8.-9. fejezet

Sziasztok

Megérkeztem az új fejezettel, amit már tegnap akartam feltenni, csak épp elcsúszott minden a napokban és betöltöttem a 14. szülinapomat, szóval azzal is foglalkoztam. De most a húsvét és a szülinapom örömére nem csak egy új fejezetet hoztam nektek hanem kettőt. Igazából ez azért is történt, mert szerintem a 8. fejezet kicsit rövid lett és nem vagyok megelégedve vele, de remélem, hogy nektek tetszeni fog mind a kettő. Szóval, jó olvasást!

Puszi: Milly

8. fejezet: Újság...

Reggel ideges csengetésre keltem, majd a csengetésből dörömbölés lett. Ki ez az idegbeteg állat? Kikeltem az ágyból, majd levánszorogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Eric állt ott kissé idegesen és ebből kicsit perverz pillantás lett, mikor meglátta, hogy csak egy topp és francia bugyi van rajtam. Kissé biztos elvörösödtem, de szó nélkül elálltam az útból és be engedtem a srácot.

– Mit csinálsz te itt ilyenkor?-kérdeztem mikor már bejött és az ajtót becsuktam.

– Hát történtek dolgok!-mondta és zavartam megvakarta a tarkóját.

– Bökd már ki Saade!-mondtam és karjaimat összefogtam mellkasom előtt.

– Mi vagyunk a mai újságok címlapján!-mondta és kihajtogatott egy újságot, majd a kezembe adta. Én csak néztem...és néztem.

– De...de hogy?-néztem fel rá, mire megvonta a vállát.

– Fogalmam sincs, hogy készült ez a kép, de itt van!-nézett ő is rá újra. A képen tényleg mi voltunk. Pont akkor amikor a hátam mögött állt én pedig hátra mosolyogtam rá. Tényleg kissé félre érthető a kép, de nem tudom miért kell ennyire feltúrázni, hiszen csak táncoltunk. A szöveg pedig ez volt:

Eric Saadenak másra van szüksége?

„Eric Saade (21) énekes és Kendall Jenner (18) fotós és modell, tegnap este egy táncteremben kapták le őket együtt. Az érdekesség az, hogy miután a többiek elhagyták a helységet ők ott maradtak és együtt táncoltak még egy kicsit. Sokat nézték egymást és volt nagy ölelés is. A helységből nem együtt távoztak, hanem külön kocsival. Egy szemtanú szerint nagyon jó barátok lehetnek egy ideje és talán a fotózás hozta őket össze. Talán több is, mint barátság az ők kapcsolata. Egyelőre a rossz ebben a kapcsolatban az, hogy Ericnek barátnője van a táncos Emma Andersson akivel már 2-3 hónapja együtt lehetnek. Eric ahogy tudjuk egy igazi nőcsábász, így senkit se lepne meg ha Kendall neki csak egy kis játék lenne. Vagy ha mégis komoly, akkor ott van Emma. Vele mi lesz? Vajon ő is ismeri Kendallt vagy ez az ő kis titkuk? Sok kérdés merülhet fel, de ameddig senki sem nyilatkozik nem lehet semmit tudni róluk. De igazából csak nézzük meg őket. Szép párt alkotnának együtt!...

...oké én többen nem olvasok ebből.

– Feldühített?-fürkészte arcomat Eric, mire én felnéztem rá.

– Kicsit!– válaszoltam és a kezébe nyomtam az újságot. Besétáltam a konyhába és öntöttem magamnak egy pohár narancslevet. Amerikai megszokás, minden nap ez az első dolgom.-Hogy akarod megoldani ezt az egészet?– kérdeztem és felnéztem a srácra.

– Ja, igen, ezért is jöttem. Tomas elintézte, hogy egy reggeli műsorba szerepeljünk, így oda kéne elmenni!-mennyek el és mosolyogjak a kameráknak? És tettessem magam? Nem hiányzik nekem ez.

– Ehhez én nem kellek, egyedül is el tudsz menni!-mondtam, mire megcsóválta a fejét.

– De te is kellesz, hogy lássák tényleg igazat mondunk!-megingattam a fejem, majd letettem a poharat a pultra és leültem egy székre, Eric is így tett. Melyen a szemembe nézett én pedig nem szakítottam meg.

– Rám nem kíváncsiak az emberek, én nem vagyok sztár!– mondtam, mire oldalra nézet és felnevetett.

– Miért ne lennének rád kíváncsiak? 17 éves korodban olyanokat értél el a modell szakmában, amit sokan 20 éves korukra sem érnek el, nem hogy 17. És te azt állítod magadról, hogy rád nem kíváncsiak az emberek. Ha ez igaz lenne, akkor nem írták volna meg ezt a cikket. De mivel rólad is van szó, nem csak rólam, így muszáj felhajtást csinálniuk!– felkönyökölt a pultra és úgy nézett tovább.

– Oké, elmegyek, de csak azért mert nem akarok vitatkozni!-mondtam, mire elmosolyodott.

– Én is így gondoltam!-mondta én pedig felálltam.

– Felmegyek átöltözni. Aztán megbeszéljük a részleteket!

– Nekem így is jól vagy!-jelent meg csibész mosoly az arcán, mire én bólintottam.

– Sejtettem!-válaszoltam, majd megindultam a lépcsőhöz.-Egyébként érezd otthon magad!-mondtam, már amikor már fent voltam, mire egy kacsintást kaptam. Nem tett jót a kapcsolatunknak az, hogy tegnap együtt táncoltunk és túlságosan közel érzem magamhoz. Ő nem tudhat meg semmit. De mégis veszélyben van, figyelnem kell rá. Gyorsan bementem a gardróbba és kiválasztottam egy hosszú ujjú pólót, egy fekete csőnacit és egy cipőt, majd mentem a fürdőbe és lepakoltam.

A gyors zuhany után rögtön felöltöztem, majd felvettem a cipőmet. Kifésültem a hajam, majd felfogtam coffba. Megmostam gyorsan a fogam, majd kisminkeltem magam egy kicsit. Fújtam magamra a parfümömből. Kimentem a szobámba és felkaptam a telefonom és már mentem is le a nappaliba. Eric a kanapén ült és a tv-t bámulta amin egy focimeccs ismétlése ment. Lesétáltam és mivel nem vett észre ezért úgy döntöttem megijesztem. Épp csíptem volna bele a vállába, maikor elkapta a kezem és áthúzott a kanapén úgy, hogy az ölébe érkeztem.

– Azt hitted nem vettelek észre!– mondta miközben én felültem mellé.

– Azt hittem!-mondtam, mire elmosolyodott.

– Hát rosszul gondoltad!-mondta, én pedig besétáltam a konyhába. Elő vettem a hűtőből egy natúr joghurtot, majd kivit és zabpehelyt meg egy kis fagyasztott eperpürét. Két fehér négyszögletű tálat vettem elő, amibe szépen bele tettem a joghurtot, majd a felszeleteltem a kivit és rá raktam, utólag pedig a zabpelyhet és az eperpürét tettem rá. Mind a kettőnek letöröltem a szélét, ahol kicsit elkentem, és kanalakat tettem bele, majd elő vettem a telefonom és lefényképeztem néhányszor. Oda ültem Eric mellé és vissza néztem a képeket, majd az egyiket oda mutattam neki.

– Szerinted ezt a képedt feltehetem a blogra?-kérdeztem, mire rám nézett.

– Igen, általában ilyeneket is szoktak feltenni!

– Te csak tudod!-mondtam, mire elmosolyodott. Kikerestem a blogomat a könyvjelzők között, majd beléptem és utána egy kis szöveghez csatoltam a képet.

Jóó Reggelt! És a nagy visszatérés...újra neki állok fényképezni, szóval a blog újra nyitott.J Remélem szeretni fogjátok...az első képemet most készítettem. Fincsiiii

Mikor kiraktam vissza sétáltam a konyhába és fogtam a két tányért és oda mentem Erichez, majd a kezébe nyomtam az egyiket.

– Nekem miért csináltál?-kérdezte, mire én rá néztem.

– Eric, ne kérdezz, inkább edd!-mondtam és keverni kezdtem a sajátom.

– Köszönöm!-mondta és egy puszit nyomott az arcomra. Én csak elmosolyodtam és befaltam egy kanállal, majd a Tv-re néztem.

– Szereted a Barcát?– kérdeztem és a kanalammal a Tv-re mutattam.

– A kedvenc csapatom!– mondta, mire én bólintottam.-Nem tudtad?

– Honnan tudtam volna?-válaszoltam, majd megszólalt a telefonom. Felvettem az asztalról és megnéztem ki az. Kylie nevét és képét mutatta ki, én pedig rögtön a fülemhez tettem a készüléket.

– Szia!-köszöntem nyugodtan.

– Szia!– köszönt kissé halkan.

– Történt valami?-kérdeztem, mire sóhajtott.

– Neem, csak gondoltam felhívlak, mivel tegnap kissé ideges lettél a Billys ügy miatt!-legalább ezt észre vette, nagyon is ideges voltam.

– Igen eléggé felhúztam magam, de nem haragszom!– mondtam, mire először nem kaptam választ így biztos vagyok benne, hogy mosolygott.

– Arra gondoltam, hogy majd elutazhatnánk valahova!-na ezen meglepődtem. Ezt Eric is látta, mivel kérdően pillantott rám, mire intettem, hogy majd elmondom.

– Huuh...ezzel megleptél, de ez hogy jutott eszedbe?-kérdeztem kissé félénken és közben letettem a tányért.

– Tudom, hogy nagyon feszült vagy az elmúlt hónapokban, így egy kis feltöltődés jót tenne mindenkinek ebben a hideg országban!– és mennyire igaza van, csak azt nem tudja, hogy a durvája még csak most következik. Drew nem áll le, és képes utánunk utazni.

– Oké, benne vagyok csak nem most. Majd 1 hónap múlva!

– Kendall!-szólított, mire én sóhajtottam.

– Igen, muszáj addig várj, mert megyek Edinékkel Norvégiába!-mondtam és felnéztem Ericre aki elmosolyodott és kezét a kanapé háttámlájára tette ahol ültem.

– Ohh...így már érthető, miért nem ezzel kezdted?!-nevetett fel kínosan, mire elmosolyodtam.

– Na szeretnél még valamit?-kérdeztem kissé sürgetően, igazából nem is tudom miért.

– Nem, szóval szia és puszillak!-köszönt el.

– Szia!-köszöntem én is el, majd a telefonom letettem az asztalra.

– Szóóval, jössz velünk!-mondta Eric és a szemembe nézett.

– Igen....

9. fejezet: Mesélj....

Már 2 nap eltelt azóta, hogy Ericnek elárultam, hogy megyek velük Norvégiába. Teljesen felpörögtek a hírtől és egyfolytában csak ölelgettek. Persze egy ideig nagy téma volt az újság cikk is, amit ma fogunk véglegesen lezárni. Aszt hiszem jobb is lenne ha készülődnék és nem gondolkoznák ennyit. Felvettem a fekete magassarkú cipőmet és betipegtem a fürdőbe.

– A picsába!– oké, szerencsétlen vagyok, majdnem elcsúsztam. Megkapaszkodtam a mosdóba és a tükörbe néztem. Vagy harmadjára ellenőriztem le a sminkemet, de biztos vagyok benne, hogy a stúdióban még 10 réteget rá fognak kenni az arcomra. Erre fogadni merek. Kezembe vettem a telefonomat, mivel rezgett és láttam, hogy Eric írt.

„5p és ott vagyok, legyél kész!/E.”

Nem üzenetem vissza, mert biztos voltam benne, hogy mindjárt itt van, így nem érdemes. Felvettem a bőrdzsekimet és a táskámat a vállamra dobtam. Még egyszer megnéztem magam a tükörbe és fújtam egy kis parfümöt magamra. Már csöngettek is. Gyorsan lekapcsoltam a villanyokat és lementem a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és Eric állt ott. Átnéztem a válla fölött és láttam, hogy nincs valami szép idő. Ez azt jelenti, hogy mindjárt esni fog.

– Siessünk ha nem akarsz elázni!-mondta és kezével mutatta,  hogy ideje lenne megmozdulnom. Bólintottam, majd gyorsan bezártam az ajtót és megnéztem, hogy minden okés e a környéken. Az utóbbi napokban szerencsére Drew és az emberei elkerültek, de valamit biztos terveznek ellenem. Beszálltunk a kocsiba, majd rögtön el is kezdett esni az eső.

– Jó időzítés!-néztem a popsztárra, mire elmosolyodott.

– Ilyet is csak én tudok!– mondta és végre beindította a motort. Én bekapcsoltam a rádiót és Eric hangja rögtön megütötte a fülem.

– Ez a te dalod!– mutattam a rádióra, mire rám nézett a srác.

– Na nem mondod!-vágott vissza szemtelenül, mire én karba fontam a kezeimet.

– Szemét vagy! Én nem tudhatok mindent!-válaszoltam és előre fordultam.

– Oké bocs, csak gondoltam ilyet már nem kérdezel tőlem!-mondta és még mindig nem indult el.

– Jó oké, de induljunk mert el fogunk késni!-mondtam, mire bólintott és végre a gázba taposott.

Eléggé elbambultam és csak azt vettem észre, hogy óriási kocsi sor van előttünk.

– Basszus, ugye ez most nem komoly?-kezdett el dudálni Eric és fejét hátra vetette.

– Felhívom Tomast!-mondtam és elő vettem a telefonom.

– Oké!-válaszoltam és folyamatosan dudált, de nem ő volt az egyetlen.-Stockholm dugók nélkül olyan, mint Páris Eiffel torony nélkül!– mormogta, mire felnevettem.

– Bolond vagy!-válaszoltam és közben kihangosítottam a telefonom és vártam, hogy Tom végre felvegye.

– Igen?– vette fel és kissé idegesnek tűnt. Ez nem jó jel.

– Szia mi vagyunk!-mondtam, mire sóhajtott.

– Hol a fenébe vagytok? Már rég a sminkbe kéne üljetek!

– Tomas, dugóban vagyunk!-mondta Eric, mire Tomas kész ideg lett.

– Ugye csak viccelsz? Ahh...ez nem lehet igaz. Pont most...pont!-kiabált, mire én Eric-re néztem aki elhúzta a száját.

– Tom, kb. 10p míg oda érünk normál sebességbe, de így lesz vagy 25 is!– mondta mellettem a popsztár, mire Tom már próbálta lenyugtatni magát.

– Oké, ahogy tudtok gyertek, én megpróbálom elintézni, hogy későbbre tegyél az interjútokat!– mondta majd ki is nyomott.

– Nagyon dühös!– mondtam, majd vissza dobtam a táskába a telefonomat.

– Igen azt én is észre vettem!-mondta és kb. fél métert haladott előre. De több, mint a semmi.

Egy jó ideig még ott álltunk, amikor megláttuk, hogy végre előttünk elindulnak az autók és rendőr irányításával.

– Na végre!– mondtam és újra bekötöttem magam, mivel eddig ki voltam kötve, mert már rosszul voltam attól az érzéstől, hogy bent kell roskadjak egy jó ideig a kocsiban. Eric is végre teljes gázzal megindulhatott és a stúdióig meg sem állt. Amikor oda értünk elő vette az esőernyőjét és átjött az én oldalamra kisegíteni.

– Mondtam már, hogy jól nézel ki?-mondta, miközben becsapta az ajtót.

– Még nem, de kösz!-mosolyogtam rá, majd bementünk a helységbe. Bent rögtön letámadtak minket, majd Tomas is megjelent.

– Na jó, hogy itt vagytok. 10 percetek van a sminkben és utána adás!– tapsolt egyet és egy fehér szobába lökdösött minket. Bent 2 nő volt, akik leültettek minket. Hozzám egy kedves mosolyú szőke hajú lány jött oda. Nem lehetett több 20-nál a csaj, de eléggé jól csinálta dolgát. Szerencsémre nem túlozta el sminket, mivel látta, hogy én is foglalkoztam vele. Amikor végzett felültem normálisan, majd oda sétáltam Erichez.

– Az baj, hogy nem terveztem meg azt, hogy mit mondok?-kérdeztem tőle, mire megfordult a székkel és rám nézett.

– Nem dehogy, az a normális. Én se szoktam begyakorolni a szöveget, csak ne káromkodj ennyi a kérés!– mosolygott rám a végén, amit viszonoztam, majd felállt és az ajtó felé biccentett.-Mennyünk!– mondta, mire fújtam egy nagyon, majd elindultam utána. Kint már folyt az adás, és mikor bejelentették a szünetet, minket leültettek egy asztalhoz, ahol egy középkorú szőke nő ült. Bemutatkoztunk egymásnak, majd leültünk a helyünkre. Elmondta, hogy mi fog lezajlani és, hogy csak 10 percet kell kibírjak és utána vége. A 3perces reklámnak, amikor vége lett Jessica rögtön elkezdett beszélni a kamerába, és én csak akkor kezdtem el igazán figyelni, amikor kimondta először Eric nevét, majd az enyémet is.

-...először is, hogy találkoztatok ti?– nézett ránk, mire Eric kicsit bólintott, hogy én mondjam a választ. Kissé ideges voltam, így nem is tudtam arra gondolni, hogy mit mondjak.

– Van egy közös barátunk, igából neki a táncosa, nekem pedig régi barát és ő mutatott be egymásnak minket egy ebéd folytán!– adtam meg a rövid, de tömör választ.

– A cikkek amik megjelentek eléggé felzaklattak titeket, ha rögtön tisztázni akarjátok a helyzetet. Főképp úgy, hogy neked Erik barátnőd van!-mutatott Eric-re, mire én kezeit össze tette az asztalon és lazán válaszolt.

– Igen eléggé, főképp, hogy Emmát is szóba hozták, amit nagyon nem kellet volna. Kendallt pedig még alig ismerem. Igen táncoltunk egyet és beszélgetünk, mint barátok, de ez normális dolog. Nem is értem miért kellett felfújni az egészet!-mondta, mire én bólintottam.

– Akkor most tisztáztátok a helyzetet, és kijelentitek, hogy nincs semmi. Ugye?– kérdezte, mire bólintottam. Össze szorult a gyomrom és úgy éreztem valami nincs rendben. Bele hasított a fájdalom az egész testembe.

– Igen!-mondta Eric, mire én egy vonalba szorítottam ajkaimat.

– Rendben, akkor ezt a témát hanyagoljuk!-mondta, mire kihúztam magam és bólintottam.-A következő kérdésem pedig...-itt megállt én pedig csak abban reménykedtem, hogy nem tőlem fog kérdezni.– Kendall, miért hagytad abba a modellkedést?-basszus, ez nem vált be. Akkor most hozzuk a szokott dumát, amit az eltelt 1 éveben mondok mindenkinek.

– A sok stressz a fogyás miatt nagyon zavaró volt, fárasztó mint testileg és mint lelkileg. Talán ez volt a legnagyobb dolog ami miatt abba hagytam!– adtam a rövid választ és végig próbáltam nem hadarni a svédet, hogy valamit értsenek is belőle.

– Szörnyű lehetett, de tényleg úgy van, hogy egy nap csak egy almát és vizet lehet fogyasztani?– kérdezte, mire nagy levegőt vettem.

– Igen ez így van, már a show előtti hetekben csak almát és vizet lehet fogyasztani. Ha valaki mást eszik vagy iszik azt kirúgják rögtön, mivel a ruha nem úgy áll ahogy kell!-Jessica bólintott, majd bele nézett a pappírjába.

– És miért fogtál bele akkor a modellkedésbe? Volt valami más dolog is a képbe?-na oké, erre most mondanám azt, hogy no komment de akkor biztos rá jönnének, hogy mi a helyzet. De viszont hazudni se akarok. Már megint egy újabb dilemma.

– Kiskorom óta olyan akartam lenni, mint a modellek. Szépek, csinosak és vékonyak, így én is belefogtam!-mondtam és Eric-re néztem.

– Tényleg?– kérdezte csendben, mire én bólintottam és kezemmel intettem, hogy majd mesélek. Már az első ebédnél is megígértem nekik, csak épp nem volt alkalom. Szerencsére a többi kérdések mind Eric-hez mentek, így én csak mosolyogtam és bólogattam. Mikor végeztünk csináltunk néhány közös képet, majd kimentünk az öltözőbe.

– Ez fárasztó volt!-mondta Eric, miközben felvette a kabátját.

– Az, de neked rosszabb volt!– vontam meg a vállaimat és én is felvettem a dzsekimet, majd megnéztem magam a tökőrben.

– Egyébként még nekem se meséltél magadról!– vissza fordultam hozzá és bele haraptam alsó ajkamba.

– Majd Norvégiában, ha lesz idő!-mondtam, mire megforgatta a szemét.

– Most várjak annyit!-mondta, mire bólintottam.-És mit szólnál, ha beváltanám azt a kávés dolog és akkor mesélnél?-kérdezte, mire én féloldalasan elmosolyodtam.

– Oké, de nincs sok idő szóval gyere!-mondtam és kinyitottam az ajtót. Kint találkoztunk Tomassal aki elmondta, hogy eléggé jók voltunk és, hogy majd a repülőnél találkozunk, mivel ő megy egy csajhoz akinek még a menedzsere. Beültünk a kocsiba és Eric a megszokott Starbucks Coffee kiírás előtt állt meg. Sóhajtottam egyet, majd azt vettem, észre, hogy Eric nyissa az ajtót az én felemen. Kiszálltam én is majd bementünk a kávézóba. Szerencsére az eső elállt és kicsit még a nap is kisütött.

– Miért akarod ennyire, hogy meséljek?-néztem Eric-re, akivel beálltunk a sorba. Karba fontam a kezeimet és úgy vártam a válaszát.

– Nem tudom, kíváncsi vagyok!

– De én se tudok rólad sok mindent, szóval akkor te is mesélj!-mondtam, mire elmosolyodott és bólintott.

– Oké, én is fogok, de te kezded!– válaszolta és közben néhány lépést tettünk a pult felé.

– A te életed biztos sokkal izgalmasabb és jobb, mint az enyém!

– Erre ne fogadj!-mondta és hátra fordult, mivel két 14-16 éves lány ment oda hozzá. Én csak elmosolyodtam és előre néztem.

– Kendall!– hallottam meg a nevemet és Eric mosolygó arcával találtam szemben magam.

– Kaphatunk tőled is aláírás?-kérdezték, mire én furcsállóan néztem. Eric kérte meg őket vagy ez most komoly?

– Komolyan?-kérdeztem, mire hevesen bólogattak.  Oda léptem és gyorsan rá firkantottam a nevem a füzetükbe, majd felnéztem.

– Köszönjük!-mondták egyszerre majd elrohantak.

– Oké!-mondtam és Erichez fordultam.-Rég csináltam már ilyet!-mondtam, mire bólintott.

– Igen azt látom!-mondta, mire kiöltöttem rá a nyelvem.

– Tudod én nem vagyok szupersztár, mint te!-válaszoltam mire felnevetett.

– Én se vagyok szupersztár!-ingatta meg a fejét, mire én bólintottam.

– Akkor popsztár!– mondtam és a pulthoz értünk így kértem egy karamellás forrócsokit, majd Eric is kért valamit, csak arra már nem figyeltem, mivel elmentem egy asztalt keresni, ahol nincsenek túl sokan. Leültem és hamar már Eric is megjelent aki letette az italokat, majd leült velem szemben. Elvettem az italomat, majd bele kortyoltam és szólásra nyitottam a szám.

– Én nem tudok semmi olyat mesélni!

7. fejezet

Sziasztok

Meghoztam az újabb fejezetet. Nem tudok róla semmit mondani. Viszont annak nagyon-nagyon örülök, hogy az oldal 200+ látogatták és remélem, hogy van aki olvassa ezt a történetet és tetszik is neki. Komikat sajnos nem kapok, aminek már annyira nem örülök, így csak reménykedek abban, hogy tetszik nektek. Viszont most jó olvasást kívánok!

Puszi: Milly

7. fejezet: Táncpróba

Nemsokára fél három, el kéne kezdeni készülődni. Nagy nehezen felálltam az ágyból és elindultam a gardróbba. Ash-el úgy beszéltünk meg, hogy a táncterem előtt találkozunk és együtt megyünk be. Elkezdtem keresgéli valami laza cuccokat, igaz, hogy én nem fogok táncolni, de attól még legyek úgy öltözve habár táncterembe megyek. Találtam egy fekete ülepes nadrágot és hozzá egy fekete-szürke hosszú ujjú pólót. Egy fekete edző cipőt, majd egy fekete bajszos nyakláncot. Végül egy fekete sapkát és egy napszemüveget vettem magamhoz, majd elindultam a fürdőbe.

Gyorsan lezuhanyoztam, majd felvettem a ruhákat és utána lemostam az előző sminkemet. Feltettem a nyakláncot, majd egy fekete hajgumit tettem a csuklómra. Tettem újra egy alap sminket-most vízállót- és utána beparfümöztem magam. Felhúztam a cipőmet, majd a szememre tettem a napszemcsit és a telefonomat a zsebembe tettem. Lementem a nappalba, majd felvittem a retikülömet, ahonnan a kalibert betettem a széfbe és gyorsan vissza is zártam. Felkaptam a fekete táskámat és bele pakoltam néhány dolgot. Utólag gyorsan a forgalmit meg jogosítványt. Lementem a nappaliba és felvettem az asztalról a kulcsokat. Bezártam gyorsan a házat, majd körül néztem és utána a kocsi riasztót feloldottam és beszálltam. Beindítottam a járgányt és gyorsan bekötöttem magam. Rá néztem az órára és láttam, hogy már három óra elmúlt. Míg a táncteremhez érek az majdnem 20p. Sietnem kell...

Szerencsére időben a teremhez értem és rögtön meg is láttam az ácsorgó barátnőmet. Kiszálltam és gyorsan beüzemeltem a riasztót, majd oda mente a lányhoz.

– Szia!-köszönt majd megölelt és bementünk az épületbe. Hangos zene szólt a folyosó végéről, ami teljesen sötét volt. Tapogatózni kezdtem a falon és meg is találtam a villany kapcsolót. Lassan de felkapcsolt mi pedig megindultunk. Bent volt Edu, Eric, Alex, Rim, Maria, Aya, Henni és a többieket nem ismertem. Lassan benyitottam, mire néhányan ránk néztek.

– Tényleg eljöttetek!– mondta Alex és oda jött hozzánk.

-Hát muszáj volt!– vontam meg a vállam, majd oda sétáltunk hozzájuk.

-Lányok, ők itt Jack és Jan!-mutatta be nekünk Eric a két másik pasi táncosát.-Ők pedig Kendall és Ashley!-mutatott ránk a popsztár. A terem egyik sarkába mentünk ahol letettem a táskámat és lecsúsztam a falhoz majd ott leültem. Ash is csatlakozott hozzám, majd újra megszólalt a zene. Ezt a számot én is ismertem a Hearts In The Air volt, amit Edin, Eric és Alex táncolt csak. A többiek addig pihentek.

Teljesen egyszerre mozogtak, még a kéz mozdulatok is tök egyszerre voltak. Eric közben énekelt is így elmondhatom, hogy hallottam Eric Saade-t élőben énekelni!!!! Nagyon jó hang, szintén jó mozgás, és egy helyes pasi... már kész is a popsztár. A dal vége felé már elkezdtek hülyéskedni, amit én csak megmosolyogtam. Amikor a dalnak vége lett levetették magukat a földre, mivel teljesen kifáradtak.

– Talán nem kéne ennyit táncolni!-mondta Ash, mire Edin felült.

– Talán nem kéne beleszólni!-mondta, mire elnevettem magam.

– Na lányok beálltok?-kérdezte Jack, mire magamra mutattam,

– Úgy nézünk ki?!-mondtam...vagy kérdeztem, még én se tudom.

– Hát öltözékileg úgy néztek ki, de mit elhatározottság alapján nem!

-Milyen intelligensen beszél valaki!-mondta Aya és elsétált a srác mellet, majd oda jött hozzánk.-Sziasztok!-köszönt majd leült hozzánk.-Nem akartok táncolni?-kérdezte, mire Ash felkiáltott.

– Nem tudok táncolni!-két kezével a hajába túrt, mi pedig csak néztük, nem szóltunk semmit.

– Te ilyenkor mit érzel?-kérdeztem tőle, mire tök komolyan rám nézet.

-Ugyan azt mit te!– mondta és felállt, majd oda sétált a fiúkhoz. Ez most komolyan berágott?! Csak nem...

– Na gyere!– állt fel Aya és a kezét nyújtotta felém, elfogadtam és gyorsan lábra pattantam.

– Nem táncolok!– suttogtam, mire csípőre vágta a kezeit.

– Csak próbáld meg!-mondta és az egyik kezemet megfogta és behúzott a táncterem közepére. -Henni, tegyél valami jó zenét!– kiáltott oda a lánynak, mire az bólintott és a laptophoz ment.

– Na Kend lássuk!-sétált elém Edin, mire azt hittem ott helybe lepofozom.

– Hagyj!-mondtam, majd közelebb hajolt.

– Micsoda?-kérdezte, mire én csak eltoltam.

– Útban vagy!-mondtam, mire megrázta a fejét és beállt mögém valahova, csak a tükörből láttam. Henni Skylar Grey-től a Dance Without You-t tette be. Jól ismerem a számot, eléggé sokszor hallgattam régebben. Aya elkezdett táncolni én pedig csak ott álltam és néztem őt a tükörből. Nem voltam képes megmozdulni. Egy idő után megállt és rám nézett.

– Nem megy?-kérdezte, mire megráztam a fejem.-Lehetetlen eset vagy!– mondta és elment mellettem. Megdörzsöltem a szemem és próbáltam nyugodt maradni. Utálok ilyen helyzetben lenni, de értsék meg, hogy nem táncolok.

-Na befejeztük a próbát, megyünk átöltözni!– mondta Ed, mire én oldalra döntöttem a fejem.

– Akkor mi miért jöttünk el ilyen későn, ha már végeztetek?-kérdeztem, mire mindkét kezével a vállaimat megfogta.

– Csak kíváncsiak voltunk, hogy komolyan nem tudunk-e rá venni a táncolásra, de tényleg nem megy. Se te, se Ash. Makacsok vagytok!-mondta és elindult az öltöző felé. Most komolyan ezért jöttünk el.

-Kendall!– szólított meg Ash aki előttem állt és a táskája a vállán volt.

-Én megyek, majd beszélünk!– mondta és megölelt.

-Akkor nem haragszol?– kérdeztem, mire elengedett és elmosolyodott.

– Nem, dehogy!-megnyugtatott most, nem akarom az egyetlen jó barátnőmet elveszíteni.– Na szia!-intettem neki, majd kilépett az ajtón. Én vissza ültem a falhoz és térdeimet felhúztam, majd fejem rá hajtottam. Annyira szerencsétlen vagyok...pedig Aya úgy próbálkozott, elszúrtam. Azon vettem észre magam, hogy egy csapatnyi táncos elköszönt majd elment.

– Hát te?-lépett ki az öltözőn Eric, én pedig felálltam.

– Meg nem mentem el!-válaszoltam, mire az ajtóra mutatott.

-Pedig már Edin is elment!-én is az ajtóra néztem majd sóhajtottam.

– Észre se vettem!-mondtam és a vállamra dobtam a táskát.

-Annyira más vagy most, mint amikor nekem jöttél a Starbucks-ban!-na pont erre nem számítottam.

– Nem tudom, hogy érted ezt!-vontam meg a vállam.

– Én se!-mondta, mire elmosolyodtam. – Csak olyan...más!

– Az jó!– mondtam és oldalra néztem ahol a tükör volt.

– Meg se próbáltál táncolni!-mondta, mire én nem néztem rá inkább csak a tükörből figyeltem.

– Mert tudom, hogy nem menne!-válaszoltam, mire elém lépett.

– Ha így állsz hozzá nem is fog!-mondta és kissé oldalra döntötte a fejét és arcomat fürkészte. – Próbáld meg velem, nincs itt senki. Csak te meg én. Én nem fogom senkinek elmondani, és ha nem megy cikizni se foglak!

– Nem tudom...-sose táncoltam olyan emberek előtt akik profik ebben. Mindig szégyelltem, pedig otthon sokat táncoltam.

– Gyere!-mondta és a táskámat levette a vállamról, majd a földre tette. Megfogta a csuklómat és beállított a terem közepére. Ő mögém állt és a tükörből nézett engem.-Csak annyit kérek, hogy próbáld meg!-mondta mire bólintottam.

– Megpróbálom!-mondtam, mire elmosolyodott és mellém állt. Mindkét kéz előre, majd vissza a mellkasra, majd váll-váll oldalra és fel. Lábbal kis lépkedések, kéz a fejnél. Majd kéz vízszintesen és terpesz. Kéz fel a fej fölé és csípő jobbra, balra. Három lépés balra és kéz a csípőn. A másikkal elvesz, majd mintha rúgnák egyet és kéz fel. Oldalt kéz körzés kétszer, majd egyre fentebb négyszer és utána le. Vissza fordul előre és a kézzel, mintha egy falat támasztanél és utána ujjakat be, majd jobb láb, bal láb. Majd hátra és fejet le, hajat vissza rázni és utána előre lépked. És ennyi...megcsináltam.

– És még hogy nem tud táncolni!-jött oda hozzám a popsztár és jó szorosan megölelt.

– Csak jó a tanárom!-néztem rá, mire elmosolyodott.

– Hát igen!-mondta és a laptophoz ment, ahol volt egy kis hűtő és onnan ki vett két vizet, majd az egyik oda dobta hozzám.

– Köszi!-mondtam, majd leültem a földre. Jó volt kicsit táncolni, de ettől fogva se lesz a hobbim. Eric is leült velem szemben és bele ivott a vízébe.

– Nem most táncolsz először ugye?-kérdezte, mire megcsóváltam a fejem.

– Kisebb koromban táncoltam. Először balettoztam, majd hipp-hoppot tanultam, de...abba hagytam, mert úgy éreztem nem az én stílusom!-mondtam és én is kortyoltam a vízből.

– Pedig jól csinálod!-oké, ezt bóknak vettem.

– Kösz, de..inkább maradok a néző képébe!-mondtam, mire elmosolyodott.

– Csak önbizalom hiányod van! Hidd el ez megváltozna ha többet táncolnál!

– Nem tudsz rá venni!-mondtam neki mosolyogva mire elhúzta a száját.

– Hát, pedig ismerek egy jó tanárt!-mondta, mire kicsit felnevettem.

– Véletlenül nem itt ül előttem?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.

– Talán!-mondta, mire megingattam a fejem.-Na gyere!-állt fel és felhúzott. A végénél kicsit közel kerültünk egymáshoz és mélyen a szemembe nézett. Neki barátnője van Kend....és még popsztár is. Gyorsan elfordultam és a táskáért nyúltam, majd a vállamra vettem és az ajtóhoz léptem. Eric még mindig ott állt és a padlót nézte.

– Jól vagy?-kérdeztem, mire felnézett rám és bólintott, majd gyorsan elment a táskájáért és oda jött hozzám. Elköszöntünk és én beszálltam a saját kocsimba, míg ő elsétált oda ahol ő parkolt le. Táskámat gyorsan az anyós ülésre tettem és megindultam haza.

6. fejezet

Sziasztok

Megérkezett a 6. fejezet és remélem tetszeni fog. Én nem tudok hozzá fűzni semmit. Így jó olvasást.

Puszi: Milly

6. fejezet: Szórakozás....

-A kezem Drew!-ordítottam miközben a falhoz szorította csuklómat, és nem tudtam szabadulni. Nem vette észre a fegyvert, de hamarosan hívják a zsarukat, így hamar el kéne intézni az ügyet, hogy el tudjunk húzni innen, mert nagy bajba leszünk mindannyian ha kiderül, hogy itt voltunk. Főképp ha olyan rendőr jön ki akit ismerek.

-Most persze tudsz pofázni, de amikor kellet, hogy nyomozz utána és beszámolj akkor nem!– ordította az arcomba, mire én oldalra fordítottam fejemet. Még erősebben szorította a kezemet, én pedig azt hittem eltörik annyira fájt már.

-Drew, a rendőrség hamarosan megérkezik, ha itt találnak minket rögtön be fognak vinni kihallgatásra!– mondtam, mire felnevetett.

– Az nekem csak jó!-miért lenne neki jó? Hiszen neki is van alibie. – Talán börtönbe vetnének drogcsempészés miatt, amit régen tettél!

– Az rég volt, nem úgy, mint te aki még mindig gyógyszerezni magát!– mondtam, mire kissé lazábbra fogta a szorítást.

– Attól még benne vagy a pácba, és ha kiterül, hogy többször túl voltál adagolva mit fognak gondolni rólad az emberek? Azt, hogy egy drogos ribanc vagy... te nem így gondolod?-mondta és egyik kezével simogatni kezdte arcomat.

– Te nem tudod, hogy én miért tettem azt amit tettem!-válaszoltam, mire végre elengette a csuklómat. Rögtön a bal kezemhez kaptam és kihúztam a fegyvert a karomtól. Most én szorítottam neki a falnak Drew-et és rögtön feltette a kezeit, de vigyorgott. Nem tudtam volna sehogy se letörölni róla azt a vigyort, ami a képén terült el.

– Fel foglak jelenteni testi bántalmazás miatt!-mondtam, mire hangosan felnevetett.

-Jah és egy 18 éves lánynak hinni is fognak bent!-hát persze, hogy fognak, mivel rendőr hallgató vagyok...csak nem lesznek bunkó parasztok a munka társaim.

– Ne ítélj meg a korom alapján, szerintem én sokkal többet tudok, mint te 25 évesen!– mondtam és ellengettem a faltól. A pisztolyt még mindig rá tartottam, majd pillantásom egy pillanatra Ashley-re tévedt.-Engedd el!-mondtam, mire kezével legyezett egyet, mire az emberek lelökték a földre barátnőmet. Haja teljesen az arcába lógott és úgy nézett fel rám. Szörnyű érzés volt így látni, tudtam, hogy Drew miattam csinálja ezt, csak, hogy engem bántson vele. Tudja milyen együtt érző tudok lenni, és ezt ő kihasználja.

– Miért vagy ennyire szemtelen velem?-kérdezte Drew mire én felvontam a szemöldököm.

– Mert csak ezt érdemled meg!-válaszoltan neki és nem törődtem vele, hogy talán komolyan kérdezni a dolgot.

– Én téged nem akartalak bántani, de ha te így állsz hozzá!-mutatott a kezemre, amiben a fegyvert tartottam felé.

– Dehogynem akartál....ha bárkit megölsz, az nekem már rossz és ezt te is nagyon jól tudod!– mondtam, mire lelökte kezemet de én vissza tartottam rá a fegyvert.

-Ha Eric-kel végeznék, az neked miért fájna?– ezt ő sem gondolja komolyan...

– Mert ő is ember és ugyan úgy kínoztatnád, mint a többit akiket megöltél. Eric semmit nem tett neked, ő csak végezi a munkáját és szereti azt csinálni. Nem fogom hagyni, hogy bántsd, ha kell titkos őröket veszek fel mellé, de akkor sem fogsz tudni a közelébe menni!-mondtam és mellkasához fogtam a pisztolyt. Tudja jól, hogy én meg merem azt, hogy lelövöm, csak nem vagyok egy akkora szemét.-Adok egy választást....keress magadnak más célpontot. Például vadászhatnál!-vontam meg a vállam mire felnevetett.

– És abban mi a jó móka?

– Ez neked móka? Emberek életével játszol te seggfej!-emeltem fel a hangom és már kissé kiabáltam vele.

-Kendall, nekem az ölés a jó móka, neked pedig a drogok ebben egyezzünk meg!-mondta mire felhökkentem.

– Drew értsd már meg, hogy én már rég nem drogozom. Voltam rehabon és már teljesen tiszta vagyok!

– Ahha, persze én pedig nem vagyok gyilkos. Ne viccelj már, attól még, hogy néhány hónapig ki bírtad több éven keresztül nem fog menni. Nem vagy elég erős hozzá!

– Ne merj rá fogadni!-mondtam és leengedtem a kezem, majd Ashley-hez sétáltam aki már felállt a padlóról.– Egyébként ajánlom neked, hogy ne keveredj semmi pácba, mert harmadjára nem foglak kihúzni onnan!-mondtam, majd karon fogtam Ash-t és elindultam kifelé. A pisztolyommal előre lőttem és az egyik ablak kitörött. Ash kisétált de én még vissza néztem.

-Uppssz!-mondtam és a végén elmosolyodtam. Talán nem vagyok normális, hogy egy ilyen fickóval szórakozok, de ha eddig nem ölt meg, már nem fog. Sziréna hangokat hallottam meg így gyorsan Ashley után siettem és eltettem a fegyvert. Beszálltam a kocsijába és már el is hajtott egyenesen a házamig.

Amikor megérkeztünk gyorsan kiszálltam, majd megigazítottam a hajam és megnéztem a nyakam, hogy látszik e valami az égetés miatt. Egy picit piros volt, de nem volt vészes, így csak a sálat egy picit ráhúztam és már jó is. Bentről hangos nevetés csapta meg a fülemet, mire én is elmosolyodtam. Kinyitottam az ajtót és besétáltam Ashley pedig utánam jött és becsukta az ajtót kicsit hangosan.

-Na hey!-köszönt Alex és leállították a filmet, amit a plazma tv-n néztek.

– Sziasztok!-mondtam és a kanapéhoz sétáltam.-Mit néztek?-kérdeztem, mire Eric oda fordult hozzám.

– Apa ég!– mondta, mire elmosolyodtam és intettem barátnőmnek, hogy jöjjön.

– Imádom azt a filmet!-mondtam, majd besétáltam a konyhába. Láttam, hogy Ash masszírozza a vállát, mire kivettem a mélyhűtőből egy jeges zacskót és oda dobtam neki. Rögtön tudta, hogy mit kell tennie és vállára tette, majd leült ő is a kanapéra. Betettem egy popcornot a mikróba és elő vettem mindenkinek poharat, meg néhány üdítőt és energia italt.

– Kend, mit csinálsz?-jött ki Edin és elvette tőlem a piás tálat.-Mi történt?– kérdezte már sokkal halkabban.

– Drew. Drew ott volt az embereivel én pedig kicsit kioktattam!-mondtam, mire bólintott.

– Ugye nem bántott?-kérdezte, mire megcsóváltam a fejem és a mikróhoz fordultam, mivel jelezte, hogy kész a kukorica. Kivettem és gyorsan kiöntöttem két tálba, majd Eddel vissza mentünk a többiekhez. Nem rég kezdhették el a filmet, mivel még csak a bírósági jelenetnél volt a film.

– Perverzek vagytok, hogy ilyen filmet raktatok be!– mondta mellettem Ash, mire én felnevettem. az eleje a filmnek tényleg perverz de a legrosszabb részről legalább lemaratunk. Halleluja... Elvettem egy redbullt és kiöntöttem két pohárba, majd az egyiket átnyújtottam Ashley-nek aki még mindig a jeges zacskót tartotta a vállánál.

-Éééjj!-kiáltott fel Alex és Ed amikor meglátták Adam Sandler-t fekete hajjal. Tiszta rock-kos beütése volt.

-Az a feeeej!-nevetett Emma és leállították a képet ahol a főnök felmutatja a dagi képét. Már én is szakadtam, de inkább csak azon ahogy a többiek nevetnek. Caroline tök szimplán fulladozott és közben Alex az ölébe hajolt és úgy röhögött. Már komolyan a könnyem is csorgott, amikor végre megpróbáltam valamit mondani.

– Veletek....nem jó filmet nézni!-mondtam és a szemeimet törölgettem.-Na folytassuk!-mondtam és Eric el is indította a filmet.

Aszt hiszem mondhatom, hogy ennyit még életemben nem röhögtem egy filmen. A dagi sztriptízes, Ice Ice baby, meg maga Adam Sandler ahogy eljátssza Donny szerepét. Te Úr Isten...Irtó jó film. Kikapcsoltuk a tv-t és felálltam, hogy kivigyem a cuccokat, amikor Eric elkapta tőlem és felnézett rám.

– Hova vigyem?-kérdezte, mire én csak a konyhába mutattam.

– Csak tedd le valahova!-mondtam, mire elmosolyodott és elindult. Talán kicsit durván elmerengtem a szemeiben, ezért mosolyodott el. Az étkező asztalhoz mentem és ott kitekintettem a kertre. Semmi szokatlan nem volt, remélem nem is lesz. És azt is remélem, hogy Drew feladja, hogy engem és másokat is bántson. Semmi értelme, így is több 10 évet kaphatna a börtönben. Tényleg...holnap be kéne mennem a rendőrségre, hiszen tanuló vagyok és már olyan 2 hónapja nem voltam bent. Eléggé húzós...talán nem is kéne folytatnom, nincs értelme, többet tudok, mint egy átlagos rendőr. Nem is akarok az lenni...csak a fegyver viseleti miatt kezdtem el azt tanulni. Ki kéne lépjek a suliból...meg a munkahelyről. Akkor ezt fogom elintézni holnap. Hangos csattanást hallottam, valami eltörött. Vissza sétáltam a nappaliba és láttam, hogy Rim levert két poharat és kissé vérzik a keze.

– Mond azt, hogy nem artériát ért!-suttogtam és oda léptem hozzá. Nagy szerencséje volt mivel nem az artériát vágta el, gyorsan elszorítottam egy kendővel a kezét, majd össze söpörtem az üvegszilánkokat.

– Kend!-szólított meg Alex, mire én oda néztem. Az ajtóban készülődtek, mire oda sétáltam hozzájuk.

– Hova mentek?-kérdeztem, mire Eric felnézett rám.

– Táncpróbánk lesz!-mondta, mire bólintottam és kezemet nadrágomba töröltem, mivel vizesnek érzetem.

– Nem jössz el?-kérdezte Maria, mire megráztam a fejem.

– Én nem tudok táncolni. És különben is csak láb alatt lennék!– mondtam és karjaimat össze fontam mellkasom előtt.

-Naaa gyere!-győzködött Alex, de én makacskodtam. Eric elvett egy pappírt az asztalról és rá firkantott valamit, majd a kezembe nyomta.

– Ide gyere fél 4-re!-mondta, mire rá néztem a pappírra. Egy cím állt rajta.-Ha nem jössz el, irtóra megharagszunk!– mondta, mire elmosolyodtam.

-Oké, de akkor Ash is jön!-itt a szőkére néztem akinek kitágult a pupillája.

– Botlábú vagyok, dehogy megyek!-mondta, mire kezeimet leengedtem és komolyan néztem rá.– Oké, megyek csak ne nézzetek így rám!-mondta és felemelte a kezeit.

– Na akkor mi megyünk, majd gyertek!-mondta Ed, mire bólintottunk és már mentek is. Becsuktam az ajtót, majd kifújtam a levegőt.

– El kell kezdenem újra fényképezni!-mondtam és Ashleyra néztem.

– Naaaaaaa Kendall Jenner vissza tér a fotó iparba. Woow!-kiáltott fel és kezeit az égbe emelte. Úgy látom a válla már nem fáj. Most már tényleg vissza tért az igazi szőke Ash.

5. fejezet

Sziasztok

Hát meghoztam az 5. fejezetet, ami egy kicsit rövid lett és igazából már tegnap akartam feltenni, csak nem tudtam géphez jutni. De most itt van, szóval remélem tetszeni fog nektek. :)

5. fejezet: Megjelenés...

Kiléptem a mosdó ajtaján és rögtön egy asztalra néztem. Három fekete ruhás ember ült ott és nagyon gyanúsak voltak nekem. Megálltam egy pillanatra és csak őket figyeltem, majd megigazítottam a pulcsimat és elindultam vissza az asztalunkhoz.

– Minden rendben?-kérdezte aggodalmasan Tomas, mire én nagyokat pislogtam, majd bólintottam. Remélem, hogy tényleg így van és minden rendben. El se telt 2perc és már hozták is az elő ételt.

Miközben ettem eléggé sokat tekintettem arra a bizonyos asztalra, ahol azok a fekete ruhások ültek. Rossz érzésem van velük kapcsolatban. Teljesen elbambultam és csak a kinti halk beszédet hallottam a gondolataimon kívül. Olyan volt, mintha egy fal választana el a többiektől és a hang is torz volt. Csak néztem az asztalt és nem tudtam vele mit kezdeni, rossz érzésem van, de az már mióta betettem ide a lábam.

– Mit szólsz?-kérdezte tőlem Emma és nagyokat pislogott.

– Mihez?-kérdeztem, mire kissé össze rogyott és egy „ez most komoly?” nézéssel nézett szemeimbe.

– Ahhoz, hogy J.T. vissza tér! Edin szerint nagyon bírod!– vonta meg a vállait és kezét össze kulcsolta Ericével, ami az asztalon volt. Hogy nem vette még észre a sajtó ezt az egész titkolózást...

-Örülök, amikor meghallottam tiszta fangirl voltam!– válaszoltam és végig néztem mindenkin.

-Hm...ez érdekes, nem tudlak elképzelni ahogy ugrálsz és sikítozol otthon Justin Timberlake miatt!– mondta Alex, mire én értetlenül meredtem rá.

– Miért?– kérdeztem egy rövid szót, amit magamtól már ezerszer feltehettem volna, hogy miért ülök még mindig itt? Miért voltam ostoba Drew-el? És még nagyon sok kis kérdés.

– Nem tudom..olyan....olyan komoly vagy!-válaszolta, mire én meghökkentem.

– Én?-mutattam magamra és elmosolyodtam kicsit.-Te még nem ismersz engem!– feleltem és felhúztam a vállaimat, majd le engedtem. Oldalra kaptam a fejem ahol már hozták is a főételt és a másik tányérokat elvitték. Lerakták elém a lazacot én pedig csak néztem egy ideig, hányingerem lett tőle. Nem bírok többet enni. A többiek jó étvágyat kívántak majd enni kezdtek. Én először csak egy helyen bámultam a halat, majd kést és villát vettem a kezembe. Elkezdtem apró falatokat csipegetni belőle és a bizonyos asztalra néztem ahol nem ült most senki, csak a poharak és tányérok voltak ott. Hátra néztem de ott se voltak. Hova tűntek? Megint csak egy pillanatra néztem el, de már is eltűntek, azt hiszem ez lesz a végzetem. Kicsit megráztam a fejem és vissza néztem a tányéromra. A késemet és villámat x-be tettem, ezzel jelezve, hogy végeztem, majd felnéztem a többiekre.

-....dehogy is, szerinted a Milan le fogja verni a Barcát, hát te bolond vagy!– oktatta Mariat a mellettem ülő Edin. Keményen kiáll a Barca mellet.

-Edu, nyugodj le, nem lehet a Barca se mindig formában!-próbáltam lenyugtatni, mert már alig kapott levegőt.-Mély levő ki-be-ki-be!-lélegeztem vele, majd előre néztem Eric-re, aki csak csóválta a fejét.

– Inkább hagyjuk ezt a témát!-nézett a popsztár Tomas-ra, aki a telefonján babrált valamit. Két kezet éreztem meg a vállamon, mire megijedve hátra fordultam. A szőke hajú Ashley állt ott, mire én értetlenül bámultam rá.

– Sziasztok!-köszönt, mire mindenki rá nézett és köszöntek ők is.

-Am...srácok ő itt a legjobb barátnőm Ashley!-mutattam be, mire bólintottak, majd vissza néztem Ash-re.-Ashley...-már kezdtem volna mondani a neveket, de tudtam, hogy úgy se fogja megjegyezni.-...Ők pedig sokan vannak!-mondtam és felálltam a székemről.

– Nem is mondtad, hogy még egy vendég lesz!-mondta Alex és épp csak a nyála nem folyt, persze ezt Caroline se vette jó szemmel.

– Én se tudtam!-mondtam és a székemet betoltam.-Egy pillanat és jövünk!-mondtam, majd húzni kezdtem a csajt.

– Mit csinálsz itt?-kérdeztem tőle és az asztalra néztem ahol a többiek jól elbeszélgettek láthatóan.

– Jöttem beszámolni dolgokról!– kezdte, mire rá kaptam a fejem.

– Akkor kezdheted!-mondtam, mire nagy levegőt vett és mondani kezdte.

-Ma reggel bent jártam a GMB-nél!– kezdte, mire nagyot néztem.

– Mit kerestél te ott?– kérdeztem egy oktávval magasabb hanggal.

– Ha nem szólnál bele elmondanám!-mondta, mire cipzárt rajzoltam a számra és figyeltem.

-Bementem Emilie-hez, mivel a pappírokat csak most készítette el és akkor hallottam meg, hogy Drew és azok a srácok valami nagy tervről dumáltak!– a fekete ruhás emberek felé biccentett. Annyira tudtam, olyan gyanúsok voltak már az elejétől fogva.– El kell vinned valahova őket, mert lehet, hogy vérözön lesz itt ma!– mondta, mire csípőre tettem a kezem.

– Oké, de hova küldjem őket?-kérdeztem tőle, de inkább magamtól.

– Nem tudom találj ki valamit!-vonta meg a vállait és körbe nézett.

– Egyébként honnan tudtad, hogy itt vagyok?– kérdeztem, mire rögtön meg is kaptam rá a választ.

– Lenyomoztam a telefonodról!-húzta fel a vállát lazán, mintha ez tök szokványos dolog lenne. Lassan bólintottam, majd egy jó ötletem támadt, így vissza siettem az asztalunkhoz. A többiek már a desszertet nyomták befele, én pedig hívtam egy pincért és az enyémet eltettettem.

– Srácok, nincs kedvetek átjönni hozzám?-kérdeztem, mire rám kapta mindenki a tekintetét és gondolkoztak.

– Én megyek és Maria is jön!– mondta mellettem Rim és Maria bólogatott. Ed persze, hogy bele egyezett és Alex és Caroline is így, már csak Eric, Emma és Tomas maradt.

– Na és ti?– néztem a szerelmes párra akik beszéltek.

– Hát igazából mozizást terveztünk, de nálad is megnézhetnénk egy jó filmet!-mondta Emma és megszorította Eric kezét.-Szóval mi is megyünk!-örömömben tapsikoltam egyet, majd Tomasra néztem.

– És főnök, ön jön?– kérdeztem sokkal komolyabb figurával és próbáltam vissza tartani a mosolyomat. Most egyszer igazi mosoly volt az arcomon, ami nagyon jó jel. Főképp úgy, hogy Drew valahol itt van és épp minket figyel, hogy mikor csaphatnak le ránk.

– Nekem mennem kell, de ti érezzétek nagyon jól magatokat!-mondta és össze kócolta játékosan Eric haját, mire ő kétségbe esett.

– Tomas!-sziszegte a fogai között, mire felnevettünk.

– Nyugi, semmi baja nem lett a hajadnak!-nyugtatta meg menedzsere és fel is ált. Na megyek is, sziasztok és Kend, gondold meg, hogy jössz-e Norvégiába!– mondta és egy intés után el is ment. Miközben kérdezgettem mindenkit Ashley is oda jött az asztalunkhoz.

– Szóval, indulhatunk?-kérdezte a szőke, mire én intettem, hogy várjon egy kicsit.

– Pincér!-kiáltotta el magát Rim. Rögkön futott is oda hozzánk a pincér és a vöröske kérte a számlát. Hamar vissza is jött én pedig el vettem és megnéztem a számlát. Nem volt olyan sok szám rajta. Elő vettem a pénztárcám és bele tettem a kis étlap szerűségbe.

– Te mit csinálsz?-kérdezte a velem szemben ülő popsztár, mire én megvontam a vállam.

– Fizetek?!-ez inkább kérdésnek hangzott.

– Igen, azt én is látom, de miért? Én hívtam meg mindenkit!– mondta, mire oldalra döntöttem a fejem.

– Eric, ne vesszünk össze egy számlán. Most én fizetek és majd valamikor meghívsz egy kávéra és már meg is vagyunk!-mondtam és oda nyújtottam a pincérnek a számlat, aki el is ment vele.

– Oké!-mosolygott rám Mr. Popular. Mindenki felállt és készülődni kezdett.

-Ed!-mondtam, mire a srác rám nézett.– Itt a kocsi és a lakás kulcs, mennyetek haza én majd utánatok megyek Ash-el. Elintézek valamit és sietünk!– nyomtam a kezébe a kulcsokat majd a sütimet is, bólintott és utána a fülemhez hajolt.

– Vigyázz magadra!-súgta, mire bólintottam. Oda sétáltam Ashley-hez és bólintottam.

– Mennyetek hozzám, majd én utánatok megyek. Rakjatok be valami jó filmet, vagy csak dumálgassatok!-fordultam vissza a többiekhez.

– Miért te nem jössz?-kérdezte Alex, mire én Edin-re néztem.

– Majd én is megyek, csak gyorsan elintézek valamit!-mondtam, mire bólintottak és elindultak a kijárat felé. Kifújtam a levegőt és a kukához mentem.

– Te meg mit csinálsz?-kérdezte barátnőm, mire kinyitottam a retikülöm és kidobtam belőle a nyomkövetőt. Már nincs szükségem rá. Majd gyorsan körül néztem és a kalibert becsúsztattam a pulóverem ujjába. Vissza csuktam a retikült és Ash kezébe nyomtam.

– Oda megyek az asztalhoz!-mondtam, mire kitágultak a szemei.

– Te nem vagy normális!-ingatta meg a fejét, mire én kikerültem és megindultam az asztalhoz. Amikor oda értem a fickók felé fordultam.

– Jó napot!-köszöntem teljesen fapofával.

-Óóó, Miss Jenner!-nézet fel rám az egyik, akinél vagy hat pappír volt.-Mit szeretne?

– Ezt én is kérdezhetném! Mit akarnak tőlem?-kérdeztem, mire megingatta a fejét.

– Magától már semmit!-mondta és felállt elém. Körülbelül egy fejjel magasabb volt nálam, ami azért nagy szó, mert én is 170 centi vagyok. – A popsztár kell!– mondta és mellé állt a többi is, kezdtek minket az emberek megbámulni, de nem érdekelt.

– Nem tett semmit. Ő ártatlan!-mondtam, mire az egyik elém lépett és hátrább lökött.

– Minket az nem érdekel, hogy mit tett és mit nem. De te csak tudod!– válaszolta, és egy kattanó hangot hallottam. Valaki beszemelte a fegyverét. Nem én voltam, de akkor ki? Hangos sikításokat hallottam meg mögülem, mire hátra fordultam. Drew közeledett felém és egy szép kis stukkert forgatott az ujján.

– Nocsak-nocsak kimozdultál az irodádból?– kérdeztem kissé szemtelenül, mire ő a plafon felé tartotta a kezét és lőtt egyet. A fegyver elsült és mindenki kirohant kivéve mi. Ashley láttam, hogy Drew mögött volt és két vasemberrel le volt fogatva.

– Ne légy szemtelen kislány!-mondta és nyakamat megfogta, majd elengedte és a pisztolyt végighúzta nyakam vonalán. Kissé forró volt így felszisszentem.– Sokkal fájdalmasabb az amikor valakit lassan ölök meg. Hónapokon keresztül szenved, egyszer csak néhány ujját vágom le, majd a fél karját, az jobban fáj!

– Csak mond ki, hogy meg akarsz ölni és akkor végre vége lesz ennek a játéknak!-mondtam és ellöktem a kezét a nyakamtól.

– Nem akarlak megölni, egyszerűen csak szenvedni akarlak látni!-mondta, mire én majdnem bele köptem a képébe. Hogy lehet egy ekkora barom?

– Azt már sokszor láttad!-vágtam az arcába. Tekintete a kezembe tévedt ahol felfedezte, hogy valami nincs rendben a pulóveremnél. Csak ne vegye ki a fegyvert...csak ne vegye ki a fegyvert. Ha mégis megteszi, nekem végem...meg fog ölni.

4. fejezet

4. fejezet: Emeld fel a fejed, légy erős, és mosolyogj...

Hamar oda értünk az étterembe, és csak akkor tekintettem az órára. 10:03 néhány percet késünk, annyi csak bele fér. Ed át jött az oldalamra és kinyitotta a kocsit, majd kisegített és bezárta a járművet. Bele karoltam és úgy mentünk be a kis helységbe. Igazán otthonos hely, de láttam, hogy az emberek nem farmerban feszítenek itt, így már értem, miért szólt Edin nekem is. A srác váltott néhány szót a recepcióssal, aki az asztalunkhoz vezetett, ahol már Eric-ék ott voltak. Ed előre ment én pedig hátul maradtam.

– Haver, késtél!-kocogtatta meg az óráját, gondolom Alex. Ed már mesélt róluk, mellé léptem és ekkor, mindenki felpattant. Én elmosolyodtam, majd Edinre néztem.

– Bocs, csak épp készülődött!-nézett rám szúrós szemekkel, mire én megvontam a vállam.-Kendall, ők itt Alex Jafarzadeh!-mutatott be elősszőr Alexnek, aki nagy mosollyal és egy öleléssel fogadott, majd elengedett és a mellette álló lányokra mutatott.-Ő pedig a barátnője Caroline Bjurgard, majd Rim Taya Shawki, Maria Andersson!-mondta és a lányok is megöleltek. Ezek a svédek de barátságosak.-Na ne ölelgessétek annyit, mert én soha nem kapok!– durcáskodott be mellettem Ed, mire én felnevettem.

– Szívás!– mondtam neki halkan, mire megrázta a fejét.

-És akkor a popsztárunk Eric Saade!-mondta kicsit hangosabban, mire Eric lepisszegte és mosolyogva oda jött hozzám és ő is megölelt. Woow...kedves.

-Oké, Edinke innen átveszem!-mondta Mr. Popular a srácnak, mire elmosolyodtam.-Ő itt a menedzserem Tomas Lingman, majd Aya Romano és Henni Olsen táncosok!– mutatott be majdnem mindenkinek már csak 1 lány volt. Mindenkit megöleltem és végig az volt a fejemben. Fel a fejjel, mosolyogni és erősnek maradni. Majd mikor mindenkivel végeztem, Eric az utolsó lányhoz oda ment és rá nézett.-Ő pedig Emma Andersson, a barátnőm!-mondta, mire nekem leesett. Barátnője van, szépen titkolja a sajtó elől. Oda jött hozzám a lány és jó erősen megölelt. Első látásra nem túl szimpatikus, de amikor megölet kissé jobbnak láttam.

– Örülök, hogy megismerhetlek!-mondta, mire elengedett, majd mindenki leült. Én végül Ed és Rim közé kerültem. Velem szemben pedig Eric volt, Edinnell szemben Emma, mellete Alex. Eric másik oldalán pedig Tomas.

-Tényleg Kendall, miért hagytad abba a modellkedést?-valahogy számítottam erre a kérdéstől, csak furcsa hogy épp Eric-től hallom ezt.

– Sok oka volt, de leginkább az, hogy már nem bírtam lelkileg az egész fogyás témát, meg a sok elvárást. Nagyon sok dolog történt, amit a sajtó sem tud és nagyon senki!-mondtam és a srácra néztem.

– Igen, mert a sajtó úgy hozta fel, hogy meguntad és másra vágysz!-mondta Aya, mire bólintottam.

– Igen, de igazából teljesen más. Majd egy másik helyen talán el is mondom nektek azt a jó hosszú történetet!-mondtam és a végére egy mosolyt tettem.

– Na ez kedves!-mondta mellettem Ed, mire rá néztem.

– Kösz!-mondtam neki, mire elmosolyodott.-De ne csak rólam legyen szó!-néztem vissza Eric-re.-Úgy hallom nemsokára mész Norvégiába!-mondtam, mire bólintott és felkönyökölt az asztalra.

– Igen, egy hosszabb turné más sztárokkal is, a rák ellen!-mondta, mire én bólintottam.

– Ez szép dolog!-mondtam, mire rám villantotta mosolyát.

– Igen, és még élvezzük is!

– És még milyen sztárok lesznek ott? Hátha ismerek egyet-kettőt!– mondtam és vállat vontam.

-Hát például Danny Saucedo meg Molly Sandén, Sean Banan, Tone Damli és még csomóan!-mondta, mire elismerően bólintottam.

– Ez jó, akiket felsoroltál mind ismerem!-mondtam és rá mosolyogtam.

-Ez jó, de mondta Edin, hogy lenne kedved talán jönni velünk?!-kérdezte vagy mondta, ezt még én se tudtam eldönteni, de itt Tomasra nézett aki elmosolyodott és vissza nézett rám. Úgy érzem magam, mintha interjút adnék, de komolyan.

-Igen, felmerült bennem, mivel újra fotózni kezdtem és jó lenne új helyeket is feltenni a blogra!– mondtam és itt Emma szólalt meg.

-Juuj igen, a KJP ugye?– kérdezte, mire bólintottam.-Ismerem, majdnem minden nap nézem, de nem teszel új képeket pedig nagyon jól fényképezel!-erre nem számítottam, kezdem megkedvelni a csajt.

– Igen tudom, mert történtek mostanában események körülöttem, ami miatt nem volt túl sok időm, se energiám!-ergo rehabon voltam és ott nem lett volna túl jó fényképezni, vagy éppen kiírogatni dolgokat.

-Milyen titokzatos vagy!-mondta Alex és itt Caroline a bordáiba ütött. Az fájhatott. Elmosolyodtam, mire Carro rám nézett.

– Bocs, de olyan hülye tud lenni!-nevetett és megsimította Alex fejét. Olyan aranyosak.

– Nyugi, már megszoktam, van dolgom ilyennel!-itt Edin-re néztem, aki magára mutatott.

– Hát ez kedves, nagyon kedves!– mondta és hátra dőlt a székében.

-Jaaj, ne durcizz be!-mondtam és közben nagyokat pislogtam rá.

– Ilyenkor olyan aranyos vagy!-csípett bele az arcomba, mire én elhúztam a fejem és előre néztem.

-Hát ez jó kis jelenet volt Ed!-tapsolt néhányat Alex, mire én felhökkentem.

– Ezt te mondod Mr. Titokzatos!-mondtam, mire Tomas fel „óóó”-zott Aya-val és Henni-vel.

– Na akkor most ki a főnök?-kérdezte a menedzser, mire magamra mutattam.-Azt csak szeretnéd Kandalló!– nevetett mire én széttártam a kezeim.

– Miért akkor ki?– kérdeztem, mire magára mutatott úgy ahogy az előbb én.

-Háát één!-húzta el a szavakat, mire homlokon csaptam magam.

-Jó csapatom van, ugye?-kérdezte tőlem Eric, mikor végre elvettem a kezem a fejemtől.

– A legjobb!-mondtam neki mosolyogva, majd megjelent a pincér. A telefonom rezegni kezdett, mire én kivettem a retikülömből. „Drew” jelent meg a képernyőn, mire én rögtön kinyomtam. Csak azt nem értem, hogy miért nem tiltottam már rég ki a számát. Hát most megtettem. Eltettem a telefont és felnéztem a többiekre.

– Mi történt?-kérdezte suttogva Ed, mire én csak legyintettem.

-Drew!-mondtam, mire összevonta szemöldökeit.

– És ez semmi?– kérdezte kicsit hangosabban, mire a többiek ránk néztek.

– Van valami gond?-kérdezte Emma kissé félénken.

-Nem dehogy, csak Ed kissé éhes már!-forgattam meg a szemeimet látványosan, hogy értsék milyen egy baromságról van szó.

– Haver, ne legyél már ennyire zabás. William meg fog kínozni, ha olyat eszel!– mondta Alex és fenyegetően mutatott a kezével.

– Ki az a William?-kérdeztem, mire Caroline szólalt meg.

– Svédország egyik leghíresebb edzője, akihez mi is járunk gyűrni. Tényleg te jársz kondizni?-kérdezte, mire én elhúztam a számat.

– Hát ha az önvédelem és küzdelem bele tartozik akkor igen!-mondtam, mire nagyon nézett.

– Önvédelmet tanulsz?-kérdezett vissza Rim, mire én bólintottam.

– Igen, ebbe van Kung fu és box is, szóval jó kondiba vagyok!-válaszoltam a göndörkének, mire ő lassan vissza fordította a fejét Maria felé. Eléggé elkülönültek ők ketten, biztos nagyon jóba vannak.

– Kemény a csaj!– mondta mellettem Ed és a székemre tette a kezét.

– Tényleg az!– mondta Henni, mire én az étlapot kezdtem el nézni. Kezdtem kicsit kínosan érezni magam, hiszen én vagyok az úgymond „újonc csaj” akit még senki se ismer a csapatban, és mindenki engem kérdez és néz. Ezt nem bírom soha sokáig. Mosolyognom kell, de ebben már profi vagyok, hiszen a modellek ugyan ezt csinálják, ha akarnak ha nem mosoly és póz. Náluk ebből áll az egész nap. Én már csak tudom....

– Hölgyem, maga mit kér?-szólt hozzám egy középkorú férfi és kezében egy jegyzettömböt tartott. Gyorsan vissza néztem az étlapra és az első amit megláttam azt mondtam.

– Egy ezer sziget öntetes salátát!– néztem fel, mire írni kezdte és a mellettem lévő Rim-et kérdezte. Főételnek pácolt lazacot kértem főt krumplival, desszertnek pedig svéd almás sütit. Már a mozgásomon látszódott, hogy kissé feszült vagyok. Vagyis én észre vettem, a többiek beszélgettek, de én alig hallottam belőle valamit, olyan mintha egy fal választana el tőlük.

– Elnézést!-álltam fel, mire mindenki rám nézett, néhányan bólintottak. Eltipegtem a mosdóig ahol az egyik ajtót magamra zártam és a telefonomért kutattam. Kikerestem Ash számát, majd a fülemhez emeltem a készüléket.

– Szia csajszí!-szólt bele vidáman.

– Szia, tudsz most egy kicsit beszélni?– kérdeztem tőle remegő hanggal.

– Igen, persze de miért van valami baj?– hallatszott a hangjából, hogy tényleg érdekli és félt engem.

– Nem, még nincs semmi baj, de valamiért úgy érzem nem lesz jó vége ennek a napnak!-magyaráztam magam és kissé össze is voltam zavarodva. Miért érzek ilyeneket? Tök nyugodtnak kéne lennem, itt vagyok és csomó ember van még itt, nem fog megjelenni egy GMB-s ember se. Vagyis...nagyon remélem.

– Nyugi csajszí, minden oké. Csak érezd jól magad és ne foglalkozz mással. Drew nem fog senkit megölni!-hát ezt én is remélem, csak az a baj, hogy kitelik tőle azok után amiket tettem vele.

– Oké, próbálok lenyugodni, bocsi na pá!-mondtam és meg sem várva a válaszát kinyomta. Ez kissé szemét volt, de meg akartam szabadulni attól, hogy mindenki el akarja hitetni velem, hogy minden oké. Amikor ez nem igaz, semmi sem oké....