19. fejezet

Sziasztok

Nagy örömmel hozok ma nektek új fejezetet, mivel ma Erictől kaptunk 3 új dalt amik szerintem egytől egyig fantasztikus. :D *-* A fejezethez nem mondok semmit csak egy kicsit rövidebb lett, mint az előzők, de sajnos nem volt túl sok időm az írásra, így ennyit tudtam kihozni magamból. Attól még remélem tetszeni fog nektek :))

Puszi: Milly

19. fejezet: Belefáradtam...

– Ha majd megtudod a következő részt, akkor nem leszel ilyen nyugodt!– mondtam neki, mire nagyot nézet és sóhajtott. Egész jól fogadta ezt a rész akkor most már csak a nehezén kell túlesni, azt eléggé nehéz lesz kimondanom neki, de muszáj. Remélem jól fogja fogadni és nem rág be mindenkire.

– Van még ennél is rosszabb?-kérdezett vissza és tekintetét végig vezette a szobán majd megállt rajtam.

– Sajnos...-próbáltam kigondolni, hogy komolyan mégis érthetően és egyszerűen mondjam el neki de úgy, hogy ne essen kétségbe. Nem tudom mit tudnék akkor mondani neki ha berágna, Talán inkább Kyliet kellett volna megkérnem, hogy mondja el neki, hisz ő mégis csak jobban ismeri. De sajnos Eric engem állított meg a magyarázkodással szóval most rajtam a sor, hogy eláruljam neki ezt is.

– És el is mondod még ma?-nézett rám, mire én megtöröltem a kezem a nadrágomba. Csak egyszerűen kibököm neki és ha szerencsém van akkor nem borul ki. Rémélem...

– Te is célpont voltál Drew-nél!-mondtam ki végül nehezen és behunytam a szemem és összeszorítottam ajkaimat. Felnéztem Ericre aki felvonta szemöldökét és sok aprót kezdett el pislogni, hogy bebizonyítsa magának ez nem csak egy rossz álom.

– Ez most komoly?-kérdezte kis aggodalommal a hangjában, én csak aprót bólintottam.

– Igen, mert te is benne voltál, egy kapcsolathoz két ember kell!- vontam meg a vállam és ártatlanul néztem a srácra hátha engem nem fog e miatt megutálni.

– Akkor még miért élek?-kérdezte cinikusan.

– Szóval nem hiszel nekem?-hökkentem fel, mire megingatta a fejét.

– Nem erről van szó, hiszek neked, de akkor még miért nem ölt meg. Főképp úgy, hogy itt vagyok, már rég rám foghatta volna a kaliberét és meghúzhatta volna a ravaszt. Miért nem tette?– okos kérdés, ezt jó lenne ha én is tudnám, csak tippjeim vannak, abból se sok.

– Drew soha sem öl saját kézzel, mással végezteti el a munkát. Engem akart, hogy végezzek veled, de amikor megtudtam kiléptem!-válaszoltam, mire egy önelégedett kis mosoly jelent meg az arcán és óvatosan ajkába harapott egy kicsit. Még ilyenkor is tud jönni a szívtipró imidzsével, nagyon kész ez a srác. Érthető, hogy lányok ezrei miért vannak oda érte.

– Aha, te kellett volna megölj engem. És miért nem tetted meg?- döntötte oldalra a fejét és pajkos mosoly terült el az arcán, amit ha akartam volna akkor se tudtam volna letörölni onnan-

– Azt hiszem te se úgy akarnál meghalni, hogy egy fiatalabb csaj öl meg. Különben is, akkor nem tudtam, hogy mi történt, azt hittem egy ártatlan popsztár vagy, aki teszi a dolgát és kész!- válaszoltam egyszerűen amit gondoltam.

– Szóval, ha akkor tudod, hogy lefeküdtem Kylieval, akkor talán már alulról szagolnám az ibolyát?- mutogatott és közben még mindig engem nézett.

– Talán!-vontam meg a vállam.- Főképp ha Drew megspékeli a kis sztorit néhány extra dologgal amit én beveszek, mert hülye vagyok!- tártam szét a kezeimet, amin elmosolyodott már megint.-Most tök őszintén mondom, hogy le tudnák neked keverni egy pofont, amiért nem tudod elfogni ezt eléggé komolyan. Eric az életeddel játszott!-böktem meg a vállát, de ő csak tátott szájjal bámult rám.

– Ide kérem!- fordította el az arcát és rámutatott, mire én felnevettem.

– Látod erről beszélek!-fontam össze a karjaimat, mire újra rám nézett.

– Kend, most depisnek kéne lennem, amiért meg akart ölni? Csak megsúgom neked, hogy nem leszek, mert nem ölt meg, sőt még meg sem sérültem, szóval nincs miért bánkódjak. Igaz, hogy egy napon még vissza fogja kapni tőlem, mert mit kébzel magáról, hogy engem....chh...engem aki egy Saade vagyok meg akart ölni?! Bolond!– homlokon vágtam magam és hátra dőltem az ágyon. Hamarosan megéreztem, hogy az ágy besüppedt mellettem és Eric kissé mosolygó arcát láttam meg fölöttem.- Miért jöttél el igazából ide?– most tényleg nagyon komoly volt az arca, amiből láttam, hogy tényleg komolyan gondolja ezt a kérdést.-Csak mert biztos vagyok abban, hogy nem csak a miatt, hogy Drew bemártott minket!- hasra fordult és az ágyra könyökölt így közelebb került hozzám.

– Ez egy jó kérdés. Igazából ezen még én se gondolkoztam!-ingattam meg a fejem és próbáltam agyalni, hogy tényleg mi a fenéért jöttem én ide.- Belefáradtam abba, hogy menekülök mindenki és minden elől. Drew, Ewen és a múltam elől is. Mindig próbáltam elmenekülni, de nem sikerült, persze ebbe bele kéne nyugodjak, hogy soha nem is fogok tudni. De mégis jó abban hinni, hogy talán egyszer elfelejtődik és csak mosolyogva gondolunk vissza azokra az időkre, csak az a baj, hogy ez nem egy Disney mese ahol minden megtörténhet, mert ez a valós élet, ahol ilyen esetben nincs mosolyogva vissza tekintés. Felejteni akarok, de tudom jól, hogy minél inkább el akarom felejteni annál jobban nem fog sikerülni és emlékezni fogok rá, hiszen az emlékeim azokról az évekről sem fognak eltűnni. Vissza kéne vegyek, lenyugodnom és belenyugodnom ebbe, csak annyira nehéz...-elcsuklott a hangom de vissza fogtam a könnyeimet és nem hagytam, hogy a felszínre törjenek.

– Mit értesz megnyugodásnak? A modellkedést?

– Igen, olyan jól éreztem magam a kifutón és a kamerák előtt, mindig is imádtam, csak soha nem voltam elégedett magammal, így nem szerettem magamról vissza nézni semmit. Nem mintha most így lenne, mert nem. Most se érzem azt, hogy gyönyörű vagyok, de jobban érzem magam a saját bőrömben, mint régen!– felültem és velem egyszerre a srác is ezt tette, amin kissé elmosolyodtam.

– Én ezt soha nem fogom megérteni...-nézett maga elé és megingatta a fejét.

– Mit?- húztam össze a szemöldökömet értetlenségemben és az arcát fürkésztem

– Téged, meg a többi lány, akiknek minden bajuk van magukkal, pedig semmi baj nincs velük!-kapta fel rám fejét és gyönyörű barna szemeivel engem nézett, amik csak úgy csillogtak a nap fényében. Még soha nem láttam ilyen szép szemeket.

– Ezt bóknak vettem!-mosolyodtam el, mire biccentett a fejével és beletúrt sötétbarna felzselézett hajába.

– Valami olyasminek szántam!– nevetett fel, amit megmosolyogtam. Elkomolyodtam mivel kopogtak és az ajtó irányába néztem. Nem szóltam semmit, de amint úgy gondolta az illető, hogy bejöhet benyitott és persze, hogy Kylie volt az. Tudhattam volna.

– Na megbeszéltétek?- kíváncsiskodott és bejött majd becsukta az ajtót

– Igen, most már tudok mindent!– válaszolta a popsztár és hirtelen újra kivágódott az ajtó. Edin, Ashley és Drew lépett be rajta.

– Na hali!-jött oda hozzám Ash és jó szorosan megölelt. Amikor elengedett a háta mögé néztem és felkiáltottam.

– Ed!-kiáltottam, mire oda jött hozzám az említett is és ő is megölelt.

– Akkor senki nem haragszik rám!-mondta Drew és sarkon fordult, de Kylie megragadta a karját.

– Erre ne merj fogadni!-mondta, majd kilökte az ajtón, majd becsukta mögötte az ajtót és mindezt egy mozdulattal. Jó erőben van az is biztos.

– Akkor...most... szent a béke?-cikázott a tekintete közöttem és Eric között.

– Igen!-mondtuk egyszerre amin elmosolyodtam.

– Az jó mert akkor végre kimozdulhatunk!-kezdett el ugrálni az ágyamon és fejbe dobott egy párnával, ami persze repült tőlem vissza neki. Mindenki fogott egy párnát és püfölni kezdte a másikat, persze én rögtön Edinre és Eric-re mentem. Ők persze kétszer olyan erősen csaptak vissza, amit szisszenésekkel ki is fejeztem. Majd végül, amikor mindenki lenyugodott leültünk és mindenki próbálta normális tempóban venni a levegőt és lenyugodni. El kéne újra kezdjek edzeni, mert valahogy nem vagyok jó erőben. Erre jó, hogy most döbbentem rá.

– Szóval...mint csinálunk kimozdulás céljából?– kérdeztem és mindenkin végig néztem.-Nekem van egy ötletem, de le fogtok hurrogni érte!-erre mindenki felkapta a fejét és rám nézett.

– Mennyibe fogadunk, hogy bulizás?-nézett Edin Ash-re és a kezét nyújtotta felé.

– Nem fogadok veled, mert tuti az!-nézett rám a lány, mire én elmosolyodtam.

– Túl jól ismertek!-nevettem zavaromban.-De ha nem tetszik nektek ez az ötlet, akkor találjatok ki valamit ti!-mondtam és megvontam a vállam. Elkezdtek gondolkozni, ami egy jó 10 percig csöndet jelentett. Már kezdett idegesíteni a csönd én pedig csak sóhajtottam, hogy szólaljon már meg valaki és azt hiszem ez bevált, vagy csak eszébe jutott tényleg valami.

– Juj, juj, ez jó ötlet!-pattant fel Kylie majd kiment a szobából és becsapta az ajtót maga mögött. Össze néztünk értetlenül és én széttártam a kezeimet.

– Úgy látszik nekünk nem mondja el!-szólalt meg mellettem Eric és össze szorította ajkait. Elmosolyodtam, majd azt vettem észre, hogy kivágódik az ajtó és Kylie a telefonján szórakozik és leül a helyére ahol az előbb ült.

– Kylie, velünk esetleg megosztod az ötleted vagy, váljunk vámpírokká, hogy gondolat olvasók együnk!-nézett a lányra Ed, mire az fapofával vissza nézett rá és leintette. Elhúztam a számat és próbáltam vissza tartani a nevetésemet, majd Ericre néztem aki Ashley-vel tátogott valamit, csak egy probléma van...hogy rohadtul nem tudok szájról olvasni. Ilyenkor pedig jól jönne.

– Oké, nem tudom, hogy ti hogy álltok a dzseckizéssel, de én imádom és szerintem tök jó poén lenne elmenni!-nézett végül fel Kylie, mire bólintottam. Imádok dzseckizni!

– Én benne vagyok!– ütöttem a combomra, majd végig futtattam a tekintetem mindenkin. Volt aki hangosan mondta ki a véleményét, vagy épp csak bólogatott. De igazából mindenki benne volt, így elmentek össze szedni néhány cuccot és én is felálltam az ágyról, hogy össze kerestem néhány kelleni való cuccot. Elő vettem egy nagy XXL-es táskát és bele pakoltam törülközőt, szemüveget, naptejet meg még néhány cuccot. Majd magamra kaptam a fehér bikinimet és rá vettem egy fehér nem sokat takaró toppot és egy farmer sortot.

Felkötöttem a hajamat kontyba majd a vállamra dobtam a táskámat és felkaptam az asztalról a telefonom és a fülhallgatóm. A lábamra felvettem a fehér strandpapucsom, majd magamra fújtam egy kis parfümöt és kicsoszogtam a nappaliba. Ash és Kylie már ott ültek és beszélgettek.

– Na megdőlt a rekordod, egyszer az életben csak 20 percet készülődtél!-nézett rám nővérem mire én gúnyosan elmosolyodtam.

– Nagyon vicces vagy!-pislogtam rá, majd körül néztem.-Na mi van, most a pasikra kell várnunk?-kérdeztem kissé gúnyosan mivel ők szoktak állandóan minket csesztetni most úgy látszik ők a lassúak.

– Úgy látszik. Egyébként Kylie már elintézte a dzseckijét mindenkinek, szóval kb. 2 óra múlva már mindenki azon száguldhat!-kezdett el tapsikolni és ülve ugrálni a kanapén, amennyire lehetett és állandóan mosolygott.

– Őszintén mondom, hogy fáradt vagyok, de ehhez van kedvem!– mondtam és leültem a kanapé egyik kartámaszára.

– Nehogy most gondold meg magad, mert akkor a saját kezemmel foglak oda rángatni!-mutatott rám fenyegetően Kylie, mire én védelmezően felemeltem a kezeimet.

– Épp most mondtam, hogy ehhez van kedvem, ne támadj le!– néztem el az ajtó irányába, mivel meghallottam a beszédet és tudtam, hogy csak a fiúk lehetnek és végre készen vannak. Ash csak nevetett rajtunk, majd végre kopogtak és nyílt az ajtó.

– Na hali!-köszöntem, amikor bejöttek és mosolyogtam egyet.

– Drew még nincs kész?-kérdezte Ed, de bennem inkább más kérdés merült fel.

– Drew is jön?-néztem nővéremre aki bólintott.

– Igen, nem akarok állandóan civakodni vele, nagyon fárasztó. Inkább fegyver szünetet tartunk és szerintem jobban tennéd te is!-vonta meg a vállát és rám mutatott.

– Oké nekem mindegy, de én semmilyen fegyver szünetet nem fogok tartani. Én még emlékszem az elmúlt évekre és nem fejeltek olyan könnyen, mint te!- válaszoltam vissza és közben mindenki elhallgatott körülöttünk és minket figyelt.

– De épp ez a baj, ilyenkor kicsit ki kéne kapcsold magadban a rendőr énedet, mert néha muszáj lazítani, de ahogy észre vettem ez mostanában neked nem megy!-válaszolta és keményen a szemembe nézett.

– Oké inkább hagyjuk és mennyünk!-vettem a vállamra a táskámat és elindultam az ajtóhoz, de valaki megragadta a csuklómat. Hátra fordultam és láttam, hogy a nővérem az.

– Ígérd meg, hogy mostantól megpróbálsz kicsit lazábban felfogni mindent és inkább magaddal foglalkozni!– elengedte a kezemet és a kis ujját tartotta felém. Talán tényleg nagyon komolyan veszek mindent és lazítanom kéne, de nekem ez így jó nem értem miért akarja ennyire ezt? De ha neki ettől könnyebb lesz az élete akkor nekem jó.

– Megígérem!-fontam az ő ujja köré az enyémet, majd mind a ketten elmosolyodtunk és megöleltük egymást.

– Nagy ölelés!-hallottam meg Edin hangját és éreztem, hogy mindenki csatlakozik hozzánk és a súly mind ránk terhelődik. Néhány percig úgy voltunk, majd valaki megköszörülte a torkát.

– Oké, ha végeztetek, akkor indulhatunk!-néztünk fel és Drew állt ott teljes hadi felszerelésben és ránk várt. Elmosolyodtam, majd vissza csúsztattam a vállamra a táskát, ami eddig lecsúszott majd megindultunk a parkolóba, hogy elindulhassunk a dzseckis partira.