46. fejezet

Sziasztok :)

Végre újra itt vagyok!:D yeeey

Köszönöm azoknak, akik még mindig itt vannak és olvassák a blogomat. Nagyon jó érzés látni, hogy a megtekintések száma egyre csak nő, de nem is erről kéne beszélnem, hanem arról, hogy végre itt a nyári szünet! Elballagtam véglegesen az általános iskolából, így most jó sok szabadidőm van. Próbálok sok időt fordítani az írásra, csak az a baj, hogy sokszor nincsenek ötleteim, viszont nagyon igyekszem és remélem, hogy ez kárpótól titeket egy kicsit, na meg az, hogy most itt van a következő rész. :)
Remélem, hogy tetszeni fog nektek és kérlek titeket, hogy kommeteljetek vagy pipáljatok, mert nagyon sokat jelentene nekem. És előre is bocsánatot kérek az előforduló helyesírási hibák miatt, vagy bármi hasonló, de nagyon siettem, hogy tudjak nektek publikálni végre valamit. Remélem, hogy vannak még olyanok, akiket érdekel ez a történet és szívesen olvassák az írásomat. Azt is tudom, hogy nem vagyok a legjobb és sokat kell fejlődnöm, de nagyon próbálkozok, hogy nektek a legjobbat nyújthassam. Nagyon sok tervem van még ezzel a story-val ezért remélem, hogy folytathatom nektek, mert nekem ez jelentené a legnagyobb boldogságot most. Az írás az, ahol ki tudom fejezni magam, és ha olvassátok is, csak még jobb!
Imádlak titeket!

Puszi: Milly

46. fejezet: Jóból is bármikor lehet rossz...

Katy Perry - Dark Horse  ft. Juicy J

Szerencsére mindannyian időben oda értünk a bowlingozás helyszínére és senki se késett, bár azért Edinnek halkan megjegyeztem, hogy a popsztárra kellett várjunk és, hogy majdnem miatta késtünk el, de szerencsére nem vette magára Mr. Saade. 

Kezével átkarolt a vállam fölött és így lépkedtünk be a pályákhoz a többiek mögött haladva. A hely szárazjég füstjével volt tele és nem is értettem volna miért, na épp akkor nem láttam volna, ahogy a gép kiokádja magából a fehér füstöt, amikor tarolt valaki, persze hangos kiabálás követte ezt az eseményt. Elmosolyodtam és ez barátomnak is feltűnt, aki rám nézett és visszamosolygott rám, amikor tekintetünk találkozott. A zene kellemes hangerőn szólt a hangfalakból és épp az egyik kedvenc számom indult el, amikor a lefoglalt pályához értünk. Eric a kezét lecsúsztatta a derekamra és mind a ketten a kijelzőt kezdtük el nézni. Mindenkinek a neve fel volt sorolva egymás alatt.

-Oké, akkor Alex kezd!-nézett kicsit hunyorogva nővérem a kijelzőre, mi pedig addig helyet foglaltunk a kanapén a pálya előtt.

-Egy tapsot kaphatnék?-kérdezte színésziesen megjátszva magát Alex, mire mi tapsolni és ujjongani kezdtünk, csak a játék miatt. Oda ment a golyókhoz és megfogott egy neon zöld színűt, majd rutinosan elgurította, de nem volt szerencséje mivel csak 4 bábut döntött le. Ami miatt a fiúk rögtön lehurrogták. 

-Ezért kellett tapsolnunk?!-hökkent fel mellettem barátom, mire Alextől csak egy szemforgatást kapott. A következő játékos jó barátom, Edin volt, aki már nem volt olyan jártas ebben a játékban és ez látszott is, mivel először keménykedni akart, hogy egy kézzel felveszi a kék golyót, ami lesett a kezéből, mi pedig próbáltuk vissza fojtani a nevetésünket, de nem nagyon sikerült.

-Na mi van nem bírod el?-gúnyolódott a másik táncos vele, mire ő szemét forgatva "hahaha"-zott egyet.-Megártott a sok kaja!-tette hozzá és megrántotta a vállát, majd megállt egy helyben és várta, hogy Edin elgurítsa a golyót. Először úgy látszott, hogy egész jót dobott, aztán kiment a szélére, Edin pedig vállat vonva ült le mellém a kanapéra.

-Azt hiszem ennél több pontot ma nem fogok szerezni!-nevetett fel kínjába, mire én megböktem.

-Hidd el én se leszek sokkal jobb nálad!-biccentettem a fejemmel, mire lehajtotta a fejét. A kövi "versenyző" a szőkeség volt, mire én és Kylie ordítani kezdtünk neki.

-Hajrá Ash!-formáztam kezemből tölcsért a szám előtt, hogy hangosabb legyen a kiabálásom.

-Volt egy hallásom!-szólalt meg mellettem Eric és behunyta a szemét. Én csak mosolyogtam a kijelentésén és mintha meg se hallottam volna kiáltottam még egyet oda Ashleynek biztatás képen.

-Várj, vedd a pirosat vagy a fehéret azok a legkönnyebbek!-ment oda neki segíteni Edin, mire Eric meglepetten felvonta a szemöldökét és hirtelen felém fordította a fejét, tekintetünk pedig pont találkozott, mivel én is rá kaptam a fejem.

-Hohó, itt van valami!-mondta, mire én megrántottam a vállam.

-Bárcsak lenne!-néztem egy pillanatra felfele, majd befogtam, mivel Edin vissza jött és Ashley pedig elhajította a golyót, de úgy, hogy neki csapta a földnek, mire mindenki elkezdett nevetni.

-Jó dühös a csaj!-motyogta mellettem Edin, amivel egyet értettem.

-Szép volt Ash!-nyújtottam ki a kezem, hogy adjon egy ötöst, amikor ment leülni. Eric következett, aki felállt mellőlem és kiválasztott egy golyót. Azon ahogy elgurította a golyót az látszott, hogy eléggé sokat szokott járni ilyen helyre és ő volt az első aki tarolt, erre pedig a gép füstöt adott ki, csak Eric miatt, aki vissza sétált hozzám.-Ügyes vagy!-követtem tekintetemmel végig ahogy leül mellém, és egy puszit nyomtam az arcára.

-Kend te jössz!-szólt nekem Alex, mire felpattantam. Kimentem és választottam egy szimpatikus sötétlila golyót, majd bemértem a bábukat és szépen elgurítottam. És annyira nem is sikerült rosszul, mert 8 bábut döntöttem le. Megvontam a vállam és vissza sétáltam a helyemre, de Edin nem volt ott.

-Klassz voltál!-dicsért meg Eric, majd adott egy csókot.

-Edin?-kérdeztem és még egyszer a mellettem lévő üres helyre néztem.

-Elment piáért!-mondta, mire én bólintottam.

-Megyek segítek neki!-álltam fel megint, majd a bárpult felé siettem, ahol szememmel hamar meg is találtam táncoslábút, akihez oda mentem.-Mit kértél nekem?-támadtam le, mire kis szívinfarktust rá hozva nézett rám.

-Almalevet!-mondta, mire én felhúztam a szemöldököm.

-Hogy mit?-kérdeztem és hangom egy oktávot ugrott felfele, amin elmosolyodott.

-Hülyéskedek, alkohol mentes koktélt rendeltem neked, de hogy milyet az titok!-mondta, mire én bólintottam.

-Oké, ha koktél, akkor biztos jó!-mosolyodtam el, és amikor megkaptuk a piákat én is felvettem hármat és ő is, majd vissza mentünk a többiekhez. Amint oda értünk, mindenki felpattant és elvette tőlünk a rendelt italát. Én is bele ittam a nálam maradt koktélba, amiről fogalmam sincs milyen volt, de ha jól éreztem akkor valami mangós lehetett. A kijelzőre néztem és azt láttam, hogy Alex és Edin már dobták a 2. kört. De hát...Edin itt se volt. -Ki volt az aki Edin helyett gurított a 2. körben?-kérdeztem és körbe néztem. Edin felháborodva felpattant és ő is a kijelzőt kezdte tanulmányozni.

-Basszátok már meg! Ki volt?-vágta csípőre a kezeit. Alex felemelte a kezét, mint az iskolában a gyerekek, mire Edin oda ment és arcba öntötte a koktéljával. Először eltátott szájjal néztem, majd csatlakoztam a többiekhez, akik szinte fuldokoltak a röhögéstől. Nem csoda, az az arc és tekintet Alexnek ami volt, az valami eszeveszett. Kezeit széttárta, álláról csöpögött le a kék ital ami a nadrágján landolt, a pupillái pedig úgy kitágultak, hogy szinte túl érték a barna íriszeit. 

-Ezt azért nem kellett volna!-mondta Kylie, de azért nevetett még rajta. Alex felpattant és megtörölte az arcát egy zsebkendővel amit Ash-től kapott, mi pedig kezdtünk lecsillapodni.

-Ezt még vissza kapod!-nézett fenyegetően Edinre, aki csak kezeit enyhén megrázta maga előtt, ezzel azt jelezve, hogy "annyira fél" tőle. Miközben Ashley kiment és gurított Eric kikísérte a mosdóba Alexet, mivel ragadt mindene. Pont időben értek vissza a srácok, mivel Eric jött újra, de most "szerencsére" nem tarolt. Utána pedig én álltam fel és már rutinosan elvettem egy nehéz golyót és meglendítettem a kezemet, és csak bámultam a golyót merev tekintettel, hogy mikor ér a pálya végéhez. Amikor pedig oda ért, csak arra kaptam fel a fejem, hogy a gép megint füstöt nyom ki a pályára. Ez pedig csak egyet jelentett: taroltam. Mosolyogva fordultam a többiekhez, akiktől kaptam egy tapsot, én pedig pukedliztem egyet, majd helyet foglaltam.

-Úgy látszik emberedre akadtál!-biccentett felém Alex és közben Ericre nézett, aki végig bámult, nekem pedig ajkaim mosolyra húzódtak.

-Úgy is én gyerek!-dobtam hátra a hajamat, amivel arcba csaptam barátomat, aki kissé meglepődött fejjel nézett vissza rám.

-Azt majd meglátjuk, ne legyél olyan biztos benne!-mondta és kezét mögém tette a háttámaszra, közben pedig töretlen szemkontaktust tartott velem. Azt az idilli pillanatot pedig egy furcsa, nagyon hangos csipogó hang zavarta meg, majd hirtelen minden fény kialudt, sokan pedig sikítani és kiabálni kezdtek, az ott lévő gyerekek pedig sírni. Mindenki elő kapta a telefonját és azzal kezdtünk el világítani. Felálltam a helyemről és próbáltam körbe nézni, majd egy kéz hirtelen elkapta a csuklómat.-Velünk muszáj valami mindig történjen?-próbálta túl kiabálni a többi ember hangját.

-Úgy látszik igen!-válaszoltam, majd össze kulcsoltam ujjaimat az övével és magunk elé világítva próbáltunk meg kijutni az épületből. Amikor pedig hosszas idő után kiértünk teljesen meglepődtünk.

-Na ne hülyéskedjetek!-szólalt meg mögöttünk nővérem.

-Hogy lehet az, hogy egész Stockholmban elment az áram?-kérdeztem, de erre senki se tudta a választ.

-Lehet, hogy nem az egészben, de az biztos, hogy itt a környéken nincs!-mondta okoskodva Kylie, én pedig próbáltam haladni az emberek között.

-Szörnyen tájékozódom sötétben, szóval inkább ti vezessetek el valahova!-torpantam meg és hagytam, hogy előre mennyen valaki, aki Eric volt és engem is húzott maga után. Az emberek többsége kijött mindenhonnan és arra vártak, hogy megtudják mi történt, de senki nem tudott mondani egy normális választ. Mindenhol hangos beszédet és válaszra váró embereket lehetett látni, akik mind kétségbe voltak esve. Oké, annyira nem a világvége! Csak...elment az áram! Jó, igaz, a 21. században vagyunk..és igen is érdekes, hogy elment az a kibaszott áram, ez már nem a kőkörszak. Itt már majdnem mindenhez kell! Amikor Eric végre megtalálta a kocsiját, gyorsan beültünk és ő pedig beindította.

-Oké, akkor most mennyünk haza?-nézett rám összezavarodva. 

-És otthon mit akarsz csinálni korom sötétben?-kérdeztem vissza, mire bal kezével kicsit ráütött a kormányra.

-Honnan tudjam!-szorította össze a fogait, majd hirtelen kinyit a hátsóajtó és bepattant egy szöszi.

-Köszi, hogy engem majdnem engedtetek volna Alexékkel hazamenni!-mosolygott ránk gúnyosan és közben bekötötte magát.

-Ajh, ne legyél ezen fent akadva. Eric induljunk haza!-fordultam végül beleegyezően előre. 

-Oké!-motyogta halkan, majd felkapcsolta a kocsi lámpáját és kihajtott a főútra....

Aznap este 22:09

Amikor Eric a ház előtt leparkolt mindenki még bent maradt a kocsiban. Az egész társulatunknak gondolom többször is átfutott az eszén az a kérdést, hogy be mennyen-e vagy inkább ne. A két hely között eléggé sok különbség volt. A kocsiban: meleg volt, égett a lámpa és ha nagyon kellett még mini telefontöltő is volt. Míg bent a házban: hideg volt, korom sötét, és ott aztán áram nélkül biztos, hogy senki nem tud feltölteni telefont, viszont van kaja és innivaló. Igen, ez egy hatalmas dilemma volt mindannyiunk számára, de mégis hosszas megbeszélés után úgy döntöttünk, hogy bemegyünk. Amint beértünk Eric megszokásból a villany kapcsoló felé nyúlt, amin elmosolyodtam.

-Nincs áram, drága!-mondtam kicsit gúnyos hangnemben, de közben végig mosolyogtam.

-Igen, észre vettem!-nézett rám és még a sötétben i láttam, ahogy csillognak a szemei. Telefonommal világítva mentem be a szobába onnan pedig a gardróbba, ahol felkaptam magamra egy szövött pulcsit, mert eléggé éreztem már az őszi hőmérsékletét, főképp, hogy itt "néhány" fokkal kevesebb, mint Los Angelesben. Vissza mentem a konyhába ahol Eric gyertyákat gyújtogatott, Ashley pedig vacogva ült az egyik széken.-Oké, ennyi gyertyát találtam, ide elég lesz!-nézett fel és megcsodálta az égő fehér gyertyáit. 

-Ash, jó lenne ha felvennél valami melegebbet a vékony kabátodnál, mert szét fogsz fagyni!-adtam ki az utasítást barátnőmnek, aki szófogadóan elment a vendégszobába és amikor vissza jött már két réteggel vastagabban volt öltözve.

-Volt már valaha olyan, hogy ez történt? Úgy értem...az, hogy elment mindenhol az áram?-kérdezte Ash és közben kezeivel dörzsölte a combjait, hogy hátha kicsit felmelegíti vele.

-Nem hiszem!-motyogta Eric és hátulról átölelt ezzel is engem melegítve. A szemeim már hozzá szoktak a sötéthez, viszont én még nem. Nem éreztem magam jól, túl nagy volt a feszültség és az, hogy nem tudtunk semmit, csak még idegesebbé tett. A sötétség veszélyes dolog, nem lehet tudni mi fog történni alatta, viszont ellene nem lehet tenni semmit...

Kis idő múlva azon kaptam magam, hogy a puha kanapén alszom, Eric karjaimban. Lassan nyitottam ki a szemem és azt láttam, hogy még mindig sötét van. Óvatosan kibújtam Eric karjai közül, mire ő mocorogni kezdett, de szerencsére nem kelt fel. Az asztal felé nyúltam és kis tapogatózás után megtaláltam a telefonomat, amin megnéztem az időt. 1:23-mat mutatott. Nemsokára reggel van, addig már csak kibírjuk. Körbe világítottam a helységben, de Ashleyt nem láttam sehol, ezért felálltam lassan és macska járás szerűen kezdtem el lopódzni a vendégszoba felé. Kinyitottam az ajtót, de az ágyban se volt senki, ugyan úgy volt az egész szoba, ahogy hagytuk. Ne ekkor rám jött a pánik és már nem foglalkozva a lépéseim hangjával kezdtem el bejárni az egész házat, de nem láttam sehol. Gyorsan kimentem a békésen alvó barátomhoz és halkan szólítgatni kezdtem.

-Eric...- nem reagált semmit.- Eric, szívem, kelj fel!-simítottam meg az arcát, mire végre megmozdította a fejét és fáradt hangon nyöszörögni kezdett.-Eric, kelj fel kérlek!-simítottam meg újra az arcát, mire végre megmozdult és megdörzsölte a szemét.

-Mi történt?-kérdezte rekedt hangon és kis résnyire nyitotta a szemét. Mér ilyenkor is tökéletesen nézett ki, és olyan édes volt.

-Ashley nincs a házban!-mondtam végül kis ábrándozásom után, mire ő először csak sóhajtott egyet.

-Mi az, hogy nincs a házban?-kérdezte fáradtan és vissza csukta a szemét.

-Az, hogy nincs a házban megnéztem, de nincs bent!-mondtam, mire végre kinyitotta a szemét.

-Hova tűnt?-kérdezte és szemével hunyorgott, mivel sértette a fény.

-Kettőt kérdezz és könnyebbet!-mondtam, mire felállt és ő is elő halászta a zsebéből a telefonját, majd körbe nézett.

-Mindenhol megnézted?-kérdezte, mire csak szótlanul bólintottam.-Fürdőszoba, gardrób?-kérdezett tovább, mire én szintén bólintottam.-Istenem, ez a lány!-sóhajtott egyet, majd hirtelen elindult maga elé világítva ki az udvarra.

-Úgy gondolod, hogy itt van kint?-kiáltottam utána, miközben loholtam, hogy utolérjem. 

-Nem gondolom sehogy, csak hátha!-mondta kissé idegesen, amin meg se lepődtem. Valamiért Ash mindig elintézi, hogy legyen valami "izgalom" a napjainkban. Közben gyorsan haladt előre és tekintete ide-oda cikázott és az egész udvart próbálta felmérni a tekintetével. Oldalra néztem, de semmit se láttam, csak a sötétséget. Eric megtorpant én pedig vissza néztem rá.

-Látsz valamit?-kérdeztem, mert nagyon elbambult.

-Azt hiszem!-felelte és nagy lépéseket kezdett tenni arra felé, amerre az előbb nézett, én pedig utána futottam, majd nem sokkal később megláttam azt, amit ő olyan messziről már kiszúrt. Oda rohantam és rögtön letérdeltem hozzá a fűbe.

-Istenem!-kezdtem el nézni a pulzusát először a nyakán, majd inkább a csuklóján próbálkoztam. Szerencsére éreztem, így gyorsan lekaptam magamról a pulcsit és rá terítettem. Nem értettem miért jött ki ide, és azt se, hogy mikor, vagy hogy, hogy nem vettük észre! Az biztos, hogy nagyon mélyen aludt, mivel paskolni kezdtem az arcát, de meg se rezzent tőle.-Ash, ébresztő!-ütöttem egy kicsit nagyobbat az arcára. Közelebb hajoltam hozzá, hogy megtudjam nem-e ivott valami kemény piát, de nem volt alkohol illata. Az egyik kezemben a telefonomat tartottam a másikkal pedig az egyik szemhélyát húztam fel, hogy lássam a pupilláját. Sejtettem, a pupillája órásira nőtt.-Kiütötte magát!-mondtam kicsit riadtan, mire Eric felkapta és sietős léptekkel a házba vitte. Szememet a könnyek mardosták, de egy nagy levegővétellel vissza nyeltem azokat. Ericék után mentem, majd bent a kanapéra fektetett lányra kerestem egy pokrócot és rá terítettem.

-Mit lehet ilyenkor vele csinálni?-kérdezte Eric és mellém állt. Először furcsán méregetni kezdtem a kérdése hallatnám, mire sóhajtott.-Ne gondolj rosszra!-fordította a fejét felém, amikor felfogta, hogy miért is nem válaszolok.

-Biztos nyugtatót vett be, ilyenkor meg kell várni míg elmegy a hatása, és 2 óránként figyelni kell a pulzusát!-vontam meg a vállam, és tekintetem vissza vezettem a lányra.

-Sejthettük volna, hogy ki fogja használni a helyzetet, de örüljünk, hogy nem ment el sehova messzebb!-mondta Eric és karjával magához húzott és megölelt. 

-Menny aludni!-suttogtam vállába, mire ő felmorgott.

-Biztos, hogy nem!-mondta, mire én egy puszit nyomtam a nyakára.-Annyira biztos, mint az, hogy nem fogom engedni, hogy elköltözz!-mondta, mire én eltoltam magamtól.

-Eric!-mondtam ki a nevét, majd szünetet tartottam.-Ne kezd megint, ezt már eldöntöttem és el fogok költözni. Hidd el jobb lesz, hogy nem lógok rajtad annyit!-suttogtam és a kezeimet a nyaka köré fontam.

-De ne na!-nyafogott, mire én elmosolyodtam.

-Attól még ugyan annyit találkozunk!-biztattam, de ő csak nem akart belemenni, és ingatta a fejét.- Ezen többet nem vitatkozok veled, költözök és kész!-mondtam, majd egy hosszú csókot nyomtam ajkaira. Miután elváltam tőle lehuppantam az egyik fotelbe, Eric pedig a másikba, de ő hamar el is aludt, viszont én lehunyni se bírtam. Állandóan ellenőriztem Ash pulzusát és Eric arcát figyeltem. A telefonom már csak 23%-on volt és nemsokára teljesen lefog merülni. Akkor azt hiszem muszáj lesz vagy "ellopjam" Eric telefonját, vagy pedig álomra szenderülnöm. Lábammal idegesen dobogtam és néha ráztam, közben pedig nagyokat fújtattam idegességemben. Néha megfordult a fejemben, hogy hozok egy pohár vizet és Ashley pofájába öntöm, de inkább elvetettem ezt az ötletet. Eric szuszogott édesen a másik fotelben, olyan békés volt és annyira aranyos. Csak néztem ahogy mellkasa megemelkedik, majd lesüllyed, néha picit megmozdult, de ugyan úgy aludt tovább. Nem bírtam betelni a látványával, elkábított az, hogy mennyire magával vonz a jelenléte, leírhatatlan érzés volt látni ahogy ott fekszik és mindentől nyugodt, semmi gondja sincs. Igazából, az ő élete nyugodt is lenne, de én zavarom fel egy kicsit...vagy nagyon. Sokszor gondolkoztam azon, hogyha nem lennék vele vajon milyen lenne az én életem? És milyen az övé? Az biztos, hogy neki sokkal könnyebb lenne, és nem lenne ennyi feszültség minden nap benne. De mindegy, ezen nem akarok többet gondolkodni. Nagyon szeretem, és nem is tudom, hogy bírnám ki nélküle. 

Kicsit megráztam a fejem, hogy elszálljanak a rossz gondolataim, majd lentebb csúsztam és behunytam a szemem. Igaz aludni nem tudtam, de legalább pihentettem a szememet. Néhány pillanat múlva már nem bírtam csukva tartani ezért kinyitottam és láttam, hogy már kezd világosodni kint. Az ég már sötét-lilás árnyalatokban úszott és csak reménykedni tudtam abban, hogy hamar felkel a nap és minden rendbe jön. Azt hittem, hogy ez az este jó lesz, erre meg ez történik. És véletlen módon most nem miattam. Ez azért nagy dolog, mert általában ha történik valami, annak köze van Ewenhez, de ebben ő biztos nem játszott közre, vagyis nem nagyon tudott. 

-Kicsim, te miért nem alszol?-ébredt meg Eric és rekedtes hangos szólt oda nekem.

-Nem tudok és különben is sokkal jobb nézni téged!-mosolyodtam el, mire ő felállt és oda jött hozzám. Felkapott az ölébe, majd ő huppant le a fotelbe, én pedig az ölében ültem és fejemet a mellkasára hajtottam. Lágyan simogatni kezdte a hajamat, majd a gerincem vonalánál, utána pedig szorosan magához ölelt.

-Szeretlek!-mondta és egy puszit nyomott a hajamra.

-Én is téged!-válaszoltam, majd lehunytam a szememet és próbáltam elaludni. Így sokkal jobb érzés volt, hogy Erichez ennyire közel voltam. Sokkal kellemesebb volt az, hogy csak a sötétséget látom, az által, hogy lecsuktam a szemeimet. Ha Eric a közelembe van, mindig megnyugszok és egy ölelés tőle sokkal többet jelent nekem, mit bármi más...

Alive

Sziasztok!

Lassan már 2 hónapja nem jelentkeztem, ami eléggé hosszú idő ezért gondoltam azt, hogy adok egy kis jelet arról, hogy még élek és virulok. Most mentegetőzhetnék mindenfélével, és gondosan sorolhatnám az indokokat amiért nem tudok új részt hozni már hosszú ideje, de inkább nem teszem. Nem akarom az időhiányra fogni, mert ha nagyon akarnék, akkor tudnék az írásra fordítani időt, de valahogy nem megy. Megakadtam, és azt kell mondjam, hogy nem vagyok már olyan biztos abban, hogy folytatnom kéne ezt a történetet, pedig annyira imádom nektek írni, de már nagyon nem vagyok biztos magamban. Eléggé megváltozott az életem mostanában és sok gondom van, de valahogy az írás se köt le már annyira és nem tudok vele annyit foglalkozni, mint amennyit kéne ahhoz, hogy fejlődni tudjak. Néhányszor leültem a gép elé az elmúlt időben és írtam néhány sort a következő részekhez, de nem tudok vele olyan gyorsan haladni, mint régebben. Rossz érzést okoz nekem ez, főképp azért, mert imádom ezt a történetet és még annyi minden van, amit ki szeretnék hozni belőle, de ehhez nekem idő kell. Több rész is meg van írva a gépemen és van 1-2 félkész állapotban is, de szerintem eléggé gyatrák. Szóval csak annyit szeretnék kérni tőletek, hogy ha szeretnétek tovább olvasni ezt a történetet, akkor adjatok nekem egy kis időt, amíg össze tudom szedni magam és végre lesz elég időm ahhoz, hogy jól meggondolt mondatokat írjak és, hogy olyan fejjel tudjak gondolkozni, mint régebben. Csak annyit tudok mondani, hogy a nyár elejéig biztos nem tudok jelentkezni semmilyen új írásommal, de utána nagyon igyekszem és ha minden jól sikerül, akkor már publikálni is fogok.

De egyenlőre még a ballagásommal kell foglalkoznom és azzal, hogy az általános iskolát rendesen el tudjam végezni. Viszont amikor ennek a zűrzavaros időszaknak vége lesz jelentkezni fogok és ti lesztek az elsők akik megtudják a történet folyatásával kapcsolatos dolgokat.

Ne haragudjatok rám!

Köszönöm azoknak, akik megmaradtak mellettem, és kérlek titeket, hogy tartsatok ki még egy kicsit!

Puszi: Milly

45. fejezet

Sziasztok

Óriási csúszással, de megérkeztem. Tudom, hogy most is nagyon sokat kellett várni erre a részre, és nagyon sajnálom higgyétek el nekem. Próbálom úgy alakítani a napjaimat, hogy legyen időm írni, csak ez nem mindig jön össze. Mindegy, nem akarok mentségeket felsorolni meg semmi, mert tudom jól, hogy nagyon nem szép dolog tőlem, hogy ennyire megvárattalak titeket. Azért remélem, hogy még vannak akik olvassák ezt a blogot...

Siettem a résszel ezért nagyobb véleményt nem tudok mondani róla...viszont...

...A kinézet is megváltozott ahogy láthatjátok és én személy szerint imádom! Nagyon köszönöm a designet Cassy Crockett-nek!

Remélem nektek is tetszik a blog és hát...nem húzom tovább az időt. Köszönöm azoknak, akik még olvassák a történetemet és jó olvasást kívánok ehhez a részhez is! :)

Puszi: Milly

45. fejezet: Ellenkezés...

Hajamat fújta a szél, próbáltam figyelni az útra meg mindenre, de sokszor elkalandoztak a gondolataim. Miközben az utakat szeltem végig a költözés járt a fejemben. Nem tudom Eric hogy fog reagálni, amikor elmondom neki, hogy elköltözöm. Annyira furcsa ez a helyzet, mivel mi nem akartunk össze költözni, de mégis ez lett, mivel én elmenekültem otthonról. És most meg, hogy együtt vagyunk furcsa lesz elmenni tőle. Nem lesz ott nekem a nap 24 órájában, de szerintem ez jót fog tenni a kapcsolatunknak, az, hogy nem lógunk állandóan egymáson, csak megerősíti a viszonyunkat. Vagyis, nagyon remélem...

Amikor megéreztem a ház elé megállítottam a motort és csak bámultam rá. Nem akartam bemenni oda, mert tudtam, hogy elfognak az érzelmek, amik oda kötnek. De végül csak vettem annyi erőt magamon, hogy képes legyek kiszállni a kocsiból és közelebb menni. Kikerestem a táskámból a kulcsot és szemeztem egy jó ideig a zárral. Mennyek be, vagy ne? Nyissam ki az ajtót, vagy inkább futamodjak meg? Nem, az nem rám jellemző. Gyorsan a kulcsot a zárba tettem, majd elfordítottam. Egy kattanással jelezte, hogy kinyílt és utat ad nekem, de én mégis megtorpantam. Kezemet a kis gömbre tettem és farkas szemet néztem vele. A kint elsétálók jó hülyének nézhettek, néha éreztem magamon az égető pillantásokat, és tudtam, hogy megbámulnak. 

Végül elfordítottam a kezemmel és az ajtó kinyílt. Először csak egy kis résnyire és épp, hogy csak beláttam, majd a lábammal kicsit belerúgtam, és így teljesen kitárult előttem. Alsó ajkamat rágcsáltam idegességembe és nem voltam hajlandó a küszöbnél beljebb menni. Körül néztem és láttam, hogy minden ugyan úgy volt ahogy itt hagytam, semmi se változott meg. Végül két lépést tettem az előszobába és becsaptam magam mögött az ajtót. Szörnyű érzés volt bent lenni, mintha fojtogattak volna. Soha nem hittem volna, hogy egyszer ilyen érzés vesz hatalmába akkor, aminkor otthon vagyok. Nekem ez az otthon, nem édes otthon, előbb nevezem Eric lakását az otthonomnak, mint ezt. Ezt pedig nagyon sajnálom. Főképp, úgy, hogy utoljára a szüleimet akkor láttam, amikor eljöttek ide hozzám. És az Erickel való kapcsolatom is itt kezdődött, most pedig mégis ilyen rosszul érzem magam itt. Pedig nem csak rossz emlékek kötnek ide, rengeteg jó dolog is történt itt velem. És maga az a tudat, hogy itt kezdtem "újra" az életemet.

De mégis jobb lesz az, hogyha megszabadulok ettől a helytől. Az élet megy tovább, és talán még jót is fog tenni a környezetváltozás. Igen, pozitívan kell felfognom ezt, mert máshogy nem lesz jó vége. Bementem a legközelebbi helységbe, ami a nappali és a konyha volt, majd a pulton végig húztam a kezemet...

*...-Anyu értsd meg, hogy jó itt nekem. Nem akarok vissza menni Amerikába!-rohantam be idegesen a konyhába és töltöttem magamnak egy pohár vizet, amit lassan kortyolni kezdtem. Anyám utánam loholt és folytatta a győzködést.

-De ott vannak a barátaid, a család, mindenki aki fontos és ott tényleg híres lehetnél a fényképezéssel ha szeretnéd!-nézett rám tágra nyílt szemekkel, tudtam, hogy ideges, de nem érdekelt. A saját életem a fontos, én döntöm el, hogy mit csinálok, ő nem szólhat bele.. Megváltoztam, mégis ő úgy gondolja bevetheti nálam ugyan azokat a trükköket, amiket régen. Nem veszem már be ezt a szokásos dumát, hogy LA-ban megvan mindenem. Dehogy van meg! Milyen barátokról beszél ő? Család? Az mégis mi? Mert a miénk soha nem volt igazi család. Azt nem tartom igazinak, amikor a szülők csak a munkával és a pénzzel foglalkoznak a gyerekekkel pedig egyáltalán nem.

-Milyen barátokról beszélsz? Azokról, akik a droghoz hozzá juttattak, vagy azok akik csak a hírnevem miatt voltak velem. Ezt nevezed te barátságnak? Nekem ők nem a barátaim. Itt van Edin és Ashley, több ember nem is kell nekem, ha ők mellettem vannak, nincs szükségem másokra. És ott vagytok ti!-kis szünetet tartottam, és közben az asztalra csúsztattam a poharamat.- A család! Annak nagyon örülök, hogy vagytok nekem és mellettem álltok, de állandóan dolgoztok, nem foglalkoztok se velem, se pedig Kylieval. Azért mennyek vissza Los Angelesbe, hogy hallgassam ahogy az üzleti dolgaitokról beszéltek, és járják állandóan vakufényben a sok paparazzi miatt. Hát kösz, de nem!-mondtam ki határozottan, amin látszólag édesanyám is meglepődött.- Nem kérek abból az életből egy jó ideig még!-mondtam, majd sarkon fordultam és felmentem a szobámba. Nincs kedvem a zagyvaságait hallgatni. Még csak 2 napja vannak itt, de már kikészítettek, legfőképpen anyám. Legszívesebben elküldeném őket, hogy menyjenek vissza a tökéletes életükbe. Nekem nincs szükségem rájuk, minek? Azért, hogy állandóan csesztessenek? Mert mást nem csinálnak, mindig én vagyok a téma, a múltam, vagy éppen az, hogy mit teszek most rosszul. Nekem nem kell tökéletes élet, nem kell LA ahhoz, hogy boldog legyek. Soha nem voltam tökéletes, és ezt tudom jól. Nem is akarok az lenni, mert akkor nem lennék önmagam. Egy egyéniség akarok lenni, nem pedig egy mű picsa, aki kiteszi mindenét a kamerák előtt. 

Csak boldog akarok lenni...bármi áron. Nem szerelmes, csak boldog. Aki éli simán az életét, a megszokott hétköznapokban, és nem jelent neki gondot az, hogy végig sétáljon egy utcán. Csak ennyit szeretnék!....*

...Na igen! Ezekre nem szeretek vissza gondolni, a családom ez a nap után teljesen máshogy néz rám. Nem lenézően, egyszerűen csak nem értik mit művelek. A vicces az, hogy néha még én se. Tudom, hogy nem szabadott volna akkor ennyire felkapnom a vizet, de akkor már második napja hallgattam azt, hogy állandóan haza akarnak vinni Amerikába. Azt mondva, hogy ott jobb helyem van és könnyebben menne az élet. Természetesen ez nem így van, talán az ő szemszögükből nézve sokkal jobb ott, de nekem mindig is nehéz volt egy olyan városban élnem, ahol mindenki tökéletes cicababa, és a legnagyobb problémájuk az, hogyha nem tudnak elmenni manikűröshöz. Mindig is utáltam az ilyen libákat, az ellenségeimnek néztem őket. Talán azért, mert én kilógtam közülük, nem szerettem vásárolni járni, nem hordtam már 14 éves koromban magassarkút és nem volt egy cuki amerikai focista barátom. Míg a többi lányt ez érdekelte, eddig én magamba temetkeztem. Nem sokszor mozdultam ki a házból és általában mindig filmet néztem, vagy újságot olvastam. Anyu persze mindig divatbemutatóra vonszolt el, és egy idő után megtetszett és már magamtól akartam elmenni. És innen jött a nagy álmom, hogy modell leszek. 

Annyit merengtem magamban, hogy észre se vettem mennyire sok időt töltöttem ott, a telefonom pedig kezdett el csörögni a táskámban. Eric neve díszelgett rajta és ahogy megláttam elmosolyodtam, majd felvettem.

-Szia kicsim, hol vagy?-kérdezett rögtön, amikor felvettem.

-Szia, átjöttem a lakásomra!-mondtam és közben körül néztem a nappaliban is.

-Hogy-hogy? Mit csinálsz te ott?-halkan felnevettem rajta, majd a válaszon gondolkodtam egy kicsit, hogy mit mondjak neki.

-Kylie mondta, hogy van érdeklődő és ezért eljöttem megnézni. De hidd el nem olyan szívesen!-húztam el a számat, bár tudtam, hogy ő ezt nem látja, viszont én tudtam, hogy ő most mosolyog. 

-Oh, szóval véglegesen is hozzám költözöl ugye?-ettől a kérdéstől féltem.

-Ümm...hát arra gondoltam, hogy elköltözök egy saját lakásba!-mondtam ki végül nagy nehezen.

-Ne csináld ezt! Miért akarsz elköltözni?-kérdezte csalódott hangon, nem akartam így hallani, de tényleg úgy érzem, hogy el kell költöznöm tőle.

-Figyelj, ez nem telefon téma. Nemsokára indulok és majd megbeszéljük!-mondtam, mire ő csak egy okét mondott, majd elköszöntünk és letette. Basszus ezt is elcsesztem. Hirtelen borzasztó bűntudatom lett és nagyon rosszul éreztem magam. Gyorsan még egyszer körbe néztem, majd az ajtóhoz léptem és kimentem rajta. Gondosan bezártam és utána beültem a kocsimba és kissé feszengve, de végül elindultam.

Most az egyszer úgy érzem, túl gyorsan érkeztem meg. Nem vártam az a pillanatot, hogy Erickel az elköltözésemről beszéljünk, mert annyira rossz érzés, de valamiért biztos vagyok benne, hogy ezt kell tennem. Nagy levegőt vettem és kiszálltam a kocsiból, majd bementem a házba. Becsuktam az ajtót és a kulcsomat az asztalra dobtam.

-Szia!-lépett oda hozzám mosolyogva Eric, én pedig a nyaka köré tettem kezeimet és megcsókoltam. Amikor elváltam tőle egy ideig csak a szemébe néztem, majd a fejemet a mellkasára hajtottam.-Szóval...miért is akarsz elköltözni?-tért a témára rögtön.

-Mert az a te házad, itt lógok rajtad, és nincs tered. Neked is kell a magánszféra!-emeltem fel a fejemet, de nem néztem a szemébe, nem voltam rá képes.

-Nekem így is van, és én csak örülök, hogy itt vagy velem!-mondta és az államat felemelte egy kicsit, hogy a szemébe nézzek, de én rögtön becsuktam azt, amin felnevetett.-Miért nem nézel a szemembe?-kérdezte kicsi tettetett szomorúsággal.

-Nem megy!-mosolyodtam el.

-Akkor cseresznye!-mondta, mire felnevettem és kinyitottam a szemem, de elfordítottam a fejemet, hogy még azért se nézzek gyönyörű tekintetébe.-Gyere!-fogta meg a csuklómat és behúzott maga után a nappaliba. Lehuppant a kanapéra, és már tudtam, hogy mit fog csinálni. Megfogta a csuklómat és belehúzott az ölébe, én pedig felnevettem a tettén. Annyira tudtam, hogy ezt fogja csinálni, minden képen azt akarja, hogy elérje a célját nálam, ami ebben az esetben az, hogy ne költözzek el, na meg, hogy bele nézzek a szemébe.
-Minden képen hatással akarsz rám lenni ugye?-kérdeztem és bele néztem végül szemeibe, mire egy vigyor terült szét az arcán.
-Így is, úgy is hatással vagyok rád!-vonta meg a vállát és kezeit a csípőmre csúsztatta.
-Egoista!-néztem rá tetettet lenézéssel, mire alsó ajkába harapott.
-Nem akarom, hogy elköltözz!-váltott sokkal komolyabb hangnemre és derekamat simogatta közben. Féloldalas elhúztam a számat és közben álltam a tekintetét.
-Pedig ezt már eldöntöttem, szóval nem tudsz lebeszélni róla!-mondtam, mire ő rám villantott egy észvesztő mosolyt és közel hajolt hozzám.
-Biztos vagy te ebben?-kérdezte kis sejtelmes mosollyal az arcán.
-Még szép!-mondtam határozottan, ami nem sokkal később egy kicsit meginogott bennem. Mivel ajkait találtam az enyémeken, amik tökéletesen mozogtak az enyémekkel és édesen becézgette ajkaimat. Kezemmel sötétbarna hajába túrtam és amikor beleharapott az alsó ajkamba, kicsit meghúztam az, mire egy férfias morgás hagyta el a száját, ami nekem egy nagy mosolyt csalt az arcomra, de persze még azért se vált el tőlem. Csak a szórakozás kedvéért nem csókoltam vissza, kíváncsi voltam, hogy fog rá reagálni. Ami annyi volt, hogy sokkal erőszakosabban kezdett csókolni és várta, hogy végre beadjam a derekamat, de nem tettem meg.
-Ha ezt csinálod, csak még rosszabb lesz!-motyogta bele a csókunkba, majd néhány kis csókot nyomott a számra és végül kinyitotta a szemét és rám nézett.-Ellenkezünk, ellenkezünk?- lágy hangon beszélt hozzám és közben arcom minden vonását végig tanulmányozta, én pedig a vállára támasztottam a fejemet.
-Csak kíváncsi voltam, mit teszel!-nevettem bele a nyakába és lágy puszikkal árasztottam el a puha bőrét. Néhányszor megszívtam, a bőrt mire felmordult.
-Ha ezt csinálod, akkor inkább induljunk meg be a szobába!-suttogta szenvedélyesen, mire én halkan felnevettem rajta.
-Szeretnéd mi?-mondtam és felegyenesedtem, majd ajkaimat az övére tapasztottam és nyelvemet rutin szerűen átdugtam az ő szájába. Keze le vándorolt a fenekemre és kicsit belemarkolt, mire én kicsit elmosolyodtam. Épp megemeltem a csípőmet, amikor egy hangos csattanást hallottam, ami miatt kicsit összerezzentem. Elváltam Erictől, kezemet a mellkasára tettem és a hang irányába néztem, ahol szőke barátnőmre lettem figyelmes.
-Ez most komoly? Tényleg nem vagyok képesek szobára menni? Muszáj ezt néznem? Komolyan inkább haza mennék!-kezdett el a szokásosnál hangosabban beszélni hozzánk, alsó ajkamba haraptam egy kicsit és kissé elszégyelltem magam. Tudom, hogy én vagyok "itthon" ő pedig a vendég, de akkor is, nagyon rossz érzés, amikor mást látsz enyelegni, ezt én jól tudom, ezért is lett bűntudatom miatta.
-Bocs Ash!-ennyit nyögött ki barátom, mire Ash felhökkent és seprűt kezdett el keresni, mivel az a nagy csattanás amit hallottam az egyik pohár volt, ami a padlón végezte összetörve. Felálltam Eric csípőjéről, majd oda mentem Ashleyhez. Tudom, hogy nagyon szar neki, hogy én együtt vagyok Erickel, mivel ő elvesztette a barátját és azóta nem nagyon pasizik, nehéz neki nélküle és ezt nagyon sokszor említi neki. Talán ezért lesz neki még nehezebb a drog ellen küzdenie.
-Látom nem vagy valami jól!-mondtam miközben össze szedtük az üveg darabkákat a földről és a nagyobb darabokat egyesével dobtam a kukába.
-Hogy lennék Kend?! Mit vártál? Azt, hogy néhány nap alatt, már tök jól leszek és minden gondom elszáll?-már megint ideges lett, csak úgy felkapja mindenen a vizet, nem túl kellemes vele most a társalgás.
-Jó, nyugi, ne legyél már ennyire befeszülve mindenen!-mondtam neki és én rá bólintottam egyet, mire ő is ezt tette és elhúzta a száját, ami egy olyan "bocs" üzenetet küldött felém.
-Bocsi, csak annyira...nem is tudom, milyen érzésem van!-rázta meg a fejét és felült a pultra, de amikor megtámaszkodott az asztalon láttam mennyire remegnek a kezei.
-Tudom milyen rossz. Nekem nem kell magyaráznod!-mosolyogtam rá biztatás képen, muszáj kitartania és tudom jól, hogy ő is végig fog tudni menni azon az úton, amin én mentem.
-Csajok, Alex kérdezi, hogy megyünk-e velük bowlingozni?-sétált be Eric hozzánk és közben szokás szerint a telefonját böngészte miközben beszélt hozzánk.
-Elmegyünk!-mondtam hirtelen, mire egyszerre kapták rám a fejüket. Ashley értetlenül nézett rám és nem értette, hogy miért válaszoltam ilyen hirtelen, mivel még normálisan át se tudta egyikönk se gondolni, Eric pedig olyan "ezt te se mondod komolyan" fejet vágott.
-Biztos?-kérdezte barátom halkan, úgy hogy épp csak meghalljuk. Én pedig elmosolyodtam és bólintottam.
-Igen, elmegyünk egy kicsit kikapcsolódni, az mindig jó!-mondtam, és közben lazán megvontam a vállam.
-Nekem nincs hozzá kedvem!-ingatta meg a fejét Ash, mire én felhúzott szemöldökkel meredtem rá néhány pillanatig.
-Oh, hidd el van kedved hozzá és el fogsz jönni!-kacsintottam rá, mire ő a tenyerébe temette egy pillanatra az arcát és egy hatalmasat sóhajtott, csak hogy én is érezzem mennyire nem akarja ezt.
-De jó, hallgathatom megint Edint!-sóhajtott újra, majd lepattant a pultról és beviharzott a szobájába. Néhány percig csönd volt és Erickel se szólaltunk meg, majd kivágódott az ajtó és vissza trappolt hozzánk Ashley.-Drága Kendall, nincs itt semmi ruhám amit feltudnák venni!-tette csípőre a kezét, mire nekem mosolyra görbült a szám széle.
-Tényleg!-nevettem fel kínosan.-Ezt elfelejtettem!-tettem hozzá és a lányra néztem.
-Ha kell elviszlek hozzád néhány cuccért!-ajálkozott fel Eric, mire bólintottunk.
-Akkor induljunk!-pörgött fel egy kicsit Ash is, látszott rajta, hogy kicsit izgatott lett a bowlingozás miatt, és igazából ennek örültem, mert ő igazából ilyen, és nem akarom, hogy depressziós legyen. De az biztos, hogy minden nap ingadozni fog a hangulata, így nem lehet majd rajta kiigazodni és nem lehet tudni, hogy valamelyik tettének, mi lesz a vége.
-Köszönöm!-léptem Eric elé, hogy egy rövid csókot adjak neki, de Ash megragadta a pulcsiját és húzni kezdte a bejárati ajtó felé.
-Szia Kend!-nézett vissza rám, mire én elmosolyodtam és megráztam a fejem. Ilyen is csak Ashley lehet!
Amikor becsukódott az ajtó rögtön a nappaliba mentem és a laptopomon kezdtem ügyködni. Legelőbb össze írtam Eric barátainak és ismerőseinek a nevét egy listában, amit kis formázgatás után átküldtem Kylienak, és a végén megemlítettem neki, hogy bowlingozni megyünk és ha van kedve jöjjön. Ez után pedig lakások után kezdtem kutatni. Sokszor az ajtó felé kaptam a tekintetemet, hogy lássam még mindig nincsenek itthon, de szerencsére még volt néhány szabad percem. Kylie hamar vissza is üzent, amibe leírta, hogy természetesen jön az esti szórakozásra és még néhány lényegtelen dolgot szokásához híven, na meg azt, hogy intézkedik már a titkos fellépő miatt, amit Eric bulijára akar meghívni, viszont nem árulta el, hogy ki az, mert nem akarja hogy beleéljem magam. Ez a fajta inkább ő, de mindegy, ő intézi ezért inkább nem szólok bele.
-Itt is vagyunk!-jött be barátom hozzám egy táskával a vállán, amit Ash el is vett tőle, majd eltűnt. Gyorsan kiléptem mindenből és egy üres oldalt nyitottam meg.-Te meg mit csinálsz itt?-tette fel nekem a kérdését és lehajolt hozzám az elmaradt csókjáért.
-Csak Kyliet elhívtam szórakozni!-mosolyodtam el, mire ő levágta magát mellém.
-Muszáj volt ugye?-kérdezte, mire én hevesen bólogatni kezdtem.
-Hát persze, a nővérem!-néztem oldalra rá és a laptopot vissza tettem a helyére.
-De ugye, ha kötegszik majd velem, akkor mellém állsz?-hogy lehet ilyet kérdezni tőlem. Nem is volt sok válaszom rá, csak teljes komolysággal bámultam az arcát, és szerintem látta rajtam, hogy nem volt valami jó ötlet, a kérdés amit feltett.
-Megyek készülődni!-hirtelen pattantam fel és bementem a szobába. Ez most komolyan megtörtént? Tényleg megkérdezte? Olyan volt ez a kérdés, mintha az akarná, hogy válasszak közte és a nővérem között. Ilyen kérdést nem szabad feltenni, se nekem, se pedig másnak. Eléggé gonosz volt tőle, nem is tudtam rá válaszolni. Örülnék, ha végre vége lenne a köztük lévő állandón piszkálódásnak. Mindig valaki elkezdi és akkor egész nap az ők vitatkozásukat kell hallgassam. Még azt is kinézem Kylieből, hogy direkt elmondja Ericnek a titkos tervünket, csak azért, hogy piszkálni tudja őt ezzel is. Mert Eric nagyon tiltakozik a buli ellen, de engem meg őszintén nem érdekel ez. Nem minden nap 22 éves az ember, muszáj megünnepelnie ha akarja, ha nem. Nincs választása, és tudom jól, hogyha nem szerveznénk neki bulit, akkor a fiúk csalnák el valahová partizni ezért jobb így, hogy biztosan tudjuk, hogy egy hatalmas buli lesz. 
A gardróbba mentem és gyorsan keresgélni kezdtem valami ruhát a ma estére. Nem akartam elegáns lenni, inkább valami laza cuccot akartam, mert egy bowlingozáshoz nem nagyon illik a miniruha és a magassarkú. Amit össze szedtem az egy fekete csőnadrág volt, krém színű ing, amire egy farmermellényt készítettem ki, valamit egy fekete bakancsot, néhány karkötőt és egy fekete táskát.

Gyorsan elvonultam zuhanyozni, és hajat is mostam. Amikor kész lettem törülközőt tekertem magamra, majd gyorsan megszárítottam a hajamat. Próbáltam sietni, mivel tudom, hogy Edu utálja amikor kések valahonnan. Amikor kész voltam a hajammal, gyorsan felöltöztem és utána már csak a smink maradt hátra, amivel kicsit több időt töltöttem, mint aminnyit szántam rá.

-Basszus!-forgolódtam össze vissza a szobában mivel nem találtam a parfümömet, de aztán végül megtaláltam egy egyik polcon, csak tudnám, hogy került oda. Fújtam magamra egy kicsit, majd felvettem a bakancsomat és a karkötőket. Bele dobáltam néhány fontos dolgot a táskámba, majd gyorsan még megnéztem magam a tükörbe és bevettem egy mentolos rágót. Aztán rohantam is ki a nappaliba, és persze még senki se volt kész, ezért leültem egy bárszékre és vártam....

44. fejezet

Sziasztok

Megint óriási csúszással érkeztem, és már nem tudom hányszor sajnálkoztam nektek, de tényleg nem tudok mit tenni már. Nagyon siettem a résszel és ezért lehet, hogy kicsit összecsapott is lett, őszintén nem tudom. Nagyon elfoglalt vagyok mostanában és azt se tudom hol áll a fejem...tényleg nem akarom sajnáltatni magam meg semmi ilyesmi, csak annyit szeretnék ha tudnátok, hogy én nagyon igyekszem, hogy több időm legyen írni, de ez nem mindig jön össze. Ettől függetlenül remélem még vannak olvasóim és tetszeni fog nektek ez a rész! <3

Puszi: Milly

44. fejezet: " Azt hittem megakarnak ölni..."

-Itt van Ashley, kissé elkábulva...

-Mióta van itt?-kérdeztem sürgetve, majd kikerülve őt gyorsan a vendégszoba felé igyekeztem, ő pedig szinte futó lépésben jött utánam.

-Téged keresett és nagyon sírt, alig bírtam megnyugtatni, de végül elaludt. 2 órája lehet itt!-mondta én pedig végszóra halkan benyitottam a szobába, ahol a szőkeség rezdületlenül aludt. Lassan az ágy mellé lopództam és leguggoltam. Nem akartam felébreszteni, csak tudni akartam, hogy tényleg nincs semmi komolyabb baja, de úgy nézett ki nincs. Ericet gyorsan kitereltem a szobából, majd gondosan becsuktam az ajtót mögöttem és a nappaliba mentem vele.

-Nem mondta, hogy miért keres vagy, hogy miért sírt?-kérdeztem, mire megingatta a fejét.

-Kérdeztem tőle, de nem válaszolt nekem, csak sírt és azt kérdezte, hogy hol vagy!-mondta, mire én bólintottam.

-Oké, mindegy, majd amikor felébred beszélek vele!-bólintott, majd ott hagytam dalt írni, én pedig elmentem zuhanyozni, majd végül lefeküdtem aludni.

Másnap 10:54 

Nem tudom mikor feküdt be mellém Eric, de arra ébredtem, hogy a karjaiban fekszem. Nagyon jó érzés volt, védve éreztem magam mindentől és mindenkitől. Gondolom észre vette, hogy felkeltem, mivel megfogta a kezem és szorosan hozzám bújt, én pedig elmosolyodtam a tettén. Szememet végig futtattam az egész szobán és eszembe jutott Ashley, aki szerencsés helyzetben még mindig a vendégszobában alszik.

-Aludj!-húzott szorosabban magához és fejét a nyakamhoz érintette.

-Nem tudook!-húztam el az utolsó szót, mire egy puszit nyomott az arcomra, majd gondolom felült, mivel karja elengedte a kezemet és fejét is elvette a nyakamtól. Hátamra fordultam és a plafont kezdtem el tanulmányozni, majd tekintetem rá tévedt.-Szerinted még alszik?-kérdeztem, mire rám fordította a fejét és egy pillanatra elgondolkozott a kérdésemen.

-Biztos!-mondta és haját hátra igazította.

-Te egyébként mikor jöttél be?-kérdeztem, mire újra elgondolkodott, tényleg nagyon álmos még, ha ennyit kell gondolkodjon egy válaszon.

-Olyan hajnali 1 óra körül!-mondta, mire én csak pislogtam válasz képen.

-És jutottál valamire?-kérdeztem újra, de ő csak hümmögött rekedtes hangon.
-Igen, szerencsére!-mondta végül, én pedig egy kis csönd után megszólaltam.
-Megyek megnézem mi van Ashleyval!-mondtam végül, majd kitakartam magam és felkaptam a köntösöm. Lassan átmentem a szőkeséghez aki még az álom világát járta, de engem fúrt a kíváncsiság, hogy miért keresett, ezért nem bírtam hagyni, hogy tovább aludjon, így halkan ébresztgetni kezdtem.

-Ash...ébresztő!-simítottam meg a karját. Először semmi reakciója nem volt, majd végül nagy nehezen kinyitotta a szemeit résnyire és a fehér paplant az arcába húzta egy kicsit, majd felfogta, hogy én vagyok és kipattantak a szemei.

-Kenny!-becézett, majd az ágyba húzott engem is és úgy ölelt szorosan magához.-Annyira sajnálom, amiket mondtam!-dünnyögte a vállamba és közben zokogni kezdett. Nem túl jó kezdés a mai napnak, de nagyon érzékeny most a történtek miatt, így megértem a reakcióját.

-Én sajnálom amiért titkoltam előled dolgokat!-öleltem szorosan magamhoz rázkódó, gyenge testét, majd végül elengedtük egymást én pedig újra ülő helyzetbe kerültem.-Ne sírj mert én is mindjárt bőgök!-törölgettem a szememet és próbáltam vissza fojtani a könnyeimet, néhányat még legyeztem is a szemem előtt, hogy kicsit szárítsam a szemeimet vele.-Miért kerestél? Miért jöttél ide? Mármint, nem mintha nem jöhetnél ide, csak nem számítottam rád!-mondtam és közben mind a ketten törökülésben ültünk az ágyon.
-Csak a segítségedet szeretném!-mondta, mire én bólintottam.
-Oké, persze!-vontam meg a vállam és közben fürkésztem a tekintetét.
-Először is kell valami anyag, mert meghalok!-na itt szólásra nyitottam a számat és rögtön neki estem. Ilyet nem mondhat! Főképp nem ő...
-Nem, nem lehet, vagy engeded, hogy én szoktassalak le, vagy beviszlek egy kezelőközpontban és bent fogsz ülni több, mint 3 hónapot. Érted? Nem lehetsz olyan, mint amilyen én voltam, az nem normális élet. Tudom, hogy nehéz, de muszáj kitartanod. Mindig te tartottad bennem a lelket, amikor már drogokhoz nyúltam volna, szóval te pontosan jól tudod, hogy mennyire rossz és mennyire értelmetlen dolog!-mondtam és közben megfogtam a kezét és megszorítottam.
-De én nem vagyok olyan, mint te. A drog megmutatta nekem azt, hogy lehet lazán venni az életet. Olyan nem törődök stílusban, eddig én nem tudtam ezt csinálni. Nem tudtam, hogy ennyire jó dolog!
-Most ezt így gondolod, de ha ezt az életet folytatnád, akkor rájönnél, hogy nem olyan jó dolog, mint amilyennek az elején hiszed. Néhány órát jól érzed magad, aztán még rosszabbul vagy, mint azelőtt és bűntudatot érzel. Higgy nekem! Én tudom ezt a legjobban!-próbáltam hitegetni, de amilyen makacs ő is, tudom jól, hogy nem akar hinni nekem.
-Én úgy se fogok tudni leszokni róla, már...már túl késő!
-Sosincs túl késő leszokni valami ártalmas dologról, csak enged meg nekem, hogy megmutassam neked, hogy nélküle is tudsz relaxálni!-vontam meg a vállamat, mire egy kisebbet sóhajtott, majd végül bólintott.
-Rendben, legyen. De csak neked engedem, hogy segíts, és nem akarok semmi rehabról hallani!-egyezett bele az ajánlatomba, én pedig elmosolyodtam a szavain.
-Nyugi, amíg szót fogadsz nekem addig nem fogsz hallani róla!-mondtam, majd megöleltem, utána pedig kopogásra lettem figyelmes. Mind a ketten oda néztünk és Eric kissé kócos hajjal, angyali mosollyal nyitott be.
-Hogy vagy kislány?-sétált be hozzánk, majd leült mellém az ágyra.
-Jól, bocs, hogy tegnap úgy rád rontottam, de nagyon kiütöttem magam!-húzta el a száját, mire én elmosolyodtam. Tudom milyen érzés amikor teljesen beállva menekülsz el otthonról valakihez, hogy segítsen rajtad. Nem túl jó érzés az biztos.
-Nem baj, csak kissé ijesztő voltál, főképp, hogy egy normális mondatot nem tudtál mondani!-mondta ezt teljesen félvállal Eric és közben barátnőmre nézett.
-Jó, tudod ha megiszol csomó piát és hozzá még füvet is szívsz nem nagyon tudsz semmit se csinálni. Örülök, hogy ide eltaláltam!-nevetett fel kínosan a szöszi a végénél. Egy kicsit még beszélgettünk Ash-el, de láttam rajta, hogy nagyon másnapos, így bevittem neki gyógyszert meg vizet, hátha attól jobban lesz, majd hagytuk, hogy aludjon. Mivel nekem ma dedikálásom lesz délután, így szerintem áthívom Kyliet, hogy vigyázzon Ashley-re. 
-Mit tervezgetsz drága?-jött be hozzám a nappaliba Eric. Kényelmesen elvoltam helyezkedve a kanapén és a laptop volt az ölembe helyezve, amiből gyorsan felnéztem, amikor meghallottam Eric mély hangját.
-Ne is kérdezd, ma dedikálásra megyek, és most itt van Ash és nem akarom itthon hagyni!-mondtam, miközben ő leült és lábaimat az ölébe tette, majd gyengéden simogatni kezdte a combomat.
-Aha, és akkor most a nővéredet akarod idehívni?-kérdezte, mire én nem válaszoltam csak tekintetemet az övébe fúrtam.
-Túl jól ismersz!-hajtottam le a fejemet.
-Nem fog semmit csinálni szerintem, és különben is csak fél órát lesz egyedül, mert én hazajövök hamar és akkor már nem lesz egyedül!-rá emeltem a tekintetemet és elmosolyodtam.
-Akkor vállalod, hogy vigyázol rá egy picit?!-mondtam, ami kicsit kérdésnek hangzott. Kicsit oldalra biccentette a fejét, majd megszólalt.
-Nem kell rá vigyázni Kend, már felnőtt nő!-mondta, mire én látványosan megforgattam a szememet.
-Hiába felnőtt, ilyen állapotban, ki tudja mire képes!-mondtam és magam mellé letettem a gépemet. Mintha megérezte volna Ash, hogy róla beszélünk kijött ő is a nappaliba és leült az egyik fotelbe. Először mindannyian csak bámultuk egymást, és elmerengtünk a gondolatainkban, majd Eric törte meg a csendet, és feltett egy fontos kérdést legjobb barátnőmnek.
-Ugye egy újjal se értek hozzád?-amikor kimondta ezt én is felkaptam a fejem a szöszire és vártam a válaszát, de csak megrázta hevesen a fejét. Nem tudtam mire vélni, hogy ennyire hirtelen és ennyire intenzíven ingatta meg a fejét, de nem kérdeztem rá, miért is tette.
-Nem bántottak, pedig azt hittem. Amikor a lakásomra jöttek és törni zúzni kezdtek az éjszaka közepén, azt hittem meg akarnak ölni, de csak elraboltak!-mondta és a végére egy nagy sóhajt tett.
-Csak elraboltak!-dörmögte orra alatt, mellettem Eric és rám kapta tekintetét, amikor észre vette, hogy én is Őt bámulom.
-Oh az annyira nem is volt vészes dolog!-mondta félvállal Ash, mire én kikerekedett szemmel néztem a lányra és felvontam a szemöldököm. 
-Ilyet is csak te tudsz mondani!-ingattam meg a fejemet és egy sóhajjal egybekötve leeresztettem a vállaimat.
-Jaj Kenny, igazából, nem ment nekik olyan könnyen, mint ahogy egy filmben látni lehetett. Oké, bejöttek a házba, de az is az én nagy "szerencsém" miatt!-rajzolt macskakörmöket vékony, fehér kezeivel a levegőbe.-Ha nem hagyom nyitva az ajtót aznap este, talán nem is sikerült volna betörniük. Először feljöttek hozzám és szó szerint kikaptak az ágyból, majd megvárták míg normálisan felébredek és a szemem láttára törték össze az egész házat!-itt gúnyosan elmosolyodott és állkapcsát megfeszítette.-Hát nem kedvesek!-sziszegte fogai közül, majd egy hirtelen mozdulattal felállt és lenézett rám.-Megyek vissza, mert kibaszottul nincs kedvem erre visszagondolni!-mondta egy ásítás kíséretében, majd el is indult vissza a vendégszobába. 
-Milyen jó hangulata van!-jegyezte meg Eric, mire én hátra vetettem a fejemet.
-Már csak ez hiányzott nekem!-mondtam csendesen és magam mellé néztem, de Eric hűlt helyét találtam.-Miben sántikálsz?-kérdeztem a nélkül, hogy rá néztem volna.
-Nincs kedvem ezt hallgatni, szóval a jó öreg Edut áthívom, hogy szórakoztassa Ashleyt, ha már nem képes aludni!-mondta, mire én kissé elmosolyodtam.
-Csak nehogy félre értse!-mondtam vigyorogva, mire ő felnevetett és a telefonjával a kezében vissza sétált hozzám a nappaliba.

Szerencsére egész hamar rá tudta venni Eric Ed-et, hogy jöjjön át. Igaz, szerintem szart se csinál otthon, csak bámulja a Tv-t és közben tömi magát az egészségtelen kajával. 
-Fasz kivan veletek, hogy állandóan engem hívtok, hogy segítsek!-sétált be barátommal a táncos és levágódott a kanapéra mellém, én pedig felé fordultam.
-Edin, nem szoktunk tőled segítséget kéni soha!-mondtam és közben kicsit össze ráncoltam a homlokomat.
-Tök mindegy, a lényeg az, hogy most ide hívtatok!-kacsintott rám és fejével biccentett felém. Míg egy sort még lenyavalygott Edin, miközben én csak bámultam ki a fejemből és tekintetemet az órára szegeztem és vártam, hogy végre 1 óra 20 percet mutasson, mert akkor el kell kezdenem készülődni és legalább nem kell hallgatnom tovább Ed nyavalygását, komolyan, mint egy kis 5 éves, sőt még annál is rosszabb. Amikor az óra a 19-es percről átváltott 20-ra rögtön felugrottam a helyemről és elindultam sietős léptekkel be a hálószobába. Hallottam, hogy utánam kiabál Ed, de nem törődve vele becsaptam a szoba ajtaját magam után.
Gyorsan kiválasztottam néhány egyszerű ruhadarabot, majd lezuhanyoztam és megmostam a hajamat. A zuhanyzás után kissé kapkodva, de megszárítottam a hajamat és utána felvettem magamra a farmer nadrágomat, a barna toppomat és rá egy fekete kardigánt. Gyorsan feltettem egy alap sminket, amit egy ki pirosítóval és tussal dobtam fel, majd a a kedvenc Chanel parfümömből fújtam magamra. Egy kis idegig még álltam a tükör előtt és igazítgattam még egy kicsit a sminkemen, utána pedig a hajamat egyszerű lófarokba felkötöttem és hagytam, hogy laza hullámok lógjanak a hátamhoz. Kint a szobában gyorsan felkaptam a fekete táskámat és a fekete magassarkúmat, majd a kulcsokat elvettem az asztalról és utána elindultam, de előtte még gyorsan benéztem Ashleyhez, akivel szerencsére már Edin beszélgetett bent a szobában és nem is vették észre, hogy kukkolok. Legalább valami hasznát veszem most Edinnek, végre tud valamiben segíteni. Mivel csak jártatnia kell a száját és nekem az már meg is felel.
Kimentem a kocsimhoz és gyorsan elköszöntem Erictől, aki szintén indult. Felkaptam magamra a napszemüvegem, majd a táskámat az anyósülésre hajítottam és a kormányt erősen fogva a gázba tapostam....


Szerencsére semmi akadályom nem volt az út közben, így időben megéreztem a helyszínhez. A hátsóbejárathoz hajtottam és ott szálltam csak ki a kocsiból. Felkaptam a táskámat a mellettem lévő ülésről, majd bezártam a kocsit és az új testőrömhöz sétáltam, akit Jen vett fel nekem, hogy véletlenül se legyen semmi bajom.
-Jó napot, Miss. Jenner!-nyitotta ki előttem az ajtót, ami bevezetett az épületbe.
-Jó napot Frank, hogy van?-kérdeztem illedelmesen és belementem a játékba, hogy magázódunk, miközben besétáltunk és egy hosszú folyosón haladtunk át.
-Köszönöm jól, és maga?-magázódott tovább, amit megmosolyogtam.
-Jól vagyok köszönöm, de Frank, nyugodtan tegezhet!-állam meg vele szemben, amikor egy fehér ajtóhoz értünk, ami néhány másodperc múlva már tárva volt előttem és a kedvesen mosolygó menegerem várt rám bent.
-Szia drága!-jött oda hozzám és megölelt, majd helyet foglaltunk egy fehér kanapén, majd alkohol mentes koktélt kaptunk a kezünkbe. Elmondta Jen, hogy minden hogy fog zajlani a délután, aztán pedig egy fiatal blogger lány jött be hozzám egy rövid interjút készíteni. Szerencsére semmi olyan privát kérdést nem tett fel, aminek nagyon örültem és ezt meg is jegyeztem Jennek, hogy végre egy normális ember, aki tudja, hogy mindenkinek van magán élete és nem kell beleavatkozniuk.
-Na eljött a te időd!-mosolygott rám az említett, majd felkeltünk a puha kanapéról és kiléptünk a kis helységből és megindultunk ki a dedikáló helyszínre, ami igazából egy egyszerű pláza szerűség. 
Ahogy közeledünk, egyre jobban hallottam a sikítozó, kiabáló hangokat. Néha még a nevemet is skandálták, ami elég furcsa volt, de azért jókat mosolyogtam rajta. Majd amikor kisétáltam a testőrrel és Jennel magam mellett, mindenki sokkal hangosabban kezdett el kiáltani. Integettem néhányat vissza nekik, majd egy hatalmas kép elé kikészített asztalhoz vezettek. Egyébként mily meglepő módon, a képen a címlap fotóm szerepelt, amit néhány másodpercig még elemezgettem a szememmel. 
Leültem az asztalhoz és kényelmesen elhelyezkedtem, mert tudtam hogy néhány órát még itt fogok tölteni. Amikor az őrök beengedték az embereket, mindenki szaladni kezdett a pódiumhoz, ahol két biztonsági egyesével engedte fel az embereket hozzám.
Már nem is emlékeztem arra, hogy milyen jó érzés ezt csinálni. Amikor a rajongók könnyes szemekkel kérdezik tőlem, hogy csinálhatunk-e egy közös fotót, az leírhatatlan. Mindenkinek kedvesen mosolyogtam és nem is lehetett volna másképp, mivel nem tudtam levakarni az arcomról a széles mosolyt. Néha éreztem is, hogy már görcsbe állt az arcom, de még ez se tudta elvenni a kedvemet. Annyi sok dicséretet kaptam, hogy úgy érzem egy jó ideig feltöltődtem a pozitív energiával. Egy rakás önbizalmat adtak a jövő elé nézve, ami nagyon fontos most nekem. Ez a magazin fotózás talán újra beindítja a karrieremet, ami nagyon jól jönne, mert nem akarok mást csinálni. 
Közel 3 és fél óra múlva végeztem a dedikálással és több, mint két ezer dolgot írtam szerintem alá. A kezem már nagyon fájt de megérte, mert annyi embernek láthattam őszinte mosolyt az arcán. A dedikálás után Jennel vissza mentünk a kis "kulisszák mögötti" szobánkba és ott beszélgettünk egy jó pár órát. Minden szóba jött a legújabb divattól kezdve, az idióta volt barátomig minden. 
-Többször elő ne forduljon, hogy újra drogot veszel a kezedbe, mert lenyomom a torkodon!-fenyegetőzött Jen, amit én egy szemforgatással fogadtam.
-Milyen kedves vagy!-mondtam unott hangon.-Na de inkább én indulok, otthon vár Eric meg Ashley!-álltam fel és a táskámat a vállamra vettem.
-Ohh, oké menny csak!-mosolygott rám.
-Ne gondolj rosszra!-forgattam meg a szememet azon ahogy kimondta az előbbi megjegyzését. Tudtam, hogy rosszra gondol.
-Nyugi én aztán nem, fuss csak haza!-mosolyodott el.
-Futok is!-mondtam gúnyosan, majd sarkon fordultam és kimentem Frankkal a kocsimhoz. Kint kinyitotta nekem az ajtót, majd elköszöntünk egymástól én pedig az utakat felszántva igyekeztem haza, vagyis Erichez...nemsokára már tényleg el kéne költözzek tőle, szegénynek állandóan ott vagyok a nyakán. 
Addig gondolkoztam a költözés dolgon, hogy már a házhoz is értem. Gyorsan leparkoltam, majd bekapcsoltam a riasztót és már mentem is be a házba. 
-Szia kicsim!-köszöntött Eric, amikor beléptem, mintha várt volna rám olyan hamar letámadott. Oda jött és adott egy rövidke csókot, majd a konyhában üldögélő Ashhez mentem.
-Veled meg mi van?-kérdeztem mire legyintett.-Mondjad már?-böktem meg a vállát játékosan, de úgy látszik ő nem értette a játékot benne.
-Nem kötöm az orrodra!-mondta majd beviharozott a szobába.
-Te húztad fel?-néztem Ericre, aki egy bárszéken ült és telefonozott.
-Nem, amikor haza jöttem már ilyen volt!-vonta meg a vállát.
-Akkor csak Edin lehetett!-ingattam meg a fejemet. Néhány szabad percemben még tudtam néhány szót váltani Erickel, aztán persze Jen toppant be, hogy egyeztesse velem rádiós dolgokat. Közben pedig Kylie küldött egy sürgős üzenetet, hogy mennyek át hozzá. Tényleg betáblázzák az egész napomat. Szóval, miután Jen kibeszélte magát, és végre letudtam koptatni magamról kocsiba ültem és a nővéremhez igyekeztem. Nem tudtam, hogy mi lehet, olyan sürgős dolog, de remélem, hogy nem rossz hírt akar velem közölni.


-Na végre, hogy itt vagy!-várt rám, kint a háza előtt Kylie, ahol leparkoltam. Kezét a csípőjére tette és magassarkújával kicsit dobogott a földön idegességében. Gyorsan kipattantam a kocsiból és oda mentem hozzá, közben pedig bezártam a kocsit és a táskámat a karhajlatomra akasztottam.
-Mi az a sürgős dolog, hogy ide kellett jönnöm?-kérdeztem, mire ő egy kéz mozdulattal mutatta, hogy mennyek utána be a házba, majd megindult előttem. Amikor bementünk széttártam a kezemet és kérdően néztem rá.
-Legyél már türelmesebb kérlek!-nézett rám, miközben ledobta magáról a szövetkabátját és felakasztotta. Miután a nappaliba ment és kényelembe helyezte magát a kanapén végre neki állt a mondandójának.
-Megkértél még régebben, hogy kezdjem el szervezni Eric szülinapi buliját ugye?-kérdezte költőien, én pedig bólintottam és összefontam a mellkasom előtt a kezeimet.-Elintéztem a helyszínt, csak az van, hogy holnap meg kéne nézni!-mondta, mire én bólintottam.
-Ez megoldható, mivel csak rádiózni megyek holnap!-vontam meg a vállam.
-Akkor jó, délután megnézzük, és Ericnek egy szót se szólj!-mutatott fenyegetően rám, mire én cipzárt rajzoltam a számra.
-Nyugi, én nem mondok semmit, és szerintem holnap próbálni fog a fellépésére, szóval nem fogja észre venni, hogy eltűntem!-kacsintottam rá a mondandóm közben. 
-Oké, el kéne intézni még a meghívókat is, de ahhoz kéne, hogy kiket hívjunk meg, szóval majd át kéne küld a listát a meghívottakról. Gondolom eléggé sokan leszünk, de max. 500 embert vihetünk be a helyre, szóval csak olyanok jöhetnek el akik tényleg fontosak. Beszerveztem kidobó embereket és biztonságiakat is a paparazzik és a rajongók miatt, valamit helyes kis mixer srácok fogják a piákat csinálni!-mosolyodott el önelégülten nővérem, mire én össze szorítottam ajkaimat.
-Ez mind szép és jó, de gondolkozz kicsit Eric fejével. Ez az ő születésnapja lesz és nem pedig a tiéd!-mondtam, mire jól láthatóan megforgatta a szemét.
-Nyugi, minden tökéletes lesz, csak bízd rám. De attól függetlenül, hogy az ő bulija lesz, nem hívok sztriptízelő lányokat!-tette csípőjére az egyik kezét és kicsit oldalra döntötte a fejét.
-Te értesz ehhez, szóval én rád bízom, hogy milyen attrakciók lesznek, viszont az biztos, hogy kéne valami bombasztikus meglepetés is. Aminek biztos, hogy örül és meglepődik rajta!-miközben mondtam az ötletelemet ő végig kis bólintásokkal jelezte nekem, hogy érti mire gondolok.
-Ez nem rossz ötlet, mi lenne ha például egy híres valakit hívnánk meg? De nem valami ribit, hanem tényleg nagy embert!?-vetette fel az ötletet, én pedig elmosolyodtam.
-Jó ötlet, ezt próbáld elintézni még létszíves!-mondtam, majd egy pillantást vetettem a lakására.-Rég jártam már itt!-jegyeztem meg, mire elmosolyodott.
-Ah, majdnem elfelejtettem. Van egy pasas, aki érdeklődik a házad irányt, szóval lehet, hogy megvenné. A lényeg annyi, hogy ki kéne költözz, vagy Erichez, hogyha össze akartok véglegesen költözni, vagy találj valami jó kis kuckót magadnak!-annyi dolgom van így is és még most jön ez is. Pedig tényleg ideje lenne már leszálljak Ericről, állandóan ott vagyok a nyakán. 
-Oké, megpróbálom. Viszont én most megyek, szóval szia!-megöleltem, majd kikísért a kocsimhoz. Gyorsan bepattantam az ülésre és intettem egy utolsót neki az ablakon keresztül, majd mélyen a gázba tapostam és elszáguldottam a házától, utam pedig a régi, szeretett lakásom felé vezetett....