4. fejezet

4. fejezet: Emeld fel a fejed, légy erős, és mosolyogj...

Hamar oda értünk az étterembe, és csak akkor tekintettem az órára. 10:03 néhány percet késünk, annyi csak bele fér. Ed át jött az oldalamra és kinyitotta a kocsit, majd kisegített és bezárta a járművet. Bele karoltam és úgy mentünk be a kis helységbe. Igazán otthonos hely, de láttam, hogy az emberek nem farmerban feszítenek itt, így már értem, miért szólt Edin nekem is. A srác váltott néhány szót a recepcióssal, aki az asztalunkhoz vezetett, ahol már Eric-ék ott voltak. Ed előre ment én pedig hátul maradtam.

– Haver, késtél!-kocogtatta meg az óráját, gondolom Alex. Ed már mesélt róluk, mellé léptem és ekkor, mindenki felpattant. Én elmosolyodtam, majd Edinre néztem.

– Bocs, csak épp készülődött!-nézett rám szúrós szemekkel, mire én megvontam a vállam.-Kendall, ők itt Alex Jafarzadeh!-mutatott be elősszőr Alexnek, aki nagy mosollyal és egy öleléssel fogadott, majd elengedett és a mellette álló lányokra mutatott.-Ő pedig a barátnője Caroline Bjurgard, majd Rim Taya Shawki, Maria Andersson!-mondta és a lányok is megöleltek. Ezek a svédek de barátságosak.-Na ne ölelgessétek annyit, mert én soha nem kapok!– durcáskodott be mellettem Ed, mire én felnevettem.

– Szívás!– mondtam neki halkan, mire megrázta a fejét.

-És akkor a popsztárunk Eric Saade!-mondta kicsit hangosabban, mire Eric lepisszegte és mosolyogva oda jött hozzám és ő is megölelt. Woow...kedves.

-Oké, Edinke innen átveszem!-mondta Mr. Popular a srácnak, mire elmosolyodtam.-Ő itt a menedzserem Tomas Lingman, majd Aya Romano és Henni Olsen táncosok!– mutatott be majdnem mindenkinek már csak 1 lány volt. Mindenkit megöleltem és végig az volt a fejemben. Fel a fejjel, mosolyogni és erősnek maradni. Majd mikor mindenkivel végeztem, Eric az utolsó lányhoz oda ment és rá nézett.-Ő pedig Emma Andersson, a barátnőm!-mondta, mire nekem leesett. Barátnője van, szépen titkolja a sajtó elől. Oda jött hozzám a lány és jó erősen megölelt. Első látásra nem túl szimpatikus, de amikor megölet kissé jobbnak láttam.

– Örülök, hogy megismerhetlek!-mondta, mire elengedett, majd mindenki leült. Én végül Ed és Rim közé kerültem. Velem szemben pedig Eric volt, Edinnell szemben Emma, mellete Alex. Eric másik oldalán pedig Tomas.

-Tényleg Kendall, miért hagytad abba a modellkedést?-valahogy számítottam erre a kérdéstől, csak furcsa hogy épp Eric-től hallom ezt.

– Sok oka volt, de leginkább az, hogy már nem bírtam lelkileg az egész fogyás témát, meg a sok elvárást. Nagyon sok dolog történt, amit a sajtó sem tud és nagyon senki!-mondtam és a srácra néztem.

– Igen, mert a sajtó úgy hozta fel, hogy meguntad és másra vágysz!-mondta Aya, mire bólintottam.

– Igen, de igazából teljesen más. Majd egy másik helyen talán el is mondom nektek azt a jó hosszú történetet!-mondtam és a végére egy mosolyt tettem.

– Na ez kedves!-mondta mellettem Ed, mire rá néztem.

– Kösz!-mondtam neki, mire elmosolyodott.-De ne csak rólam legyen szó!-néztem vissza Eric-re.-Úgy hallom nemsokára mész Norvégiába!-mondtam, mire bólintott és felkönyökölt az asztalra.

– Igen, egy hosszabb turné más sztárokkal is, a rák ellen!-mondta, mire én bólintottam.

– Ez szép dolog!-mondtam, mire rám villantotta mosolyát.

– Igen, és még élvezzük is!

– És még milyen sztárok lesznek ott? Hátha ismerek egyet-kettőt!– mondtam és vállat vontam.

-Hát például Danny Saucedo meg Molly Sandén, Sean Banan, Tone Damli és még csomóan!-mondta, mire elismerően bólintottam.

– Ez jó, akiket felsoroltál mind ismerem!-mondtam és rá mosolyogtam.

-Ez jó, de mondta Edin, hogy lenne kedved talán jönni velünk?!-kérdezte vagy mondta, ezt még én se tudtam eldönteni, de itt Tomasra nézett aki elmosolyodott és vissza nézett rám. Úgy érzem magam, mintha interjút adnék, de komolyan.

-Igen, felmerült bennem, mivel újra fotózni kezdtem és jó lenne új helyeket is feltenni a blogra!– mondtam és itt Emma szólalt meg.

-Juuj igen, a KJP ugye?– kérdezte, mire bólintottam.-Ismerem, majdnem minden nap nézem, de nem teszel új képeket pedig nagyon jól fényképezel!-erre nem számítottam, kezdem megkedvelni a csajt.

– Igen tudom, mert történtek mostanában események körülöttem, ami miatt nem volt túl sok időm, se energiám!-ergo rehabon voltam és ott nem lett volna túl jó fényképezni, vagy éppen kiírogatni dolgokat.

-Milyen titokzatos vagy!-mondta Alex és itt Caroline a bordáiba ütött. Az fájhatott. Elmosolyodtam, mire Carro rám nézett.

– Bocs, de olyan hülye tud lenni!-nevetett és megsimította Alex fejét. Olyan aranyosak.

– Nyugi, már megszoktam, van dolgom ilyennel!-itt Edin-re néztem, aki magára mutatott.

– Hát ez kedves, nagyon kedves!– mondta és hátra dőlt a székében.

-Jaaj, ne durcizz be!-mondtam és közben nagyokat pislogtam rá.

– Ilyenkor olyan aranyos vagy!-csípett bele az arcomba, mire én elhúztam a fejem és előre néztem.

-Hát ez jó kis jelenet volt Ed!-tapsolt néhányat Alex, mire én felhökkentem.

– Ezt te mondod Mr. Titokzatos!-mondtam, mire Tomas fel „óóó”-zott Aya-val és Henni-vel.

– Na akkor most ki a főnök?-kérdezte a menedzser, mire magamra mutattam.-Azt csak szeretnéd Kandalló!– nevetett mire én széttártam a kezeim.

– Miért akkor ki?– kérdeztem, mire magára mutatott úgy ahogy az előbb én.

-Háát één!-húzta el a szavakat, mire homlokon csaptam magam.

-Jó csapatom van, ugye?-kérdezte tőlem Eric, mikor végre elvettem a kezem a fejemtől.

– A legjobb!-mondtam neki mosolyogva, majd megjelent a pincér. A telefonom rezegni kezdett, mire én kivettem a retikülömből. „Drew” jelent meg a képernyőn, mire én rögtön kinyomtam. Csak azt nem értem, hogy miért nem tiltottam már rég ki a számát. Hát most megtettem. Eltettem a telefont és felnéztem a többiekre.

– Mi történt?-kérdezte suttogva Ed, mire én csak legyintettem.

-Drew!-mondtam, mire összevonta szemöldökeit.

– És ez semmi?– kérdezte kicsit hangosabban, mire a többiek ránk néztek.

– Van valami gond?-kérdezte Emma kissé félénken.

-Nem dehogy, csak Ed kissé éhes már!-forgattam meg a szemeimet látványosan, hogy értsék milyen egy baromságról van szó.

– Haver, ne legyél már ennyire zabás. William meg fog kínozni, ha olyat eszel!– mondta Alex és fenyegetően mutatott a kezével.

– Ki az a William?-kérdeztem, mire Caroline szólalt meg.

– Svédország egyik leghíresebb edzője, akihez mi is járunk gyűrni. Tényleg te jársz kondizni?-kérdezte, mire én elhúztam a számat.

– Hát ha az önvédelem és küzdelem bele tartozik akkor igen!-mondtam, mire nagyon nézett.

– Önvédelmet tanulsz?-kérdezett vissza Rim, mire én bólintottam.

– Igen, ebbe van Kung fu és box is, szóval jó kondiba vagyok!-válaszoltam a göndörkének, mire ő lassan vissza fordította a fejét Maria felé. Eléggé elkülönültek ők ketten, biztos nagyon jóba vannak.

– Kemény a csaj!– mondta mellettem Ed és a székemre tette a kezét.

– Tényleg az!– mondta Henni, mire én az étlapot kezdtem el nézni. Kezdtem kicsit kínosan érezni magam, hiszen én vagyok az úgymond „újonc csaj” akit még senki se ismer a csapatban, és mindenki engem kérdez és néz. Ezt nem bírom soha sokáig. Mosolyognom kell, de ebben már profi vagyok, hiszen a modellek ugyan ezt csinálják, ha akarnak ha nem mosoly és póz. Náluk ebből áll az egész nap. Én már csak tudom....

– Hölgyem, maga mit kér?-szólt hozzám egy középkorú férfi és kezében egy jegyzettömböt tartott. Gyorsan vissza néztem az étlapra és az első amit megláttam azt mondtam.

– Egy ezer sziget öntetes salátát!– néztem fel, mire írni kezdte és a mellettem lévő Rim-et kérdezte. Főételnek pácolt lazacot kértem főt krumplival, desszertnek pedig svéd almás sütit. Már a mozgásomon látszódott, hogy kissé feszült vagyok. Vagyis én észre vettem, a többiek beszélgettek, de én alig hallottam belőle valamit, olyan mintha egy fal választana el tőlük.

– Elnézést!-álltam fel, mire mindenki rám nézett, néhányan bólintottak. Eltipegtem a mosdóig ahol az egyik ajtót magamra zártam és a telefonomért kutattam. Kikerestem Ash számát, majd a fülemhez emeltem a készüléket.

– Szia csajszí!-szólt bele vidáman.

– Szia, tudsz most egy kicsit beszélni?– kérdeztem tőle remegő hanggal.

– Igen, persze de miért van valami baj?– hallatszott a hangjából, hogy tényleg érdekli és félt engem.

– Nem, még nincs semmi baj, de valamiért úgy érzem nem lesz jó vége ennek a napnak!-magyaráztam magam és kissé össze is voltam zavarodva. Miért érzek ilyeneket? Tök nyugodtnak kéne lennem, itt vagyok és csomó ember van még itt, nem fog megjelenni egy GMB-s ember se. Vagyis...nagyon remélem.

– Nyugi csajszí, minden oké. Csak érezd jól magad és ne foglalkozz mással. Drew nem fog senkit megölni!-hát ezt én is remélem, csak az a baj, hogy kitelik tőle azok után amiket tettem vele.

– Oké, próbálok lenyugodni, bocsi na pá!-mondtam és meg sem várva a válaszát kinyomta. Ez kissé szemét volt, de meg akartam szabadulni attól, hogy mindenki el akarja hitetni velem, hogy minden oké. Amikor ez nem igaz, semmi sem oké....