27. fejezet

Sziasztok

Itt is vagyok az új fejezettel. Sajnálom, de még nem lesz hatalmas boldogság és szerelem benne, de remélhetőleg nem kell már sokat várnotok rá :) Ettől függetlenül remélem tetszeni fog a fejezet. Ééés nemrég megjelent Eric új klipje a Coming Home, ami szerintem nagyon-nagyon jó lett. Én imádom :) Mindegy nem is húzom tovább az időt. Jó olvasást!

Puszi: Milly

27. fejezet: „De jó, hogy újra itthon vagyunk!” buli

Már egy ideje gondolkozom azon, hogy minek is csinál Eric egy ilyen bulit....mert állítólag ő nem túlzottan bulis fajta, vagy igen ezt én nem tudom. Vagy csak tényleg azért, mert örül annak, hogy végre újra itt vagyunk, ha tényleg e miatt akkor kedves tőle, meg persze magát is ünnepli akkor a kis egoista. Ma tényleg vissza kell fékezzem magam, nem akarok berúgni és főképp itt nem mivel tudom, hogy sok olyan ember is ott lesz akiknek nem kéne részeg állapotban látniuk. Már Ericnek se szabadott volna, de legalább most már tudja milyen bolond vagyok részeg állapotban. Felhúztam a fekete ruhámnak a cipzárát, majd felvettem a fekete-zöld magassarkúmat és a nyakláncomat. Hajamat lazán

begöndörítettem és egy enyhe sminket tettem fel. Arany retikülömbe néhány dolgot tettem, majd magamra fújtam a kedvenc Chanel parfümömből és már kész is voltam. Lementem a nappaliba ahol valaki tévézett. Először fogalmam se volt arról, hogy ki az. Lassan oda sétáltam és megláttam Kyliet a fehér ruhájába és arra vett egy szürkés kötött pulóvert.

– Kylie!-szólítottam meg, mire hátra nézett rám.-Nem kellett volna szólj nekem véletlenül, hogy itt vagy?-kérdeztem és széttártam a kezeimet.

– Ahh... Kendall az olyan nem én vagyok!-ingatta meg a fejét és elfintorodott. Felállt majd oda jött hozzám és adott két puszit.-Jól kicsípted magad!-nézett végig rajtam és én is magamra néztem.

– Nem is, csak egy szokásos felöltözésem!-néztem vissza nővéremre.

– Nem baj, de nagyon jól nézel ki!-nézett fel rám majd megigazította a pulcsiját. – Ericnek tetszeni fogsz!-mondta és rám kacsintott egyet, majd elindult az ajtó felé.-Na mi van már nem is ellenkezel?-nézett vissza rám és gúnyosan elmosolyodott.

– Feladtam!-mondtam és kisétáltam mellette az ajtón. Lementünk a garázsba ahol szeretett kocsikám állt. Végre újra vezethetem. Beszálltunk a kocsiba és persze rögtön kihasználtam az alkalmat és beindítottam a motort, majd egy kicsit szórakoztam azzal, hogy gázt adtam, de a kézifék be volt húzva ezért a motort csak pörgettem. Miután Kylie is bekötötte magát végre ki álltam a garázsból és egyenesen Eric házáig hajtottam.

***

Kb. 15 perc kellett ahhoz, hogy Ericékez érjünk és míg a kocsiban voltunk Kylie a kapaszkodót majdnem letépte a helyéről. Jó oké, van amikor durván vezetek...meg gyorsan de ez most nem is volt olyan vészes....Megigazítottam a hajam és ellenőriztem a sminkemet. Majd kiszálltunk a kocsiból és abban a pillanatban kicsit megéreztem a skandináv időjárást, ami rohadtul hideg. Persze Kylie rögtön röhögni kezdett rajtam, hogy milyen szerencsétlen vagyok, hogy nem hoztam magammal semmit. De hát könyörgöm...én nem vagyok olyan, mint ő én nem akarok a kabátommal baszakodni a buli alatt. Miközben én ezen gondolkoztam Kylie becsöngetett Erichez és nemsokkal később nyitotta is az ajtót.

– Jéé, megérkeztek a Jenner lányok!-kezdte és jobban kinyitotta az ajtót. Rám nézett és elmosolyodott, majd végig nézett mind a kettőnkön.- Jól néztek ki!-állapította meg, mire Kylie úgy dobta hátra a haját, hogy szépen bele repült az arcomba.

– Tudom Eric, tudom!-sétált közelebb a popsztárhoz nővérem és a kezébe adta a pulcsiját és otthon érezve magát be sétált a házba.

– Mit is vártam tőle?-nézet kicsit fel a plafonra, majd tekintetét vissza vezette rám.

– Nem tudom!-mondtam és félre állt, hogy én is be tudjak lépni a házba. Eric becsukta az ajtót, majd a kezét a derekamra tette és be kísért.

– Hello csajszi!-lépett oda hozzám Alex, és Eric elvette kezét derekamról, ami rögtön hiányozni kezdett.

– Jaj, de rég láttalak!-öleltem meg a táncost.

– Hát az biztos, elszöktél tőlünk!-mondta és végül elengedett. Ehhez nem fűztem már semmit inkább megöleltem a többieket. Olyan jó újra látni őket Rim, Maria, Alex és még Aya és Heni is eljött Oslóból ide. Tomas pedig egy kis késéssel de ő is megérkezett. Eric mindenkinek öntött egy pohár pezsgőt, majd mondott egy rövid köszöntőt.

– Nagyon köszönöm, hogy lejöttetek és köszönjük Kendallnak a csodálatos kiruccanást Miamiba!-nézett rám, mire én elmosolyodtam.- Remélem mindenki jól fogja érezni magát, de senkit nem akarok kiütve látni szóval a piákkal mértékkel!-mondta, mire sokan kissé felnevettünk.- Csirió!-tartotta fel a pezsgős poharát és mi is neki koccintottuk. Épp csak bele ittunk a pezsgőbe, amikor csöngettek. Mindenki értetlenül meredt a másikra, majd én is Ericre néztem.

– Vársz még valakit?-kérdezte Rim a popsztártól, aki csak értetlenül nézett, úgy mind mindenki. Letette a poharát, majd az ajtóhoz sétált és kinyitotta. Én leültem a kanapéra és Aya kezdett el kérdezgetni. Elmeséltem neki, hogy milyen jót buliztam ott meg még néhány lényegtelen dolgot és ekkor meghallottam Eric hangját az ajtóból.

– Emma?!-szólította meg az ajtóban álló személyt, mire felnéztem és tényleg ő volt az. Már csak ez hiányzott nekem, oké, hogy én mondtam, hogy beszéljék meg a dolgokat, de pont ma este? Eric be engedte a lány aki besétált hozzánk és egy halvány mosoly küldött felénk.

– Szia!-köszöntem neki, majd felálltam és megöleltem.- Hát te?-kérdeztem, mire ő megvonta a vállát.

– Megtudtam, hogy vissza jöttetek és beszélni szeretnék vele!-mutatott a mellette álló vendéglátóra. Mi csak bólintottunk és hagytuk, hogy elmenjenek.

– Ő meg mit keres itt?-szólalt meg halkan Alex amikor Ericék már bementek a szobába, én megvontam a vállam.

– Nem tudom, de nem kezdődik jól ha Erichez jött!-mondta Rim és igazat adok neki. Nem is értem, hogy miért jött ide, pont ma este. Biztos, hogy tudja, hogy bulit tart. Oké, de érdekes módon eddig nem akarta megbeszélni és most meg igen, talán neki is fülébe jutottak a pletykák. Egy ideig mindenki csendben volt és figyeltünk hátha valamit kihallunk a beszélgetésből, de esélytelennek bizonyult ezért inkább Edin nyomott be néhány jó zenét és elkezdtünk fel szabadultabban szórakozni.

– Mit csinálnak már ezek?-kérdezte tőlem Kylie karba tett kezekkel és aggodalmasan nézett néha arra az ajtóra ahol már egy ideje beléptek Ericék. Egyszer amikor pedig oda pillantott ki is nyílt az ajtó és én is oda tekintettem. Eric és Emma mosolygó arcával találtam magam és ezzel mintha gyomorszájba rúgtak volna olyan érzésem lett. Pedig nagyon nem kéne ezt érezzem. Mély levegőt vettem, majd teljes testtel feléjük fordultam.

– Na?-kérdeztem, mire Eric a zsebébe tette a kezeit és megvonta a vállát.

– Semmi!-mosolyodott el majd óvatosan megsimította az arcomat, majd bement mellettem a konyhába én pedig csak utána néztem, majd vissza a másik félre.

– Emma, kicsit bővebben kifejtenéd?-néztem rá, mire először ő is megvonta a vállát.

– Csak megfogadtam egy tanácsot és megbeszéltem vele felnőtt módon a dolgokat!-válaszolt nekem és ő is ott hagyott engem, majd Eric után bement a konyhába. Kifújtam az eddig betartott levegőt és Kylie felé tekintettem, aki fürkészni kezdte az arcomat, én pedig mogorván felvontam a szemöldököm és oda sétáltam Aya-hoz akinek a kezében egy vodkás üveg volt. Amikor oda értem a kezembe nyomta.

– Látom eléggé búval baszott vagy, így ez jól jöhet!-mondta és elkezdett táncolni, amit megmosolyogtam majd lenéztem a kezemben tartott üvegre. Nem akarok részeg lenni, de nem fogok sokat inni, csak egy picit...egy icipicit. Bele kortyoltam az italba ami végig égette a nyelőcsövemet és még a hideg is kirázott bele. Nagyokat pislogtam és lenéztem a padlóra. Néhány pillanatig mereven bámultam a parkettát, majd végül felnéztem és nővérem bosszús tekintetével találkoztam.

– Most meg mi a fene bajod van?-kérdeztem mogorván és elfintorogtam, össze szorította ajkait és elhúzott egy folyosóra.

– Te normális vagy?-kérdezte, mire én értetlenül össze ráncoltam a szemöldökömet.-Bele szerettél Eric-be és nekem még el se mondod!-nézett rám lenézően és le tudott volna köpni szégyenében, amit majdnem meg is tett.

– Ez nem igaz!-tagadtam le a vádat és menekültem volna, de megragadta a karomat és vissza rángatott magával szembe.

– Hidd el jobban örülnék én is annak ha nem lenne igaz, de látom rajtad baszki. És az a baj, hogy nem tudok ellene mit tenni, de ezt már elbasztad...csak ennyit tudok ehhez hozzá fűzni!-mondta én pedig szégyenembe le tudtam volna süllyedni, mindenki ezt mondja....azt, hogy már elbasztam. De mit csináljak, hogy csak most ébredtem rá az igazságra? Nem tehetek róla, hogy ekkora egy szerencsétlen vagyok, és nem voltam eddig képes felfogni azt az érzést, amit iránta érzek. Mindig letagadtam, csak sajnos ő mindig is tudta az igazságot és most az esélyem arra, hogy valaha is ne csak barát ként tekintsen rám...hát nem túl sok.

– Tudom, de én...én nem tudtam eddig, hogy szeretem!-néztem végül fel nővéremre, akinek a tekintetében düht, sajnálatot és egyben szánalmat is láttam.

– Sejtettem, túl jól ismerlek ahhoz, hogy tudjam te nem tudod először eldönteni azt amit érzel. Nehéz lehet és nehéz is lesz, de ha tényleg szereted akkor küzdj meg érte. Mert szerintem te sokkal jobb vagy, mint Emma. De tudod, hogy ebben ez annyira nem lényeges. Egyszerűen csak légy önmagad és úgy biztos a tiéd lesz, mert téged mindenki szeret!-küldött felém egy biztató mosolyt és jó szorosan magához ölelt és nem akart elengedni. Jól esett, hogy végre számíthatok rá és nem basz le állandóan azért mert már megint egy elérhetetlenbe vagyok bele zúgva, vagy éppen egy olyan pasiba aki akár engem is eladna csak azért, hogy fűhöz jusson.

– Próbálkozok, csak nem tudom mit érez és így nehéz!-engedtük végül el egymást.

– Hajrá!-mondta, majd egy puszit kaptam az arcomra és kitipegett onnan vissza a nappaliba. Először fogalmam nem volt arról, hogy most mihez kezdjek így inkább újra bele kortyoltam a vodkába. Miután kicsit megnyugodtam a piától megigazítottam a hajam és egy mély levegő után kisétáltam a nappaliba. Eric és Emma beszélgettek a kanapén, mintha a Tones ügy meg se történt volna. Kissé rosszul esett, mivel Eric ma este alig szólt hozzám, pedig ő akarta, hogy jöjjek ide. Egy ideje már ott álltam a konyhánál és inkább letettem a vodkás üveget és a pultra támaszkodtam.

– Mit csinálsz te itt egyedül?-hallottam meg azt a hangot, amiről azt hittem, hogy egy ideig nem fog hozzám szólni. Felnéztem rá és elfintorogtam.

– Elbasztam!-mondtam, mire kis vigyor jelent meg a szája sarkában.-Ezt akartad hallani? Igen te megmondtad és meg is történt, nincs miért itt legyek!-mondtam és eltoltam magam a pultól, majd indultam volna, de vissza húzott.

– Én nem azt akartam, hogy igazam legyen. Csak egy kicsivel jobban ismerem Őt. Először nem akartam bele szólni, mert azt hittem megoldod egyedül is. De amikor hallottam a dolgokat tudtam, hogy teljesen bizonytalan vagy és e miatt mondtam neked azokat amiket!-fúrta tekintetét az enyémbe.

– Csak arra ébresztettél rá, hogy mekkora egy seggfej vagyok. Semmit nem tudtam tenni és most már nem hiszem, hogy lenne esélyem!-mondtam és mögé néztem ahol a popsztárék jóízűen nevettek valamin és ott volt rajtunk kívül mindenki és jól érezték magukat. Eric kezével átkarolta a válla felett volt barátnőjét és nekem talán ez volt az a pillanat, amikor azt éreztem, hogy jobb lenne haza menni. Hiába biztatott Kylie, nem tudom megtenni. Én nem vagyok olyan, mint ő. Ő csak oda sétált bárkihez és már be is hálózta magának, de nekem ezt még talán tanulnom kéne. És különben is jobbat érdemel nálam Eric, ha pedig ő úgy érzi, hogy Emma az, akkor sok boldogságot nekik. Én már ebbe nem szólok bele.

– Ne add fel ilyen könnyen!-rázta meg kicsit a vállamat, hogy végre rá figyeljek teljesen.- Én azt hittem te sokkal kitartóbb vagy. Főképp ilyen értelemben, de úgy látszik rosszul ismerlek. Vagy nem így van?-hajolt le hozzám, hogy egy magasságba legyünk.-Puhány vagy?-na itt felkaptam rá a tekintetem és szemeim nagyra nyíltak.

– Ez nem igaz!-mondtam, mire felvonta a szemöldökét.

– Pedig amit most csinálsz, az azt mutatja, hogy puhány vagy!-tette csípőre a kezeit. Bele haraptam az alsó ajkamba és megingattam a fejem.

– Erős vagyok, mert elengedem, de gyenge vagyok ahhoz, hogy tudjak élni nélküle!-mondtam ki röviden azt amit éreztem és könnyek szöktek a szemembe de vissza tartottam és inkább csak hosszan kifújtam a levegőt a tüdőmből.

– Ehhez nem tudok mit hozzá fűzni!-vakarta meg a tarkóját és ekkor újabb hangos nevetés csapta meg a fülemet, amitől csak még jobban kerülgetett a sírógörcs. – Te tudod, hogy mi mi a jó neked, de kicsit tényleg jobban össze kéne szedd magad és főképp megtalálni az igazi Kendallt. Mert ez!-mutatott rám és tekintete cikázott rajtam.-Ez nem te vagy!-mondta és lassan hátrált, majd oda ment a többiekhez. Bele túrtam a hajamba és nem tudtam mi tévő legyek. Menekülni lenne kedvem, de az gyávaság. Nem akarok gyáva lenni, mert nem vagyok az. Viszont rosszul esik az, hogy Eric még csak észre se vesz és nem is foglalkozik azzal, hogy egyáltalán élek-e még! Fel se tűnne neki, hogy ha eltűnnék innen. Egy könnycsepp lefolyt az arcomon én pedig gyorsan letöröltem és megkerestem a retikülömet, majd halkan szóltam Kylienak, hogy haza mentem. Óvatosan kilopóztam a házból, majd amilyen gyorsan csak tudtam bepattantam a kocsiba és megindultam az utakon.

Az egész úton folytak a könnyeim, így aki elment mellettem vagy velem szemben, mind hülyének nézhetett, de nem érdekelt. Ahogy haza értem kipattantam és felmentem a szobámba. Becsaptam magam után az ajtót, majd mindkét kezemmel bele túrtam a hajamba és aztán mérgesen le engedtem kezeimet és egy hirtelen mozdulattal bele vertem a falba, ahol egy kisebb mélyedés keletkezett az ütés helyén. Könnyek áztatták az arcomat és egyenesen földre érkeztek meg, de nem akartam vissza tartani, inkább most kisírom magam és utána hátha jobban leszek. Csak az a baj, hogy ez a terv soha nem jön össze. Ledobtam magamról a cipőmet és a retikült ledobtam a földre. Neki dőltem az ajtónak és kezemet a számra tapasztottam, hogy ne hallják a zokogásom annyira, majd lecsúsztam és térdeimet felhúzva neki döntöttem a homlokomat. Egy jó 20 percet úgy ültem, amikor végre kiapadtak a könnycsatornáim így már csak ziháltam. Felálltam és nagy nehezen lementem a konyhába ahol elő vettem a gyógyszeres ládát. Találtam 3 nyugtatós tasakot abból is kivettem néhányat, majd fájdalom csillapítót is vettem és ezt mind lenyeltem. Vissza botorkáltam a szobámba ahol az egyik szekrényem rejtett fiókából kivettem egy szikét. Egy ideig csak néztem és forgattam a kezembe. Végig húztam az ujjamon és élveztem ahogy kissé felszakítja bőrömet. Át futott az agyamon, hogy bele marok a húsomba és attól meg könnyebbülök de nem tehetem ezt meg. Ennyire nem süllyedhetek vissza, ezért inkább vissza tettem és úgy ahogy voltam bebújtam az ágyba. Kezdtem szédülni és kissé fáradtak éreztem magam. Szemeim már majdnem leragadtak és egyre csak húzott befele a sötétség, csak próbáltam megakadályozni azt, hogy magával ragadjon, de végül a sötétség nyert....