8.-9. fejezet

Sziasztok

Megérkeztem az új fejezettel, amit már tegnap akartam feltenni, csak épp elcsúszott minden a napokban és betöltöttem a 14. szülinapomat, szóval azzal is foglalkoztam. De most a húsvét és a szülinapom örömére nem csak egy új fejezetet hoztam nektek hanem kettőt. Igazából ez azért is történt, mert szerintem a 8. fejezet kicsit rövid lett és nem vagyok megelégedve vele, de remélem, hogy nektek tetszeni fog mind a kettő. Szóval, jó olvasást!

Puszi: Milly

8. fejezet: Újság...

Reggel ideges csengetésre keltem, majd a csengetésből dörömbölés lett. Ki ez az idegbeteg állat? Kikeltem az ágyból, majd levánszorogtam az ajtóhoz és kinyitottam. Eric állt ott kissé idegesen és ebből kicsit perverz pillantás lett, mikor meglátta, hogy csak egy topp és francia bugyi van rajtam. Kissé biztos elvörösödtem, de szó nélkül elálltam az útból és be engedtem a srácot.

– Mit csinálsz te itt ilyenkor?-kérdeztem mikor már bejött és az ajtót becsuktam.

– Hát történtek dolgok!-mondta és zavartam megvakarta a tarkóját.

– Bökd már ki Saade!-mondtam és karjaimat összefogtam mellkasom előtt.

– Mi vagyunk a mai újságok címlapján!-mondta és kihajtogatott egy újságot, majd a kezembe adta. Én csak néztem...és néztem.

– De...de hogy?-néztem fel rá, mire megvonta a vállát.

– Fogalmam sincs, hogy készült ez a kép, de itt van!-nézett ő is rá újra. A képen tényleg mi voltunk. Pont akkor amikor a hátam mögött állt én pedig hátra mosolyogtam rá. Tényleg kissé félre érthető a kép, de nem tudom miért kell ennyire feltúrázni, hiszen csak táncoltunk. A szöveg pedig ez volt:

Eric Saadenak másra van szüksége?

„Eric Saade (21) énekes és Kendall Jenner (18) fotós és modell, tegnap este egy táncteremben kapták le őket együtt. Az érdekesség az, hogy miután a többiek elhagyták a helységet ők ott maradtak és együtt táncoltak még egy kicsit. Sokat nézték egymást és volt nagy ölelés is. A helységből nem együtt távoztak, hanem külön kocsival. Egy szemtanú szerint nagyon jó barátok lehetnek egy ideje és talán a fotózás hozta őket össze. Talán több is, mint barátság az ők kapcsolata. Egyelőre a rossz ebben a kapcsolatban az, hogy Ericnek barátnője van a táncos Emma Andersson akivel már 2-3 hónapja együtt lehetnek. Eric ahogy tudjuk egy igazi nőcsábász, így senkit se lepne meg ha Kendall neki csak egy kis játék lenne. Vagy ha mégis komoly, akkor ott van Emma. Vele mi lesz? Vajon ő is ismeri Kendallt vagy ez az ő kis titkuk? Sok kérdés merülhet fel, de ameddig senki sem nyilatkozik nem lehet semmit tudni róluk. De igazából csak nézzük meg őket. Szép párt alkotnának együtt!...

...oké én többen nem olvasok ebből.

– Feldühített?-fürkészte arcomat Eric, mire én felnéztem rá.

– Kicsit!– válaszoltam és a kezébe nyomtam az újságot. Besétáltam a konyhába és öntöttem magamnak egy pohár narancslevet. Amerikai megszokás, minden nap ez az első dolgom.-Hogy akarod megoldani ezt az egészet?– kérdeztem és felnéztem a srácra.

– Ja, igen, ezért is jöttem. Tomas elintézte, hogy egy reggeli műsorba szerepeljünk, így oda kéne elmenni!-mennyek el és mosolyogjak a kameráknak? És tettessem magam? Nem hiányzik nekem ez.

– Ehhez én nem kellek, egyedül is el tudsz menni!-mondtam, mire megcsóválta a fejét.

– De te is kellesz, hogy lássák tényleg igazat mondunk!-megingattam a fejem, majd letettem a poharat a pultra és leültem egy székre, Eric is így tett. Melyen a szemembe nézett én pedig nem szakítottam meg.

– Rám nem kíváncsiak az emberek, én nem vagyok sztár!– mondtam, mire oldalra nézet és felnevetett.

– Miért ne lennének rád kíváncsiak? 17 éves korodban olyanokat értél el a modell szakmában, amit sokan 20 éves korukra sem érnek el, nem hogy 17. És te azt állítod magadról, hogy rád nem kíváncsiak az emberek. Ha ez igaz lenne, akkor nem írták volna meg ezt a cikket. De mivel rólad is van szó, nem csak rólam, így muszáj felhajtást csinálniuk!– felkönyökölt a pultra és úgy nézett tovább.

– Oké, elmegyek, de csak azért mert nem akarok vitatkozni!-mondtam, mire elmosolyodott.

– Én is így gondoltam!-mondta én pedig felálltam.

– Felmegyek átöltözni. Aztán megbeszéljük a részleteket!

– Nekem így is jól vagy!-jelent meg csibész mosoly az arcán, mire én bólintottam.

– Sejtettem!-válaszoltam, majd megindultam a lépcsőhöz.-Egyébként érezd otthon magad!-mondtam, már amikor már fent voltam, mire egy kacsintást kaptam. Nem tett jót a kapcsolatunknak az, hogy tegnap együtt táncoltunk és túlságosan közel érzem magamhoz. Ő nem tudhat meg semmit. De mégis veszélyben van, figyelnem kell rá. Gyorsan bementem a gardróbba és kiválasztottam egy hosszú ujjú pólót, egy fekete csőnacit és egy cipőt, majd mentem a fürdőbe és lepakoltam.

A gyors zuhany után rögtön felöltöztem, majd felvettem a cipőmet. Kifésültem a hajam, majd felfogtam coffba. Megmostam gyorsan a fogam, majd kisminkeltem magam egy kicsit. Fújtam magamra a parfümömből. Kimentem a szobámba és felkaptam a telefonom és már mentem is le a nappaliba. Eric a kanapén ült és a tv-t bámulta amin egy focimeccs ismétlése ment. Lesétáltam és mivel nem vett észre ezért úgy döntöttem megijesztem. Épp csíptem volna bele a vállába, maikor elkapta a kezem és áthúzott a kanapén úgy, hogy az ölébe érkeztem.

– Azt hitted nem vettelek észre!– mondta miközben én felültem mellé.

– Azt hittem!-mondtam, mire elmosolyodott.

– Hát rosszul gondoltad!-mondta, én pedig besétáltam a konyhába. Elő vettem a hűtőből egy natúr joghurtot, majd kivit és zabpehelyt meg egy kis fagyasztott eperpürét. Két fehér négyszögletű tálat vettem elő, amibe szépen bele tettem a joghurtot, majd a felszeleteltem a kivit és rá raktam, utólag pedig a zabpelyhet és az eperpürét tettem rá. Mind a kettőnek letöröltem a szélét, ahol kicsit elkentem, és kanalakat tettem bele, majd elő vettem a telefonom és lefényképeztem néhányszor. Oda ültem Eric mellé és vissza néztem a képeket, majd az egyiket oda mutattam neki.

– Szerinted ezt a képedt feltehetem a blogra?-kérdeztem, mire rám nézett.

– Igen, általában ilyeneket is szoktak feltenni!

– Te csak tudod!-mondtam, mire elmosolyodott. Kikerestem a blogomat a könyvjelzők között, majd beléptem és utána egy kis szöveghez csatoltam a képet.

Jóó Reggelt! És a nagy visszatérés...újra neki állok fényképezni, szóval a blog újra nyitott.J Remélem szeretni fogjátok...az első képemet most készítettem. Fincsiiii

Mikor kiraktam vissza sétáltam a konyhába és fogtam a két tányért és oda mentem Erichez, majd a kezébe nyomtam az egyiket.

– Nekem miért csináltál?-kérdezte, mire én rá néztem.

– Eric, ne kérdezz, inkább edd!-mondtam és keverni kezdtem a sajátom.

– Köszönöm!-mondta és egy puszit nyomott az arcomra. Én csak elmosolyodtam és befaltam egy kanállal, majd a Tv-re néztem.

– Szereted a Barcát?– kérdeztem és a kanalammal a Tv-re mutattam.

– A kedvenc csapatom!– mondta, mire én bólintottam.-Nem tudtad?

– Honnan tudtam volna?-válaszoltam, majd megszólalt a telefonom. Felvettem az asztalról és megnéztem ki az. Kylie nevét és képét mutatta ki, én pedig rögtön a fülemhez tettem a készüléket.

– Szia!-köszöntem nyugodtan.

– Szia!– köszönt kissé halkan.

– Történt valami?-kérdeztem, mire sóhajtott.

– Neem, csak gondoltam felhívlak, mivel tegnap kissé ideges lettél a Billys ügy miatt!-legalább ezt észre vette, nagyon is ideges voltam.

– Igen eléggé felhúztam magam, de nem haragszom!– mondtam, mire először nem kaptam választ így biztos vagyok benne, hogy mosolygott.

– Arra gondoltam, hogy majd elutazhatnánk valahova!-na ezen meglepődtem. Ezt Eric is látta, mivel kérdően pillantott rám, mire intettem, hogy majd elmondom.

– Huuh...ezzel megleptél, de ez hogy jutott eszedbe?-kérdeztem kissé félénken és közben letettem a tányért.

– Tudom, hogy nagyon feszült vagy az elmúlt hónapokban, így egy kis feltöltődés jót tenne mindenkinek ebben a hideg országban!– és mennyire igaza van, csak azt nem tudja, hogy a durvája még csak most következik. Drew nem áll le, és képes utánunk utazni.

– Oké, benne vagyok csak nem most. Majd 1 hónap múlva!

– Kendall!-szólított, mire én sóhajtottam.

– Igen, muszáj addig várj, mert megyek Edinékkel Norvégiába!-mondtam és felnéztem Ericre aki elmosolyodott és kezét a kanapé háttámlájára tette ahol ültem.

– Ohh...így már érthető, miért nem ezzel kezdted?!-nevetett fel kínosan, mire elmosolyodtam.

– Na szeretnél még valamit?-kérdeztem kissé sürgetően, igazából nem is tudom miért.

– Nem, szóval szia és puszillak!-köszönt el.

– Szia!-köszöntem én is el, majd a telefonom letettem az asztalra.

– Szóóval, jössz velünk!-mondta Eric és a szemembe nézett.

– Igen....

9. fejezet: Mesélj....

Már 2 nap eltelt azóta, hogy Ericnek elárultam, hogy megyek velük Norvégiába. Teljesen felpörögtek a hírtől és egyfolytában csak ölelgettek. Persze egy ideig nagy téma volt az újság cikk is, amit ma fogunk véglegesen lezárni. Aszt hiszem jobb is lenne ha készülődnék és nem gondolkoznák ennyit. Felvettem a fekete magassarkú cipőmet és betipegtem a fürdőbe.

– A picsába!– oké, szerencsétlen vagyok, majdnem elcsúsztam. Megkapaszkodtam a mosdóba és a tükörbe néztem. Vagy harmadjára ellenőriztem le a sminkemet, de biztos vagyok benne, hogy a stúdióban még 10 réteget rá fognak kenni az arcomra. Erre fogadni merek. Kezembe vettem a telefonomat, mivel rezgett és láttam, hogy Eric írt.

„5p és ott vagyok, legyél kész!/E.”

Nem üzenetem vissza, mert biztos voltam benne, hogy mindjárt itt van, így nem érdemes. Felvettem a bőrdzsekimet és a táskámat a vállamra dobtam. Még egyszer megnéztem magam a tükörbe és fújtam egy kis parfümöt magamra. Már csöngettek is. Gyorsan lekapcsoltam a villanyokat és lementem a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót és Eric állt ott. Átnéztem a válla fölött és láttam, hogy nincs valami szép idő. Ez azt jelenti, hogy mindjárt esni fog.

– Siessünk ha nem akarsz elázni!-mondta és kezével mutatta,  hogy ideje lenne megmozdulnom. Bólintottam, majd gyorsan bezártam az ajtót és megnéztem, hogy minden okés e a környéken. Az utóbbi napokban szerencsére Drew és az emberei elkerültek, de valamit biztos terveznek ellenem. Beszálltunk a kocsiba, majd rögtön el is kezdett esni az eső.

– Jó időzítés!-néztem a popsztárra, mire elmosolyodott.

– Ilyet is csak én tudok!– mondta és végre beindította a motort. Én bekapcsoltam a rádiót és Eric hangja rögtön megütötte a fülem.

– Ez a te dalod!– mutattam a rádióra, mire rám nézett a srác.

– Na nem mondod!-vágott vissza szemtelenül, mire én karba fontam a kezeimet.

– Szemét vagy! Én nem tudhatok mindent!-válaszoltam és előre fordultam.

– Oké bocs, csak gondoltam ilyet már nem kérdezel tőlem!-mondta és még mindig nem indult el.

– Jó oké, de induljunk mert el fogunk késni!-mondtam, mire bólintott és végre a gázba taposott.

Eléggé elbambultam és csak azt vettem észre, hogy óriási kocsi sor van előttünk.

– Basszus, ugye ez most nem komoly?-kezdett el dudálni Eric és fejét hátra vetette.

– Felhívom Tomast!-mondtam és elő vettem a telefonom.

– Oké!-válaszoltam és folyamatosan dudált, de nem ő volt az egyetlen.-Stockholm dugók nélkül olyan, mint Páris Eiffel torony nélkül!– mormogta, mire felnevettem.

– Bolond vagy!-válaszoltam és közben kihangosítottam a telefonom és vártam, hogy Tom végre felvegye.

– Igen?– vette fel és kissé idegesnek tűnt. Ez nem jó jel.

– Szia mi vagyunk!-mondtam, mire sóhajtott.

– Hol a fenébe vagytok? Már rég a sminkbe kéne üljetek!

– Tomas, dugóban vagyunk!-mondta Eric, mire Tomas kész ideg lett.

– Ugye csak viccelsz? Ahh...ez nem lehet igaz. Pont most...pont!-kiabált, mire én Eric-re néztem aki elhúzta a száját.

– Tom, kb. 10p míg oda érünk normál sebességbe, de így lesz vagy 25 is!– mondta mellettem a popsztár, mire Tom már próbálta lenyugtatni magát.

– Oké, ahogy tudtok gyertek, én megpróbálom elintézni, hogy későbbre tegyél az interjútokat!– mondta majd ki is nyomott.

– Nagyon dühös!– mondtam, majd vissza dobtam a táskába a telefonomat.

– Igen azt én is észre vettem!-mondta és kb. fél métert haladott előre. De több, mint a semmi.

Egy jó ideig még ott álltunk, amikor megláttuk, hogy végre előttünk elindulnak az autók és rendőr irányításával.

– Na végre!– mondtam és újra bekötöttem magam, mivel eddig ki voltam kötve, mert már rosszul voltam attól az érzéstől, hogy bent kell roskadjak egy jó ideig a kocsiban. Eric is végre teljes gázzal megindulhatott és a stúdióig meg sem állt. Amikor oda értünk elő vette az esőernyőjét és átjött az én oldalamra kisegíteni.

– Mondtam már, hogy jól nézel ki?-mondta, miközben becsapta az ajtót.

– Még nem, de kösz!-mosolyogtam rá, majd bementünk a helységbe. Bent rögtön letámadtak minket, majd Tomas is megjelent.

– Na jó, hogy itt vagytok. 10 percetek van a sminkben és utána adás!– tapsolt egyet és egy fehér szobába lökdösött minket. Bent 2 nő volt, akik leültettek minket. Hozzám egy kedves mosolyú szőke hajú lány jött oda. Nem lehetett több 20-nál a csaj, de eléggé jól csinálta dolgát. Szerencsémre nem túlozta el sminket, mivel látta, hogy én is foglalkoztam vele. Amikor végzett felültem normálisan, majd oda sétáltam Erichez.

– Az baj, hogy nem terveztem meg azt, hogy mit mondok?-kérdeztem tőle, mire megfordult a székkel és rám nézett.

– Nem dehogy, az a normális. Én se szoktam begyakorolni a szöveget, csak ne káromkodj ennyi a kérés!– mosolygott rám a végén, amit viszonoztam, majd felállt és az ajtó felé biccentett.-Mennyünk!– mondta, mire fújtam egy nagyon, majd elindultam utána. Kint már folyt az adás, és mikor bejelentették a szünetet, minket leültettek egy asztalhoz, ahol egy középkorú szőke nő ült. Bemutatkoztunk egymásnak, majd leültünk a helyünkre. Elmondta, hogy mi fog lezajlani és, hogy csak 10 percet kell kibírjak és utána vége. A 3perces reklámnak, amikor vége lett Jessica rögtön elkezdett beszélni a kamerába, és én csak akkor kezdtem el igazán figyelni, amikor kimondta először Eric nevét, majd az enyémet is.

-...először is, hogy találkoztatok ti?– nézett ránk, mire Eric kicsit bólintott, hogy én mondjam a választ. Kissé ideges voltam, így nem is tudtam arra gondolni, hogy mit mondjak.

– Van egy közös barátunk, igából neki a táncosa, nekem pedig régi barát és ő mutatott be egymásnak minket egy ebéd folytán!– adtam meg a rövid, de tömör választ.

– A cikkek amik megjelentek eléggé felzaklattak titeket, ha rögtön tisztázni akarjátok a helyzetet. Főképp úgy, hogy neked Erik barátnőd van!-mutatott Eric-re, mire én kezeit össze tette az asztalon és lazán válaszolt.

– Igen eléggé, főképp, hogy Emmát is szóba hozták, amit nagyon nem kellet volna. Kendallt pedig még alig ismerem. Igen táncoltunk egyet és beszélgetünk, mint barátok, de ez normális dolog. Nem is értem miért kellett felfújni az egészet!-mondta, mire én bólintottam.

– Akkor most tisztáztátok a helyzetet, és kijelentitek, hogy nincs semmi. Ugye?– kérdezte, mire bólintottam. Össze szorult a gyomrom és úgy éreztem valami nincs rendben. Bele hasított a fájdalom az egész testembe.

– Igen!-mondta Eric, mire én egy vonalba szorítottam ajkaimat.

– Rendben, akkor ezt a témát hanyagoljuk!-mondta, mire kihúztam magam és bólintottam.-A következő kérdésem pedig...-itt megállt én pedig csak abban reménykedtem, hogy nem tőlem fog kérdezni.– Kendall, miért hagytad abba a modellkedést?-basszus, ez nem vált be. Akkor most hozzuk a szokott dumát, amit az eltelt 1 éveben mondok mindenkinek.

– A sok stressz a fogyás miatt nagyon zavaró volt, fárasztó mint testileg és mint lelkileg. Talán ez volt a legnagyobb dolog ami miatt abba hagytam!– adtam a rövid választ és végig próbáltam nem hadarni a svédet, hogy valamit értsenek is belőle.

– Szörnyű lehetett, de tényleg úgy van, hogy egy nap csak egy almát és vizet lehet fogyasztani?– kérdezte, mire nagy levegőt vettem.

– Igen ez így van, már a show előtti hetekben csak almát és vizet lehet fogyasztani. Ha valaki mást eszik vagy iszik azt kirúgják rögtön, mivel a ruha nem úgy áll ahogy kell!-Jessica bólintott, majd bele nézett a pappírjába.

– És miért fogtál bele akkor a modellkedésbe? Volt valami más dolog is a képbe?-na oké, erre most mondanám azt, hogy no komment de akkor biztos rá jönnének, hogy mi a helyzet. De viszont hazudni se akarok. Már megint egy újabb dilemma.

– Kiskorom óta olyan akartam lenni, mint a modellek. Szépek, csinosak és vékonyak, így én is belefogtam!-mondtam és Eric-re néztem.

– Tényleg?– kérdezte csendben, mire én bólintottam és kezemmel intettem, hogy majd mesélek. Már az első ebédnél is megígértem nekik, csak épp nem volt alkalom. Szerencsére a többi kérdések mind Eric-hez mentek, így én csak mosolyogtam és bólogattam. Mikor végeztünk csináltunk néhány közös képet, majd kimentünk az öltözőbe.

– Ez fárasztó volt!-mondta Eric, miközben felvette a kabátját.

– Az, de neked rosszabb volt!– vontam meg a vállaimat és én is felvettem a dzsekimet, majd megnéztem magam a tökőrben.

– Egyébként még nekem se meséltél magadról!– vissza fordultam hozzá és bele haraptam alsó ajkamba.

– Majd Norvégiában, ha lesz idő!-mondtam, mire megforgatta a szemét.

– Most várjak annyit!-mondta, mire bólintottam.-És mit szólnál, ha beváltanám azt a kávés dolog és akkor mesélnél?-kérdezte, mire én féloldalasan elmosolyodtam.

– Oké, de nincs sok idő szóval gyere!-mondtam és kinyitottam az ajtót. Kint találkoztunk Tomassal aki elmondta, hogy eléggé jók voltunk és, hogy majd a repülőnél találkozunk, mivel ő megy egy csajhoz akinek még a menedzsere. Beültünk a kocsiba és Eric a megszokott Starbucks Coffee kiírás előtt állt meg. Sóhajtottam egyet, majd azt vettem, észre, hogy Eric nyissa az ajtót az én felemen. Kiszálltam én is majd bementünk a kávézóba. Szerencsére az eső elállt és kicsit még a nap is kisütött.

– Miért akarod ennyire, hogy meséljek?-néztem Eric-re, akivel beálltunk a sorba. Karba fontam a kezeimet és úgy vártam a válaszát.

– Nem tudom, kíváncsi vagyok!

– De én se tudok rólad sok mindent, szóval akkor te is mesélj!-mondtam, mire elmosolyodott és bólintott.

– Oké, én is fogok, de te kezded!– válaszolta és közben néhány lépést tettünk a pult felé.

– A te életed biztos sokkal izgalmasabb és jobb, mint az enyém!

– Erre ne fogadj!-mondta és hátra fordult, mivel két 14-16 éves lány ment oda hozzá. Én csak elmosolyodtam és előre néztem.

– Kendall!– hallottam meg a nevemet és Eric mosolygó arcával találtam szemben magam.

– Kaphatunk tőled is aláírás?-kérdezték, mire én furcsállóan néztem. Eric kérte meg őket vagy ez most komoly?

– Komolyan?-kérdeztem, mire hevesen bólogattak.  Oda léptem és gyorsan rá firkantottam a nevem a füzetükbe, majd felnéztem.

– Köszönjük!-mondták egyszerre majd elrohantak.

– Oké!-mondtam és Erichez fordultam.-Rég csináltam már ilyet!-mondtam, mire bólintott.

– Igen azt látom!-mondta, mire kiöltöttem rá a nyelvem.

– Tudod én nem vagyok szupersztár, mint te!-válaszoltam mire felnevetett.

– Én se vagyok szupersztár!-ingatta meg a fejét, mire én bólintottam.

– Akkor popsztár!– mondtam és a pulthoz értünk így kértem egy karamellás forrócsokit, majd Eric is kért valamit, csak arra már nem figyeltem, mivel elmentem egy asztalt keresni, ahol nincsenek túl sokan. Leültem és hamar már Eric is megjelent aki letette az italokat, majd leült velem szemben. Elvettem az italomat, majd bele kortyoltam és szólásra nyitottam a szám.

– Én nem tudok semmi olyat mesélni!