31. fejezet

Sziasztok

Meg is érkeztem az új résszel, amit sejtettem, hogy korábban ki tudok tenni, mint amilyen időpontot kitettem, de remélem, hogy ez nem baj. :) A fejezethez nem fűzök hozzá semmit, remélem, hogy tetszeni fog nektek. Szeretnék több komit látni, és nagyon szépen köszönöm Moncsi támogatását, de sajnos kezdem azt érezni, hogy csak néhány embernek írom a storyt. Szeretnék több visszajelzést, lehet az rossz vagy épp jó és elég csak néhány szó, nekem minden komi segít abban, hogy jobb és jobb legyen a történet. Ettől függetlenül tényleg köszönöm azoknak akik olvassák és látogatják a blogot. Köszönöm a +1900 megtekintést! Na, de nem csacsogok tovább...

Jó olvasást kívánok!

Puszi: Milly

31. fejezet: Egy próbát minden megér...

Már egy jó ideje bejöttünk a házba és már mindenkin meglátszik az alkohol. Most kéne becsöngessen valamelyik rokonom. Biztos szívbajt kapna a látványtól. Én és Eric a kanapén ülünk és a lábaimat átraktam az övén, ő pedig átkarolta a vállamat, a többiek pedig a földön üvegeznek. Persze felelsz vagy mersszel, és a vetkőzős változatban. Az én sajnálatomra Eric nem akart játszani és nem akarta mutogatni nekünk kidolgozott felsőtestét, de én se akartam játszani, szóval legalább nem voltam egyedül. Sose szerettem az ilyen játékokat, utálom játszani, de persze néha rá vesznek engem is. Szerencsére most meg se próbáltak, így mi csak nézők voltunk. Érzem Eric tekintetét magamon, ahogy végig szántja tekintetét rajtam, szó szerint égetett a pillantása, de nem zavartattam magam, nézem tovább a többieket és rá se néztem inkább.

Most Ashleynak volt az a feladata, hogy álljon fel az asztalra és táncoljon Edinnek valami jó kis ütős számra. Mert ha nem teszi meg, akkor lekerül róla a melltartó, szóval szerintem inkább megcsinálja. Ha van kedve hozzá, ha nem, biztos vagyok benne, hogy nem szeretné mutogatni magát.

– Kend, nyomj be egy jó számot!-mondta, mire én sóhajtva felvettem a lábaimat Eric-ről, neki pedig a keze lesiklott a kezemen, ami közben én felálltam és oda mentem a zene lejátszóhoz.

– Valami jó szexit!-kiáltott utánam Ash. Már úgy látom nagyon benne van a játékban, de hát az alkohol hatása is benne van. Megkerestem Inna -tól az India című számát, majd elindítottam.

– Elég szexi?-kérdeztem, miközben felhúztam a hangot és oda fordultam hozzájuk.

– Ez kellett nekem!-mondta Ash amikor oda értem és vissza helyezkedtem. Ashley elkezdett táncolni, én pedig felnevettem.

– Inkább nem nézem!-fúrtam Eric vállába az arcom és csak nevettem. Fogalmam sincs miért. Erre csak egy válasz van...alkohol. Végül csak kinéztem a lányra, aki én a csípőjét rázta, mint Shakira. Csak éppen nem ment neki, pont azt kérték meg, hogy táncoljon aki nem túlzottan gyakorlott benne.

– Oké, elég lesz!-mondta Alex és röhögve lekapcsolta a zenét. Egyben biztosak lehetünk...Ashley se lesz sztriptíz táncos. Kezdtem fáradtnak érezni magam és csukódtak le a szemeim. Az órára pillantottam és elégé későre járt már az idő.

– Srácok azt hiszem elég lesz a mai buliból!-mondtam és felemeltem a fejem Eric válláról.

– Igaz, már elég késő van!-nézett Eric az órájára a helyett, hogy a szemben lévő órára nézett volna.

– De még senki se meztelen!-mondta kissé felháborodva Alex.

– Majd máskor folytatjátok!-mondtam és felálltam a kanapéról. Kissé megszédültem ezért lehunytam a szemeimet, majd kinyitottam és azt láttam, hogy mindenki szedi össze a cuccát és indulnak is az ajtóhoz.

– Köszi, a mai estét!-mondta Edin és megölelt.

– Semmiség, jó volt!-mondtam és végül elengedtük egymást. Mindenki elment a kocsihoz, csak Eric állt még a küszöbön.

– Én nem kapok semmit?-kérdezte sejtelmesen mosolyogva és kicsit oldalra biccentette a fejét.

– Gyere!-öleltem meg és beszívtam illatát, ami teljesen elbolondított.

– Fantasztikus voltál ma!-suttogta nyakamba és lehelete csiklandozta bőrömet.

– Köszönöm!-mondtam, majd elengedtük egymást.-Tényleg te már stúdiózol?-kérdeztem, mire elmosolyodott és bólintott.

– Igen, ha gondolod holnap benézhetnél hozzánk!-mondta és a kis szerkényen lévő jegyzettömböl letépett egyet és rá írta a címet.-Ha lesz kedved mi várunk!-adta a kezembe, mire én bólintottam.

– Még megfontolom!-haraptam kicsit alsó ajkamba és rá mosolyogtam. Majd egy türelmetlen dudálást hallottam meg és Edin ordibáló hangját. Ennek biztos nem örültek a szomszédok.

– Vagy mennyetek szobára, vagy köszönjetek el egymástól és húzzunk haza haver!-kiáltotta kissé hadarva, mire én letaglózva kitátottam a szám. Hogy miket mer mondani még ilyenkor is?! Elképesztő....

– Muszáj mennyek. Jó éjszakát!-nyomott egy puszit az arcomra, majd lerohant a kocsihoz és beült a volán mögé. Egy kis dudálás után el is hajtott, én pedig megint egyedül maradtam az álmodozásaimmal ebben a hatalmas házban. Becsuktam az ajtót és elmosolyodtam, majd nagy nehezen felkóvályogtam a szobámba és bedőltem az ágyba...

Másnap 09:18

Eléggé jól aludtam az éjszaka, így fitten ébredtem. Olyan furcsa volt, mintha álmodtam volna valamit, csak nem emlékszem rá és e miatt sokat gondolkoztam rajta, de nem jutott eszembe belőle semmi. Szörnyű ez az érzés és sokszor szokott velem előfordulni. Bekapcsoltam a Tv-t és az MTV-re tettem. Mi meglepő módon Svédország kedvence Mr. Popular ment rajta. Épp a Toneval készült klipjük ment így inkább csak hallgattam és közben kikeltem az ágyból. Nem volt kedvem a nyálas jeleneteket nézni a klipben, mert Eric miatt még megnézném és Toneval sincs semmi bajon, csak ha arra a nőre gondolok, mindig eszembe jut Emma is és abból óriási kavarodás lesz a fejemben. Talán megérne egy próbát ha leülnék beszélni Emmával, de ha jól vagyok tájékoztatva, akkor már nincs itt hanem újra Oslóban tartózkodik, oda pedig inkább nem megyek utána. Nincs az a pénz amiért újra oda mennék, csak a rossz jut róla eszembe. Leballagtam a konyhába és csak leültem a kanapéra ott ahol tegnap ültem Erickel és vissza gondoltam arra, hogy milyen jó érzés is volt vele ott ülni és érezni azt a boldogságot és felszabadultságot amit akkor éreztem. Elképesztő az, hogy képes ilyet kihozni belőlem az a pasi. Soha sem gondoltam volna. Azt hittem, hogy még a közelébe se fogok tudni férkőzni és ha így bele gondolok....Drewnek igaza volt, talán képes lettem volna elcsábítani és akkor hátba szúrhattuk volna. De sokkal jobban tettem, hogy kiléptem. Mert akkor talán nem itt ülnék, hanem a sitten. Vagy egy hideg és sötét helyen ahol bujkálnom kell a rendőrök miatt. Így is elég nehéz nekem, és az ami történt a gépen, amikor jöttünk vissza....soha nem fogom elfelejteni és nem is értem, hogy ki lehetett az. Nem találtuk meg és a hírekben sem beszéltek róla az emberek. Ez nagyon furcsa és értetlen...

Oké, elég az agyalásból, csak lefárasztom magam. Túl sokat gondolkozom, erről is le kéne szokni...na meg a magammal vitatkozásról is!

Végül felálltam és bementem a konyhába. Csináltam magamnak müzlit és öntöttem narancslevet. Érdekes módon nem éreztem magam másnaposnak, ez akkor talán azt jelenti, hogy nem ittam sokat? Igen, vagy valami hasonlót...szerintem nem ittam sokat. A tegnapi jó munkám miatt ma megengedhetem magamnak a finom reggelit és azt is, hogy jól érezzem magam. Vagyis igazából, csak remélem, hogy jók lettek a képek, de amiket megmutatott Mats abból ítélve, nem lettek olyan szörnyűek. Már csak azt a pillanatot várom, amikor végre megnézhetem az újságban magam. Oké, újság...újság...mi van vele?..valamit elfelejtettem! Biztos vagyok benne!

Ahogy eszembe jutott ez gyorsan letettem a kanalamat és felrohantam a szobámba, hogy megnézzem a beosztásos pappíromat, amit Jentől kaptam. Nézem, nézem és egyszer csak BUMM...ma fognak meginterjúvolni a Genluxtól. Ezt felejtettem el! 11-kor jön értem Jen, mivel 11: 20-kor kezdődik a felvétel. Addig még van egy kis időm, szóval vissza mentem és megettem a maradék müzlimet, majd kicsit össze pakoltam a tegnap után.

Miután végeztem a rend rakással felmentem és nagy nehezen választottam magamnak ruhákat a mai napra. Még volt egy kis időm szóval felnéztem twitterre és teljesen elámultam. Már több, mint 1 és fél millióan követnek. Woow...ez nagyon nagy. Gyorsan ki is írtam és csatoltam hozzá egy képet a tegnapi fotózásról, amit még Jen csinált a telefonommal akkor, amikor vissza néztünk néhány képet a gépen (a képet fent láthatod).

„Tegnap fárasztó napom volt, ma pedig interjút fognak velem készíteni. Már nagyon várom J #Genluxmagazine”

Lezártam a telefonom, majd felpattantam és ruhákkal bementem a fürdőbe. Letettem a cuccokat, majd ledobáltam magamról a ruhákat és beálltam zuhanyozni.

Hamar kész lettem ezért hajat is mostam mivel a tegnapi sok hajlakktól teljesen össze volt ragadva a hajam. Kiszálltam és magam köré tekertem egy törülközőt, meg a hajamra is egyet. Hidratáltam az arcomat, majd megszárítottam a hajam és felkaptam magamra a mára kiválasztott ruháimat. Egy sötétkék farmer volt, fehér-szürke csíkos póló, arra egy barna blézer. Fehér magassarkú és egy barna táska valamit egy karkötő.

Laza hullámokat készítettem a hajamba és egy kicsit aranyozott sminket készítettem. Kimentem a szobámba és fújtam szokásosan a parfümömből valamit a zsebembe tettem a telefonom. Letipegtem a nappaliba és ahogy leértem már csöngettek is. Oda mentem és menegerem állt előttem.

– Helló, de csinos valaki!– ölelt meg. Ha tudná, hogy a tegnapiak után talán nem kéne így kinézzek akkor nem mondaná ezt. De valamiért nem nézek ki másnaposan...ez a nagy szerencsém.

-Köszi, de te se panaszkodhatsz!-toltam el magamtól és végig néztem rajta. Fekete kissé mélyen dekoltált topp volt rajta, felette egy fehér blézer és fehér táska, valamit persze a sötétszürke csőnadrág feszült lábain.

– Köszönöm!-mondta, majd egymásba kapaszkodva lementünk a kocsihoz.-Mindened megvan?-kérdezte, mire elgondolkodtam, majd bólintottam végül.-Akkor indulás!-mondta és beletaposott a gázba.  Egy otthonos kis étterembe mentünk ahol a felső emelten egy kialakítottak egy helyet, ahol fognak faggatni. Két szék, egy asztal és néhány kamera, valamit fények voltak elhelyezve. Az asztalnál pedig egy harmincas évekbeli nő ült és a pappírjait nézegette. Amikor meghallotta, hogy közelítünk felé ránk nézett és elmosolyodott, majd végül fel is pattant a helyéről.

– Naomi, vagyok nagyon örülök!-jött oda hozzánk és kezet fogott velünk.

– Én is örülök!-mondtam, majd újra felém fordult a nő.

– Ha nektek is jó, akkor néhány perc múlva kezdünk is!-mondta kedvesen mosolyogva, én pedig bólintottam.

– Rendben!-mondtam, lenémítottam a telefonom és elhelyezkedtem a székemen, ami Naomival szemben volt. Kértem egy teát magamnak és közben kaptam egy kis igazítást a hajamra és sminkemre a tegnap megismert lányoktól. És amikor végeztek már forgott is a kamera.

-Üdvözöljük Kendall Jennert, aki az októberi Genlux magazin egyik főszereplője lesz, és talán még a címlapfotó is a tiéd lesz. Milyen érzés vissza térni a modell világba?-kaptam meg az első kérdésemet.

– Először is köszönöm ezt a meghívást, nagyon örülök, hogy itt lehetek és nagy öröm volt a képeket készíteni. Fantasztikus, hogy újra átélhetem azokat a dolgokat, amiket mindig is szerettem csinálni. Az pedig csak pont az i-n, hogy szerepelhetek ebben a magazinban, ami nagyon híres világszerte és mindenki ismeri. Már nagyon várom a felkéréseket és próbálom mindig a maximumot kihozni majd magamból, amikor modellkedek, mert fontos, hogy a mellett, hogy élvezem a munkát, jól is csináljam. Talán ez számít a leginkább ebben a szakmában!-fejtettem ki elég hosszan azt, hogy mit gondolok.

– Sokan olyanok szeretnének lenni, mint te! Példakép ként néznek rád. Úgy gondolod, hogy ez jogos? Szeretsz példakép lenni?

– Soha nem akartam példakép lenni, főképp az után amiket tettem és amiken keresztül mentem. Az pedig, hogy így tekintenek rám nagyon hízelgő és jól esik, de soha sem tartottam magam jó példaképnek. Én azért választottam ezt a pályát, mert szeretem ezt csinálni, és amikor ezt eldöntöttem nem is gondoltam arra, hogy valaha rám példakép ként fognak felnézni rám!-adtam a válaszomat és közben a kezemmel is kommunikáltam felé.

– Tényleg, a betegséged a munka közben is befolyásol dolgokban, vagy ott nem érzed?-kérdezte és közben megkaptuk az innivalónkat.

– A betegségem mindig ott van és ez velem együtt jár. Nem tudok ellene mit csinálni. Vannak nagyon rossz napjaim és azokon a napokon nem túlzottan dolgozok, csak pihenek, mert csak az segít. De vannak olyan napok is, amikor semmi bajom általában olyankor sokat dolgozom és kihasználom a jókedvemet. Barátokkal lógok, fotózásokra megyek meg stb...Nagyon hangulat ingadozó vagyok, van amikor úgy kelek fel, hogy jó kedvem van és a nap végére sírógörccsel jövök haza a munkából, szóval soha nem lehet kiszámítani engem!-feleltem és néha a háttérbe tévedt tekintetem ahol Jen felmutatta a hüvelykujját ezzel jelezve, hogy jól csinálom.

– Nem rég volt egy kis kitérő pihenésed Miamiba, jól tudom?-kérdezte kaján mosollyal az arcán. Sejtettem, hogy ki fognak térni erre.

– Igen, néhány napot pihentem!-válaszoltam és magamra erőltettem egy halovány mosolyt.

– És ott volt veled maga Eric Saade is. Rólatok pedig a média csámcsog néhány dolgot, de ti megcáfoltatok minden pletykát. Csak hiába, mert még mindig nagyon rajta vannak az ügyön!-mondta és elhúzta a száját Naomi. A háttérben pedig Jen fogta a fejét.

– Igen, sok pletyka járja a világot rólunk. Igaz, hogy együtt pihentünk Miamiba, de nem kettesben hanem barátokkal. Még mindig merem az igazamat állítani és azt mondani, hogy barátok vagyunk, CSAK barátok!-emeltem ki a „csak” szót, hogy mindenki értse a jelentőségét, Naomi pedig bólintott.- Az utóbbi időben nagyon jól össze barátkoztunk és élvezzük egymás társaságát!-itt nagyon nyeltem, mivel óriási gombócot éreztem a torkomban. Talán megéri mindenkivel elhitetni azt, hogy barátok vagyunk, mert akkor könnyebb lesz nekem is. Egy próbát ez is megér, biztos lesz, aki hisz nekem és lesz aki nem.-Ha valami történne arról biztos, hogy a média szerezne bizonyítékot, de nem történt és ezért nincs is semmi olyan, amit fel tudnának mutatni azzal kapcsoltban, hogy esetleg több van közöttünk, mint barátság. Állíthatnak bármit, de az igazságot mi tudjuk és azok akik körülöttünk élnek!-adtam válasz nagy nehezen, és remélem, hogy nem hangzott össze, vissza beszélésnek, mert próbáltam valami normálisat össze szedni a fejemből, ami nem hangzik süket dumának.

– Szóval, a pletykákat még mindig cáfolod?!-nézett a szemembe a nő, én pedig bólintottam.

– Abszolút!-szakítottam meg a farkasszemezést egy pislantással.

– Rendben, nemrég újra felhozták a lapok a Kardashian ügyet veled és a nővéreddel Kylieval kapcsolatban. Mit gondolsz azokról a pletykákról, mi szerint inkább tekinthető a Kardashian család a ti családotoknak, mint a Jenner?!

– Szerintem ez óriási hülyeség. Megint felhozták azt a témát, amihez igazából senkinek semmi köze se lenne hozzá és nincs is értelme ezen agyalni, hogy mi is az igazság, mert én Kendall Jenner vagyok és nem vagyok Kardashian. Igaz, hogy nagyon jóba vagyunk velük és sok mindent köszönhetünk nekik, de akkor is mi Jennerek vagyunk, amire büszkék is lehetünk. Kiskorunkban igaz, hogy a szüleink elfoglaltsága miatt sokat voltunk távol tőlük, de ez nem azt jelenti, hogy mi már kitagadtuk őket és nevet is fogunk változtatni. Nem, ez baromság. Szó sincs erről!-próbáltam vissza fogni magam és nem felemelni a hangomat, de ha erről a témáról kérdeznek minden feldühösödöm. Bele kortyoltam a meleg citromos teámba és élveztem ahogy kiszáradt torkomat végig szántja a nedű.

– Ezen felhúzod magad?-kérdezte, mire bólintottam.

– Persze, hiszen ez a magánéletem és mégis bele akarnak avatkozni abba, amibe nagyon nem kéne!-mondtam és a végén kissé elmosolyodtam és lazán megvontam a vállam. Még tett fel néhány kérdést, ami szerencsére már nem volt kínos és utána végeztünk is. Megöleltem Naomit és megköszöntem neki az interjút, majd Jen-nel kocsiba szálltunk.

– Nem akarsz engem elvinni a Roxy Recordings-ba?-kérdeztem, amikor beindította a járgányt.

– Hát ha beírod a GPS-be a címét akkor elviszlek!-mondta én pedig kutatni kezdtem a táskámba a kis pappírért, amit tegnap Eric írt le nekem.-Egyébként mit szeretnél te ott?-kezdett el faggatni menegerem.

– Eric tegnap mondta, hogy benézhetnék, mivel stúdióznak!-mondtam és végre a kezembe akadt a kis pappír fecni.-Áh, meg is van!-vettem ki a táskámból, majd gyorsan bepötyögtem a GPS-be és Jen már haladt is az útmutatás szerint. Az út közben eszembe jutott, hogy oda szólhatnék Ericnek, hogy végül be ugrom hozzá, ezért elő vettem a telefonom és kikerestem a számát, majd hívni kezdtem.

– Szia!-szólt bele és a hangján hallottam, hogy mosolyog.

– Szia, tudod tegnap mondtad, hogy benézhetnék a Roxyba. Hát kb. 15 perc múlva ott vagyok, remélem nem baj?!-húztam el a számat a végén.

– Dehogy baj, sőt örülök. Szólok majd a srácoknak, hogy szedjék össze magukat miattad!-nevetett fel.

– Nem kell, ti dolgoztok és az a lényeg, hogy nektek jó legyen én csak nézem majd úgy is!-mondtam és közben az ablakpárkányra támaszkodtam.

– Annyira már nem dolgozunk, mert kész vannak majdnem a dalok!-mondta én pedig értetlenül össze ráncoltam a homlokom.

– Én úgy tudtam, hogy egy új dalt fogsz kiadni!-mondtam, mire kissé felnevetett.

– Először úgy volt, de változtattunk a helyzeten és végül kettő lesz!-mondta én pedig először, csak „ooo”-tam a telefonba.

– Értem, na leteszlek. Nemsokára ott vagyok!-mondtam és közben hajamat hátra igazítottam.

– Oké várlak, szia!-köszönt el.

– Szia!-köszöntem én is el, majd kinyomtam.

– Drága, ugye tudod, hogy én nem foglak várni, van elég dolgom!-mondta menegerem, én pedig rá néztem és bólintottam.

– Sejtettem, de nem baj, mert majd haza fuvaroztatom magam valakivel!-vontam meg a vállam.

– Gondolom az a valaki Eric lesz!-néztem rám és pajkos mosoly terült el az arcán, de gyorsan előre is kapta tekintetét az útra.

– És ha ő? Nincs abban semmi rossz, csak haza visz!-néztem még mindig rá és megingattam a fejem, ő pedig felnevetett.

– Csak nehogy magához vigyen véletlenül!-mondta mosolyogva.

– Jen, hagyjuk!-zártam le vigyorogva a témát. Mindig csak a rossz jut az eszébe drágalátos menegeremnek.

– Azt hiszem megérkeztünk!-parkolt le egy nagy Roxy Recordings feliratú stúdió előtt.

– Szerintem is!-mondtam és végül leállította a motort. Kezembe vettem a táskámat, majd kiszálltam a kocsiból. Jen is kiszállt amit furcsálltam és észre is vette, hogy nézem.

– Azt nem mondtam, hogy nem megyek be. Csak azt, hogy nem várlak meg, mert gondolom nem csak 10 percre mész be?!-tök jogosan mondta és meg is értem. Hülye vagyok és az ilyen dolgok elsőre nem esnek le.

– Igazad van!-húztam fel a vállaimat, majd oda sétált hozzám és bementünk a helységbe.

– Helló!– köszöntem amikor beléptünk. Rögtön ránk kapták a tekintetüket.

– Sziasztok!-köszönt Eric először és felállt a fehér kanapéról. Oda jött hozzánk és megölelt minket, majd a többiek felé fordultunk.

– Bemutatom nektek a két J-Sont!-nézett rám Eric és a két dolgozóra mutatott akik intettek nekünk az után, hogy már köszöntek is.

– Most szívatsz?-húzta össze szemöldökét Jen miközben be mentünk.

– Nem szívat, mind a ketten azok vagyunk, szóval nem lesz nehéz megjegyezni!-vonta meg a vállát J-Son aki néger és szemüveges. Oké, csak meg jegyezem.-Csak annyi, hogy míg én Julimar vagyok addig ő Jason!-nézett rám a srác, én pedig bólintottam.

– Jól össze találkoztatok!-szorítottam össze ajkaimat, ők pedig megmosolyogták azt amit mondtam.

– Akartok hallani egy is ízelítőt Eric új dalaiból?-nézett ránk a pasas, mire én össze néztem Jennel és megvontam a vállam.

– Miért is ne!-fordultam vissza, mire elmosolyodott Jason. – De először is mi a címük?-néztem a popsztárra.

– Marching és Miss Unknown!-mondta, én pedig elmosolyodtam. Tetszik a két cím, de inkább a második érdekel a szövege miatt. Enyhe Saade, csak nem egy perverz dal lesz?! Nem, nem hiszem...

– Jól hangzik!-dőlt hátra Jen a kanapén, mivel idő közben helyet is foglaltunk.

– De ugye nem olyan kis 5 másodperces ízelítőre gondolsz?-kérdeztem Jasontől, aki a combjára ütött.

– Basszus, most kitaláltad a tervemet!-ingatta meg a fejét és össze szorította állkapcsát. Én pedig elmosolyodtam.-Egyébként nem! Kb. 1 percesek!-mondta, mire bólintottam.

– Az jó!-mondtam halkan.

– Akkor először a Marching!-mondta Julimar és a laptopján kezdett el valamit ügyködni. Azért hívom így őket, mert így különbséget tudok tenni közöttük, míg ha J-Son lenne számomra mind a kettő akkor nagy bajban lennék. Saját magamban is össze zavarodnék.

– Na mehet? Készen álltok Mr. Saade-ra?-kérdezte hülyéskedve Julimar, mi pedig bólintottunk és elindította az előzetest. Sajnos nagyon hamar vége lett, pedig még sokáig tudtam volna hallgatni és nagyon tetszett. A szövege fogott meg talán a legjobban van mondanivalója és ez nálam már egy plusz pont.

– Basszus, ez nagyon jó, tetszik a szövege!-mosolyodtam el és felnéztem.-Gonoszak vagytok, hogy pont a gyorsabb résznél hagyjátok abba!-tettem hozzá, mire ők felnevettek.

– Muszáj annak is lenni!-vonta meg a popsztár a vállát.

– Pedig még egy jó ideig tudtam volna hallgatni!-néztem fel rá.

– Tényleg nagyon jó!-mondta mellettem Jen, mire Eric megveregette a saját vállát.

– Az egoista!-mosolyodtam el rajta.

– Néha az is kell!-nézett le rám és utána össze pacsizott a két másik sráccal. Nekik minden kell. Gonosznak lenni, meg egoistának lenni...van ami nem kell nekik lenniük?! Nem hiszem....

– Na jöhet a következő!-csaptam rá a kanapéra.

– Nyugi-nyugi kislány!-mondta Jason és felnevetett.

– Én nyugodt vagyok, teljesen nyugodt!-vontam meg a vállam és elmosolyodtam.

– Az jó, na itt a Miss Unknown!-mondta és elindította a következő 1 perces előzetest. És ez is nagyon tetszett. És nem perverz a szövege, érdekes egyébként és olyan...olyan Erices. Mi a fene ütött belém, hogy nekem tetszik mind a kettő? És ilyen véleményem van róla?

– Na vélemény?-nézett rám az énekes.

– Ez is rohadt jó!-néztem vissza rá, ő pedig elmosolyodott.

– És melyik a jobb?-kérdezte, mire megvontam a vállam.

– Nem tudom, mert tök más stílusúak, de nekem mind a kettő nagyon tetszik!-válaszoltam neki és tekintetét Jen-re vezette.

– Csatlakozok Kendhez, mind a kettő jó!-mondta és csinosan kihúzta magát, majd csörgött a telefonja.-Basszus!-szitkozódott és kinyomta a telefon hívást.-Mennem kell, sziasztok!-pattant fel és rögtön az ajtóhoz sietett.

– Szia!-mondtam halkan utána és nagyot nézve Eric-re tekintettem.

– Hova siet ennyire?-kérdezte, mire én megvontam a vállam.

– Fogalmam sincs!-vontam meg a vállam és kinéztem a sötétített ablakon, de a kocsija már nem állt ott.

– Van barátja?-kérdezte Jason hozzám fordulva, mire én elmosolyodtam.

– Ezt hozzád hasonlóan nem tudom, komolyan még én sem tudok rajta kiigazodni. A „volt” barátjával se veled, se nélküled kapcsolatban vannak. Van amikor kézen fogva mennek fel a vörös szőnyegre is és van amikor meg tudnák ölni egymást. Szóval ezt majd tőle kérdezd meg!-adtam meg a választ neki.

– Nők!-fordult vissza, mire én széttártam a kezeimet és értetlenül meredtem.

– Elnézést, de itt vagyok!-mondtam, mire csak feltartotta a mutatóujját, hogy ez tök normális dolog. Leengedtem a kezeimet és inkább hátra dőltem. – Egyébként most, hogy kész vannak a dalok mit csináltok?-kérdeztem és össze fontam mellkasom előtt a kezeimet.

– Az új album!-mondta Jason, mire én bólintottam.

– Fifa!-mondta Julimar, mire felnevettem. Inkább az első válaszra gondoltam, amikor megkérdeztem.-Tudsz énekelni?-kérdezte hirtelen.

– Nem!-ingattam meg a fejem.

– Biztos?-kérdezte és a térdeire könyökölt.

– Biztos!-mondtam határozottan.

– Nem hiszek neked!-mondta és megingatta a fejét, én pedig rá csaptam a combomra.

– Miért?-hajoltam előre.

– Mert!-mondta és a laptopját az ölébe vette.-Milyen zenéket szeretsz?-nézett rám.

– Mindent. De legjobban talán dubstep!-mondtam, mire felvonta a szemöldökét.

– Calvin Harris – Feel So Close, ezt tedd be. Mert az tudom, hogy ismeri és szereti is!-nézett a végén rám, én pedig értetlenül meredtem rá.

– Honnan tudod?-kérdeztem, mire megvontam a vállát.

– De is tudnád, ha nem ittál volna annyit Miamiban!-mondta, mire én még mindig nem értettem és ezt ő is észre vette.-A limóba ment és énekelted én meg hallottam, mivel ott ültél mellettem!-világosított fel.

– Ohh!-bólintottam és el is indult az Eric által kért szám. És engem figyeltek, hogy mikor fogok elkezdeni énekelni, de én csak ültem és vissza bámultam a három srácra. Julimar inkább le is állította a dalt és rám nézett.

– Nagyon makacs vagy, tudtad?-tettel fel a költői kérdést, én pedig bólintottam.

– És szemét!-tette hozzá Eric, mire én megingattam a fejem.

– Az nem vagyok, csak megmondtam, hogy nem fogok énekelni egyedül!-vontam meg a vállamat és a popsztárnak felcsillant a szeme. Basszus, már megint valamit szarul mondtam! De béna vagyok...

– Akkor velem énekelsz?-kérdezte és gyönyörű barna szeme csak úgy csillogott.

– Talán!-mondtam, amin elmosolyodott.

– És mit?-kérdezte, mire megvontam a vállam.

– Nem tudom!-néztem le a földre-Valami jót!-tettem hozzá és felnéztem a popsztárra.

– Valami jót!-ismételte el azt amit mondtam és gondolkozott közben.-Megvan!-mondta és elvette J-son laptopját.-Ezt biztos, hogy ismerni fogod!-nézett rám és elindította a számot. Néhány másodperc után már rá is jöttem, hogy David Guetta és Sia Titanium című száma az. Először nem akartam elkezdeni énekelni ezért csak hallgattam Ericet és Siat. Tök jól hangzott, de tudtam, hogy ha nem kezdek el énekelni megharagszik. Ezért a refrénnél én is beszálltam, de nem néztem fel senkire, csak a körmeimet bámultam. Majd azt vettem észre, hogy a következő rész is éneklem és Eric abba hagyta a dalolászást. Ezért felnéztem rá, de ő csak mosolygott rajtam, majd a következő refrénnél újra beszállt. Szeretem ezt a számot, nagyon is. Amikor vége lett a dalnak mosolyogva fordultam a többiek felé.

– Elégedjetek meg ennyivel!-mondtam és hátra dőltem.

– Nagyon jó hangod van!-állapította meg Julimar, én pedig megvontam a vállam.

– Csak azért hallod így, mert Eric is énekelt. Na meg Sia!-vontam meg a vállam, mire kaptam tőle egy szemforgatást.

– Nem csak azért, tudod elég rég óta vagyok ebben a szakmában és megtanultam kizárni azokat a dolgokat, amiket nem akarok hallani abban a pillanatban. Így most szép tisztán hallottam a tiédet és nagyon tetszett!-mondta és rám kacsintott a végén.

– Ha te mondod!-vontam meg a vállamat.

– Lehetetlen eset vagy!-mosolyodott el és megingatta a fejét. Nem tehetek róla, ilyen a természetem!

– Az is biztos!-húztam el a számat. Eric-re néztem, aki épp a telefonján pötyögött valamit és gondolom megérezte, hogy nézem mivel elmosolyodott és megnyalta alsó ajkát. Irtó jól nézett ki...mindig mindig.

– Milyen volt az interjú?-kérdezte, de még mindig nem nézett fel rám. Ne jól van ezt is megjegyeztem, inkább nézi a telefonját, mint engem. Pedig én szívesen nézem őt, csak lassan szívrohamot kapok tőle olyan hevesen ver a szívem ha a közelemben van.

– Egész tűrhető, de megint kérdeztek rólad!-mondtam és a végén már felkapta rám a fejét. Végre, azok a szemek. És engem néznek, annyira jó érzés.

– Igen?-kérdezett vissza, mire én bólintottam.

– Hát persze!-sóhajtottam.-Kivel írogatsz?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.

– Alex és Edin. Úgy gondoltam el mehetnénk kajálni!-mondta, mire bólintottam.

– Oké, és ide jönnek?-kérdeztem, mire elmosolyodott és egy nagyon apró pillanatra lopva ajkaimra pillantott. Csak ne csinálja ezt velem! Így is olyan nehéz mellette lennem, úgy, hogy nem érek hozzá vagy bármi hasonló.

– Igen!-válaszolta és lenézett a telefonjába.

– Oké, de én haza kell mennyek átöltözni!-mondtam, mire megforgatta a szemét.

– Minek?-nézett végig rajtam, amibe talán még bele is pirultam.

– Mert nőből vagyok és mániám, hogy átöltözök!– pislogtam szépen rá, mire megingatta mosolyogva a fejét.

– Oké, akkor először hozzám megyünk, majd hozzád és onnan kajálni!-vázolta fel az esti tervét, mire én bólintottam. Igaz, azt nem értettem minek kell hozzá menni, de nekem oké ha nem fog velem semmit csinálni.

– Így már jó lesz!-mondtam és pötyögni kezdett. Gondolom megírta a tervet Edinéknek is.

– Mondtam a srácoknak, hogy mi van és mindjárt itt is vannak!-nézett fel rám a popsztár és eltette a telefonját.

– Oké!-mondtam halkan, majd az ölembe vettem a táskámat és megigazítottam a hajamat a telefonom képernyőjében. És a fülemet egy hangos duda szó csapta meg, így Ericre kaptam a tekintetem.-Azt hiszem itt vannak!-mondtam mire újra dudáltak egy hosszút.

– Szerintem is, gyorsak voltak!-mondta és felállt, majd elköszöntünk a fiúktól és kimentünk. Hát persze, hogy Ed vezetett.

– Helló!-köszönt Alex és össze pacsiztak Erickel valami titkos fogás lehetett mert elég hosszú volt, majd Edinnel is ez jött. A pasik ezt sosem unják meg?!

– Szia Kend!-köszönt végre nekem is Edu.

– Sziasztok!-köszöntem vissza, majd Eric kinyitotta illedelmesen az ajtót és én pedig beültem a hátsóülésre és mellém beszállt az úriember is. Amint elhelyezkedtünk Edin el is indult.

– Akkor először Saade-hoz megyünk?-nézett a hátrapillantó tükörbe Ed, mi pedig bólintottunk.

Olyan hamar Erichez értünk, hogy először azt hittem csak piros lámpánál vagyunk, de amikor leállította a motort tudtam, hogy itt vagyunk.

– Mi meg várunk itt!-mondta Ericnek Edin, aki hátra könyökölt.

– Oké, de Kendall velem jön!-nézett rám és a kezét tartotta.

– Hajjajj!-röhögött fel Edin. Már megint a perverzség Istenem...az embereknek miért kell perverznek lenniük?!

– Juuj gyerekek, nem várjuk meg a gyors menetet!-röhögött fel Alex is és már ketten nevettek, közben Eric segített kiszállni a kocsiból.

– Tudjátok, rohadt viccesek vagytok!-hajolt be Eric, majd becsapta az ajtót és bementünk a házába. A nappaliba letettem a táskámat a fotelbe, majd Eric megfogta a kezemet és maga felé fordított.-Gyere!-mosolyodott el és elkezdett húzni a szobájába.

– Minek?-kérdeztem értetlenül, mire halkan felnevetett.

– Ne gondolj semmi rosszra!-mondta mosolyogva és ahogy oda értünk, én csak megálltam az ágy előtt, míg Eric elő vett egy kis fekete dobozkát és felém nyújtotta.-Ez a tiéd!-mondta, mire én értetlenül össze ráncoltam a homlokomat.

– Miért?-kérdeztem és tekintetem közte és a doboz között cikázott.

– Csak, bocsánatkérés képen!-mondta és megvonta a vállát, én pedig sóhajtottam és megingattam a fejem.

– Te kérsz bocsánatot, amikor én csináltam annyi baromságot!-mondtam, mire megvonta a vállát.

– Csak fogadd el!-mondta, mire én egy kis gondolkodás után elvettem tőle és kinyitottam. A szám is tátva maradt a látványtól. A dobozban egy arany nyaklánc volt, amin egy horgony medál volt és hozzá még egy karkötő is volt, amin ugyan úgy egy horgony volt. Már mióta vágyok egy ilyenre, de senkinek sem árultam el. Honnan tudta?! Ennyire ismerne?! Nem létezik!

– Ez most komoly?-néztem fel rá és elmosolyodtam.

– Igen, remélem tetszik!-mondta, mire hevesen bólintottam és vissza néztem a dobozra.

– Még, hogy tetszik, imádom pont ilyenre vágytam!-néztem fel rá.-Ugye felteszed nekem?!-vettem ki a dobozból a nyakláncot, mire elmosolyodott és a kezébe vette. Megfordultam és elvettem a hajamat, majd éreztem ahogy Eric megérinti a nyakamat, majd a nyaklánc hozzá ér bőrömhöz, és végül kis ékszert össze csatolja. Ráadásnak pedig kaptam tőle egy puszit is a nyakamra. Bele borzongtam az érzésbe és a hideg végig futott a gerincemen. Nem tudom, hogy képes arra, hogy ilyeneket vált ki belőlem, de megteszi.

– Remélem ezekből, majd emlékezni fogsz rám mindig, és tudod, hogy hozzám bármikor jöhetsz bármi miatt!-mondta és közben vissza fordultam hozzá. Kivette a karkötőt is és felcsatolta a jobb csuklómra.

– Erre nem tudok mit mondani!-nevettem fel kínosan.-Köszönöm!-öleltem meg jó szorosan és hosszasan. Amikor elengedtük egymást, mosolyogva néztem a popsztárra.

– Készülődj, mert mindenki ránk vár!-mondtam, mire el is indult én pedig leültem az ágya szélére és vártam, hogy kész legyen, addig pedig az ámulattól teljesen elkábulva merengtem ki a fejemből....

Az ajándékok: