12. fejezet

Sziasztok

Ahogy ígértem itt is van az új fejezet. Ezen kívül többet nem árulok el róla. Viszont tényleg nagyon-nagyon szeretnék néhány véleményt tőletek, mert ha nem lesz, akkor muszáj lesz bevezetnem majd valamit, hogy megtudjam mi a véleményetek, mert a nélkül eléggé rossz érzés írnom. :/

De nem akarom húzni az időt...

Jó olvasást kívánok!

Pusziii: Milly

12. fejezet: Incidens....

Már két órája megérkeztünk a szállodába és hát, hogy őszinte legyek nem erre számítottam, amikor elindultam. A hallban találkoztam Tone Damli-val aki kissé szemét módon fogadott és lenéző pillantásokat vetett rám. Eric teljesen rá van kattanva a csajra, csak nem értem miért. Hisz semmi olyan nincs benne, csak épp annyi, hogy ő énekes, csak épp semmi hangja. Nincs kedvem kimozdulni, Ericék turbékolása miatt se és a hideg miatt se. Szeptember van, de itt már mínusz fokok vannak, amihez én nem vagyok hozzá szokva. Főképp, hogy Los Angelesben éltem, sőt mexikói vér is van bennem, így nem vagyok jóba a hideggel. De szerintem nagyon senki... Oslo a hideg ellenére is nagyon szép és a hotel szobámból pont ki lehet látni a partra és nem messze van egy norvég zászló is, amit a szél, már épp csak le nem szakít.

– Kend!-nyitotta ki az ajtót halkan Rim és oda lépkedett hozzám.

– Szia!-köszöntem halkan és felé fordultam.

– Nemsokára megyünk kajálni!-mondta, mire bólintottam. Egy lakosztályba vagyok vele és Mariaval valamit még Ayaval és Hennivel.-10 perc és indulunk gyere a nappaliba majd!-mondta és egy kis mosoly után ki is ment. Lehuppantam az ágyra, majd végig feküdtem rajta. Talán nem volt jó ötlet eljönni, kissé fájó szívvel jöttem el és hagytam ott Kyliet főképp úgy, hogy Drew is ott van valahol. De ha már eljöttem legalább jól kéne éreznem magam és nem foglalkozni semmivel, még Toneval se. Felálltam és a bőröndjeimet felnyitottam. Nem akartam át öltözni, csak épp ellenőrizni akartam magam, hogy mindent elhoztam-e. Vissza zártam majd feltéptem az ajtót és bementem a nappaliba, ahol a négy lány dumált.

– Na, jó hogy jössz. Akkor mehetünk is!-pattant fel Henni és utána a többiek is. Lent találkoztunk a többiekkel és pont, mint gondoltam Eric és Tone épp ölelgették egymást. Oké, hogy jóba vannak, de ma már találkoztak néhányszor. Olyan érzésem támadt, hogy lehet csak miattam csinálják ezt, de inkább elvetettem ezt. Elindultunk az ebédlőhöz és Edint kaptam megint magam mellé. Elő vettem a telefonom és mivel nem akartam sugdolózni, így inkább Sms-t küldtem nekik.

„Ezekkel mi van? (Tone+Eric)”

Írtam, mire Ed kikapta a zsebéből a telefont.

„Na mi van féltékeny vagy? :D Egymásra vannak Ibiza óta kattanva...:P”

Ennél kissé másféle választ vártam, mivel valami ilyesmire gondoltam én is.

„Ed, nem vagyok féltékeny, csak éppen kissé szarul esik, hogy mióta itt vagyunk hozzám se szól...:( Gondoltam, hogy egymásra vannak kattanva, de miért? Van valami közöttük? Nem féltékenységből kérdezem, csak tudod bármi ami Eric-hez kapcsolódik azt nekem jó tudnom! :))”

Kissé hosszú lett a válasz, és egy pillanatra elnéztem előre ahol a háttérben megláttam Emmát. Azt kittem csak képzelődök de nem, mivel eléggé dühösen ide vágtatott felénk.

– Óó-oo!-mondtam, mire rám néztek néhányan, majd az asztalunkhoz ért Em.

– Sziasztok!-köszönt és kezeit Eric vállára tette. A popsztár csak akkor vette észre, mivel addig mind Toneval dumált.

– Emma!-pattant fel, mire a lány csak a tenyerét mutatta felé.

– Azt mondtad, hogy Malmöbe utazol. És jól tudtad, hogy én itt leszek egy válogatás miatt!-kezdte és bele ütött Eric mellkasába. Felszisszent én pedig csak Ed-re néztem aki sokkolva ült mellettem.-Ő miatta nem mondtad el?-mutatott Tone-ra aki a teáját iszogatta és nem is figyelt a körülötte történő dolgokra.

– Emma, csak hallgass meg!-próbálta lenyugtatni a lányt, de az a fejét csóválta és a könnyeivel küszködött.

– Nem...-mondta és elcsuklott a hangja. Szegény lány....annyira meg tudom érteni. Ő tényleg szerelmes a srácba, de az meg szórakozott állandóan vele. Eric tényleg szemét volt, el kellett volna mondja, és vajon tényleg Tone miatt nem mondta el neki? Vagy ha nem akkor miért? Ahh...túl sok kérdés van bennem és egyikre se tudok választ adni, ez a legrosszabb.-Vége!-mondta ki a végszót és futó lépésben elindult a kijárat felé. Felpattantam a székről és utána akartam sietni. De először megkerült az asztalt és Erichez léptem. Mindkét kezével hajába túrt és úgy nézett a lány után, de amikor oda mentem le engedte a kezeit és rám nézett.

– Ezt elintézted!-mondtam és egy lenéző pillantás után Emma után rohantam. – Em!-kiáltottam, mire a lány megállt és hátra fordult. Rögtön a karjaiba futottam és ő zokogott. -Shh.. nyugi!– simogattam a hátát, eltoltam magamtól és kisöpörtem a haját az arcából.-Mennyünk fel hozzám!-mondtam és egy rövid ölelés után elindultunk a lifthez. Végig hallottam a zokogását és azt hittem én is elbőgöm magam, de nem tehettem. Soha nem bírtam ha valaki sír. Se filmben, sem élőben. Mikor felértünk rögtön bementünk a lakosztályban.

– Főzök egy teát!-mondtam, miközben leült a bárszékre és a fejét kitámasztotta.

– Nem értem miért csinálta ezt!-mondta és ráfeküdt a pultra.

– Én se tudom!-válaszoltam és feltettem a vizet főni, leültem én is egy bárszékre.

– Amikor elkezdtünk járni már féltem. Tudtam, hogy ő popsztár és minden lányt megkaphat akit csak szeretne. És többször is azt éreztem, hogy megcsal, vagy éppen nem elégedik meg velem. Hiszen én csak egy helsinborgi lány vagyok, aki imád táncolni és egy este találkozott Saadeval!-mondta és könnyek folytak végig az arcán. Megszorítottam a kezét és próbáltam egy kicsit biztatni és erőt sugallani felé.

– Ha ezt érezted rég rossz volt és szakítanod kellett volna!-mondtam, mire rám emelte tekintetét és bólintott.

– Tudom, de mindig csinált valamit, aminek nem bírtam ellenállni!-mondta, én pedig sóhajtottam.

– Ismerős!-vontam vállat és vissza mentem a vízhez. Lehúztam a gázt, majd két filtert tettem a bögrékbe és rá öntöttem a vizet. Tettem bele cukrot, majd citromlevet és oda vittem a lánynak aki hálásan nézett rám.

– Azért jöttem ide, hogy egy állásra jelentkezzek, erre megtudom, hogy a barátom itt van és éppen Tone Damlival kezd ki. Őrület!-mondta és bele ivott a folyadékba.

– Tudom, de hidd el nekem, hogy ezzel neked csak jobb lesz!-mondtam, mire értetlenül nézett rám.

– Miért?-kérdezte halkan, mire én lehajtottam a fejem. Nem akartam elmondani neki, hogy a barátjára, vagyis a volt barátjára vadásznak és azt sem, amit Eric mondott nekem a reptéren, nagyon kiakadna és az nem hiányzik neki.

– Csak tudom, és hidd el!-mondtam, mire bólintott.

– Lehet igazad van!-mondta, mire össze szorítottam ajkaimat.

– Hidd el, ha egy ekkora szemét volt veled, akkor nem érdemel meg téged!-mondtam és kavargatni kezdtem a teámat.

– Haza megyek Helsingborgba és megpróbálom túl tenni magam rajta!-mondta és fel is állt a székről.-Köszönöm!-mondta és megölelt.

– Nem tettem semmit!-válaszoltam halkan, és végül elengedett. Lementem vele a hallba, ahol elköszöntem tőle, majd vissza mentem az ebédlőbe. Oda siettem az asztalunkhoz, majd Eric székét meglöktem kicsit.

– Gyere!-felnézett rám és utána fel is állt velem szemben. Meg fogtam a kabátját és húzni kezdtem, majd mikor kiértünk egy csöndes zugba rángattam, majd felé fordultam.– Megérte?-kérdeztem, mire értetlenül meredt rám.-Megérte Tone-val cica babázni és közben a barátnődnek hazudni?-össze fontam karjaimat, ő pedig csak sóhajtott egyet.

– Nem szeretem. De egyébként is te miért avatkozol bele ebbe?-szóval még engem vádol. Oldalra néztem és megingattam a fejem.

– Azért avatkozok, mert te nem csinálsz semmit, de  én attól még tehetek valamit. Teljesen össze omlott Emma, miért nem mondtad meg neki? Sokkal könnyebb lett volna neked is és neki is. Tudod eddig azt hittem, hogy te másfajta srác vagy, mint a többi. De kezdet te is kimutatni azt a gyűlöletre méltó énedet!-mondtam és mellette elviharoztam.

Kiléptem a hideg utcákra és elindultam valamerre. Nem tudtam merre megyek, de nem is számított. Csak az, hogy minél messzebb kerüljek a hoteltől. Óriásit csalódtam Ericben, nem gondoltam volna. Megbíztam benne és azt hittem, hogy ugyan úgy viselkedik mindenkivel, mint velem. De úgy látszik nekem tetteti a jó fiú imidzset és másoknak meg az igazi arcát mutogatja.

– Hé kislány vigyázz már!-jött nekem egy eléggé mogorva ember, én csak egy halk „bocsánat”-ot mormoltam el, majd mentem tovább. Körül néztem, hogy mégis hol vagyok, de őszintén fogalmam sem volt és honnan is tudhatnám, hiszen most járok először itt. Nem messze megláttam egy kissé erdősebb helyet, ahová elkezdtem sietni. Nem volt kedvem emberek között lenni. Igazából nem is értem, hogy miért van nekem bűntudatom és miért fáj nekem az, amit Eric tett. Hisz nekem ő senki, még egy barátnak sem mondható és Emma is ilyen szinten van. De valamiért mégis rossz azt látni, hogy nem változnak semmit az emberek. Ugyan úgy titkolóznak és hazudnak egymásnak. Mondjuk én is ugyan ezt teszem, így érthető a dolog, hiszen muszáj. Emma ugyan úgy érző lény, mint mindenki más, talán ezért is fáj annyira nekem az, hogy most milyen helyzetben van.

Átmentem a kis parkba és leültem egy padra. Az emberek ide gondolom kikapcsolódni jönnek, mivel futó pálya és kis sport eszközök is voltak. A kis gyerekeknek pedig egy játszótér. És most mit csináljak....csak üljek itt. Nem jó ötlet, de haza se mehetek, főképp hogy nincs miért. Megtenném, mert Kylie sokkal fontosabb számomra, mint a popsztár, de valamiért mégis úgy érzem ha elmegyek nagy hibát követek el. Drew és a csapata nem adja fel, hiába keveredtek megint rendőrségi ügyre, őket ez nem érdekli.

– Kendall!-szólítottak, mire én hátra néztem, meg is bántam így vissza fordultam.-Kend, ne csináld ezt!-állt elém és le nézett rám.

– Miért jöttél utánam?-tettem fel az egyszerű kérdést, mire leült mellém, én pedig végig követtem őt a tekintetemmel.

– Mert...mert nem akarom, hogy bármi bajod essen!-rá néztem, majd vissza a játszótérre. Miért aggódik miattam? Hiszen én neki senkije nem vagyok.

– Épp te mondtad alig 10 perce, hogy ne avatkozzak bele a dolgaidba. Akkor én meg arra kérlek, hogy te se aggódj a miatt, hogy mi történik velem!-válaszoltam neki kissé dühösen.-Csak meg akarom előzni, még mielőtt el akarnál velem kezdeni beszélgetni!

– Beléd meg mi a fene ütött?-kérdezte érzetlenül és közben a fejét ingatta. De tényleg igaza van. Mi ütött belém? Mintha a régi énem lennék...a régi 17 éves drogoktól függő lány. De én nem az vagyok, vagyis azt hiszem.

– Nem tudom!-arcomat a tenyerembe temettem és éreztem, hogy szemeimet könnyek csípik. Az egész testem remegni kezdet és minden elhomályosodott. Elvettem a kezeimet az arcomtól és bele kapaszkodtam a padba mindkét kezemmel.

– Kend, minden rendben?-nézett rám aggódóan Eric, mire én megingattam a fejem.

– Nem!-mondtam és az egész testemet elhagyta az a kis erő is, ami addig volt és sötétségbe borult minden...