35. fejezet

Sziasztok

Meg is éreztem az új fejivel, ami megint hosszabb lett a szokottnál :D Nagyon szépen köszönöm a +2650 megtekintést, fantasztikusak vagytok :)) <3 Bocsi a helyesírási hibákért, amiket állandóan elkövetek... Mostanában nem nagyon megy az írás, és ezért hozom mindig ilyen későn az új részeket, de nagyon próbálkozok. Remélem tetszeni fog mindenkinek és bármilyen véleménnyel is, de írjatok komit :)

Jó olvasgatást! 

Puszi: Milly

35. fejezet: Váratlan bejelentés...

Reggel amikor felébredtem, rögtön keresni kezdtem Ericet magam mellett, de nem találtam. Felültem az ágyban és hunyorogva kinéztem az ablakon. A fákon a levelek már sárgultak és volt néhány pirosas színben pompázó is. A szél is süvített kint, csak a gondolattól, hogy milyen hideg lehet kint, kirázott a hideg. Ekkor eszembe jutott, hogy ma van október első napja. Egyre csak telnek a napok, úgy, hogy észre se veszem. 
Felkeltem az ágyból és magamra kaptam a fekete selyem köntösömet. Kimentem a konyhába és láttam, hogy Eric telefonál és egyik kezével hevesen gesztikulál. Tátogva megkérdeztem tőle, hogy mi a baj, mert láttam, hogy kissé felzaklatott, de nem válaszolt semmi, csak megingatta a fejét. Leültem az egyik bárszékre és csak néztem ahogy fel-alá járkál, és közben idegesen beszél a vonal túl oldalán lévővel. Néhány perc múlva pedig letette a telefont és a kanapéra dobta, majd mérgesen kissé elaludt hajába túrt. Felálltam a székről és oda sétáltam elé, közben pedig próbáltam valamit kivenni a tekintetéből, de nem sikerült.

-Mi a baj?-kérdeztem végül, mire ő kezei közé vette az arcomat és magához húzott egy forró csókra.

-El kell utazzak!-mondta ki egyszerűen és össze szorította bőrszínű, kívánatos ajkait, majd elengedte arcomat. Először lesokkoltam, majd kicsit lelassulva, de bólintottam.

-Oké, gondoltam, hogy lesznek ilyenek, szóval sejthettem volna!-mondtam és közben bólintottam néhányat, mire megingatta a fejét.

-Jó, de nem akarlak itt hagyni. Tudom, hogy nem vagy valami jó állapotban, szóval megpróbálom elintézni, hogy te is jöhess!-mondta kicsit lelkesebben és tekintete végig cikázott rajtam, amibe talán bele is pirultam kicsit.

-De én nem akarok menni. Jó nekem itt, megleszek!-bólintottam és magamra erőltettem egy halovány mosolyt, mire ő szorosan magához ölelt. Ezzel a kijelentésemmel talán kicsit lelomboztam.

-Féltelek!-suttogta a hajamba. Elmosolyodtam rajta és egy puszit nyomtam a nyakára.

-Nem kell!-mondtam, és eltoltam magamtól.-Bízz bennem, nem lesz semmi gond!-mondtam, majd megcsókoltam. Olyan keserédes volt ez a csók, mivel elmegy és egy ideig nem csókolhatom majd meg utána. Még normálisan fel se keltem és ilyen hírt hallok már is. Ez a nap nem ígérkezik jónak az biztos.

-Bárkit ide hozhatsz, sőt szeretném ha valaki itt lenne melletted!-simította hátra a hajamat.

-Majd meglátom!-próbáltam meg lezárni az ügyet.

-Biztos nem akarsz jönni? Koppenhágába megyünk, az nincs olyan messze!-kezdte újra, de én hevesen ingattam a fejemet.

-Nem, jobb nekem itt!-feleltem magabiztosan, amennyire ilyen helyzetben lehet. Csalódottan sóhajtott egyet, majd bólintott. Itt kicsit megsajnáltam és átfutott a gondolat a fejemben, hogy mi lenne ha mégis mennék, de mégis arra jutottam, hogy inkább nem.

-Ha te így érzed, akkor muszáj egyetértenem veled!-ölelt magához és egy puszit adott a fejem búbjára.

-Mikor indultok?-tudakoltam, mire elhúzta a száját.

-3-kor!-felelte, az én reakcióm pedig rögtön egy bólintás volt.

-Az egész csapat megy?-kíváncsiskodtam tovább, mire megingatta a fejét.

-Nem, Edinék itthon maradnak, szóval majd rád küldöm, hogy nézzen be hozzád!-mosolyodott el.

-Nekem mindegy!-vontam meg a vállam, majd megcsókoltam.-Tényleg neked hamarosan szülinapod van!-ütöttem egyet játékosan bele a karjába.

-Igen!-vallotta be elfojtott hangon.

-Majd mi lányok szervezünk neked egy jó bulit. Benne vagy?-támadt ez a jó ötletem és mivel Kylie nagyon ért a rendezvény szervezéshez-mivel ez a szakmája is- biztos irtó jó bulit tudunk csapni.

-Oké, de ne bízd teljesen a nővéredre, mert akkor alkohol mentes buli lesz!-mosolygott rám, ami nekem is mosolyt csalt az arcomra.

-Nyugi nem lesz, majd én gondoskodok erről!-fontam karjaimat a nyaka köré egy kacsintás után, majd lassan hajoltam ajkaira, aminek az lett az eredménye, hogy Eric húzott a tarkómnál fogva magához és megcsókolt. Amikor nyelve bejutást kért számba, szinte azonnal engedtem, és nyelve táncba hívta enyémet. Egyik kezével feltolta a toppomat, és ott kezdte el simogatni oldalamat.
Hosszú csókcsata után, lihegve váltunk el egymástól és próbáltuk a légzésünket szabályozni,ami mindennek mondható volt, csak egyenletesnek nem.

-Asszem, nekem kéne menni pakolni!-mondta és sóhajtott egyet a végén.

-Menny!-engedtem le karjaimat, amiket még végig vezettem izmos felsőtestén, majd magam mellé lógattam. Egy puszit nyomott még a számra, majd bemenet a szobába, én pedig kicsit szomorkásan lehúztam a toppomat, és leültem a kanapéra. Csak bámultam ki a fejemből és próbáltam minden rossz gondolatot kiverni a fejemből. Annyi minden eszembe jutott, de próbáltam pozitív maradni. Neki mennie kell, nekem pedig az a legjobb ha itthon maradtok. Igen! Ez a legjobb. Bár nem jó érzés, hogy alig 2 napja vagyunk ilyen szoros viszonyban és már el kell mennie tőlem. De ha hívja a kötelesség, akkor muszáj mennie és nem tarthatom vissza, így is annyi rosszat hoztam az életébe, na meg szokatlanságot. Neki nem kéne olyanokkal foglalkoznia, mint ami nekem a minden napom, de sajnos ez velem jár. Bár most épp azon vagyok, hogy ezt megváltoztassam...
Koppenhága nincs olyan messze, de furcsa lesz, mivel eddig mindig közel voltunk egymáshoz, most meg 3 napig nézhetem a róla készített képeket és videókat a neten. Őszintén nem tudom, hogy mihez fogok kezdeni nélküle. Nem tudom, hogy kit akarok magam mellett, ahhoz, hogy biztonságban érezzem magam. Igazából csak mellette érzem magam biztonságban és őt senki se tudja pótolni. Fogalmam sincs, hogy mihez kezdő leszek attól a perctől fogva, hogy elköszön és kilép innen. Már előre félek attól a perctől. Elveszett leszek, igaz az az érzés, már nem szokatlan nekem, többször is voltam már olyan helyzetben, hogy úgy éreztem magam.
 Idegességembe az ujjaimat kezdtem el tördelni, valamit a hajamba túrtam többször is. Hülye pótcselekvések, öreg koromra egy poharat nem fogok tudni felemelni, úgy fognak remegni a kezeim.

-Biztos nem akarsz jönni?-kiáltott ki hozzám hirtelen, felálltam és besétáltam hozzá a szobába. A földön guggolt és épp a bőröndjébe tette bele az egyik ingét, ami szépen össze volt hajtogatva.

-Nem!-ingattam meg a fejem, mire rám emelte barna íriszeit.

-Szóval ez most azt jelenti, hogy nem vagy biztos abban, hogy jönni akarsz, vagy biztos vagy abban, hogy nem akarsz jönni? -kérdezte kissé bonyolultan, amibe először össze is zavarodtam. Felállt a guggoló helyzetből, majd halvány mosollyal az arcán oda jött hozzám.-Látom, hogy el vagy kenődve!-cirógatta meg az arcomat.-Szóval?-kérdezte kissé türelmetlenkedve.

-Őszintén mondom, halvány lila gőzöm sincs, hogy mit csináljak. Nem akarok menni, mert csomó minden van amit el kéne intézzek. Tudod, még Jeremyhez is be kéne mennyek, meg beszélnem kéne Jennel!-kezdtem el sorolni a dolgaimat és ujjaimon számoltam, majd idegesen magam mellé lógattam, és közben próbáltam kerültem a tekintetét.

-De ha jönnél akkor kikapcsolódnál egy kicsit, és legalább nem lenne olyan nehéz egy ideig titkolóznod Ashley előtt. Csak három nap lenne. Annyiba senki se hal bele, és legalább kicsit lenyugszol, tisztára idegroncs vagy mostanában!-fogta meg a kezeimet és lentebb rogyott a térdeivel, hogy bele nézzen a szemembe.

-Basszus...kezdesz meggyőzni!-kaptam el kínosan a tekintetemet róla, és lehuppantam az ágyra.

-Átmennénk hozzád, összepakolnál cuccokat és kész. Jeremyhez beküldöd Kylieval a ruhákat és Jennel is beszél majd ő!-vonta meg a vállát lazán, és mosoly jelent meg az arcán, gondolom most büszke magára, hogy milyen jó tervet eszelt ki.

-Bízzak mindent a nővéremre? Jó dolog ez? Biztos-kérdeztem, de inkább magamtól, mint tőle.

-Bíznod kell benne!-guggolt le elém.-Bakker, de én mára megígértem neked, hogy elviszlek valahova!-csapot a földre dühében, de a szemében nem láttam azt, inkább csak egy kis sajnálatot.

-Majd bepótoljuk! -simítottam meg az arcát.-Akkor három nap Koppenhágában?-kérdeztem, mire felcsillant a szeme és bólintott, olyan volt, mint a kisgyerek amikor meglátja az édességboltot. Édes, kisfiús arcán mosoly jelent meg.

-Jössz?-kérdezte, mire én elhúztam a számat, majd végül bólintottam.

-Megyek!-egyeztem végül bele, mire felpattant és felkapott az ölébe. Megforgatott néhányszor, majd végül vissza tett az ágyra.-Ez most mire volt jó?!-nevettem fel, és közben forgott velem a világ, kicsit elszédültem. Hátra dőltem az ágyon és behunytam a szemem néhány pillanatra. Éreztem, hogy felém mászik és elkezdte apró csókokkal beborítani a nyakamat. Felnevettem, majd egyik kezemmel a fejéhez kaptam és bele túrtam sötétbarna, puha hajába.

-Annyira tudtam, hogy ki fogod használni a helyzetet!-mondtam elhalkuló hangon, de még mindig nem nyitottam ki a szemem. Bele nevetett a nyakamba és lehelete csiklandozni kezdte bőrömet. Fejét elemelte a nyakamtól és a szemembe nézett.

-Miért? Most mond azt, hogy nem élvezed!-suttogta érzékien és utána ajkai újra megtalálták nyakamat, de én fordítottam az állásponton.-És megint leszerelsz!-ámult el, mire én megcsókoltam kárpótlásért.

-Csak azért, mert ha szeretnéd, hogy mennyek akkor elég sok dolgunk van!-mondtam, mire ő sóhajtott, majd megtámasztotta hátul magát kezeivel és kikövetelt egy újabb csókot.

-Nyomás!-mondta elválva tőlem, leszálltam a csípőjéről és össze szedtem néhány cuccot ami jó lesz a mai napra, majd elvonultam zuhanyozni.

Miután kész lettem gyorsan magamra kaptam a szerelésemet ami egy fekete nadrágból, katona mintás ingből és egy félcipőből állt. Majd egy kis smink és haj igazítás és már kész is voltam.

Próbáltam sietni, mivel pakolnom kell, Kylieval is kell beszéljek és még Eric Tomasékkal is meg kell beszélje azt, hogy megyek. Van teendő mindenkinek. Kint felkaptam a félcipőmet, fújtam magamra a cseresznye illatú parfümömből, majd össze szedtem a cuccaimat és utána már indultunk is hozzám, közben pedig hozzám rendeltem Kyliet, hogy ne kelljen hozzá is elmennünk.

-Remélem Kylie el tud majd mindent intézni helyettem!-néztem a popsztárra, aki komolyan bámulta az utat, de egy halovány mosoly küldött felém, amikor megszólaltam.

-Biztos, hiszen rendezvény szervező, az ilyen neki meg se kéne koccanjon!-fogta meg a kezemet. Hamar oda értünk a lakásomhoz és egy mély levegőt vettem, majd Eric segítségével kiszálltam a kocsiból. Kikerestem a táskámból a kulcsot, majd kinyitottam az ajtót. Erre hangosan elkezdett szólni a riasztó.

-Basszus!-rohantam oda a kis szerkezethez ami a falba volt beépítve és ott beütöttem a kódot és már csönd is lett.

-Ha ettől nem kell fel valaki, az csak süket lehet!-mondta Eric és közben Kylie megérkezett. Megöleltük egymást, majd Eric mondta, hogy én mennyek fel pakolni és ő addig megbeszéli Kylieval a dolgokat. Így hát felmentem és gyorsan pakolni kezdtem a szükséges dolgaimat...

Eric szemszöge

Leültünk a nappaliba és miután Kendall becsukta az ajtót megszólaltam.

-El viszem Kendet 3-4 napra Koppenhágába. Semmi dolgom nincs ott, csak azt mondtam neki, mivel tudom, hogy ha csak úgy akarnám el vinni és ezt mondanám neki úgyse jönne el. Még így is nehéz volt rávennem!-néztem az előttem ülő lányra közben.

-Te kis hazudós, oké és nekem mi a dolgom?-ütött egy kicsit a karomba, majd megrántotta a vállát.

-Jeremyhez be kell vigyél néhány cuccot és Jennek kéne elmondanod a történteket valamit azt, hogy ne szervezzen most válogatásokat meg mit tudom én. Asszem ennyi!-néztem rá keményen, mire ő bólintott és haját hátra dobta.

-Oké, de Eric ha bármi baja lesz megöllek!-nézett rám fenyegetően, mire én megforgattam a szemem.

-Nem lesz semmi baja. Épp azért viszem el innen, hogy kicsit lenyugodjon mert kész ideg!-könyököltem a térdeimre.

-Egy kis kikapcsolódás nem árt neki, de haragudni fog rád, amiért hazudtál neki és biztos fel fog tűnni neki, hogy Tomasék nem lesznek sehol!-igazítgatta a haját és nagyokat pislogott rám.Kezd kicsit idegesíteni, hogy állandóan a hajával van elfoglalva.

-Nem fog annyira haragudni, ne félj!-kacsintottam rá, és végszóra Kend lekiáltott nekem.

-Eric!-üvöltötte és megjelent fent az emeleten.

-Igen?-kérdeztem, mire lesétált a lépcsőn.

-Jah semmi, csak lehozod a bőröndömet légyszi?-nézett rám szépen, mire én elmosolyodtam és indultam is.-Köszönöm!-nézett utánam. Ez biztos csak valami elterelés, mi a fenét akar beszélni Kylieval?

Kendall szemszöge

-Eric elmondta, hogy miket kéne elintézned?-kérdeztem nővéremtől és közben leültem oda ahol még nemrég Eric ült a kanapén.

-Aha, persze. Simán elintézem ne aggódj!-legyintett a kezével.

-Oké, a cuccok amiket be kéne vigyél Jeremynek az ágyamon vannak!-mondtam neki, mire bólintott.-De igazából azt akartam veled megbeszélni, hogy nemsokára lesz Eric szülinapja és nagy bulit kéne szervezni, elkezdhetnéd amíg nem vagyunk itt!-mondtam, mire elmosolyodott és hátra dőlt.

-Ez az én terem, tök jó lesz. Akkor elkezdem és mire haza jöttök már elég sok minden el lesz intézve!-kacsintott rám, én pedig bólintottam.

-Köszönöm!-suttogtam, mire csak megvonta a vállát.

-Semmiség, de te nagyon vigyázz magadra!-állt fel, hogy megöleljen. Amikor elengedett Eric is lent volt már, mi pedig oda sétáltunk hozzá.

-Minden megvan?-kérdezte, mire bólintottam.

-Aha, vagyis azt hiszem!-vontam meg a vállam, mire haloványan elmosolyodott.-Beszéltél már Tomassal?-kérdeztem, mire először habozott és utána hevesen bólintott.

-Persze!-mosolyodott el.-És meg is engedte, hogy gyere, azt mondta „miért is ne?!”!-utánozta Tomas hangját az utolsó szavaknál, ami mosolyra fakasztott.

-Oké!-bólintottam, majd Kyliera néztem.

-Nyugi nem fogok elfelejteni semmit!-mondta, mivel ismer már annyira, hogy tudta mit akarok mondani neki. Kimentünk a kocsihoz és míg Eric bepakolt addig Kylie kiszorította belőlem a szuszt is. 
-Ácsi, valami nem stimmel!-mondtam és tekintetemmel a nővéremet fürkésztem, aki szintén végig nézett magán, Eric pedig rám nézett értetlenül.-A hajad!-mondtam és megfogtam.-Anya ki fog nyírni!-mondtam amikor megláttam, hogy befestette feketére a haját.
-Jah, nyugi, ha te nem teszed meg ő nem fogja!-mondta és a kezébe vett egy tincset a hajából. Eric már ott tartott, hogy a kocsiba veri a fejét, ezért egy gyors puszit adtam nővéremnek. Kinyitotta nekem az ajtót Eric, de én vissza néztem még gyorsan Kyliera.

-Ha van egy kis időd még szabadba, akkor elkezdhetnéd árverezni a házat!-kacsintottam a nővéremre, majd beültem a kocsiba. Eric egy sóhajtás után, becsapta az ajtót, majd átsietett a túloldalra, de még Kylieval dumált néhány mondatot és csak utána szállt be a a volán mögé.

-Mit szólnál ha elmennénk kajálni és utána mennénk csak haza?-nézett rám a popsztár.

-Neekem jó!-húztam el az első szót.

-Jah és ugye nincs fegyver a bőröndödbe?-nézett rám gyanakvóan és hátra mutatott a csomagtartóhoz, mire én össze szorítottam ajkaimat.-Szóval van?-kérdezte, mire gyengén bólintottam.-Azt ki kell venned!-nézett rám komolyan, mire én felháborodva felé fordultam.

-De...-kezdtem, mire ő a mutató ujját az ajkaimra tette és megingatta a fejét.

-Semmi de!-mondta, majd elvette az ujját és adott egy lágy csókot. Sóhajtottam egyet, majd az ablak felé fordultam. Beindította a kocsit és már száguldott is az aszfalton. Nemsokára megállt Eric egy nagy parkolóba, majd kinyitotta az ajtót nekem és segített kiszállni. Belekaroltam és bementünk egy étterembe. Amint leültünk egy pincér már oda is jött hozzánk és hozta nekünk az étlapot.

-Mit beszéltél Kylieval?-kérdezte Eric tőlem, mire én megvontam a vállam.

-Semmi érdekes. Csak csajos dolgok!-mondtam és az étlap felett rá néztem.

-Aa-a nem hiszem!-mondtam, mire én elmosolyodtam és az étlappal eltakartam az arcomat.-Mond már!-próbálta meg elvenni az arcom elől a kínálat listát, de én nem engedtem.

-Mondom, hogy semmi!-vettem el az arcomat eltakaró lapot és letettem az asztalra.

-Választottak?-jött vissza a pincér. Ericre néztem, aki csak ingatta a fejét és pajkosan mosolygott.

-Még nem!-néztem fel a pincérre, aki csábosan mosolygott rám. Kissé megijesztett amikor felnéztem rá, mivel rögtön azon kaptam magam, hogy a csávó engem bámul. Tekintetemet vissza vezettem az étlapra és elkezdtem keresni, hogy mit válasszak. Az igazat megmondva nem éreztem éhesnek magamat, de ha már itt vagyok választok valamit magamnak. A pincér egy tapodtat sem mozdult az asztalunktól és nagyon rámenősen fürkészett engem és Ericet, hogy végre bökjünk ki valamit. Kifogtuk a legidegesítőbb pincért magunknak. De jók vagyunk! Eric gyorsan elmondta a rendelését és közben oda adta az étlapot.

-Egy vaníliás croissant kérek, valamit egy citromos teát!-néztem fel a pincérre aki gyorsan leírta, majd elvette előlem az étlapot és végre elment.-Ez volt a legidegesítőbb pincér akivel valaha találkoztam!-tűrtem a fülem mögé kissé idegesen a hajamat.

-Biztos felismert minket és azért!-mondta tök nyugodtan Mr. Popular. Neki fel se tűnik az ilyen, mivel már hozzá van szokva, de én még újra bele kell szokjak ebbe a szituba.

-Jó, de attól még nem kellett volna így viselkedjen, nagyon gáz!-dőltem hátra a székemben és a táskámból elő kerestem a telefonomat.

-Biztos bejössz neki!-mondta, mire én felnevettem.

-Jah, pont!-néztem nagyot és elmosolyodtam.

-Szóval mit dumáltál a nővéreddel?-hozta elő újra ezt a témát, mire én felnéztem rá a telefonomból.

-Eric, hagyjuk!-mondtam, mire elmosolyodott.

-Nem!-döntötte kicsit oldalra a fejét.

-Akkor se mondom el!-vontam meg a vállam és újra a telefonomba merültem.

-Aha, szóval nem csajos dolog volt, egyszerűen csak nem akarod elmondani!-mondta, mire én elmosolyodtam és kezemmel eltakartam a számat, hogy ne lássa a mosolyom. Bólintottam és közben észre vettem, hogy Kylie nagyon szokott mostanában unatkozni mivel Keekre csomó rövid videót tesz fel. Bolond ez a lány.

-Szerinted Kylie normális?-néztem fel a popsztárra, aki az asztalon a könyökölt és látszólag nem érdekelte a kérdésem.

-Ez beugratós kérdés?-kérdezte, mire én elkomolyodtam.

-Nem!-válaszoltam, mire megvonta a vállát.

-Tuti, hogy nem normális, de mit csinált?-kérdezte, mire felé mutattam a telefonomat.-Ooh...Keek!-vette ki a kezemből a telefont és elkezdte nézni a videókat. Majd egyszer csak aranyosan nevetni kezdett.-Ezek nem normálisak!-fordította felém a telefonom és elindította a rövid videót. (http://www.keek.com/!21JAcab). Először nem volt semmi érdekes, de aztán Kylie kiment az üvegajtón és az egyik barátnőjével eljátszották mintha vitáznának, majd az ajtónak lökte én onnantól már én is röhögtem.

-Bolond!-fogtam a fejem már kínomban attól amit leművelnek.

-Jól össze találkozott a barátnőivel!-tette le a telefonomat.

-Az a durva, hogy neki kb. csak ilyen barátai vannak!-tettem el a telefont és kihozták a kajánkat.-Tényleg, Tomason és rajtunk kívül még ki jön?-kérdeztem, mire megvonta a vállát, én pedig enni kezdtem.

-Néhányan a csapatból akiket még nem ismersz!-mondta, mire bólintottam.-De szerintem ők ott vannak, vagyis ha jól tudom akkor már oda értek!-mondta és félszemmel az órájára nézett, én pedig bólintottam.

-Aha, akkor csak a ott találkozunk velük. Kár, azt hittem, hogy a gépen is együtt leszünk velük!-vontam meg a vállam.

-Izgulsz?-kérdezte, mire bólintottam.

-Amikor más helyre megyek mindig izgulok, főképp, hogy Koppenhágában még soha nem jártam, szóval ez tök izgi. Már nagyon várom!-néztem fel Eric-re, de ő tök komolyan ült ott és csak bámult mereven egy pontra.-Hey, van valami baj?-himbáltam meg a kezem a szeme előtt.

-Nem dehogy, csak elbambultam!-erőltetett egy mosolyt az arcára.

-Akkor jó!-mondtam és a teámat kezdtem iszogatni, mert már a croissant nem bírtam megenni.-Egyébként ugye körbe vezetsz majd a városban?-kérdeztem és a kezeimet melegítettem a bögrével.

-Persze!-mosolygott rám.-Igaz, hogy nem vagyok túl jártas arra felé, de majd csak eltalálunk néhány helyre!-húzta el a száját aranyosan. A szívem duplán gyorsan vert a szokottnál és gondolom ez annak az oka, hogy vele vagyok és ilyen szívdöglesztő mosolyokat küld felém. Letettem a bögrémet és közben arra lettem figyelmes, hogy Eric már a számlát intézi.-Mehetünk?-kérdeztem, mire bólintottam.

-Még szép!-felálltam és felkaptam a táskámat a kezembe, majd ki is sétáltunk az étteremből. Néhány lesifotós volt kint, de senkihez sem szólunk, csak gyorsan beszálltunk a kocsiba és amilyen gyorsan csak tudtunk el is tűntünk onnan. Hamar vissza értünk Erichez és gyorsan bementünk a házba.

-Jaaj még csómó időnk van 3-ig!-ültem le a kanapéra.

-Az sose baj!-vágódott le mellém Eric és a lábaimat az ölébe rakta. Szorosan hozzá bújtam és egy ideig csak néztünk egymás szemébe.-Nagyon, de nagyon kedvellek. Remélem ezt tudod!-kezdte el cirógatni az arcomat.

-Tudom, de én is nagyon kedvellek téged!-simítottam meg izmos felsőtestét, ami az érintésem alatt megfeszült. Kezem felvezettem a nyakához és magamhoz húztam. Édes csókját hevesen faltam és azon vettem észre magam, hogy már teljesen eldöntött a kanapén és rajtam fekszik. Bele túrtam selymes hajába és amennyire csak tudtam közel tartottam magamhoz. Nem akartam elengedni, de tudtam, hogy le kell állítsam. De igazából nem csak őt, hanem magamat is. Nagyon nehezemre esett, de végül elváltam tőle és zihálva vettem a levegőt. Vállába fúrtam arcomat és próbáltam szabályozni a légzésemet.

-Túl sok időnk van!-suttogta, majd újra lecsapott ajkaimra és rögtön érzéki táncba kezdtek nyelveink. Egyik kezével a derekamat simogatta a póló alatt, míg a másikkal a tarkómat fogta. Még sose éreztem ilyet. Olyan volt mintha valami miatt nagyon izgulnék,  pillangók kezdtek el repdesni a gyomromban és úgy éreztem vele végre boldog vagyok. Igaz, hogy nem olyan rég ismerjük egymást, de mégis mikor vele vagyok állandóan mosolygok. És ha jól tudom a mosoly a boldogságnak egy jele. Csókunkból végül hosszú csata alakult ki, amit mondhatok úgy is, hogy én nyertem, mire rá ültem a csípőjére és elváltam ajkaitól. Pajkosan mosolygott rám, én pedig fejemet oldalra biccentettem és úgy álltam gyönyörű tekintetét.-Csak nem filmet szeretnél újra nézni?-jelent meg nagyobb vigyor az arcán.-Esetleg Paranormal Activity-t?-tette hozzá, mire én meglöktem és leszálltam róla.

-Ne gúnyolj, nem szép dolog!-pattantam fel a kanapéról és kimentem inni a konyhába, csak azért, hogy ott hagyjam.

-Most meg itt hagysz?!-csattant fel, mire én elmosolyodtam és öntöttem magamnak egy pohár narancslevet. Visszamentem a nappaliba és rá néztem a srácra aki még mindig ott ült a kanapén, én pedig lazán inni kezdtem és ott álltam a kanapé mellett. Tekintetét rám vezette, mire én elmosolyodtam.-Aha, szóval játszod az elérhetetlent?!-kérdezte, majd felállt és oda sétált elém.

-Én nem játszok semmit!-vontam meg a vállam.-Fogalmam sincs miről beszélsz!-tettem hozzá és alig néhány centire volt tőlem, de én még mindig csak lassan iszogattam.

-Fel akarsz dühíteni?-fogta meg egyik kezemmel a derekamat.

-Dehogy!-pislogtam szépen rá, ami általában hatni szokott rá.

-Dehogynem!-pislogott vissza rám, úgy ahogy az előbb én tettem. Megnyalta a száját és már tudtam, hogy mit tervez, de van kedvem kicsit húzni az agyát, ezért nem fogom engedni neki. Sarkon fordultam és elindultam vissza a konyhába, de Eric nem engedte el a derekamat, így vissza pördített maga felé. Elkapta az egyik kezemet és mélyen a szemembe nézett, majd tekintete szeme és ajkaim között cikázott.

-Engedj el!-mondtam, mire megingatta a fejét.

-Nem!-mondta, mire én felhúztam az egyik szemöldökömet.

-Nem?-kérdeztem vissza, mire féloldalasan elmosolyodott.

-Pontosan!-suttogta és néhány centire volt már csak tőlem, de amikor éreztem, hogy nem szorít annyira kihúztam a kezem és gyorsabb tempóban a konyhába mentem ahol letettem a poharamat és a pultra támaszkodtam. Elmosolyodtam amikor megláttam Eric arcát. Teljesen el volt képedve a miatt, hogy ott hagytam. Nagy édes volt. A szívem duplán gyorsan kezdett el verni és kissé megsajnáltam. Oldalra döntöttem a fejemet és csak néztem. Lassan bólintott, majd oda fordult hozzám.-Jó vagy megtévesztésben!-nézett rám, mire én elmosolyodtam.

-Valamit csak tanultam az évek alatt!-mondtam és ellöktem magam a pulttól.-Na gyere ide te!-sétáltam vissza hozzá és megfogtam a kezét, majd felvezettem kezeimet mellkasán és végül körül öleltem a nyakát és megcsókoltam.

-Mindig megkapom amit akarok!-vált el tőlem, mire én elmosolyodtam.

-Csak azért mert édes pasi vagy!-nyomtam egy puszi ajkaira.

-Csak azért?-nézett rám kérdően, mire én megforgattam a szemeimet.

-Ne bolondozz!-húztam magamhoz és újra megcsókoltam. A csók közben kezeivel körbefonta derekamat és gy tartott magához olyan közel amennyire lehetett. A kis levegőt, ami volt közöttünk még azt is kiszorította. Nyelvével végig vezette ajkaim formáját, mire én játékosan bele haraptam az alsó ajkába, elmosolyodott, majd benyerést szerzett magának a számba. Felkapott az ölébe én pedig reflex szerűen lábaimmal körbe fontam derekát. A pulthoz ment velem és felültetett arra, mire levertük a poharamat.

-Baszki!-váltam el tőle, és hátra néztem a pohárra, ami már a földön hevert apró darabokra törve.

-Ne foglalkozz vele!-fordította vissza fejemet felé én pedig elmosolyodtam és hajamat hátra igazítottam, majd lehajoltam és ajkaira nyomtam egy gyors csókot. És a végzet csöngője megszólalt. Furcsán néztünk egymásra, mire én megszólaltam.

-Vársz valakit?-kérdeztem, mire megingatta a fejét.

-Nem, te?-kérdezett vissza, mire én is megingattam a fejem.

-Dehogy!-mondtam, mire megvonta a vállát.

-Megyek kinyitom!-nyomott egy csókot ajkaimra, majd már ment is az ajtóhoz.

Eric szemszöge

Ki az a rohadt nagy köcsög aki ilyenkor csönget be hozzánk. Most komoly? Épp Kenddel voltam elfoglalva, mire csöngetnek. Megáll az ész. Idegesen oda sétáltam az ajtóhoz, majd feltéptem az. De amikor megláttam ki áll ott, kissé meglepődtem.

-Tone?-kérdeztem, mire a kisírt szemű lány felnézett rám.

-Szia!-köszönt elhalkuló hangon. Ez nem lesz túl jó, Kend nincs oda Toneért. És Tone pedig normálisan nem is ismeri a lányt.

-Mi a baj?-mentem ki hozzá és inkább becsuktam magunk mögött az ajtót.

-Aksel kidobott!-tört elő belőle a hangos zokogás.

-Hogy mi? Ez most komoly?-kérdeztem inkább magamtól és magamhoz húztam.

-Igen, megtudta az Ibizai dolgokat!-mondta, mire én elképedtem. Baszki ennek is én vagyok az oka! Ezt a rohadt, azt hittem soha se fogja megtudni.

-Gyere be!-toltam el magamtól, majd kinyitottam mögöttem az ajtót és beengedtem magam előtt. Fogalmam sincs, hogy Kendall hogy fog rá reagálni, de remélem, hogy nem fog kiborulni Tone miatt.

-Szia!-köszönt kedvesen Tonenak, majd leugrott az asztalról és oda ment megölelni. Na ez furcsa volt tőle, de örülök, hogy nem kezdett el ordibálni miatta.-Mi a baja?-kérdezte tőlem suttogva, mire én csak megingattam a fejemet, majd biccentettem. Végül elengedték egymást.

-Annyira sajnálom, hogy a múltkor bunkó voltam veled!-fogta meg a kezeit Tone barátnőmnek, mire ő csak megingatta a fejét.

-Semmi baj, de miért sírsz?-kérdezte kedvesen és láttam, hogy nagyon nehezen bírja, hogy Tone itt sír előtte. Már csak az hiányzik, hogy ő is sírni kezdjen. Mit kezdenék én akkor két síró csajjal?

-Kidobott a vőlegényem!-mondta ki, mire Kend teljesen elképedt.

-Mekkora egy seggfej!-mondta, de még mindig ki fog akadva.-Semmi baj!-ölelte meg a zokogó lányt, majd beinvitálta a nappaliba és leültek a kanapéra dumálni. Addig pedig én a konyhába mentem és csak bámultam ki a fejemből. Talán ki fog akadni Kend ha megtudja, hogy miattam történt ez Toneval? Erre az egyszerű válasz az, hogy biztos. Nem várom azt a pillanatot, amikor megkérdezi, hogy miért történt. De biztos vagyok benne, hogy megfogja...

Kendall szemszöge

Ez most komoly? Tonet kidobták? Mekkora egy seggfej lehetett a barátja, ha már a vőlegénye volt és kidobja. Mondjuk lehet, hogy meg volt rá az oka, de akkor sem szép dolog. Beszéljék meg azt csá..nem kell ehhez ilyen kegyetlen szakítást csinálni, hogy a lány máshova meneküljön bánatában. Kíváncsi lennék, hogy miért dobta ki a srác? De inkább nem kérdezek rá, mert így is elég szar állapotban van. Sajnálom is őt, pedig azt hittem sose fogok ilyet érezni vele kapcsolatban. De úgy látszik megváltozott a véleményem róla. Vagy csak annyira a fellegekben járok most Eric miatt, hogy teljesen elment az eszem. Kedves volt, mivel bocsánatot is kért tőlem amiért olyan volt velem Osloban amilyen és ez már egy plusz pont nálam. Elhatároztam, hogy főzök neki egy jó meleg teát, ezért kimentem a konyhában és ott találtam a barátomat.

-Nem tudod miért dobta ki az a srác Tonet?-kérdeztem féloldalasan miközben feltettem a tea vizét főni. Először habozott és nem szólt semmit így ebből tudtam, hogy tudja mi történt.

-Megtudta, hogy viszonyunk volt Ibizán!-mondta ki végül majd nagyot nyelt. Felvontam a szemöldököm és össze szorítottam ajkaimat dühömben, kedvem lett volna csikorgatni a fogaimat, de inkább nem tettem meg. Mi a fenét képzel, hogy egy ilyen dolgot nem mond el nekem? Azt hittem vagyunk olyan jó viszonyban, hogy mindent elmondunk egymásnak?

-Oh...és én erről miért nem tudok?-kérdeztem kissé idegesen és kezeimet a csípőmre vágtam. Zavartan megsimította az állát és megrántotta a vállát, majd nagy levegőt vett.

-Nem volt róla szó, én pedig nem akartam felhozni!-mondta és tényleg sajnálatot láttam a szemeiben, de valamiért nem tudott most rám hatni.

-Eric, erről jogom lett volna tudni. Nem is értem miért nem mondtad el. Én is mindent rád zúdítok, te is ugyan úgy megtehetted volna, hogy elmondod!-ingattam meg a fejemet, majd dühösen elvettem két bögrét és teás flittereket tettem bele.

-Sajnálom, tudom, hogy el kellett volna mondanom!-mondta, mire én csak gúnyosan elmosolyodtam.

-És akkor miért nem mondtad?-fordultam vissza felé.

-Mert...-kezdte el túl gyorsan, mivel nem tudta befejezni.-...nem tudom!-ingatta meg a fejét.

-Azt hittem, hogy sokkal jobb viszonyban vagyunk ahhoz, hogy ilyesmiket elmondjuk egymásnak!-mondtam és fordultam volna el, de vissza fordított maga felé.

-Olyan viszonyban vagyunk, csak nem mertem elmondani, mert tudtam, hogy fájni fog neked!-fürkészte az arcomat, de én csak a földet bámultam. Nem akartam felnézni rá. Túl rosszul esett ez, ahhoz, hogy most egy bocsánat kérés után a nyakába vessem magam.

-Azt hiszed, hogy most ez így nem fáj? Csak mondom, hogy még rosszabb. Mert tudom, hogy titkolóztál előttem. Azt hitted, hogy soha nem fog kiderülni, vagy mi?-néztem fel a végén rá és szemeimben könnyek gyűltek. És az egyik könnycsepp végig szántotta az arcomat.

-Ne csináld ezt!-ingatta meg a fejét és arcomat megsimította.-Tudtam, hogy ki fog derülni, de azt hittem akkora már nem fog ennyire érdekelni. Tényleg sajnálom, nem akartalak megbántani, vagy fájdalmat okozni neked. És most ez nekem is nagyon rossz, mert tudom, hogy miattam könnyesek a szemeid. Sajnálom. Elmondhatatlanul sajnálom!-húzott magához a végén és megölelt. Legördültek az arcomon a könnycseppek, de arcomat a nyakába fúrtam és próbáltam vissza fojtani a többi könnyemet.

-Oké, már mindegy. Legalább most már ezt is tudom!-mondtam amikor elhúzódtam tőle, majd vissza fordultam a teák felé és kiöntöttem a vizet, majd bevittem Tonehoz és elkezdtünk beszélgetni teázás közben. Olyan volt, mint egy igazi tea parti és kivételesen, de jól éreztem magam vele és olyan dolgokat tudtam meg róla, amiket nem is gondoltam volna. Kicsit ő is feldobódott és nekem ez sokat számított, mivel senkit se szeretek sírni látni, mér azt se akit nagyon gyűlölök...