28. fejezet

Sziasztok

Vééégre újra itt vagyok :D Elég hamar meg tudtam oldani a a problémát, pedig azt hittem sokkal tovább fog tartani. Nagyjából megoldottam...vagyis ez annyit jelent, hogy újra írtam mindent :/ Nem volt könnyű és néhány változás is történt így a történet következő részeiben, de remélem, hogy így is tetszeni fog nektek. Nagyon sokat agyaltam ezen a fejezeten és igazából nagyon nem tudtam semmit kitalálni. Szerintem nem lett valami jó, sőt csúnyán kifejezve szar lett az én véleményem szerint. De valahogy nem akart ez a fejezet sehogy se sikerülni. Mindegy... remélem nektek azért tetszik egy kicsit és ne haragudjatok rám amiért ilyen lett. A helyesírási hibákért pedig bocsi :/ 
Jó olvasást!
Puszi: Milly

28. fejezet: Vásárlás...

– Kendall kelj fel, Kendall!-rázták a vállamat és Kylie zavarodott és kétségbe esett hangját hallottam közben. Lassan kinyitottam a szemem és három szempárba ütköztem.

– Te mi a fenét csináltál?-nézet rám kérdőn a kék szempár tulajdonosa. Először nem értettem, hogy mi ütött belé. Majd eszembe jutott, hogy mi történt tegnap este. Bár csak ne jutott volna...

– Csak bevettem néhány nyugtatót, hogy tudjak aludni!-mondtam el az igazságot és lassan felültem az ágyban.

– Aha és az a néhány pontosabban hányat jelent?-kérdezte nővérem és karba tette kezeit, szemeivel pedig villámokat szórt felém. Érdekes, hogy eddig sírt most meg ilyen komoly lett...

– Négyet-ötöt!-vontam meg a vállam, mire felnevetett.

– Jaj ne röhögtess. Szerintem a dupláját vetted be!-mondta flegmázva, mire én megigazítottam a hajam.

– Oké, mindegy is, de tudod mennyit aludtál azoktól a vackoktól?-kérdezte Edin.

– Nem!-válaszoltam fáradtan és a fejem hasogatott a tegnapi piától, pedig nem is ittam sokat.

– Drága, délután 3 óra van!-mondta, mire én elcsodálkoztam.

– Wow, nem hittem volna!-néztem ki az ablakon és eléggé borús idő volt.

– Sejtettem!-mondta és kiment az ajtón. Nemsokára vissza jött és hozott nekem reggelit.-Gondoltam ez most jól fog jönni!-tette le a tálcát az ölembe.

– Köszönöm!-néztem hálásan rá, de ő csak biccentett.

– Semmiség, de nekem most mennem kell!-mondta, majd felkapta magára a bőrdzsekijét és el is ment. Elkezdtem enni és közben Ash végig vizsgálta a kezeimet és a combomat is, hogy nincs-e vágás rajta. Amikor végeztem az evéssel Kylie elvitte tőlem a tálcát és beállt a csend, csak nem túl hosszú ideig.

– Na készülj, mert nem hagyom, hogy itthon ülj egész nap. Elmegyünk vásárolni!-jelentette ki Ash és tudtam, hogy úgy se mondhatok neki nemet a tegnapiak után, ezért bólintottam.-Túl kell lenned a történteken és hidd elegy kis pénz költés jót fog tenni!-mondta mosolyogva.- Ericre meg ne is gondolj!-mondta, mire én megforgattam a szememet. Köszi, hogy eszembe juttattad!

– Akkor...kéne készülődnöm!-próbáltam megmenekülni a kérdéseiktől és kimásztam az ágyból.

– Ja kéne. Segítek kiválasztani a ruhádat!-pattant fel utánam Ashley. Bementünk a gardróbba és hát persze, hogy ő kezdett el válogatni és engem oda se engedett.-Ma én választom ki a ruhádat és én is sminkellek ki, oké?-tette fel a költői kérdést, amire már megint nem mondhattam nemet mivel akkor berág rám.

– Oké, oké csak siess már!-mondtam és fejét vissza fordítottam a ruhák felé én pedig az ékszeres szekrényemnek dőltem háttal.

– Sportos leszel ma, mert látom nem vagy formában a magassarkúhoz!-mondta miközben válogatott, én pedig inkább nem szóltam hozzá ehhez a kijelentéséhez. Szerencsére hamar kiválogatta a ruháimat én pedig gyorsan bementem a fürdőbe és ledobtam magamról a tegnapi ruhámat, majd beálltam a zuhany alá.

Gyors zuhanyzás után kiszálltam és magam köré tekertem egy törülközőt, valamit frissen mosott hajamra is. Gyorsan elvégeztem a szükséges smink lemosást, majd a hajamat megszárítottam és kicsit begöndörítettem. Felvettem az Ash által kiválasztott ruhákat és utána ki is mentem mivel ma a kisasszony végzi el helyettem az arcom kipingálását. Amikor kimentem barátnőm végig nézett rajtam, majd mutató ujját felmutatta jelezve, hogy tetszik neki amit lát. Én csak lenéztem a magamra és elfintorogtam, nem volt semmi hangulatom kimozdulni itthonról, de muszáj lesz. Bement a fürdőbe és kihozta a sminkes cuccaimat én pedig leültem a székbe közel az asztalhoz, hogy neki is kényelmes legyen rajtam intézkednie, mert van most bőven munkája. Lecsuktam a szemeimet és éreztem ahogy a púderes pamacs hozzá ér a bőrömhöz és az egész arcomat nagyon gyengén bepúderozta. Majd kis szemhéjfestéket vitt fel szemeimre, amivel egy kis időt elidőzött, csak az a baj, hogy egy idő után már kezdett idegesíteni, mivel csikizett.

– Jól van na, mindjárt kész!– kezdett el kicsit kapkodni Ash mivel leverte az asztalról a tust és az alapozót. Csak féloldalasan nyitottam ki a szememet, de már rögtön rám is hümmögött, így gyorsan vissza zártam.

– Érdekes, hogy amikor én csinálom, akkor nem csikiz, csak amikor te!-mondtam, amikor végre már kinyithattam a szemeimet.

– Nem tehetek róla!-mondta és hozta a tust ezért nagyot sóhajtottam és újra lecsuktam szemeimet. Ezzel szerencsére gyorsabban kész lett – pedig ez sokkal nehezebb, de hát persze ő a profi, a nehéz dolog könnyű neki, a könnyű meg nehéz. Szőke felfogás. – egy kis ideig még csukva tartottam a szememet csak vigyázatból, mivel ha elmaszatolódik kezdheti újra és abba szó szerint bele halok. Végre jött a szemceruzával, amivel alul kihúzta a szememet, majd a szempilla spirál kövezett és utána már csak a barack színű szájfény és végre kész is lettem. Felálltam a székről és amíg Ash vissza pakolta a cuccaimat én bementem a fürdőbe és kielemeztem azt amit művészkedett.

Őszintén mondom, hogy styligst helyett elmehetett volna sminkesnek is mivel van tehetsége hozzá. Igaz, hogy néha bénázik, de egyébként ügyes és megérte 20 percen keresztül abba a kibaszott székben ülni. Kimentem hozzá és gyorsan felkaptam a fekete csukámat és a gyűrűt, amit Ash kitett az asztalra, majd a nagy fekete táskámat a vállamra vettem és addigra szerencsére már Ashley is kész lett, így indultunk is le a kocsijához. Nagy meglepődésemre Kylie is jön velünk, csak ő már a kocsiban várt minket az anyósülésen, ezért én hátra kényszerültem. Sah ahogy bepattant rögtön be is indította a kocsit és már száguldott is az egyik belvárosi plázába.

***

Amikor oda értünk semmi kedvem se volt kiszállni és bemenni, de mivel muszáj volt így megtettem. Ash rögtön belém karolt és ezzel húzni kezdett a bejárat felé ahol néhányan megbámultak ezért megbizonyosodtam arról, hogy van aki még emlékszik rám és felismer. Ez azért jó jel. Bent nővérem rögtön megrohamozta a Gucci boltot, míg én Ashley-vel bementem a Topshopba.

– Mivel holnap lesz a fotózásod kellenek valami új ruhák is. Valljuk be eléggé régen voltál már vásárolni és tudod a divat állandóan változik!-nézett rám egy pillanatra a szőkeség, majd vissza a ruhák irányába és válogatni kezdett. Én pedig csak nagyokat pislogtam és ballagtam utána úgy, mint egy rongy baba, vagyis ilyen állapotban éreztem magam. Gondolom nekem válogatott ruhákat, mivel elég sokszor nézet rám. Ugye nem akarja, hogy felpróbáljam őket? Csak azt ne. Várjunk csak...mit is mondott? Tényleg holnap van a fotózás? És...és én ilyen állapotban kell el mennyek?

– Ash!-szólítottam meg hirtelen, mire rám nézett, és ahogy meglátta az arckifejezésemet csípőre tette a kezeit.

– Te komolyan elfelejtetted?-mondta, mire én félénken és lefagyva bólintottam egyet. Honnan ismer ennyire jól? Bassz ki...

– Nem akarom látni Eric-et!-mondtam, mire megforgatta a szemeit.

– Most meg mi bajod van vele?-kérdezte, mire én megvontam a vállam és kezeimet össze fűztem és úgy lógattam.-Válaszolj!-parancsolta, mire én nagy nehezen de kiböktem neki.

– Kibékült Emmával és látszólag nagyon jól elvannak!-na itt oldalra döntötte a fejét és úgy láttam rajta, hogy nem hiszi el nekem.-Komolyan mondom! Tegnap a bulin megjelent Emma és megbeszélték a dolgokat utána meg hozzám se szólt Eric és szerintem fel se tűnt neki amikor eljöttem!-fejtettem ki kicsit jobban neki azt ami tegnap történt.

– Te komolyan elköszönés nélkül eljöttél?-fakadt ki magából kicsit hangosabban. Most komolyan ezen akad ki? És nem azon, hogy Eric nem is foglalkozott velem tegnap.

– Igen, mit tehettem volna nagyon kiakadtam!-néztem a földre és eléggé szégyelltem magam, de nem hiszem, hogy oda tudtam volna Eric elé állni és elköszönni tőle.-De inkább nekem az volt a legszarabb, hogy nem is foglalkozott velem. Mintha ott se lettem volna. Ők ott elvoltak, nevettek meg itták a borokat én meg egyedül voltam és magányos, csak a vodkás üveg volt nekem!-mondtam szomorúan és tényleg nagyon fájt, ami tegnap történt.

– Ooh...te kis szerelmes!-mondta, majd magához húzott egy ölelésre.-Éppen ezért is kéne megmutasd neki, hogy mennyit veszít, hogy nem veled van!-mondta és pajkosan rám kacsintott.

– Ajj ne...Ash én nem fogom ezt csinálni!-nyavalyogtam, mire felhökkent.

– Akkor hagyod, hogy egy kezdő táncos elvegye tőled az álompalidat? Hát én ezt nem fogom hagyni!-mondta és elkezdett húzni a próbafülkék felé.-Most ezeket felpróbálod!-nyomta a kezembe a sok ruhát.

– Megyek!-mondtam sóhajtva és lassan beléptem az egyik fülkébe. Az első ruha amit felpróbáltam egy ujjatlan fekete ruha volt, aminek a felső részén krém színű kissé régies hatású minta volt és a középpontban egy nap volt szemmel, szájjal és orral. Kicsit 80-as évek stílusára emlékeztetett, de fogalmam sincs miért. Tetszett, de valahogy mégsem. Elhúztam a függönyt és Ash a kanapén ült és engem vizslatott.

– Ha érdekel a véleményem akkor én azt mondom, hogy....ez nem az igazi!-húzta el a száját és megingatta a fejét.

– Szerintem se a legjobb!-mondtam és a fülke külső falán lévő tükörbe megnéztem magam.-Megyek próbálom a kövit!– mondtam és behúztam a függönyt. A következő egy világos rózsaszín ruha volt. Ami teljesen egyszerű és kissé egyenes kivágású volt a nyakánál valamit rövid ujjú. Nekem ez bejött, de majd meglátjuk, hogy a szakértő mit szól hozzá. Elhúztam a függönyt és kiléptem, hogy Ash is jobban lásson.

– Imádom!-mondta és tekintetét végig vezette rajtam.

– Én is. Akkor ezt jöhet!-mondtam és vissza mentem a fülkébe. Látszik, hogy mennyire egy véleményen vagyunk, hasonlít az ízlésünk. A kövi ruha egy nagyon egyszerű kissé csipkés hatású krém színű ruha volt, amit már az elejétől fogva kiszúrtam magamnak, amikor behoztam. Az ujja félhosszú volt, ami nekem tetszett és az is, hogy az alján a csipke külön vált az anyagtól. Végig simítottam a kezemmel az anyagot, majd bele néztem tükörbe és megvontam a vállam. Végül elhúztam a függönyt és kiléptem,  szó szerint teljesen ledöbbentem. Már nem csak Ash volt kint, de Kylie, Edu, Alex és Eric is feltekintett rám a kanapéról.

– Erre én 9-est adok!-szólalt meg Edin és a maga mellett ülő Ashleyre nézett.

– Nekem tetszik!-mondta a lány, mire én feltettem a kezeimet.

-Ácsi!-mondtam, mire mindenki elhallgatott.

– Most jön az a kérdés, hogy mit keresünk itt? Ugye?-szólalt meg Alex, amin elmosolyodtam a többiek pedig felnevettek. Nem akartam szemét lenni velük és elküldeni a picsába, de látni se akartam Ericet.

– Hát...igen!-mondtam és csípőre tettem a kezeimet.

– Moziba jöttünk!-mondta Eric egy vállrántással.-Amolyan pasis nap, de nyugodtan csatlakozhattok!-kacsintott rám Eric és mosolygott. Ez most engem egyáltalán nem hatott meg, sőt még egy apró mosoly sem érdemelt meg. Pedig cuki volt, de nem voltam képes mosolyogni rá.

– Oké, na Ash mond mi legyen ezzel!-mutattam végig a magamon lévő ruhán, majd le engedtem kezeimet.

– Egyértelműen vedd meg!– mondta, mire bólintottam és sarkon fordultam, majd behúztam a függönyt. Már értem, hogy miért hoztak el ide. Biztos vagyok benne, hogy Kylie benne van és elmondta Ashnek ami tegnap történt és most ezért rángatott el Ash, mert tudja Kylie, hogy ha ő kér meg akkor valószínűleg nem jöttem volna el. Huuuh...de ravasz. A következő ruha egy fehér ruha volt, amin színes virágok pompáztak. Elhúztam a függönyt, mire mindenki felkiáltott.

– Woow...még nem láttalak ilyennek!-mondta Alex, mire én elmosolyodtam.

– Ez nagyon jó!-mondta Ash és állandóan engem nézett.

– Olyan vagy kicsit, mint kislány korunkban!– mondta nővérem és mosolyogva dőlt ide-oda.

– Gyönyörű vagy!-mondta Eric, én pedig lehajtottam a fejem és végig néztem magamon. Tényleg szép ruha.

– Akkor ez jöhet?-kérdeztem, mire egy igennel válaszoltak. Vissza mentem és következett egy újabb ruha. Oké már kezdem kicsit unni, nagyon sok ruhát adott Ashley. A következő egy világos rózsaszín térd felé érő, v mellkasú kivágott ruha, ami eléggé nőcis, de tetszik. Néha ilyen ruhában is kell lenni.

– Ez is nagyon jó!-amint kiléptem Kylie ezzel fogadott.

– Mehetsz is vissza és veheted fel a kövi ruhát!-mondta Ash, mire én elképedve rá néztem.

– Oké, akkor ez most jó vagy nem?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.

– Nekem jobban állna, de nem rossz!-mondta vigyorogva.

– Próbálj fel egyet te is!– nem kellett kétszer mondanom neki, mert már rohant is egy neki való ruháért és hamar vissza ért vele. Gyorsan felkapta magára, majd kijött és megmutatta nekünk.

– Rajtad tényleg jobb!-mondtam, mire bólintott.

– Oké, akkor ezt én veszem meg!-mondta, mire bólintottam. Szó szerint betolt a ruha fülkébe és vehettem fel magamra a következő ruhát. Eléggé kifáradtam már ebben az öltözködésben. Ez egy fehér egyszerű ruha volt, amit egy kicsi fehér alig látható csipke díszített. A probléma csak az volt, hogy már olyan fáradt voltam, hogy a kezeim is remegtek ezért nem tudtam felhúzni a cipzárt hátul.

– Mi tart ilyen sokáig?-kérdezte Ashley türelmetlenül és gondolom a lábával dübögött.

– Nem tudom felhúzni a cipzárt!-kiáltottam vissza.

– Nem is kell!-jött a válasz Alextől.

– Haha vicces vagy!-mondtam és próbáltam felhúzni, de nem ment. A függöny elhúzódott és Eric jött be segíteni nekem. Sejthettem volna..pont ő. Elvettem a hajamat, majd ő óvatosan felhúzta a kis cipzárt és után megsimította hátamat és hajamat hátra tettem, majd szembe fordultam vele.

– Tudod, hogy nagyon rosszul esett, hogy tegnap csak úgy elmentél?!– mondta suttogva, mire én lesütöttem a szemeimet és ruhát kezdtem el tanulmányozni.

– Sajnálom!-böktem ki végül, de nem néztem fel rá.-De te tudod, hogy nem milyen szarul esett, hogy nem is foglalkoztál velem?-flegmáztam kicsit és kérdően nézett rám.

– Ez nem igaz, eltűntél!– mentegetőzött, de én megingattam a fejem.

– Ha érdekeltelek volna megkerestél volna, nem voltam olyan messze. De sajnálom ha megbántottalak!-mondtam végül.

– Ez nem volt túl lelkes!– mondta halkan és állam alá nyúlt és kényszerített arra, hogy a szemébe nézzek.

– Sajnálom Eric bocs, hogy nem mentem oda megzavarni az eszmecserédet Emmával. Annyira sajnálom!-mondtam, majd kicsit odébb lökve kimentem a többiekhez és megmutattam ezt is.

– Ezt megveszem!-mondtam, mire bólintottak.

– Jól teszed!-mondta nővérem miközben Eric kijött a fülkéből így vissza tudtam menni. Az utolsó ruha kissé extravagánsabb volt éssokkal szexibb a többinél. Fekete, testhez simuló bőr kinézetűruha volt, aminek elől volt egy hosszú cipzár. Amikor ebben kiléptem, mindenkinek leesett az álla és először nem szólalt meg senki.

– Ez...huuh...ez a kedvencem!-mondta kissé dadogva Edin.

– Nem is tudom, hogy meg engedjem-e neked, hogy megvedd ezt a ruhát?!-gondolkozott el hangosan Kylie.

– Miért?-kérdeztem, mire felhökkent.

– Mert minden pasi rád fog ragadni ha ebben mész el egy buliba!-mondta, mire elmosolyodtam.

– Akkor is megveszem!-mondtam és bementem a fülkébe és ledobtam magamról a ruhát és felvettem a normális ruhámat. Amik nem voltak jók oda adtam az egyik ott dolgozó nőnek, míg a többit a kasszához vittem és kifizettem. A többiek már kint vártak rám és onnan egy kis pihenőre mentünk a Starbucksba. Amint oda értünk leültünk és rendeltünk magunknak egy-egy italt. Én csak egy karamellás cappucinot kértem.

– Juj Kend, holnap én is megyek a fotózásra!-örvendezett Ash, mire én értetlenül néztem rá.

– Miért is? Vagy inkább...hogy hogy?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.

– Kíváncsi vagyok és Eric azt mondta elintézi!-itt az említettre néztem aki a telefonját bámulta. Most pedig besértődött? Jaaaaj csak ezt ne. Így még nehezebb nekem. Olyan közel van hozzám, de mégis olyan távolinak érzem, ez annyira rossz. De haragszom rá...csak nehezen megy, de akkor is nagyon rossz ez az érzés.

– Tényleg Eric?-kérdeztem, mire ő csak egy „ühhüm”-mel válaszolt.-És mit akartok megnézni a moziban?-kérdeztem és inkább Alexra néztem.

– Ami épp megy!-mondta, mire bólintottam. Eléggé csöndben voltunk az idő alatt míg elfogyasztottuk az italunkat, majd mentünk tovább vásárolni....

Eric szemszöge

Nagyon rosszul esett, hogy Kend tegnap se szó se beszéd nélkül elment. Pedig azt hittem, hogy végre lesz esélyem arra, hogy teljesen magamnak tudhassam, de úgy látszik erre még várnom kell. Volt valami, amit oda akartam adni neki, de most már fogalmam sincs, hogy mikor fogom tudni oda adni neki. Tényleg rohadt szarul esett és utána még Kylie is beszélt a fejemmel és elmondta, hogy tényleg mennyire bizonytalan Kendall, amit igazából meg is értek, meg nem is. Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyire bonyolult egy nő. Pont rá nem hittem volna. De úgy látszik hinnem kellett volna már először is Edinnek, mivel ő mondta, de nem hittem el neki. De abban igaza volt, hogy ha egyszer megismerem akkor rögtön beleszeretek.

Gondolkodásomból az ébresztett fel, hogy Ed küldött egy SMS-t, hogy nemsokára itt van. De jó. Kylie tegnap elmondta, hogy ma elrángatják Ashley-vel vásárolni és mi is „véletlenül” legyünk ott és így hátha tudok vele beszélni. Mondjuk ennek nagy esélyét nem látom, de ha ő így gondolja hát elmegyek. Felkaptam magamra a fekete bőrdzsekimet, majd kiléptem a jó meleg házból és bezártam az ajtót, majd megvártam míg Edin ide ér a felhajtóra és csak akkor indultam meg le a lépcsőn. Gyorsan bepattantam a kocsiba.

– Cső!-köszöntem amire hamar válasz is érkezett.

– Helo!-köszönt vissza majd én rögtön a biztonsági övemet bekötöttem és közben Edin már el is indult. Hamar a plázához értünk, de mielőtt bementünk volna küldtem egy SMS-t Kylienak..

„Most érkeztünk meg. Hol vagytok? E.”

Alig vártam néhány másodpercet és már kaptam is a lánytól a választ.

„Wáááh vééégggreee! Mi tartott ilyen sokáig? Topshopban! Siessetek épp az öltözőben van Kend! Ky”

Ahogy elolvastuk ki is pattantunk a kocsiból és gyors ütemben elkezdtünk az említett üzlet felé venni az irányt. Közben találkoztam néhány rajongóval akikkel készítettem közös fotót meg persze adtam autogramokat, de utána rohantunk is tovább. Ahogy beértünk az üzletbe meg is láttam a két lányt akik az egyik próbafülke előtt ültek egy sötétkék kanapén. Ashley hátra nézett, majd mutatta, hogy halkan meggyünk. Oda settengtünk és kényelembe helyeztük magunkat. Alex utánunk néhány másodperccel érkezett és ő is leült és vártuk, hogy Kendall végre kilépjen és megszólalhassunk mivel Alex nem túl jól bírta a csendet. Hallottuk, ahogy Kend elhúzza a függönyt, majd megláttam abban a krém színű ruhában. Teljesen elakadt a lélegzetem. Ő mindig gyönyörű, de ilyen helyzetben még soha nem láttam. Ő is teljesen meglepődött és mindenkin végig futtatta tekintetét.

– Én erre 9-est adok!-szólalt meg teljesen hirtelen Edin én pedig még pislogni se bírtam attól a látványtól, amit Kendall miatt éreztem. Edin Ashleyra nézett aki a ruhát méregette.

– Nekem tetszik!-mondta és megvonta a vállát, de Kendall erre feltette a kezét és éretlenül állt teljesen lefagyva. Elértük azt amit akartunk, meglepődött.

-Ácsi!-szólalt meg és mindenki elhallgatott.

– Most jön az a kérdés, hogy mit kerestünk itt? Ugye?-szólalt meg Alex, mire elmosolyodott a lány és gyengéden bólintott egyet.

– Hát...igen!-mondta és csípőre tette a kezeit.

– Moziba jöttünk!-improvizáltam egyet, mivel semmit nem beszéltünk meg, hogy erre a kérdésre mit válaszolnánk, így csak ez jutott eszembe és inkább én szólaljak meg, mint az, hogy Alex valami hülyeséget mondjon.-Amolyan pasis nap, de nyugodtan csatlakozhattok!-kacsintottam a lányra, aki végül rám nézett, amikor megszólaltam. Fogalmam sincs, hogy mi baja lehet velem, de nem jó jel, hogy még a tekintetemet is kerüli. És még nem is mosolygott amikor kacsintottam, ez nagy bajt jelent.

– Oké, na Ash mond mi legyen ezzel!-mutatott végig magán és gyorsan lekapta rólam a tekintetét és barátnőjére nézett.

– Egyértelműen vedd meg!-mondta a lány, mire Kend sarkon fordult és vissza ment a fülkébe.

-Ááhh...csak egy kicsit lepődött meg!-adott egy ötöst nekem Kylie és nagyon vigyorgott. Én nem vigyorogtam, mivel éreztem azt a feszültséget Kendall és köztem, de hogy miért? És a többiek miért nem érzik? Basszus...csak nekem ennyire feltűnő ez a helyzet.

– El se hiszem, hogy bele mentem ebbe!-dőlt hátra Ashley.

– Miért?-kérdezte Edu.

– Mert meg fog ölni ha megtudja, hogy benne van a kezem!-válaszolt a kérdésre, mire én elmosolyodtam.

– Nyugi nem fog megölni, mondjuk azt lehet, hogy okosan kitalálja, hogy mi folyik itt!-mondtam, mire ő csak sóhajtott.

– Remélem, hogy nem ennyire okos!-mondta a szőke hajú lány, aki csak idegesen dobogott a lábával. Tényleg ennyire fél a barátnőjétől? Mondjuk szerintem inkább más van a képbe. Komolyan szörnyű, hogy minden nap valakinek van valami baja. Ez olyan mintha én is ilyen lennék. Például: „Nincs itthon chips, OMG öngyilkos leszek!” Még bele gondolni is rossz. Soha nem tudnák ennyire dramatikus lenni. Valahogy még szerintem energiám se lenne hozzá. Persze sírni a vállamon nyugodtan lehet, meg persze nagyon jó beszélgető társ vagyok, de az én bajaimat inkább kiéneklem, mint kisírjam. De szerintem ez így van rendjén....

Kendall szemszöge

Mivel nekem nem volt kedvem mozizni így haza jöttem, csak annyi ebben a más, mint ahogy én gondoltam volna. Hogy amikor kijelentettem, hogy én haza megyek, mindenki jött velem. Szóval most itt vagyunk...mindannyian és a Másnaposok filmet nézzük, amit már vagy 1000× láttam. Ettől függetlenül jókat mosolygok a poénokon, de nevetni már nem tudok rajtuk. Lassan felálltam a kanapéról és kimentem a konyhába és elvettem egy poharat, majd öntöttem bele egy kis vizet, hogy lenyugtassam magam. Nem akartam Eric-et látni erre meg találkoztam vele a plázában és elkezdett velem dumálni. Most meg itt van és fogadni merek, hogy egy jó ideig nem is fog elmenni. Ez talán köcsögnek hangzik, de most tényleg nincs kedvem senkinek jó pofizni. Nagyon arra sincs kedvem, hogy holnap el mennyek arra a fotózásra. Persze ez egy óriási alkalom arra, hogy vissza térhessek, de ilyen állapotban nem tudom, hogy fog sikerülni. Valaki letett egy tálcát, és mivel a mosogatóval voltam szemben ezért nem láttam. Megfordultam és Eric volt az aki épp a telefonján pötyögött én pedig ittam tovább a vizemet.

– Én elmentem!-nézett fel rám, mire én csak feszülten bólintottam egyet.

– Oké!-válaszoltam, mire biccentett a fejével és megindult a főbejárathoz. Kikísértem és Eric-kel együtt ment a két táncos is. Ahogy megtudtam táncpróbájuk lesz, így nem késhetnek. Miután elmentek bementem a konyhába és beraktam a mosogatógépbe a piszkos edényeket, majd azt vettem észre, hogy két szempár szegeződik rám. Basszus...már megint mit csináltam?