17. fejezet

Sziasztok

Meghoztam az új fejit mivel eléggé jól haladok :)) Ebben már több esemény lesz, mint az előzőbe, de sajnos nem tudok minden részt profin és izgalmasan megírni, de próbálkozom :// Remélem tetszeni fog nektek.

 Jó olvasás! Puszi: Milly

17. fejezet: Party time, megtalálás...

A zene dübörög és mindenki táncol, vagy épp a bokszokban piál. Amit beléptem rögtön elfogott az az érzés, amit már nagyon régen éreztem. Az a hangulat ami ilyen helyeken van sehol máshol nem lehet. Oda mentem a bárpulthoz, ahol rögtön két pincér srác is oda jött hozzám, de a magas szőke hajú szépen elintézte, hogy a másik elmenjen.

– Mit adhatok?-kérdezte és a vállára dobta a rongyot, amivel a kezét megtörölte és egy mosolyt küldött felém. Cuki...de nem az én esetem. Tudom jól, hogy milyenek ezek és nem akarok egy éjszakás kaland lenni.

– Egy Blue Hawaiian-t kérek!– mondtam és felültem az egyik bárszékre, majd rutinosan felraktam a retikülömet a pultra és tátott szájjal néztem ahogy a srác elkezdi az italomat elkészíteni. A srác elkezdte össze öntögetni a hozzá valókat, majd rázni kezdte, közben pedig tekintetével engem fürkészett. Néhányszor át dobta maga mögött az üveget, majd a feje fölött is. Wow..tehetség megvan.

– Új vagy még itt?-kérdezte és folytatta a rázást, miközben újra átdobta a feje fölött és utána elkapta a másik kezével.

– Igen, csak néhány napra-hétre jöttem ide!-válaszoltam és egy kis mosolyt tettem a végére.

– Ohh...szóval egyedül jöttél? Vagy a barátoddal?-na itt elmosolyodtam és ő is kivillantott rám egy 1000 wattos mosolyt.

– Nem egyedül, de nem a barátommal, mivel az nincs!– vontam meg a vállam és a kezemre néztem, amin elkezdtem kínomban már a gyűrűmet forgatni. Majd magam elé néztem és láttam, hogy az italom már csak rám vár.-Köszönöm!-mondtam, majd felvettem az asztalról és bele ittam a szívószálammal. Teljesen elmerültem a zenében is a piámban, amikor azt vettem észre, hogy valaki megkocogtatja a vállam. Hátra néztem és azt hittem hanyatt vágódóm.

–Britany!-tettem le a poharamat, majd felálltam és megöleltem a lányt.

– Hát te?– kérdezte csillogó tekintettel és eltolt magától.

– Jöttem egy kicsit bulizni, de arra nem számítottam, hogy veled találkozom!-Britet még a modell korszakomból ismertem meg, egyszer együtt buliztunk Vegasban és azóta eléggé jó kapcsolatot ápolunk.

– Na és kivel vagy?-nézett körül, majd tekintetét vissza vezette rám.

– Drew!-mondtam, mire lesokkolt.

– Csak nem te jöttél össze vele a nővéred után?– kérdezte és a végén kért egy Caballo koktélt magának.

– Nem, épp az, hogy teljesen ki vagyok tőle, de a nővéremtől még jobban... inkább hagyjuk, mert hosszú történet!-intettem, majd kész lett az ő koktélja. Bele kortyolt néhányat, majd megragadta a kezemet és húzni kezdett a táncparkettra. Rögtön feloldottan kezdett el mozogni, míg én egy kis ideig kezdő ként billegtettem magam, majd végre én is rá éreztem.

Kylie szemszöge

– DREW!-ordítottam bele a telefonba, Edin és Eric össze rándultak az ijedségtől, míg Ash csak megmosolyogta a fiúkat. Azt hiszem fel robbanok, komolyan. – Ugye csak viccelsz velem? És ott van melletted Kendall, aki békésen alszik ugye?-Eric kérdően nézett rám mire én mutattam, hogy foglalkozzon inkább a vezetéssel. Edin pedig a vállamat rángatta mire én majdnem behúztam neki dühömben. Egyedül csak Ashley bírta ki, hogy a bámuláson kívül ne csináljon semmit.

– Komolyan beszélek Kylie, nem tudtam mit csinálni és az a baj, hogy kurva sok hely van itt ahol lehet, de fogalmam sincs, hogy hol keressem!– szólt vissza aggodalmasan, amiből arra következtettem, hogy tényleg igazat mond. Pedig jó lett volna, ha elröhögi magát és azt mondja „Jól beégtél kislány!” csak ez nem történt meg.

– Oké menny és nézz körül a közeli bárokban meg ilyesmi, hamarosan megérkezünk és megcsengetlek, de akkor a szálloda előtt legyél!-próbáltam kicsit lenyugtatni magam, de az a baj, hogy tudtam, hogy ez lesz és valami miatt mégis reménykedtem abban, hogy szót fogad Drewnek, de persze ez lehetetlen, hiszen Kendallról beszélünk. Ő túl makacs és önfejű ahhoz, hogy bárkinek is szót fogadjon.

– Oké ott leszek, de most megyek körülnézek, cső!-mondta sietve majd letette. Dühösen dőltem hátra az ülésben és sóhajtottam.

– Mi történt?-törte meg a csendet Edin és kérdően nézett rám hátulról.

– Kendall elment bulizni!-válaszoltam a legrövidebb módon.

– Hogyhogy?-kérdezett újra.

– Elindultak sétálni, csak az ügyes Drew felbosszantotta ezért vissza ment a hotelbe és onnan pedig egy buliba!-néztem hátra rá, mire bólintott a srác.

– Gondoltam, hogy Drewtól nem lehet semmit kérni!-mondta Ashley és megvonta a vállát.-Már csak abban reménykedjünk, hogy nem teljesen kiütve találjuk meg mert akkor eskü, hogy elviszem rehabra!-mondta tovább a szöszi és igazából egyet értettem vele. Ha Kend teljesen le itta magát, akkor irtó dühös leszek rá, és komolyan vissza visszük Chicagoba. Nem fog érdekeli se a szüleim se pedig az ő véleménye mert tudom, hogy ő azt hiszi, hogy teljesen jól van, de igazából nem. Ezt csak mi tudjuk, akik kívülről látjuk őt. Neki természetes az, hogy egyik nap bulizik a másik nap másnapos és ez így megy állandóan. Csak az a baj, hogy nem áll meg a világ, hogy ő rendbe jöjjön és csak utána mozdul meg újra. Ilyen nincs, csak éppen ezt Kend is fel kéne fogja. 18 éves elmúlt nemsokára 19 éves. El kéne kezdenie realistán gondolkoznia mert ha így folytatja nem lesz jó vége. Egy felől azért megértem, mert úgy gondolkozik, hogy ő még fiatal és ki akarja élvezni. Oké élvezze, csak ne így. Különben se lenne szabad neki még innia se, nem, hogy bulizni járnia állandóan.

Kendall szemszöge

Calvin Harris feat. Example - We'll Be Coming Back 

Már egy jó ideje táncoltunk és közben észre vettük, hogy néhány pasi kiszúrt magának minket, amit én csak megmosolyogtam.

– Leülök egy kicsit!-próbáltam átordítani a zenét, hogy Brit halljon valamit és szerencsére megértette, de csak bólintott és tovább táncolt. Vissza mentem a pulthoz, ahol még mindig ott volt az italom meg persze a retikülöm. Leültem és elkezdtem kavargatni az italom, majd bele ittam. Valami miatt most nem tudom annyira élvezni a bulizást, hiányzik az ami régen volt. Mi voltunk a nagy csapat, akik ha betértek valahova akkor igazi bulit csaptak és mindenkinek jobb kedve lett. Most pedig csak itt ülök és nem tudok mit kezdeni magammal. Sőt még a pia se segít. Elképesztő, ilyen még soha nem volt, ez kiakaszt.

– Mi a baj kicsi lány?– könyökölt a pultra a srác aki kiszolgált.

– Nem érdekes!-néztem rá és csak most vettem észre, hogy milyen szép kék szeme van.

– Lucas vagyok!-nyújtotta felém a kezét, amit én elfogattam.

– Kendall!-mondtam és elhúztam a kezem.

– Honnan vagy nekem ismerős?-kérdezte és utána kijött a pultból és leült a velem szemben lévő székre.

– Talán néhány régebbi újságból vagy divatbemutatókról!-vontam meg a vállam mire elmosolyodott.

– Tényleg te Jenner lány vagy!-mondta, mire elmosolyodtam.

– Ez mit akar jelenteni?

– Te és a nővéred, mind a ketten szépek vagytok és a divat felé húztok. A szüleitek meg irtó nagy emberek!-mondta, mire én bólintottam.

– Így már értem. Igazából már nem modellkedem, csak fényképezek. De jó lenne újra modellkedni!– vontam meg a vállam, mire elismerően bólintott és a táncparkettra nézett ahol Brit táncolt.

– Ő pedig egy VS angyal ha jól tudom?-nézett vissza rám, mire én kicsit felnevettem.

– Igen, nagyon jó barátnőm!-válaszoltam, majd bele kortyoltam az italomba, ami már el is fogyott.

– Ha jól tudom egyszer te is részt vettél ott?-mennyire képben van a modell világban, woow.

– Igen, de az nagyon rég volt. Viszont te honnan tudsz ilyeneket?– tettem keresztbe a lábaimat, ő pedig a poharamra nézett ami üres volt majd felpattant és bement a pultba.

– Csak szeretek ilyenekről tudni!-kacsintott rám, majd elvette a poharamat és egy másikban kezdett el italt készíteni.

– Ugye azt nem nekem akarod?-mutattam a pohárra, amibe épp wiskeyt töltött.

– Miért nem szereted az erős piát?-kérdésre kérdéssel, de szeretem az ilyet.

– Nem arról van szó, csak nem akarok berúgni!– mondtam, mire féloldalasan elmosolyodott.

– Nyugi, ettől nem fogsz!– nézett fel rám egy pillanatra, majd gyorsan kidíszítette a poharat majd elém csúsztatta és egy mosoly után elment. Elmosolyodtam, majd a pohárért nyúltam és bele ittam. Végig futott az egész gerincemen a hideg, amikor lenyeltem az italt. Áhh...nem fogok berúgni ettől, már most érzem a hatását.

– PIAAA!-rohant oda hozzám Brit, majd kb. a felét le is itta egy húzásra, kicsit megrázta a fejét, majd vissza ment táncolni. Én nem tudtam ehhez semmit hozzá fűzni, csak mosolyogtam rajta. Épp az egyik kedvenc számom ment, amikor a tekintetem a bejárat felé kúszott és megláttam ott két olyan személyt, akit jobb lett volna ha nem veszek észre. Gyorsan vissza néztem a nagy tömegre és testemmel a pult felé fordultam teljesen és bele ittam a wiskeybe. Nagyon reménykedtem abban, hogy nem vesznek észre, csak sajnos nem így lett.

– Szia!-suttogott a fülembe egy ismerős hang..Drew, mikor erre rá ébredtem nekem még levegő is bent maradt a tüdőmben. Lassan fordultam felé és láttam, hogy Eric és Kylie sehol sincs. Pedig esküdni merek, hogy az előbb őket láttam a bejáratnál, és Drew-et nem láttam ott az is biztos.

– Mennyek haza ugye? Azt szeretnéd!-mondtam és megittam az utolsó kortyokat a poharamból.

– Őszintén ezt szeretném, de nem foglak kényszeríteni rá!-mondta és megvonta a vállát. Mindig is tudtam, hogy ő kedves, de talán csak most mutatta meg igazán nekem, hogy ő igazából egyáltalán nem egy gyilkos fajta. Csak meg akarja bosszulni a dolgokat, amik neki fájdalmat okoztak, és meg tudom őt érteni, csak ez nem ok arra, hogy mindenkinek elvágja a torkát, aki egy rossz szót is szól neki.

– Elköszönök Britanytól és mehetünk!-sóhajtottam, mire egy meglepett arckifejezést kaptam tőle. Soha nem szoktam beadni a derekam ilyen könnyen, de mivel ő is ilyen normális volt velem, ezért most én is kedves leszek vele és nem okozok neki olyan nagy megterhelést azért mert eljöttem ide. A kezembe vettem a retikülöm, majd oda tipegtem Brithez. Jó szorosan megöleltem a lányt, majd három puszi után elköszöntünk egymástól és vissza mentem Drewhez, aki épp egy sima tequilát nyomott be, majd intette, hogy mennyünk.

Lassan vissza értünk a szállodához és semmit sem szóltunk egymáshoz. Kissé kínos volt ez a hallgatás, de ha neki nincs mit mondania, akkor nekem se. Felnéztem a földről és az amit a bárban láttam igaznak vélt, hiszen Kylie és Eric állt a szálloda bejáratánál úgy, hogy képtelen legyek őket elkerülni. De igazából nincs kedvem velük beszélni, bár a haragom már sokkal kisebb -talán az alkohol miatt-, de akkor se tudom rá venni magam arra, hogy ugyan úgy megosszam velük a dolgaimat, mint az előtt, hogy megtudtam volna a kis kapcsolatukat.

– Szia húgi!– sétált hozzám közelebb Kylie és szemében megkönnyebbülést láttam, gondolom Drewtől már mindent tud és nagyon aggódott értem azért könnyebbült meg, hogy meglátott.

– Hali!– köszöntem vissza halkan, mire elhúzta a száját.

– Tudom, hogy haragszol, de Drewre ne haragudj, én kértem a segítségét és nagyon kedves volt, hogy elmondta. Eric-re pedig szintén ne haragudj, mert ami történt velünk az már 2 éve volt és igazából nem is értem, hogy miért nem mondtam el neked!– próbált magyarázkodni és néhányszor megcsuklott a hangja és láttam, hogy nem bírja sokáig bőgés nélkül. Hát igen, ő ilyen.

– Kylie, most hagyjuk ezt, fáradt vagyok. Majd holnap dumálunk!– mondtam és a háta mögött álló Eric-re néztem és biccentettem köszönés képen, majd besiettem a szállodába. Elő kutattam a kártyámat, miközben lehívtam a liftet és a többiek is beértek. Szóval még itt is szállnak meg, egyre jobb. És ezt mind-mind Drewnek köszönhetem, vagy talán Ash is besegített nekik. Beszálltunk a liftbe és elő kaptam a telefonom, majd megnéztem, hogy történt e valami, de semmi érdekes, így mikor kinyitódott az ajtó ki is száguldottam rajta és egyenesen a lakosztályba mentem. Lekaptam a lábamról a magassarkút, majd felmentem a szobámba és az ágyra dobtam a retikülöm, majd a cipőt is elhajítottam. Bementem a fürdőbe ahol egy ideig csak a tükörképemet bámultam és semmire sem gondoltam, próbáltam minden feszültséget kiverni a fejemből és minden gondot elhalasztani holnapra, mert valamikor úgy is beszélnem kell velük és mindig lesznek problémák. Megmostam az arcomat hideg vízzel, majd letöröltem a sminkemet és átvettem a pizsamámat, ami egy toppból és egy rövid gatyából állt. Hajamat kifésültem és laza lófarokba kötöttem, majd megmostam a fogam és kimentem a szobámba. Egyfolytában csak Kylie és Eric járt az eszembe. Képesek voltak idejönni miattam? Hát nem kellett volna. Talán Eric ezt nem is akarta, csak a nővérem rá vette. Pedig jól tudja, hogy ha megbocsájtok valakinek akkor ahhoz nem kell oda jöjjön hozzám. De talán már ezt is elfelejtette.

Lekapcsoltam az összes lámpát és bebújtam az ágyba. Az egyik párnát az ölembe vettem és azt kezdtem el szorongatni.

Kezdem azt érezni, hogy amit teszek az nagyon nem jó. Nem tudok megváltozni, pedig arra lenne szükségem, az egész énem meg kéne változzon, de nem megy. Nem tudok túl lépni azon, ami folyik körülöttem és azon, ami történt velem régebben. Gyenge és gyáva vagyok. Talán kívülről úgy tűnik, hogy nagyon magabiztos vagyok és kemény fajta, de igazából nem. Félénk vagyok és érzékeny, csak én nem mutatom ki mások előtt, mert félek attól, hogy ugyan úgy kezelnék, mint az iskolában, ahol cikiztek és lekezeltek ezek miatt. Tudom, hogy mostanra felnőttem, de akkor is lélekben még mindig gyerek vagyok és soha nem fogok felnőni. Vagyis úgy érzem, persze ez nem lehetséges, de az érzés létezik. Kylie nagyon jó nővér, igen van amikor össze veszünk és van, amikor nem szólunk egymáshoz, de akkor is testvérek vagyunk és ő mindig segít nekem és jót akar tenni, csak néha már túlzásba viszi. Mert muszáj megtanulnom egyedül is kezelni ezt a helyzetet igaz, hogy nagyon nehéz, de nem lesz mindig mellettem a nap 24 órájában, hogy figyeljen rám és ellenőrizzen, hogy ettem-e meg hogy bementem-e a munkába időben. Ezeket magam kell megoldjam, ugyan úgy, mint a többi fontos dolgot, mert ez az én életem és én döntöm el azt, hogy nekem mi jó és mi nem. Ha úgy érzem, hogy nem bírom a túlzott nyomást, akkor abba fogom hagyni, ha pedig problémám van magam fogom meg oldani, és nem kell senki, hogy helyettem gondolkodjon vagy cselekedjen. Ez az én életem, fel kéne már mindenki fogja. Nem akarom, hogy mások vezessenek engem...én kell megtaláljam a helyes utat. Hiába tévedek el ezerszer, de talán a következő a jó út lesz, amikor végre boldog lehetek. Csak ez kéne nekem....