42. fejezet

Sziasztok drága olvasóim!

Itt is vagyok az új résszel. Nem tudok hozzá fűzni semmit, viszont nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. Tudom, hogy ezt a részt is nagyon későn hozom, de se lelkileg, se pedig fizikailag nem vagyok valami jól. Ezek mellett pedig állandóan tanulnom kell a felvételi miatt, így nem jut időm az írásra. Sokszor megfordult a fejemben, hogy talán hagynom kéne egy kicsit a blogot, de nincs szívem hozzá, mert annyi tervem van még, és nagyon igyekszem, hogy ezek megvalósuljanak. Nagyon siettem ezzel a résszel, ezért lehet, hogy van benne több helyesírási hiba, ezért bocsánatot kérek, de remélem ettől még tetszeni fog nektek.

Jó Olvasását!

Puszi: Milly

42. fejezet: Minden rosszra fordul...

Már a limuzinban ülünk, vagy fél órája és hamarosan megérkezünk a helyszínre. Nem várom azt, hogy pózolgassak se azt, hogy más embereknek jó pofizzak. Főképp, hogy ezután egy számomra mos sokkal fontosabb helyen kell legyek 11-re. Ami azt jelenti, hogy legkésőbb 10-kor le kell lépjek a buliról. 
És meg is éreztünk. Hallottam az üvöltöző embereket, meg láttam a vakuk villogását, amik átszűrődtek a sötétített ablakon. Nemsokára nekem is ott kell állnom. A sofőr megállt és kinyitotta az ajtót. Először Eric szállt ki, aki segített Kylienak, majd pedig nagy levegőt vettem és kézfejemet Eric kezébe csúsztattam. Amint kiszálltam egy mosolyt erőltettem az arcomra, majd Jennel futottunk össze. Nemsokára pedig én következek, hogy a fotósok elé álljak. Egy gyors smink és haj ellenőrzés után, mi is mentem a villogó vakukhoz, amik teljesen elvakítottak. Azt hallottam, hogy minden felől a nevemet kiabálják. Próbáltam úgy mozogni, hogy mindenki elkapjon legalább egy jó fotót, majd lassan tovább álltam. Néhány újságírónak kellett a kérdéseire válaszolnom, majd utána vissza keveredtem Ericékhez. 
Gyorsan bele karoltam, majd bementünk az épületbe, ahol rögtön pezsgővel kínáltak minket. Mind a hárman elvettünk egy-egy pohárral, majd bent próbáltunk szóba eredni mindenkivel. Sok dicsérő szavat kaptam, amik nagyon jól estek. De nem nagyon tudtam arra gondolni, hogy milyen kedvesek. Egyre jobban vártam már azt a pillanatot, amikor leléphetek.
-Nyugodj egy kicsit meg!-fordult felém Eric, mire én oldalra néztem és a zakóját fogtam meg szorosan mindkét kezemmel.
-Nem olyan könnyű az nekem!-néztem végül rá, de ő elfordította a fejét, majd rám kapta és ezt súgta  "menned kell". Értetlenül össze ráncoltam a homlokomat, de nem foglalkoztam vele.

A Genlux magazin szerkesztője szólított meg és felhívott a színpadra, hogy mondjak néhány szót. Hát, amikor meghallottam szó szerint megakadt a torkomon az az egy korty pezsgő, amivel megpróbálkoztam. Aggodalmasan Jen-re néztem, aki csak biztatóan rám mosolygott. Nem készültem beszéddel, de mivel mindenki rám várt ezért gyorsan fellépkedtem a néhány lépcsőn, és a szerkesztő hölgy mellett találtam magam. Gyorsan megpróbáltam valamit össze szedni a fejemben, amit mondhatok, majd a kezembe nyomták mikrofont. Tekintetemmel a többiekre néztem, akik mind egy mosolyt küldtek felém.

-Először is nagyon köszönöm, hogy ennyien itt vagytok, sokat jelent számomra. Valamit köszönöm mindenkinek, hogy támogat a modellkedésben. Fantasztikus emberekkel dolgozhattam együtt, a magazin miatt és szerintem nagyon jól sikerült minden kép. Remélem, hogy mindenki nagyon jól fogja érezni magát, és további jó szórakozást!-életem legszörnyűbb beszéde, de legalább túl vagyok rajta. Ahogy le értem kicsit morcosan, de oda mentem a többiekhez, akik egy kis pálmánál álltak. Rögtön rá borítottam a maradék pezsgőmet, amin nagyot néztek.-Ne nézzetek így rám, nem fogok kedvezni Ewennek azzal, hogy iszok!-mondtam, majd egy mellettem elhaladó pincér tálcájára helyeztem az üres poharat.
-Nemsokára fél 10, valahogy majd ki kell jutnunk innen!-mondta nővérem és közben lassan kortyolgatta a pezsgőjét, és a semmibe bámult.
-Szerintem senki se fogja észre venni, hogy leléptünk!-mondtam és közben az emberek között vezettem végig a tekintetem, mintha keresnék valakit, de igazából senkit, csak meg akartam bizonyosodni róla, hogy senki se figyel, vagy hallgat ki minket.
-Nemsokára mindenki be lesz rúgva!-mondta nővérem, mire én felvontam a szemöldökömet.
-Ez nem Amerika Ky, itt nem olyanok az emberek!-mondtam és végül felé fordultam.
-Még jó!-mondta, majd legördítette az utolsó kortyot a poharából és letette a közeli asztalra.-Szerintem szedjük össze Jen-t és mennyünk, még át kell menni Erichez is, hogy átöltözz!-nézett rám, amire bólintottam beleegyezés képen. Megkerestük Jen-t és szaporán szedni kezdtük a lábunkat kifele. Hamar bepattantunk a limóba, ami egészen a mostani otthonomig vitt. Ott mindenki kiszállt kivéve Jen-t, sok sikert kívánt nekem, majd el is mentek. Gyorsan bevágtattam a hálóba ahova elő készítettem egy fekete hasvillantós rövid ujjút, egy farmer rövid nadrágot, egy napszemüveget, valamint egy bakancsot. Gyorsan felvettem, majd egy fekete harisnyakötőt felhúztam a combom közepéig, hogy eltakarja a nadrág. Majd bele akasztottam egy military kést. Eric persze pont ekkor kellett bejöjjön.
-Nyugi, csak a védelem szempontjából!-mondtam, majd felkaptam a táskámat.
-Azt nagyon remélem!-mondta, majd oda jött és szenvedélyesen megcsókolt. Ebbe volt féltés, aggodalom és szeretet egyben, mind éreztem.
-Ne parázz, minden rendben lesz!-mondtam, majd kézen ragadtam és kimentünk a nappaliba. Elköszöntem Kylietől is majd az ajtóhoz indultam, de előtte egy mély lélegzetet vettem. Muszáj megcsinálnom...

Eric szemszöge

Még csak néhány perce ment el, de már aggódok. Mi van ha megint bántja az az elvetemült? Ha elrabolja valaki? Vagy bedrogozzák? Istenem, annyi szörnyű dolog jutott az eszembe, de próbáltam minden elhessegetni. Kendall vigyázni fog magára, és szembe fog szállni bárkivel, aki neki rosszat akar. Igen, pontosan, ez fog történni! Az biztos, hogy az éjszaka semmit nem fogok aludni. Kylie idegesen rázta a lábát, amivel komolyan az idegeimre megy. Rajta is látszik, hogy irtóra fél attól, hogy mi fog következi. Tenyerébe temette többször is az arcát és próbált mély levegőt venni, hogy nyugtassa magát.
-Ky, ne aggódj!-mondtam halkan, mire rám nézett.
-Ezt úgy mondod, mintha te nem aggódnál!-felelte nekem, majd tekintetét vissza vezette a padlóra.-Oké, én ez nem bírom, kell egy nyugtató!-állt fel és kiment a konyhába.-Attól legalább kidőlök!-nevetett fel kínosan. Halkan mondta az utolsó mondatot, gondolom azt gondolja, hogy nem hallottam. Ebben nagyot téved.
-Csak egyet!-mondtam és átnéztem a kanapé felett így pont láttam a lány, aki a kezébe öntött, vagy 5 darab kapszulát. Tudtam, hogy ezt akarja. Egy halk "jól van" után vissza tette a nagy részét és felém mutatta az egyetlen gyógyszert, amit hamarosan le is nyelt.
-Egy nap ki fog készíteni Kendall!-ült vissza a helyére és közben a vizét iszogatta. Nem értem, hogy nem látja, hogy rohadtul nincs kedvem vele beszélgetni. Értem én, hogy ki van akadva, de magával beszélgessen most egy kicsit. Ha őt Kend, akkor engem meg ő fog kikészíteni egy nap, ebben biztos vagyok...

Kendall szemszöge

Amikor megálltam megálltam a raktár előtt ismerős érzés fogott el. A nyomrom görcsbe szorult és a szívem gyorsabban kezdett el verni, úgy, hogy majd kiszakadt a mellkasomból. A nagy épület eléggé lerombolt, na meg régi, de pont ezért felel meg nekik. Még soha se buktak le. Leparkoltam egy kis utcában, majd gyorsan kiszálltam a kocsiból. Megkerültem az épületet és a hátsóbejáraton mentem be. Felmentem a lépcsőn, majd a vasajtón ököllel dörömböltem néhányat. Egy kicsit várnom kellett, majd végül kinyitotta nekem az ajtót.
-Látom nem felejtetted el, hogy kell öltözni!-mondta és közben kajánul vigyorgott rám.
-Hagyj békén!-toltam el magam elől. Becsukta az ajtót, majd bezárta és utána előttem elindult. Az egyik csaj aki mellett elmentünk szinte rám köpött, vagyis úgy nézett rám. A mellette ülő pedig épp vénásan adta be magának a cuccot. Szó szerint rosszul lettem a látványtól, ahogy a tűt a vénájába nyomta. Wááhh, kiráz a hideg is tőle. Gyorsan el is kaptam a tekintetemet róla és inkább ez előttem haladó srác izmos hátát kezdtem el tanulmányozni. Jó sokat edzhet mostanában az biztos, nincs rossz kondiban. 
Végül megérkeztünk és benyitott az ajtón. Ewen ült kényelmesen a székében, de amint meglátott levette a lábait az asztalról, felállt és oda jött hozzám.
-Ismered a dörgés!-mondta kissé felnevetve, majd oldalra fordította kicsit a fejét, mintha új szögből akarna tanulmányozni. Megforgattam a szememet, majd leültem a kanapéra. 
-Mit kell csinálnom? És hol van Ashley?-tettem fel már elsőre két kérdést is. Ewen lassan vissza ment a székéhez, majd beleült és az asztalra könyökölt.
-Jön egy haverom, talán még ismered is. Neki kéne eladnod 120 gramm marihuánát olyan 4-6 ezer koronáért. Majd jön egy csávó aki hoz 340 gramm kokót és kéne vele üzletelj egy kicsit, hogy ne kelljen adni neki 10 ezer dolcsit. Asszem ennyi lesz!-mondta, mire én húzogatni kezdtem a szemöldököm.
-Nagyon drogos hangulatban vagy mostanában, jól mehet az üzlet!-feleltem ezt, mivel tudja jól úgy is megcsinálom, ha itt van az akiért jöttem.
-A szöszi az egyik fenti szobában van, ha megcsináltad a feladatokat lehozatom ide és viheted is!-könyökölt a kartámaszára, én pedig bólintottam.
-Nincs átverés ugye?-kérdeztem, mire megingatta a fejét.
-Most az egyszer hihetsz nekem!-mosolyodott el féloldalasan. Biztos lehet benne, hogy csak most hiszek neki.
-Mikorra jön a csávó?-kérdeztem, mire az órájára lesett.
-5 perc múlva itt van, szóval ki is mehetnél már!-mondta és az asztalon átcsúsztatta a drogot. Felkaptam, majd a szememre tettem a napszemüveget és megindultam ki. Gyorsan kijutottam oda ahol mindig árulnak, össze is futottam 1-2 emberrel. A napszemüveg csak azért kell, hogy ne ismerjen fel senki, nem jönne túl jól néhány fotó rólam, amikor az újságba kerülnek. És mivel van néhány villany kint, így nem volt olyan sötét, hogy elessek bármiben. Neki támaszkodtam a falnak, majd idegesen mozgatni kezdtem a lábaimat, mondjuk attól is, hogy eléggé fáztam. Rég csináltam már ilyet, de még úgy ahogy emlékszem rá mit kell csináljak. Szarul éreztem magam ilyen állapotban, és pont ezen a környéken. Sok a furcsa ember itt. Néhány érdekes hangot is hallottam, miközben várakoztam. Nem sokkal később végre egy fekete, telepjáró kocsi lassított le az útnál, amiből kiszállt egy agyongyúrt csávó. Kezeit a zsebébe tette és közelített felém.
-Szia cicababa!-üdvözölt és megállt előttem. Ellöktem magam a faltól, majd felmutattam a cuccot.-Óó, szóval nálad van. Nem vagy te fiatal ehhez?-kérdezte, mire én felnevettem.
-Ne érdekeljen az, hogy milyen idős vagyok, inkább a lényeg. Kell vagy nem?-kérdeztem, mire elmosolyodott és megsimította a kissé borostás arcát.
-Hány gramm?-kérdezte, mire én a zacskóra néztem.
-120!-mondta, mire bólintott.
-És mennyit kérsz érte?-kérdezett és egy lépést tett felém, majd alsó ajkába harapott.
-8 ezer!-vontam meg a vállam.
-Adok 10-et és akkor eljössz velem egyet kocsikázni!-nyalta meg ajkait. Felnevettem rajta, amit ő nem értett, de engem nem zavart. Egy kicsit játszom az agyam neki, csak azért, hogy megtanulja, velem ilyennel ne alkudozzon.
-Adj 15-öt és kapsz tőlem egy életre szóló emléket!-mondtam kihívóan és vészesen közel hajoltam hozzá. Elő vette a pénz és számolni kezdte, majd a kezembe nyomta. Oda adtam neki az anyagot, majd a kocsi felé biccentettem. Oda sétáltunk, majd akarta, hogy elsőre száljak be, de inkább mutattam, hogy ő. Meg is tette, és hát rosszul cselekedett. A kést ami a harisnyakötőmre volt akasztva egy könnyű mozdulattal az oldalába szúrtam és befogtam a száját, hogy a sofőr ne kelljen fel a kiáltására. Kicsit vérezni kezdett, de letéptem óvatosan az ingéből egy darabot és bekötöttem a sebet. Azt nem akarom, hogy meghaljon, csak, hogy tudja velem ne szórakozzon. Amikor elájult a vérveszteség miatt, kivettem a maradék pénz a zsebéből, majd mély hangon oda szóltam a sofőrnek.
-Induljunk!-megrázta a fejét az ember és hátra nézés nélkül beindította a kocsit, én pedig becsaptam az ajtót még indulás előtt, ők pedig gyorsan elhajtottak. 
Az első feladat teljesítve. Felnevettem azon amit csináltam, majd lassan megszámoltam a pénztárcájában lévő pénz. Plusz 12 ezer korona Ewennek, nagyon szívesen! Felsétáltam, majd a lábammal berúgtam az ajtót. Mind a ketten rám kapták a tekintetüket, én pedig az asztalra dobtam a pénzt. Csodálkozva rám nézett Ewen, majd a pénz kezdte számolgatni.
-Megfelel?-kérdeztem gúnyosan mosolyogva, rám kapta a tekintetét és éretlenül megcsóválta a fejét.
-Hogy a picsába csináltad?-kérdezte teljesen elámulva.
-Profi vagyok, valamit van egy ilyenem!-mondtam és elő vettem a kicsit véres kést, amin felnevetett.
-Megölted?-kérdezte nevetve Drew, aki már kissé be volt szívva.
-Nem, csak kapott egy kis szúrást a bal oldalába, de fel fog épülni. Tanulja meg, hogy velem ne packázzon!-mondtam, majd elvettem egy zsebkendőt az íróasztalról és letöröltem vele a vért, majd a kukába dobtam. A kést pedig vissza csúsztattam a nadrágom alatt lévő harisnyakötőbe.
-Vér profi vagy!-mondta volt barátom és elmosolyodott.-Szó szerint!
-Tudom, de ne dumálj annyit, inkább add a pénzt, hogy mennyek a következőhöz!-mondtam, mire még szélesebb lett a mosolya.
-Tényleg vissza tért a régi éned, ez tetszik!-kacsintott rám, majd oda csúsztatta a nagy köteg amerikai pénzt. Zsebre raktam, majd mit sem törődve vissza mentem az előbbi helyre. Ez újabb kocsi hajtott oda elém, majd a sofőr szállt ki belőle. Nagyot nyeltem, majd megvártam míg oda ér hozzám.
-Ewen küldött?-kérdezte, mire bólintottam.
-Természetesen!-bólintottam, majd elmosolyodtam.-Itt a cucc?-kérdeztem, mire az eddig hátul tartott kezét felmutatta nekem. Nagyot nyeltem a látott miatt, mivel én is sokat kokainoztam régen. A fehér pór látszódott az átlátszó zacskóban.-Mennyit kérsz érte?-kérdeztem és tekintetem találkozott csillogó kék szemeivel.
-10 ezerre gondoltam, de csak azért mert neki dolgozol!-tette zsebre az üres kezét.
-Nem neki dolgozom, csak muszáj megtennem!-vontam meg a vállamat.
-Aha, hm...én se ezeknek dolgozom, csak tartozom nekik és muszáj!-húzta el a száját és halkan beszélt, gondolom a kocsiban ül még valaki és nem akarja, hogy meghallják.
-Adok érte 10-et, csak azért, hogy ne legyél agyon ütve!-mondtam, majd kiszámoltam a pénz és oda adtam neki.-Ismerem az ilyen fajta fickókat!-tettem hozzá gyorsan kiszámoltam a 10 ezret és a kezébe nyomtam.
-Köszönöm, ezt még meghálálom!-mondta, majd a kezembe adta a 340 grammot.
-Nem kell, tudom milyen szar, amikor ilyen helyzetben vagy!-mondtam, majd megfordultam és elindultam vissza az épületben.
-Basszus!-szorítottam össze állkapcsomat. Túl jószívű vagyok, már el vagyok szokva az ilyen helyzetektől, régen nem érdekelt volna ez a srác se, akkor is alkudtam volna az árából, de most nem ment. Ewen ennek nem fog örülni, de nem tudtam vele alkudozni, ki tudja mit csinált volna vele a "főnöke". Inkább megkegyelmeztem neki. A második feladat is elvégezve, már csak Ash-t kell elhoznom és akkor végeztem. Fent gyorsan oda adtam a szert, majd a maradék dolcsit.
-Miért nem alkudtál?-kérdezte, miközben én levágódtam a kanapéra.
-Sok koronát hoztam neked a házhoz, legyen elég az!-néztem fel rá.
-Ez igaz!-mondta, majd elő vett egy jointot a szekrényből. Kigombolta a fekete ingét, én pedig megcsóváltam a fejemet. Úgy se tud hatni rám!-mondogattam magamban, csak legyen igazam. bár biztos az van, mivel rühellem ezt a srácot és Eric a barátom, akit vele ellentétben imádok. Bele tette a szájába a füves cigit, majd felém tartotta a gyújtót. Tudtam mit akar. Sóhajtottam majd felálltam és le hajoltam hozzá, szikrát adtam és meggyújtottam, közben pedig végig szemkontaktust tartottam vele. Amikor felegyenesedtem és ledobtam az asztalra a gyújtót, mindvégig figyelt és közben nagyokat szívott a jointból, én pedig próbáltam nyugtatni magam.-Nem kell?-kérdezte és felém tartotta a cigit.
-Nem!-feleltem magabiztosan, bár egyáltalán nem voltam az.-Viszont Asht hozasd ide, haza akarok végre menni!-mondtam, mire intett Drewnek, hogy mennyen fel. Kissé komótosan de végül elindult a srác. Lehet jobb lett volna ha én megyek fel érte.
-Utolsó ajánlat!-mondta és közben kifújta a sűrű, fehér füstöt. Nagyon nehéz volt megállni.-YOLO!-nevetett fel, mire én megingattam a fejem.-Gyerünk Kend, tudom, hogy szeretnéd. Rég volt már ilyen alkalmad!-mondta kaján mosollyal, mire én kitéptem a kezéből a cigit és mélyet szívtam belőle, közben pedig lehunytam a szememet, majd letüdőztem és utána kifújtam a füstöt. Jó érzés volt, de tudom, hogy nem lett volna szabad. Amikor ez tudatosult bennem kipattantak a szemeim. Vissza nyomtam a kezébe a cigit és próbáltam nyugtatni magam, hogy egy szívástól semmi bajom se lesz. Ewen képén még mindig ott volt az az önelégült vigyorgás, amit nagyon utáltam. Már megint elérte azt amit akart. Már kezdtem érezni a hatását, aminek következtében elkezdtem kicsit szédülni. Ittam egy pohár vizet, majd a falon lógó tükörbe néztem. Kylie észre fogja venni és kifog akadni. De nagyon. Úr Isten, mit tettem? Vissza léptem egy óriási lépést hátra fele, azon az úton amit eddig megtettem. Bolond vagyok! Úr Isten, nekem végem van, és még vezetnem is kell. Az ajtó nyitódott és Drew lépett be Ashleyval, aki kitépte a kezét Drew szorításából és oda rohant hozzám, majd jó szorosan ölelt hosszú percekig. 

Szerencsére Ewen tényleg betartotta az ígéretét és elengedett mind a kettőnket. Beültünk a kocsiba, és kicsit szerencsére már csillapodott a szédülésem is, és kezd elmenni a hatása a jointnak. Ashel nem beszéltünk az úton semmit, biztos vagyok benne, hogy haragszik rám. Megértem, de olyan rossz, hogy a legjobb barátnőm nem szól hozzám. A feladataim elvégezve, már csak el kell jutni Erichez. Az út alatt néhányszor megszédültem, és eléggé aggódtam, hogy nehogy neki mennyek valakinek és közúti balesetet okozzak, de szerencsére nem történt semmi gond.
Megérkeztem a házhoz. Eric és Kylie rögtön kirohantak onnan. Úgy látszik egy szemhunyásnyit se aludtak. Eric hozzám rohant, míg Kylie Ashleyt szorította. Kaptam néhány üdvözlő csókot is, majd végül bementünk.
-Te jóságos ég, már ennyi az idő?-kerekedtek el a szemeim amikor megláttam, hogy már hajnali 4 óra. Leültünk a nappaliba és dumálni kezdtünk. Elmondtam, hogy mi volt a feladatom és azt is, hogy az első emberkét leszúrtam.
-Kend!-akadt ki kicsit Eric mellettem.
-Most már legalább tudja, hogy ne szórakozzon velem!-tártam szét a kezeimet, majd beállt a csend. Ash nem szólt semmit.-Bántottak Ash?-kérdeztem, mire rám kapta a tekintetét.
-Nem!-válaszolta eléggé ingerülten és rezdületlen arcal.
-Oké, tudom, hogy haragszol!-vizslattam még mindig.
-Kend, mi az, hogy haragszom. Az nem kifejezés erre!-emelte meg a hangját, mire Ky felszisszent.-Nem mondtad el azt, hogy a hülye, drogos volt barátod itt van, aki nem mellesleg bántott is. És ezt tőle kellett megtudjam. Szerinted ez normális?-kezdett el kiabálni velem.
-Oké, tudom, de csak téged akartalak megóvni!-próbáltam mentegetőzni és sokkal nyugodtabban beszéltem hozzá, mint ahogy ő hozzám.
-Te akartál megóvni Ewentől? Épp az, hogy téged kell, mert téged akar tönkre tenni és nem engem. Éppen ezért is engedett el veled, szerinted megtette volna, ha engem akart volna kínozni? Azt gondoltam, minden elmondasz nekem, erre pont úgy kell megtudjam ezt, hogy elrabolnak. Kurva jó érzés komolyan. És még te állítod magad a legjobb barátnőmnek? Hát megmondom, hogy ne tedd többé!-mondta, majd szó szerint kirohant a házból.
-Ashley!-kiáltott Kylie utána, mert én meg se bírtam szólalni az ámulattól. Az a baj, hogy igaza van. Mindenben! Szörnyű barátnő vagyok. Mindent elrontottam és a legjobb barátnőmet is elvesztettem ezzel. Kellett ez nekem? Kellett? Hát nem, nagyon nem! És hogy fogom elmondani Ericnek azt, hogy drogoztam? Félek beismerni nekik, mert biztos nagyon ki fognak akadni. Mind a ketten próbáltak vigasztalni, de nekem most nem volt rá szükségem. Bementem a hálóba és ruhástól gy ahogy voltam befeküdtem az ágyba. Arcomat a sós könnycseppek áztatták, amik a párnán landoltak és szétáztatták azt. Dühös voltam és kavarogtak bennem az érzelmek. Miért történik ez velem? Miért pont én vagyok az az ember, aki ezeket át kell élje? Annyi ember közül, miért pont én? Hallottam, hogy Eric és Kylie kint beszélgetnek, majd ajtó csapódás és minden elcsöndesedett. Nyílt a hálószoba ajtaja és Eric bejött hozzám, majd leguggolt az ágy azon része mellé ahol feküdtem. Nem néztem rá, nem lettem volna képes. A szemeimből mindenre rájött volna, vagyis így éreztem. Nem tudok titkolózni előtte, de nem akarok hazudni se.
-Kend figyelj jól rám!-kezdett el hozzám halkan beszélni és óvatosan végig simította az arcomat.-Ashleynek most nagyon hevesek az érzelmei lehet a drogok miatt, vagy a történtek miatt. Ne gyötörd magad. Így is annyira szét vagy esve!-mondta és közben végig cirógatta az arcomat.
-De ha elmondom neki...akkor..akkor nem rabolják el és nem történt volna ez!-mondtam kicsit akadozva a hatalmas gombóc miatt, amit a torkomban éreztem.
-Te csak neki akartál jót, ha ezt ő nem tudja értékelni, vessen magára!-vonta meg a vállát lazán. Nem bírom tovább! Hangos zokogásban törtem ki és tudtam itt az ideje, hogy barátom megtudja, hogy mi történt ma este. Nem bírom magamban tartani.
-Eric...-szólítottam meg és felkészültem egy nagy levegő vétellel arra, hogy elmondjam drogoztam.
-Tessék szívem?-mondta és megszorította a kezemet.
-Jointot szívtam!-szipogtam közben.-De csak 1 slukk volt, nem több!-próbáltam valamennyire védeni magamat és felnéztem a tekintetében, amibe sok aggodalmat láttam. Nagyot nyelt, majd csak bólintott.
-Nem baj, minden rendben lesz. Most aludjál, mert nagyon fáradtnak látszol!-nyomott egy puszit a homlokomra, majd befeküdt mellém. Mellkasára helyezkedtem és úgy hunytam le a szememet.
-Szeretlek!-suttogtam, mire ő még egy puszit nyomott az arcomra.
-Én is kicsim, én is szeretlek!-mormolta a fülembe, majd elaludtam...