39. fejezet

Sziasztok drága olvasóim :)

Már nagyon rég hoztam új részt, de végre itt vagyok. Nem fűzök hozzá semmit, inkább döntsétek el ti, hogy tetszik-e nektek vagy sem. A kövit nem tudom, hogy mikor fogom tudni hozni, de nagyon igyekszem vele. Nagyon szépen köszönöm a +3710 megtekintést és a 4 rendszeres olvasót. Komolyan elképesztő! Sose hittem volna, hogy eddig elfogok jutni... Na mindegy, Jó olvasást mindenkinek!

Puszi: Milly

39. fejezet: Lazulás, kicsit másképp...

Éjfél felé járt az idő, de mi Erickel még mindig nem aludtunk. Csak feküdtünk az ágyban és beszélgettünk. Jó érzés valakivel megosztani azt amit gondolsz, vagy épp érzel. Vele pedig ezt tökéletesen meg tudom beszélni, ezt is nagyon szeretem benne, a több millió dolgával együtt. Annyira megértő, ilyen barátom még sose volt. Próbáltam kiélvezni minden egyes pillanatot, amit vele tölthetek, mert imádok vele lenni, és egy élmény nekem minden egyes másodperc, amit a közelében töltök.

Lágyan cirógatta a gerincemet a pólón keresztül és közben halkan beszélt hozzám.

-...mindig is a mának éltem, maximalista vagyok és mindig próbálom mindennek a jó oldalát nézni!-mondta fáradt, rekedtes hangon közben pedig elmerengett.

- Abban, mi a jó, hogy megismertél?- kérdeztem hirtelen kíváncsisággal.

- Minden!- nézett le rám, én pedig elmosolyodtam, majd szorosabban hozzá bújtam.

- Tényleg?- kérdeztem vissza, mire csak egy puszit kaptam a hajamra.- Pedig eléggé felfordítottam minden körülötted. Szerintem te se gondoltad volna, hogy valaha egyszer is fegyvert fogsz venni a kezedbe, most meg tök megszokott lett!- mondtam, mire kicsit felkuncogott.

- Az biztos, mindig csak néztem a sok sci-fit, de abba mégse gondoltam bele, hogy mi lenne, ha valami olyan helyzetbe kerülnék, ami azokban a filmekben, vagy sorozatokban van. És erre meg csöppentem ebbe a világba, de igazából durvább, mint a filmekben!- mondta, mire én felnevettem.

- Na és akkor azt képzeld el, amikor én 16 éves koromba ebbe kerültem bele!- mondtam, mire ő elhúzta a száját.- Mondjuk mostanra már furcsa lenne, ha nem történtek volna meg ezek és igazából mindenből csak okultam az évek alatt!- mondtam és beszívtam mámorító illatát.

- Mindenből lehet tanulni!- mondta kis bölcsen, én pedig csak morogtam egyet válasz képen. Kezdtem fáradt lenni és az a néhány pohár vodka, amit megittam megtette a hatását.-Ideje aludni!-emelte fel egy kicsit a fejét, hogy megnézze mennyi az idő, majd adott egy jó éjt puszit és utána egymást ölelve aludtunk el...

Másnap 07:20

Az ébresztő óra csipogó hangjára keltünk, de egyikőnk se volt hajlandó megmozdulni vagy kikelni az ágyból. 

- Készülődni kéne!- szólalt meg Eric rekedt és álmos hangon, közben pedig fejét oldalra fordította felém.

- Nem akarok!- nyafogtam, majd a párnába fúrtam az arcomat, aminek az lett a vége, hogy néhány perc múlva nem kaptam levegőt, így fel kellett emelnem a fejemet.-Na akkor keljünk!-takartam ki magamat és gyorsan a bőröndömhöz léptem, ami még mindig nem volt se felnyitva, se pedig kipakolva.

- Túl élénk vagy ilyen korán, én megmozdulni se bírok!- dörmögte a popsztár és közben a párnáját szorongatta.

- Hidd el, én is inkább aludnák még, de megbeszéltük a srácokkal, hogy fél 9-kor ott leszünk!- mondtam és közben válogatni kezdtem a ruháimat. Egy sötétkék farmert, fehér toppot és felé egy szürke pulcsit vettem magamhoz. Vissza néztem az ágyba és Eric még mindig ott szuszogott. Oda mentem hozzá, majd megcirógattam az arcát.

- Ideje tényleg felkelni! -mondtam, majd egy puszi nyomtam az arcára. Épp kiegyenesedtem volna, amikor egy kéz vissza rántott az ágyba.
- Átvertél!- nevettem fel és közben mellkasára húzott, majd fejét az enyémnek támasztotta.
- Maradjunk itthon!- mondta, mire én megingattam a fejemet.
- Nem lehet!- mondtam, majd felültem és vissza néztem rá.- Szedd össze magad!- nyomtam egy párnát a fejébe, majd kihasználva a pillanatot, hogy nem lát, bementem a fürdőbe és magamra zártam az ajtót. Gyors zuhany után felöltöztem, majd kis smink és utána kimentem Erichez, aki még mindig feküdt az ágyban és halkan szuszogott. Oké, úgy látszik kicsit durvább módszerhez kell forduljak. Vissza mentem a fürdőbe, majd elő kutattam egy egérfogót, amit már rég óta kinéztem magamnak, mert nem értem minek van néhány darab a szekrényben belőle, de most jól fog jönni. Kimentem a szobába és szépen Eric telefonjára tettem a fogót, majd kezembe vettem a saját telefonom és az ágy elé álltam, majd egy gombnyomással hívni kezdtem Mr. Saade-t. Rögtön mocorogni kezdett és kezével a telefon felé nyúlt és ekkor rá is csípett a kezére a fogó. Szélesen elmosolyodtam rajta, ahogy szitkozódva leszedi a kezéről. Abba hagytam a hívást és csípőre vágtam a kezeimet.
- Jó reggel!- mondtam, mire felém fordult, közben pedig a kezét rázta, hogy csillapítsa a fájdalmat.
- Ez most komoly?- mosolyodott el haloványan, de láttam rajta, hogy kicsit kiakad amiért ezt csináltam. Mondjuk ha vizet öntöttem volna rá, még jobban haragudna, mivel szétment volna a haja is.
- Én mondtam, hogy kelj fel!- vontam meg a vállam, majd letettem a telefonomat.- Irány készülődni, már 8 óra van és még oda is kéne érni!- mondtam, mire sóhajtott egyet, majd kitakarta magát.
- Rosszabb vagy, mint az anyám!- mondta és közben az ágy szélére ült.
- Ebben biztos vagyok!- mosolyogtam el ördögien. Szerencsére nem kötekedett tovább velem és bevonult a fürdőbe, én pedig diadalmasan elmosolyodtam. Jól kezdődik ez a nap!
Felvettem a fekete bakancsom, majd fújtam magamra a kedvenc parfümömből és kifésültem a hajamat még egyszer és felfogtam lófarokba. Szerencsére Eric csipkedte magát most, mivel elég hamar kész lett. Úgy látszik nem akar még egy szívatást. Pedig én élveztem, és tök cuki képet vágott, amikor rá csípett a kezére az egérfogó.-Indulhatunk?-kérdeztem tőle, miközben ő is megigazította a haját még egyszer.
- Mennyünk!- mondta, majd felkapta a kocsi kulcsot, majd a kezemet megragadta és össze kulcsolta az övével. Kint kinyitotta nekem a kocsi ajtót, én pedig bepattantam az ülésre és bekötöttem magam.- Szóval, mondod majd, hogy merre kell menni?- nézett rám, miközben ő is bekötötte az övét.
-Nem, találd ki magadtól!-mondtam először, és ő pedig szokásához híven sóhajtott.- Persze, hogy mondom!-forgattam meg a szemem végül.
- Nagyon harapósak vagyunk ma!- mondta, mire én haloványan elmosolyodtam.
- Pedig elég jó passzban vagyok!- vontam meg a vállamat, majd végre beindította a motort és elindultunk.


20 perc elteltével 


- Biztos, hogy jó helyen vagyunk?- kérdezte kissé megrémülve, amikor egy kihalt úton mentünk a hegyen, és még hatalmas erdő is volt körülöttünk, na meg köd. Elég félelmetes látványt nyújtott, de nem ez volt az első alkalom, hogy itt járok.
- Biztos, csak menny előre és nemsokára ott vagyunk!- mondtam és biztatóan rá mosolyogtam, majd megfogtam a sebváltón pihenő kezét.
-Délután...-kezdete, én pedig érdeklődve felé fordítottam a fejemet.-...eljössz velem Tomas irodájába?-kérdezte, mire bólintottam.
- Igen, de minek?-kérdeztem, mire elmosolyodott.
- Csomó promóciós képet kell dedikálnom és nem akarok egyedül lenni!-mondta, mire én "ooh"-tam egy sort.
- Jó, de ott lesz Tomas is!- vontam meg a vállam, mire felhökkent.
- Jah és ő szerinted jobb társaság, mint te?- nézett rám egy pillanatra.
- Ezt nem mondtam, de vele is el lehet lenni!- mondtam, mire elmosolyodott.
- Így legalább hamarabb hallod majd az új dalokat!- vonta meg a vállát lazán és kissé felém fordult.
- Ez mondjuk igaz, már nagyon várom!-széles mosoly terült szét az arcomon, és kinéztem az ablakon.- Juj, itt fordulj be!- kaptam el kezemet az övéről és az ablakon kimutattam. Szerencsére be tudott menni és néhány méter után ott is voltunk. Nem értem, miért nem lett volna jó, ha a GPS-be ütöm be a helyet. Eric szerint sokkal jobb, ha én mondom. Hát persze... - Siessünk, hogy ne csesszenek le!- mondtam és szó szerint ki ugrottam a kocsiból, ami megjegyzem már állt, így nem akartam öngyilkos lenni azzal, hogy kiugrottam a mozgó járműből. A kapucnit a fejemre húztam, majd megvártam Ericet, és gyors séta sprintbe mentünk a célzó pályára. Jeremy már ott volt és félpercenként az óráját nézte, de én direkt vissza húztam Ericet, hogy ne siessen annyira. Szépen lassan oda billegtünk hozzá, ránk se nézett csak az óráját bámulta.
- Elhívtál ide hajnalok-hajnalára, erre meg 5 perc 26 másodpercet késel!- nézett fel rám a végén, mire én megingattam a fejemet és elnéztem mögé.
- Jaj, ne okoskodjál már itt. Örülj, hogy nem többet késtem, egyébként a többiek hol vannak?- kérdeztem, mire fejével biccentett, majd sarkon fordult és elindult, én pedig megböktem a mellettem álló srácot, hogy jöjjön.
- Mindig ilyen?- kérdezte összeszorított fogakkal, nagyon halkan, úgy, hogy csak én halljam meg.
- Nem, úgy látszik ma ő sincs túl jó bőrben!- vontam meg a vállam, majd bele karoltam és folytattuk az utunkat Jeremy mögött.
- Na jó, hogy egyáltalán jöttetek!- vette le a füléről a hangtompítót Kylie és oda jött hozzám, hogy megöleljen.
- Bocsi!- mondtam, amikor elengedtük egymást. Nővérem bemutatta Ericnek a két barátnőjét, akik rögtön odáig voltak érte. Kissé féltékeny is lettem, amikor próbáltak flörtölni vele, de nem akartam vitát és bízok Ericben, ezért inkább felkaptam a szem és fülvédőt, majd Kylie-tól elkértem a kaliberét és lőttem néhányat, hogy levezessem a feszültséget. Miközben lőttem, lecsúszott a fejemről a kapucni és a kezem is fájni kezdett már, így abba hagytam. Letettem a fegyvert, meg a védő felszerelést, utána pedig csak bámultam azokat, ahogy az asztalon szépen elhelyezve vannak.
- Meguntad?- kérdezte egy lágy férfi hang, ami számomra megnyugtatást jelentett. Kezeit a derekamra csúsztatta és kicsit felhúzta pulcsimat és toppomat a hasamról. Szembe fordultam vele, és elmosolyodtam.
- Te nem akarsz lőni?- kérdeztem és kezemet oldalára csúsztattam és elmosolyodtam. Megingatta a fejét, majd hirtelen közel hajolt hozzám és megcsókolt. Kylie olyan, mint egy lesifotós, figyelemmel tart minket, így amikor ez megtörtént rögtön hangot adott annak, hogy tetszik neki amit lát.
- Kussolj már Ky!- szólt oda neki Eric kissé ingerülten és homlokát az enyémnek döntötte, ajkai pedig csak pár milliméternyire voltak az enyémektől. Féloldalasan elmosolyodtam, majd egy puszit adtam ajkaira és kikerültem őt. A szemem sarkából láttam, hogy Alex kínlódik a pisztollyal ezért oda mentem hozzá és megmutattam, hogy kell tartani, meg ilyenek. 
Egy idő múlva, amikor már mindenki ki lövöldözte magát, bele karoltam Ericbe és szembe fordultam a többiekkel.
- Szedjétek össze a cuccaitokat és gyertek utánunk!- mondtam, majd elindultunk az erdőben egy kis túrázó ösvényen.
- Kylie!- szólt oda út közben nővéremnek Alex. Ez nem kezdődik jól, biztos valami baromságot fog mondani neki.- Ha most leütne valaki, mit csinálnál?- helyesbítem magam...nem mondott, hanem kérdezett. De azt nem javítom ki, hogy baromságot.
- Elájulnék!- mondta egy sóhajtás közben kissé gúnyosan. Alex már nyitotta a száját, hogy újabb kérdést tegyen fel, de Ky feltette a kezét.- Inkább maradj csendben!- mondta, majd előre sietett a barátnőivel. Megértem, Alex nagyon fárasztó tud lenni, de szerintem ezt tudja magáról.
- Nem tetted jól, hogy megszólaltál!- ingatta meg a fejét barátom, és a fárasztó táncoslábú barátunkra nézett.
- Egy jó tanács, senki se fárassza le Kyliet, mert rosszabb, mint én. Higgyétek el, én pontosan jól tudom!- mondtam és közben a két táncosra néztem.
- És ebből én mit kéne megfogadjak?- értetlenkedett Alex, mire én össze szorítottam ajkaimat. Ez a második hülye kérdésé a mai nap, és még csak dél körül van. Eric látta rajtam, hogy kicsit felhúzott, mivel nagy lélegzetet vettem állandóan.
- Nyugi, édes, nyugi!- kezdte el masszírozni a vállamat Eric, hogy megnyugtasson. Hosszan kifújtam a levegőt, és Alex nagy szerencséjére, oda értünk a kiinduló helyhez ahonnan fogjuk bérelni a quadokat.
-Helló!-köszönt a srác, aki ott dolgozott. Először amikor mondtam neki, hogy mit szeretnénk le akart beszélni róla, mivel a tegnapi nagy eső miatt sár volt, de ha már eljöttünk, akkor szórakozzunk kicsit, most nem baj, hogy koszosok leszünk. Végül meg tudtam győzni, hogy tényleg szeretnénk száguldozni és végül adott mindenkinek egy járgányt, elmagyarázta, hogy, hogy kell beindítani meg ilyesmi és utána pedig, hogy milyen jeleket kell figyelnünk a fákon, hogy a kijelölt úton mennyünk felfelé. Az idő eléggé borús volt és az eső is csepergett, de minket nem taszított vissza. Én egy szép piros quadot kaptam és rögtön fel is pattantam rá. Kaptunk a nyakunkra sálat, amit a szánkra kellett húzni, hogy ne mennyen sár az arcunkba. Okos dolog, felkészülhettem volna rá.
-Tisztára bűnözőnek érzem magam!-mondta Jeremy a sál alól, mi pedig felnevettünk rjata. Én is feltettem a sálamat, majd a szemüveget.
-Eric, te napszemüvegben szeretnél quadozni?-kérdezte nővérem a popsztártól, aki megint a telefonján babrált. Esküszöm, én magam fogom eltaposni azt a készüléket és nem fogom engedni neki, hogy vegyen másikat.
-Szeretnék, de tudom, hogy nem lehet. Amikor elindulunk lecserélem, ne aggódj!-mondta, majd elmosolyodott. válasz képen Kylie dünnyögött egy "Nem is"-t, majd inkább foglalkozott a saját dolgával.-Csajok, pózoljatok!-mondta, majd feltartotta a telefont. Mind a négyen felemelkedtünk az ülésről, majd egy kép elejéig pózoltunk.-Megy fel Twitterre!-mondta, mire én megforgattam a szemem. A kis mániás, tudhattam volna, hogy nem bírja ki.

@ericsaademusic: Quadozás :) #gyönyörűlányok #szórakozás #lazítás #kicsitmáshogy @KendallJenner @KylieJenner 

Néhány pillanat múlva már jelzett is a telefonunk Kylieval, mivel megjelölt Eric minket a kiírásában. De jó, ha valaki nem ismert volna fel a képen, már biztos tudja, hogy ott vagyok. Gyorsan retweeteltem, majd megpróbáltam én is elkapni róla egy képet, de ahányszor próbálkoztam, mindig bemozdult. Pedig nem is nézett rám, így nem tudta, hogy fényképezni akarok. 

-Ezt nem hiszem el!-morogtam az orrom alatt és szerencsére senki nem hallotta meg. Már vagy az ezredik képet törlöm ki azért, mert bemozdult. Komolyan nem hiszem el, hogy nem képes néhány másodpercig nem megmozdulni. Míg én magamban őrjöngtem, addig nővérem értetlenül nézett rám, hogy miért tartom fel a telefon és nem csinálok semmit.-Ne is kérdezz rá!-sziszegtem a fogaim között, amikor láttam, hogy levegőt vesz és kérdezni akar.

@KendallJenner: Quadozás
@ericsaademusic igeeen ez te vagy :D #blee 
#szórakozás

-Nagyon, nem vagy jó kedvedben!-mondta és oda fordult Farahhoz. Jó kedvem van, csak mindig valami felidegesít. Mondjuk lehet, hogy túl hamar felkapom a vizet mindenen, de na...ilyen vagyok én! És különben is, Kylie ugyan olyan, mint én! Ő is mindenen berág, meg ideges lesz mindentől. Nem hiába vagyunk testvérek. 

-Most fényképezd!-szólt oda nekem Madyn, mire én értetlenül néztem egy pillanatra rá, ő pedig a fejével biccentett barátom felé. És igaza volt! Tényleg le tudtam kapni, mivel pont Edin felé fordult. És mit ne mondjak, irtó jól nézett ki a quadon. Olyan macsós! Kurvára szexy!

-Na akkor indulhatunk?-kérdezte Jeremy, mi pedig valamilyen módon válaszoltunk neki. Beindítottam a járgányt, majd fentebb húztam a sálamat és elindultam. Már az elején nagyon tetszett. Éreztem ahogy az adrenalin végig áramlik a testemben. Ez az egyik legjobb érzés ami létezik! Az első néhány méter után, már totál sáros volt mindenki. 

-Vigyázz Ky!-ordította el magát Madyn, mivel egy sárral teli gödör felé haladt, de úgy száguldott, hogy nem vette észre. Szerencsére nyomott egy nagy féket, amivel Alex arcába fröcskölte a sarat. Mindenki megállt mögöttük és nevetésbe törtünk ki.

-Tudod Alex!-fordult hátra nővérem és ő is nevetett.-Karma!-mondta, mire előttem Edin és Eric hátra néztek rám.

-Karma!-ismételtem meg és feltartottam azt az ujjamat, amire ez a szó volt tetoválva, majd elnevettem magam. Körül néztem és láttam, hogy van még egy út mellettünk, ami más helyre vezet.-Halljátok, én elmegyek megnézni, hogy mi van arra!-mondtam és elmutattam az útra, aminek a végén egy kis faház állt egy kis piros telepjáró kocsival.

-Mi itt megvárunk!-mondta Farah és lekapcsolta a motort. Én pedig elindultam arra, kicsit ijesztő volt, hogy egyedül mentem. Még sose jártam itt fent és néha hallottam ijesztő hangokat, de betudtam annak, hogy az erdőben élő állatok azok. Jó sokat mentem, mert a ház messzebb volt, mint gondoltam. Leszálltam és csináltam néhány képet róla, majd benéztem az ablakon, de csak poros bútorokat láttam. Tisztára úgy nézett ki, mint a horror filmekben. Egy idő után meguntam a nézelődést ezért vissza pattantam a járgányomra és elindultam vissza a többiekhez. Amikor oda értem hozzájuk, nővéremnek megkönnyebbült sóhaj hagyta el a száját.

-Jó sokat voltál ott, a végén már alig láttunk!-mondta barátom és rám mosolygott.

-Helyesbítek, én nem is láttalak!-mondta nővérem és kínjában felnevetett. Hát igen, a pápaszemes. Kevesen tudják róla, hogy kontaktlencsét hord, és nekem is kéne, de csak olvasáshoz szerencsére. 

-Edin hol van?-kérdeztem, mivel mindenkin végig néztem, és őt nem találtam.

-Utánad ment, megkeresni téged!-mondta Farah összeszűkített szemekkel.

-Hát...akkor nem talált meg, az biztos!-rántottam meg a vállamat, a többiek meg elmosolyodtak azon, amit mondtam.

@KendallJenner: Elvagyunk :P #peace @MadynLiil

-Elmegyek megkeresem!-mondta Alex és beindította a quadját.

-Ne! Inkább ne, mert a végén még te is eltűnsz!-mondtam, mire lebiggyesztette ajkait és lefele bambult. 

Egy ideig dumáltunk mindenről és rá jöttem, hogy tök jól kijövök Madyn-nel. Egy képet is csináltam magunkról, ahogy a quadon ülünk és ki is tettem. Most unatkozás képen jól jön a Twitter. Edin végül előkerült és kiderült, hogy bejárta utánam majdnem az egész erdőt -na jó, azt azért biztos nem, de ezt mondta-. Szerencsétlennek inkább nem mondtuk el, hogy mióta vissza jöttem már. Végül folytattuk az utunkat, arra a helyre amit mondott az a srác. Mert állítólag van egy megpihenő rész a hegy teteje felé, ahol egy nagy rét is van. Na, oda szeretnénk eljutni még ma. Mondjuk ha ilyen sebességgel száguldunk, akkor nagy valószínűséggel meg fogjuk hamar találni azt a helyet. Mindenki tiszta sár, és furcsa módon Kylie nem nyafog e miatt. Általában, ha csak valaki rá fröcsköli a tiszta vizet attól is teljesen dühbe jön és mindenkit szid. Vagy megváltozott, vagy csak tetteti magát a többiek előtt, otthon meg majd sírva hívja fel Billyt azért, hogy elmondja a szemét húga milyen koszos helyre vitte őt. Hozzá kéne már szokjon, hogy néha muszáj koszos legyen a keze. Én nem bánom, sőt élvezem, hogy végre nincs olyan tip-top modell kinézetem, és élvezem azt, hogy végre kikapcsolódhatok. 
-Asszem itt is vagyunk!-mondta Jeremy és egy rétre hajtott, mi pedig utána.
-Végre!-mondta Farah kissé nyafogva,  én pedig csak levettem a fejemről a kapucnit, na meg a szemüveget és a sálat is, amit csak letettem a kormányhoz. 
Míg felértünk az idő is sokkal jobb lett. Már nem esett az eső, sőt még a nap is kisütött. Úgy látszik minden nekünk kedvez. Leállítottam a járgányt és leszálltam róla, majd elnéztem a távolba.

@KylieJenner: Quadozás a haverokkal :)
 #kicsitkoszosan #lazulás

-Nagyon szép a kilátás!-mondtam ki hangosan a véleményemet és közben üveges tekintettel bámultam a tájra. Nagy szép volt, mivel a havas tetejű hegyeket lehetett látni, meg az erdőt néhány szinttel lentebb.
-Az bizony!-mondta Alex és elsétált mellettem. Végre egy normálisat szólt hozzá a mai napon valamihez, ez már haladás. 
Edin oda dobott nekem egy üveg ásványvizet, amit kinyitottam, majd belekortyoltam néhányat.
-Tiszta sár vagyok!-kezdte el nővérem. Úgy látom elszóltam magam, azzal, hogy kijelentettem talán megváltozott. Én hülye, tudhattam volna, hogy csak ideiglenes volt az, hogy befogta a száját. Sose fog megváltozni látom előre, Billy ki fog készülni tőle.
-Jaj Ky!-forgatta meg a szemét Madyn, hát igen, ő az egyetlen akinek probléma az, hogy koszos lett. Megingattam a fejemet és oda sétáltam barátomhoz.
-Egyszer le fogom ütni Kyliet!-suttogtam és megöleltem.
-Ezt megértem!-adott egy puszit az arcomra, majd eltoltam magamtól.-De ne húzd fel magad rajta!-mondta, majd ő is ivott a vizéből.

@MadynLiil: Nézz a kamerába @KendallJenner
#gyönyörűhely #lazulás

-Már késő!-mondtam és elnéztem a többiek felé, akik mind telefonnal a kezükben járkáltak, vagy épp pózoltak.-A kockák!-nevettem fel, majd megfogtam a kezét és elindultam oda a többiekhez. Mindenki jól elvolt és leültek a hegy oldalára, majd én is csatlakoztam. Leültem Madyn mellé és jól elbeszélgettünk. Közben már hét ágra sütött a nap és mindenkinek tök melege lett. Levettem én is a pulcsimat és a derekamra kötöttem és a hajamat is kiengedtem, majd persze a fotózás sem maradhatott el és Madyn megkért, hogy csináljunk képet. Persze nem akartam bele nézni a kamerába, sőt még szerepelni se akartam, de végül rá vett, de mivel makacs vagyok, így azért se néztem oda, inkább a lányra, aki meg csak nevetett rajtam. Modell vagyok oké, de az más, hogy a magánéletben nem túlzottan vagyok oda azért, ha fényképeznek. 
-Egy játszótér!-kiáltott fel Farah, majd Kylieval karöltve úgy rohantak oda, mintha még életükbe nem láttak volna olyat. Oké tudom, Törökország messze van, de ott is van játszótér, vagyis biztos. Valami hasonlót gondolhatott Eric is, mivel Madyn és felém fordult.
-Törökben nincs játszótér?-kérdezte és közben feltette a Ray-Ban napszemüvegét. Madyn csak felnevetett a kérdésén, majd felkelt az ülőhelyzetéből.
-De, csak most meg van bolondulva attól, hogy ide jöttünk!-vonta meg a vállát, majd lesöpörte magát.
-Ő még mindig jobb, mint Kylie. Ő mindig ilyen, és a legjobb barátom Ash is!-szorítottam össze ajkaimat, mire ő újra felnevetett.
-Legalább ők nem unatkoznak, míg minket készítenek ki!-vonta meg a vállát, majd ott hagyott minket és oda ment a két táncoshoz.
-Tényleg úgy gondolja, hogy ha oda megy Edinékhez, akkor nyugiban lesz?-kérdezte, és közben mind a ketten utána néztünk kíváncsiságból, hogy hova megy.
-Vagy csak direkt akart minket kettesben hagyni!-vontam meg a vállam, mire ő elmosolyodott és mögém ült. Felnevettem rajta, majd fejemet hátra vetettem a vállára.
-Jó lenne minden nap így lazulni!-mondta és közben kezeit a derekamon pihentette.
-Az biztos, mondjuk lazulásnak inkább az otthon henyélést mondanám, de ez is valami hasonló!-mondtam és közben arcát bámultam, ami teljesen mozdulatlan volt végig. 
-Nemsokára indulnunk kell vissza!-mondtam sóhajtva, mire ő kicsit csalódottan rám nézett.
-Muszáj volt elrontanod ezt a pillanatot?-kérdezte és ajka sarkában huncut mosoly bújt meg.
-Én csak mondtam az igazságot, de ha téged ennyire nem érdekel, hogy néhány óra múlva a dalodat kéne közzé tenni a világnak, akkor oké!-vontam meg a vállamat, majd tekintetemet elkaptam róla és az előttünk lévő hegyeket kezdtem szemlélni.
-Most élvezem azt, hogy veled vagyok, majd aztán utána jöhet a munka!-mondta és szorosan megölelt hátulról. 
-Kendaaaaall!-üvöltött oda nekem egy női hang, amit rögtön megismertem. Nagyot sóhajtva elemeltem a fejemet Eric válláról, majd hátra néztem, ahonnan a hang jött.
-Mi a helyzet?-kérdeztem és a végén össze szorítottam ajkaimat. Annyit láttam, hogy Kylie és Farah egy hintában ülnek. Kylie volt alul és Farah pedig a csípőjén ült. Most komolyan ennyit akart nekem mutatni? Gyorsan oda intett nekem Kylie, majd vissza kapaszkodott a hintába.-Ezek bolondok!-suttogtam, mire a popsztár felhökkent.
-Mondj valami újdonságot!-jogos hozzászólás volt, kb. ezt is vártam tőle. Ölelő karjait lehámoztam magamról, majd felkeltem az ölőhelyzetemből. Eric végig figyelte amit csináltam, majd amikor csak megálltam előtte, vette az adást, mivel gyorsan ő is felpattant. 
-Haver, nekem róluk tudod mi jutott eszembe..-kezdte Alex, de Eric szépen a tenyerét bele nyomta az arcába, hogy elkussoltassa.
-Csönd, Alex, kussolj!-mondta, majd lekapta a napszemüvegét és a pólója kivágására akasztotta. Biztos, hogy valami perverz dolgot akart mondani, így szerintem mindenki jobban járt, hogy nem hagyta Eric, hogy kimondja. Szegény srác, szerintem jobban járt volna, ha nem jön el ide.
-Kylie, elég legyen a játékból, indulás haza!-mondtam ezzel kicsit letörve őket. Gyorsan leszálltak a hintáról, majd a fejüket lógatva oda mentek a quadjukhoz.-Tudjátok mit? Maradjatok, csak mi megyünk, aztán majd találjatok haza!-vontam meg a vállam.
-Biztos?-kérdezte Farah, mire én bólintottam.
-Igen, szóval sziasztok!-köszöntem el, majd mindenkit megöleltem és utána útnak eredtünk Erickel.

Hulla fáradtan értünk haza és mind a ketten nagyot néztünk amikor megláttuk, hogy még csak 2 óra. Olyan mintha már egy hete nem pihentem volna semmit. Nem túl jó érzés az biztos. Gyorsan elfoglaltam az egyik fürdőt, bekapcsoltam a hangulatvilágítást, majd megnyitottam a csapot, hogy míg levetkőzőm addig a kád megteljen vízzel. Bekapcsoltam a zenét, felkötöttem a hajamat és bemásztam a kádba. Halkan dúdoltam a dalokat, amiket lejátszott az iPodom, majd hirtelen ötlettől fogva magamhoz vettem a telefonomat és lefényképeztem a habokat. Csak a férfi rajongóim kedvéért, na meg azért, hogy az újság írók tudjanak ócsárolni miatta engem.

@KendallJenner: Ma egész nap lazítottam :) 
Jó egy kicsit foglalkozni magammal... #relax

Elolvastam néhány tweetet, és közöttük volt Kylie is, aki kiírta, hogy milyen jó volt a mai nap, és egy képet posztolt hozzá, ami a hintázásnál készült róluk. Komolyan kezdem úgy érezni, hogy tényleg nem olyan hülyeség ez a Twitter dolog. Itt kiírhatod azt amire gondolsz meg ilyenek, igaz mindig vannak akik leszólnak, de legalább ők is kimondják a véleményüket. Vagy csak csupán féltékenyek.

-Bejöhetek?-kopogott néhányat az ajtón Eric, majd mázos hangon mondta ezt.

-Gyere!-mondtam, majd lezártam a telefonomat és vissza raktam a helyére.

-Huh, de sexy valaki!-jelent meg huncut mosoly az arcán, majd oda jött hozzám és megcsókolt.-Ettől függetlenül, kicsit csipkedned kéne magad!-mondta és alsó ajkába harapott egy kicsit, mire én össze ráncoltam a homlokomat, ezzel kifejezve az értetlenségemet.

-Miért is?-kérdezte, mire ő leguggolt a kád mellé.

-Mert Tomas már vár!-mondta, mire én elképedtem. Basszus...tényleg, megígértem neki, hogy elmegyek vele.

-Basszus...kiment a fejemből, hogy veled kell mennyek!-simítottam végig az arcomat egyik kezemmel.-De akkor Ashleyhez megint nem megyek!-néztem rá, mire csak megrántotta a vállát.

-Majd holnap elmész!-felelte lazán és végig nézett rajtam. Kynos helyzetbe akar hozni, de nem fog tudni olyan könnyen.

-Holnap Genlux!-mondtam, mire elhúzta a száját.

-Akkor holnap után!-mondta apró mosollyal a szája szélén.

-Oké!-mondtam, majd kiküldtem a helységből. Gyorsan magamra tekertem a törülközőt, majd kimentem a szobába.-Eric, mit kell felvegyek?-kérdeztem a popsztártól, aki az ágyon volt szétterülve. Amikor pedig kiléptem az ajtót, rögtön engem kezdett el bámulni. 
-Szóval mondasz valamit?-kérdeztem, mivel eddig csak perverz mosolyt kaptam tőle.-Tudod mit? Ne mondj semmit!-mondtam, majd besétáltam a gardróbba. Jah igen, mivel végre eljutottam odáig, hogy kipakoltam néhány dolgot. Kiválasztottam, egy kicsit elegánsabb összeállítást, igaz nem tudom miért, mivel csak Tomas irodájába megyünk, de valamiért ehhez volt kedvem. Fekete csőnadrág, egy zöld ing, fekete magassarkú és ridikül, valamit egy nyaklánc és mivel kissé hűvös van, így egy fekete blézert is választottam. Magamra zártam az ajtót, mert Eric kitudja mire képes, hallottam ahogy felnevet rajtam, de jobb elővigyázatosnak lenni, mivel az a mosoly, amit nemrég felém küldött, eléggé hogy is mondjam...tettre késznek mutatta.

Gyorsan felöltöztem, majd egy kis ideig még néztem magam a tükörbe. Valami hiányzott, igen nem tudom mi, ezért egy vállrántással kifejeztem, hogy nem érdekel. Kinyitottam az ajtót, majd átmentem a fürdőbe és gyorsan kifésültem a hajamat, valamit feltettem egy kis sminket. Gyorsan még egy kis parfüm és már kész is voltam. Felkaptam a telefonomat, amit a kis kézitáskámba tettem, majd még néhány dolgot bele dobáltam és utána készen Eric elé álltam.

-Mehetünk!-mondtam, mire elmosolyodott és felállt velem szembe.

-Gyönyörű vagy!-dicsért meg, én pedig arcomhoz kaptam, mivel éreztem, hogy kipirulok. Hogy lehet az, hogy bent a fürdőbe nem pirultam el, most meg igen?

-Ne csináld ezt!-takartam el az arcom, ő pedig felkuncogott.

-Pedig aranyos vagy, amikor elpirulsz...miattam!-mondta, mire felnevettem és arcomat mellkasába nyomtam.

-Fejezd be!-nevettem, majd hosszan kifújtam a levegőt és kiegyenesedtem. Kaptam tőle, egy gyors, de mégis forró csókot, majd elindultunk le a kocsihoz. Gyorsan bepattantunk mind a ketten majd beindította a motort és rögtön száguldani kezdett. Értem én, hogy szereti a sebességet, na meg az adrenalint, de már nem a quadon ül és nem erdőben tapossa a gázt, kicsit lassíthatna. Vagy 100-al száguldott ki a kapun, én pedig félelmemben már az ajtóban lévő kapaszkodóba kapaszkodtam. Én is durván vezetek, de Eric még engem is lepipál. Az út alatt nem beszélgettünk, csak akkor szóltam hozzá, amikor figyelmeztettem, hogy az öreg néniket nem kéne elütni és várja meg míg átkel az úttesten és ne kerülje ki. Nagyon türelmetlen tud lenni. 

Eric szerint már nagyon közel vagyunk az irodához, én pedig alig várom már, hogy kiszálljak Eric mellől. Huh, ilyet se mondok sokszor, de valamiért ma nem bírom annyira a sebességet, kiszáguldottam én magam a délelőtt.Furcsa is a délelőttiek után most ilyen ruhában és magassarkúban lenni.

-Mi ez a ricsaj?-kérdezte a popsztár és össze ráncolta homlokát közben meg körbe nézett. Csak most tértem vissza a gondolkozásomból, de rögtön meghallottam a hangokat. Mintha folyamatosan törtek volna valamiket.

-Fogalmam sincs!-ingattam meg a fejemet és én is érdeklődve körbe néztem, majd megláttam néhány embert, akiket jobb lett volna nem látni. Ezt nem hiszem el! Azt hittem ez végre egy normális nap, de úgy látszik nálam az nem létezik. Amit gondoltam beigazolódott...

38. fejezet

Sziasztok drága olvasóim!

Itt vagyok az új résszel, igaz már rég volt ilyen és ezt sajnálom, de remélem megtudjátok érteni a helyzetemet, mivel nagyon sokat kell tanuljak ebben az évben. A fejezetről sok mindent nem tudok mondani, csak azt, hogy szerintem nagyon lapos lett, és ezt sajnálom, de igyekszem, hogy a következők ne ilyenek legyenek. Köszönöm a sok támogatást Moncsi-től. Remélem, hogy kapok komit a fejezet alá, vagy csak néhány pipát. Higgyétek el nagyon sokat számít néhány szó is. Egyébként elmondom, hogy soha se hittem volna, hogy idáig el fogok jutni ebben a történetben, szóval nagyon szépen köszönöm. A következő rész még nem tudom mikor fog érkezni, de próbálom betartani a hetente egy fejezet szitut. Bár nagyon nehéz írom a sok tanulás mellett. Mindegy is nem nyavalygok tovább itt nektek. Remélem tetszeni fog a fejezet.

Jó olvasást kívánok!

Puszi: Milly

38. fejezet: "Nyertem!"

Ez a néhány nap Koppenhágában olyan hamar eltelt, hogy normálisan észre se vettem, és csak ma fogtam fel azt, hogy újra vissza kell térnünk Stockholmba. Őszintén megmondom, nem nagyon szeretnék, de muszáj lesz és hajt a kíváncsiság, hogy vajon miket küldött el nekem Annabel, bár eddig nem nagyon foglalkoztam vele és próbáltam Eric előtt úgy tenni, mintha már nem is érdekelne, de magamban tudtam, hogy irtózatosan kíváncsi vagyok rá. Na meg persze arra is, hogy mi folyik otthon. Az első nap óta Kylie se hívott, na meg Ash se, sajnos, pedig vele nagyon szerettem volna, legalább csak néhány szót váltani. Igaz, én se kerestem őket, de igazán felhívhattak volna, úgy látszik nagyon nem érdeklem őket, vagy csak szimplán úgy gondolják nem történik semmi különös velem. Ez azért kicsit bánt.
Erickel nagyon jól éreztem magam és igazán úgy érzem, hogy jó párost alkotunk együtt. Boldogok vagyunk, igaz kicsit másabb a kapcsolatunk, mint egy normális kapcsolat, de ez így van rendjén. Még hozzá kell szoknom ahhoz, hogy Eric híresség. Nem tehetjük ki a lábunkat úgy a házból, hogy ne állítson meg minket valaki. Legtöbbször persze Eric miatt, olyankor azért jó érzés nekem is, és ha mondhatok ilyet: büszke vagyok rá. De vissza térve a jelenhez, egyikőnk se kívánkozik haza, csak sajnos muszáj, és igazából Eric miatt talán kicsit jó is mivel nemsokára megjelenik a két új száma és én is nagyon várom már, hogy a végleges egész verziót hallgassam. Ő pedig már nagyon várja, hogy megoszthassa a világgal.

A gépünk hamarosan landol és újra Stockholm hideg levegőjét szívhatjuk be a tüdőnkbe. Kissé félek, el kell kezdeni jobban gondolkozni a terven és hamarosan végre is kéne hajtani. Valamint néhány nap múlva megjelenik a Genlux magazin amiben benne vagyok. Úr Isten...normálisan még fel se fogtam. Dedikálásra kell majd mennyek, meg csomó hülye sztárparádéra. Jó pofiznom kell a kameráknak és nem beinteni a lesifotósoknak. Hát...ez kissé nehéz lesz, de remélem meg tudom állni, hogy ne csináljak semmi baromságot. ”Kérjük csatolják be öveiket, hamarosan megkezdjük a leszállást!” mondta be egy női stewardess, én pedig tettem is a kérésükre és becsatoltam az övemet. Kinéztem az ablakon és láttam már Stockholmot. Ugyan olyan érzés fogott el, mint amikor először jöttem ide. Féltem és reménykedtem abban, hogy befogadnak az emberek. Valamit, hogy minden rendbe jön. Most is valami hasonlót érzek. Csak leginkább most a GMB-től félek, valamint a rendőrségtől. Furcsa, hiszen majdnem én is rendőr lettem. De sokkal jobban jártam, hogy végül újra modellkedni kezdtem. Sosem akartam rendőr egyenruhában járkálni és kitenni magam olyan nagy veszélyeknek, mint amiknek ők teszik ki magukat. De valamiért mégis ebbe csöppentem bele. És most talán sokkal nagyobb veszélyben vagyok, mint egy olyan rendőr aki csak egy laborban ül és teszi a dolgát. Úgy látszik nekem ez a sorsom...

Miközben merengtem a gondolataimban a gép leszállt és végre mi is felkelhettünk a helyünkről. Amikor össze szedtük a cuccainkat mi is elindultunk, hogy leszálljunk a gépről. Eric rögtön feltette szokásosan a napszemüvegét, míg én csak össze húztam magamon a dzsekimet. A durva dolog az, hogy a terminálban annyi paparazzi volt, amennyi még miattam összesen nem láttam, sehol. Bele nyomták az arcunkba a kamerákat meg a mikrofonokat, miközben pedig kérdéseket ordibáltak a fülünkbe. Volt amelyik keményen nekem jött, vagy épp bele könyökölt a hasamba, ami nem volt túl jó érzés, sőt kurvára fájt. Legszívesebben leordítottam volna az összes szál haját a fejéről, de inkább vissza fogtam magam. Nem lenne jó, ha egy ilyen esettel kerülnék címlapra. Eric próbált védni, és amikor meglátta, hogy mi történt magához húzott és úgy próbálta megelőzni azt, hogy bármi bajom essen. Gyűlölöm ezeket az embereket, értem én, hogy nekik is állás kell, meg ebből élnek, de baszki, szerintem ők se örülnének ha fordított helyzetbe lennénk és őket követnék mindenfelé. Alig tudtunk átverekedni magunkat rajtuk, de végül csak eltaláltunk Eric kocsijához és a reptéri őrök segítségével be is tudtunk szállni.

-Most már tényleg fel kell fogadnom testőröket!-mondtam sóhajtva, amikor beültem, de még mindig próbáltam takarni az arcomat, mivel a vakuk még mindig villogtak. Eric elmosolyodott a kijelentésemen, majd kicsit felpörgette a motort és dudált néhányat, hogy mindenki álljon el a kocsi elől. Ő se szeretne elütni senkit, pedig talán szívesen megtenné. Lassan kigördültünk a parkolóból és onnan már gyorsabb sebességgel szánthattuk fel az aszfaltot. Az út közben nem túl sokat beszélgettünk, inkább agyaltunk a saját kis problémáinkon.

Majd kb. 20 perc múlva meg is éreztünk, és Eric a ház előtt le is parkolt. Egy pillanatra csendben maradtunk még bent a kocsiban és hallottam, hogy dörög az ég. Na de jó, már csak az eső hiányzik nekem! Meg sem várva azt, hogy Eric kinyissa az ajtót kipattantam a kocsiból és az én nagy szerencsémre pont neki kezdett az eső. Egy pillanatra lefagytam, amikor megéreztem a jéghideg cseppeket a bőrömön és a hajamon, majd bosszúsan becsaptam az ajtót. Láttam ahogy Eric szélesen elmosolyodott és megingatta a fejét, majd végül kiszállt ő is a kocsiból. 
-Látod drága, karma, amiért nem hagytad, hogy kinyissam az ajtót!-mondta és rám kacsintott, majd hátrament és felnyitotta a csomagtartót, kivette a cuccokat és utána bezárta a kocsit.

-Hagyj békén!-mondtam kicsit duzzogva, majd kikaptam a kezéből a lakáskulcsot és felvágtattam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót, majd bent lekaptam magamról a fekete magassarkúmat és bementem a konyhába. Halottam, ahogy Eric becsapja az ajtót, majd besétál, én pedig közben öntöttem két pohár vodkát, amibe Redbullt is tettem. Tudom, hogy ez a kedvence! Besétált oda hozzám, én pedig felé tartottam a poharat. Először értetlenül nézett rám, majd végül óvatosan kivette a kezemből a poharat, úgy, hogy keze hozzá ért a kezemhez.
-Ezt miért?-kérdezte és egy pillanatra a pohár tartalmára nézett, én pedig megrántottam a vállam.
-Lazuljunk!-válaszoltam vigyorogva, majd bele kortyoltam a sajátomba. Jobb oldalammal neki dőltem a pultnak és hirtelen éles fájdalom hasított bele. Majdnem kiköptem az alkoholt annyira fájt, végül letettem gyorsan a poharamat és oda kaptam. Eltoltam a dzsekimet és felhúztam kicsit a pólómat. Amint megláttam, mi van ott Ericre kaptam a tekintetemet.
-Ezt most csinálták?-kérdezte, mire én elhúztam a számat.
-Úgy látszik, ez eddig nem volt itt!-mondtam, majd elengedtem az anyagot, ami vissza hullott bőrömhöz.
-Ezért már feljelenthetnéd őket!-mondta kissé idegesen, mire én megforgattam a szememet és legyintettem.
-De nem fogok belőle ügyet csinálni, mert akkor én vagyok a rossz és különben sem olyan vészes, nem fogok belehalni egy kis zúzódásba!-mondtam, majd egy puszit leheltem ajkaira. Lehajtottam a fejemet és a poharamba bámultam.
-Jól vagy?-kérdezte és kezét derekamra vezette.
-Igen!-mondtam, és gyengén bólintottam egyet. Ekkor csöngettek, én pedig sóhajtva kerültem ki Ericet, majd az ajtóhoz sétáltam, ahol még a cuccaink ott sorakoztak. Kinyitottam az ajtót és nővérem állt ott Alex és Edin társaságában. Megöleltem mindegyiküket, majd bementünk Erichez, aki a vodkáját iszogatta, de amint meglátta őket letette a poharat és ő is köszöntötte őket. Kylie közben újra megölelt és kiszorította belőlem a szuszt. Persze én közben "áu"-tam, de mit sem érdekelte őt.-Kylie, ez fáj!-mondtam, mire végül elengedett és értetlenül nézett rám, én pedig az oldalamhoz kaptam.
-Mi történt veled, mid fáj?-kérdezte, majd tekintetét Ericre kapta.-Mit műveltél a húgommal?-kezdett el közelíteni mérgesen a popsztár felé, aki védelmezően feltartotta a karjait.
-Semmit, esküszöm!-mondta, kissé röhögve közben és hátrált egy lépést, de eközben letörölhetetlen vigyor terült szét az arcán.
-Kylie, nem csinált semmit, hagyd már békén!-szóltam rá nővéremre, de leintett, amin nagyot néztem és felvontam a szemöldököm. Hogy lehet ennyire önfejű? 
-Mit mondtam? Azt, hogyha lesz valami baja, az a te hibád lesz. Ugye? Ezt mondtam!-kezdett el vele vitatkozni, mire én megforgattam a szememet és fújtattam egyet.
-Jó, igaz ezt mondtad, de akkor sem én voltam!-vonta meg a vállát barátom, majd kikerülte nővéremet és oda jött hozzám.-Nem normális!-suttogta a fülembe, majd, hogy szívja nővérem vérét még bele is csókolt a nyakamba, utána pedig bement a nappaliba, ahol a két táncos srác már javába nyomta a FIFA-t. Nem hiszem el! Először is azt, hogy ennyire nem bírnak meglenni egy térségben úgy, hogy ne csesztessék a másikat. A másik pedig az, hogy...Miért van minden pasi ennyire oda azért a játékért?! Vagyis a FIFA-ért. Ez szerintem örök rejtély marad számomra. Na jó mondjuk én inkább nem mondok semmit, mert néha elvagyok én is vele. 
Sóhajtottam egyet, majd felkaptam a poharamat és legördítettem a tartalmát, ami kissé égetve végig marta a torkomat. Még a hideg is kirázott, nem esett jól, de most van kedvem piálni. Vissza csúsztattam az üres poharat az asztalra, majd besétáltam én is a nappaliba.
-Meséljetek! Mi volt?-kérdezte Edin, de közben mereven a Tv-t bámulta és a joystick-ot nyomkodta úgy, hogy azt hittem elfogja törni, de szerencsére nem tette.
-Semmi különös!-vontam meg a vállam, közben Eric a derekamnál fogva az ölébe húzott.
-Én azért nem nevezném semminek azt, hogy lelőttek egy embert épp melletek!-mondta Alex kicsit fancsali képpel, de persze ő se méltatott minket arra, hogy egy pillanatra is ránk nézzen, ha már kérdez tőlünk.
-Jah, hát ezen kívül semmi sem történt!-mondta Eric, és közben felpillantott rám é megejtett egy kis mosolyt is felém. 
-Tényleg, el tudtátok érni Ashleyt?-kérdeztem gyorsan témát váltva, mire Ed bólintott. Végre megmozdult és nem csak a játékot bambulja, ez már haladás!
-Én össze futottam vele 3 nappal ezelőtt. Nem volt valami jó passzban, de kérdeztem, hogy mi van vele és azt mondta, hogy csak rosszul alszik éjszaka azért van ramaty állapotban!-hadarta le gyorsan a választ, nekem pedig egy kő esett le a szívemről, hogy tudtam jól van, és csak egy kis alvás zavara van. Az pedig biztos el fog múlni, már régebben is volt vele ilyen.
-Ennek örülök, vagyis annak, hogy beszéltél vele!-mondtam, mire ő hangosan felkiáltott.
-Ooo a rohadt életbe, ezt nem hiszem el!-kezdett el szitkozódni Edu, én pedig nem tudtam mire vélni, így össze szűkítettem a szemeimet.
-Nyerteeeem!-ordított fel a másik barom és kezeit az égbe emelte, majd ugrálni kezdett a kanapén. Én és Eric csak tátott szájjal figyeltük a két táncos, akik idő közben elkezdtek vitatkozni azon, hogy miért is nyert Alex. Oké, tudom, hogy Eric is szereti ezt a játékot, de azt megnézném, hogyha ő is ilyet csinálna. Márpedig biztos, hogy ő is képes lenne egy ilyenen vitatkozni. Kylie végig röhögte az eseményt, majd végül Eric kezdte el csitítani őket.
-Oké, elég legyen, kezd megfájdulni a fejem tőletek!-mondta, majd végre csönd lett. Túl nagy csend! Ez nem szokás, főképp nem olyan helyen ahol a két hülye is ott van. Néhány pillanat telt el és azon kaptam magam, hogy újra vitatkoznak a nagy semmin, már úgy éreztem nem bírom, és a fejem is lüktetett a nagy ordibálástól.
-Na jól van, ezt nem bírom már. Jó éjszakát gyerekek, én mentem!-álltam fel és Eric kezei lecsúsztak a derekamról, majd elindultam a hálószobába.
-Kend, még csak 5 óra van!-kiáltotta utánam Edu, mire én megvontam a vállam.
-Nembaj!-kiáltottam vissza neki, majd bementem a szobába. Bedőltem az ágyba és a plafont bámultam teljesen üres tekintettel. Nem akartam gondolkozni semmin, csak ott feküdni és kikapcsolni az agyamat. Alig tudtam véghez vinni ezt, de Eric halkan már be is nyitott. Nem sokáig voltak itt, vagy csak Eric küldte el őket.-Elmentek?-kaptam rá a fejem hirtelen, mire bólintott és becsukta az ajtót.
-Végre!-sóhajtott, majd letette a bőröndöket, amiket felcipelte. Tényleg el is felejtettem, pedig segítettem volna neki. Az ablak párkányon kopogott az eső és az ablakon is kis vízcseppek folytak le, néha villámlott és akkor egy kis fény borította be a teljesen sötét szobát. Ami annyira nem is volt sötét, mivel a kerti villanyok bevilágították a helységet. De furcsa volt, hogy 5-kor olyan sötét volt, mintha este 9 óra lenne. Hirtelen tekintetem a laptopomra vándorolt és akkor eszembe jutott a kis fogadásunk.
-Nyertem!-szólaltam meg végül, mire Eric rám nézett, majd elmosolyodott.
-Tényleg, nyertél!-mondta teljesen beletörődve, mire bólintottam.-És akarod, hogy teljesítsem a feladatot?-kérdezte kicsit gúnyosan, mire én lehajtottam a fejemet. A kis szemét, tudta jól, hogy ez lesz! Ebbe nem is gondoltam még bele.-Vagy akarsz mást adni?-kérdezte és leült velem szembe az ágyba.
-De most komolyan...mi értelme volt ebben a fogadásnak?-néztem fel csillogó szemeibe és kínosan felnevettem..-Egyáltalán kinek jó az, hogy most nyertem? Mert nekem nem, és nem akarlak Kylieval látni, és főképp nem akarok neked mást adni!-ingattam meg a fejemet és magam elé bámultam lefele.
-Akkor miért választottad ezt a tétet? Mondhattál volna mást is!-vonta meg a vállát, és megsimította az arcomat, amibe beleremegtem és ezt ő is észre vette, mivel elmosolyodott.
-Akkor nem jutott más az eszembe!-mondtam elhalkuló hangon.
-Én azért megnéztelek volna 3 napig Edinékkel. Biztos, nagyon jó lett volna!-mondta, mire én felnevettem.
-Ne is mond, szerintem kikészültem volna tőlük és a diliházban végeztem volna. Az biztos!-mondtam mosolyogva, majd megéreztem Eric puha ajkait a homlokomon. Lehunytam a szemem és átadtam magam annak a rövid kis pillanatnak, aminek sajnos tényleg nagyon hamar vége lett. Hosszú pilláim mögül felnéztem csillogó szemeimbe, és ekkor egy hatalmasat dörgött kint, én pedig félelmembe össze rezzentem és Eric pólójába kapaszkodtam.-Utálom a viharokat!-sziszegtem összeszorított fogaim között, majd felpattantam az ágyról és az ablakhoz mentem kinézni, de nem sok mindent láttam, csak azt, hogy ömlik az eső és az utakon is áll a víz. Fantasztikus ma se alszom semmit...ebben is biztos lehetek! Nem baj, majd Ericet se hagyom aludni és akkor legalább nem fogok unatkozni. Jó, mondjuk ez szemétség lenne, mert ő holnap kell mennyjen megjelentetni az új dalait, mivel holnap lesz az a nap. Nekem meg 2 nap múlva megjelenik a magazin, amibe benne vagyok és talán még a címlapon is én leszek. Alig várom, hogy végre láthassam. Nem is emlékeztem arra, hogy ennyire izgi ez a része a modell szakmának. 
-Kend, te figyelsz rám?!-kérdezte Eric kicsit hangosabban, mire én kicsit megráztam a fejemet és hátra néztem rá.
-Bocsi, elmondanád még egyszer?-húztam el a számat, mire ő sóhajtott és oda jött elém. Nyakába akasztottam a kezeimet és vártam, hogy mit mond.
-Jen 10 perc múlva itt van, küldött egy SMS-t!-mondta, mire én bólintottam, majd megcsókoltam, ami egy amolyan hála csók volt, hogy szólt nekem. Rövid de mégis szenvedélyes csók volt, aminek nagyon hamar vége lett. Én váltam el tőle, majd kezeimet végig vezettem kidolgozott felsőtestén, és oda billegtem az asztalon heverő gépemhez. -Muszáj megnézned ugye?-kérdezte a hátam mögül, mire bólintottam egyet.
-Hülye lennék, ha nem nézném meg!-néztem rá, mire ő elmosolyodott.-Ne is válaszolj!-ingattam meg a fejem, amikor láttam, hogy válaszra nyitja a száját. Felmentem a netre és a leveleim között megkerestem Annabel levelét, amit hamar meg is találtam. Gyorsan megnyitottam, majd szememmel gyorsan végig futottam az egész szövegen.
-Na, mit ír?-kíváncsiskodott már mellőlem, mire én feltartottam az ujjamat, hogy egy pillanat. Megtudtam, hogy a férfi csak 36 éves volt, és többször is feljelentették már adócsalás miatt, de mindig megúszta. Talán a legvége volt a megdöbbentő számomra.
"Ewen kisebbik testvérének, Dalia-nak a volt barátja (2-3 éve mentek szét), aki egy ideig vele dolgozott, de saját vállalatba akart fogni, ezért ott hagyta Ewent, és elmenekült." Már meg is van, hogy miért ölték meg. Szegény Annabel leírta, hogy neki ez valahogy nem függ össze, de nekem lehet nagy segítség. Ami így is van. Ő nem tud a GMB-ről, csak a múltamról, így tudja azt, hogy Ewen egy idegbeteg állat. Mondjuk én pedig eddig nem is tudtam, hogy Ewennek van testvére! Mondjuk nem csodálkozom, hogy eltitkolta előlem, szegény lány biztos tagadhatja a bátyját, vagyis ha én lennék a helyében, biztos nem vallanám be senkinek, hogy ő a bátyám. De azt írta, hogy kisebbik testvére akkor van nagyobbik is? Biztos, ha így fogalmazott...
-Olvasd el!-fordítottam a gépet barátom felé, aki rögtön olvasni is kezdte. Csak a szemeit figyeltem, ahogy futtatja a gépen látott betűkön, néha pedig értetlenségében szemöldökét húzogatja. Olyan édes! A végén kicsit ajkába harapott és már csak nézte az írást.
-Oké, szóval nem is volt olyan ártatlan, mint aminek hitte mindenki!-nézett fel végül rám azokkal a csodálatos szemeivel.
-Miért van az, hogy majdnem mindenkinek van egy kis köze Ewenhez? Úgy látszik minde szál hozzá vezet!-Ezt inkább magamnak mondtam, mint neki, de jobb, hogy ő is hallja. 
-Nem tudom miért van ez, de az biztos, hogy ezt a bankos pasast szerintem hanyagold, semmit nem tudsz csinálni. Meghalt, neki ennyi volt!-mondta, mire én bólintottam.
-Tudom, csak eddig is fúrt a kíváncsiság, hogy miért ölték meg, de mivel már tudom, nem érdekel többet!-mondtam, majd lecsuktam a laptopomat és áttettem az éjjeli szekrényre.-Holnap mikor kell menj stúdiózni?-kérdezte, idő közben ő leült az ágyra, én pedig az ölébe ültem.
-Csak délután valamikor!-vonta meg a vállát és hívogatóan ajkaimmal szemezett, majd végül ajkaimra tapasztotta a sajátját. Heves csókcsatába kezdtünk, és minden kiment a fejemből, nemsokára pedig azon vettem észre magam, hogy nincs se a dzsekim, se a pólóm.
-Eric!-szakadtam el tőle, és zihálva próbáltam beszélni hozzá, de ő még néhányszor bepróbálkozott nálam, de nem hagytam magam.-Ne hozz zavarba Eric!-mondtam mosolyogva és megpróbáltam felállni, de vissza húzott.-Jen bármelyik pillanatban betoppanhat!-közöltem vele azt, amit akartam, mire kissé csalódottan és reménytelenül felnézett a plafonra és sóhajtott egyet. Elmosolyodtam rajta, majd egy gyors csókot leheltem ajkára és felkeltem róla. Épp csöngettek, amikor felálltam, így gyorsan felkaptam a földre hajított pólómat és kirohantam, hogy ajtót nyissak. Gyorsan megigazítottam kicsit az össze kócolt hajamat, majd kezemet a kilincsre tettem és lenyomtam azt.
-Szia drága!-jött be és két puszival üdvözölt. Haján meglátszott, hogy esett az eső és néhány esőcsepp megvillant a lámpa fényében, de most szőke tincsei lófarokba voltak kötve, viszont még így is éreztem málnás-vanília illatú samponjának illatát. Mindig ezt használja, amióta csak ismerem!
-Szia, hogy vagy?-kérdeztem és közben becsuktam az ajtót, és besétáltunk a nappaliba.
-Én jól vagyok, köszi!-mondta és leült, majd kecsesen keresztbe tette lábait. Egy igazi díva, ha mondhatom így. Mert ő aztán az!- Éés...veled mik történtek?-kérdezte és közben nagyon célozgatott Ericre, szeme néha elkalandozott a házon és talán azt várta, hogy Eric megjelenik.
-Nem sok minden!-vontam meg a vállam.-Kérsz valamit inni?-kérdeztem hirtelen, hogy témát váltsak.
-Ha már így kérded, egy narancslé jól esne, de nem úszod meg ezt a beszélgetést!-kacsintott rám a végén, mire én bólintottam és kisétáltam a konyhában. Már elég jól mozogtam a házban, és ez furcsa, mert olyan mintha össze költöztünk volna már, pedig csak egy kis időre jöttem ide hozzá, és azt se hittem volna, hogy ennyi ideig maradok. Mondjuk nem bánnám ha vele kéne tovább itt legyek! Öntöttem Jennek egy pohár narancslevet, míg magamnak maradt a vodka. Ma piálós hangulatom van, és nem tehetek róla! Vissza sétáltam és oda adtam az italát Jennek, aki megköszönte, majd újra a témára tért.-Szóval össze jöttetek?-kérdezte kicsit halkabban és letette a poharát az asztalra, majd kíváncsian fürkészte arcomat, én pedig bólintottam egyet és kicsit bele haraptam az alsó ajkamba.-Ooh!-mondta és fejét oldalra biccentette, majd kezeit az álla alatt össze tette.
-Nem vagy túlzottan meglepve!-mondtam kissé gyanakvóan, mire ő elhúzta a száját és hozzá csapott még egy vállrántás is.
-Láttam képeket, meg videókat. Nagyon cukik vagytok!-mondta és kezeit még mindig az álla alatt tartotta.
-Sejtettem, Kylie is mondott néhány dolgot gondolom!-mondtam, mire bólintott.
-Nem tehetek róla, hogy a nővéred nem bírja tartani a száját!-nyögte oda nekem féloldalasan és közben szemeit a földre szegezte.
-Veled mi van? Barátod?-kérdeztem, mire ő felhökkent és kezeit elvette a fejétől és dühösen a poharáért kapott, bele ivott, majd válaszolt nekem.
-Egy bolond idióta, gyűlölöm!-mondta, mire én felvontam a szemöldökömet. Kíváncsivá tett ezzel a kijelentésével, mondjuk ahogy ismerem egy hét múlva újra együtt lesz vele, és áradozni fog nekem, hogy mennyire szeretik egymást és már talán az esküvőt is tervezni fogja.
-Csak olyat tudsz gyűlölni, akit egyszer szerettél!-vontam meg most én a vállam. Milyen bölcs lettem! Nem szoktam én ilyeneket mondani...
-Ah, hagyjuk, nem akarok róla beszélni!-mondta, majd kotorászni kezdett a táskájába, én pedig bele ittam a vodkámba.-Itt a jövőhéti beosztásod, kicsit több dolgod lesz, és beszerveztem még egy castingot is. Valamit meg kell jelenned a Genlux dedikáláson, na meg az after party-n is!-mondta, mire bólintottam.
-Oké, és mi ez a Vakna med The Voice?-kérdeztem és felolvastam a szöveget, de nem menegeremtől kaptam meg rá a választ.
-Svéd rádiós műsor, nem szoktad hallgatni?-kérdezte a konyhából barátom, mire én megingattam a fejemet, Jen szemei pedig úgy csillogtak, mint a gyémántok. Érdekes volt így látni az biztos, még soha nem láttam ilyennek. Egyszerre volt boldog és izgatott. Furcsa egy nőszemély, de ha Ericre mer hajtani leütöm...
-Jah, igen ott is részt kell vegyél, majd pénteken. Szóval nagyon ajánlom, hogy ne erre a hétre tervezd a lövöldözést!-mondta és tekintetét elkapta Ericről, mire én megforgattam a szememet.
-Az nem lövöldözés lesz!-mondtam, mire ő legyintett.
-Tök mindegy, a lényeg, hogy ezen a héten eléggé elfoglalt vagy, szóval ne is gondolj rá. Majd utána valamikor, különben is nem sürgős azokat a szerencsétleneket elintézni!-vonta meg a vállát, én pedig eltátottam a számat.
-De sürgős lenne, mivel most is Koppenhágában embert öltek, de neked ez nem érdekes, mi?-mondtam költői kérdést feltéve, mire csak bólintott.
-Valamit biztos csinált az áldozat is, hogy ez történt vele, és külömben is minden percben meghal valaki a világon, és mégsem akarod börtönbe vetetni azt, aki miatt!-mondta majd lehúzta a pohara tartalmát.-Mindegy is, nem fogok veled leállni vitázni, megyek is!-állt fel, majd megölelt és kitipegett az ajtón.
-Nem is tudom, hogy képes arra, hogy még ilyenkor is fárasszon!-ingattam meg a fejemet, majd lehúztam a vodkámat és besétáltam Erichez. Már kezdtem érezni az alkohol hatását és kissé a fejembe szállt.-Holnap akkor rá érsz délelőtt?-kérdeztem tőle, mire bólintott.
-Rád mindig!-mosolyodott el, mire én se bírtam ki mosoly nélkül és megforgattam a szememet.
-Arra gondoltam, hogy elmegyünk az egyik céllövő pályára itt a közelbe!-mondtam, mire megrántotta a vállát.
-És ott mit csinálunk?-kérdezte tőlem féloldalasan, és közben érdeklődve nézett rám.
-Lövünk néhányat, meg quadozni is lehet ott fel a hegyre!-mondtam, mire bólintott és elmosolyodott közben.
-Én benne vagyok, már csak a többiekkel beszéld ezt meg!-mondta, én pedig rá mosolyogtam. Olyan cuki volt, hogy nem bírtam ki.-Nem hívod el ide Asht?-vetette fel az ötletet, mire először nem tudtam mit mondjak, majd végül megingattam a fejemet.
-Nem, majd benézek hozzá inkább holnap!-mondtam, mire ő elhúzta a száját.
-Te tudod!-mondta, majd vissza sétált a szobába. Öntöttem még egy pohár vodkát, bár éreztem már, hogy nagyon fejembe szállt, de nem érdekelt. Gyorsan lehúztam azt is és Eric után sétáltam. Felhívtam a két táncos, majd Kyliet és még Jeremyt is elhívtam a holnapi kis kiruccanásra. Nővérem pedig mondta, hogy még az egyik török barátnőjét Faraht és a hugát Madynt is elhozza. Először hezitáltam, hogy megengedjem-e neki, majd a végére már annyira könyörgött, hogy igent mondtam. Mind a két lánnyal már találkoztam egyszer és nagyon kedvesek, így szerintem semmi akadálya, hogy jöjjenek, csak senki ne mondjon olyan, amit nem kéne. Nem hiányzik nekem...
-Letudva!-dobtam a telefonomat az ágyra, majd én is utána dőltem. Eric csak mosolyogva követte végig azt amit csináltam, majd amikor lehunytam néhány pillanatra a a szemem, rögtön kihasználta és ajkaimra hajolt. Először nem csókolt meg, csak ajkait súrolta az enyémeknek, kicsit kínozva őt megnyaltam felső ajkát és így már nem bírta sokáig és forró csókban forrtunk össze...

37. fejezet

Sziasztok

Itt is vagyok szeptember első fejezetével, elkezdődött az iskola és sokak (mint én) vissza ültek az iskolapadba. Ez pedig azt jelenti, hogy egyre kevesebb időm lesz az írásra, mivel nagyon sokat kell ebben az évben tanulnom, ezt remélem meg tudjátok érteni. De persze mindig megpróbálok majd írni és bloggal foglalkozni. Talán kicsit rövidebbek lesznek a fejezetek, de ettől függetlenül megpróbálok minden héten legalább egy új részt hozni vagy ha olyan jó ihletem van akkor talán többet is. 

Remélem ez a rész s elnyeri a tetszéseteket. Siettem vele, de remélem, hogy nem lett nagyon összecsapott, mert nagyon igyekeztem vele. Néhány kominak nagyon örülnék és köszönöm a folytonos támogatást Moncsi-nak. 

Jó olvasást és mindenkinek nagyon sikeres tanévet kívánok!

Puszi: Milly

37. fejezet: „Sehol sincs nyugtom...”

Az emberek csak gyűltek és gyűltek a földön heverő test köré és mindenki mozdulatlanná vállt. Én is teljesen ledermedtem. Hogy történhetett ez? Miért most? Sehol nincs nyugtom. Bárhová megyek, mindig történik valami. Miért kell állandóan történnie valaminek? Én csak egy átlagos kiruccanást akartam, a szerelmemmel, erre meg ez történik.

Megindultam, hogy oda megyek a férfi holttesthez, de Eric megfogta a csuklómat és vissza rántott magához.

-Oda kell mennem!-mondtam és hátra néztem egy pillanatra, de ő megingatta a fejét.

-Nem mehetsz oda, mert akkor a rendőrök bevisznek és azt nagyon nem szeretném!-mondta, mire én újra hátra pillantottam a testhez.-Mennyünk!-mondta, mire én vissza fordítottam rá a fejemet.

-Nem hagyhatjuk itt!-mondtam és éreztem a nagy gombócot a torkomban.

-Dehogynem, gyere!-mondta és elindultunk vissza a hotelbe.

Amikor felértünk rögtön levágódtam a kanapéra. Mellém leült Eric és magához húzott. Fejemet a mellkasára hajtottam és hallgattam egyenletes szívverését.

-Ez is az én hibám!-szólaltam meg hirtelen és felnéztem tökéletes arcára.

-Miért lenne a te hibád?-nézett le rám és közben a hátamat simogatta, a gerincem mentén, hogy ezzel is nyugtasson.

-Egy kicsit nekem gyanús az, hogy pont akkor történt ez, amikor pont ott voltunk. Szerintem ennek köze van Ewenékhez. Biztos vagyok benne. Talán jelet akartak adni, hogy tudják itt vagyok és bosszút akarnak állni. Még itt se képesek nyugtod hagyni!-mondtam és fejemet felemeltem mellkasáról.

-Akkor talán a repülős dolognak is köze volt hozzá?-kérdezte tőlem. 

-Szerintem igen!-néztem üres tekintettel a falat.

-Ne rágd magad, nem te vagy a hibás. Nem tehetsz arról, hogy ennyire őrültek és mindenkit ki akarnak végezni, aki a közeledben van, csak azért, hogy tudd, ők bosszút akarnak állni. Ez beteges dolog, nem normálisak!-mondta, mire bólintottam és törökülésbe ültem.

-Jó, csak ilyen értelembe miattam halnak meg ezek az emberek, akik semmiről sem tehetnek. Mindenki veszélyben van miattam, azért mert én rábélyegeztem az életére azzal, hogy börtönbe küldtem!-mondtam, mire elhúzta a száját.-Sehol sincs nyugtom, amíg ezek szabadon vannak, minden fel van borulva és bárkinek baja eshet!-mondtam és ekkor beugrott, hogy fel kéne hívjam Kyliet valamit Asht is meg kéne próbáljam. Felpattantam a helyemről, amit Eric is figyelemmel követett. Elvettem a táskámat és belőle a telefont. Először tárcsáztam Asht, de még mindig nem vette fel. Kezdek tényleg kétségbe esni.

-Nem veszi fel?-kérdezte, miközben újra próbáltam. Megingattam a fejemet és abba hagytam a hívását. Kyliet kihangosítottam és vissza bújtam barátomhoz.

-Szia!-köszöntem neki és a telefont a kezemben tartottam.

-Na helló, most te aggódsz miattam?-kérdezte felnevetve.

-Igen, eléggé, tudod volt egy kis történés kint a sétányon!-mondtam és láttam magam előtt, hogy teljesen elképedt.

-Na mi volt már megint?-kérdezte, mire én gyorsan és lényegre törően elmondtam neki azt ami történt.-Na bazd meg honnan tudták meg, hogy oda mentek?!-kelt ki magából kicsit hangosabban és láttam magam előtt, hogy fel-le járkál idegességében.

-Szerinted én tudom? Ne is válaszolj! Mert nem, de az biztos, hogy valaki itt van és talán azt is tudja, hogy most itt vagyok!-mondtam és kinéztem az ablakon. Próbáltam megszabadulni attól a libabőrős érzéstől, hogy valaki figyel engem, bár be kell valljam magamnak, ez nem teljesen sikerült.

-Ez furcsa, mert csak miattad mentek el Koppenhágába...ez nem Drewre jellemző!- igazat adok neki. Drew egy lusta állat, csak akkor megy el valahova ha nagyon muszáj, vagy ha épp ő akar nagyon váltani a környezetén.

-Igaz, de ez azt jeleni, hogy vagy Ewen van itt vagy valamelyik emberük!-mondtam, mire Eric is megszólalt.

-De az is lehet, hogy valami miatt jöttek ide és megtudták, hogy mi is itt vagyunk!-vetette fel az ötletet, mire én bólintottam és csettintettem egyet az üres kezemmel.

-Kezded érteni ezt a fajta gondolkozás, okos!-mosolyodtam rá, majd egy puszit nyomtam az arcára.

-Fel kell vennem veletek az ütemet, mert ha nem tenném akkor nem értenék semmit!-vonta meg a vállát és édesen rám mosolygott.

-Oké, látom magam előtt, hogy most mit csináltátok, fejezzétek be és komolyodjatok meg!-ez nagyon furcsán hangzik az ő szájából. Valaki nagyon féltékeny.-Mit szeretnétek, mit csináljak?-szólalt meg újra nővérem.

-Először is próbáld meg elérni Ashleyt, mert én nem tudom. A másik pedig, hogy ne csinálj semmit. Ha miattam vannak itt, akkor meg fognak keresni. Ha nem miattam, akkor békén fognak hagyni és majd amikor vissza megyünk elintézzük a dolgot!-mondtam neki, mire ő csak hümmögött egyet válasz képen.

-Egyébként miért vagy olyan biztos abban, hogy ők azok?

-Tényleg, ez én se értem!-csatlakozott Eric is. Jaj, ne már, hogy neki ad igazat ő is és nem nekem! Na ezt nagyon utálom...

-Nem vagyok biztos benne, csak megérzés!-vontam meg a vállam.-És általában a megérzésem nem szokott csalni!-tettem hozzá.

-Jó, ez is igaz. Na bocsi megyek, mert dolgoznom kell, vigyázzatok magatokra, puszi!-mondta és már ki is nyomta. Az biztos, hogy sietett, mert még az elköszönésünket se várta meg. Milyen kedves!

-Nehogy elkezdj azon agyalni, hogy kaphatnád el őket, mert akkor utazunk tovább!-nézett rám komolyan barátom, mire én össze szorítottam az ajkaimat.

-Miért ismersz ennyire?-tettem fel a költői kérdést, majd felálltam és besétáltam a hálószobába. Felnyitottam a bőröndömet, majd a ruhák alatti rejtett zsebbe dugott fegyveremet kivettem és megtöltöttem, majd felhúztam. És ekkor megköszörülte a torkát Eric. Mindig olyan jókor kell bejöjjön. Oda néztem és láttam, hogy az ajtófélfának volt dőlve és engem nézett. Irtó szexy volt, de ezt a gondolatot most el kellett hessegessem a fejemből.

-Kérem?-tartotta ki a kezét és eltolta magát az ajtótól, majd lassan felém sétált.

-Nem!-mondtam határozottan, de ez néhány pillanat múlva kissé meginogott bennem, amikor Eric egyre közelebb lépett, én pedig hátrálni kezdtem, majd végül a falhoz értünk és ő volt jobb helyzetben. Ezek a rohadt falak, mindig rossz helyzetbe hoznak. 
Egyik kezével a falat támasztotta a másikkal pedig kivette a kezemből a fegyvert. Meg se próbáltam ellenkezni, mert tudtam, hogy úgy is ő győzne és kényszert éreztem arra, hogy inkább hagyjam, hogy elvegye.

-Könnyen feladtad!-döntötte kicsit oldalra a fejét.-Ez nem rád vall!

-Nincs esélyem ellened!-vontam meg a vállamat, mire elmosolyodott.

-Ebbe nem kötök bele!-mondta, majd ajkaimra hajolt. Még utoljára felnézett a szemembe, majd falni kezdte ajkaimat. Kezéből eldobta a fegyvert, ami hangos koppanással a földre ért. Egyik kezét a derekamra vezette, a másikkal pedig a hátamat simogatta. Bele túrtam sötétbarna selymes hajába és amennyire csak tudtam közel próbáltam tartani magamhoz. Ajkai tökéletesen mozogtak enyémekkel és nyelve benyerést nyert a számba. Hirtelen felkapott az ölébe én pedig reflex szerűen dereka köré fontam lábaimat. Éreztem, hogy egyre szenvedélyesebben csókol és azon vettem észre magam, hogy az ágyra fektetett és felém kerekedik. Az érzelmeim iránta egyre csak nőnek, és nem tudok ellenállni neki. A kísértés egyre nagyobb, hogy elkövessük a Nagy bajt. Egyik kezemmel elkezdtem egyre fentebb tolni a pólóját, amit ő egy pillanattal később lekapott magáról, így elém tárult tökéletesen kidolgozott felsőteste. Kezemet végig vezettem rajta, majd újra csókba forrtunk össze. Változtattam a helyzetálláson és én kerültem felülre, mire ő bele mosolyodott a csókunkba és egyik kezét a fenekemre vezette. Egy pillanatra se akartam elválni tőle, annyira jó érzés ilyen közel tudni magamhoz. Csak egy pillanatra kellett arra gondoljak, hogy elszakadok tőle és már is egy hatalmas ricsaj csapta meg a fülemet. De úgy látszik nem csak én hallottam, mire Eric is észre vette. Elhúzódtam tőle és kiegyenesedtem. Egy ideig hallgatóztam, majd felálltam Ericről és kimentem az erkélyre. Kint azt láttam, hogy ütközött két kocsi meg egy mikrobusz. Kicsit megnyugodtam, hogy nem lőttek le senkit megint, de mégis zavart, hogy ezt történt. Már a második durva történés ezen a napon, úgy látszik nekem nagyon nem ez a szerencsenapom. Nagyon sokan kétségbe estek és próbálták az autókból kiszabadítani a bennrekedt embereket. És ekkor kigyulladt az egyik kocsi, és hatalmas lángok borították el az egész járművet.

-Eric, hívd a tűzoltókat!-kiáltottam be, majd be is mentem gyorsan.

-Mi történt?-kérdezte és a telefonján tárcsázta a számot.

-Baleset, és kigyulladt az egyik kocsi. Gondolom a benzin miatt!-mondtam, mire a fülemhez nyomta a telefont, hogy én beszéljek. Gyorsan elhadartam a dolgokat, majd utána az ágyra dobtam a telefont. Addig Eric vissza kapta magára a pólóját, majd kiment az erkélyre és ő is megnézte a lent zajló eseményeket. Én inkább nem mentem ki teljesen, csak az ajtónál megálltam. Hallottam a szirénákat, meg a hangosan üvöltöző embereket. Szörnyű érzés volt, hamar megérkezett a tűzoltóság, meg a mentők. Eloldották a tűzet és utána megpróbálták kimenteni a bent ragadtakat.  Majd megérkezett a rendőrség is. Itt úgy éreztem inkább be megyek. Elmentem egy nyugtató zuhanyt venni, majd utána felkaptam a pizsamámat, ami egy francia bugyi volt és egy rám kicsit nagy póló, a zárat hangosan nyitottam ki, majd a hálóban találtam magam. Eric ép akkor jött be az erkélyről és tekintete megállapodott rajtam. Oda jött hozzám és megcsókolt, majd elküldött aludni. Csak bámultam a plafont, amikor nyílt a fürdő ajtó és Eric lépett ki rajta.

-Te még nem alszol?-kérdezte, mire én megingattam a fejem. Elmosolyodott, majd bemászott mellém. Átöleltem a derekát és a fejemet a mellkasára helyeztem.

-Jó éjszakát!-mondtam és lehunytam a szemem.

-Jó éjt!-mondta, majd megpuszilta a homlokomat. Egy ideig még a mai dolgok jártak a fejemben, és nem tudtam elaludni, de végül egy idő után, csak sikerült az álom világának magával ragadnia...

Ewen szemszöge

A telefonom el kezdett villogni az asztalon. Jó barátom, Drew neve jelent meg rajta.

-Anna, add ide a telefont!-szóltam „barátnőm”-nek, igaz, hogy csak az asztal másik végében volt, de jó volt kicsit kihasználni, hogy ő is itt van. Már fel is pattant és oda adta nekem a telefont, majd egy csókot nyomott a számra. Szőke haját hátra tűrte a füle mögé, majd vissza sétált a kanapéhoz, én pedig kiélvezhettem szép formás alakját, amit csak egy falat fehérnemű takart.

-Mi van haver?-szóltam bele a telefonba kissé ingerülten, közben pedig a laptopomon nézegettem a szállítási időket.

-Kendall van!-mondta, mire én rögtön felkaptam a fejem a név hallatára.

-Mi van vele?-kérdeztem és össze szűkítettem a szemem, persze nem volt képes arra, hogy magától elmondja ezért kellett kérdeznem.

-Itt van, és pont akkor volt a közelben amikor elsütöttük a fegyvert!-mondta, mire én nagyot sóhajtottam.

-Hogy ti mekkora egy barmok vagytok. Komolyan semmit nem lehet rátok bízni? Miért sütöttétek el a fegyvert, ha láttátok, hogy ott van?-kezdtem el kiabálni. Igen is felhúzott ez az idióta. Ha Kendall rájött, hogy ott vannak sok esély van arra, hogy megtalálja őket. Annak pedig nem lesz jó vége. De mivel nagyon okos kislány ezért biztos vagyok benne, hogy tudja, mi voltunk azok. Néha azt kívánom bárcsak ő is egy olyan bugyuta liba lenne, mint ez a szőke lány a házamban. Csak sajnos ő egyáltalán nem ilyen.

-Nyugi haver, nem látott meg minket és a kis popsztárka is ott volt vele. Igazából meg a lövés után láttuk meg!-mondta és tök nyugodt volt a hangjából ítélve.Jó, hogy legalább ő ilyen tud lenni. Ha én lettem volna ott biztos megölök valakit.

-Ooo...szóval Saadeval ment oda, és nem azért mert megtudta, hogy készülünk valamire. Ez már jó dolog. Mégsem olyan rossz, hogy ott a popsztár. Legalább elvonja a figyelmét és nem ránk koncentrál. Holnap induljatok vissza!-mondtam az elehély lágyabb hangon, majd a végén határozottan és mind e közben egy ördögi mosoly jelent meg az arcomon.

-Holnap délutánra már otthon leszünk!-mondta, mire én szó nélkül kinyomtam a hívást. Szóval Kendall nincs itthon...Saadeval van elfoglalva. Stockholm végre újra a miénk, egy ideig azt csinálhatunk amit akarunk. És ő nem tud ellene semmit tenni. Mióta erre várok, végre eltűnt Kend a szemünk elől. Igaz, ha velünk lenne és nem ellenünk, sokkal jobban járna mindenki, de így se rossz. Azt hiszem, meg is van az új terv amit végre fogunk hajtani Drew-vel karöltve. Én szenvedtem a lány miatt, itt az ideje, hogy ő is szenvedjen. Azt akarom látni, hogy fáj neki és sír. Ez okozná nekem a legnagyobb örömöt, talán még ki is nevetném. De megölni nem fogom....csak talán kínozni. De ez a kettő között nagy a különbség...

Kendall szemszöge

Másnap reggel 08:56

Reggel teljesen kialudva ébredtem. Szemeimet kinyitottam és a mellettem békésen szuszogó popsztárra néztem. Annyira jó érzés mellette felkelni, és olyan édes.

-Élvezed azt, hogy nézel és nem hagysz aludni?-nyitotta ki szemeit hunyorogva.

-Nem is tudtam, hogy ébren vagy!-mondtam és megsimítottam az arcát.

-Hát pedig felkeltem a horkolásodra!-mosolyodott el, mire én értetlen fejet vágtam.

-Nem is horkolok!-mondtam, mire végre teljesen kinyitotta a szemeit.

-Tudom, csak mondani akartam valamit!-vallotta be és megrántotta a vállát. Lassan felültem és elvettem a párnámat.

-Én meg csak úgy a fejedbe vágom ezt!-mondtam és meglendítettem a párnát. Először csak eltátott szájjal meredt rám, én pedig kiöltöttem rá a nyelvemet. Hamar én is a fejembe találtam egy párnát, ő pedig csak nevetett rajtam, mivel váratlanul ért és nem voltam rá felkészülve elég furcsa fejet vághattam. Elképzelem, tényleg röhejes lehetett.
-Nem vicces!-mondtam majd vissza csaptam. Haja aranyosan a szemébe lógott és már épp csapott volna vissza, de én elugrottam előle és felpattantam az ágyról. Oda ballagtam a bőröndömhöz, de még mielőtt a ruháimat válogattam volna tekintetem a földön heverő fegyveremre tévedt.-Ez újra hozzám került!-emeltem fel és a barátomra néztem.

-Úgy se fog kelleni!-mondta, mire én megvontam a vállam és az éjjeli szekrényre tettem. Kiválogattam a cuccaimat, majd bevonultam a fürdőbe. A biztonság kedvéért bezártam az ajtót és amikor ezt Eric meghallotta felnevetett. A gyors zuhanyozás után magamra kaptam a cuccaimat. Feldobtam egy alapsminket, és felkaptam végül magamra a fekete félcipőmet és a farmerdzsekimet. Hajamat kifésültem, majd a tetejét kicsit feltupíroztam utána pedig mindkét oldalról egy-egy tincset hátra fogtam egy csattal.

Megmostam a fogam és végül egy kis szájfényt tettem fel, majd kimentem. Eric eléggé feltűnően végig nézett rajtam, majd elmosolyodott és alsó ajkába harapott.

-Ez azt jelenti, hogy tetszik amit látsz, vagy röhejes?-tártam szét a kezeimet választ várva.

-Egyértelműen az első!-mondta és pajkosan megnyalta ajkát.

-Akkor jó!-mosolyodtam el, majd ő is elment a fürdőbe én pedig addig össze készítettem a táskámat. Kihasználtam az alkalmat, hogy Eric nem volt ott és becsempéztem a táskámba a kalibert. Hiába nincs szükség rá, és tudom jól, hogy nem fogom használni, de attól még jó érzés magamnál tudni. Kimentem az erkélyre és csak bámultam ki a fejemből. Rossz volt körül nézni, mivel a tegnapi baleset jutott eszembe. Talán annak is én vagyok az oka? Nem...vagy igen? Semmit nem tudok. Össze vannak kuszálódva a dolgok a fejemben, nem tudok semmiben dönteni, olyan mintha másnapos lennék. Csak a veszélyt látom mindenhol, nem akarom, hogy az emberek az én tetteim miatt haljanak meg. Akik a közelemben élnek, mind veszélyben vannak és bármikor áldozat lehet bárki. Pedig nem tett semmit. És talán a legnagyobb veszélyben Kylie és Eric van. Ericet már rég óta meg akarták szerezni maguknak, Kyliet pedig szintén. Nem engedhetem, hogy bármi bajuk legyen, csak az a baj, hogy míg ezek szabadlábon vannak azt csinálnak amit akarnak és megállíthatatlanok. Kezd minden elfajulni. Érzem, hogy ennek nagyon nem lesz jó vége. És az is biztos, hogy egy hamar nem tudjuk lerendezni a dolgokat. Ez egy hosszú folyamat lesz...amit hamarosan el kéne kezdeni. De hogyan? Semmi összképem nincs arról, hogy mi fog kisülni a tervünkből. Tudom jól, hogy ha kell kijátszanak minket. Ők sokan vannak és mind ellenünk. Egy biztos...ha kell én bármit megteszek azért, hogy a szeretteim ne sérüljenek meg. Így is annyi szörnyű dolog van körülöttük miattam.

-Drágám, gyere!-kiáltott ki nekem barátom, aki a nappaliban állt és a Tv-t bámulta. Oda sétáltam mellé és megálltam.

-Tessék?-kérdeztem, mire a Tv felé bökött.

„Tegnap este felé lelőttek egy banki igazgatót a parti sétányon. Az emberek teljesen felháborodtak és nem értik miért történt az eset. Állítólag egy sorozatgyilkos vagy egy orrvadász tehette ezt. A gyilkost körözik és a rendőrség megkér mindenkit, hogy aki gyanús dolgokat lát jelentse náluk. A férfinek sem alibije sem pedig adóssága nem volt, hogy a miatt történt volna, de abban biztosak lehetünk, hogy a férfi is tett valamit ami ennyire felhúzta a zaklatókat. A felesége szerint több titkos levelet és fenyegetést kapott már a férje, de egyikőjük se tudta, hogy kitől vagy épp miért. Ha bármi többet megtudunk az esti adásban értesítjük önöket!”- hangzott el a az adásban. Szóval Drewék már fenyegették a férfit. De ki volt az? Mit csinált? Annyi megválaszolatlan kérdés járt a fejemben, de egyikre se tudtam választ adni.-Meg kéne tudjam a pasas nevét és címét!-mondtam, mire Eric karba tette kezeit és oda fordult hozzám.

-Nem vagy te Koppenhágai helyszínelő, nem kell nyomoznod!-mondta, mire én elkaptam a tekintetem róla és vissza néztem a Tv-re.

-De akkor is érdekel..-szólaltam meg hirtelen és rá kaptam a tekintetem-..csak egy telefon hívás kell hozzá. Létszíves!-néztem rá könyörgően és mindkét kezemmel a pólója alját gyűrögettem és szemtelenül közel hajoltam hozzá.

-Jó, de gyorsan és a mai napon nem akarok többet ezzel foglalkozni!-mondta, mire én elmosolyodtam és megöleltem.

-Juuj, köszi!-nyomtam egy gyors csókot a szájára, majd berohantam a szobánkba és a telefonomért kutattam. Amikor megtaláltam gyorsan kikerestem Annabel telefonszámát.

-Szia Kend, rég beszéltünk!-vette fel a telefont a lány.

-Szia, igen. Csak egy kis szívességet szeretnék tőled kérni!-húztam el a számat. Közben Eric az ajtófélfának dőlt félig és fejét is neki döntötte. A kis hallgatózó! Elmosolyodtam rajta, de muszáj volt lenéztem a földre, hogy tudjak a telefonálásra koncentrálni.

-Na mondjad!-sóhajtott egy kicsit, de ez nem megterhelő sóhajtás volt hanem valami más, de nem tudtam magamnak megválaszolni azt, hogy milyen.

-Hallottál már a Koppenhágában lelőtt fickóról? Ami tegnap történt!-kérdeztem, mire egy „aha”-val válaszolt.-Na róla kéne nekem néhány dolgot kiderítened ha van időd és átküldeni e-mailben. Létszíves, nagyon fontos lenne!-mondtam, mire már hallottam is, hogy pötyög valamit a gépen.

-Oké, szerintem délután már el is küldöm. Van egy kis munkám, de utána kutatok neked néhány dolgot!-válaszolta kicsit halkabban, gondolom bement valaki hozzá. Sóhajtottam egyet, majd elmosolyodtam egy picit.

-Nagyon köszönöm, majd egyszer meghálálom!-nevettem fel kínosan.

-Nem kell, örülök, hogy tudok neked segíteni. Hiányzol innen a csapatból!-mondta, mire elmosolyodtam.

-Nekem is hiányoztok, de már nem fogok szerintem soha oda vissza menni!-mondtam, és láttam magam előtt, hogy lebiggyeszti a szája sarkát.

-Tudom, na mindegy majd egyszer megbeszélhetnénk egy találkozót, nagyon jó lenne!-mondta kissé jobb kedvre derülve.

-Oké, persze, na most bocsi de mennem kell, szia!-mondtam, majd miután ő is elköszönt letettem. Örültem, hogy ezt is el tudtam intézni és kedves Annabeltől, hogy segít nekem. Egy igazi jó barátnő. Elmosolyodtam, majd vissza tettem a telefonomat a táskámba és fel vettem a kezembe.

-Kit hívtál fel?-kérdezte Eric, utána fordulva, mivel én mellette elmentem ki a nappaliba. Magára kapta a dzsekijét és közben engem fürkészett.

-Emlékszel a rendőrségen arra a csajra?-kérdeztem, mire ő össze szűkítette szemeit.-A recepción!-tettem hozzá.

-Valami rémlik!-vonta meg a vállát, én pedig megingattam a fejem.

-Mindegy, őt hívtam fel, és délután talán már olvashatom is a kiderített cuccokat!-mosolyodtam el.

-Az jó, de nem fogod olvasni ma az biztos!-mondta és nekem ekkor jutott eszembe, hogy megígértem neki.

-Tudom, nem fogom!-mondtam, majd megfogtam a kezét és kihúztam a hotelszobánkból.

-Úgy se fogod kibírni, hogy ne nézd meg!-suttogta a fülembe.

-Dehogynem!-mondtam és rá pillantottam.

-Bármire fogadok, hogy nem bírod ki, hogy addig ne nézd meg míg itt vagyunk!-mondta, mire én felvontam a szemöldököm. Igen, Eric? Biztos vagy te ebben? Szerintem nem gondolta át teljesen, hogy mire is akar fogadni.

-Na akkor fogadjunk!-mondtam és közben beszálltunk a liftbe.-Ha én nyerek, akkor amikor haza mentünk 2 napig el kell játszd Kylieval, hogy együtt vagytok!-mondtam, mire teljesen elképedt, nekem pedig hatalmas mosoly jelent meg az arcomon.

-Ebbe nem megyek bele, a nővéred őrült, bármire képes abban a 2 napban!-ingatta meg a fejét.

-Ooo...nyugi, élvezni fogod!-kacsintottam, majd elindultam ki a liftből, amikor kinyílt az ajtó.

-Oké, ha én nyerek akkor 2 napig együtt kell lakjál Eddel és Alex-szel!-mondta, mire én először kicsit beijedtem. Nem akarok az a két idiótával eltölteni a két egész napot és hallgatni éjszaka a horkolásukat. Néhány óra alatt lefárasztanak nem, hogy 2 nap.

-Ez durva!-mondtam és oldalra néztem rá.

-Miért és amit te adtál nekem az nem?-kérdezte, mire én kicsit felháborodtam.

-Egyszer már úgy is csináltatok ilyet, nem fog olyan nehezen menni!-mondtam, mire ő féloldalasan elmosolyodott.-Mit mosolyogsz?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.

-Te még mindig fent vagy akadva azon az ügyön?-kérdezte gyanakvóan, mire én kicsit megigazítottam a hajamat és a talajt kezdtem el tanulmányozni. Nem akartam ide kilyukadni, de tényleg még mindig zavar az, hogy volt egy idő amikor a nővéremmel csinálták azt, amit most mi. Elég zavaró és nagyon rossz. Olyan mintha egy kicsit a Vámpírnaplókba érezném magam, csak annyi az egész, hogy itt én vagyok Damon, Kylie meg Stefan és Elena pedig Eric. Huuh...kicsit furcsa felhozatal, de valami ilyesmi képen érzem magam. Valamiért azt érzem, hogy talán Kylie még érez valamit a popsztár iránt és lehet, hogy fordítva is ez van.

-Egy kicsit!-válaszoltam végül halkan, és közben haladtunk tovább az utcán. Felnéztem és a tájat kezdtem el a tekintetemmel fürkészni. Mindent megnéztem, a fákat, a házakat és még a fejem felett elszálló galambokat is.

-Nem kell, az már nagyon régen volt. Veled vagyok most és nem vele. Különben is vele nem jártam, csak futó kaland volt!-vonta meg a vállát és végre méltóztattam rá nézni. Barna szemei megint elkápráztattak ahogy a nap miatt még jobban csillogott a szeme, teljesen egy másik időzónában vagyok amikor bele nézek a szemébe.

-Ettől függetlenül is eléggé kínos nekem. Kylie ismer téged, olyan dolgokat tud rólad, amiket én talán nem tudok, sok közös emléketek van, meg ilyenek és ez nekem furcsa!-hajtottam le a fejemet, ő pedig oldalról megölelt és nyomott egy puszit a homlokomra.

-Veled pedig már most nagyon sok emlékem van, és szerintem minden olyan dolgot tudsz rólam, amit Kylie tud. E miatt ne érezd rosszul magad, mert nincs miért!-mondta és kezét a derekamon pihentette. Nyomott még egy puszit az arcomra, én pedig elmosolyodtam rajta.

-Akkor most fogadunk vagy nem?-kérdeztem, mire ő felnevetett.

-Persze!-mondta és a kezét nyújtotta a felém amit elfogadtam.-Úgyis én nyerek!-mondta, mire én csak felhökkentem.

-Ne legyél olyan biztos benne, Saade!-mondtam és lenézően rá pillantottam. Kezét a vállamra tette, én pedig össze kulcsoltam kezemet az övével. Kis sétálás után úgy döntöttünk, hogy beülünk kajálni egy étterembe és utána folytatjuk a városnézést. Mivel még eléggé korán volt, így egy meghitt kávézót választottunk. Ahol én megittam egy forró olasz kávét és egy muffin ettem mellé. Eric maradt a mézes teánál, azt mondva, hogy ezzel is ápolja a hangszálait. Úgy látszik tényleg nagyon oda figyel, hogy ne betegedjen le és ez dicséretre méltó, mert én biztos nem tudnék ennyire vigyázni az egészségemre. Miután végeztünk, folytattuk az utunkat és tényleg nagyon, de nagyon megtetszett ez a város. Gyönyörű és nagyon kellemes hangulatú. Az emberek is nagyon kedvesek és sokan oda is mertek hozzánk jönni. Beszélgettek velünk, meg sok bókot is kaptam, ami tényleg nagyon jól esett és kicsit növelte az önbizalmamat. Örülök, hogy végül eljöttem ide Erickel, mert tényleg csodálatos ez a hely. El se akarok menni innen...