22. fejezet

Sziasztok

Meg érkeztem az új fejezettel és remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. A jövő héten iskolai táborba megyek így akkor sajnos nem fogok tudni hozni új fejezeteket, de talán ezen a héten még fogok hozni. A helyesírási hibákért bocsi. Egyébként fejlécet cseréltem és e miatt az egész blog megvilágosodott :D Remélem tetszik nektek a blog új kinézete és persze az új fejezet is. Komikat nagyon szeretnék így reménykedem, hogy ehhez is fogok kapni. Mindegy nem húzom az időt...

Jó Olvasást Kívánok!

Puszi: Milly

22. fejezet: Bizonytalanság....

Demi Lovato - Until You're Mine

– Ugye tőlem, nem azt akarod, mint Kylietől?-nagyon nehezen mondtam ki, de muszáj megtudom, hogy igazából mit is akar. És talán reménykedhetek abban, hogy megmondja az igazat nekem.

Először csak nézett rám, és gondolom nem tudta hova tenni a kérdésemet és tudom, őrült vagyok de ha ő is átver azt nagyon nehezen fogom élve átvészelni.

– Kylie más volt.... de ha jól tudom, nem ismered még a mi rövidke történetünket?!-szólalt meg végre, én pedig megingattam a fejem.

– Nem ismerem, de elmondhatod!-mondtam és leültem a homokba, majd megpaskoltam magam mellett a helyet, hogy üljön le. Amikor leült felé fordultam és az arcát fürkésztem, majd végül ő is rám nézett.

– Kylieval egy buliban találkoztunk és mind a ketten eléggé feszültek voltunk. Dumáltunk és közben pedig sorra ittuk a piákat. Tudom, hogy annyira nem ittuk le magunkat, hiszen akkor most emlékeznék erre, de eléggé becsiccsentettünk. Utána már csak az rémlik, hogy a lakásomban vagyunk!-mondta és elnézett az óceán felé. Ahogy ezeket elmondta kissé mondhatni megrémültem. Még magam se tudom, hogy mit akarok. És főképp nem azt, hogy tőle mit szeretnék. Nem érzem magam elég erősnek egy kapcsolathoz, de mégis hiányzik.- Mi a baj?-éreztem meg tekintetét rajtam és egyik kezét áttette vállam felett és magához húzott.

– Nem tudom!-mondtam elhalkuló hangon. Teljesen összezavarodtam és magam se tudom, hogy mi legyen, akkor, hogy mondjam el neki ezt?- Bizonytalan vagyok!-néztem magam elé és a hullámokat kezdtem el figyelni.

– Valahogy sejtettem!-nevetett fel kínosan.- De megértelek, én nem haragszom rád e miatt!-lökött oldalba, hogy rá nézzek, de nekem csak akkor esett le, így néhány másodperc után néztem csak fel rá.

– Te tényleg ennyire jó fej vagy?– mosolyodtam el, amit ő sem bírt ki egy apró pajkos mosoly nélkül.

– Úgy látszik!-vonta meg a vállát.- Egyébként szerintem jó lenne haza menni, mert már 5 óra körül van!-húzta el a száját és fürkészte tovább az arcomat.

– Oké, akkor mennyünk!-felállt először ő, majd felsegített engem is. – Neked egyébként nincs dolgod Svédországban? Csak azért kérdezem, mert oké elvagy itt, de mi van ilyenkor a munkáddal?– jutottak eszembe az otthoni dolgok és el nem tudom képzelni, hogy ilyenkor mennyire ki lehetnek a rajongói akik azt se tudják mi van vele.

– Hidd el lenne csomó munkám, de most Tomas intézkedik!- lazán megvonta a vállát, majd kinyitotta a kocsi ajtaját, én pedig beszálltam, majd megkerülve a kocsit ő is beült a volán mögé.

– De a rajongóid tudnak valamit arról, hogy itt vagy?

– Kend, te mit aggódsz miattuk ennyire?-nézett rám és közben beindította a motort. – Twitteren eléggé sok dolgot elárultam nekik, nyugi nem hiszik azt, hogy elraboltak!– nevetett fel és egyesbe tette a sebváltót, majd gázt adott és elindult.

– Csak kérdezem, mert én ilyen téren nem vagyok otthon!-mondtam és bekapcsoltam a rádiót, de ő kikapcsolta.

– Neked is vannak rajongóid, te is kéne csinálj egy twittert ahol elmondod nekik az olyan dolgokat, vagy csak épp unatkozásból kiírni hülyeségeket!

– Most arra akarsz kilyukadni, hogy csináljak egy twittert?-tettem fel a kérdést, mire csak egy „ahha”-val válaszolt.-Honnan veszed, hogy még nincs?-néztem rá, és mivel egy lámpánál álltunk, így ő is rám nézett.

– Drága, már kerestelek és nincs!-na akkor miért is keresett már engem twitteren? Jó kis beszélgetésbe keveredtünk.

– Oooh oké, és akkor te engem miért is kerestél twitteren?-tettem fel egy újabb kérdést, mire felnevetett.

– Csak úgy!– mondta és elindult mivel megindult a kocsisor előttünk.

– Értem én!-mondtam és kinéztem az ablakon. Soha nem fogom megérteni a pasikat, de azt hiszem ez így jobb is, mert ha megérteném talán meg akarnám változtatni néhány tulajdonságát embereknek és úgy a napok eléggé unalmasan telnének. Ericen nem tudok ki igazodni és ugyan így vagyok Drewvel is. Eric állítólag be volt rám rágva és még a mai napig is haragszik rám egy kicsit, amiért nem mondtam el neki előbb a titkaimat. De akkor ma miért csókolt meg? És utána miért mondta azt, hogy megért engem, hogy bizonytalan vagyok?! Most pedig úgy viselkedik velem, mint egy haverral. Persze ez jó, de akkor mégis miért csókolt meg és mondta azt, hogy Kylie más volt, mint én. Annyi miért van, de nem kapok rá választ. Tőle pedig nincs merszem megkérdezni, talán félre is értené és azt nem szeretném. Jó nekem az, hogy barátok vagyunk és talán jobb döntés az, hogy nem szólók semmit a történt dolgok miatt. Eric aranyos, kedves és megértő. Meg persze szívdöglesztő pasi, de ő sokkal jobbat érdemel, mint én. És különben is, nagyon mások vagyunk. Ő egy popsztár aki állandóan koncertezik és e miatt nincs túl sok szabad ideje. Míg én ha össze jön a modellkedés akkor szintén csomót fogok utazni és nem lesz időm semmire. Ha pedig lesz, akkor azt előre látom, hogy pihenéssel fogom elütni. Ha akarnák is egy kapcsolatot akkor se tudnák, mert...mert nincs időm és úgy érzem nem is kell. Nem kell, minek? Megvagyok én egyedül is, élvezem a szingli életet.

– Itt vagyunk!– állította le a motort Eric és rám nézett. Kicsit megráztam a fejem, hogy észhez térjek, majd kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Csendben felballagtunk az emeletünkre, és megálltunk a ő lakosztályuk előtt.

– Köszönöm a mai napot!-mondta nekem és egy 1000 wattos mosollyal rám mosolygott.

– Én köszönöm!-mondtam neki, majd megöleltem. Vállába fúrtam az arcomat és mélyen beszívtam illatát. Észre vettem, hogy halkan felnevet, így én is elengedtem.

– Remélem, hogy nemsokára Svédországban is ilyen jól fogjuk érezni magunkat!

– Azt én is remélem, de ott minden más lesz. Te is állandóan koncertezni fogsz, én pedig ha össze jön minden, akkor állandóan utazok. El fogjuk egymást kerülni és nem lesz időnk semmire!-húztam el a számat, Eric lehajtotta a fejét és tudtam, hogy bele találtam a lényegbe. Ő is jól tudja, hogy ez lesz. Csak nem akarja bevallani magának, pedig ez az igazság. Nem egy Los Angelesi filmben vagyunk, ahol minden tökéletes és minden megtörténhet. Ez a való élet, ahol minden percben ébernek kell lenni, mert soha sem tudhatod, hogy mikor ki szúr hátba, vagy épp mik történnek a szeretteinkkel.

– Tudom, de amikor csak lehet találkozunk majd!-nézett fel rám és éreztem a hangjából, hogy kissé fél ettől, de újra munkába áll ő is. Csak az a különbség közöttünk, hogy ő profi abban amit csinál, én pedig kezdő vagyok, így mindent meg kell tennem azért, hogy munkáim legyenek. – Te ne félj attól, hogy meg fognak változni a viszonyok ott!– mondta és megölelt még egyszer és egy puszit nyomott a hajamra. Karjaimmal átöleltem a nyakát és úgy tartottam még szorosabban magamnál. Még egy pasihoz sem éreztem ennyire közel magam, mint hozzá. Adott egy puszit most a nyakamra, amitől megremegtem egy kicsit és bőröm lángolni  kezdett. Biztos vagyok benne, hogy kissé elpirultam és abban is, hogy észre vette, mivel felnevetett. El engedtük egymást és lehajtottam a fejem, majd a fülem mögé tűrtem egy kósza hajtincset. Felnéztem a popsztárra.

– Azt hiszem...én megyek!-mondtam kissé akadozva, amit csak egy féloldalas pajkos mosollyal ajándékozott meg.-Szia!– mondtam én intettem, majd hátrálni kezdtem és utána megfordultam.

– Szia!– hallottam meg Eric halk hangját a háttérből, majd egy ajtó csapódást. Már nagyon közel jártam a lakosztályunkhoz és amikor oda értem kikerestem a kártyámat és benyitottam.

– Na hazatértél bárányka!– ölelt meg nővérem, amit én csodálva néztem meg, mert eléggé furcsálltam, hogy így letámadott.

– Te hogyhogy itt vagy?– kérdeztem miközben bementünk a konyhába, ahol öntöttem magamnak egy pohár jeges teát és belekortyoltam.

– Csak unalomból itt maradtam és szórakoztattam Drew-et!-vont vállat, mire én majdnem kiköptem a teát.

– Te itthon voltál Drew-vel kb. 4 órán át?

– Igen. Miért? Ez akkora baj?-ült le a bárszékre, mire én csak nagyokat pislogtam.

– Nem baj, csak te és Drew egy helyen több órán keresztül?! Ő még él egyáltalán?– kérdeztem, mire elkomolyodott fejjel nézett rám.

– Hahaha nagyon vicces vagy!– mondta nekem pedig óriási mosoly terült el az arcomon, kivette a kezemből a poharamat és bele ivott.

– Az az enyém volt!-mondtam, amikor letett az üres poharat.

– Tudom!-mosolygott, mire én csak megingattam a fejem. – Egyébkééént, mitől van neked ilyen jó kedved? Annyiról tudok, hogy Mr. Popularral elmentél!-már megint kezd faggatózni, állandóan ezt csinálja, csak az van, hogy semmit köze hozzá ezért nem is fogok semmi olyat elmondani neki.

– Csak elmentünk kajálni és utána kivittem a lövő pályára, majd kimentünk a partra. Ennyi volt!-vontam meg a vállam és betettem a mosogatóba a poharat és egyenesen a szobámba mentem. Nincs kedvem vele enyelegni és különben is jó érzés szívni egy kicsit a vérét azzal, hogy ezt csinálom vele. Talán szemét dolog de na, megérdemli. Eléggé fáradtnak éreztem magam ezért felkaptam a pizsimet és bementem a fürdőbe zuhanyozni. 15 perc után kész is lettem és már csak a smink lemosásával bajlódtam, amikor kopogtak az ajtón.

– Nyitva!-mondtam és tovább töröltem az arcomat.

– Csak én vagyok!- jött be Ashley és oda állt mellém.-Ma nem is láttalak?- elmosolyodtam és kidobtam a vattát, majd hozzá fordultam.

– Ennyire hiányoztam?-fontam össze kezeimet és a válaszát vártam.

– Hát igen, és mit csináltál ma?

– Eric-kel voltam!-vontam meg a vállam, mire kikerekedtek a szemei.

– Hamar megbocsájtottál neki!- valahogy sejtettem, hogy ilyennel fog jönni.

– Nem bocsájtottam meg neki, csak nem leszek köcsög. Különben is semmi olyan nem volt!-hazudtam, de csak nem veszi észre.

– És még hazudsz is nekem? Ez szép!- hökkent fel, akkor észre vette.-Szóval mi történt?-váltott kicsit halkabbra és tudtam, hogy muszáj elmondanom neki, mert mégis csak ő a legjobb barátnőm.

– Megcsókolt!-mondtam ki mire először csak mereven bámult rám.

– MI?-kérdezte hangosabban, mire én mutató ujjamat a számra helyeztem.

– Csönd, senki nem tud róla és nem is értem, hogy miért történt meg!-folytattam suttogva, mire ő bele túrt szőke hajába és tekintete ide-oda cikázott.

– Te nem vagy normális!-nézett rám.

– Tudom, de nekem semmit nem jelentett. És különben is ne cseszegess még te is mert, így is eléggé össze vagyok zavarodva!-dőltem neki a mosdókagylónak.

– De ugye nem szerettél belé?-fúrta kék íriszeit az enyémekbe.

– Fogalmam sincs!– biggyesztettem le a fejemet, mire sóhajtott.

– És mit mondott a csók után? Egyáltalán beszéltetek valamit utána?

– Mondtam neki, hogy össze vagyok zavarodva, ő pedig azt felelte, hogy megérti és azt is mondta, hogy én más vagyok számára, mint Kylie!-itt kissé felnevetett.

– Nehogy bevedd a jófiú dumát. Mindegyik ezt mondogatja „Te más vagy, mint ő!” és utána te is az ágyában fogsz végezni!

– Honnan veszed?-kérdeztem kissé cinikusan.

– Na látod ez a baj, hogy már neki hiszel és nem nekem. Kend, mióta ismered őt, és mióta engem?! Gondolkozz már egy kicsit!-emelte fel a hangját és fejét ingatta.

– Nem ezt mondtam, csak úgy érzem, hogy ő tényleg nem akar engem bántani. De persze igazad van, mert mindenkinek van egy sötét oldala és az is lehet, hogy most így viselkedik velem, mivel barátok vagyunk, de utána ez megváltozna!-próbáltam magamat is rávenni erre és elhitetni azt, hogy jobb nekem nélküle. Élem tovább a szingli életet.

– Na látod, csak egy kis fejmosás kell neked és már normális vagy!-mosolyodott el elégedetten, amit én se bírtam ki egy féloldalas mosoly nélkül.

– Igazad van!-mondtam, majd ölelésre kitárta a kezeit én pedig bele bújtam és jó szorosan magamhoz öleltem. Néhány perc után végre el engedtük egymást. – Tényleg már eszembe jutott, hogy le kéne menni edzeni, nem jössz le velem holnap?– kérdeztem, mire felcsillant a szeme.

– Dehogynem!-mosolyodott el.

– Oké, akkor holnap 10-kor a terem előtt találkozunk, az jó?

– Tökéletes. De én most megyek is, mert megígértem Edin-nek, hogy lemegyek neki kaját hozni, csak beugrottam!-mondta és már nyitotta is az ajtót de én megállítottam.

– Ash!-vissza fordult felém és kérdően nézett rám.- Ezt senkinek sem mondhatod el!-mondtam, mire bólintott és kacsintott egyet.

– Ismersz engem, soha nem tenném!-mondta, majd elköszöntünk és már el is ment. Gyorsan megmostam a fogam és utána rögtön ágyba is bújtam. Sokáig nem tudtam mit kezdeni magammal és eszembe jutott, hogy Ericnél van a laptopom. Kikeltem az ágyból és felvettem a köntösöm, majd a papucsom és elhatároztam, hogy fel megyek Erichez érte. Kimentem a nappaliba, ahol Drew ült a kanapén.

– Hát te?-nézett rám és végig mért.

– Felmegyek egy percre Erichez, mert nála van a laptopom!-mondtam, mire pajkosan elmosolyodott és bólintott. Én csak megforgattam a szemeimet. Miért kell mindig rosszra gondoljon? Kimentem az ajtón, majd hamar beszálltam a liftbe és felmentem 2 emeletet. Hamar Ericék lakosztálya előtt találtam magam, így kopogtam.

– Megyek!– hallottam meg Eric akcentusos angol kiejtését ami igazából irtó édes. Hamar nyílt is az ajtó.- Szia!-lepődött meg, majd végig mért, ez már ebben az 5 percben a második alkalom. De jó nekem.

– Csak a laptopomért jöttem!-nyeltem nagyot, mire bólintott és kinyitotta az ajtót előttem, de megingattam a fejem, mire értette a célzást és kihozta nekem a táskával együtt, majd a kezembe adta és neki dőlt az ajtónak.

– Minden rendben?-kérdezte, mire bólintottam, talán túl gyorsan is.

– Igen, csak fáradt vagyok, viszont eszembe jutott ez és gondoltam még gyorsan felugrom!-mondtam és hátra simítottam a hajam.-De megyek is, szóval jó éjszakát!-mondtam, majd hátráltam néhány lépést.

– Neked is!-mondta, majd elindultam a lift felé. Gyorsan vissza értem a lakosztályunkba és beviharoztam a szobámba. Feltettem a töltőre a lapit és bekapcsoltam. Szerencsére felkészültem az ilyesmire, szóval egy programmal hamar utána is jártam, hogy miket néztek meg rajta. Képek, videók, zenék annyira nem érdekes. Eszembe jutott amit Eric mondott, így megkerestem a hotel Wi-fijét és felmentem twitterre. Gyors regisztráció után kerestem egy tűrhető képet magamról, amit beállítottam profilképnek és utána persze fejléc képet is állítottam be.

Profil kép:

Sokat agyaltam azon, hogy írjak-e ki valamit végül úgy döntöttem, hogy inkább nem, csak a biomhoz írok hozzá. Amikor azzal végeztem már tényleg azt éreztem, hogy nyitott szemmel fogok hamarosan aludni, mivel nagyon fáradt voltam már 1 órával ez előtt is, de most még jobban. Lecsuktam a lapit, majd a polcra tettem és lekapcsoltam a kis éjjeli lámpát. Bebújtam nyakig a takaróba, majd lecsuktam a szemem és hamar magával is ragadt az álom....

21. fejezet

Sziasztok :)

Jöttem egy újabb fejezettel, mivel nagyon jól ment ma az írás és sok ihletem van, na meg kaptam komit aminek nagyon örülök és szeretnék erre a fejezetre is kapni majd :D A helyesírási hibákért már sokszor elnézést kértem, és most is ezt fogom tenni, szóval bocsi értük :D Nekem személy szerint tetszik ez a fejezet, de majd ti eldöntitek, hogy milyen lett. Jó olvasást!

Puszi: Milly

21. fejezet: Egy új élet kezdete...

Másnap reggel nagyon fáradtan és leégve ébredtem. Minden porcikám fájt, de legjobban talán a hátam és a körülötte lévő testrészeim. Nagy nehezen rá vettem magam, hogy kinyissam a szemem és a kezemmel tapogatózni kezdtem az éjjeli szekrényen, hogy megtaláljam a telefonom. Amikor végre megtaláltam a kütyüt az arcomhoz emeltem és láttam, hogy már 11 óra. Kemény...azt hiszem soha életemben nem aludtam ennyit úgy, hogy még este korán is feküdtem le. Felültem az ágyban és csak bámultam a szobám falán lévő tv-t, de bekapcsolni nem volt kedvem. Az egész hátam sajgott a fájdalomtól és égett, most jól esne egy kis napolaj amit Eric ken fel a hátamra. Tegnap annyira gyengéden bánt velem, nagyon régen ért hozzám már így férfi és ez nem jó dolog. Vagyis az igen, hogy így bánt velem, csak az nem, hogy ilyen rég bántak már így velem. És Kyliet pedig még mindig nem értem, hogy miért akadt ki annyira, de őszintén nem érdekel. A további gondolkozás helyett inkább kimásztam az ágyból és bementem a gardróbba és nézni valami normális ruhát a mai napra. Végül egy fehér topp, világos kék-már majdnem fehér farmer rövidnadrág, egy arany színű szandál és még néhány kiegészítő mellett döntöttem. Bevonultam a fürdőbe, majd egy 20 perces zuhany után felöltöztem és hajamat kontyba kötöttem. Betettem a fülbevalóm, majd a csuklómra az órát és utána felvettem a gyűrűt, majd a szandált.

Épp elkezdtem kontúrral eltüntetni a szemem alatt lévő karikáimat, amikor kopogtak az ajtón.

– Gyere!-szóltam ki, mire rögtön nyílt is és Eric támaszkodott neki az ajtó félfának. Én csak folytattam a sminkelést és ahogy észre vettem, ő pedig csak nézte amit csinálok. Nem tettem fel sok sminket, mivel nem tervezek semmi olyan helyre menni.

– Szóval..-fordultam a sztár felé, aki bele nézett a szemembe.-..miért jöttél?-kérdeztem, mire megvonta a vállát és be sétált.

– Csak gondoltam elmehetnénk ebédelni, mivel tegnap óta gondolom nem ettél!-tette zsebre a kezeit.

– Eric, nincs szükségem bébicsőszre!-itt felnevetett és lehajtotta a fejét.

– Tudom, csak gondoltam!-nézett vissza rám.

– Kylie küldött?

– Nem!

– Jó csak kérdeztem!– fordultam vissza a tükör felé és egy kis szempilla spirált tettem fel. Eric aranyosan felnevetett, majd hozzám szólt.

– Akkor jössz?-kérdezte kissé türelmetlenül.

– Megyek!-válaszoltam és a tükörben láttam, hogy elmosolyodik. Eltettem minden kis cicomámat, majd le engedtem a hajam és kifésültem. – Mehetünk is, csak egy pillanat!– fordultam meg és kimentem a szobámba ahol felvettem a kis táskámat, amibe bele tettem a telefonom, pénztárcát meg néhány dolgot.-Oké, kész vagyok!-vettem fel a vállamra, majd kimentünk a szobámból. És meglepődésemnek nem lefele mentünk a lifttel, hanem 2 emelettel fentebb. Furcsállóan Eric-re néztem, aki csak egy biztató mosolyt küldött felém.

– Nyugi, csak megmutatom azokat a dolgokat, amik a tiéd, csak épp nálam vannak!– mondta és már meg is érkeztünk, így kiszálltunk. Eric kinyitotta az ajtót, majd besétáltunk a nappaliba. Az egész ház csendes volt, így fogadni mernék rá, hogy nincs a házban senki rajtunk kívül. – Gyere!-nézett vissza rám Eric, aki már a kanapénál járt, de én valami okból csak az ajtótól néhány lépésre jutottam el. Bementem és megláttam az asztalon a laptopomat.

– Imádlak!-öleltem át a nyakát Ericek, aki halkan felnevetett, de vissza ölelt. Jó érzés volt érezni ahogy a karjai között tart és nem enged el, de persze minden pillanatnak egyszer vége lesz. Így lett most is. Oda mentem a laptophoz és leültem a kanapéra.- Belenéztél ugye?-néztem fel a srácra, aki megvonta a vállát.

– Bocs!-mondta, mire elmosolyodtam.

– Semmi gond, nincs nagyon olyan dolog rajta, amit baj ha tudsz rólam!-mondtam, miközben ő elindult a fölső emeletre.-Te hova mész?-kérdeztem, mire mutatta, hogy egy perc és jön. Semmi nem történt a laptopommal, és talán e miatt nagyon hálás lehetek Eric-nek, aki „megmentette” mert Kylie simán ott hagyta volna. Meghallottam a lépéseket amik lejöttek a lépcsőn, majd Ericet láttam meg a pisztolyommal a kezében.

– Ezt nálam hagytad!-nyújtotta oda felém, de én eltoltam.

– Azért adtam, hogy ha valami történne meg tudd védni magad!– álltam fel, de sajnos még így is magasabb volt nálam, pedig én se vagyok alacsony a 170 cm-rel.

– Nem lesz rá szükségem!– válaszolta, mire én megingattam a fejem.

– Soha sem tudhatod!

– De még használni se tudom!– kezdte el forgatni a kezében, mire én elmosolyodtam ő pedig értetlenül meredt rám.

– Szerintem jobb lett volna, ha ezt nekem nem mondod!-néztem a szemébe, amiket össze szűkített értetlenségében.-Elmegyünk egy pályára ahol megtanítalak lőni!-mondtam, mire felnevetett.

– Ne hülyéskedj!-mondta, mire én megingattam a fejem.

– Nem hülyéskedek, tök jó lesz. Na de most mennyünk, mert kilyukad a gyomrom!– tettem be az egyik párna alá a fegyvert, majd meg fogtam a kezét és húzni kezdtem.

Hamar az étterembe értünk, ahol egy nagyon kedves hölgy fogadott minket és rögtön az asztalunkhoz vezetett. Ez nem éppen a parton volt inkább a belvárosban, de nagyon szép és meghitt hely. Nézni kezdtem az étlapot és ekkor meg is jelent az egyik pincér.

– Jó napot!-köszönt és mi is vissza köszöntünk neki.- Mit hozhatok elő ételnek?-kérdezte én pedig Eric-re néztem, aki biccentett, hogy mondjam.

– Egy ezer sziget öntetes salátát kérek!-mondtam, mire Eric elmosolyodott.

– Ugyan ezt!-na itt eléggé meglepődtem, mivel nem gondoltam volna, hogy ő is salátát fog rendelni. Ezután kértünk főételt és desszertet is, na meg az innivaló. Amikor elment a pasas rögtön meg is kérdeztem.

– Hogyhogy salátát eszel?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.

– Ha nem figyelek arra, hogy mit eszek az edzőm megnyúz!-mondta, mire bólintottam.

– Így már értem. Kemény fickó lehet, de gondolom annak se örül, hogy eljársz néha bulizni!

– Hát persze, hogy nem. Meg tudna fojtani a saját kezével olyankor, amikor megtudja!– halkan felnevettem, amit ő is észrevett.-Ne nevess, mert nem túl kellemes érzés!-dőlt hátra a székében.

– Elhiszem, tudom milyen, amikor kifutod a beled is pedig csak két tequilát ittál!– na itt ő is elmosolyodott.

Ez után már eléggé jó lett a hangulat és végig beszéltük az egész ebédet. Persze jött az a pillanat nálam, amikor a desszertet már nem bírom megenni. Pedig csak fagyit kértem, de még azt se bírtam legyúrni.

– Tényleg beszéltél Kylieval?-kérdezte két falás között Eric és rám nézett.

– Nem, miért kellett volna?– kérdeztem és már csak forgattam a kanalamat a finom fagyiban.

– Csak gondoltam, hogy beszélsz vele, a tegnapi ügy miatt!-vonta meg a vállát, mire én megingattam a fejem.

– Nem beszéltem vele, miért te igen?-na itt mintha lefagyott volna, majd óvatosan és lassan bólintott.

– Igen, nem szabadna elmondanom, de szerintem jogod van ezt tudni és nem akarom, hogy berágj rá, vagy bárki másra, szóval ígérd meg, hogy nem fogsz senkire megharagudni!-nézett mélyen a szemembe, mire bólintottam.

– Megígérem!-mondtam, mire bólintott.

-Állítólag a szüleitek megtudták, hogy itt vagytok, csak nem akarnak szólni nektek, mert tudják, hogy bármire képesek lennétek. Ezért nem akar menni Los Angelesbe Kylie, vagyis én ezt vettem ki abból amit mondott!

– És ezt mondta neked?-bólintott.- És ő ezt honnan tudja? Azt nem mondta?-tettem fel neki még kérdéseket.

– Nem mondta, de gondolom valami ottani barátotoktól, vagy ismerőstől!-mondta, mire bólintottam.

– Köszönöm, hogy elmondtad!-válaszoltam, mire bólintott.

– Semmiség!– mondta és újabb falat fagyit falt be. Én már csak néztem a nagy kehelyt, de nem tudtam vele mit kezdeni.- Nagyon kész vagy!-felnéztem rá és elmosolyodtam.

– Honnan veszed?

– Látom!-mondta és ő is letette a kanalát.-Mennyünk?-kérdezte, mire bólintottam. Hívta a pincért és kérte a számlát is.-Most vissza adom neked a svéd éttermes dolgot!-mondta, mire elmosolyodtam.

– Basszus, én már el is felejtettem!-mondtam, miközben ő kifizette az ebédünket, majd kimentünk a kocsihoz.-Én vezetek!-kértem a kulcsot, mire nagy nehezen bele adta a kezembe.

– Komolyan el akarsz vinni egy célpályára?-kérdezte, mire szélesen elmosolyodtam és bólintottam, majd beültem a vezető oldalra és mellém Eric. Majd beindítottam a járgányt és egyenesen a számomra jól ismert kiképző pályára mentem.

Nem volt olyan messze kb. 25 percet mentünk és már meg is érkeztünk és furcsa módon még a parkoló helyem is megvolt. Kiszálltunk és bevárva Eric-et oda adtam neki a kulcsot és addig oda mentem az emberhez, aki kiadogatja a fegyvereket. És balszerencsémre egy új fickó volt akit nem ismerek.

– Hello!-köszöntem kedvesen.

– Jó napot, talán kiképzést szeretnének?– kérdezte, mire elhúztam a számat.

– Én tudok, csak a barátom nem!-mutattam magam mögé Eric-re. Igen ez furcsán jött ki.-Vagyis a haverom!-mondtam, mire bólintott.

– Oké, akkor egy fegyver viseletit kérek!-mondta, mire bólintottam és elő vettem a tálcámból és oda nyújtottam neki. Rögtön vissza is adta és először csak kis kalibereket adott ki.

– Majd ha jobban megy, akkor kaphattok komolyabbakat is!-mondta, mire bólintottam.

– Kösz!-fogtam meg, majd a szemvédőket és a fülvédőket vettem a kezembe és mind a háromból az egyik oda adtam Eric-nek. Lepakoltam az egyik asztalra és rögtön beálltam én elsőnek. Felvettem a szemvédőt majd a fülvédőt, felemeltem a kezeimet és céloztam.

Majd meghúztam a ravaszt és egész jó helyre sikerült. A szív környékére, de talán nem pont oda.

– Te jössz!-mondtam és a popsztárra néztem, aki oda sétált hozzám és én félre álltam, hogy oda tudjon állni az asztalhoz és oda is állt.- Ezzel a kezeddel támaszd meg, és ezzel húzd meg a ravaszt!– segítettem neki mögüle és utána el is sütötte a fegyvert.-Na nem is rossz elsőre!-mondtam és rá mosolyogtam.

– Ez rohadt jó!– mondta, majd újra feltartotta a kezeit, célzott és lőtt.

– Te mindenben jó vagy?-fordultam oda hozzá, mire megvonta a vállát.

– Ehhez is tehetség kell!-mondta, mire bólintottam.

– Az biztos!– válaszoltam, majd átmentem a mellette lévő asztalhoz, ahol én kezdtem el bemérni a táblákat.

Amikor már mind a kettőnknek elfogyott a tölténye úgy éreztünk, hogy a mai napnak ezen része vége. Így Eric vissza vette a vezető szerepét és megindultunk a partra. Nem voltunk sokat a kocsiban, amikor Eric megállt.

– Azt hiszem itt is vagyunk!– mondta és kicsatolta az övét.

– Ez gyors volt!– kötöttem ki én is magam, majd kiszálltam. Megvártam Ericet, majd együtt elkezdtünk sétálni a homokban.

– Tényleg vissza akarsz menni modellkedni?-nézett rám, én pedig bele karoltam az egyik kezébe.

– Igen!-válaszoltam és felnéztem rá.

– Talán tudok segíteni ha szeretnéd. Gondolom neked se úgy megy, hogy bejelented és már mindenki téged akar!– ez nagyon kedves lenne tőle, főképp hogy igaza is van.

– Hogy tudnál te nekem segíteni? Mert persze kéne, de hogy?

– Tomasnak van egy nagyon jó barátja aki fotós és eléggé sok hírességet is fotózott már. Biztos rólad is csinálna néhány képet és ha jól sikerülnek. Már pedig biztos, akkor sok helyre be tud ajánlani!– elmosolyodtam és a fülem mögé tűrtem a hajamat.

– Ha ezt megteszed örökké az adósod leszek!-néztem fel a popsztárra, aki csak mosolygott.

– Nem kell nekem, csak légy boldog!

– Ooo aranyos vagy!-öleltem meg az egyik kezemmel oldalt és tovább mentünk. Már majdnem a víznél voltunk.

– Szóval kell a segítségem?-fordított maga felé.

– Igen!-bólintottam, ő pedig lenézett és elmosolyodott.

– Oké, akkor most fel is hívom Tomas, hogy intézze el mire oda megyünk!– vette elő a zsebéből a telefonját.

– Ez most komoly?– kérdeztem, mire a füléhez emelte a telefonját és mutató ujját a szája elé tette jelezve, hogy maradjak csöndben. Először nagyot néztem, mivel nem fogtam fel azt, hogy mit is tesz ő értem. A hullámokat kezdtem el nézni, amikor meghallottam, hogy Eric beleszól a telefonba.

– Cső Tomas!-köszönt bele és a túlsó végéről csak halk susmogást hallottam, így nem tudtam kivenni belőle semmit.-Még mindig jóba vagy Chrissel?-kérdezte és utána majdnem rögtön folytatta is, csak közben bele nézett a szemembe.- Kéne leszervezz egy fotózást!-mondta, majd hallottam, hogy jó sok mindent fecseg Tomas a túlsó vonalon.- Kendallnak!- mondta ki a nevemet, mire nekem kitágultak a pupillám és ezen Eric elmosolyodott és adott egy puszit a homlokomra. Juj, olyan cuki volt, talán még bele is pirultam. Valamit még beszéltek, de már nem figyeltem, inkább csak örvendeztem, hogy kaptam egy puszit Mr. Saade-től. – Ez letudva!– tette el a telefonját és oldalra biccentette a fejét.

– Komolyan?-kérdeztem és közben nem bírtam abba hagyni a mosolygást.

– Persze!-amikor kimondta a nyakába vetettem magam, ő pedig halkan felnevetett,  arcát a vállamba fúrta és elemelt a földtől. Amikor végre letett én is el engedtem a nyakát és az óceánt bámultam.-Örülsz?– kérdezte, mire hevesen bólogatni kezdtem.

– Nagyon!-néztem vissza rá és úgy éreztem szavakkal nem tudom neki megköszönni azt, amit tett.- Annyira köszönöm Eric, el se tudod hinni mennyit jelent ez nekem!-végre kifújtam az eddig bent tartott levegőt, amit a sokk miatt nem tudtam megtenni eddig.

– Tudom, hogy mennyire fontos lehet neked ez. Mivel neked ez az álmod, úgy mint nekem az éneklés!-mondta, mire bólintottam.

– Valami hasonló. Csak én azt hittem, hogy soha nem fog velem ez megtörténni. De úgy érzem, ma egy új életút nyílik meg előttem!-néztem le a kezeimre, amit Eric idő alatt megfogott.

– Örülök, hogy én is benne lehetek ebben!

– Te indítottad el!-néztem fel a sötétbarna szemeibe.

– Igazad van!-mondta, majd elnézett a véget nem érő óceán felé. Majd vissza nézett rám és felkapott az ölébe.

– Te mit csinálsz!– fogódzkodtam meg a nyakába, de ő csak nevetett rajtam.

– Most pedig elengedlek!-szórakozott velem és néhány pillanatig tényleg azt hittem enged bele esni a vízbe, de nem így volt.-Ez csak víz Kend!– mondta és szép fokozatosan a vízbe tett.

– Ez hideg baszki!– kezdtem el lábujjhegyen járni.

– Nem is annyira!– mondta és ki ment. Én is utána mentem és nagy szerencsémre, mivel rövid gatyában voltam nem lett vizes a ruhám. Amikor kiértünk a partra lefröcsköltem Eric-et a kezemben maradt vizel, mire meg fogta a derekamat és vissza akart tolni a sós vízbe, de nem engedtem.

– Eric nee!-sikítottam, amikor megéreztem, hogy a hideg víz már bokámig ér. Tényleg kissé beijedtem és eszembe jutottak régi dolgok amik a vízhez függenek.-Kérlek!-mondtam már halkabban.

– Oké!-mondta és maga felé fordított. – Most mi történt?-kérdezte, mire megingattam a fejem és egy kósza tincset a fülem mögé tűrtem.

– Semmi!-mondtam, majd ki akartam kerülni csak nem sikerült, mivel elkapta a csuklómat és magához húzott.

– Én nem úgy látom, mintha semmiség lenne!-mondta és lenézett a kezemre, amit el is engedett.

– Csak eszembe jutottak dolgok!– mondtam és a végénél vissza néztem a szemébe.

– És ezt először miért nem tudtad mondani. Miért én kell kiszedjem belőled? Egyszer azt szeretném elérni nálad, hogy bármit elmerj nekem mondani és ne kellejen én faggassalak!– fúrta mély barna szemeit az enyémekbe és tudtam, hogy nagyon őszintén beszél hozzám, ez a hangján és a beszédstílusán is hallatszott.

– Sajnálom, de nem olyan könnyű megnyílnom neked!-mondtam és én szakítottam meg a szemkontaktust, mivel elindultam, de Eric elém vágott.

– Azt mondtad, hogy új élet nyílt meg előtted, ugye?– bólintottam.

– Akkor ezekkel is kezdj valamit, mert nem minden ember olyan, mint én. Ők nem fognak azzal foglalkozni, hogy neked milyen nehéz dolog megnyílnod valaki előtt. Ők csak magukkal fognak foglalkozni!– nem tudtam mire vélni azt amit mondott, de be kellett vajam magamnak, hogy igaza van. Már megint.

– Te éppen ezért vagy más. Még magamnak is nehéz bevallanom, de úgy érzem, hogy benned bízhatok. És nagyon rég óta érzem valakivel ilyen jól magam úgy, hogy semmit nem vettem be és nem piáltam. Nagyon rég volt már velem ilyen. Talán te nem tudod, de nagyon sokat segítesz nekem az ilyen mondandóiddal. A saját nővérem nem mond ilyeneket, mint te!-és már megint ez a kibaszott sírógörcs. Eric is észre vette ezért magához húzott és a hátamat simogatta.

– Én mindig itt leszek melletted!– mondta, majd eltolt magától egy pillanatra és könnyes szemeimbe nézett. Majd közeledett felém és megéreztem puha ajkait az enyémen. Először lassan és érzékien csókolt, majd egyre követelőzőbbé vált és szenvedélyessé. Persze viszonoztam a csókunkat, hajába túrtam egyik kezemmel és másikkal az oldalát fogtam. Soha nem gondoltam volna, de talán ez volt az amire vágytam és nagyon hiányzott. A szeretet, amit tőle megkapok, foglalkozik velem és ami a legjobb nem hazudik.

Lassan elváltunk egymástól és lihegve kapkodtuk mind a ketten a levegőt. Kissé elmosolyodtam, majd elkomolyodtam, mivel csak egy kérdés kezdett el motoszkálni a fejemben. Felnéztem Eric szemeibe amik a megszokottnál is jobban csillogtak.

– Ugye tőlem, nem azt akarod, mint Kylietől?...

20. fejezet

Sziasztok

Ma szerencsére be tudtam hozni a lemaradásomat az új fejezetben így most meg is osztom veletek. Remélem tetszeni fog bár ez se lett olyan hosszú, mint aminek szerettem volna, de igyekszem. És persze komiknak nagyon örülnék. Jó olvasást!

Puszi: Milly

20. fejezet: A parton...

Gucci Mane feat. Waka Flocka Flame - Young Niggas

Érzem ahogy a nap égeti a bőrömet még az ablakon keresztül is. Csak érjünk már oda. Persze, hogy Kylie nem tudta azt elintézni, hogy valahol a közelbe legyen ahová el kell mennünk. Hát persze, 1 és fél óra utazás után már eléggé unom azt, hogy a kocsiban döglök, de szerintem ez érthető. Persze Eric megtesz mindent, hogy hamar oda érjünk, mivel 120 km/h-val megy a 80-nal megengedett úton. De ez nem probléma ebben a helyzetben, és úgy látom nővéremet sem érdekli. Persze amikor én vezetek ha csak 5 km/h-val átlépem a határt ő már ordibál, hogy mit képzelek magamról és lassítsak.

– Oké, most fordulj le itt!-mutatott előre Kylie és az az út pont egy tengerparti parkolóba vezetett. Eric keresett egy helyet, majd gyors parkolás után végre kiszállhattam a fekete Jeep-ből. Kipattantam az anyós ülésről és becsaptam az ajtót, majd hátra mentem a csomagtartóhoz és kiszedtem a cuccaimat. Kivettem a táskámat és észre vettem, hogy egy szép  fonott kalap bent van a csomagtartóban. Biztos a nővéremé, ezért felkaptam a fejemre, majd elálltam az útból, hogy a többiek kipakoljanak, addig én körül néztem a parton. Amikor vissza néztem Kylie csúnyán nézett rám, amikor észre vette, hogy elloptam a kalapját, de hát ő is mindig lopkodja az én cuccaimat, akkor én miért ne tehetném meg az ő cuccaival. A következő pillanatban azt vettem észre, hogy Kylie tök normálisan leveszi Edin fejéről a baseball sapkáját és felteszi a saját fejére. Felnevettem, majd megingattam a fejem és oda mentem Ashley-hez.

– Bolond a nővérem!-mondtam neki, amikor oda értem.

– Oké, akkor most mondj valami újdonságot!-nézett rám mosolyogva és biccentett.

– Ez kedves volt, még tőled is!– néztem tovább a többieket, hogy mikor lesznek már végre kész és szerencsére Eric már épp zárta a kocsit, így bele karoltam Ashleybe és elindultunk a homokos part felé.

– Juuj, ott vannak!-mutatott előre a szőkeség és gyorsabbra vette a tempót.

– Oké, én is látom, de nem kell attól még sietni!-fogtam meg a karját, amivel elértem, hogy néhány másodpercig ne siessen annyira, de utána csak még gyorsabb lett. Nemsokára Kylie is beért minket és oda is mehettünk a dzseckis sráchoz.

– Hali!-köszöntem egyszerre nővéremmel, mire Ash furcsállóan nézett rám. Talán azért, mert ilyet már nagyon rég hallott tőlünk. Elkezdett dumálni a sráccal, csak épp azt nem értettem, hogy ebből a szituból, hogy jött ki flörtölés, mivel kb. azt csinálták. Karba tettem a kezeimet és vártam, hogy végre valamit ide is mondjon a drága nővérem, mert kezdek besokallni. A mellettem álló ex-barát is így gondolkozott mert már minden baja volt. Forgott körbe, nézett mindenkire, ásított vagy épp forgatta a szemét, de inkább maradt a sóhajtozásnál.

– Oké, pakoljuk le valahova a cuccot és utána már jöhetünk is!-fordult végre hozzánk, én pedig bólintottam, majd megindultam egy pálmafa alatt lévő napágyhoz. Letettem a cuccaimat, majd elő vettem a telefonomat és lehalkítottam, hogy véletlenül se zavarjon senki. Leültem a napozó ágyra és gondolkoztam....nem akarok bikiniben lenni...vagy de...fogalmam sincs. Végül láttam, hogy Ashley is leveszi a félvállas pólóját, így én is levettem a rövid nadrágomat és a fölsőmet.

– Jé, milyen tetkós valaki!-jött oda hozzám Drew és letett ő is a cuccait.

– Annyira nem is sok!-vontam meg a vállam és elnéztem a tenger felé.

-Áh, nem!-csatlakozott Kylie is, én pedig csak a szememet forgattam kínomban.

– Jaaj, hagyjuk már, te tetkó szűz!-néztem rá és kikotortam a táskámból a napszemüvegem. Oda adtam neki a kalapját, majd cseréltünk, mert most nálam volt Edin sapkája. Feltettem a fejemre, mire ő csak megingatta a fejét és a karjait le engedte a teste mellé, esélytelen, hogy most ezt vissza adjam neki az is tuti.

– Tök jó, hogy így megosszátok egymás között az ÉN sapkámat!-mondta és kihangsúlyozta az „én” szót. Elmosolyodtam, majd oda nyújtottam hozzá a napszemüvegem.

– Tessék, akkor ez a tiéd most!-elvette és feltette a fejére a fekete Ray Ban szemüvegem. Nem állt olyan rosszul neki csak egy kis bökkenő az, hogy ez női szemüveg. Mondjuk ez mily váratlan, mivel az enyém.

– Mi van az oldaladra tetoválva?-próbálta kivenni Ed csak éppen nem tudta.

– Egy álomfogó!-fordultam felé, mire mindenki nézni kezdte.

– Szép!-mosolyodott el Eric, én pedig vissza fordultam.

– Tudom!-válaszoltam.-De még csomó tetoválásom van!-emeltem fel a kezemet, amin néhány ujjamon van egy-egy apró tetkó. Oda jött hozzám a popsztár és kezébe vette a kezemet, majd nézni kezdte.

– Egy kereszt, szív, karma, hangjegy!-itt rám nézett. És megint kezdi, mit csinál ilyenkor a szemével? Én is meg kéne tanuljam, mintha beszippantana és nem tudok tőlük szabadulni elképesztő. A közöttünk lévő rövid csendet ő szakította meg és nem tudom, hogy ez sajnos vagy inkább jó.

– Tényleg, majd a hotelben gyere át hozzám, mert van nálam néhány dolog, ami a tiéd!– össze szűkítettem a szemem, mire ő csak bólintott és rám kacsintott. Több tetkó nem volt ezen a kezemen, így elengedte és elsétált előlem.

– Na gyerekek, ha már kibámultátok Kend tetoválásait, akkor indulhatunk is!-mondta nővérem kissé flegmán és elindult a stég felé.

– Na mi van féltékeny lettél?!-kérdeztem játékosan, mire hátra fordult és rám nézett majd megforgatta a szemét és elkezdett futni a dzseckis sráchoz. Túlságosan az ujja köré csavarta a srác ahhoz, hogy most mással is tudjon foglalkozni.

– Szerintem inkább ne idegesítsd!-jött mellém Eric és elindultunk mi is a stéghez. Mikor oda értünk a dzseckis sárc bemutatkozott.

– Agustin vagyok, de csak hívjatok Agus-nak!-nézett végig rajtunk, majd mindenkinek adott egy mentő mellényt, amit felvettünk, majd rajta az öveket becsatoltuk. Leengedtem a hajamat és vissza tettem a fejemre a sapkát, majd Ed-re néztem akin még mindig ott volt a napszemcsim. Elmosolyodtam, majd próbáltam figyelni Agus-ra, csak a probléma az, hogy én ezt már csomószor hallottam, így nem érdekelnek már a szabályok se az, hogy, hogy kell irányítani a dzseckiket. Mikor végre befejezte a dumálást mindenki kapott egy-egy dzseckit, amire felszálltunk. Kicsit inogott az egész ezért Eric segített nekem, majd ő is felszállt a sajátjára. Kezembe adta Agus a kulcsot, majd beindítottam és egy kis gázt adtam, de megvártam a többieket is.

Chiddy Bang - Mind Your Manners ft. Icona Pop

– Egy kicsit úgy, mintha élnétek!-mondtam az épp felszálló Ashnek, aki kiöltötte rám a nyelvét, majd leült és ő is beindította a vízjárót.

– Na tőlem indulhatunk!-mondta Drew és egy kicsit előre haladt. Én is mentem és közben néhány hullám dobott egyet a dzseckin így engem is dobált. Mikor végre mindenki felszállt a saját kis járgányára elindulhattam és rögtön éreztem az adrenalint, ahogy végig áramlik az egész testemben. Olyan érzés, mint amikor 140-nel mész az autópályán és egyre csak gyorsítasz, nem lehet leállni vele. Élveztem ahogy a szél a hajammal játszik, miközben végig hasítom az óceánt és néha egy kis víz cseppek rám cseppennek és olyankor egy kicsit lehűti teljesen forró testem, ami talán a naptól, vagy éppen attól a kis boldogságtól van, amit most érzek. Nem minden nap engedhetem el magam, főképp nem Miamiban. Talán kijelenthetem, hogy ez életem egyik legjobb napja...és még ennek a napnak sincs vége.

– Na mi van kislány, kifáradtál?-zökkentett vissza Edin, mivel lelassítottam, megingattam a fejem.-Akkor gyere!– biccentett a fejével, majd szépen rám fröcskölte a vizet. Ezt még nagyon vissza fogja kapni. Utána mentem és amint utol értem, megpróbáltam megelőzni, hogy én is egy kis vizet tudjak az arcába „köpni”. És néhány perc alatt elé is vágtam.

– Killa fejezd be!-mikor meghallottam, hogy hogy szólított megfordultam és tátott szájjal meredtem rá. – Ooo-oo!– jött tőle az a jel, hogy észre vette, hogy mégis mit mondott.

– Ha még egyszer így szólítasz megöllek!-álltam fel a dzseckin, mire bólintott és gyorsan elhúzott onnan.

– Ez mi volt!– sodorta oda Ericet a víz közel hozzám, újra megingattam a fejem. Szerintem a végén még elszédülök, át kéne váltanom a szájjal való kommunikálásra.

– Csak a szokásos hülyesége!-mondtam és vissza ültem, majd egy kis gázt adva oda mentem mellé.

– Úgy látom a többiek kimentek már!-nézett előre a stéghez, ahol ott integetett majdnem mindenki nekünk, mivel csak az a szerencsétlen Ed körözött még a távolban. Elmosolyodtam majd biccentettem, hogy mi is mennyünk ki. – Oké, akkor egy gyors verseny. Ki ér oda hamarabb!-nézett rám a popsztár, mire bólintottam.

– Oké, és mit kapok ha nyerek?-kérdeztem, mire egyik szemével hunyorogni kezdett és úgy gondolkozott.

– Azt majd eldönti az, aki nyer!-nézett vissza rám, mire én bólintottam.

– Benne vagyok!– mondtam, majd össze néztünk egy pillanatra és utána rögtön sebesen el kezdtünk mind a ketten száguldani. Már nagyon közel voltunk így még begyorsítottam, majd amikor már majdnem ütköztem lelassítottam és magam mellé néztem ahol Eric vigyorgott.

– Nyertem!-mondta, mire én felhökkentem.

– Nem is, én értem be hamarabb!-vágtam vissza, miközben Drew segítségével kimásztam a stégre.

– Jó igaz, te nyertél!-vallotta be amikor ö is kijött én pedig ugráltam néhányat az adrenalin levezetése érdekében.

– Háhá!-nevettem az arcába, mire ő felkapott az ölébe és vagy háromszor, majdnem bele dobott a vízbe.-Nehogy megmerd!– néztem arcára és a nyakát szorosan körbe öleltem, mosoly terült szét az arcán, majd végre talajt érezhettem a lábaim alatt. Vissza mentünk a napozóágyakhoz, ahol észre vettem, hogy kissé megpirított a nap, így a vállam tiszta piros volt.

– Oh ne!– mondtam halkan és kikerestem a táskámból a napozás utáni krémet.

– Mi történt?-kérdezte Eric és rám nézett a szemüvege alól. Tipikus fotót lehetett volna készíteni róla, mivel híres arról, hogy sokszor hord napszemcsit, de vajuk be nagyon jól áll neki.

– Leégett egy kicsit a vállam!-mondtam és levettem a fejemről a sapkát, majd össze fogtam a hajam.

– Bekenjelek?– kérdezte kis pimasz mosollyal az arcán.

– Aha!– mondtam és felé nyújtottam a kis tubusos krémet. Oda jött a hátam mögé, majd megéreztem hideg kezét perzselő bőrömön.

– Basszus!-hunytam be a szemem és próbáltam nem tovább káromkodni. Erről is le kéne szokni, anyum szokott állandóan e miatt cseszegetni, egyszer már kitaláltam, hogy banán meg ilyeneket mondok, de ez csak kb. 1-2 napig volt jó, mert utána Kylie rá csapta a kezemre az ajtót és akkor lett elegem a banánozásból.

– Na kész is!-mondta és elvette a kezét a vállamról.

– Köszi!-mondtam és felnéztem rá, de ő csak pajkosan mosolygott. A kezembe adta a krémet, amit eltettem.

– Mit szólnátok ha innánk vagy ennénk valami hűsítőt?-jött az ötlet Ashley-től, amibe persze mindenki benne volt.- Akkor gyertek!– állt fel, majd utána felálltunk mi is. Elvettem Edintől a napszemcsimet és mire vissza fordultam, hogy oda adjam neki a sapkáját azt vettem észre, hogy Eric ledobta magáról az izompólót, így meztelen felsőtesttel ott áll a napozóágy másik felén és a nővéremmel dumált. Talán egy kicsit megbámultam, de utána pislogtam néhányat és a sapkáért nyúltam és Edin kezébe nyomtam. Most már nem csodálom, hogy Kylie lefeküdt vele. Nem csak jó fej a srác, de jó a teste is...látszik, hogy jó ízlése van Kylienak. Hát igen az én nővérem, néha büszke is kell rá legyek. Előttünk Ashley és Drew beszélgettek, ami nagy szó, mert az elmúlt évben általában csak vitatkoztak. Ez már jó jel, ezért érdemes volt már ide eljönni. Mellettem pedig Edint láttam meg.

– Bocs, hogy úgy szólítottalak tudom, hogy utálod, csak kicsúszott a számon!– mentegetőzött az iménti kis Killa megnevezésem miatt. Régebben nagyon sokan így hívtak, mert még fiatalabb is voltam és persze őrült, így illet rám ez a név. A volt barátom és Drew is sokáig így szólított, de ahogy megváltoztam a név se illett már rám, ezért senki nem szólított úgy, sőt megutáltam ha valaki így szólít. Ezért is akadtam ki, hogy most így szólított, de igazából e miatt nem haragszom rá, csak többet ne szólítson így, mert komolyan megfojtom.

– Semmi baj!-néztem rá és kacsintottam, majd együtt mosolyodtunk el.

– Akkor jó!-itt beállt a 2 perces kínos csönd, amit végül ő tört meg.- És mi volt ez a kis napolajos dolog a parton?-nézett rám mire sóhajtottam.

– Csak bekente a vállam!-tártam szét a kezeimet és rá néztem a táncosra.

– Aha persze, én is ezt mondanám!

– Edin!-szóltam rá, mire feltette védelmezően a kezeit.

– Nem vagyok vak Kend!-hallgatott el, mivel beértünk a bárba, ahol Ash rendelt mindenkinek, mivel meghívott minket. Első ként én kaptam meg a kék nem tudom mi a neve koktélt, majd utánam a többiek sorjában, majd végül Ash. A végén fizetett, majd leültünk az egyik nagyobb asztalhoz.

– Na és Kendall, meddig szándékozol Miamiban tartózkodni?– nézett rám nővérem, miközben a narancssárga nem tudom mi a neve koktélját iszogatta.

– Hát néhány napot még biztos!– válaszoltam és kevergetni kezdtem a szívószálammal az italom.

– Pontosabban?– kérdezte Ash, mire én oldalra döntöttem a fejem.

– Nem tudom!-válaszoltam, majd elkértem Ash telefonját és csináltam egy képet az italomról, amit feltettem a blogomra.

– És ez után ugye vissza akarsz jönni a mi kis hideg Svédországunkba?!-kérdezte, vagy inkább mondta Edin, mire jeleztem a fejemmel, hogy talán.

– Nem tudom...itt nem maradok, de lehet, hogy el kéne mennyek LA-ba!-mondtam, mire Kylieből és Drew-ből kitört egy hangos MI?!

– Mi? Miért?-kérdezte Kylie, mire megvontam a vállam.

– Talán meg kéne látogatni anyuékat nem gondolod?– tettem fel neki a kérdést, mire ő csak hátra dőlt.

– Azért, hogy megint hallgassuk azt, hogy miért nem költözünk vissza. Hát kösz nem!– mérgelődött fel és össze fonta mellkasa előtt a kezeit.

– Kylie, ők a szüleink mégis csak már vagy 3 hónapja nem láttak minket!– mondtam neki kissé lenyugodva.

– Most tényleg igaza van!-biccentett a fejével felém Edin, mire nővérem bemérgelődött és felállt az asztaltól, majd elvágtatott. Felvontam a szemöldökömet, és kissé tátott szájjal bámultam magam elé. Nem értem azt a düh kiborulását, tényleg el kéne menni hozzájuk, nem értem, hogy miért nem tudja ezt megérteni.

– Ezzel most mi van?-mutatott az éppen el rohanó Kylie felé Ash.

– Fogalmam sincs!-mondtam és bele ittam a piámba. Egy kicsit elszóltam magam, amikor azt mondtam, hogy ez életem egyik legjobb napja. Az én életemben nincs ilyen, mert minden nap történik valami drámázás. Ebből pedig már kezd nagyon elegem lenni.

– Oké, tudjátok mit? Én haza megyek!-itta ki az utolsó kortyokat a poharából Drew és felállt, majd elment. Vele együtt pedig Edin és Ash is elment, így csak Eric-kel maradtam. Lassan iszogattam az italom és próbáltam felfogni azt, hogy mi történt.

– Nem értem Kyliet, miért lett ennyire dühös?-felnéztem Eric-re, aki mind eddig az arcomat fürkészte.

– Fogalmam sincs, még soha nem láttam ilyennek!-mondtam és én is megittam az utolsó kortyokat, majd felálltam.-Na gyere popsztár!– néztem le rá és vártam, hogy ő is felálljon és mehessünk.

– Mennyünk!-állt végre fel, majd elindultunk vissza a napozóágyakhoz. Össze szedtük ott a cuccainkat és utána megkerestük Eric kocsiját, majd megindultunk haza, vagyis a hotelba....

19. fejezet

Sziasztok

Nagy örömmel hozok ma nektek új fejezetet, mivel ma Erictől kaptunk 3 új dalt amik szerintem egytől egyig fantasztikus. :D *-* A fejezethez nem mondok semmit csak egy kicsit rövidebb lett, mint az előzők, de sajnos nem volt túl sok időm az írásra, így ennyit tudtam kihozni magamból. Attól még remélem tetszeni fog nektek :))

Puszi: Milly

19. fejezet: Belefáradtam...

– Ha majd megtudod a következő részt, akkor nem leszel ilyen nyugodt!– mondtam neki, mire nagyot nézet és sóhajtott. Egész jól fogadta ezt a rész akkor most már csak a nehezén kell túlesni, azt eléggé nehéz lesz kimondanom neki, de muszáj. Remélem jól fogja fogadni és nem rág be mindenkire.

– Van még ennél is rosszabb?-kérdezett vissza és tekintetét végig vezette a szobán majd megállt rajtam.

– Sajnos...-próbáltam kigondolni, hogy komolyan mégis érthetően és egyszerűen mondjam el neki de úgy, hogy ne essen kétségbe. Nem tudom mit tudnék akkor mondani neki ha berágna, Talán inkább Kyliet kellett volna megkérnem, hogy mondja el neki, hisz ő mégis csak jobban ismeri. De sajnos Eric engem állított meg a magyarázkodással szóval most rajtam a sor, hogy eláruljam neki ezt is.

– És el is mondod még ma?-nézett rám, mire én megtöröltem a kezem a nadrágomba. Csak egyszerűen kibököm neki és ha szerencsém van akkor nem borul ki. Rémélem...

– Te is célpont voltál Drew-nél!-mondtam ki végül nehezen és behunytam a szemem és összeszorítottam ajkaimat. Felnéztem Ericre aki felvonta szemöldökét és sok aprót kezdett el pislogni, hogy bebizonyítsa magának ez nem csak egy rossz álom.

– Ez most komoly?-kérdezte kis aggodalommal a hangjában, én csak aprót bólintottam.

– Igen, mert te is benne voltál, egy kapcsolathoz két ember kell!- vontam meg a vállam és ártatlanul néztem a srácra hátha engem nem fog e miatt megutálni.

– Akkor még miért élek?-kérdezte cinikusan.

– Szóval nem hiszel nekem?-hökkentem fel, mire megingatta a fejét.

– Nem erről van szó, hiszek neked, de akkor még miért nem ölt meg. Főképp úgy, hogy itt vagyok, már rég rám foghatta volna a kaliberét és meghúzhatta volna a ravaszt. Miért nem tette?– okos kérdés, ezt jó lenne ha én is tudnám, csak tippjeim vannak, abból se sok.

– Drew soha sem öl saját kézzel, mással végezteti el a munkát. Engem akart, hogy végezzek veled, de amikor megtudtam kiléptem!-válaszoltam, mire egy önelégedett kis mosoly jelent meg az arcán és óvatosan ajkába harapott egy kicsit. Még ilyenkor is tud jönni a szívtipró imidzsével, nagyon kész ez a srác. Érthető, hogy lányok ezrei miért vannak oda érte.

– Aha, te kellett volna megölj engem. És miért nem tetted meg?- döntötte oldalra a fejét és pajkos mosoly terült el az arcán, amit ha akartam volna akkor se tudtam volna letörölni onnan-

– Azt hiszem te se úgy akarnál meghalni, hogy egy fiatalabb csaj öl meg. Különben is, akkor nem tudtam, hogy mi történt, azt hittem egy ártatlan popsztár vagy, aki teszi a dolgát és kész!- válaszoltam egyszerűen amit gondoltam.

– Szóval, ha akkor tudod, hogy lefeküdtem Kylieval, akkor talán már alulról szagolnám az ibolyát?- mutogatott és közben még mindig engem nézett.

– Talán!-vontam meg a vállam.- Főképp ha Drew megspékeli a kis sztorit néhány extra dologgal amit én beveszek, mert hülye vagyok!- tártam szét a kezeimet, amin elmosolyodott már megint.-Most tök őszintén mondom, hogy le tudnák neked keverni egy pofont, amiért nem tudod elfogni ezt eléggé komolyan. Eric az életeddel játszott!-böktem meg a vállát, de ő csak tátott szájjal bámult rám.

– Ide kérem!- fordította el az arcát és rámutatott, mire én felnevettem.

– Látod erről beszélek!-fontam össze a karjaimat, mire újra rám nézett.

– Kend, most depisnek kéne lennem, amiért meg akart ölni? Csak megsúgom neked, hogy nem leszek, mert nem ölt meg, sőt még meg sem sérültem, szóval nincs miért bánkódjak. Igaz, hogy egy napon még vissza fogja kapni tőlem, mert mit kébzel magáról, hogy engem....chh...engem aki egy Saade vagyok meg akart ölni?! Bolond!– homlokon vágtam magam és hátra dőltem az ágyon. Hamarosan megéreztem, hogy az ágy besüppedt mellettem és Eric kissé mosolygó arcát láttam meg fölöttem.- Miért jöttél el igazából ide?– most tényleg nagyon komoly volt az arca, amiből láttam, hogy tényleg komolyan gondolja ezt a kérdést.-Csak mert biztos vagyok abban, hogy nem csak a miatt, hogy Drew bemártott minket!- hasra fordult és az ágyra könyökölt így közelebb került hozzám.

– Ez egy jó kérdés. Igazából ezen még én se gondolkoztam!-ingattam meg a fejem és próbáltam agyalni, hogy tényleg mi a fenéért jöttem én ide.- Belefáradtam abba, hogy menekülök mindenki és minden elől. Drew, Ewen és a múltam elől is. Mindig próbáltam elmenekülni, de nem sikerült, persze ebbe bele kéne nyugodjak, hogy soha nem is fogok tudni. De mégis jó abban hinni, hogy talán egyszer elfelejtődik és csak mosolyogva gondolunk vissza azokra az időkre, csak az a baj, hogy ez nem egy Disney mese ahol minden megtörténhet, mert ez a valós élet, ahol ilyen esetben nincs mosolyogva vissza tekintés. Felejteni akarok, de tudom jól, hogy minél inkább el akarom felejteni annál jobban nem fog sikerülni és emlékezni fogok rá, hiszen az emlékeim azokról az évekről sem fognak eltűnni. Vissza kéne vegyek, lenyugodnom és belenyugodnom ebbe, csak annyira nehéz...-elcsuklott a hangom de vissza fogtam a könnyeimet és nem hagytam, hogy a felszínre törjenek.

– Mit értesz megnyugodásnak? A modellkedést?

– Igen, olyan jól éreztem magam a kifutón és a kamerák előtt, mindig is imádtam, csak soha nem voltam elégedett magammal, így nem szerettem magamról vissza nézni semmit. Nem mintha most így lenne, mert nem. Most se érzem azt, hogy gyönyörű vagyok, de jobban érzem magam a saját bőrömben, mint régen!– felültem és velem egyszerre a srác is ezt tette, amin kissé elmosolyodtam.

– Én ezt soha nem fogom megérteni...-nézett maga elé és megingatta a fejét.

– Mit?- húztam össze a szemöldökömet értetlenségemben és az arcát fürkésztem

– Téged, meg a többi lány, akiknek minden bajuk van magukkal, pedig semmi baj nincs velük!-kapta fel rám fejét és gyönyörű barna szemeivel engem nézett, amik csak úgy csillogtak a nap fényében. Még soha nem láttam ilyen szép szemeket.

– Ezt bóknak vettem!-mosolyodtam el, mire biccentett a fejével és beletúrt sötétbarna felzselézett hajába.

– Valami olyasminek szántam!– nevetett fel, amit megmosolyogtam. Elkomolyodtam mivel kopogtak és az ajtó irányába néztem. Nem szóltam semmit, de amint úgy gondolta az illető, hogy bejöhet benyitott és persze, hogy Kylie volt az. Tudhattam volna.

– Na megbeszéltétek?- kíváncsiskodott és bejött majd becsukta az ajtót

– Igen, most már tudok mindent!– válaszolta a popsztár és hirtelen újra kivágódott az ajtó. Edin, Ashley és Drew lépett be rajta.

– Na hali!-jött oda hozzám Ash és jó szorosan megölelt. Amikor elengedett a háta mögé néztem és felkiáltottam.

– Ed!-kiáltottam, mire oda jött hozzám az említett is és ő is megölelt.

– Akkor senki nem haragszik rám!-mondta Drew és sarkon fordult, de Kylie megragadta a karját.

– Erre ne merj fogadni!-mondta, majd kilökte az ajtón, majd becsukta mögötte az ajtót és mindezt egy mozdulattal. Jó erőben van az is biztos.

– Akkor...most... szent a béke?-cikázott a tekintete közöttem és Eric között.

– Igen!-mondtuk egyszerre amin elmosolyodtam.

– Az jó mert akkor végre kimozdulhatunk!-kezdett el ugrálni az ágyamon és fejbe dobott egy párnával, ami persze repült tőlem vissza neki. Mindenki fogott egy párnát és püfölni kezdte a másikat, persze én rögtön Edinre és Eric-re mentem. Ők persze kétszer olyan erősen csaptak vissza, amit szisszenésekkel ki is fejeztem. Majd végül, amikor mindenki lenyugodott leültünk és mindenki próbálta normális tempóban venni a levegőt és lenyugodni. El kéne újra kezdjek edzeni, mert valahogy nem vagyok jó erőben. Erre jó, hogy most döbbentem rá.

– Szóval...mint csinálunk kimozdulás céljából?– kérdeztem és mindenkin végig néztem.-Nekem van egy ötletem, de le fogtok hurrogni érte!-erre mindenki felkapta a fejét és rám nézett.

– Mennyibe fogadunk, hogy bulizás?-nézett Edin Ash-re és a kezét nyújtotta felé.

– Nem fogadok veled, mert tuti az!-nézett rám a lány, mire én elmosolyodtam.

– Túl jól ismertek!-nevettem zavaromban.-De ha nem tetszik nektek ez az ötlet, akkor találjatok ki valamit ti!-mondtam és megvontam a vállam. Elkezdtek gondolkozni, ami egy jó 10 percig csöndet jelentett. Már kezdett idegesíteni a csönd én pedig csak sóhajtottam, hogy szólaljon már meg valaki és azt hiszem ez bevált, vagy csak eszébe jutott tényleg valami.

– Juj, juj, ez jó ötlet!-pattant fel Kylie majd kiment a szobából és becsapta az ajtót maga mögött. Össze néztünk értetlenül és én széttártam a kezeimet.

– Úgy látszik nekünk nem mondja el!-szólalt meg mellettem Eric és össze szorította ajkait. Elmosolyodtam, majd azt vettem észre, hogy kivágódik az ajtó és Kylie a telefonján szórakozik és leül a helyére ahol az előbb ült.

– Kylie, velünk esetleg megosztod az ötleted vagy, váljunk vámpírokká, hogy gondolat olvasók együnk!-nézett a lányra Ed, mire az fapofával vissza nézett rá és leintette. Elhúztam a számat és próbáltam vissza tartani a nevetésemet, majd Ericre néztem aki Ashley-vel tátogott valamit, csak egy probléma van...hogy rohadtul nem tudok szájról olvasni. Ilyenkor pedig jól jönne.

– Oké, nem tudom, hogy ti hogy álltok a dzseckizéssel, de én imádom és szerintem tök jó poén lenne elmenni!-nézett végül fel Kylie, mire bólintottam. Imádok dzseckizni!

– Én benne vagyok!– ütöttem a combomra, majd végig futtattam a tekintetem mindenkin. Volt aki hangosan mondta ki a véleményét, vagy épp csak bólogatott. De igazából mindenki benne volt, így elmentek össze szedni néhány cuccot és én is felálltam az ágyról, hogy össze kerestem néhány kelleni való cuccot. Elő vettem egy nagy XXL-es táskát és bele pakoltam törülközőt, szemüveget, naptejet meg még néhány cuccot. Majd magamra kaptam a fehér bikinimet és rá vettem egy fehér nem sokat takaró toppot és egy farmer sortot.

Felkötöttem a hajamat kontyba majd a vállamra dobtam a táskámat és felkaptam az asztalról a telefonom és a fülhallgatóm. A lábamra felvettem a fehér strandpapucsom, majd magamra fújtam egy kis parfümöt és kicsoszogtam a nappaliba. Ash és Kylie már ott ültek és beszélgettek.

– Na megdőlt a rekordod, egyszer az életben csak 20 percet készülődtél!-nézett rám nővérem mire én gúnyosan elmosolyodtam.

– Nagyon vicces vagy!-pislogtam rá, majd körül néztem.-Na mi van, most a pasikra kell várnunk?-kérdeztem kissé gúnyosan mivel ők szoktak állandóan minket csesztetni most úgy látszik ők a lassúak.

– Úgy látszik. Egyébként Kylie már elintézte a dzseckijét mindenkinek, szóval kb. 2 óra múlva már mindenki azon száguldhat!-kezdett el tapsikolni és ülve ugrálni a kanapén, amennyire lehetett és állandóan mosolygott.

– Őszintén mondom, hogy fáradt vagyok, de ehhez van kedvem!– mondtam és leültem a kanapé egyik kartámaszára.

– Nehogy most gondold meg magad, mert akkor a saját kezemmel foglak oda rángatni!-mutatott rám fenyegetően Kylie, mire én védelmezően felemeltem a kezeimet.

– Épp most mondtam, hogy ehhez van kedvem, ne támadj le!– néztem el az ajtó irányába, mivel meghallottam a beszédet és tudtam, hogy csak a fiúk lehetnek és végre készen vannak. Ash csak nevetett rajtunk, majd végre kopogtak és nyílt az ajtó.

– Na hali!-köszöntem, amikor bejöttek és mosolyogtam egyet.

– Drew még nincs kész?-kérdezte Ed, de bennem inkább más kérdés merült fel.

– Drew is jön?-néztem nővéremre aki bólintott.

– Igen, nem akarok állandóan civakodni vele, nagyon fárasztó. Inkább fegyver szünetet tartunk és szerintem jobban tennéd te is!-vonta meg a vállát és rám mutatott.

– Oké nekem mindegy, de én semmilyen fegyver szünetet nem fogok tartani. Én még emlékszem az elmúlt évekre és nem fejeltek olyan könnyen, mint te!- válaszoltam vissza és közben mindenki elhallgatott körülöttünk és minket figyelt.

– De épp ez a baj, ilyenkor kicsit ki kéne kapcsold magadban a rendőr énedet, mert néha muszáj lazítani, de ahogy észre vettem ez mostanában neked nem megy!-válaszolta és keményen a szemembe nézett.

– Oké inkább hagyjuk és mennyünk!-vettem a vállamra a táskámat és elindultam az ajtóhoz, de valaki megragadta a csuklómat. Hátra fordultam és láttam, hogy a nővérem az.

– Ígérd meg, hogy mostantól megpróbálsz kicsit lazábban felfogni mindent és inkább magaddal foglalkozni!– elengedte a kezemet és a kis ujját tartotta felém. Talán tényleg nagyon komolyan veszek mindent és lazítanom kéne, de nekem ez így jó nem értem miért akarja ennyire ezt? De ha neki ettől könnyebb lesz az élete akkor nekem jó.

– Megígérem!-fontam az ő ujja köré az enyémet, majd mind a ketten elmosolyodtunk és megöleltük egymást.

– Nagy ölelés!-hallottam meg Edin hangját és éreztem, hogy mindenki csatlakozik hozzánk és a súly mind ránk terhelődik. Néhány percig úgy voltunk, majd valaki megköszörülte a torkát.

– Oké, ha végeztetek, akkor indulhatunk!-néztünk fel és Drew állt ott teljes hadi felszerelésben és ránk várt. Elmosolyodtam, majd vissza csúsztattam a vállamra a táskát, ami eddig lecsúszott majd megindultunk a parkolóba, hogy elindulhassunk a dzseckis partira.