16. fejezet

Sziasztok

Rettentően sajnálom, hogy ennyit késtem az új résszel de se időm, se energiám nem volt írni. De megpróbálok több időt szakítani rá. Most már kész lettem a 16. fejezettel, amit most publikálok is. Még mindig bocsánatot kérek a helyesírási hibákért. :D Jó olvasást!

Puszi: Milly

16. fejezet: Visszatartva...

Demi Lovato - Shouldn't Come Back

Nem tudok magammal mit kezdeni, csak fekszem az ágyban, de nem bírok aludni se semmi mást csinálni. Hallom a kinti dübörgő zenét ahogy még a falak is bele rázkódnak. Az egész ritmus átjárja a testem, és mikor felismerek egy számot sóhajtok, hogy miért vagyok ennyire szerencsétlen, hogy még le se mehetek bulizni egyet. Hátamra feküdtem a a fehér plafont kezdtem el nézni hátha valami érdekességet fedezek fel, de persze semmi nem történt. Drew 10 percenként nyitogatja az ajtót és ellenőrzi, hogy itt vagyok-e még. Csak azt nem érteném miért apáskodik felettem? Mert régen rohadtul nem ilyen volt. Érdekes, talán talált magának egy barátnőt aki észhez térítette? Nem, az lehetetlen, mert akkor túl lenne Kylien és nem akart volna bosszút állni Ericen amiért elcsábította. Erre inkább nem is kéne gondolnom, mert csak felbaszom az agyamat, mert még mindig nem értem, hogy verhettek át ennyire. Feltűnhetett volna, hogy amikor Eric vissza kérdezett, hogy van egy nővérem, én pedig megmondtam, hogy Kylie a neve, mire bele hazudott a szemembe és tudtam jól, hogy hazudik. Tudhattam volna, de ezt nem gondoltam volna az is biztos. Főképp úgy, hogy Kylieval mindent elmondunk egymásnak, ami normális hiszen jó testvérek vagyunk és én mindig mindent elmondtam neki, de úgy látszik vissza élt a megértésemmel és azzal, hogy én kedves voltam vele. Amíg nem kerültem 16 éves koromban nagy bajba, az előtt nem foglalkozott velem, csak a kis Drew volt a fontos, meg az, hogy neki jó legyen, és le se szarta, hogy én min megyek keresztül. Csak akkor vette észre magát, amikor már sírva hívtam fel, hogy jöjjön értem és mennyünk be feljelenteni a volt barátomat. Addig semmivel nem foglalkozott, sőt még az nap se nagyon akart oda jönni kocsival. Képes lett volna azt mondani, hogy gyalogoljak el oda hozzá és majd másnap elmegyünk. Állandóan magával foglalkozik még mai nap is, ha lett volna egy kis együttérzés benne akkor elmondta volna, hogy viszonya volt a popsztárral. De ő inkább hallgatott. Akkor most viselje el azt, hogy haragszom rá. De ahogy ismerem majd valahogy elkezd magyarázkodni, de engem nem érdekelnek a baromságai. És az a baj, hogy mindig amikor megbocsájtok neki, azt hiszi, hogy minden rendben van és tényleg megbocsájtottam neki. Pedig sok minden még most is fáj, amiket mondott vagy tett. Sokszor a pokolba kívánom, de ő mégis csak a nővérem. Szeretem őt, hiába csinál annyi baromságot.

Na és ott a másik fele, a popsztár. Akit igazából alig ismerek, de az első benyomása jó volt nálam. Gyönyörű szeme van, amivel teljesen meg tud babonázni, de valami miatt mégis érezni lehet, hogy vele csak a baj van. Amit Emmával tett...na az gusztustalan volt. Nagyon haragszom a miatt még mindig és nem is értem, hogy mit is akar Toneval. Lehet, hogy néhány éjszakára jó neki, de akkor is, Tone is ember igaz, hogy én nem vagyok oda érte, de ki tudja lehet, hogy nagyon kedves csak meg kell ismerni. Van rá egy kicsit esély, hogy ezt is merjem hinni. És ott van Emma, aki pedig egy nagyon aranyos lány, igaz az elő benyomása nálam nem volt valami szimpatikus, de utána mégis megkedveltem. A táncosok pedig irtó jó fejek, a fiúk és a lányok is egyaránt. Az oké, hogy Edin áll a legközelebb hozzám, de Rim, Aya és Alex is irtó kedves, úgy mint a többiek. Tomas meg szintén kedves, de vele nem tudtam eddig túl sokat beszélni, így nem tudok róla semmit.

Túl sokat gondolkozom és ez nem jó, főképp nem ilyen állapotban. Talán át kéne mennem Drewhez mivel unatkozom és nincs mit csinálni ebben a gyönyörű szállodában. Még a laptopom sincs itt. Csak én vagyok ilyen szerencsétlen. Hasra fordultam és elkezdtem unalmamban a párnákat piszkálni, mivel túl lusta vagyok ahhoz, hogy felkeljek a puha ágyamból.

Drew szemszöge

Nem engedhetem ki Kendallt, beszéltem Kylieval és épp ide tartanak. Valahogy sejtettem, hogy ide fognak jönni. De ők se így tervezték, hogy ide jönnek, de én se azt terveztem, hogy a nyakamon marad Kend. Régebben azt mondtam volna neki, hogy „Menny oda ahova akarsz!” de most kicsit más fejjel látom ezt a lány. Teljesen le van törve és tudom, hogy ilyen állapotban nem lehet elengedni, mivel őrültségeket csinálna. Túl jól ismerem őt és az a baj, hogy ő is ismer engem, így ez kölcsönös. Tudom jól, hogy ha nem ellenőrizem folyamatosan elszökik innen és akkor egy jó ideig nem fogom megtalálni, főképp itt nem mivel óriási ez a város. Nem akarom, hogy baja essen, tudom jól, hogy gyűlöl, de hát nem ő az egyetlen aki így van. Már meg sem lepődök, én csak jót akarok neki és a nővérének is. Látom rajta, hogy bele zúgott a kis popsztárba és az a baj, hogy ugyan olyan, mint a nővére. Belezúg és utána pofon vágja az élet. Hiába teszi magát, hogy ő milyen erős meg milyen kemény és, hogy ő nem akarok kapcsolatot meg semmi. Én tudom jól, hogy egyáltalán nem ilyen. Egy visszahúzódó, csendes lány aki legszívesebben egy buliban is csak a legjobb barátaival lenne és ha valaki ismeretlen megy oda hozzá megfutamodik és segítségért kiált. Még mindig emlékszem arra, amikor Kylie bemutatott neki...nem volt az olyan rég, de azóta sokat változott minden.

*...-Drew ő itt a húgom Kendall!-fogta meg a vállam Kylie, mire nekem széles mosoly terült el az arcomon. Mintha ikrek lennének. Hosszú sötétbarna haj és szem, egy világoskék top és hozzá egy fehér farmer és szandál. Enyhe smink volt rajta és néhány ékszer. Kezet fogtam az előttem álló lánnyal, aki meg sem szólalt, csak bámult engem és próbálta felfogni, hogy velem jár a nővére. Nehéz lehet neki, mivel látom rajta, hogy nem túlzottan akarta ezt a kis találkozót, és még az is rátesz egy lapáttal, hogy néhány év különbség van közöttünk Kylieval.. Elengedte a kezemet és barátnőmre nézett. Szemeiben dühöt láttam felfedezni és ezt nem csak én, de Kylie se értette.-Mi a baj?-kérdezte tőle suttogva hátha én nem hallom meg, de sajnos túl jó fülem van, így meghallottam.. Kendall megrázta a fejét, majd intett egyet és elindult az ebédlőbe. Kylie hátra nézett rám, majd kezét végig vezette karomon és össze kulcsolta ujjainkat és húzni kezdett arra, amerre a húga ment. Bent rögtön meg is láttam, hogy épp leült az egyik fotelbe, karjait összefonta mellkasa előtt és maga elé bámult. Nem hajlandó hozzám szólni, így én kell majd elkezdjek vele beszélgetni. Csak annyit, hogy legalább a hangját meghalljam. Mi is leültünk egy nagy sötétbarna kanapéra és tekintetemmel Kendallt fürkésztem.

– És Kendall, gondolom tanulsz még?!-ez olyan furcsa kezdés volt tőlem, de jobbra nem telt, soha nem voltam jó a beszélgetés elkezdésében. Rám nézett a barna szemeivel és nagy levegőt vett.

– Most komolyan a tanulásról akarsz beszélni?– kérdezett vissza kissé flegmán és végre meghallgattam hangját, ami tökéletesen illet a személyiségéhez és valami ilyesmit képzeltem el. Nőies hangja az egész helységet bejárta. Nem volt cincogó hangja, de nem is mély, ezért volt pont tökéletes hozzá. Hiszen ő eléggé komoly, de valamilyen szinten mégis csak kislány, hiszen 15 éves.

– Oké, ha nem arról akkor mondj valamit te!– mondtam neki és közben hátra dőltem.

– Nem akarok én semmiről beszélni, az is nagy dolog, hogy lejöttem. Szóval élvezd a látványomat!-felelte és sok aprót pislogott közben. Kis mosoly jelent meg az arcomon és bólintottam.

– Ha ennyire nem akarsz itt lenni el is mehetsz. Engem nem fog zavarni!-mondtam neki és kezemmel mutattam, hogy szabad útja van. Kyliera nézett, aki csak sóhajtozott mellettem.

– Menny!-mondta végül barátnőm, mire rögtön fel is pattant Kendall.

– Viszlát!– intett egyet, majd elsétált mellettem, végig vonult a helységen, majd felment a lépcsőn, és utána már csak egy ajtó csapódás hallottunk. Tisztára, mint a nővére látszik, hogy testvérek....*

Felkaptam a fejem és vissza tértem a jelenbe, mivel kopogást hallottam meg a szobám ajtaján. Elvettem a laptopomat az ölemből, majd leraktam a szekrényre.

– Gyere!-mondtam, mire megláttam Kendallt.

– Unatkozok!-jött be és leült az ágyam szélére. – Miért nem megyünk valahova?– kérdezte, mire én sóhajtottam.

– Hova akarsz te menni?-vontam fel a szemöldökömet, mire ő oldalra döntötte a fejét, így már érthető is volt nekem, hogy bulizni akar. De itt annyi ember van és nem tudom mindenkitől megvédeni, ha meg nem teszem Kylie a saját kezével fogja belém lőni az ólomgolyót.-Nem megyünk bulizni!-jelentettem ki határozottan és megingattam a fejem, mire eldőlt az ágyon.

– Akkor ne bulizni csak sétálni vagy mit tudom én, de ne üljünk már itt!-hova tudnánk menni fél 11-kor. Mondjuk, ha nem megyek el vele sehova fogja magát és egyedül fog. Így jobban teszem, ha együtt indulunk el.

– Na...akkor öltözz és...elmegyünk sétálni!-mondtam kissé még mindig gondolkodva, de ő már fel is pattant és ugrándozva kiment a szobámból, majd bevágta az ajtót. Más jobb ötletem nem volt így inkább bele egyeztem egy kis sétába, pedig nincs kedvem, de Kendallért mindent. Túl sokat jelent nekem ez a lány, így mindent megteszek azért, hogy helyre tudjam hozni azt, amit tettem vele. Csak az a baj, hogy pasiból vagyok...ezért meg könnyű mindig csak az útját igazgatni. Mert fogalmam sincs, hogy nekem ebből mi lesz a jó és mit fogok kapni érte. Azért hogy én így foglalkozok vele. Mert, hogy egy puszit se fogok Kendalltól az biztos. Azt pedig, hogy Kylieval mi van azt még nem tudom, de talán nála több esélyem van. Ha pedig végleg senki nem akarja meghálálni, majd megyek Ashleyhez..

Kendall szemszöge

Annyira örülök, hogy rá tudtam venni Drewet egy kis kimozdulásra, mert olyan szar csak egy helyben ülni vagy feküdni és csak bámulni. Felkaptam magamra egy farmer sortot és egy fehér toppot, majd egy fehér félcipőt. Kifésültem a hajam és lófarokba felkötöttem. Egy kis parfüm, felkaptam a táskámat, majd a telefonomat a zsebembe tettem és át is mentem Drewhez.

– Kéééész vagyoook!-rontottam be a szobába és azt láttam, hogy Drew tök nyugodtan fél meztelenül áll előttem és épp felkapja magára a pólót. – Bocsi!– mondtam és becsuktam az ajtót, majd kifújtam a levegőt, amit eddig bent tartottam. Csak álltam egy helyben az ajtó előtt és nem tudtam mit kéne csináljak, majd végül Drew végre kijött a szobából.

– Nem most láttál először félmeztelenül!– tekintett le rám miközben feltette a szerencsenyakláncát a nyakába, ami általában mindig rajta van. A nyaklánc egy keresztet ábrázol, ami kissé díszesebben el van készítve és szimbólumok vannak rajta.

– Ez most mindegy, csak mennyünk!-vettem el végre szememet a mellkasán lévő kis ékszerről és megindultam az ajtóhoz. Mögöttem jött a srác is és együtt indultunk el a lifthez, de mivel nem volt kedvem várni így én elindultam lépcsőn. Bár ne tettem volna a 3. emeletnél kissé elfáradtam, de inkább folytattam. Nem mellesleg mi a 9. emeleten vagyunk így gyalogolhattam egy keveset. Nem vagyok jó kondiban, így holnap le is kéne ugrani az edző terembe egy kicsit, csak azt remélem, hogy apuci elenged oda. Kezdem úgy érezni, hogy Drew nem a haverom, hanem az apám, pedig kurvára nem, szóval nagyon gyorsan befejezhetné.

Végre leértem a földszintre és Drew vigyorgó képévet találtam szemben magam.

– Csak nem kifáradtál?-kérdezte nevetve és hátat fordított nekem, majd elindult a kijárat/bejárat felé. Csípőre tettem a kezem, majd egy sóhaj után rá vettem magam, hogy utána mennyek. Legszívesebben nem mennék vele sehova, de még mindig jobb, mint fent a szobában rohadni. Mikor ki értem a levegőre megálltam és gondolkoztam azon, hogy elkezdek rohanni a másik irányba Drew elől, de sajnos ez a fazon tiszta vámpír olyan gyors, így semmi esélyem se lenne. Így inkább megindultam arra amerre ő ment. Persze nem volt olyan kedves így inkább ment tovább, mint hogy bevárjon engem. Majd végre lelassított és egy pillanatra hátra nézett rám.

– Tudod te egyáltalán, hogy hol vagy? Vagy már erre se emlékszel?-kérdezte és megállt, majd felém fordult. Fordult volna inkább fel.

– Oké, ha ezt akarod az egész úgymond „sétálás” alatt csinálna, akkor inkább mennyünk vissza a lakosztályba!-mondtam és a sétálás szónál idézőjeleket rajzoltam a levegőbe.

– Miért? Ebben semmi olyan nem volt!-mondta, mire én felhökkentem és össze fontam a kezeimet.

– Ha a múltamat akarod gúnyolni azzal, hogy állandóan felhozod akkor megmondom, hogy ezt kurvára elcseszted, mert én is tudnám a tiédet, csak én éppen nem vagyok egy akkora paraszt, mint te!– mutattam rá, majd hátat fordítottam és elindultam visszafele. Azt hiszi, hogy azért mert ő idősebb nálam, ezért mindent megtehet, hát csak úgy megmondom, hogy ez nem így van. Nekem senki se káromolja a múltamat még ő sem. Hiába érzi azt, hogy ő megteheti,de az nem igaz, ő se teheti meg és nem is értem, hogy hogy merészeli ezt. Senkitől nem vagyok hajlandó állandóan hallgatni a régi sztorikat.

Mikor vissza értem a szállodába, gyorsan lehívtam a liftet és közben néha hátra néztem, hogy utánam jött-e Drew, de szerencsémre nem, így teljesen nyugodtan mehettem fel a lakosztályba. Berontottam a szobámba, majd a gardróbba mentem ahol kiválasztottam egy zöld flitteres ruhát, amihez csak gyorsan felkaptam egy fekete magassarkút és egy zöld gyűrűt. Gyorsan ki engedtem a hajam és kifésültem. Szerencsére szép egyenes volt, így nem kellet a vasalásra időt szánnom. Fújtam magamra egy kis parfümöt, majd egy kicsit erősebb sminket tettem fel.  Egy kis fekete retikülbe pakoltam néhány fontos dolgot, majd utolsó ként a lakosztálykártyát és elindultam végre arra amire vágytam. Bulizni....