5. fejezet

Sziasztok

Hát meghoztam az 5. fejezetet, ami egy kicsit rövid lett és igazából már tegnap akartam feltenni, csak nem tudtam géphez jutni. De most itt van, szóval remélem tetszeni fog nektek. :)

5. fejezet: Megjelenés...

Kiléptem a mosdó ajtaján és rögtön egy asztalra néztem. Három fekete ruhás ember ült ott és nagyon gyanúsak voltak nekem. Megálltam egy pillanatra és csak őket figyeltem, majd megigazítottam a pulcsimat és elindultam vissza az asztalunkhoz.

– Minden rendben?-kérdezte aggodalmasan Tomas, mire én nagyokat pislogtam, majd bólintottam. Remélem, hogy tényleg így van és minden rendben. El se telt 2perc és már hozták is az elő ételt.

Miközben ettem eléggé sokat tekintettem arra a bizonyos asztalra, ahol azok a fekete ruhások ültek. Rossz érzésem van velük kapcsolatban. Teljesen elbambultam és csak a kinti halk beszédet hallottam a gondolataimon kívül. Olyan volt, mintha egy fal választana el a többiektől és a hang is torz volt. Csak néztem az asztalt és nem tudtam vele mit kezdeni, rossz érzésem van, de az már mióta betettem ide a lábam.

– Mit szólsz?-kérdezte tőlem Emma és nagyokat pislogott.

– Mihez?-kérdeztem, mire kissé össze rogyott és egy „ez most komoly?” nézéssel nézett szemeimbe.

– Ahhoz, hogy J.T. vissza tér! Edin szerint nagyon bírod!– vonta meg a vállait és kezét össze kulcsolta Ericével, ami az asztalon volt. Hogy nem vette még észre a sajtó ezt az egész titkolózást...

-Örülök, amikor meghallottam tiszta fangirl voltam!– válaszoltam és végig néztem mindenkin.

-Hm...ez érdekes, nem tudlak elképzelni ahogy ugrálsz és sikítozol otthon Justin Timberlake miatt!– mondta Alex, mire én értetlenül meredtem rá.

– Miért?– kérdeztem egy rövid szót, amit magamtól már ezerszer feltehettem volna, hogy miért ülök még mindig itt? Miért voltam ostoba Drew-el? És még nagyon sok kis kérdés.

– Nem tudom..olyan....olyan komoly vagy!-válaszolta, mire én meghökkentem.

– Én?-mutattam magamra és elmosolyodtam kicsit.-Te még nem ismersz engem!– feleltem és felhúztam a vállaimat, majd le engedtem. Oldalra kaptam a fejem ahol már hozták is a főételt és a másik tányérokat elvitték. Lerakták elém a lazacot én pedig csak néztem egy ideig, hányingerem lett tőle. Nem bírok többet enni. A többiek jó étvágyat kívántak majd enni kezdtek. Én először csak egy helyen bámultam a halat, majd kést és villát vettem a kezembe. Elkezdtem apró falatokat csipegetni belőle és a bizonyos asztalra néztem ahol nem ült most senki, csak a poharak és tányérok voltak ott. Hátra néztem de ott se voltak. Hova tűntek? Megint csak egy pillanatra néztem el, de már is eltűntek, azt hiszem ez lesz a végzetem. Kicsit megráztam a fejem és vissza néztem a tányéromra. A késemet és villámat x-be tettem, ezzel jelezve, hogy végeztem, majd felnéztem a többiekre.

-....dehogy is, szerinted a Milan le fogja verni a Barcát, hát te bolond vagy!– oktatta Mariat a mellettem ülő Edin. Keményen kiáll a Barca mellet.

-Edu, nyugodj le, nem lehet a Barca se mindig formában!-próbáltam lenyugtatni, mert már alig kapott levegőt.-Mély levő ki-be-ki-be!-lélegeztem vele, majd előre néztem Eric-re, aki csak csóválta a fejét.

– Inkább hagyjuk ezt a témát!-nézett a popsztár Tomas-ra, aki a telefonján babrált valamit. Két kezet éreztem meg a vállamon, mire megijedve hátra fordultam. A szőke hajú Ashley állt ott, mire én értetlenül bámultam rá.

– Sziasztok!-köszönt, mire mindenki rá nézett és köszöntek ők is.

-Am...srácok ő itt a legjobb barátnőm Ashley!-mutattam be, mire bólintottak, majd vissza néztem Ash-re.-Ashley...-már kezdtem volna mondani a neveket, de tudtam, hogy úgy se fogja megjegyezni.-...Ők pedig sokan vannak!-mondtam és felálltam a székemről.

– Nem is mondtad, hogy még egy vendég lesz!-mondta Alex és épp csak a nyála nem folyt, persze ezt Caroline se vette jó szemmel.

– Én se tudtam!-mondtam és a székemet betoltam.-Egy pillanat és jövünk!-mondtam, majd húzni kezdtem a csajt.

– Mit csinálsz itt?-kérdeztem tőle és az asztalra néztem ahol a többiek jól elbeszélgettek láthatóan.

– Jöttem beszámolni dolgokról!– kezdte, mire rá kaptam a fejem.

– Akkor kezdheted!-mondtam, mire nagy levegőt vett és mondani kezdte.

-Ma reggel bent jártam a GMB-nél!– kezdte, mire nagyot néztem.

– Mit kerestél te ott?– kérdeztem egy oktávval magasabb hanggal.

– Ha nem szólnál bele elmondanám!-mondta, mire cipzárt rajzoltam a számra és figyeltem.

-Bementem Emilie-hez, mivel a pappírokat csak most készítette el és akkor hallottam meg, hogy Drew és azok a srácok valami nagy tervről dumáltak!– a fekete ruhás emberek felé biccentett. Annyira tudtam, olyan gyanúsok voltak már az elejétől fogva.– El kell vinned valahova őket, mert lehet, hogy vérözön lesz itt ma!– mondta, mire csípőre tettem a kezem.

– Oké, de hova küldjem őket?-kérdeztem tőle, de inkább magamtól.

– Nem tudom találj ki valamit!-vonta meg a vállait és körbe nézett.

– Egyébként honnan tudtad, hogy itt vagyok?– kérdeztem, mire rögtön meg is kaptam rá a választ.

– Lenyomoztam a telefonodról!-húzta fel a vállát lazán, mintha ez tök szokványos dolog lenne. Lassan bólintottam, majd egy jó ötletem támadt, így vissza siettem az asztalunkhoz. A többiek már a desszertet nyomták befele, én pedig hívtam egy pincért és az enyémet eltettettem.

– Srácok, nincs kedvetek átjönni hozzám?-kérdeztem, mire rám kapta mindenki a tekintetét és gondolkoztak.

– Én megyek és Maria is jön!– mondta mellettem Rim és Maria bólogatott. Ed persze, hogy bele egyezett és Alex és Caroline is így, már csak Eric, Emma és Tomas maradt.

– Na és ti?– néztem a szerelmes párra akik beszéltek.

– Hát igazából mozizást terveztünk, de nálad is megnézhetnénk egy jó filmet!-mondta Emma és megszorította Eric kezét.-Szóval mi is megyünk!-örömömben tapsikoltam egyet, majd Tomasra néztem.

– És főnök, ön jön?– kérdeztem sokkal komolyabb figurával és próbáltam vissza tartani a mosolyomat. Most egyszer igazi mosoly volt az arcomon, ami nagyon jó jel. Főképp úgy, hogy Drew valahol itt van és épp minket figyel, hogy mikor csaphatnak le ránk.

– Nekem mennem kell, de ti érezzétek nagyon jól magatokat!-mondta és össze kócolta játékosan Eric haját, mire ő kétségbe esett.

– Tomas!-sziszegte a fogai között, mire felnevettünk.

– Nyugi, semmi baja nem lett a hajadnak!-nyugtatta meg menedzsere és fel is ált. Na megyek is, sziasztok és Kend, gondold meg, hogy jössz-e Norvégiába!– mondta és egy intés után el is ment. Miközben kérdezgettem mindenkit Ashley is oda jött az asztalunkhoz.

– Szóval, indulhatunk?-kérdezte a szőke, mire én intettem, hogy várjon egy kicsit.

– Pincér!-kiáltotta el magát Rim. Rögkön futott is oda hozzánk a pincér és a vöröske kérte a számlát. Hamar vissza is jött én pedig el vettem és megnéztem a számlát. Nem volt olyan sok szám rajta. Elő vettem a pénztárcám és bele tettem a kis étlap szerűségbe.

– Te mit csinálsz?-kérdezte a velem szemben ülő popsztár, mire én megvontam a vállam.

– Fizetek?!-ez inkább kérdésnek hangzott.

– Igen, azt én is látom, de miért? Én hívtam meg mindenkit!– mondta, mire oldalra döntöttem a fejem.

– Eric, ne vesszünk össze egy számlán. Most én fizetek és majd valamikor meghívsz egy kávéra és már meg is vagyunk!-mondtam és oda nyújtottam a pincérnek a számlat, aki el is ment vele.

– Oké!-mosolygott rám Mr. Popular. Mindenki felállt és készülődni kezdett.

-Ed!-mondtam, mire a srác rám nézett.– Itt a kocsi és a lakás kulcs, mennyetek haza én majd utánatok megyek Ash-el. Elintézek valamit és sietünk!– nyomtam a kezébe a kulcsokat majd a sütimet is, bólintott és utána a fülemhez hajolt.

– Vigyázz magadra!-súgta, mire bólintottam. Oda sétáltam Ashley-hez és bólintottam.

– Mennyetek hozzám, majd én utánatok megyek. Rakjatok be valami jó filmet, vagy csak dumálgassatok!-fordultam vissza a többiekhez.

– Miért te nem jössz?-kérdezte Alex, mire én Edin-re néztem.

– Majd én is megyek, csak gyorsan elintézek valamit!-mondtam, mire bólintottak és elindultak a kijárat felé. Kifújtam a levegőt és a kukához mentem.

– Te meg mit csinálsz?-kérdezte barátnőm, mire kinyitottam a retikülöm és kidobtam belőle a nyomkövetőt. Már nincs szükségem rá. Majd gyorsan körül néztem és a kalibert becsúsztattam a pulóverem ujjába. Vissza csuktam a retikült és Ash kezébe nyomtam.

– Oda megyek az asztalhoz!-mondtam, mire kitágultak a szemei.

– Te nem vagy normális!-ingatta meg a fejét, mire én kikerültem és megindultam az asztalhoz. Amikor oda értem a fickók felé fordultam.

– Jó napot!-köszöntem teljesen fapofával.

-Óóó, Miss Jenner!-nézet fel rám az egyik, akinél vagy hat pappír volt.-Mit szeretne?

– Ezt én is kérdezhetném! Mit akarnak tőlem?-kérdeztem, mire megingatta a fejét.

– Magától már semmit!-mondta és felállt elém. Körülbelül egy fejjel magasabb volt nálam, ami azért nagy szó, mert én is 170 centi vagyok. – A popsztár kell!– mondta és mellé állt a többi is, kezdtek minket az emberek megbámulni, de nem érdekelt.

– Nem tett semmit. Ő ártatlan!-mondtam, mire az egyik elém lépett és hátrább lökött.

– Minket az nem érdekel, hogy mit tett és mit nem. De te csak tudod!– válaszolta, és egy kattanó hangot hallottam. Valaki beszemelte a fegyverét. Nem én voltam, de akkor ki? Hangos sikításokat hallottam meg mögülem, mire hátra fordultam. Drew közeledett felém és egy szép kis stukkert forgatott az ujján.

– Nocsak-nocsak kimozdultál az irodádból?– kérdeztem kissé szemtelenül, mire ő a plafon felé tartotta a kezét és lőtt egyet. A fegyver elsült és mindenki kirohant kivéve mi. Ashley láttam, hogy Drew mögött volt és két vasemberrel le volt fogatva.

– Ne légy szemtelen kislány!-mondta és nyakamat megfogta, majd elengedte és a pisztolyt végighúzta nyakam vonalán. Kissé forró volt így felszisszentem.– Sokkal fájdalmasabb az amikor valakit lassan ölök meg. Hónapokon keresztül szenved, egyszer csak néhány ujját vágom le, majd a fél karját, az jobban fáj!

– Csak mond ki, hogy meg akarsz ölni és akkor végre vége lesz ennek a játéknak!-mondtam és ellöktem a kezét a nyakamtól.

– Nem akarlak megölni, egyszerűen csak szenvedni akarlak látni!-mondta, mire én majdnem bele köptem a képébe. Hogy lehet egy ekkora barom?

– Azt már sokszor láttad!-vágtam az arcába. Tekintete a kezembe tévedt ahol felfedezte, hogy valami nincs rendben a pulóveremnél. Csak ne vegye ki a fegyvert...csak ne vegye ki a fegyvert. Ha mégis megteszi, nekem végem...meg fog ölni.