericre néztem.

-Mit szívott?-kérdezte, mire én megvontam a vállamat. Kivette a kezemből az újságot, majd a kisebb képeket kezdte el nézni benne amik néhány oldalon voltak benne.-Ez a kedvencem!-mutatta oda nekem azt a képet, amikor egy fehér ruhában ülök a széken és oldalra elnézek.-Olyan valósághű!-tette hozzá, majd megcsókolt.

-Woáá, ne nyálaskodjatok már itt!-nyavalygott nővérem, mire én rá néztem.

-Te is ezt csinálod Billyvel!-mondtam és Eric pedig helyeselt.

-Honnan veszed még nem is láttál minket?-mondta, mire én csettintettem.

-Na látod igazad van, és épp ez a baj!-mosolyogtam rá színésziesen, mintha ez nem is lenne probléma.-Ha valami nem tetszik el lehet menni!-mondtam, mire megforgatta a szemeit.

-Oké, bocsi. Tereljük a témát!-kézfejével körzött néhányat, hogy ezzel is jelezze azt, amit mondott.

-Oké, na mondok valamit!-ültem le az egyik székre és testemmel felé fordultam.

-Had halljam?-könyökölt az asztalra.

-Ashley letűnt!-mondtam, mire neki szó szerint leesett az álla.

-Azt kurva, de hogy?-kérdezett és ámulatában nem sok mindent tudott mondani. Közben Erictől mind a ketten kaptunk reggelit, amit egy csókkal köszöntem meg, Kylie pedig csak egy "kösz"-t vágott hozzá fancsali képpel. Nagyon féltékeny valaki...

-Fogalmam sincs, de az biztos, hogy a háza fel van túrva, ő nincs ott, a fegyverei pedig köddé váltak!-vontam meg a vállam.-A baj, csak az, hogy ő nem tudott semmiről, és szerintem azt se tudja, hogy miért vitték el..-itt pedig közbe szakított.

-Azt mondod, hogy ezek is Drewék lennének?-kérdezte, mire én sóhajtottam egy nagyot és bólintottam.-Azok a mocskos rohadékok, komolyan most ki tudnám tekerni a nyakukat!-kezdett el szitkozódni mérgében.

-Nyugi, Kylie, relaxálj!-mondta mellettem Eric, aki közben minket figyelt. Kylie arcvonásai teljesen megváltoznak amikor dühös vagy feszült és most is ez történt. Eric jól ismeri már őt, és talán ezért is próbálta meg lenyugtatni.

-Oké, ebben csak az a baj, hogy a héten van munkám, így most nem tudok érte menni és különben sem tudom, hogy Uppsalaban vannak-e, vagy messzebb vitték őt. Így muszáj a hétvégére halasztani!-vontam meg a vállamat.

-Basszus, szerintem ma megbeszélem Jeremyvel, hogy mennyünk el oda Uppsalahoz. Vagy ez nem jó?-kérdezte, mire biccentettem.

-Jó, de akkor vigyázni kell, hogy senki se vegyen észre titeket. Ha bármi mozgás van bent, akkor ott vannak. Ha nincs akkor marad Göteborg vagy Malmö!-vontam meg a vállamat újra, majd enni kezdtem.

-Az a baj, hogy mindkét hely messze van, nem lehet egy nap alatt letudni, hogy oda megyek megnézem ott vannak-e!-szólt bele Eric is végül.

-Hát nem!-ingatta meg a fejét nővérem és közben ő is falatozni kezdett.

-Tudom, de sanda gyanúm az, hogy nem itt lesznek a közelben. Hülyék lennének, mert akkor nagyon hamar eltudnánk kapni őket. Szerintem direkt elmentek messzebbre, hogy nekünk is több dolgunk legyen, és ezzel is húzzák az időt!-hadartam le gyorsan azt, amire gondoltam.

-Ez mondjuk igaz!-bólintott Ky, majd sóhajtott.-Szegény Ash!-mondta és elhúzta a száját.-Mára van valami programod?-kérdezte majd végül, mire én felálltam és bementem a nappaliba, ahol még mindig ott volt a beosztásom.

-Ma kell mennyek az after party-ra!-mondtam, mire neki felcsillant a szeme.

-Ugye mehetek veled?-kérdezte, mire én megvontam a vállam, olyan nem érdekel típusban.

-Gyere, mit bánom én!-mondtam, majd vissza ültem a helyemre. 

-A dedikálásod mikor lesz?-kérdezte Eric, mire én gyorsan rá pillantottam a pappírra. 

-2 nap múlva!-néztem rá, mire bólintott.

-Nekem vasárnap fellépésem lesz az X-Faktorban, szóval aznapra ne tervezzetek semmit!-mondta, mire én bólintottam.

-Mind a két dalodat előadod?-kérdeztem, mire megingatta a fején.

-Nem, csak a Marchingot!-válaszolt nekem. 

-Akkor mégis a jövőhétre marad minden!-mondta nővérem, mire én csak egy "ühhüm"-möt nyögtem ki. Beállt a csönd közöttünk, amit egy hangos dörömbölés zavart meg. Időnk se volt reagálni, mert az ajtót feltépték. Oda néztem és felnevettem kínomban.

-Itt van a lány!-lépett beljebb és egyenesen hozzám jött kikerülve Kyliet, aki direkt kilógatta elé a lábát, hátha orra bukik, de sajnos nem ennyire hülye Ewen. Csak azért mondta ezt nekem, mert látta a szikrákat szóró szemeimet, és ezzel védeni akarta magát. Mondjuk ha nem mondta volna ezt talán kirugdostam volna a házból.
-Hol?-kérdeztem és felpattantam a helyemről. Végig nézett rajtam és elmosolyodott. Hallottam, hogy Eric nagy vissza kell fogja magát, hogy ne essen neki. Kylie próbálta nyugtatni. Ha szemmel ölni lehetne, Ewen már rég halott lenne.-Édes, négyszemközt hagynátok minket?-néztem mézes-mázosan Ericre, aki először megingatta a fejét.
-Nem?-tette fel a költői kérdést, mire én csípőre vágtam a kezeimet és felvontam a szemöldököm.
-Mennyünk!-állt fel Kylie, majd végül rá tudta venni Ericet, aki vállával "véletlenül" neki ment az előttem álló srácra. Egy lépést hátrált, hogy megtudja tartani az egyensúlyát, majd barátom után nézett, de már eltűntek a folyosón. Elmosolyodtam rajta, majd megvártam, míg becsukódik az ajtó és csak akkor szólaltam.
-Hol van Ashley?-tettem fel újra a kérdést. Rám kapta barna tekintetét, majd lazán megrántotta a vállát.
-Nálam!-mondta és gúnyos mosoly jelent meg az arcán.
-Igen, ezt sejtettem, de azt mondtad itt van. Akkor engedd el!-mondtam és kezeimet leengedtem magam mellé.
-Ohh drága, ez nem ilyen könnyen megy!-már nyúlt volna az arcomhoz, de ellöktem a kezét, amin nagyot is nézett.
-Vissza tértél a régi énedhez?-nézett rám kérdően, mire én kicsit büszkén bólintottam.
-Valami hasonló. De ne tereld a témát, mit akarsz cserébe, hogy elengeded Asht?-tértem rögtön a tárgyra, mert tudtam, hogy erről van szó. Túl jól ismerem, ez pedig nem túl jó. Ha lehetne választani inkább nem ismerném!
-Honnan veszed, hogy akarok valamit?-kérdezett vissza és kínosan felnevetett.
-Onnan, hogy ismerlek eléggé!-rákacsintottam, amin ő elmosolyodott és kezét végig simította állán.
-Ma éjszaka..-kezdte és drámai szünetet tartott, mintha olyan nagy dolgot akarna mondani.-...segítened kell nekünk egy fontosabb ügyféllel kapcsolatban és még lehet, hogy 1-2-nél, de utána szabad a csaj és te is, csak ennyi kéne!-próbált meg velem alkut kötni, de én felhökkentem.
-A ma este nem jó!-ingattam meg a fejemet makacsan.
-Oooh, dehogyisnem!-kacsintott rám úgy ahogy nemrég én tettem, és egy lépést tett felém.
-Mondom, hogy nem jó Ewen, értsd már meg!-mondtam határozottabban, majd mutatóujjammal izmos mellkasába böktem, amivel elértem, hogy hátrébb lépet oda ahol az előbb állt.
-Miért nem jó? Saadeval hemperegsz, vagy mi?-kérdezte és kajánul vigyorgott. 
-Nem, dolgom van. De különben se tartozik rád, hogy mit csinálok a barátommal!-mondtam, mire ő csak egy "aha"-t mondott, úgy mintha elhinné, amit mondtam. Ma úgy látszik mindenki féltékeny...és most nem én vagyok az!
-Vagy jössz ma este, vagy a szöszinek talán örökre új helyet találok!-mondta és ördögien elmosolyodott. Fenyegetőzünk, fenyegetőzünk! Ejnye, pedig azt hittem ma egész jó formában van és elengedi semmi nélkül Asht. Én hülye, persze, hogy nem engedi el. Bolond lenne! Az legyen a legkisebb bajom, hogy alkut akar.
-Hogy lehetsz egy ekkora barom?-kérdeztem hirtelen és felnéztem tekintetébe, mire még szélesebben elmosolyodott. De ez nem olyan kisfiús mosoly volt, volt valami gonosz és félelmetes benne.
-Az évek alatt megtanultalak kezelni, azt hiszem én nem változtam. Ha annyira ismersz tudod jól, hogy ilyen vagyok és nem a barom szóval jellemezném magam!-mondta és kicsit oldalra fordította a fejét és úgy tanulmányozta a tovább az arcomat, majd hirtelen megfordult és az ajtóhoz lépett.-Csak hogy tudd igazat mondok!-nézett vissza rám egy pillanatra, majd azt láttam, hogy Asht maga elé lökte be az ajtón. Oda rohantam hozzá szorosan megölelni, majd utána rögtön el is tolt tőle Ewen, és a fekete ruhás haverjai kivitték, sőt inkább ki rángatták a lány egy koromsötét, sötétített ablakú telepjárókocsiba.
-Ott leszek, de hova mennyek és mikorra?-adtam be a derekam, ami láttam, hogy Ashley befektetik a hátsóülésre, de csak miatta teszem ezt. Úgy láttam, hogy semmi baja és nagyon remélem is, hogy nem bántották. Ha mégis kiderült, hogy bármit ártottak nekik, nem fog semmi érdekelni és magam fogom főbe lőni mind a két "vezetőt".
-Uppsala raktár, tudod jól, hogy hol van 11-re legyél ott. Veled majd haza engedem a lányt és ne hozz magaddal senkit, csak te kellesz!-mondta és közben tekintete arcom minden rezdülését figyelte, bólintottam, de nem néztem rá még mindig a fekete kocsit bámultam.
-Miért kellek én?-kérdeztem még egyet, ami kezdte kicsit felidegesíteni. Engem nem zavart, sőt élveztem, hogy húzom az agyát.
-Fontos ügy, és te ehhez nagyon jól értesz!-vicsorgott rám, majd kilépett az ajtón és beült a kocsiba, ami rögtön el is hajtott. Mérgembe bevágtam az ajtót, majd a falba ütöttem az öklömmel, de bárcsak ne tettem volna, mert megfájdult a kezem és hangosan káromkodni kezdtem. A konyhába menet a két hallgatózóra találtam ott.
-Komolyan elmész?-kérdezte Kylie kicsit aggodalmasan, mire bólintottam.
-Muszáj lesz, Ewennel nem lehet szórakozni és ez az egyetlen módja annak, hogy Asht hamarabb szabadon lássam és, hogy ne essen semmi baja, ha még nem esett!-mondtam, majd kivettem a mélyhűtőből egy fagyasztott zöldséget és a kezemre raktam.
-De ott a genlux party is!-húzta el a száját.
-11-ig azt letudom!-legyintettem, majd leültem az egyik székre.
-Mihez kellesz vajon te?-kérdezte barátom kíváncsian.
-Gondolom valami drog futár fog jönni, vagy esetleg fegyverszállítmány, amit olcsóbban akar megszerezni!-vontam meg a vállam.
-Vigyázz majd!-mondta féltően és nagyot nyelt, mire én bólintottam.
-Én mindig vigyázok!-mosolyodtam el.
-Mit jelentsen az, hogy vissza tért a régi éned?-nézett rám nővérem értetlenül.
-Egyszerű, már sokkal lazábban tudok venni mindent, úgy, mint régen. De ez nem azt jelenti, hogy ugyan azt fogom csinálni, mint akkor!-néztem rá, majd vissza tettem a zöldséget a fagyasztóba. 
-Na ez klassz!-mosolyodott el.-Köszönjük Ericnek!-mondta, mire felnevetett az említett és vele együtt én is.
-Egyébként úgy láttam, hogy nincs nagy baja Ashnek!-mondta a popsztár, és én is egyetértettem vele.
-Igen, de valami viszont furcsa volt!-mondtam, mire mindkettőjük kíváncsian meredt rám, hogy folytassam.-Nem szólt semmit, túl csendes volt. Amikor kirángatták a kocsiba, meg se nyisszent. Ez nem rá jellemző!-ingattam meg a fejemet a végén, és a mondandóm közben végig néztem mind a kettőjükön.
-Ez igaz, talán begyógyszerezték?-kérdezte tőlem Kylie, mire én megvontam a vállam.
-1-2 nyugtató lehet elég volt ahhoz, hogy ilyen állapotban legyen!-mondtam és közben a fájós kezemet mozgattam.
-Kellett neked beleütni a falba!-suttogta oda nekem és tekintetembe nézett Eric, mivel végig figyelte, hogy mit csinálok.
-Jól van na, te neki megyek vállal, úgy se veszi észre senki!-vigyorogtam rá, mire felröhögött.
-Hidd el jobban is neki mentem volna, de nem akartam bunyót!-mondta egy vállrántás kíséretében. Kylie hamar megunta a beszélgetést, így azt mondva, hogy dolga van el is ment, de én átlátok rajta, tudom jól, hogy semmi dolga sincs. Haza megy és bámulja a Tv-t, lusta dög. Míg Eric készülődött (mivel Tomashoz megy megint), addig én felhívtam Jent és megtudakoltam tőle, hogy hányra jön értem. Kiderült, hogy nagy felhajtás lesz és limót küldenek értem. Áh klassz, imádom a limuzinokat. 
-Na én megyek!-jött ki hozzám Eric, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
-Oké!-mondtam és közben a laptopomat bámultam.
-Legalább nézz már rám!-suttogta a fülembe, mire én elmosolyodtam, majd oldalra fordítottam a fejem. Gyorsan nyomott egy csókot ajkaimra, majd az ajtóhoz sietett.-Ne csinálj semmi baromságot!-nézett vissza rám, mire bólintottam.
-Nem fogok!-mondtam jó kislány nézéssel, majd rám kacsintott és kilépett az ajtón. Egyedül maradtam! De szerencsére csak egy ideig....
Még néztem néhány dolgot a neten, majd eltettem a lapit és gondolkozni kezdtem. Mihez kezdjek magammal? Unatkozom...ilyen sincs sokszor nálam, de ha van, akkor kikészülök a semmittevéstől. Arra gondoltam össze ütök valami finom kaját ebédre, Eric biztos örülne neki. Épp csak elkezdtem előkészíteni a cuccokat, amikor csöngettek. Ez meg ki a fene lehet? Gyorsan oda mentem az ajtóhoz, majd kinyitottam.
-Szia!-köszönt nagy mosollyal Edin, majd megölelt.
-Szia, hogy hogy itt vagy?-kérdeztem, majd végre elengedett és bementünk a konyhába.
-Gondoltam meglátogatlak, Eric?
-Tomashoz ment be az irodába!-vontam meg a vállam, közben pedig sürögtem-forogtam, hogy haladjak a kajával is.
-Ugye három főre főzöl?-kérdezte, mire én szélesen elmosolyodtam.
-Ha szeretnéd!-néztem rá egy pillanatra.
-De ne csinálj olyan kaját, amitől megkínoz az edző!-mutatta fel mutatóujját, mire én bólintottam.
-Ne félj, csaj vagyok nem csinálok olyat!-kacsintottam rá, majd feltettem a tésztát főni. A lazacot pedig előkészítettem.-Alex-al mi van? Már rég nem láttam!-kezdeményeztem én a beszélgetést.
-Nagyon elvan most Carolinnal!-vonta meg a vállát, és a pultra könyökölt.
-Aha, szóval most újra együtt vannak?!-inkább kérdésnek hangzott, amire csak egy "aha"-val válaszolt.-Őket, se könnyű követni!-húztam el a számat. Míg engem teljesen lefoglalt a főzés, Ed nem, hogy segített volna, inkább leült FIFA-ni a nappaliba. Még jó, hogy igazából hozzám jött. Néha meg tudok bolondulni tőlük, miért mindenkinek az a játék a mániája?! Bár mióta itt vagyok Ericet egyszer se láttam játszani. Lehet, hogy éjszaka miközben én alszom, kilopódzik és akkor nyomogassa a gombokat. Na jó, ezt nem hiszem, mondjuk ha nem tud aludni akkor lehetséges. Nagyon bele mélyedhettem a gondolataimba, mivel észre se vettem, hogy Eric hazajött.
-Szia, kicsim!-jött be hozzám és megcsókolt. Majd a hátam mögé nézett és elmosolyodott.-Angyal vagy!-nyomott még egy hosszú csókot, amit természetesen Edu megzavart.
-Have....jaaaj, inkább vissza megyek!-fordult meg rögtön amikor meglátott minket.
-Ez mit keres itt?-kérdezte és tekintetével engem fixírozott.
-Jött meglátogatni és úgy látom nagyon ide ragadt!-vontam meg a vállam, miközben vissza fordultam a kajához.
-És te mi finomat készítesz?-csúsztatta kezeit a derekamra, majd néhány apró csókot lehet a nyakamra.
-Majd meglátod, mennyetek és üljetek le!-fordultam meg vele szemben, majd egy csókot adtam neki. Tette is amint mondtam és szerencsére Ed-et is el tudta űzni a játék elől. Tisztára, mint egy gyerek. Sőt még annál is rosszabb néha.
Gyorsan kitálaltam a kaját, majd kivittem és a fiúk elé tettem. Majd utána én is csatlakoztam. Az ebéd közben tök jól elbeszélgettünk és megtudtam, hogy Edinnek bejön egy csaj. Szegény lány! Biztos már az idegeire mehet a srác, ahogy ismerem a szövegeit...valami borzasztó ahogy csajozik. De azért remélem, hogy össze jön neki. Nem akarom, hogy életem végéig a nyakamon lógjon. Bár...ez nem szép gondolat tőlem.
-Eric, de ugye jössz a party-ra?-kérdeztem, mire a popsztár majdnem félrenyelt meglepettségében.
-Hát, nem tudtam róla, de ha szeretnéd, akkor elmegyek!-mondta, majd bele ivott a vizébe.
-Milyen buli lesz?-kérdezte Edu és közben tekintete közöttem és barátom között cikázott, annak reményében, hogy valaki elmondja neki.
-Csak a Genlux megjelenése miatt!-vontam meg lazán a vállam, mintha ez olyan megszokott lenne.
-Uuh, tényleg. Gratulálok hozzá, nagyon jó lett. Én is megvettem!-dicsért, meg amit egy mosollyal és fejbiccentéssel köszöntem meg.
-Tényleg még nem mondtam neked, a party után tudod hova megyek?-kérdeztem, mire össze szűkítette a szemeit.-Elhozom Asht!-mondtam, mire ő nagyot nézett.-Ewen ide jött és megkért, hogy segítsek neki és cserében elengedi velem!-rántottam meg a vállam, és azért mondtam ezt, mert tudom jól, hogy úgy is megkérdezte volna. Így legalább megspórolt egy hülye kérdést.
-És te komolyan állod az alkuját?-kérdezte, mire bólintottam.
-Igen, és tudom, hogy nem fog átverni!-mondtam magabiztosan, de belül nem voltam ennyire biztos benne. Simán átjátszik rajtam, ha azt akar, de nagyon remélem, hogy végre a megállapodott játékkal játszunk.
-Oké, te tudod, de tudom, hogy azok mikre képesek. De remélem, hogy nem lesz semmi galiba!-mondta, majd folytatta az evést. Az ebéd következő perceiben csendben voltunk, de nem volt kínos a csend.

Az ebéd után Edin kihívta egy meccsre barátomat, akit nagy nehezen de rá tudtunk venni, hogy fogadja el a kihívást. Miközben ők játszottak, addig én bepakoltam a mosogatógépbe az edényeket, majd utána egy pohár limonádéval a kezemben leültem én is nézni ahogy szórakoznak. A legvégén persze Eric nyert, amit Edin arra fogott, hogy már rég játszott más ellen. Aha, persze! Végül annyira bele merültem én is a FIFA-ba, hogy Edu engem is kihívott egy játszmára. Erictől megkaptam a joystickot, majd az ölébe ültem és csapatot választottam, ami végül persze a Barca lett. A jó az, hogy kb. a 6. percben gólt kaptam Edutől, így Eric felajánlotta, hogy segít nekem. Én csak nevettem egész meccs alatt és az összes gombot, ami volt, mind megnyomtam, hátha elérek vele valamit. Végül a vége felé már mi vezettünk Erickel 3-1-re. És mi nyertünk. Persze ha egyedül kell játszanom biztos porrá aláz Ed, de jó volt kicsit az orrába dörgölni, hogy nyertünk. Nézni sokkal inkább szeretem a focit, mint játszani. Egyaránt élőben és játékban. Nagy bánatában Edin elindult haza és Erickel "fájdalmas" búcsút vettek egymástól, úgy, hogy még mindig azon vitatkoztak, hogy miért nyert először a popsztár. Oké, most már tudom, hogy Eric is tud tényleg baromságokon vitázni. Én gyorsan bementem a hálóba és az egyik fekete táskámba pakolni kezdtem cuccokat, amik jól jöhetnek majd, amikor megyek Uppsalaba. Eric pont akkor jött be, amikor egy pillangókést tettem ki az éjjeli asztalra. Rögtön oda ment hozzá és a kezébe vette.
-Ez meg minek?-fordult felém, mire én elmosolyodtam.
-Sejtettem, hogy megfogod kérdezni!-mosolyodtam el.-A vészhelyzet esetére kell!-mondtam, majd végül bele raktam a kalibert a táskám aljára és becipzároztam. 
-Ne ölj meg mindenkit aki az utadba kerül!-mondta és neki támaszkodott a falnak egyik oldalával.
-Eric, úgy ismersz?-tettem fel a költői kérdést, mire lehajtotta a fejét és elmosolyodott, majd kicsit oldalra billentette a fejét.
-Hááát..-húzta el a szót, mire én felvontam a szemöldökömet.-Nem, viszont tudom, hogyha felhúznak bármire képes vagy és lehet, hogy direkt fognak bosszantani, ezért mondom, hogy ne húzd fel magad!-mondta, közben pedig oda sétáltam hozzá.
-Nem fogom, nyugi. Most már a régi vagyok!-mondtam, mire a végén rám emelte gyönyörű barna íriszeit. Még mindig elámulok tőlük! Kikerültem őt, majd bementem a gardróbba. Gyorsan kiválasztottam a ruhámat a partyra, majd vissza mentem Erichez, aki épp ha jól láttam dalszöveget írt. Olyan édes volt ahogy gondolkozik és a dallamot halkan dúdolja, valamit a kezével is számolgatja az ütemet. Nem akartam megzavarni, de végül ő rám kapta a tekintetét.-Nem is zavarok!-léptem oda hozzá, majd megcsókoltam és utána kihátráltam a szobából, majd kimentem a kertbe egyet sétálni...