10. fejezet

Sziasztok

Nagyon nehéz volt meg eldöntenem, hogy mi legyen a történettel, de végül arra jutottam, hogy folytatom. Remélem néhányan örültök ennek és írtok komikat vagy csak a kis "tetszik" gombra rákattintotok. Nagyon sokat jelentene. Ez a fejezet se lett olyan hosszú, de most már fogok jelentkezni több fejezettel egy héten.

 Jó olvasást!

Puszi: Milly

10. fejezet: Titkolózás

Nem akarom Eric-re zúdítani az egész múltamat, nem vagyunk még olyan viszonyban, hogy el merjem neki mondani. Talán gyávaságnak tűnhet, de talán teljesen elítélne, de az is lehet, hogy megértené. Nem vagyok biztos abban, hogy-hogy reagálna.

– Jaaj ne légy már ilyen. Valami izgalmas biztos történt veled is!-mondta, mire sóhajtottam és megingattam a fejem.

– Semmi olyan, komolyan mondom. Amerikában születtem ott is nevelkedtem, de mivel anyum svéd így megtanította nekem a nyelvet és a nővéremnek is!

– Van egy nővéred?-kérdezett vissza és közben iszogatta az italát.

– Igen, Kylie a neve!-itt köhögni kezdett, ez eléggé gyanús.

– Kylie?

– Igen, jól hallottad, de miért?-valami nem stimmel, talán ismerik egymást? Az nem létezik....

– Ohh...semmi, Kylin-nek értettem, és van egy olyan nevű ismerősöm azért csodálkoztam el!-hazudik, látom rajta. Gyűlölöm amikor hazudnak nekem, de nem fogok faggatózni, így csak bólintottam.

– Érdekes neve van!-mondtam, mire bólintott.

– Igen, de folytasd!-mondta én pedig letettem az italomat, amit eddig ittam.

– Apum félig amerikai és van benne mexikói vér így kicsi latin is van bennem, de igazából Amerikainak tartom magam. Anyum pedig svéd szóval kicsit ide is származom. Ő lakberendező, apum pedig a Los Angeles-i Mercedes gyáránál társtulajdonos. Gyerekkoromban mindent megkaptam amire szükségem volt, de nem lettem elkényeztetve. És attól függetlenül, hogy jól éltünk nagyon sok balhé volt. Többször is beadták a válópert, de soha nem lett belőle semmi. A nővérem már 4 éve kiköltözött ide, ami nagy szó mivel csak 2 évvel idősebb nálam, mondjuk nem látszik 20 évesnek, de annyi. Most van egy barátja Billy, akit igazából még én se ismerek. Eléggé dühít is, hogy nem mutatta be nekem 2 év alatt, de rá hagyom. Most te jössz!– mondtam és végre ihattam a forrócsokimból, amiből langyos csoki lett.

– Én Kattarpban nőttem fel és a családom máig is ott él. Apum félig libanoni, és el is váltak anyummal, szóval ő nem él már ott. De eléggé sokszor szokott látogatni minket. Rajtam kívül még van 1 édes testvér nővérem és 6 féltestvérem. 13 éves korom óta írok dalokat, így mostanra egész jól meny ez már. Nagyon nehéz volt régen eldöntenem, hogy focista vagy énekes legyek, de...végül a másodikat választottam!-elmosolyodtam az utolsó mondatokon. Megnéztem volna őt kiskorában ahogy futkorászik a labda után.- Most már csak hobbi szinten focizok néha a haverokkal, jobban megy a FIFA!

– Valahogy sejtettem. De miért van minden srác rá kattanva?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.

– Nem tudom, mert jó?!

– Oké!-bólintottam és közben vissza helyeztem tekintetem a popsztárra.

– A nővérem Lina 24 éves, tipikus svéd lány. Szőke haj, kék szem, szeret a barátnőivel együtt lenni meg vásárolni, de igazából nagyon jó fej és sokat lehet vele dumálni. Vagy ő beszél te meg hallgatod!-elmosolyodtam és megingattam a fejem. De szemét a nővérével, szerintem ha itt lenne egy szép nyaklevest biztos kapna tőle.

– Ez köcsög!-mondtam és még mindig mosolyogtam. De hát persze, most szőkézte le a nővérét és még dumásnak is mondta. Kedves mit ne mondjak. Szegény Lina.

– Nem vagyok az csak megmondom az igazat!

– Ohh, így mindjárt más!-mondtam és elő kaptam a telefonom. Megnéztem az időt, 11:18.-Menni kell!-mondtam és felálltam, mire Eric rám nézett és ő is felállt.

– Hova sietsz?-kérdezte, mire én eltettem a telefonom és vissza néztem rá.

– Be kell mennem a rendőrségre!-mondtam, mire nagyot nézett.

– Minek?-kérdezte és közben felvette az italát az asztalról.

– Oh..valaki bejelentett egy lövöldözést még néhány nappal ezelőtt, tudod amikor ebédelni voltunk!-mondtam, ő pedig bólintott.-Azt mondta, hogy én ott voltam ezért kihallgatnak!-mondtam, mire felhökkent.

– Ez baromság, de ha kell menny!-mondta és elhúzta a száját. Ha tudná, hogy tényleg benne voltam..lehet kiakadna. Ez is Drew hibája. Kihívták a rendőröket és egy hülye még a nevemet is tudta, így azt mondta, hogy én is voltam. Kedves, főképp, hogy lehet a volt tanárom fog kihallgatni. Jó lesz, élvezni fogom.-Na akkor mennyünk!-biccentett a fejével az ajtó felé, mire én megindultam.

25 perc kocsikázás után végre le tudtam ülni otthon és a laptopomon babráltam. Valahogy meg kéne tudnom Mr. Vandhel telefonszámát. Ő volt az úgymond „mentor”-om amikor hallgató voltam. Mert tegnap óta nem vagyok az. A durva az, hogy alig beszéltem vele, inkább figyeltem amiket csinál. Így a telefonszáma sincs meg, most igazából csak azért kéne, hogy megtudjam, hogy ki fog kihallgatni, mert nagyon remélem, hogy nem ő. Fél óra kutatás után feladtam és kikapcsoltam a gépet. Felkaptam a dzsekimet és a kocsikulcsot, majd lementem a garázsba. Max. 1 óra alatt el kéne intéznem a dolgokat bent, mert utána megyünk Norvégiába. Még soha nem voltam ott ezért tök jó lesz, mondjuk szét fogok fagyni, de nem baj, akkor is világot látok.  Kitettem a telefonom a tartóba és beindítottam a kocsit, majd felhívtam Ash-t.

– Sziaa!-vette fel a telefont és közben én elindultam a város központja felé.

– Szia, össze pakoltál már?-kérdeztem, mire csak hümmögést kaptam.

– Még szép, eléggé izgulok, de tök jó lesz!-válaszolta izgatottan, én pedig csak mosolyogtam rajta.

– Akkor jó, szerintem is jó lesz. Te már a rendőrségen vagy?– kérdeztem, mire először csak egy „chh’-t hallottam.

– Nem megyek el!-mondta, mire én megcsóváltam a fejem.

– Ash, gyere el, mert gyanús leszel, ha nem jössz!

– De nem tudok hazudni, pedig muszáj lesz, mivel tudom jól, hogy mi is benne voltunk és Drew volt a hibás a lövöldözés miatt!– válaszolta kissé idegesen. Az a baj, hogy nagyon is igaza van, nem tud hazudni és az is igaz, hogy mi is benne voltunk a játékba, és még mindig benne vagyunk.

– Ash, csak gyere el én is ott leszek, te csak bólogatsz és mosolyogsz!-mondtam és elmosolyodtam.

– Oké, na akkor 15 perc és ott vagyok!-mondta és kinyomott, a kedves meg sem várja, míg elköszönök. Nem sokára meg is érkeztem.

Felnéztem a lógóra, majd kifújtam a levegőt és bementem.

– Szia!– köszönt Annabell, aki most épp recepciós volt.

– Szia, kihallgatásra jöttem!– mondtam, mire oldalra döntötte a fejét és közelebb hajolt hozzám.

– Mit csináltál?-kérdezte, mire megvontam a vállam.

– Semmit, de egy szemtanú szerint ott voltam a lövöldözésnél!-mondtam és megforgattam a szemem.

– Jaaj, biztos össze tévesztett valakivel!-mondta, mire bólintottam.

– Na megyek szia!-köszöntem el és elindultam fel a lépcsőn. A másodikon elindultam a hosszú folyosón és megláttam a labort és bent egy személyt, akit nagyon jól ismerek.

Kinyitottam az üveg ajtót, majd besétáltam óvatosan, mire egy szempár szegeződött rám.

– Hát te?-jött oda hozzám Jeremy aki teljesen be volt öltözve.

– Kihallgatásra jöttem, csak megláttalak!– mondtam és megöleltem.

– Tudod, hogy ide már nem jöhetnél be!-mondta, mire bólintottam.

– Tudom, de csak nem fogok börtönbe kerülni e miatt!– mondtam és körül néztem. 1 hónappal ez előtt még én is itt vizsgáltam. Nyálminta, ujjlenyomat és még sok minden.

– Hiányzol nekünk!– mondta a srác én pedig elmosolyodtam és vissza néztem rá.

– Hát igen, nincs élet nélkülem!-mondtam és kínosan felnevettem.

– Nem akarsz vissza jönni, ugye?-kérdezte, mire én megingattam a fejem.

– Nem, nincs szükségem rá!-mondtam, mire mögöttem nyílt az ajtó és Mr Vandhel lépett be rajta.

– Miss Jenner maga mit keres itt?– tette karba a kezeit, mire én megdörzsöltem a homlokomat és Jeremy-re néztem.

– Csak benéztem, de már megyek is!– mondtam, mire megállította, mivel a kezét maga elé emelte, hogy hallgassam meg.

– Hadd gondolkozzak, vajon hova is megy!-jajj ne, már megint szemétkedik velem. Valamiért ez a tanár nagyon pikkel rám.-Kihallgatásra ugye?

– Igen!– mondtam, mire féloldalasan elmosolyodott majd rögtön komoly lett.

– Ide már nem jöhet be szóval ne lássam meg itt még egyszer. Most pedig eredjen a dolgára!-mondta, mire én kikerültem és kisuhantam az ajtón. Az érzés kölcsönös Mr Vandhel-el, csak azt nem értem, hogy ő miért utál ennyire? Mit tettem én ellene? Semmit...

– Kendall!-kiabálta valaki a nevemet, mire én hátra fordultam. Ash futott oda hozzám és megölelt.-Láttalak kijönni a laborból, mi történt? Miért mentél be?

– Megláttam Jeremyt és gondoltam köszönök, de megjelent a házi sárkány!– mondtam, mire felnevetett.

– Érthető, de Kend, gondolhattad volna, hogy ő is meg fog jelenni, hiszen ő felügyeli a tanulókat!– vonta meg a vállát és elindultunk a kihallgató szobák felé...