A legrosszabb dolog ami történhetett...

Sziasztok :(

Ma megírtam a következő 5-10 fejezetnek a vázlatát és elkezdtem a következő fejezetet, erre mi történt? A Word leblokkolta és nem engedni megnyitni sehogy se. Fogalmam sincs mi tévő legyek, de az biztos, hogy e miatt egy ideig a blogon nem fog történni semmi. Nagyon sajnálom és én is teljesen kiakadtam, de amíg ez a gond nem oldódik meg nem tudok semmit ígérni. És most jönne az az ötlet, hogy írjam újra...oké, de ezzel az a baj van, hogy minden oda veszett és voltak olyan dolgok, amikre már nem emlékszem és ez így nagyon rossz, nem bírom újra írni azt a csomó dolgot, amit már előre kigondoltam...és igazából nagyon sok dolgot megterveztem előre..és most ezek semmivé váltak :(( fogalmam sincs, hogy mit csináljak....

Nagyon-nagyon sajnálom, és amint valamire jutok ki fogom írni, de most nincs semmi haladás és már semmi megoldást sem tudok...Sajnálom és nagyon remélem, hogy megoldódik ez a helyzet, mert ha nem...akkor nem folytatom a történetet...

Milly

27. fejezet

Sziasztok

Itt is vagyok az új fejezettel. Sajnálom, de még nem lesz hatalmas boldogság és szerelem benne, de remélhetőleg nem kell már sokat várnotok rá :) Ettől függetlenül remélem tetszeni fog a fejezet. Ééés nemrég megjelent Eric új klipje a Coming Home, ami szerintem nagyon-nagyon jó lett. Én imádom :) Mindegy nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!

Puszi: Milly

27. fejezet: „De jó, hogy újra itthon vagyunk!” buli

Már egy ideje gondolkozom azon, hogy minek is csinál Eric egy ilyen bulit....mert állítólag ő nem túlzottan bulis fajta, vagy igen ezt én nem tudom. Vagy csak tényleg azért, mert örül annak, hogy végre újra itt vagyunk, ha tényleg e miatt akkor kedves tőle, meg persze magát is ünnepli akkor a kis egoista. Ma tényleg vissza kell fékezzem magam, nem akarok berúgni és főképp itt nem mivel tudom, hogy sok olyan ember is ott lesz akiknek nem kéne részeg állapotban látniuk. Már Ericnek se szabadott volna, de legalább most már tudja milyen bolond vagyok részeg állapotban. Felhúztam a fekete ruhámnak a cipzárát, majd felvettem a fekete-zöld magassarkúmat és a nyakláncomat. Hajamat lazán

begöndörítettem és egy enyhe sminket tettem fel. Arany retikülömbe néhány dolgot tettem, majd magamra fújtam a kedvenc Chanel parfümömből és már kész is voltam. Lementem a nappaliba ahol valaki tévézett. Először fogalmam se volt arról, hogy ki az. Lassan oda sétáltam és megláttam Kyliet a fehér ruhájába és arra vett egy szürkés kötött pulóvert.

– Kylie!-szólítottam meg, mire hátra nézett rám.-Nem kellett volna szólj nekem véletlenül, hogy itt vagy?-kérdeztem és széttártam a kezeimet.

– Ahh... Kendall az olyan nem én vagyok!-ingatta meg a fejét és elfintorodott. Felállt majd oda jött hozzám és adott két puszit.-Jól kicsípted magad!-nézett végig rajtam és én is magamra néztem.

– Nem is, csak egy szokásos felöltözésem!-néztem vissza nővéremre.

– Nem baj, de nagyon jól nézel ki!-nézett fel rám majd megigazította a pulcsiját. – Ericnek tetszeni fogsz!-mondta és rám kacsintott egyet, majd elindult az ajtó felé.-Na mi van már nem is ellenkezel?-nézett vissza rám és gúnyosan elmosolyodott.

– Feladtam!-mondtam és kisétáltam mellette az ajtón. Lementünk a garázsba ahol szeretett kocsikám állt. Végre újra vezethetem. Beszálltunk a kocsiba és persze rögtön kihasználtam az alkalmat és beindítottam a motort, majd egy kicsit szórakoztam azzal, hogy gázt adtam, de a kézifék be volt húzva ezért a motort csak pörgettem. Miután Kylie is bekötötte magát végre ki álltam a garázsból és egyenesen Eric házáig hajtottam.

***

Kb. 15 perc kellett ahhoz, hogy Ericékez érjünk és míg a kocsiban voltunk Kylie a kapaszkodót majdnem letépte a helyéről. Jó oké, van amikor durván vezetek...meg gyorsan de ez most nem is volt olyan vészes....Megigazítottam a hajam és ellenőriztem a sminkemet. Majd kiszálltunk a kocsiból és abban a pillanatban kicsit megéreztem a skandináv időjárást, ami rohadtul hideg. Persze Kylie rögtön röhögni kezdett rajtam, hogy milyen szerencsétlen vagyok, hogy nem hoztam magammal semmit. De hát könyörgöm...én nem vagyok olyan, mint ő én nem akarok a kabátommal baszakodni a buli alatt. Miközben én ezen gondolkoztam Kylie becsöngetett Erichez és nemsokkal később nyitotta is az ajtót.

– Jéé, megérkeztek a Jenner lányok!-kezdte és jobban kinyitotta az ajtót. Rám nézett és elmosolyodott, majd végig nézett mind a kettőnkön.- Jól néztek ki!-állapította meg, mire Kylie úgy dobta hátra a haját, hogy szépen bele repült az arcomba.

– Tudom Eric, tudom!-sétált közelebb a popsztárhoz nővérem és a kezébe adta a pulcsiját és otthon érezve magát be sétált a házba.

– Mit is vártam tőle?-nézet kicsit fel a plafonra, majd tekintetét vissza vezette rám.

– Nem tudom!-mondtam és félre állt, hogy én is be tudjak lépni a házba. Eric becsukta az ajtót, majd a kezét a derekamra tette és be kísért.

– Hello csajszi!-lépett oda hozzám Alex, és Eric elvette kezét derekamról, ami rögtön hiányozni kezdett.

– Jaj, de rég láttalak!-öleltem meg a táncost.

– Hát az biztos, elszöktél tőlünk!-mondta és végül elengedett. Ehhez nem fűztem már semmit inkább megöleltem a többieket. Olyan jó újra látni őket Rim, Maria, Alex és még Aya és Heni is eljött Oslóból ide. Tomas pedig egy kis késéssel de ő is megérkezett. Eric mindenkinek öntött egy pohár pezsgőt, majd mondott egy rövid köszöntőt.

– Nagyon köszönöm, hogy lejöttetek és köszönjük Kendallnak a csodálatos kiruccanást Miamiba!-nézett rám, mire én elmosolyodtam.- Remélem mindenki jól fogja érezni magát, de senkit nem akarok kiütve látni szóval a piákkal mértékkel!-mondta, mire sokan kissé felnevettünk.- Csirió!-tartotta fel a pezsgős poharát és mi is neki koccintottuk. Épp csak bele ittunk a pezsgőbe, amikor csöngettek. Mindenki értetlenül meredt a másikra, majd én is Ericre néztem.

– Vársz még valakit?-kérdezte Rim a popsztártól, aki csak értetlenül nézett, úgy mind mindenki. Letette a poharát, majd az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Én leültem a kanapéra és Aya kezdett el kérdezgetni. Elmeséltem neki, hogy milyen jót buliztam ott meg még néhány lényegtelen dolgot és ekkor meghallottam Eric hangját az ajtóból.

– Emma?!-szólította meg az ajtóban álló személyt, mire felnéztem és tényleg ő volt az. Már csak ez hiányzott nekem, oké, hogy én mondtam, hogy beszéljék meg a dolgokat, de pont ma este? Eric be engedte a lány aki besétált hozzánk és egy halvány mosoly küldött felénk.

– Szia!-köszöntem neki, majd felálltam és megöleltem.- Hát te?-kérdeztem, mire ő megvonta a vállát.

– Megtudtam, hogy vissza jöttetek és beszélni szeretnék vele!-mutatott a mellette álló vendéglátóra. Mi csak bólintottunk és hagytuk, hogy elmenjenek.

– Ő meg mit keres itt?-szólalt meg halkan Alex amikor Ericék már bementek a szobába, én megvontam a vállam.

– Nem tudom, de nem kezdődik jól ha Erichez jött!-mondta Rim és igazat adok neki. Nem is értem, hogy miért jött ide, pont ma este. Biztos, hogy tudja, hogy bulit tart. Oké, de érdekes módon eddig nem akarta megbeszélni és most meg igen, talán neki is fülébe jutottak a pletykák. Egy ideig mindenki csendben volt és figyeltünk hátha valamit kihallunk a beszélgetésből, de esélytelennek bizonyult ezért inkább Edin nyomott be néhány jó zenét és elkezdtünk fel szabadultabban szórakozni.

– Mit csinálnak már ezek?-kérdezte tőlem Kylie karba tett kezekkel és aggodalmasan nézett néha arra az ajtóra ahol már egy ideje beléptek Ericék. Egyszer amikor pedig oda pillantott ki is nyílt az ajtó és én is oda tekintettem. Eric és Emma mosolygó arcával találtam magam és ezzel mintha gyomorszájba rúgtak volna olyan érzésem lett. Pedig nagyon nem kéne ezt érezzem. Mély levegőt vettem, majd teljes testtel feléjük fordultam.

– Na?-kérdeztem, mire Eric a zsebébe tette a kezeit és megvonta a vállát.

– Semmi!-mosolyodott el majd óvatosan megsimította az arcomat, majd bement mellettem a konyhába én pedig csak utána néztem, majd vissza a másik félre.

– Emma, kicsit bővebben kifejtenéd?-néztem rá, mire először ő is megvonta a vállát.

– Csak megfogadtam egy tanácsot és megbeszéltem vele felnőtt módon a dolgokat!-válaszolt nekem és ő is ott hagyott engem, majd Eric után bement a konyhába. Kifújtam az eddig betartott levegőt és Kylie felé tekintettem, aki fürkészni kezdte az arcomat, én pedig mogorván felvontam a szemöldököm és oda sétáltam Aya-hoz akinek a kezében egy vodkás üveg volt. Amikor oda értem a kezembe nyomta.

– Látom eléggé búval baszott vagy, így ez jól jöhet!-mondta és elkezdett táncolni, amit megmosolyogtam majd lenéztem a kezemben tartott üvegre. Nem akarok részeg lenni, de nem fogok sokat inni, csak egy picit...egy icipicit. Bele kortyoltam az italba ami végig égette a nyelőcsövemet és még a hideg is kirázott bele. Nagyokat pislogtam és lenéztem a padlóra. Néhány pillanatig mereven bámultam a parkettát, majd végül felnéztem és nővérem bosszús tekintetével találkoztam.

– Most meg mi a fene bajod van?-kérdeztem mogorván és elfintorogtam, össze szorította ajkait és elhúzott egy folyosóra.

– Te normális vagy?-kérdezte, mire én értetlenül össze ráncoltam a szemöldökömet.-Bele szerettél Eric-be és nekem még el se mondod!-nézett rám lenézően és le tudott volna köpni szégyenében, amit majdnem meg is tett.

– Ez nem igaz!-tagadtam le a vádat és menekültem volna, de megragadta a karomat és vissza rángatott magával szembe.

– Hidd el jobban örülnék én is annak ha nem lenne igaz, de látom rajtad baszki. És az a baj, hogy nem tudok ellene mit tenni, de ezt már elbasztad...csak ennyit tudok ehhez hozzá fűzni!-mondta én pedig szégyenembe le tudtam volna süllyedni, mindenki ezt mondja....azt, hogy már elbasztam. De mit csináljak, hogy csak most ébredtem rá az igazságra? Nem tehetek róla, hogy ekkora egy szerencsétlen vagyok, és nem voltam eddig képes felfogni azt az érzést, amit iránta érzek. Mindig letagadtam, csak sajnos ő mindig is tudta az igazságot és most az esélyem arra, hogy valaha is ne csak barát ként tekintsen rám...hát nem túl sok.

– Tudom, de én...én nem tudtam eddig, hogy szeretem!-néztem végül fel nővéremre, akinek a tekintetében düht, sajnálatot és egyben szánalmat is láttam.

– Sejtettem, túl jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam te nem tudod először eldönteni azt amit érzel. Nehéz lehet és nehéz is lesz, de ha tényleg szereted akkor küzdj meg érte. Mert szerintem te sokkal jobb vagy, mint Emma. De tudod, hogy ebben ez annyira nem lényeges. Egyszerűen csak légy önmagad és úgy biztos a tiéd lesz, mert téged mindenki szeret!-küldött felém egy biztató mosolyt és jó szorosan magához ölelt és nem akart elengedni. Jól esett, hogy végre számíthatok rá és nem basz le állandóan azért mert már megint egy elérhetetlenbe vagyok bele zúgva, vagy éppen egy olyan pasiba aki akár engem is eladna csak azért, hogy fűhöz jusson.

– Próbálkozok, csak nem tudom mit érez és így nehéz!-engedtük végül el egymást.

– Hajrá!-mondta, majd egy puszit kaptam az arcomra és kitipegett onnan vissza a nappaliba. Először fogalmam nem volt arról, hogy most mihez kezdjek így inkább újra bele kortyoltam a vodkába. Miután kicsit megnyugodtam a piától megigazítottam a hajam és egy mély levegő után kisétáltam a nappaliba. Eric és Emma beszélgettek a kanapén, mintha a Tones ügy meg se történt volna. Kissé rosszul esett, mivel Eric ma este alig szólt hozzám, pedig ő akarta, hogy jöjjek ide. Egy ideje már ott álltam a konyhánál és inkább letettem a vodkás üveget és a pultra támaszkodtam.

– Mit csinálsz te itt egyedül?-hallottam meg azt a hangot, amiről azt hittem, hogy egy ideig nem fog hozzám szólni. Felnéztem rá és elfintorogtam.

– Elbasztam!-mondtam, mire kis vigyor jelent meg a szája sarkában.-Ezt akartad hallani? Igen te megmondtad és meg is történt, nincs miért itt legyek!-mondtam és eltoltam magam a pultól, majd indultam volna, de vissza húzott.

– Én nem azt akartam, hogy igazam legyen. Csak egy kicsivel jobban ismerem Őt. Először nem akartam bele szólni, mert azt hittem megoldod egyedül is. De amikor hallottam a dolgokat tudtam, hogy teljesen bizonytalan vagy és e miatt mondtam neked azokat amiket!-fúrta tekintetét az enyémbe.

– Csak arra ébresztettél rá, hogy mekkora egy seggfej vagyok. Semmit nem tudtam tenni és most már nem hiszem, hogy lenne esélyem!-mondtam és mögé néztem ahol a popsztárék jóízűen nevettek valamin és ott volt rajtunk kívül mindenki és jól érezték magukat. Eric kezével átkarolta a válla felett volt barátnőjét és nekem talán ez volt az a pillanat, amikor azt éreztem, hogy jobb lenne haza menni. Hiába biztatott Kylie, nem tudom megtenni. Én nem vagyok olyan, mint ő. Ő csak oda sétált bárkihez és már be is hálózta magának, de nekem ezt még talán tanulnom kéne. És különben is jobbat érdemel nálam Eric, ha pedig ő úgy érzi, hogy Emma az, akkor sok boldogságot nekik. Én már ebbe nem szólok bele.

– Ne add fel ilyen könnyen!-rázta meg kicsit a vállamat, hogy végre rá figyeljek teljesen.- Én azt hittem te sokkal kitartóbb vagy. Főképp ilyen értelemben, de úgy látszik rosszul ismerlek. Vagy nem így van?-hajolt le hozzám, hogy egy magasságba legyünk.-Puhány vagy?-na itt felkaptam rá a tekintetem és szemeim nagyra nyíltak.

– Ez nem igaz!-mondtam, mire felvonta a szemöldökét.

– Pedig amit most csinálsz, az azt mutatja, hogy puhány vagy!-tette csípőre a kezeit. Bele haraptam az alsó ajkamba és megingattam a fejem.

– Erős vagyok, mert elengedem, de gyenge vagyok ahhoz, hogy tudjak élni nélküle!-mondtam ki röviden azt amit éreztem és könnyek szöktek a szemembe de vissza tartottam és inkább csak hosszan kifújtam a levegőt a tüdőmből.

– Ehhez nem tudok mit hozzá fűzni!-vakarta meg a tarkóját és ekkor újabb hangos nevetés csapta meg a fülemet, amitől csak még jobban kerülgetett a sírógörcs. – Te tudod, hogy mi mi a jó neked, de kicsit tényleg jobban össze kéne szedd magad és főképp megtalálni az igazi Kendallt. Mert ez!-mutatott rám és tekintete cikázott rajtam.-Ez nem te vagy!-mondta és lassan hátrált, majd oda ment a többiekhez. Bele túrtam a hajamba és nem tudtam mi tévő legyek. Menekülni lenne kedvem, de az gyávaság. Nem akarok gyáva lenni, mert nem vagyok az. Viszont rosszul esik az, hogy Eric még csak észre se vesz és nem is foglalkozik azzal, hogy egyáltalán élek-e még! Fel se tűnne neki, hogy ha eltűnnék innen. Egy könnycsepp lefolyt az arcomon én pedig gyorsan letöröltem és megkerestem a retikülömet, majd halkan szóltam Kylienak, hogy haza mentem. Óvatosan kilopóztam a házból, majd amilyen gyorsan csak tudtam bepattantam a kocsiba és megindultam az utakon.

Az egész úton folytak a könnyeim, így aki elment mellettem vagy velem szemben, mind hülyének nézhetett, de nem érdekelt. Ahogy haza értem kipattantam és felmentem a szobámba. Becsaptam magam után az ajtót, majd mindkét kezemmel bele túrtam a hajamba és aztán mérgesen le engedtem kezeimet és egy hirtelen mozdulattal bele vertem a falba, ahol egy kisebb mélyedés keletkezett az ütés helyén. Könnyek áztatták az arcomat és egyenesen földre érkeztek meg, de nem akartam vissza tartani, inkább most kisírom magam és utána hátha jobban leszek. Csak az a baj, hogy ez a terv soha nem jön össze. Ledobtam magamról a cipőmet és a retikült ledobtam a földre. Neki dőltem az ajtónak és kezemet a számra tapasztottam, hogy ne hallják a zokogásom annyira, majd lecsúsztam és térdeimet felhúzva neki döntöttem a homlokomat. Egy jó 20 percet úgy ültem, amikor végre kiapadtak a könnycsatornáim így már csak ziháltam. Felálltam és nagy nehezen lementem a konyhába ahol elő vettem a gyógyszeres ládát. Találtam 3 nyugtatós tasakot abból is kivettem néhányat, majd fájdalom csillapítót is vettem és ezt mind lenyeltem. Vissza botorkáltam a szobámba ahol az egyik szekrényem rejtett fiókából kivettem egy szikét. Egy ideig csak néztem és forgattam a kezembe. Végig húztam az ujjamon és élveztem ahogy kissé felszakítja bőrömet. Át futott az agyamon, hogy bele marok a húsomba és attól meg könnyebbülök de nem tehetem ezt meg. Ennyire nem süllyedhetek vissza, ezért inkább vissza tettem és úgy ahogy voltam bebújtam az ágyba. Kezdtem szédülni és kissé fáradtak éreztem magam. Szemeim már majdnem leragadtak és egyre csak húzott befele a sötétség, csak próbáltam megakadályozni azt, hogy magával ragadjon, de végül a sötétség nyert....

26. fejezet

Sziasztok :)

Fuuh...nem nagyon tudom, hogy mit írjak. Megint csak bocsánatot tudok kérni azért, hogy ilyen sokat kellett az új részre várjatok. Mostanában kissé nehezebben megy az írás és eléggé sokszor van rossz kedvem és olyankor inkább nem írok. De mindegy, most itt van az új feji és remélem tetszeni fog nektek attól függetlenül, hogy megvárattalak titeket :/

Puszi: Milly

26. fejezet: Vissza Stockholmba...

Az éjszaka nem túl sokat aludtam, de nem is baj. A telefonom 1-kor csörgött de én akkor már fent voltam és épp a zuhany alól jöttem ki. Gyorsan kikapcsoltam az ébresztőt, majd vissza mentem a fürdőbe és megszárítottam a hajamat valamit kissé rendbe hoztam magam. Felvettem a tegnap kikészített ruhákat ami egy hosszú csőnadrágból, egy szürke toppból állt. Egy szürke converse cipőt vettem fel hozzá és egy nagyon alap sminket tettem fel, majd kontyba össze fogtam a hajamat.

Kivittem a bőröndömet a nappaliba, majd vissza mentem a kézi poggyászomért és még körül néztem, hogy nem-e hagyok itt valamit mivel képes vagyok rá. Kint ittam egy pohár vizet és vártam, hogy Drew végre kijöjjön a szobájából és lemehessünk a hallba. Vagy 10percet vártam kint rá és addig is megnéztem, hogy mik történtek Twitteren. Először is Eric megtalált mivel bekövetett és én is vissza követtem. A második pedig, hogy ennyi idő alatt több, mint 2 MILLIO követőm lett. Először csak néztem és számolgattam a kettes után lévő számokat, hogy tényleg hat szám van-e utána...és annyi volt. Fel sem fogtam normálisan. Ennek örömére tweeteltem egyet.

„Woow..woow :D Utazás vissza Miamiból vissza a hideg Stockholmba :) Furcsa, de már  hiányzik!”

Majd utána retwetteltem néhány rajongómat és végre Drew is kikecmeregett a szobájából.

– Mehetünk?-kérdezte, mire én felnéztem rá és egyben felálltam a bárszékről.

– Te kérdezed? Már 10 perce itt várok rád!-mondtam, majd felkaptam a vállamra a táskámat és a napszemüveget a fejemre tettem. Drew kedvesen segített át emelni a küszöbön a bőröndömet, majd a lifthez már én húztam.-Tényleg egyébként te miért jössz vissza Stockholmba?-néztem fel a srácra, aki elcsodálkozóan nézett rám.

– Ki mondta neked, hogy Stockholmba megyek? Drága én Washingtonba megyek innen!-mondtam, mire majdnem össze tettem a kezem, mert annyira örültem, hogy végre megszabadulok tőle és nem lesz Svédország közelében sem.

– Oké, értem!– mondtam és el fojtottam a mosolyomat és gyorsan beszálltam a liftbe. Hamar leértünk a hallba ahol már mindenki várt minket.-Ne engem basszatok le, mert őt vártam!-mutattam az egyik kezemmel Drew-re, aki csak mosolygott.-Nem is értem, hogy miért jön velünk, ha nem is oda jön mint mi!-mondtam és az illetőre néztem, aki csak vigyorgott.

– Ne pofázz inkább menny ki a taxihoz!-mondta flegmán, mire én fancsali képet vágva átvonultam a hallon és kint oda adtam a taxi sofőrnek a bőröndömet, hogy bepakolja, majd bepattantam a hátsóülésre. Hogy beszélhet így velem Drew, egy bunkó faszfej ennyi az egész srác. Bent a bal oldalamra Kylie a másikra pedig Ash szállt be, előre pedig Eric.

– Mindenki megvan?-nézett hátra Eric, mire én bólintottam.-Akkor jó!-előre nézett és a sofőr is beszállt végre, majd gázt is adott és egyenesen a reptérre vitt minket.

***

Már csak néhány perc és végre felszállhatunk a gépre. De persze Kylie olyan kedves volt, hogy a helyem pont Eric mellett van, így számíthatok egy kínos beszélgetésre fent a gépen. Hamar kijött két stewardess hölgy és szedni kezdte a jegyeket az átjárónál és mi is felálltunk, hogy beálljunk a sorba, mondjuk nekünk mindegy, hiszen lefoglalt jegyünk van. Hamar mi is sorra kerültünk és át mehettünk a folyosón, ami a géphez volt csatolva. Bent szintén két stewardess fogadott minket és illedelmesen köszöntünk egymásnak. Megkerestük a 8-as sort, ahol pont én ültem az ablaknál, mellettem ugye Eric és mellette pedig Edin, egész jó kis társaságot kaptam magamnak a 11 órás útra. A táskámat letettem az ülésem alá, majd be is kötöttem magam. Kinéztem az ablakon, de persze még csak a többi repülő szép látványát láthattam. Kicsit rosszul éreztem magam a miatt, hogy ennyire tartom a távolságot Eric-től és biztos vagyok benne, hogy ezt ő is észre vette ezért lentebb csúsztam és a vállára hajtottam a fejemet. Épp SMS-zett J-Sonnal, de nem akartam szemét lenni ezért nem olvastam el, hogy mit írogatnak. Kijött egy stewardess csávó és mutogatni kezdte a dolgokat, hogy hol az oxigén maszk, meg mit tudom én. Aztán végre kigurult a gép a pályára és megvárta míg megadják az engedélyt a felszállásra. Inkább elvettem a fejemet Eric válláról és kinéztem az ablakon. Bár lehet nem volt jó ötlet, mivel kicsit tériszonyos vagyok, így csak egy picit szédültem meg a látványtól, de gyönyörű volt Miami magasból is, és főképp úgy, hogy most ki volt világítva.

Amikor végre elértük azt a magasságot, hogy ki lehetett kapcsolni az öveinket. Edin rögtön el is húzta a csíkot és oda ment a két lányhoz. Eric a telefonján lógott és gondolom a munkájáról beszélt J-Sonnal. Én pedig ott ültem egyedül....és kezdtem unatkozni. Hát jól elbasztam a saját sorsomat. Sóhajtottam, amire Eric is felfigyelt mivel gyorsan pötyögött még néhány dolgot és utána eltette a telefonját.

– Szándékosan nem beszélsz velem?-vágott rögtön a közepébe és arcomat fixírozta.

– Nem!-mondtam, mire rám mutatott.

– Pedig most is ezt csináltad!-mondta, én pedig legörbítettem a szám sarkát.

– Oké, talán. De csak ezért mert ez nekem kínos!-néztem fel barna szemeibe.

– Miért én nekem azt hiszed, hogy könnyebb?-kérdezte költőien, mire én megingattam a fejemet.

– Nem hiszem ezt!-ingattam a fejemet.

– Bolond vagy te lány!-simította meg az arcomat és a fülem mögé tűrt egy hajtincset.

– Te pedig nem mondtad el, hogy kedves Edin barátunknak mindenről beszámolsz!-mondtam, mire lehervadt az arcáról a mosoly és kezét le engedte az ölébe.

– Mikor beszéltél te vele erről?-kérdezett vissza, mire megvontam a vállam.

– Ahhoz neked mi közöd van?-szálltam be a kérdezz-kérdezz játékba.

– Hidd el több mint amennyire gondolod!-kacsintott rám és elmosolyodott.

– Tegnap este átjött és szépen kioktatott!-épp hogy csak kimondtam a mondat utolsó szavát, amikor egy puffanást hallottam. Mindenki üvöltözni kezdett és teljesen pánikolni kezdtek az emberek körülöttünk. Értetlenül Eric-re néztem aki szintén így tett. – Mindjárt jövök!-álltam fel de lehúzott.

– Hova mész?-kérdezte, mire én csak megforgattam a szemem.

– Benézek az elzárt helyekre, mert szerintem ott történt valami!-mondtam, kivettem a pisztolyomat a táskámból és újra felálltam, de ő is jött velem. Először a mosdókba nyitottunk be de semmi nem volt ott, majd benéztünk a stewardessekhez ahol teljes pánik uralkodott. És már tudtam, hogy itt történt valami.

– Maga orvos? Kérem segítsen, a barátnőmön!-jött oda hozzám sírva egy korombeli lány és húzni kezdett. Hátra néztem Ericre aki hátulról teljesen védett engem. Amikor beértünk a helységbe egy lány volt meglőve és a földön levert. A combja körül nagy vérfolt volt és tudtam, hogy meglőtték. Rögtön kerestem egy rongyot, amivel elszorítottam a lábán a vérzést amennyire tudtam és próbáltam mindenkit megnyugtatni. Eric elment körül nézni a helység többi részen, de vissza is jött hamar mert nem talált semmit. Megkértem a többi stewardesst, hogy figyeljenek a nőre és nyugodjanak meg, majd előre mentem Kylie-hoz. Ő néhány évig tanult orvoslást így talán van nála betadine vagy valami amivel lehet fertőtleníteni a sebet és ki lehet venni a golyót.

– Kylie!-szólítottam meg mire rám nézett.

– Minden rendben?-kérdezte és tekintete a véres kezemre tévedt. Elhúztam a számat és inkább a hátam mögé tettem a kezem.

– Gyere és elmondom, de nem akarok még jobban pánikot kelteni, nehogy meghallja valaki!-mondtam, mire felállt és hátra sétáltunk. Közben adott egy nedves zsebkendőt, amivel letöröltem a kezemről a vért.- Meglőttek egy stewardesst a combján, le kéne fertőtlenítsd és kivenni a golyót, valamit jó erősen elkötni a vérzést, mert én elkötöttem, de nem hiszem, hogy az sokáig jó lesz!-mondtam, mire bólintott és oda ment a földön heverő lányhoz.

– Oké, milyen jó hogy jártas vagyok ebben!-mondta amikor már elhaladt mellettem és én is elindultam. Amikor oda értem már ott guggolt és levette a kötést a sebről és nagyon nézte a lövés helyét.- Kend artériát ért?-kérdezte, mire megvontam a vállam.

– Nem tudom, de nem hiszem, akkor erősebb lenne a vérzés!-mondtam és vissza néztem az utasokhoz.- Csinálj valamit, én mindjárt jövök!– néztem le Kyliera aki bólintott és már vette is elő a táskájából a talán kelleni való cuccokat, milyen jó, hogy ő felkészül a legrosszabbra is mindig. Kimentem az utasokhoz és Eric-hez léptem.

– Eric, létszíves mindenkit ültessetek le a helyére és amikor ez megvan akkor Edinnel nézzétek át őket!-adtam ki az utasítást és a végére Edin is oda jött így neki is elmondtam.-Hol a fegyvered?-kérdeztem Ericet, aki rögtön elő vette a táskájából.-Legyen nálad!-mondtam majd el is indultam vissza Kyliehez, hogy megnézzem minden rendben van-e.

– Ohh...Kend itt a töltény!-nyújtotta felém a kis golyót amit elvettem tőle. Egy ideig néztem, de sokat nem tudtam megállapítani róla.

– Nem vagyok helyszínelő nem tudom pontosan, hogy milyen pisztolyból való!-kezdtem el forgatni a kezemben.- De az biztos, hogy valami kis kézi fegyver lehet!-mondtam és felnéztem a nővéremre aki okoskodóan nézett rám.

– Hát ezt azért már én is tudtam!-mondta és elment mellettem. Oda sétáltam a meglőtt lányhoz, aki már egy ülésben ült és lábát Kylie szépen bekötötte és fertőtlenítette.

– Hogy vagy?-kérdeztem és leguggoltam.

– A helyzethez képest egész tűrhetően!-mondta és egy halvány mosoly jelent meg az arcán, én pedig bólintottam.

– Ennek örülök, nem lesz semmi baj. Ne félj, viszont azt szeretném megtudni, hogy nem láttad ki lőtt meg?-érdeklődtem, de megrázta a fejét.

– Nem csak akkor néztem fel, amikor már elsült a fegyver. Az előtt végeztem a munkámat!-mondta, mire én megértően bólintottam.

– Rendben, esetleg nem tudod, hogy a pilóta fülkéjébe hogyan tudok bejutni?-kérdeztem, ő pedig értetlen és meglepődött képet vágott.

– Minek akarsz bemenni oda?-kérdezett vissza, mire én felálltam.

– Csak, hogy megtudjam nincs-e valami gond a géppel és, hogy kell-e kényszer leszállás!-mondtam, mire bólintott és a zsebéből elővett egy nagy kupac kulcsot és megkeresett egyet, amivel oda nyújtotta nekem.

– Ez az, de utána kérem vissza a kulcsot. Ezért engem már ki is rúghatnak!-mondta, mire én bólintottam.

– Néhány perc és hozom is!-válaszoltam, majd újra kimentem az utastérre ahol a fiúk mindenkit tényleg leültettek.

– Kend, nincs senkinél semmi!-jött oda hozzám Eric, mire én bólintottam.

– Oké, akkor nem tudom talán a csomagokhoz bújt el, de oda mi nem mehetünk be és nem is tudunk!-mondtam és megvontam a vállam, majd kikerülve őt átmentem a pilótához. Az ajtót rögtön ki tudtam nyitni.-Jó napot!-köszöntem. Mire hevesen az egyik segítő oda jött hozzám.

– Hölgyem maga mit keres itt, nem szabadna itt lennie!-állt elém ezzel elérve azt, hogy ne tudjak előre tekinteni a pilótára. Egyik kezét a vállamra tette és ki akart vezetni.

– Tudom és nem is maradok sokat, csak annyit szeretnék tudni, hogy minden rendben van-e?!-ráztam le magamról a kezét a fickónak.

– Igen minden rendben, és kint mi történt? Mert hallottunk valami dörrenést!-kérdezte a velem szemben álló férfi.

– Egy stewardesst meglőttek!-mondtam, mire teljesen elsápadt a csávó.- De már elintéztük a sebet és jobban van. De ettől függetlenül jó lenne ha beszólnának a központba vagy mit tudom én, hogy amikor landol a gép legyen kint egy mentő és talán egy rendőr autó is mivel a tettest el kéne fogni!-mondtam, mire bólintott és le is ült.- Csak ennyit akartam, de már megyek is. Ha bármi baj van nekem szóljanak kérem!-mondtam és egy biccentés után kiléptem a helységből. Vissza vittem a kulcsot a lánynak, aki már sokkal nyugodtabb volt szerencsére és a lábát se fájlalta már annyira, mivel Kylie adott neki vagy két fájdalom csillapító gyógyszert. Vissza sétáltam az utasokhoz és végül leültem a helyemre és utánam Eric is vissza érkezett a helyére.

– Oké, azt hiszem erre az útra elég volt ennyi dráma!-mondta és sóhajtott egyet, majd rám nézett. Nekem se hiányoznak ezek a dolgok, túl sok stressz és feszültség. Nagyon fárasztó ezt csinálni.

– Hidd el szerintem is, csak az idegesít, hogy nem tudom ki lehet az. Mert Drew nincs itt...tudtommal!-néztem rá úgy, hogy ha valamit tud róla mondja el, de ő csak megvonta a vállát.

– Én is úgy tudom, hogy Washingtonba megy, szóval ne nézz így rám!-mondta és a végén elmosolyodott.

– Vedd úgy, mintha nem is vádoltalak volna meg semmivel!-mosolyogtam rá és utána a vállára hajtottam a fejem.-Fáradt vagyok!-mondtam, Eric pedig a hajamat simogatta.

– Akkor pihenj. Megdolgoztál érte!-nevetett fel kicsit és hát nem kellett megkérjen kétszer mivel nagyon fáradt voltam le is csuktam a szememet, de éreztem ahogy szórakozik a hajammal.

– Oké, ha így folytatod nem fogok tudni aludni!-mondtam, mire felnevetett.

– Bocsánat!-mondta és abba hagyta. Kényelmesen elhelyeztem a fejemet a vállán és ő is a fejemnek döntötte az övét, így aludtam el...

***

„Kérjük csatolják be az öveiket, hamarosan megkezdjük a leszállást!”- Mondta be egy női hang, nekem pedig kipattantak a szemeim.

– Na jó reggelt álomszuszék!-mondta Eric, amikor fejemet felemeltem válláról.

– Mennyit aludtam?-kérdeztem és megdörzsöltem a szemem, majd bekötöttem az övemet úgy ahogy kérték.

– 5-6 órát!-mondta, mire bólintottam.

– És te addig itt ültél mellettem?-kérdeztem, mire megvakarta a tarkóját és elmosolyodott.

– Nem éppen, mivel volt amikor elmentem és akkor Edint ültettem ide!-mondta én pedig a megnevezettre néztem aki csak hallgatta a zenéjét. Akkor ne figyelj ránk. Hamar tényleg megkezdték a leszállást és végre a felhők alá kerültünk így lehetett már látni a szárazföldet. Durva, ahogy fentről lehet látni ahogy a szigetekből össze áll Stockholm és nagyon gyönyörű. Kb. fél vagy háromnegyed óra múlva már felállhattunk és végre leszállhattunk a gépről. A lábaim el voltak zsibbadva a sok üléstől, de amikor kisétáltunk a terminálba már sokkal jobb volt. Megkerestük a bőröndjeinket és utána kint mindenki Tomast kereste a tekintetével, mivel megígérte, hogy kijön elénk.

– Ott van!-kiáltott fel Ash és tényleg Tomas volt tőlünk néhány méterre. Amikor oda ért hozzánk mindenki megölelte és utána indultunk is ki a kocsihoz. Tomas elvette tőlünk a csomagokat és berakta a kocsiba, majd beszálltunk a kis busz szerű kocsiba, amit igazából fogalmam sincs, hogy minek kéne hívni. Vagy talán minibusz....uhh túl fáradt vagyok én ahhoz, hogy gondolkozzak ilyeneken.

– Na és milyen volt a kis kiruccanás?-kérdezte, miközben bele taposott a gázba.

– Jó volt, csak rövid!– mondta mellettem Edin.

– Egyet értek!-felet Eric is aki az anyósülésen ült elől. A kis mázlista mindig előre kerül.

– Na és Kendall, várod már a fotózást?-kérdezte, mire elmosolyodtam.

– Nagyon, és már nagyon közel van így egyre izgatottabb vagyok!-mondtam, mire ő is elmosolyodott.

– Jót rendeztem le az biztos!-felelte mosolyogva.

– Tényleg mi bemehetünk?-kérdezte mellettem Ash és Edin helyeselte.

– Szerintem igen!-válaszolt a meneger és rá kanyarodott az autópályára. Eric bekapcsolta a rádiót és mivel mindenki fáradt volt- még én is- mind kidőltek és aludtak, csak én nem bírtam. Nagy szerencsémre meg sem mozdulhattam mivel Edin a fejét a vállamra tette, Ash pedig az ölembe helyezte kényelembe magát. Én pedig nagy levegőt venni se mertem. Eric épp akart nekem mondani valamit, de amikor meglátott elnevette magát. Megköszörülte a torkát, majd Edin füléhez hajolt.

– Menekülj! Ég a kocsi!-szegény srác úgy felriadt, hogy az ablakhoz tapadt és bele verte a fejét. A többiek is felébredtek erre és röhögtek rajta, én is röhögtem volna, de inkább megpróbáltam vissza fojtani. Ash is felkelt erre szóval végre megszabadultam tőlük. Egy hálás pillantást vetettem Ericre aki végül mosolyogva előre fordult. Edin a fejét fogta és nyavalygott de igazából senki se foglalkozott vele.

– Máskor ne feküdj Kendall vállára!-mondta neki Eric, mire Ed felhökkent.

– Féltékeny vagy haver?-kérdezte gúnyosan és én most állítottam le őket, mert ebből képesek nagyobb vitát is kihozni.

-Állítsátok le magatokat, most!-mondtam határozottan és Edint hátra döntöttem, Ericnek a fejét pedig előre csavartam, hogy ne nézzen hátra. Először Kyliet tettük ki, majd utána jött Ash és végül Edin és nemsokkal utána én következtem. Kiszálltam, de Eric is jött és kisegítette a csomagomat.-Köszönöm!-fogtam meg végül a húzóját a bőröndnek.- De máskor ne csinálj ilyet!-néztem fel a popsztárra, mire bólintott.

-Oké.. ma tartok egy úgymond „De jó, hogy újra itthon vagyunk!” bulit és remélem, hogy te is el jössz!-mondta és macskaköröket rajzolt a levegőbe, én pedig bólintottam.

– Ott leszek, de egyébként ezt te mikor találtad ki?-néztem rá kérdően, de megszakított minket Tomas aki dudált egyet.

– Már rég, na megyek mert még a végén itt hagy!-mondta, majd megölelt és utána beszállt a kocsiba és Tomas rögtön el is hajtott. Elő kerestem a kulcs csomómat, majd kinyitottam az ajtót és bementem rég látott otthonomba. Letettem a táskámat és a bőröndömet az előtérben hagytam, mivel bementem és körül néztem a ház minden kis zugában. Amikor megbizonyosodtam arról, hogy nem történt semmi rossz felhurcoltam a szobámba a bőröndöt de egyelőre csak otthagytam a gardróbba és nem kezdtem vele semmit. Furcsa újra itthon lenni. Az időjárás annyira nem érdekes, inkább az, hogy mennyivel másabb itt az élet. Miamiba mindenki felszabadult és jókedvű, míg itt eléggé feszültek az emberek többsége és néha-néha lehet találkozni goromba emberekkel. De ettől függetlenül imádok itt élni. Ebből is látszik az, hogy mennyit számít ha valaki az Egyesült Államokból költözik egy ilyen helyre. Sokan akik itt élnek életüktől fogva nem látják szépnek azért mert ők minden nap ezt látják, de egy olyan ember, mint én ide jön és teljesen elalél attól ami itt fogadja.

Kint álltam az erélyen és igaz, hogy a hideg csípte a bőrömet de nem akartam bemenni. Hiába volt hideg kint attól még az én szívemet melegség járta át attól, hogy végre újra itt lehetek és remélhetőleg azzal, hogy megszabadultam Drewtől a drámázás is megszűnik. Elég durva volt az, ami a gépen történt és azóta is a vérnyomásom az egekben van, talán ezért is voltam ennyire óvatos amikor ide érkeztem. Szeretném végre élvezni azt, hogy itt vagyok és remélhetőleg fogom is....

25. fejezet

Sziasztok drága olvasóim!

Annyira sajnálom, hogy nem hoztam előbb az új részt. Nem fogok mentegetőzni csak arra kérlek titeket, hogy ne haragudjatok rám :/  Viszont megkezdődött a nyári szünet és ennek nagyon örülök, gondolom ti is... Vissza térve az új fejire, hát itt is van. Nem tudom, hogy milyen lett...ezt majd ti magatok eldöntitek és szeretném, hogy ha megosztanátok velem :) Komiban vagy épp a kis"tetszik"-kel. Nem is húzom tovább az időt.Jó olvasást!

Puszi: Milly

25. fejezet: Másnaposság...

Reggel hasogató fejfására keltem. Basszus...már megint leittam magam, pedig nem akartam. Kitakartam magam és azt vettem észre, hogy a tegnapi ruhám van rajtam. Sóhajtottam egyet, majd lassan felültem az ágyon, de olyan szinten bele hasított a fejembe a fájdalom, hogy mindkét kezemmel oda kaptam és komolyan üvölteni tudtam volna, de inkább csak az hosszas halk káromkodás lett belőle. Amikor végre egy kicsit csillapodott a fejfájásom épp álltam volna fel az ágyból, amikor kopogtak az ajtón.

– Gyere!-kiáltottam ki, mire Saade nézett be rám, majd végül bejött.

– Elég pazarul nézel ki!-vágta a fejemhez savanyú képpel, mire tőlem azt kapta, hogy egy párnát repítettem felé, csak sajnos a jó reflexe miatt elkapta és nem a csinos kis pofiján landolt.- Héé, én igazat mondok!-dobta vissza az ágyra a párnát.

– Oké, akkor ha ennyire kedves vagy létszíves hozz egy pohár vizet és egy gyógyszert a fejemre. Köszi!-mondtam, majd vissza bújtam a pihe-puha ágyikómba. Nem is kellett volna felkeljek.

– Hozom!-mondta sóhajtva és kinyitotta az ajtót, igaz, hogy csak a hangját hallottam, de biztos vagyok benne.- Tessék!-jött vissza néhány pillanat múlva és felém tartotta a poharat és a gyógyszert.

– Köszi!-vettem el tőle, majd a nyelvemre tettem a gyógyszert és egy korty vízzel lenyeltem. Letettem a poharat, majd felnéztem a popsztárra.- Nagyon bolond voltam az éjszaka?-kérdeztem, mire ő megvakarta a tarkóját.

– Csak kb. 2 órán keresztül bujkáltál előlünk, hogy te nem akarsz haza jönni. De igazából nem voltál olyan szörnyű. Rosszabbra számítottam!-vonta meg a vállát.

– Hát...akkor oké, de tényleg nem csináltam semmi durvát?-kíváncsiskodtam tovább.

– Nem, tényleg nem!-mondta és próbálta elhitetni velem, de valamiért mégis gyanús volt nekem, hogy ennyire jó voltam, de inkább csak bólintottam.

– Kezdem jól viselni azt amikor bepiálok!-mosolyodtam el és fentebb ültem az ágyban.

– Nem ittál sokat csak erőseket!-mondta, mire én sóhajtottam.

– Ugye nem neveztem be a tequila ivó versenyre?-itt felhúzta a szemöldökét és furcsán meredt rám.

– Tudtommal nem!-mondta, mire én elhúztam a szám.

– Az jó ha még te se tudod!-nevettem fel halkan, amit ő megmosolygott.

– Nem vagyok a bébiszittered, nem álltam testőrként melletted!-mondta és leült az ágyra.

– Mindegy is...te hogy érezted magad? Ahogy látom nem túl sokat piáltál!-kezdtem el róla is kérdezősködni, hogy ne legyek pofátlan. És végig néztem rajta, hogy felmérjem. Egyáltalán nem látszott rajta, hogy piált. Csak kicsit fáradtnak tűnt de ezt nagyon észre se vettem volna ha nem tudnám, hogy hol volt az éjszaka.

– Jó volt, és jól látod tényleg nem ittam sokat. Nem akartam másnapos lenni!-hunyorgott egyik szemével, mire én értettem a célzást.

– Jó oké kicsit túlzásba estem, de a hallottak alapján nem viselkedtem olyan rosszul, nem hoztam szégyent magamra!-vontam meg a vállam.-Vagyis, remélem!-helyesbítettem.

– Nem tetted...-mondta és elhallgatott viszont én tudtam, hogy valamit akar mondani.

– Na nyögd már ki!-löktem meg kicsit a vállát.

– Am...holnap reggel 4-kor indul a gépünk vissza Stockholmba. Remélem nem bánod!-nézett fel rám, mire én sóhajtottam. Nem hiszem, hogy ezt akarta mondani, de ő tudja.

– Ohh...oké. Nem bánom!-vontam meg a vállam és kinéztem az ablakon néhány utolsó emléket szerezni az itt létemről.

– Jól el leszel te ott is ne félj!-próbált megnyugtatni, de igazából nem kellett.

– Nincs semmi bajon Svédországgal, csak azt hittem még beugrunk Los Angelesbe, de mindegy!-néztem vissza barna szemeibe.

– Majd máskor!-mondta, mire én össze szorítottam ajkaimat.-Szedd össze magad, mert  elmegyünk kajálni!-utasított, majd felállt és egy kacsintás után kilépett az ajtón. Éreztem, hogy a fejem is egy kicsit helyre rázódott, de még mindig fájt sajnos. Kimásztam a puha ágyamból ma már másodjára, bementem a gardróbba, hogy egy hordható összeállítást válasszak. Kiválasztottam egy farmar kissé megszaggatott sortot, hozzá egy bőr színű pólót és még néhány kiegészítőt.

Bementem a fürdőbe és gyorsan ledobáltam magamról a tegnapi ruhámat, majd beálltam a zuhany kabinba. A gyors 15-20 perces zuhany után magara vettem a sortot és a pólót, majd az ékszereket és csak utána néztem bele a tükörbe. Komolyan sírni tudtam volna a látványomtól. Valami borzasztó volt.. A hajam szét állt minden felé és tiszta kóc volt, a sminkem pedig teljesen szét volt kenődve. Fogtam egy hajkefét és elkezdtem fésülni vele a hajamat, de körülbelül minden harmadik fésülésnél megakadt a kefe így egy jó nagy bogot kellett szétszednem. Komolyan az egész fejbőröm fájt már a végére. Na és csak a hajam után jött a smink. Sminklemosó kendővel kezdtem el lekaparni az arcomról a megmaradt smink maradványokat, nem túl sok sikerrel. Aztán végre 30 perc baszakodás után sikerült, de már Eric is bekopogott, hogy mi a francot csinálok ennyi ideig. Gyorsan feltettem egy nagyon alap gyors sminket, majd a cipellőmet felvettem meg az ékszereket és utána már csak bepakoltam néhány cuccot a táskámba, majd a vállamra vettem és a szemüveget felvettem. Kimentem Eric-hez aki már eléggé türelmetlenül várt kint engem.

– Mi a fenét csináltál ennyi ideig?-kérdezte, miközben az ajtóhoz sétáltunk, amit kinyitott előttem, majd ő is kijött utánam.

– Nem volt túl könnyű a tegnapi rajtam maradt sminket leszedni na meg a hajam ahogy kinézett...nagyon durva!-mondtam, miközben Eric hívta a liftet.

– Tudom láttam!-jelent meg apró mosoly a szája sarkában.

– De te se szóltál volna, hogy „Te Uram Isten, hogy a fenébe nézel ki?”!-emeltem fel drámaian a hangomat és széttártam a kezeimet. Nyílt a lift én pedig beszálltam és karba tettem a kezeimet. Eric utánam néhány másodperccel szállt be és megnyomta a földszint gombot. Egy ideig csönd uralkodott közöttünk, amit Eric tört meg.

– Na jó ebből elég legyen, nem bírom az ekkora csöndet!-felnéztem a popsztárra, aki csak pislogott rám.

– És mit szeretnél, hogy nyomjam a dumát neked, amire te csak „ahha”-zol vagy mi?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.

– Az is lehet!-mondta, mire én elmosolyodtam és szálltam volna ki a liftből, de még csukva volt az ajtó.- Vigyázz ajtó!-mondta Eric röhögve, mire én csak „hahaha”-ztam  egyet és kiszálltam most már tényleg. Kimentünk a kocsihoz és kértem a kulcsot.-Hát te biztos nem vezetsz ilyen állapotban, esetleg visszafelé de most biztos lehetsz benne, hogy nem!-mondta és faképnél hagyott mivel beszállt a kocsiba.

– Akkor rohadj meg!-dünnyögtem magamnak és végig néztem magamon és egy sóhajtás után beszálltam az anyósülésre és bekötöttem magam. Eric bekapcsolta a rádiót és tök véletlenül, de én is oda nyúltam, hogy felhúzzam a hangot pont akkor, mint ő. Eric elmosolyodott, majd hagyta, hogy én húzzam fel a hangot, és mivel Justin Timberlake Mirrors című száma ment, így jó hangosra tekertem fel. Amikor feleszméltem azon kaptam magam, hogy már egy autópályán száguldunk 140-nel.

– Eric, még élni szeretnék!-néztem a popsztárra aki csak elmosolyodott és egy pillanatra rám nézett, majd inkább vissza az útra. Jól is teszi, már csak egy karambolozás hiányozna nekem.

– Érdekes, hogy amikor te vezetsz akkor ezt nem mondod!-könyökölt fel az ablak párkányra és egy kézzel fogta a kormányt.

– Az más, én nő vagyok!-mondtam, mire ő felhökkent.

– Épp ezért félünk mi férfiak amikor ti vezettek. Mert örültek vagyok!– mondta, mire bele ütöttem egyet a kezébe. Talán nem kellett volna, mert színésziesen elrántotta kicsit a kormányt, amin ő csak mosolygott, de nekem a szívem azért kihagyott egy dobbanást.

– Ez nem volt szép, főképp nem tőled!-néztem ki az ablakon és az elsuhanó tájat kezdtem figyelni.

– Miért én nem szabad ilyeneket mondjak?-kérdezte, mire felé fordítottam a fejem.

– Eric, mit érezne egy rajongód ha így ismerne meg?!-hagytam egy kis hatás szünetet, ami idő alatt csak elhúzta a száját és nem szólt semmit.- Na látod! Ilyeneket inkább ne mondj!-ütögettem meg a vállát, majd vissza néztem előre.

Szerencsére hamar megérkeztünk az étterembe és rögtön ki is szálltunk a kocsiból.

– Miért nem vagy képes soha megvárni, míg kinyitom neked az ajtót?-kerülte meg a kocsit Eric és oda jött hozzám. Én csak elmosolyodtam.

– Így egyszerűbb!-mondtam és kacsintottam volna, de rá jöttem, hogy napszemüveg van rajtam így inkább nem tettem mert úgy se látja. Bementünk és leültünk egy két személyes asztalhoz. Az ölembe tettem a táskám és mire felnéztem egy helyes pincér srác tette le elém az étlapot. Levettem a napszemüvegem és elkezdtem nézni az étlapot. Hagyományos amerikai palacsintát kértem áfonyával és juhar sziruppal... Ja és persze narancslevet.

– Tényleg nem emlékszel semmire az estéből?-kérdezősködött Eric miután megrendeltünk reggelit.

– Csak arra amikor elmentünk és azután kb. 1 órára utána sötétség!-mondtam, de eléggé furcsa, hogy állandóan erről kérdez. Mi a fenét csináltam, amit nem mond el?-De Eric, miért érdekel ennyire? Te még nem voltál úgy berúgva, hogy nem emlékeztél utána, vagy miért olyan érdekes?-kérdeztem, miközben elő vettem a telefonom és egy gyors üzenetet írtam Ashleynek.

„Otthon beszélnünk kell!!!”Kiss: Kenny”

– Nem tudom, csak kérdezem már ezt sem szabad nekem? Voltam már berúgva úgy, de nem éppen 18 évesen!-elhallgattunk mivel a pincér kihozta a kajánkat és persze hozzá az innivalókat is.

– Furcsa nekem, hogy ennyire érdekel téged!-mondtam miközben a kezembe vettem a kést és a villát, majd elkezdtem vágni egy darabot a palacsintából.- Tényleg nem csináltam semmi baromságot?-néztem rá, mire ő csak nagyot nyelt.

– Nem tudom, hogy baromság-e vagy nem, de...-itt megállt én pedig vártam, hogy végre kimondja amit elkezdett.-...megcsókoltál!-na itt teljesen elképedtem. Majdnem kiejtettem a kezemből a villát és teljesen ledöbbentem.

– Ez nem jó vicc Eric!-ráztam meg a fejemen és kínosan felnevettem.

– Nem viccelek Kend!-nézett rám tök komolyan én pedig letettem a kezeimből az evőeszközöket.

– Én...kimegyek a mosdóba!-mondtam, majd felálltam az asztaltól és kissé robotszerűen elsétáltam az asztaltól.

– Kendall!-szólított meg Eric elhalkuló hangon.

– Mindjárt jövök!-mondtam, majd megfordultam és a mosdó felé vettem az irányt. Amint beértem magamra zártam az ajtót és a mosdó kagylóra támasztottam a kezeimet. Farkas szemet néztem a tükörképemmel, nem hiszem el, hogy ezt tettem. Teljesen hülye vagyok, egy agyament. Egyik kezemmel a hajamba túrtam és próbáltam mélyeket lélegezni. Mivel ez sem segített, így megmostam az arcom hideg vízzel és újra a tükörbe néztem. Egy olyan lányt látok a tükörben aki eltitkol magáról mindent a világgal szemben. Mintha csak egy senki lennék, így érzem magam és talán ennyi is vagyok mindenki számára. Ericnek se számítok többet csak egy barát, vagy ismerős. Csak sajnos talán nekem ő többet jelent, de én nem akarom, hogy tudjon róla. Hiszen még én se tudom, hogy mit érzek, akkor hogyan tudnám neki ezt elmondani. Az egyik legjobb fiúbarátom nem akarom elveszíteni egy próbálkozás miatt, viszont közel akarom magamhoz érezni nem akarom, hogy túl nagy távolságot tartson tőlem mert az fáj, azt hiszem, hogy talán megbántottam valamivel, de én nem akarok neki fájdalmat okozni, mert tudom, hogy milyen rossz.

Gondolkozásomból az ajtón kopogás ébresztett fel.

– Kendall kérlek gyere ki!-hallottam meg Eric kérlelő sőt már könyörgő hangját.

– Minek?-kérdeztem vissza és az ajtónak támaszkodtam.

– Hogy megbeszéljük ezt!-mondta, de én csak lecsúsztam az ajtónak támaszkodva.-Kérlek gyere ki!-ütött egyet bele az ajtóba és olyan jól éreztem mintha a hátamba ütött volna egyet, ami egyenesen a lelkembe mart. Annyira fájt...nem akartam őt megcsókolni, titkolni akartam az érzéseimet, amik vonzanak felé. De sajnos minden második gondolatomban benne van ő és mindenről eszembe jut. Felálltam és meg töröltem a szememet, majd egy nagy lélegzet vétel után eltekertem a zárat és lenyomtam a kilincset. Eric tekintetével találtam szemben magam és tudtam, hogy nem vagyok képes vele erről beszélni. Az egész mellkasomon olyan súlyt éreztem mintha 6 kiló pluszt raktak volna rá és hamarosan megroppanok ha ez sokáig így fog menni. Kiléptem az ajtó küszöbön és már csak néhány lépés választott el Erictől, de nem voltam képes a szemébe nézni állandóan ezért inkább a talajt kezdtem el tanulmányozni.

– Most rosszul érzed magad-e miatt? Kendall, komolyan?-hajamat a fülem mögé tűrtem és csak bólintottam egyet, mivel olyan nagy gumó volt a torkomban, hogy nem tudtam megszólalni. Megfogta a kezem és közelebb sétált hozzám, de én csak behunytam a szemem.-Nézz fel rám!-parancsolta, de én nem voltam rá képes ezért egy kicsit megráztam a fejem. Az állam alá nyúlt és ezzel elérte, hogy ne tudjak mást tenni, csak felnézni rá. Felnéztem barna szemeibe, amik rögtön megbabonáztak és nem tudtam szabadulni attól az érzéstől, amit akkor éreztem.- Most vissza jössz és megreggelizünk és majd megbeszéljük ezt!-mondta én pedig csak válasz képen pislogni kezdtem.-Gyere!-kezdett el húzni és egészen az asztalig nem engedte el a kezem. Leültem, majd kicsit megdörzsöltem a szemem és végre neki láttam a finom palacsintának, mondjuk nagyon nem volt étvágyam, de ha normálisan akarok élni akkor el kéne kezdjek rendszeresen enni is. Amikor megettem ittam egy kicsit a narancslevemből, majd x-be tettem az evőeszközöket és félénken feltekintettem a popsztárra. Ő engem vizslatott így a tekintetünk találkozott néhány pillanatig, majd elkapat, mivel a pincér kihozta a számlát, amit most ő fizetett ki. Felálltunk, majd felkaptam a táskámat és utána Eric tartotta a kezét nekem, hogy karoljak bele, amit meg is tettem. Már ismeri a szokásomat, nem tudom miért szeretek mindenkibe belekarolni, jó érzés. Érdekes módon nem a kocsihoz mentünk hanem egy ideig sétáltunk a zsúfoltabb utcákon, majd megláttam egy parkot. Kisebb fajta rendezvények voltak ott, de Ericet nem érdekelte így elindult a park felé és bent egy tó mellett leültünk a fűbe és először csak csendben hallgattuk a madarak dalolászását és a gyerekek nevetését, majd Eric is elkezdett dúdolni valamit, gondolom a saját számát, de mivel nem ismertem fel, így új számra gondoltam. Rá néztem és ő is rám kapta a tekintetét.

– Én...én nem akartam ezt tenni. Túl jó barátom lettél ahhoz, hogy én ezt feltételezzem többnek és még magamnak is nehéz megmagyaráznom azt az érzést amit ilyenkor érzek, amikor veled vagyok. Nagyon furcsa, nem is tudom, hogy éreztem-e valaha ilyet, de abban biztos vagyok, hogy nem akartalak megcsókolni. Mert még mindig bennem van a düh a Kylies ügy miatt, meg persze Emma miatt is, de te kezdted!-próbáltam magyarázkodni, Eric csak oldalra döntötte a fejét és engem fürkészett.

– Kendall ezt hívják szerelemnek!-mondta mosolyogva, mire én megingattam a fejem.

– De én már voltam szerelmes, és az nem ilyen volt, vagy már nem emlékszem jól rá!-mondtam kínosan és a hajamba túrtam.

– Az amit Ewen iránt éreztél azt én nem nevezném szerelemnek, inkább csak a félelem miatt megszoktad a jelenlétét, de nem hiszem, hogy szeretted. Mondjuk én nem tudhatom, főképp hogy nem ismerem a pasast!-mondta és arcomhoz nyúlt és nagyujjával elkezdett köröket rajzolni rá.

– Fogalmam sincs, most teljesen elbizonytalanítottál!-nevettem fel és érdekes módon megszűnt bennem az az érzés, hogy félek a vele való beszélgetéstől, annyira el engedtem magam, hogy a félelemre nem is gondoltam már és teljesen eltűnt belőlem.

– Én nem akartalak, csak próbálok magyarázatot adni mindenre!-vonta meg a vállát.

– Szóval...nem haragszol?-kérdeztem, mire felnevetett.

– Kend én csak élveztem a helyzetet!-mondta és elvette a kezét az arcomról, én csak megingattam a fejem és elnéztem a tó irányába.-Beszéltél Emmával azóta?-kérdeztem és ezzel témát váltottam, de még mindig mereven bámultam a hullámzó állóvizet, aminek a másik oldalán szintén emberek voltak.

– Nem, és igazából nem is terveztem!-mondta, mire én felhúzott szemöldökkel rá néztem.

– Miért is?-tettem fel egy újabb kérdést.

– Nincs mit mondanom neki!-mondta, majd közelebb ült hozzám.

– Dehogynem Eric, le kéne üljetek és megbeszélnétek!-mondtam kissé felháborodva.

– Kend ebbe ne keverd magad bele, majd megoldom vele ezt a helyzetet!-mondta és egy lágy puszit nyomott ajkaimra.

-Eric, ne csináld már!-toltam el magamtól és újra a tavat kezdtem el tanulmányozni, de nem változott semmit.

– Oké, ezt most fejezd be!-mondta, mire én értetlenül meredtem rá.

– Mit?-kérdeztem, mire ő csak rám mutatott. Értetlenül néztem rá, mire lecsapott ajkaimra. Először próbáltam ellenkezni, de nem bírtam sokáig, aminek ő csak egy kis mosollyal örült. Kezeimmel közzé fogtam arcát, ő pedig eldöntött a fűben és felém emelkedett. Szenvedélyesen csókolt és én is próbáltam ezt viszonyozni. Nem tudtam mit teszek csak annyit, hogy ennek durva következményei lesznek. Kezdtem érezni ahogy az emberek megnéznek minket, de nem zavart. Lassan elvált tőlem és elmosolyodott, majd néhány  rövid csókot nyomott a számra.

– Még mindig azt akarod, hogy ne csináljam?-kezeivel megtámasztotta magát a talajon így messzebb került arcomtól. Pajkos mosoly terült szét az arcát, amitől kicsit kisfiús lett az arca.

– Erre nem válaszolok!-fordítottam el a fejem, mire elkezdte apró csókokkal behinteni a nyakamat. – Eric!-szóltam rá, mire vigyorogva abba hagyta én pedig vissza fordítottam a fejem felé. Bele harapott alsó ajkába és oldalra döntötte kissé a fejét. – Bolond vagy!-mondtam, mire egy 1000 wattos mosolyt küldött felém. Na ez az, aminek nem bírok ellenállni olyan édes.

– De imádni valóan bolond!-mondta és ajkaimra hajolt, hogy egy újabb csókot adjon. Végre legördült rólam, de én még nem akartam felülni. Jó volt ott feküdni a zöld fűben Erickel. Nagyon élveztem ez nem kifogás, csak éppen ha ez kiderül engem meg fognak nyúzni. Elkezdtem gondolkozni és megint ugyan arra jutottam, mint amikor először megcsókolt. Annyira szerencsétlen vagyok.

– Eric én...-itt megakadtam és felültem.

– Mondjad!-nézett rám és már előre lehervadt az arcáról a mosoly.

– Én nem akarok veled együtt lenni!-ingattam meg a fejemet és felnéztem rá.-Félek a következményeitől. A rajongóid lehet nekem támadnának és Kylie is biztos berágna ha megtudná ezt!-elnéztem a tó felé végül, nem akartam látni Eric arcát, hogy reagálja le azt amit mondtam.

– A nővéred azt akarja, hogy többet foglalkozz magaddal, de te mégis állandóan másokkal vagy elfoglalva. Nem kéne érdekeljen téged. Miért neked jól esik az, hogy ő már egy ideje együtt van egy pasassal és még csak be sem mutatott neki!?

– Miért van mindig igazad? Nem kéne érdekeljen, csak mégis érdekel!-néztem vissza rá.

– Oké, akkor gyere mennyünk haza!-felállt és a kezét nyújtotta felém, hogy segítsen felállni. Elfogadtam ő pedig felhúzott.- De tudod jól, hogy én várok!-mondta, mire bólintottam.

– Tudom!-mondtam, majd elindultunk vissza a kocsihoz.

***

Már este 6 óra van és az össze cuccomat össze pakoltam a bőröndbe, persze csak azokat nem amik holnap kelleni fognak. Bő 3 órás pakolás után végre kész lettem a poggyászommal is.

– Kendall Jenner most rögtön beszélnünk kell!-rontott be a szobámba Edin és maga után becsapta az ajtót.- Te normális vagy?-kérdezte, mire én értetlenül meredtem rá.

– Igen az vagyok, de miért? Mi történt?

– Jól tudod te, hogy mi történet! Ne tettesd a hülyét!- tette csípőre a kezeit és szemeivel villámokat szórt felém. Már megint csak a probléma...és újra velem van a baj, basszus...

– Most meg mi a fenét csináltam?!-kérdeztem és széttártam a kezeimet.

– Csak annyit mondok...Eric Khaled Saade!-na itt leesett. Lehajtottam a fejem és hajamat a fülem mögé tűrtem.-Leesett?-kérdezte kissé gúnyosan, mire én csak bólintottam.

– Elmondta neked?-kérdeztem, mire ő felhökkent.

– Az egyik legjobb haverok vagyunk, még szép!-emelte fentebb a hangját.-Miért tettedet a hülyét? Neked Eric bejön, akkor miért játszod az agyát? De csak úgy megmondom, hogy ha sokáig ezt fogod csinálni pofára fogsz esni és amikor szükséged lesz rá ő már nem lesz ott melletted, nem fog örökké rád várni, hogy végre észhez térj. Ezt te se teheted meg vele. Egyszer megcsókolod mások meg hidegen elutasítod. Te normális vagy? Eric megtesz minden azért, hogy te bolond legyél és tőled viszonzás képen ezt kapja!-lehajtottam a fejemet, mivel tudtam, hogy igaza van és e miatt nagyon bűntudatom van. Mellkasomban szúró fájdalmat kezdtem el érezni és szemeimben megjelentek a könnyek.- Most mondom el először és utoljára, Eric nem akar neked rosszat és a rajongói se fognak neked ártani. A nővéreddel meg ne foglalkozz ő csak félt, de igazából tudja, hogy Erictől nem kell. Szóval ha még egyszer ezt fogod csinálni komolyan mondom, hogy felejts el engem, mert ez nagyon szemét dolog. Tudom, hogy nehéz kiigazodnod magadon, de Kend ő tényleg szeret téged. Szóval gondold át, hogy mit is teszel!-oktatott ki, majd úgy ahogy jött ki is viharzott és becsapta maga után az ajtót. Ezt megkaptam. Oda billegtem az ágyamhoz és leültem rá, majd a térdeimre könyököltem és a halántékomat kezdtem el masszírozni.

Mindenkit akit szeretek el fogok veszíteni ha tovább nem fogok tudni kiigazodni az érzéseimben. Végre össze kéne szedjem magam, Edin most rá ébresztett arra, hogy tényleg mekkora baromságot is művelek én Erickel. És az a baj, hogy talán azt hiszi, hogy kihasználom...pedig én nem...és nem is szeretném. Ő sokkal többet jelent nekem, csak nem tudom elmondani neki. De próbálkoznom kéne, hogy ő is érezze mennyire fontos nekem. Nem akarom elveszíteni....

24. fejezet

Sziasztok

Itt is van a megígért fejezet és tényleg nagyon sajnálom amiért nem tudtam előbb hozni. Remélem nem haragudtatok meg rám... És azt is remélem, hogy azért tetszeni fog nektek és nagyon várom a véleményeteket ezért valami kis vissza jelzésnek nagyon örülnék. :) Egy kicsivel hosszabb lett, mint az eddigiek, de remélem nem bánjátok :D A helyesírási hibákért pedig bocsi :/ Jó Olvasást!

Puszi: Milly

24. fejezet: Az igazi party....

Már csak Ashley hiányzik és még pont van 2 perce, hogy leérjen vagy itt hagyjuk. Egyáltalán nincs kedvem rá várni, már mennék a bárba, hogy egy jót piáljak és persze táncoljak.

– Itt vagyok, itt vagyok, itt vagyok!-futott oda hozzánk Ash, belém kapaszkodott és felkapta a fekete magassarkúját. Egy fekete szűk ruha volt rajta, ami egy vállas és arra a vállára egy színes anyagból volt díszítésnek téve egy nagyobb fodor.

– Na akkor, mindenki kész?-üvöltötte el magát Edin, mire mi nevetve válaszoltunk.

– Igenis kapitány!-jaaaj hülye Spongyabob mindenkinek a fejében benne van ez a szöveg, de most nagyon jól jött ki. Nevetve végül elindultunk ki a hotelból. De épp csak kiértünk én lefagytam, mivel egy öltönyös férfi várt kint minket.

– Jó napot önök rendelték a limuzint?-na itt én nagyot néztem, de Eric átvergődött rajtunk és oda ment a pasashoz.

– Igen én voltam!-mondta, mire a limuzinos csávó bólintott és kinyitotta előttünk a fekete szuper járgány ajtaját. Eric-re néztem, mire ő csak kacsintott egyet.-Hölgyek!-mutatott előre, Ashleyvel össze néztünk, majd egy vállrántás után beszálltunk és utánunk jött nővérem és a fiúk is. Becsukta a pasas az ajtót és a fények kigyúltak.

A zene hangosan kezdett el szólni és a basszusba az egész kocsi beleremegett.

– Te normális vagy?-kérdeztem a velem szemben ülő popsztártól aki csak megvonta a vállát.

– Ha már bulizni megyünk akkor stílusosan!-mondta óriási vigyorral az arcán. Megfogott egy pezsgős üveget és megfogta a szájánál, hogy levegye róla a kupakot.- Na most vigyázzatok csajok!-nézett előre ránk, mi meg már teljesen összebújtunk, hogy ne mennyen ránk az ital, de szerencsére Eric megoldotta, mivel csak egy nagyot pukkant és nem folyt ki a pia. Edin adogatta a popsztárnak a pezsgős poharakat, amiben egy eper is volt. Először én kaptam Eric-től és ahogy adta keze hozzá ért az enyémhez. Kirázott a hideg, ahogy arra gondoltam, hogy hozzám ért és maga az, hogy itt ül velem szemben.

– Csirió!-emelte fel a poharát a popsztár, akiről az előbb álmodoztam, de ezt inkább be kell fejeznem, mert ha Kylie ezt megtudja élve megnyúz.

– Csirió!-mondtuk egyszerre és koccintottunk mindenkivel, közben a kocsi már rég az utakat hasította. Bele kortyoltam a pezsgőmbe és próbáltam kinézni az ablakon, de mivel sötétített volt nem túlzottan sikerült. Főképp, hogy még este is van eléggé érdekesen nézhettem ki ahogy hunyorgok, de nem vagyok képes semmit se látni ami kint van.

-Kendall meséltél már a többieknek arról, hogy az én kedvességem miatt újra modellkedni fogsz?-dőlt hátra Eric és engem fürkészett, közben mindenki rám kapta a tekintetét.

– Még nem mindenkinek!-mondtam és szúrósan Eric-re néztem, mivel tudja jól, hogy még nem akartam erről beszélni néhány emberrel.

– Woow és én erről nem tudtam!-hökkent fel nővérem.-Na mondj már valamit?! Ne kellejen már mindent harapófogóval kihúznunk belőled!-lökött meg oldalról, mivel még neki se árultam el semmit a fotózásról.

– Eric kedvesen felhívta Tomast, hogy intézzen nekem egy fotózást, ami meg fog jelenni a Genlux magazinban!-mondtam, mire nagy örvendésbe kezdtek.

– Na akkor van mit ma ünnepelnünk!-mondta Drew és elcsitított mindenkit.-És milyen fotózás lesz? Bikinis?-a többiek felnevettek, de én csak vigyorogva megvontam a vállam.

– Nem tudom. Eric te tudsz valamit?-néztem a popsztárra, aki megvonta a vállát.

– Szerintem normális fotózás lesz, de ki tudja ahogy egyszer láttam Kendallt simán lehet bikinis fotózás!-na itt volt az, hogy majdnem rá öntöttem a piámat, de inkább vissza fojtottam a dühömet és nagyokat pislogtam.

– Ezt még vissza kapod Saade!-dörmögtem az orrom alatt és szerencsére senki sem hallotta.

– Megérkeztünk!-mondta Eric, én pedig legurítottam az utolsó korty pezsgőt és befaltam az epret is.  Valami nagy helyre érkezhettünk, mivel kint vakuk villogtak és hangos ordibálás is fogadott minket.

– Hova hoztál te minket?-kérdeztem a popsztárt, aki csak megvonta a vállát és fejét lehúzva az ajtóhoz ment, majd kiszállt. Utána én mentem ki és Eric a kezét nyújtotta nekem, hogy segítsen kiszállni a Hammer-ből. Csak vakukat láttam, amik állandóan villogtak. Rég volt már ilyen velem és igazából ez nem nagyon hiányzott az életemből, de ha ez az ára, hogy modellkedhessek akkor hát megteszem, mert ez nem annyira nagy ár az álmaim megvalósítása érdekében.

-Áhh...megvakulok!-jött mellém Drew és utána Edin is kiszállt.

– Látom a fényt!-hülyéskedett amit mi egy nevetéssel jutalmaztuk. Eric oda jött hozzám és a kezét tartotta, hogy karoljak belé, amit meg is tettem. Oda sétáltunk a kidobó emberekhez akik mondták, hogy bármi baj van, csak szóljunk nekik és ők minden lerendeznek. Végül be engedtek minket és bent már végre levegőt is lehetett venni igaz, hogy nem túl tiszta levegőt de még mindig jobb, mint a megvakulás. Bent rögtön egy boxhoz mentünk ahol leültünk és mindenki kért magának piát. Én egy Mai Tai-t kértem, ami egy eléggé erős így arra gondoltam, hogy ez a mai este első és egyben utolsó koktélja is, vagyis számomra, aztán majd kiderül, hogy mennyire bírom majd tartani magam ehhez.

– Mi a helyzet MIAMI?-kezdett el ordibálni Hardwell a mikrofonba.- Ma én leszek az első Dj-tek remélem mindenki élvezni fogja, szóval mindenki csődüljön ide a táncparkettra, mert indul a buuuliiii!-fejezte be a mondanivalóját és már is elkezdte játszani a mixeit. Először a Spaceman-nel kezdett és persze a táncparkett is rögtön beindult. Kihozták a piánkat és egy koccintás után mindenki bele ivott. Kirázott a hideg ahogy a nedű végig folyt a torkomon. Már éreztem is a hatását a piának, mivel egy kicsit a fejembe szállt. A fiúk csak rövid italt rendeltek így azt gyorsan legurították.

– Megyünk táncolni?-kérdezte Ash, mire én bólintottam. Felálltunk és kimásztunk a boxból. Bementünk a táncoló emberek közé és megvártuk míg a zene kicsit felpörög és akkor mi is beszálltunk a táncolásba. Éreztem a tekinteteket magamon, de nem zavart, próbáltam inkább csak a táncolásra koncentrálni. Az egész helység bele remegett a basszusba és én pontosan erre vágytam, hogy végre egy jó buliban én is érezhessem ezt, mert imádom a basszust, ami az egész testemet átjárja egyszerűen függő vagyok ettől az érzéstől. Amikor a zene kicsit lelassult a többiek oda jöttek hozzánk és a koktéljainkat is magukkal hozták. Edin oda adta nekem az enyémet, majd bele ittam és folytattam a táncolást. Eric mögém jött, majd kezeit a derekamra csúsztatta és hozzám simulva kezdett el velem táncolni. Éreztem ahogy a többiek minket néznek, de abban a pillanatban pont nem az érdekelt, inkább az, hogy végre bulizhatok és Eric is itt van. Elmosolyodtam a helyzeten, majd hátra vetettem a fejem Eric vállára és kinyitottam a szemem, a popsztár tökéletes arcát láttam alul nézetből és élveztem a látványt, mint minden nap, ma is tökéletesen nézett ki és látom magam előtt, hogy mennyit foglalkozik csak a hajával azért, hogy így nézhessen ki. Eric simogatni kezdte a derekamat és környékét én pedig szembe fordultam vele. Barna gyönyörűen csillogó szemeibe néztem és elmosolyodtam.

– Ne csináld ezt!-mondtam neki füléhez hajolva és csak suttogtam, amint elhajoltam a fülétől ő csak végig mért majd egy kacsintás után megfordított és elvette hajamat a nyakamról és bele csókolt. Bőröm lángolni kezdett és tudtam jól, hogy ha sokáig ezt csinálja le fogunk bukni a többiek előtt. Nem sokára Hardwell elkezdte játszani az Apollo mixét, még jó hogy mindegyiket ismerem ezért rögtön felismerem 2-3 másodperc után. Lassan fogyni kezdett az italom így egy pillanatra ott hagytam Eric-et és oda mentem az egyik leszedőfiúhoz és oda adtam a poharat, majd a pultnál kértem egy gyenge piát. Na ennyit arról, hogy ma csak egy erős koktélt iszok. Miközben vártam a piára vége lett a mixnek és a következő a How We Do volt. Elnéztem a többiek felé és azt láttam, hogy mindenki táncol és valamin nagyon mosolyognak. Talán rajtam és Ericen, de ahogy ismerem őket ez nem biztos.

– Ott hagytál!-súgott a fülembe Eric és ijedtembe teljesen össze rándultam.

– Eric, megijesztettél!-tettem kezemet a szívemhez, majd leült a mellettem lévő székre.

– Csak eljöttem piáért!-mondtam neki és bele ittam az italomba, ami megjegyzem nagyon jól nézett ki.

– Neked nem szabad sokat innod!-nézett rám fenyegetően.

– Tudom, de ez nagyon gyenge max. 5-6%-os!-mondtam és felmutattam a poharamat. Nem értem miért félt ennyire, nem fogok túlzásba esni, mert nem is akarok berúgni. Eric oda szólt a koktélos pasasnak és kért magának egy Red Bull vodkát.- Úgy látom tényleg ez a keverés a kedvenced!– mondtam, mire bólintott.

– Honnan tudod?-próbálta átordítani a zenét.

– Mindenki tudja!-mondtam, mire elmosolyodott.- Tudod a rajongók mindent kiderítenek rólad!

– Ohh...akkor te rajongóm vagy?-kérdezte szívdöglesztő mosollyal az arcán, én csak oldalra néztem és gondolkoztam, hogy vajon erre mit is válaszoljak.

– Nem ezt mondtam!- néztem vissza rá és a szívószálammal kezdtem el szórakozni.- Ismerem a számaidat, és tehetségesnek tartalak!-vontam meg a vállam és kissé elmosolyodtam én is.

– Ennek örülök!-mondta és közben a megérkezett piájába ivott.

– Tényleg neked hogyhogy megengedte Tomas, hogy elgyere? Nem kéne dolgoznod?-kíváncsiskodtam, mire ő felnevetett.

– Kend tényleg a munkámról akarsz beszélgetni?-kérdezte és a tekintetét enyémbe fúrta.

– Miért ne?- válaszoltam neki kérdéssel.

– Tomas megengedte, de csak azért, hogy pihenjek, mert stúdióba fogok vonulni és néhány új számot meg fogok jelentetni!-adta meg végre a válaszát a kérdésemre.

– Köszönöm, hogy válaszoltál!-mondtam neki, majd felálltam és a kezétől fogva húzni kezdtem vissza a többiekhez, hogy mi is táncoljunk tovább. Most Hardwell a The World című számát játszotta és én rögtön becsatlakoztam a táncolásba.

– Én elmegyek leülök Edinhez!-húzott magához Eric és a kezemet megfogta, majd elsétált volna de vissza rántottam.

– Mi a baja?-kérdeztem és egy pillanatra az említett személyre néztem aki csak egyedül ült a boxban és a piájával szórakozott. Eric megvonta a vállát és a fülemhez hajolt, hogy értsem is amit mond.

– Ezt szeretném kideríteni, majd elmondom!-mondta, majd egy arcra puszi után elindult a boxunkhoz. Hardwellt, most leváltotta R3hab, én pedig oda sétáltam a három lányhoz azon belül is Kyliehez, mivel Ashley kicsit kiütötte magát és egy pasassal táncolt.

– Ezzel meg mi történt?-kérdeztem és Ash felé biccentettem és közben mozogtam a zene ritmusára.

– Meg ivott vagy 5 tequilát és még hozzá vagy három koktélt!-mondta, mire én nagyot néztem. Általában nem szokott ilyet csinálni, valami rossz történt vele.

– És Edinnel mi van?-tettem fel neki egy újabb kérdést.

– Miért van baja?-kérdezte és hátra nézett a boxunkhoz, majd vissza rám. Hát igen tipikus dolog, hogy észre se vette szegény Edint, pedig általában Kylie mindenről tud.

– Nagyon savanyú fejet vág az biztos!-húztam el a számat.

– Eric most beszél vele, ő biztos segít neki!-legyintett a kezével a vadabbul elkezdett táncolni. Én őt nem ismerem! R3habtól komolyan rehabra kéne mennem, mert ezt a Skydrop számát imádom, az egyik kedvencem.

Eric szemszöge

Nagy sajnálattal, de muszáj volt ott hagynom Kendallt. Igaz, hogy ő most az aki igazán érdekel, de Edin eléggé ramatyul néz ki és ő az egyik legjobb haverom ezért nem hagyhatom cserben.

– Na mi a helyzet haver?-ültem le Ed mellé és vártam, hogy valamit mondjon, de csak megingatta a fejét.

– Semmi, nem is értem miért vagy itt Kendallal kéne legyél!-okos gyerek, de nem azt kérdeztem, hogy én hol kéne legyek.

– Igen igazad van, de miattad jöttem ide. Nincs egy csaj se akit kiszúrtál magadnak?-néztem körül a nagy tömegben és minden második lány Edin esete, így nem értem a helyzetet.

– Nincs!-mondta, mire én felhökkentem.

– Bolond vagy haver, csak nézz körül!-mutattam, mire szerencsére körül nézett. – Oké, akkor most szépen felállsz és keresel egy csajt magadnak, akit teljesen behálózol. Nyomás!-felráncigáltam, majd egy apró lökéssel jeleztem, hogy itt az idő, hogy végre elinduljon szerencsétlen. Oda ballagott a pulthoz ahol volt néhány csaj és végre elkezdett velük flörtölni. Hát igen, mi is lenne ha én nem lennék. Egy ideig a srácot néztem, majd a többiek felé néztem és láttam, hogy a két testvér együtt táncolt. Elmosolyodtam és kivártam azt a pillanatot, amikor oda tudok Kendall háta mögé lopózni. Kylie pont elfordult a színpad felé én pedig a testvére mögé lopództam és óvatosan a derekára tettem kezeimet. Hirtelen megfordult, de amikor meglátta, hogy én vagyok az kissé megnyugodott és mellkasomnak döntötte a fejét egy pillanatra.

– Ez a mai második alkalom, hogy megijesztettél!-próbálta túlüvölteni a zenét. Meg sem várta a válaszomat, hátat fordított nekem és elkezdett kissé tüzesebben táncolni. Látni rajta, hogy az alkohol megtette a hatását, de én bírom ezt a Kendallt sokkal felszabadultabb. Hozzám simult és azt a kevés levegőt ami volt közöttünk, még azt is kiszorította. Ha sokáig ezt fogja csinálni azt hiszem egy szobában fogja magát találni. Őrület ez a lány, teljesen elvesztem a fejemet amikor vele vagyok, de persze ő tagadja, hogy van köztünk valami csak az a baj, hogy nem vagyok hülye inkább csak szerelmes.

– Nem gondolod, hogy kicsit feszült vagy?-vetette hátra a fejét a vállamra.

– Nem, miért te így gondolod?-súgtam játékosan a fülébe, de csak annyit értem el vele, hogy szembe fordult velem és megvillantotta gyönyörű mosolyát, amitől teljesen elalélok.

– Igen, mert nem ittál még eleget!-mondta majd nevetve elhúzott a tánc parkettről és rendelt egy koktélt, amit oda nyomott a kezembe. – Szívesen!– mondta, majd kaptam tőle egy arcra puszit és már táncol volna vissza, de letettem a poharamat gyorsan és elkaptam a csuklóját.- Most meg mi van?-kérdezte, mire én elmosolyodtam és kicsit bele haraptam az alsó ajkamba.

– Csak gyere!-fogtam meg a kezét és húzni kezdtem ki a levegőre. Tudom jól, hogy ha Kylie meglátja ilyen állapotban ki fog akadni és ez el szeretném kerülni. Bármennyire is kihasználnám ezt a lehetőséget, hogy most kettesben vagyok vele nem fogom, mert nem akarok semmi rosszat Kendnek, majd ha ő is készen áll egy kapcsolatra, akkor majd úgy is megteszem.

– Minek jöttünk ki ide?-kérdezte és elkezdte a kezét melegíteni. Levettem a dzsekimet és rá terítettem a vállára.- Köszönöm!-mondta, én pedig csak legyintettem.

– Azért jöttünk ki, hogy kicsit kijózanodj!-mondtam, mire ő sóhajtott, neki dőlt a falnak, majd ott állt és bámult ki a fejéből. Most az a baja, hogy nem akarom, hogy hülyeséget csináljon? Komolyan? Basszus...nők, soha nem fogom megérteni őket. Oda sétáltam hozzá és felemeltem a kezét, majd kezeim közé vettem. Végre felnézett rám barna szemeivel. Megfogta a pólómat és közelebb húzott magához, ajkait az enyémekhez tapasztotta. Már mióta erre várok, hogy vére mutasson egy jelet, hogy bejövök neki és most megkaptam. Igaz, hogy kissé részeg, de állítólag aki részeg az igazat mond, ebben az esetben cselekszik. Egyik kezemet a derekára tettem, a másikkal pedig hajába túrtam. Lassan és érzékien csókolt, amiből arra következtem, hogy már rég óta vágyott erre. A pólómat még mindig szorongatta, de az egyik kezével a tarkómnál simogatott, amitől komolyan kirázott a hideg. Az puha érintés, és az édes csókja. Ő egy kész főnyeremény....

Kendall szemszöge

– Eric tegyél le!-sikítottam és a hátát ütöttem, amikor a hátára vett és kivitt a limuzinba ahol már mindenki csak rám várt. Vagy 2 órán keresztül csak bujkáltam előlük, mert nem akarok haza menni, de úgy látszik muszáj lesz. Talán mondhatom, hogy ez volt életem egyik legjobb estéje. Minden fantasztikus volt. A pia, a zene, a ruhám és persze Eric is. Amint beültünk a kocsiba Eric gyorsan bevágta az ajtót és a sofőr gyorsan el is indult. Talán attól féltek, hogy kiszökök? Haha...na jó talán képes lennék rá, de azért nem vagyok sík hülye. A popsztár vállára döntöttem a fejem és közben énekeltem Calvin Harris Feel So Close című számát, amit most dübögött a limóban. Eric elkezdett a hajammal szórakozni miközben gondolom fülelte az én is szólózásomat.

– Tudod, hogy milyen rég óta keresünk?-súgta a fülembe, mire én elmosolyodtam ma éjszaka már sokadjára.

– Tudom, mert már egy ideje bujkálok, de nem akarok vissza menni a hotelbe!-mondtam és felemeltem a válláról a fejem, így a hajam is kicsúszott a kezéből. Felemelte rám a tekintetét én pedig elmosolyodtam, majd közelebb hajoltam hozzá.- Mennyünk ki a partra?-súgtam, mire ő először lefagyott és tekintete szemem és ajkam között cikázott, majd megingatta a fejét.

– Nem!-mondta teljesen komolyan, mire kihúztam magam és úgy bámultam vissza rá. – Részeg vagy!-mondta, mire én kínomban kissé felnevettem.

– Nem igaz!-kezdtem el vele vitatkozni.

– De igaz!-mondta és felemelte a kezét, hogy ne is mondjak már semmit.

– Oké, én azt hiszem nem mondok semmit!-mondta Kylie és inkább vissza nézett a készen létben lévő világító telefonjába.

– Szerintem se mondj semmit!-mormogtam az orrom alatt és csak hátra dőltem.

***

– Itt vagyunk!-szólt Eric, mivel én teljesen elkalandoztam. Eric kiszállt, majd vett volna fel ölbe, de inkább csak megfogtam a kezét, hogy ki tudjak szállni a saját lábamon.

– Biztos menni fog!-nézett rám, mire én csak rá meredtem felhúzott szemöldökkel. – Ezt igennek vettem!-mondta, majd bele karoltam és elindultunk befelé. Végig Ericbe voltam kapaszkodva és amikor végre a lift megállt a mi szintünkön kiszálltunk. Megvártam míg Drew kinyitja az ajtót, majd elindultam volna, de Eric felkapott az ölébe. Fejemet a mellkasára hajtottam és megvártam míg a hosszú folyosó végén a szobámhoz érünk. Rögtön az ágyamhoz vitt és óvatosan lerakott rá. Levette a cipőmet, majd a takarót nyújtotta felém.

– Be tudtam volna egyedül is jönni!-mondtam, miközben magamra terítettem a takarót és Eric ebben segített egy kicsit.

– Így gyorsabbnak bizonyult!-mondta miközben leült az ágyam szélére.

– Ohh...szóval hamar meg akarsz szabadulni tőlem. Na akkor szia!-intettem és lentebb csúsztam a takaró alatt.

– Gondoltam, hogy valami ilyesminek fogod venni, de erről szó sincs!-hallottam a hangját, majd közel hajolt hozzám és adott egy lágy csókot. – Tudom, hogy erre nem fogsz emlékezni holnap, de most élvezem a helyzetet!-mondta miközben az arcomat fixírozta.

– Biztos vagy te ebben?-kérdeztem tőle, mire elmosolyodott.

– Hidd el örülnék ha nem így történne, de így lesz!-mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra és felállt az ágyról. – Jó éjszakát!-mondta, majd elkezdett hátrálni.

– Neked is!-mondtam, majd megvártam míg kilép a szobából és csak utána hunytam le a szemem, hogy végre el tudjak aludni. A fejem kissé fájt, de ki bírtam és lusta is voltam kikelni az ágyból, hogy bevegyek egy gyógyszert ezért inkább próbálkoztam, hogy el tudjak aludni. Aztán nagy nehezen, de végre elaludtam....