20. fejezet

Sziasztok

Ma szerencsére be tudtam hozni a lemaradásomat az új fejezetben így most meg is osztom veletek. Remélem tetszeni fog bár ez se lett olyan hosszú, mint aminek szerettem volna, de igyekszem. És persze komiknak nagyon örülnék. Jó olvasást!

Puszi: Milly

20. fejezet: A parton...

Gucci Mane feat. Waka Flocka Flame - Young Niggas

Érzem ahogy a nap égeti a bőrömet még az ablakon keresztül is. Csak érjünk már oda. Persze, hogy Kylie nem tudta azt elintézni, hogy valahol a közelbe legyen ahová el kell mennünk. Hát persze, 1 és fél óra utazás után már eléggé unom azt, hogy a kocsiban döglök, de szerintem ez érthető. Persze Eric megtesz mindent, hogy hamar oda érjünk, mivel 120 km/h-val megy a 80-nal megengedett úton. De ez nem probléma ebben a helyzetben, és úgy látom nővéremet sem érdekli. Persze amikor én vezetek ha csak 5 km/h-val átlépem a határt ő már ordibál, hogy mit képzelek magamról és lassítsak.

– Oké, most fordulj le itt!-mutatott előre Kylie és az az út pont egy tengerparti parkolóba vezetett. Eric keresett egy helyet, majd gyors parkolás után végre kiszállhattam a fekete Jeep-ből. Kipattantam az anyós ülésről és becsaptam az ajtót, majd hátra mentem a csomagtartóhoz és kiszedtem a cuccaimat. Kivettem a táskámat és észre vettem, hogy egy szép  fonott kalap bent van a csomagtartóban. Biztos a nővéremé, ezért felkaptam a fejemre, majd elálltam az útból, hogy a többiek kipakoljanak, addig én körül néztem a parton. Amikor vissza néztem Kylie csúnyán nézett rám, amikor észre vette, hogy elloptam a kalapját, de hát ő is mindig lopkodja az én cuccaimat, akkor én miért ne tehetném meg az ő cuccaival. A következő pillanatban azt vettem észre, hogy Kylie tök normálisan leveszi Edin fejéről a baseball sapkáját és felteszi a saját fejére. Felnevettem, majd megingattam a fejem és oda mentem Ashley-hez.

– Bolond a nővérem!-mondtam neki, amikor oda értem.

– Oké, akkor most mondj valami újdonságot!-nézett rám mosolyogva és biccentett.

– Ez kedves volt, még tőled is!– néztem tovább a többieket, hogy mikor lesznek már végre kész és szerencsére Eric már épp zárta a kocsit, így bele karoltam Ashleybe és elindultunk a homokos part felé.

– Juuj, ott vannak!-mutatott előre a szőkeség és gyorsabbra vette a tempót.

– Oké, én is látom, de nem kell attól még sietni!-fogtam meg a karját, amivel elértem, hogy néhány másodpercig ne siessen annyira, de utána csak még gyorsabb lett. Nemsokára Kylie is beért minket és oda is mehettünk a dzseckis sráchoz.

– Hali!-köszöntem egyszerre nővéremmel, mire Ash furcsállóan nézett rám. Talán azért, mert ilyet már nagyon rég hallott tőlünk. Elkezdett dumálni a sráccal, csak épp azt nem értettem, hogy ebből a szituból, hogy jött ki flörtölés, mivel kb. azt csinálták. Karba tettem a kezeimet és vártam, hogy végre valamit ide is mondjon a drága nővérem, mert kezdek besokallni. A mellettem álló ex-barát is így gondolkozott mert már minden baja volt. Forgott körbe, nézett mindenkire, ásított vagy épp forgatta a szemét, de inkább maradt a sóhajtozásnál.

– Oké, pakoljuk le valahova a cuccot és utána már jöhetünk is!-fordult végre hozzánk, én pedig bólintottam, majd megindultam egy pálmafa alatt lévő napágyhoz. Letettem a cuccaimat, majd elő vettem a telefonomat és lehalkítottam, hogy véletlenül se zavarjon senki. Leültem a napozó ágyra és gondolkoztam....nem akarok bikiniben lenni...vagy de...fogalmam sincs. Végül láttam, hogy Ashley is leveszi a félvállas pólóját, így én is levettem a rövid nadrágomat és a fölsőmet.

– Jé, milyen tetkós valaki!-jött oda hozzám Drew és letett ő is a cuccait.

– Annyira nem is sok!-vontam meg a vállam és elnéztem a tenger felé.

-Áh, nem!-csatlakozott Kylie is, én pedig csak a szememet forgattam kínomban.

– Jaaj, hagyjuk már, te tetkó szűz!-néztem rá és kikotortam a táskámból a napszemüvegem. Oda adtam neki a kalapját, majd cseréltünk, mert most nálam volt Edin sapkája. Feltettem a fejemre, mire ő csak megingatta a fejét és a karjait le engedte a teste mellé, esélytelen, hogy most ezt vissza adjam neki az is tuti.

– Tök jó, hogy így megosszátok egymás között az ÉN sapkámat!-mondta és kihangsúlyozta az „én” szót. Elmosolyodtam, majd oda nyújtottam hozzá a napszemüvegem.

– Tessék, akkor ez a tiéd most!-elvette és feltette a fejére a fekete Ray Ban szemüvegem. Nem állt olyan rosszul neki csak egy kis bökkenő az, hogy ez női szemüveg. Mondjuk ez mily váratlan, mivel az enyém.

– Mi van az oldaladra tetoválva?-próbálta kivenni Ed csak éppen nem tudta.

– Egy álomfogó!-fordultam felé, mire mindenki nézni kezdte.

– Szép!-mosolyodott el Eric, én pedig vissza fordultam.

– Tudom!-válaszoltam.-De még csomó tetoválásom van!-emeltem fel a kezemet, amin néhány ujjamon van egy-egy apró tetkó. Oda jött hozzám a popsztár és kezébe vette a kezemet, majd nézni kezdte.

– Egy kereszt, szív, karma, hangjegy!-itt rám nézett. És megint kezdi, mit csinál ilyenkor a szemével? Én is meg kéne tanuljam, mintha beszippantana és nem tudok tőlük szabadulni elképesztő. A közöttünk lévő rövid csendet ő szakította meg és nem tudom, hogy ez sajnos vagy inkább jó.

– Tényleg, majd a hotelben gyere át hozzám, mert van nálam néhány dolog, ami a tiéd!– össze szűkítettem a szemem, mire ő csak bólintott és rám kacsintott. Több tetkó nem volt ezen a kezemen, így elengedte és elsétált előlem.

– Na gyerekek, ha már kibámultátok Kend tetoválásait, akkor indulhatunk is!-mondta nővérem kissé flegmán és elindult a stég felé.

– Na mi van féltékeny lettél?!-kérdeztem játékosan, mire hátra fordult és rám nézett majd megforgatta a szemét és elkezdett futni a dzseckis sráchoz. Túlságosan az ujja köré csavarta a srác ahhoz, hogy most mással is tudjon foglalkozni.

– Szerintem inkább ne idegesítsd!-jött mellém Eric és elindultunk mi is a stéghez. Mikor oda értünk a dzseckis sárc bemutatkozott.

– Agustin vagyok, de csak hívjatok Agus-nak!-nézett végig rajtunk, majd mindenkinek adott egy mentő mellényt, amit felvettünk, majd rajta az öveket becsatoltuk. Leengedtem a hajamat és vissza tettem a fejemre a sapkát, majd Ed-re néztem akin még mindig ott volt a napszemcsim. Elmosolyodtam, majd próbáltam figyelni Agus-ra, csak a probléma az, hogy én ezt már csomószor hallottam, így nem érdekelnek már a szabályok se az, hogy, hogy kell irányítani a dzseckiket. Mikor végre befejezte a dumálást mindenki kapott egy-egy dzseckit, amire felszálltunk. Kicsit inogott az egész ezért Eric segített nekem, majd ő is felszállt a sajátjára. Kezembe adta Agus a kulcsot, majd beindítottam és egy kis gázt adtam, de megvártam a többieket is.

Chiddy Bang - Mind Your Manners ft. Icona Pop

– Egy kicsit úgy, mintha élnétek!-mondtam az épp felszálló Ashnek, aki kiöltötte rám a nyelvét, majd leült és ő is beindította a vízjárót.

– Na tőlem indulhatunk!-mondta Drew és egy kicsit előre haladt. Én is mentem és közben néhány hullám dobott egyet a dzseckin így engem is dobált. Mikor végre mindenki felszállt a saját kis járgányára elindulhattam és rögtön éreztem az adrenalint, ahogy végig áramlik az egész testemben. Olyan érzés, mint amikor 140-nel mész az autópályán és egyre csak gyorsítasz, nem lehet leállni vele. Élveztem ahogy a szél a hajammal játszik, miközben végig hasítom az óceánt és néha egy kis víz cseppek rám cseppennek és olyankor egy kicsit lehűti teljesen forró testem, ami talán a naptól, vagy éppen attól a kis boldogságtól van, amit most érzek. Nem minden nap engedhetem el magam, főképp nem Miamiban. Talán kijelenthetem, hogy ez életem egyik legjobb napja...és még ennek a napnak sincs vége.

– Na mi van kislány, kifáradtál?-zökkentett vissza Edin, mivel lelassítottam, megingattam a fejem.-Akkor gyere!– biccentett a fejével, majd szépen rám fröcskölte a vizet. Ezt még nagyon vissza fogja kapni. Utána mentem és amint utol értem, megpróbáltam megelőzni, hogy én is egy kis vizet tudjak az arcába „köpni”. És néhány perc alatt elé is vágtam.

– Killa fejezd be!-mikor meghallottam, hogy hogy szólított megfordultam és tátott szájjal meredtem rá. – Ooo-oo!– jött tőle az a jel, hogy észre vette, hogy mégis mit mondott.

– Ha még egyszer így szólítasz megöllek!-álltam fel a dzseckin, mire bólintott és gyorsan elhúzott onnan.

– Ez mi volt!– sodorta oda Ericet a víz közel hozzám, újra megingattam a fejem. Szerintem a végén még elszédülök, át kéne váltanom a szájjal való kommunikálásra.

– Csak a szokásos hülyesége!-mondtam és vissza ültem, majd egy kis gázt adva oda mentem mellé.

– Úgy látom a többiek kimentek már!-nézett előre a stéghez, ahol ott integetett majdnem mindenki nekünk, mivel csak az a szerencsétlen Ed körözött még a távolban. Elmosolyodtam majd biccentettem, hogy mi is mennyünk ki. – Oké, akkor egy gyors verseny. Ki ér oda hamarabb!-nézett rám a popsztár, mire bólintottam.

– Oké, és mit kapok ha nyerek?-kérdeztem, mire egyik szemével hunyorogni kezdett és úgy gondolkozott.

– Azt majd eldönti az, aki nyer!-nézett vissza rám, mire én bólintottam.

– Benne vagyok!– mondtam, majd össze néztünk egy pillanatra és utána rögtön sebesen el kezdtünk mind a ketten száguldani. Már nagyon közel voltunk így még begyorsítottam, majd amikor már majdnem ütköztem lelassítottam és magam mellé néztem ahol Eric vigyorgott.

– Nyertem!-mondta, mire én felhökkentem.

– Nem is, én értem be hamarabb!-vágtam vissza, miközben Drew segítségével kimásztam a stégre.

– Jó igaz, te nyertél!-vallotta be amikor ö is kijött én pedig ugráltam néhányat az adrenalin levezetése érdekében.

– Háhá!-nevettem az arcába, mire ő felkapott az ölébe és vagy háromszor, majdnem bele dobott a vízbe.-Nehogy megmerd!– néztem arcára és a nyakát szorosan körbe öleltem, mosoly terült szét az arcán, majd végre talajt érezhettem a lábaim alatt. Vissza mentünk a napozóágyakhoz, ahol észre vettem, hogy kissé megpirított a nap, így a vállam tiszta piros volt.

– Oh ne!– mondtam halkan és kikerestem a táskámból a napozás utáni krémet.

– Mi történt?-kérdezte Eric és rám nézett a szemüvege alól. Tipikus fotót lehetett volna készíteni róla, mivel híres arról, hogy sokszor hord napszemcsit, de vajuk be nagyon jól áll neki.

– Leégett egy kicsit a vállam!-mondtam és levettem a fejemről a sapkát, majd össze fogtam a hajam.

– Bekenjelek?– kérdezte kis pimasz mosollyal az arcán.

– Aha!– mondtam és felé nyújtottam a kis tubusos krémet. Oda jött a hátam mögé, majd megéreztem hideg kezét perzselő bőrömön.

– Basszus!-hunytam be a szemem és próbáltam nem tovább káromkodni. Erről is le kéne szokni, anyum szokott állandóan e miatt cseszegetni, egyszer már kitaláltam, hogy banán meg ilyeneket mondok, de ez csak kb. 1-2 napig volt jó, mert utána Kylie rá csapta a kezemre az ajtót és akkor lett elegem a banánozásból.

– Na kész is!-mondta és elvette a kezét a vállamról.

– Köszi!-mondtam és felnéztem rá, de ő csak pajkosan mosolygott. A kezembe adta a krémet, amit eltettem.

– Mit szólnátok ha innánk vagy ennénk valami hűsítőt?-jött az ötlet Ashley-től, amibe persze mindenki benne volt.- Akkor gyertek!– állt fel, majd utána felálltunk mi is. Elvettem Edintől a napszemcsimet és mire vissza fordultam, hogy oda adjam neki a sapkáját azt vettem észre, hogy Eric ledobta magáról az izompólót, így meztelen felsőtesttel ott áll a napozóágy másik felén és a nővéremmel dumált. Talán egy kicsit megbámultam, de utána pislogtam néhányat és a sapkáért nyúltam és Edin kezébe nyomtam. Most már nem csodálom, hogy Kylie lefeküdt vele. Nem csak jó fej a srác, de jó a teste is...látszik, hogy jó ízlése van Kylienak. Hát igen az én nővérem, néha büszke is kell rá legyek. Előttünk Ashley és Drew beszélgettek, ami nagy szó, mert az elmúlt évben általában csak vitatkoztak. Ez már jó jel, ezért érdemes volt már ide eljönni. Mellettem pedig Edint láttam meg.

– Bocs, hogy úgy szólítottalak tudom, hogy utálod, csak kicsúszott a számon!– mentegetőzött az iménti kis Killa megnevezésem miatt. Régebben nagyon sokan így hívtak, mert még fiatalabb is voltam és persze őrült, így illet rám ez a név. A volt barátom és Drew is sokáig így szólított, de ahogy megváltoztam a név se illett már rám, ezért senki nem szólított úgy, sőt megutáltam ha valaki így szólít. Ezért is akadtam ki, hogy most így szólított, de igazából e miatt nem haragszom rá, csak többet ne szólítson így, mert komolyan megfojtom.

– Semmi baj!-néztem rá és kacsintottam, majd együtt mosolyodtunk el.

– Akkor jó!-itt beállt a 2 perces kínos csönd, amit végül ő tört meg.- És mi volt ez a kis napolajos dolog a parton?-nézett rám mire sóhajtottam.

– Csak bekente a vállam!-tártam szét a kezeimet és rá néztem a táncosra.

– Aha persze, én is ezt mondanám!

– Edin!-szóltam rá, mire feltette védelmezően a kezeit.

– Nem vagyok vak Kend!-hallgatott el, mivel beértünk a bárba, ahol Ash rendelt mindenkinek, mivel meghívott minket. Első ként én kaptam meg a kék nem tudom mi a neve koktélt, majd utánam a többiek sorjában, majd végül Ash. A végén fizetett, majd leültünk az egyik nagyobb asztalhoz.

– Na és Kendall, meddig szándékozol Miamiban tartózkodni?– nézett rám nővérem, miközben a narancssárga nem tudom mi a neve koktélját iszogatta.

– Hát néhány napot még biztos!– válaszoltam és kevergetni kezdtem a szívószálammal az italom.

– Pontosabban?– kérdezte Ash, mire én oldalra döntöttem a fejem.

– Nem tudom!-válaszoltam, majd elkértem Ash telefonját és csináltam egy képet az italomról, amit feltettem a blogomra.

– És ez után ugye vissza akarsz jönni a mi kis hideg Svédországunkba?!-kérdezte, vagy inkább mondta Edin, mire jeleztem a fejemmel, hogy talán.

– Nem tudom...itt nem maradok, de lehet, hogy el kéne mennyek LA-ba!-mondtam, mire Kylieből és Drew-ből kitört egy hangos MI?!

– Mi? Miért?-kérdezte Kylie, mire megvontam a vállam.

– Talán meg kéne látogatni anyuékat nem gondolod?– tettem fel neki a kérdést, mire ő csak hátra dőlt.

– Azért, hogy megint hallgassuk azt, hogy miért nem költözünk vissza. Hát kösz nem!– mérgelődött fel és össze fonta mellkasa előtt a kezeit.

– Kylie, ők a szüleink mégis csak már vagy 3 hónapja nem láttak minket!– mondtam neki kissé lenyugodva.

– Most tényleg igaza van!-biccentett a fejével felém Edin, mire nővérem bemérgelődött és felállt az asztaltól, majd elvágtatott. Felvontam a szemöldökömet, és kissé tátott szájjal bámultam magam elé. Nem értem azt a düh kiborulását, tényleg el kéne menni hozzájuk, nem értem, hogy miért nem tudja ezt megérteni.

– Ezzel most mi van?-mutatott az éppen el rohanó Kylie felé Ash.

– Fogalmam sincs!-mondtam és bele ittam a piámba. Egy kicsit elszóltam magam, amikor azt mondtam, hogy ez életem egyik legjobb napja. Az én életemben nincs ilyen, mert minden nap történik valami drámázás. Ebből pedig már kezd nagyon elegem lenni.

– Oké, tudjátok mit? Én haza megyek!-itta ki az utolsó kortyokat a poharából Drew és felállt, majd elment. Vele együtt pedig Edin és Ash is elment, így csak Eric-kel maradtam. Lassan iszogattam az italom és próbáltam felfogni azt, hogy mi történt.

– Nem értem Kyliet, miért lett ennyire dühös?-felnéztem Eric-re, aki mind eddig az arcomat fürkészte.

– Fogalmam sincs, még soha nem láttam ilyennek!-mondtam és én is megittam az utolsó kortyokat, majd felálltam.-Na gyere popsztár!– néztem le rá és vártam, hogy ő is felálljon és mehessünk.

– Mennyünk!-állt végre fel, majd elindultunk vissza a napozóágyakhoz. Össze szedtük ott a cuccainkat és utána megkerestük Eric kocsiját, majd megindultunk haza, vagyis a hotelba....