Sziasztok drága olvasóim!
Itt vagyok az új résszel, igaz már rég volt ilyen és ezt sajnálom, de remélem megtudjátok érteni a helyzetemet, mivel nagyon sokat kell tanuljak ebben az évben. A fejezetről sok mindent nem tudok mondani, csak azt, hogy szerintem nagyon lapos lett, és ezt sajnálom, de igyekszem, hogy a következők ne ilyenek legyenek. Köszönöm a sok támogatást Moncsi-től. Remélem, hogy kapok komit a fejezet alá, vagy csak néhány pipát. Higgyétek el nagyon sokat számít néhány szó is. Egyébként elmondom, hogy soha se hittem volna, hogy idáig el fogok jutni ebben a történetben, szóval nagyon szépen köszönöm. A következő rész még nem tudom mikor fog érkezni, de próbálom betartani a hetente egy fejezet szitut. Bár nagyon nehéz írom a sok tanulás mellett. Mindegy is nem nyavalygok tovább itt nektek. Remélem tetszeni fog a fejezet.
Jó olvasást kívánok!
Puszi: Milly
38. fejezet: "Nyertem!"
Ez a néhány nap Koppenhágában olyan hamar eltelt, hogy normálisan észre se
vettem, és csak ma fogtam fel azt, hogy újra vissza kell térnünk Stockholmba. Őszintén megmondom, nem nagyon szeretnék, de muszáj lesz és hajt a kíváncsiság, hogy vajon miket
küldött el nekem Annabel, bár eddig nem nagyon foglalkoztam vele és próbáltam Eric előtt úgy tenni, mintha már nem is érdekelne, de magamban tudtam, hogy irtózatosan kíváncsi vagyok rá. Na meg persze arra is, hogy mi folyik otthon. Az első nap óta Kylie se
hívott, na meg Ash se, sajnos, pedig vele nagyon szerettem volna, legalább csak néhány szót váltani. Igaz, én se kerestem őket, de igazán felhívhattak volna, úgy látszik nagyon nem érdeklem őket, vagy csak szimplán úgy gondolják nem történik semmi különös velem. Ez azért kicsit bánt.
Erickel nagyon jól éreztem magam és igazán úgy érzem, hogy jó párost alkotunk együtt. Boldogok vagyunk, igaz kicsit másabb a kapcsolatunk, mint egy normális kapcsolat, de ez így van rendjén. Még hozzá kell szoknom ahhoz, hogy Eric híresség. Nem tehetjük ki a lábunkat úgy a házból, hogy ne állítson meg minket valaki. Legtöbbször persze Eric miatt, olyankor azért jó érzés nekem is, és ha mondhatok ilyet: büszke vagyok rá. De vissza térve a jelenhez, egyikőnk se kívánkozik haza, csak sajnos muszáj, és igazából Eric miatt talán kicsit jó is mivel nemsokára megjelenik a két új száma és én is nagyon várom már, hogy a végleges egész verziót hallgassam. Ő pedig már nagyon várja, hogy megoszthassa a világgal.
Erickel nagyon jól éreztem magam és igazán úgy érzem, hogy jó párost alkotunk együtt. Boldogok vagyunk, igaz kicsit másabb a kapcsolatunk, mint egy normális kapcsolat, de ez így van rendjén. Még hozzá kell szoknom ahhoz, hogy Eric híresség. Nem tehetjük ki a lábunkat úgy a házból, hogy ne állítson meg minket valaki. Legtöbbször persze Eric miatt, olyankor azért jó érzés nekem is, és ha mondhatok ilyet: büszke vagyok rá. De vissza térve a jelenhez, egyikőnk se kívánkozik haza, csak sajnos muszáj, és igazából Eric miatt talán kicsit jó is mivel nemsokára megjelenik a két új száma és én is nagyon várom már, hogy a végleges egész verziót hallgassam. Ő pedig már nagyon várja, hogy megoszthassa a világgal.
A gépünk hamarosan landol és újra Stockholm hideg levegőjét
szívhatjuk be a tüdőnkbe. Kissé félek, el kell kezdeni jobban gondolkozni a
terven és hamarosan végre is kéne hajtani. Valamint néhány nap múlva megjelenik
a Genlux magazin amiben benne vagyok. Úr Isten...normálisan még fel se fogtam.
Dedikálásra kell majd mennyek, meg csomó hülye sztárparádéra. Jó pofiznom kell a
kameráknak és nem beinteni a lesifotósoknak. Hát...ez kissé nehéz lesz, de
remélem meg tudom állni, hogy ne csináljak semmi baromságot. ”Kérjük
csatolják be öveiket, hamarosan megkezdjük a leszállást!” mondta be egy
női stewardess, én pedig tettem is a kérésükre és becsatoltam az övemet.
Kinéztem az ablakon és láttam már Stockholmot. Ugyan olyan érzés fogott el,
mint amikor először jöttem ide. Féltem és reménykedtem abban, hogy befogadnak
az emberek. Valamit, hogy minden rendbe jön. Most is valami hasonlót érzek.
Csak leginkább most a GMB-től félek, valamint a rendőrségtől. Furcsa, hiszen
majdnem én is rendőr lettem. De sokkal jobban jártam, hogy végül újra
modellkedni kezdtem. Sosem akartam rendőr egyenruhában járkálni és kitenni
magam olyan nagy veszélyeknek, mint amiknek ők teszik ki magukat. De valamiért
mégis ebbe csöppentem bele. És most talán sokkal nagyobb veszélyben vagyok, mint egy
olyan rendőr aki csak egy laborban ül és teszi a dolgát. Úgy látszik nekem ez a sorsom...
Miközben merengtem a gondolataimban a gép leszállt és végre mi
is felkelhettünk a helyünkről. Amikor össze szedtük a cuccainkat mi is elindultunk,
hogy leszálljunk a gépről. Eric rögtön feltette szokásosan a napszemüvegét, míg én
csak össze húztam magamon a dzsekimet. A durva dolog az, hogy a
terminálban annyi paparazzi volt, amennyi még miattam összesen nem láttam, sehol.
Bele nyomták az arcunkba a kamerákat meg a mikrofonokat, miközben pedig
kérdéseket ordibáltak a fülünkbe. Volt amelyik keményen nekem jött, vagy épp bele könyökölt a hasamba, ami nem volt túl jó érzés, sőt kurvára fájt. Legszívesebben leordítottam volna az összes szál haját a fejéről, de inkább vissza fogtam magam. Nem lenne jó, ha egy ilyen esettel kerülnék címlapra. Eric próbált védni, és amikor meglátta, hogy mi történt magához húzott és úgy próbálta megelőzni azt, hogy bármi bajom essen. Gyűlölöm ezeket az embereket, értem én, hogy nekik is
állás kell, meg ebből élnek, de baszki, szerintem ők se örülnének ha fordított
helyzetbe lennénk és őket követnék mindenfelé. Alig tudtunk átverekedni magunkat rajtuk, de végül csak
eltaláltunk Eric kocsijához és a reptéri őrök segítségével be is tudtunk szállni.
-Most már tényleg fel kell fogadnom testőröket!-mondtam sóhajtva,
amikor beültem, de még mindig próbáltam takarni az arcomat, mivel
a vakuk még mindig villogtak. Eric elmosolyodott a kijelentésemen, majd kicsit felpörgette a motort és dudált néhányat, hogy mindenki álljon el a kocsi elől. Ő se szeretne elütni senkit, pedig talán szívesen megtenné. Lassan kigördültünk a parkolóból és onnan már gyorsabb sebességgel szánthattuk fel az aszfaltot. Az út közben nem túl sokat beszélgettünk, inkább agyaltunk a saját kis problémáinkon.
Majd kb. 20 perc múlva meg is éreztünk, és Eric a ház előtt le is parkolt. Egy pillanatra csendben maradtunk még bent a kocsiban és hallottam, hogy dörög az ég. Na de jó, már csak az eső hiányzik nekem! Meg sem várva azt, hogy Eric kinyissa az ajtót kipattantam a kocsiból és az én nagy szerencsémre pont neki kezdett az eső. Egy pillanatra lefagytam, amikor megéreztem a jéghideg cseppeket a bőrömön és a hajamon, majd bosszúsan becsaptam az ajtót. Láttam ahogy Eric szélesen elmosolyodott és megingatta a fejét, majd végül kiszállt ő is a kocsiból.
-Látod drága, karma, amiért nem hagytad, hogy kinyissam az ajtót!-mondta és rám kacsintott, majd hátrament és felnyitotta a csomagtartót, kivette a cuccokat és utána bezárta a kocsit.
-Hagyj békén!-mondtam kicsit duzzogva, majd kikaptam a kezéből a lakáskulcsot és felvágtattam a lépcsőn. Kinyitottam az ajtót, majd bent lekaptam magamról a fekete magassarkúmat és bementem a konyhába. Halottam, ahogy Eric becsapja az ajtót, majd besétál, én pedig közben öntöttem két pohár vodkát, amibe Redbullt is tettem. Tudom, hogy ez a kedvence! Besétált oda hozzám, én pedig felé tartottam a poharat. Először értetlenül nézett rám, majd végül óvatosan kivette a kezemből a poharat, úgy, hogy keze hozzá ért a kezemhez.
-Ezt miért?-kérdezte és egy pillanatra a pohár tartalmára nézett, én pedig megrántottam a vállam.
-Lazuljunk!-válaszoltam vigyorogva, majd bele kortyoltam a sajátomba. Jobb oldalammal neki dőltem a pultnak és hirtelen éles fájdalom hasított bele. Majdnem kiköptem az alkoholt annyira fájt, végül letettem gyorsan a poharamat és oda kaptam. Eltoltam a dzsekimet és felhúztam kicsit a pólómat. Amint megláttam, mi van ott Ericre kaptam a tekintetemet.
-Ezt most csinálták?-kérdezte, mire én elhúztam a számat.
-Úgy látszik, ez eddig nem volt itt!-mondtam, majd elengedtem az anyagot, ami vissza hullott bőrömhöz.
-Ezért már feljelenthetnéd őket!-mondta kissé idegesen, mire én megforgattam a szememet és legyintettem.
-De nem fogok belőle ügyet csinálni, mert akkor én vagyok a rossz és különben sem olyan vészes, nem fogok belehalni egy kis zúzódásba!-mondtam, majd egy puszit leheltem ajkaira. Lehajtottam a fejemet és a poharamba bámultam.
-Jól vagy?-kérdezte és kezét derekamra vezette.
-Igen!-mondtam, és gyengén bólintottam egyet. Ekkor csöngettek, én pedig sóhajtva kerültem ki Ericet, majd az ajtóhoz sétáltam, ahol még a cuccaink ott sorakoztak. Kinyitottam az ajtót és nővérem állt ott Alex és Edin társaságában. Megöleltem mindegyiküket, majd bementünk Erichez, aki a vodkáját iszogatta, de amint meglátta őket letette a poharat és ő is köszöntötte őket. Kylie közben újra megölelt és kiszorította belőlem a szuszt. Persze én közben "áu"-tam, de mit sem érdekelte őt.-Kylie, ez fáj!-mondtam, mire végül elengedett és értetlenül nézett rám, én pedig az oldalamhoz kaptam.
-Mi történt veled, mid fáj?-kérdezte, majd tekintetét Ericre kapta.-Mit műveltél a húgommal?-kezdett el közelíteni mérgesen a popsztár felé, aki védelmezően feltartotta a karjait.
-Semmit, esküszöm!-mondta, kissé röhögve közben és hátrált egy lépést, de eközben letörölhetetlen vigyor terült szét az arcán.
-Kylie, nem csinált semmit, hagyd már békén!-szóltam rá nővéremre, de leintett, amin nagyot néztem és felvontam a szemöldököm. Hogy lehet ennyire önfejű?
-Mit mondtam? Azt, hogyha lesz valami baja, az a te hibád lesz. Ugye? Ezt mondtam!-kezdett el vele vitatkozni, mire én megforgattam a szememet és fújtattam egyet.
-Jó, igaz ezt mondtad, de akkor sem én voltam!-vonta meg a vállát barátom, majd kikerülte nővéremet és oda jött hozzám.-Nem normális!-suttogta a fülembe, majd, hogy szívja nővérem vérét még bele is csókolt a nyakamba, utána pedig bement a nappaliba, ahol a két táncos srác már javába nyomta a FIFA-t. Nem hiszem el! Először is azt, hogy ennyire nem bírnak meglenni egy térségben úgy, hogy ne csesztessék a másikat. A másik pedig az, hogy...Miért van minden pasi ennyire oda azért a játékért?! Vagyis a FIFA-ért. Ez szerintem örök rejtély marad számomra. Na jó mondjuk én inkább nem mondok semmit, mert néha elvagyok én is vele.
Sóhajtottam egyet, majd felkaptam a poharamat és legördítettem a tartalmát, ami kissé égetve végig marta a torkomat. Még a hideg is kirázott, nem esett jól, de most van kedvem piálni. Vissza csúsztattam az üres poharat az asztalra, majd besétáltam én is a nappaliba.
-Meséljetek! Mi volt?-kérdezte Edin, de közben mereven a Tv-t bámulta és a joystick-ot nyomkodta úgy, hogy azt hittem elfogja törni, de szerencsére nem tette.
-Semmi különös!-vontam meg a vállam, közben Eric a derekamnál fogva az ölébe húzott.
-Én azért nem nevezném semminek azt, hogy lelőttek egy embert épp melletek!-mondta Alex kicsit fancsali képpel, de persze ő se méltatott minket arra, hogy egy pillanatra is ránk nézzen, ha már kérdez tőlünk.
-Jah, hát ezen kívül semmi sem történt!-mondta Eric, és közben felpillantott rám é megejtett egy kis mosolyt is felém.
-Tényleg, el tudtátok érni Ashleyt?-kérdeztem gyorsan témát váltva, mire Ed bólintott. Végre megmozdult és nem csak a játékot bambulja, ez már haladás!
-Én össze futottam vele 3 nappal ezelőtt. Nem volt valami jó passzban, de kérdeztem, hogy mi van vele és azt mondta, hogy csak rosszul alszik éjszaka azért van ramaty állapotban!-hadarta le gyorsan a választ, nekem pedig egy kő esett le a szívemről, hogy tudtam jól van, és csak egy kis alvás zavara van. Az pedig biztos el fog múlni, már régebben is volt vele ilyen.
-Ennek örülök, vagyis annak, hogy beszéltél vele!-mondtam, mire ő hangosan felkiáltott.
-Ooo a rohadt életbe, ezt nem hiszem el!-kezdett el szitkozódni Edu, én pedig nem tudtam mire vélni, így össze szűkítettem a szemeimet.
-Nyerteeeem!-ordított fel a másik barom és kezeit az égbe emelte, majd ugrálni kezdett a kanapén. Én és Eric csak tátott szájjal figyeltük a két táncos, akik idő közben elkezdtek vitatkozni azon, hogy miért is nyert Alex. Oké, tudom, hogy Eric is szereti ezt a játékot, de azt megnézném, hogyha ő is ilyet csinálna. Márpedig biztos, hogy ő is képes lenne egy ilyenen vitatkozni. Kylie végig röhögte az eseményt, majd végül Eric kezdte el csitítani őket.
-Oké, elég legyen, kezd megfájdulni a fejem tőletek!-mondta, majd végre csönd lett. Túl nagy csend! Ez nem szokás, főképp nem olyan helyen ahol a két hülye is ott van. Néhány pillanat telt el és azon kaptam magam, hogy újra vitatkoznak a nagy semmin, már úgy éreztem nem bírom, és a fejem is lüktetett a nagy ordibálástól.
-Na jól van, ezt nem bírom már. Jó éjszakát gyerekek, én mentem!-álltam fel és Eric kezei lecsúsztak a derekamról, majd elindultam a hálószobába.
-Kend, még csak 5 óra van!-kiáltotta utánam Edu, mire én megvontam a vállam.
-Nembaj!-kiáltottam vissza neki, majd bementem a szobába. Bedőltem az ágyba és a plafont bámultam teljesen üres tekintettel. Nem akartam gondolkozni semmin, csak ott feküdni és kikapcsolni az agyamat. Alig tudtam véghez vinni ezt, de Eric halkan már be is nyitott. Nem sokáig voltak itt, vagy csak Eric küldte el őket.-Elmentek?-kaptam rá a fejem hirtelen, mire bólintott és becsukta az ajtót.
-Végre!-sóhajtott, majd letette a bőröndöket, amiket felcipelte. Tényleg el is felejtettem, pedig segítettem volna neki. Az ablak párkányon kopogott az eső és az ablakon is kis vízcseppek folytak le, néha villámlott és akkor egy kis fény borította be a teljesen sötét szobát. Ami annyira nem is volt sötét, mivel a kerti villanyok bevilágították a helységet. De furcsa volt, hogy 5-kor olyan sötét volt, mintha este 9 óra lenne. Hirtelen tekintetem a laptopomra vándorolt és akkor eszembe jutott a kis fogadásunk.
-Nyertem!-szólaltam meg végül, mire Eric rám nézett, majd elmosolyodott.
-Tényleg, nyertél!-mondta teljesen beletörődve, mire bólintottam.-És akarod, hogy teljesítsem a feladatot?-kérdezte kicsit gúnyosan, mire én lehajtottam a fejemet. A kis szemét, tudta jól, hogy ez lesz! Ebbe nem is gondoltam még bele.-Vagy akarsz mást adni?-kérdezte és leült velem szembe az ágyba.
-De most komolyan...mi értelme volt ebben a fogadásnak?-néztem fel csillogó szemeibe és kínosan felnevettem..-Egyáltalán kinek jó az, hogy most nyertem? Mert nekem nem, és nem akarlak Kylieval látni, és főképp nem akarok neked mást adni!-ingattam meg a fejemet és magam elé bámultam lefele.
-Akkor miért választottad ezt a tétet? Mondhattál volna mást is!-vonta meg a vállát, és megsimította az arcomat, amibe beleremegtem és ezt ő is észre vette, mivel elmosolyodott.
-Akkor nem jutott más az eszembe!-mondtam elhalkuló hangon.
-Én azért megnéztelek volna 3 napig Edinékkel. Biztos, nagyon jó lett volna!-mondta, mire én felnevettem.
-Ne is mond, szerintem kikészültem volna tőlük és a diliházban végeztem volna. Az biztos!-mondtam mosolyogva, majd megéreztem Eric puha ajkait a homlokomon. Lehunytam a szemem és átadtam magam annak a rövid kis pillanatnak, aminek sajnos tényleg nagyon hamar vége lett. Hosszú pilláim mögül felnéztem csillogó szemeimbe, és ekkor egy hatalmasat dörgött kint, én pedig félelmembe össze rezzentem és Eric pólójába kapaszkodtam.-Utálom a viharokat!-sziszegtem összeszorított fogaim között, majd felpattantam az ágyról és az ablakhoz mentem kinézni, de nem sok mindent láttam, csak azt, hogy ömlik az eső és az utakon is áll a víz. Fantasztikus ma se alszom semmit...ebben is biztos lehetek! Nem baj, majd Ericet se hagyom aludni és akkor legalább nem fogok unatkozni. Jó, mondjuk ez szemétség lenne, mert ő holnap kell mennyjen megjelentetni az új dalait, mivel holnap lesz az a nap. Nekem meg 2 nap múlva megjelenik a magazin, amibe benne vagyok és talán még a címlapon is én leszek. Alig várom, hogy végre láthassam. Nem is emlékeztem arra, hogy ennyire izgi ez a része a modell szakmának.
-Kend, te figyelsz rám?!-kérdezte Eric kicsit hangosabban, mire én kicsit megráztam a fejemet és hátra néztem rá.
-Bocsi, elmondanád még egyszer?-húztam el a számat, mire ő sóhajtott és oda jött elém. Nyakába akasztottam a kezeimet és vártam, hogy mit mond.
-Jen 10 perc múlva itt van, küldött egy SMS-t!-mondta, mire én bólintottam, majd megcsókoltam, ami egy amolyan hála csók volt, hogy szólt nekem. Rövid de mégis szenvedélyes csók volt, aminek nagyon hamar vége lett. Én váltam el tőle, majd kezeimet végig vezettem kidolgozott felsőtestén, és oda billegtem az asztalon heverő gépemhez. -Muszáj megnézned ugye?-kérdezte a hátam mögül, mire bólintottam egyet.
-Hülye lennék, ha nem nézném meg!-néztem rá, mire ő elmosolyodott.-Ne is válaszolj!-ingattam meg a fejem, amikor láttam, hogy válaszra nyitja a száját. Felmentem a netre és a leveleim között megkerestem Annabel levelét, amit hamar meg is találtam. Gyorsan megnyitottam, majd szememmel gyorsan végig futottam az egész szövegen.
-Na, mit ír?-kíváncsiskodott már mellőlem, mire én feltartottam az ujjamat, hogy egy pillanat. Megtudtam, hogy a férfi csak 36 éves volt, és többször is feljelentették már adócsalás miatt, de mindig megúszta. Talán a legvége volt a megdöbbentő számomra.
"Ewen kisebbik testvérének, Dalia-nak a volt barátja (2-3 éve mentek szét), aki egy ideig vele dolgozott, de saját vállalatba akart fogni, ezért ott hagyta Ewent, és elmenekült." Már meg is van, hogy miért ölték meg. Szegény Annabel leírta, hogy neki ez valahogy nem függ össze, de nekem lehet nagy segítség. Ami így is van. Ő nem tud a GMB-ről, csak a múltamról, így tudja azt, hogy Ewen egy idegbeteg állat. Mondjuk én pedig eddig nem is tudtam, hogy Ewennek van testvére! Mondjuk nem csodálkozom, hogy eltitkolta előlem, szegény lány biztos tagadhatja a bátyját, vagyis ha én lennék a helyében, biztos nem vallanám be senkinek, hogy ő a bátyám. De azt írta, hogy kisebbik testvére akkor van nagyobbik is? Biztos, ha így fogalmazott...
-Olvasd el!-fordítottam a gépet barátom felé, aki rögtön olvasni is kezdte. Csak a szemeit figyeltem, ahogy futtatja a gépen látott betűkön, néha pedig értetlenségében szemöldökét húzogatja. Olyan édes! A végén kicsit ajkába harapott és már csak nézte az írást.
-Oké, szóval nem is volt olyan ártatlan, mint aminek hitte mindenki!-nézett fel végül rám azokkal a csodálatos szemeivel.
-Miért van az, hogy majdnem mindenkinek van egy kis köze Ewenhez? Úgy látszik minde szál hozzá vezet!-Ezt inkább magamnak mondtam, mint neki, de jobb, hogy ő is hallja.
-Nem tudom miért van ez, de az biztos, hogy ezt a bankos pasast szerintem hanyagold, semmit nem tudsz csinálni. Meghalt, neki ennyi volt!-mondta, mire én bólintottam.
-Tudom, csak eddig is fúrt a kíváncsiság, hogy miért ölték meg, de mivel már tudom, nem érdekel többet!-mondtam, majd lecsuktam a laptopomat és áttettem az éjjeli szekrényre.-Holnap mikor kell menj stúdiózni?-kérdezte, idő közben ő leült az ágyra, én pedig az ölébe ültem.
-Csak délután valamikor!-vonta meg a vállát és hívogatóan ajkaimmal szemezett, majd végül ajkaimra tapasztotta a sajátját. Heves csókcsatába kezdtünk, és minden kiment a fejemből, nemsokára pedig azon vettem észre magam, hogy nincs se a dzsekim, se a pólóm.
-Eric!-szakadtam el tőle, és zihálva próbáltam beszélni hozzá, de ő még néhányszor bepróbálkozott nálam, de nem hagytam magam.-Ne hozz zavarba Eric!-mondtam mosolyogva és megpróbáltam felállni, de vissza húzott.-Jen bármelyik pillanatban betoppanhat!-közöltem vele azt, amit akartam, mire kissé csalódottan és reménytelenül felnézett a plafonra és sóhajtott egyet. Elmosolyodtam rajta, majd egy gyors csókot leheltem ajkára és felkeltem róla. Épp csöngettek, amikor felálltam, így gyorsan felkaptam a földre hajított pólómat és kirohantam, hogy ajtót nyissak. Gyorsan megigazítottam kicsit az össze kócolt hajamat, majd kezemet a kilincsre tettem és lenyomtam azt.
-Szia drága!-jött be és két puszival üdvözölt. Haján meglátszott, hogy esett az eső és néhány esőcsepp megvillant a lámpa fényében, de most szőke tincsei lófarokba voltak kötve, viszont még így is éreztem málnás-vanília illatú samponjának illatát. Mindig ezt használja, amióta csak ismerem!
-Szia, hogy vagy?-kérdeztem és közben becsuktam az ajtót, és besétáltunk a nappaliba.
-Én jól vagyok, köszi!-mondta és leült, majd kecsesen keresztbe tette lábait. Egy igazi díva, ha mondhatom így. Mert ő aztán az!- Éés...veled mik történtek?-kérdezte és közben nagyon célozgatott Ericre, szeme néha elkalandozott a házon és talán azt várta, hogy Eric megjelenik.
-Nem sok minden!-vontam meg a vállam.-Kérsz valamit inni?-kérdeztem hirtelen, hogy témát váltsak.
-Ha már így kérded, egy narancslé jól esne, de nem úszod meg ezt a beszélgetést!-kacsintott rám a végén, mire én bólintottam és kisétáltam a konyhában. Már elég jól mozogtam a házban, és ez furcsa, mert olyan mintha össze költöztünk volna már, pedig csak egy kis időre jöttem ide hozzá, és azt se hittem volna, hogy ennyi ideig maradok. Mondjuk nem bánnám ha vele kéne tovább itt legyek! Öntöttem Jennek egy pohár narancslevet, míg magamnak maradt a vodka. Ma piálós hangulatom van, és nem tehetek róla! Vissza sétáltam és oda adtam az italát Jennek, aki megköszönte, majd újra a témára tért.-Szóval össze jöttetek?-kérdezte kicsit halkabban és letette a poharát az asztalra, majd kíváncsian fürkészte arcomat, én pedig bólintottam egyet és kicsit bele haraptam az alsó ajkamba.-Ooh!-mondta és fejét oldalra biccentette, majd kezeit az álla alatt össze tette.
-Nem vagy túlzottan meglepve!-mondtam kissé gyanakvóan, mire ő elhúzta a száját és hozzá csapott még egy vállrántás is.
-Láttam képeket, meg videókat. Nagyon cukik vagytok!-mondta és kezeit még mindig az álla alatt tartotta.
-Sejtettem, Kylie is mondott néhány dolgot gondolom!-mondtam, mire bólintott.
-Nem tehetek róla, hogy a nővéred nem bírja tartani a száját!-nyögte oda nekem féloldalasan és közben szemeit a földre szegezte.
-Veled mi van? Barátod?-kérdeztem, mire ő felhökkent és kezeit elvette a fejétől és dühösen a poharáért kapott, bele ivott, majd válaszolt nekem.
-Egy bolond idióta, gyűlölöm!-mondta, mire én felvontam a szemöldökömet. Kíváncsivá tett ezzel a kijelentésével, mondjuk ahogy ismerem egy hét múlva újra együtt lesz vele, és áradozni fog nekem, hogy mennyire szeretik egymást és már talán az esküvőt is tervezni fogja.
-Csak olyat tudsz gyűlölni, akit egyszer szerettél!-vontam meg most én a vállam. Milyen bölcs lettem! Nem szoktam én ilyeneket mondani...
-Ah, hagyjuk, nem akarok róla beszélni!-mondta, majd kotorászni kezdett a táskájába, én pedig bele ittam a vodkámba.-Itt a jövőhéti beosztásod, kicsit több dolgod lesz, és beszerveztem még egy castingot is. Valamit meg kell jelenned a Genlux dedikáláson, na meg az after party-n is!-mondta, mire bólintottam.
-Oké, és mi ez a Vakna med The Voice?-kérdeztem és felolvastam a szöveget, de nem menegeremtől kaptam meg rá a választ.
-Svéd rádiós műsor, nem szoktad hallgatni?-kérdezte a konyhából barátom, mire én megingattam a fejemet, Jen szemei pedig úgy csillogtak, mint a gyémántok. Érdekes volt így látni az biztos, még soha nem láttam ilyennek. Egyszerre volt boldog és izgatott. Furcsa egy nőszemély, de ha Ericre mer hajtani leütöm...
-Jah, igen ott is részt kell vegyél, majd pénteken. Szóval nagyon ajánlom, hogy ne erre a hétre tervezd a lövöldözést!-mondta és tekintetét elkapta Ericről, mire én megforgattam a szememet.
-Az nem lövöldözés lesz!-mondtam, mire ő legyintett.
-Tök mindegy, a lényeg, hogy ezen a héten eléggé elfoglalt vagy, szóval ne is gondolj rá. Majd utána valamikor, különben is nem sürgős azokat a szerencsétleneket elintézni!-vonta meg a vállát, én pedig eltátottam a számat.
-De sürgős lenne, mivel most is Koppenhágában embert öltek, de neked ez nem érdekes, mi?-mondtam költői kérdést feltéve, mire csak bólintott.
-Valamit biztos csinált az áldozat is, hogy ez történt vele, és külömben is minden percben meghal valaki a világon, és mégsem akarod börtönbe vetetni azt, aki miatt!-mondta majd lehúzta a pohara tartalmát.-Mindegy is, nem fogok veled leállni vitázni, megyek is!-állt fel, majd megölelt és kitipegett az ajtón.
-Nem is tudom, hogy képes arra, hogy még ilyenkor is fárasszon!-ingattam meg a fejemet, majd lehúztam a vodkámat és besétáltam Erichez. Már kezdtem érezni az alkohol hatását és kissé a fejembe szállt.-Holnap akkor rá érsz délelőtt?-kérdeztem tőle, mire bólintott.
-Rád mindig!-mosolyodott el, mire én se bírtam ki mosoly nélkül és megforgattam a szememet.
-Arra gondoltam, hogy elmegyünk az egyik céllövő pályára itt a közelbe!-mondtam, mire megrántotta a vállát.
-És ott mit csinálunk?-kérdezte tőlem féloldalasan, és közben érdeklődve nézett rám.
-Lövünk néhányat, meg quadozni is lehet ott fel a hegyre!-mondtam, mire bólintott és elmosolyodott közben.
-Én benne vagyok, már csak a többiekkel beszéld ezt meg!-mondta, én pedig rá mosolyogtam. Olyan cuki volt, hogy nem bírtam ki.-Nem hívod el ide Asht?-vetette fel az ötletet, mire először nem tudtam mit mondjak, majd végül megingattam a fejemet.
-Nem, majd benézek hozzá inkább holnap!-mondtam, mire ő elhúzta a száját.
-Te tudod!-mondta, majd vissza sétált a szobába. Öntöttem még egy pohár vodkát, bár éreztem már, hogy nagyon fejembe szállt, de nem érdekelt. Gyorsan lehúztam azt is és Eric után sétáltam. Felhívtam a két táncos, majd Kyliet és még Jeremyt is elhívtam a holnapi kis kiruccanásra. Nővérem pedig mondta, hogy még az egyik török barátnőjét Faraht és a hugát Madynt is elhozza. Először hezitáltam, hogy megengedjem-e neki, majd a végére már annyira könyörgött, hogy igent mondtam. Mind a két lánnyal már találkoztam egyszer és nagyon kedvesek, így szerintem semmi akadálya, hogy jöjjenek, csak senki ne mondjon olyan, amit nem kéne. Nem hiányzik nekem...
-Letudva!-dobtam a telefonomat az ágyra, majd én is utána dőltem. Eric csak mosolyogva követte végig azt amit csináltam, majd amikor lehunytam néhány pillanatra a a szemem, rögtön kihasználta és ajkaimra hajolt. Először nem csókolt meg, csak ajkait súrolta az enyémeknek, kicsit kínozva őt megnyaltam felső ajkát és így már nem bírta sokáig és forró csókban forrtunk össze...
Majd kb. 20 perc múlva meg is éreztünk, és Eric a ház előtt le is parkolt. Egy pillanatra csendben maradtunk még bent a kocsiban és hallottam, hogy dörög az ég. Na de jó, már csak az eső hiányzik nekem! Meg sem várva azt, hogy Eric kinyissa az ajtót kipattantam a kocsiból és az én nagy szerencsémre pont neki kezdett az eső. Egy pillanatra lefagytam, amikor megéreztem a jéghideg cseppeket a bőrömön és a hajamon, majd bosszúsan becsaptam az ajtót. Láttam ahogy Eric szélesen elmosolyodott és megingatta a fejét, majd végül kiszállt ő is a kocsiból.
-Látod drága, karma, amiért nem hagytad, hogy kinyissam az ajtót!-mondta és rám kacsintott, majd hátrament és felnyitotta a csomagtartót, kivette a cuccokat és utána bezárta a kocsit.
-Ezt miért?-kérdezte és egy pillanatra a pohár tartalmára nézett, én pedig megrántottam a vállam.
-Lazuljunk!-válaszoltam vigyorogva, majd bele kortyoltam a sajátomba. Jobb oldalammal neki dőltem a pultnak és hirtelen éles fájdalom hasított bele. Majdnem kiköptem az alkoholt annyira fájt, végül letettem gyorsan a poharamat és oda kaptam. Eltoltam a dzsekimet és felhúztam kicsit a pólómat. Amint megláttam, mi van ott Ericre kaptam a tekintetemet.
-Ezt most csinálták?-kérdezte, mire én elhúztam a számat.
-Úgy látszik, ez eddig nem volt itt!-mondtam, majd elengedtem az anyagot, ami vissza hullott bőrömhöz.
-Ezért már feljelenthetnéd őket!-mondta kissé idegesen, mire én megforgattam a szememet és legyintettem.
-De nem fogok belőle ügyet csinálni, mert akkor én vagyok a rossz és különben sem olyan vészes, nem fogok belehalni egy kis zúzódásba!-mondtam, majd egy puszit leheltem ajkaira. Lehajtottam a fejemet és a poharamba bámultam.
-Jól vagy?-kérdezte és kezét derekamra vezette.
-Igen!-mondtam, és gyengén bólintottam egyet. Ekkor csöngettek, én pedig sóhajtva kerültem ki Ericet, majd az ajtóhoz sétáltam, ahol még a cuccaink ott sorakoztak. Kinyitottam az ajtót és nővérem állt ott Alex és Edin társaságában. Megöleltem mindegyiküket, majd bementünk Erichez, aki a vodkáját iszogatta, de amint meglátta őket letette a poharat és ő is köszöntötte őket. Kylie közben újra megölelt és kiszorította belőlem a szuszt. Persze én közben "áu"-tam, de mit sem érdekelte őt.-Kylie, ez fáj!-mondtam, mire végül elengedett és értetlenül nézett rám, én pedig az oldalamhoz kaptam.
-Mi történt veled, mid fáj?-kérdezte, majd tekintetét Ericre kapta.-Mit műveltél a húgommal?-kezdett el közelíteni mérgesen a popsztár felé, aki védelmezően feltartotta a karjait.
-Semmit, esküszöm!-mondta, kissé röhögve közben és hátrált egy lépést, de eközben letörölhetetlen vigyor terült szét az arcán.
-Kylie, nem csinált semmit, hagyd már békén!-szóltam rá nővéremre, de leintett, amin nagyot néztem és felvontam a szemöldököm. Hogy lehet ennyire önfejű?
-Mit mondtam? Azt, hogyha lesz valami baja, az a te hibád lesz. Ugye? Ezt mondtam!-kezdett el vele vitatkozni, mire én megforgattam a szememet és fújtattam egyet.
-Jó, igaz ezt mondtad, de akkor sem én voltam!-vonta meg a vállát barátom, majd kikerülte nővéremet és oda jött hozzám.-Nem normális!-suttogta a fülembe, majd, hogy szívja nővérem vérét még bele is csókolt a nyakamba, utána pedig bement a nappaliba, ahol a két táncos srác már javába nyomta a FIFA-t. Nem hiszem el! Először is azt, hogy ennyire nem bírnak meglenni egy térségben úgy, hogy ne csesztessék a másikat. A másik pedig az, hogy...Miért van minden pasi ennyire oda azért a játékért?! Vagyis a FIFA-ért. Ez szerintem örök rejtély marad számomra. Na jó mondjuk én inkább nem mondok semmit, mert néha elvagyok én is vele.
Sóhajtottam egyet, majd felkaptam a poharamat és legördítettem a tartalmát, ami kissé égetve végig marta a torkomat. Még a hideg is kirázott, nem esett jól, de most van kedvem piálni. Vissza csúsztattam az üres poharat az asztalra, majd besétáltam én is a nappaliba.
-Meséljetek! Mi volt?-kérdezte Edin, de közben mereven a Tv-t bámulta és a joystick-ot nyomkodta úgy, hogy azt hittem elfogja törni, de szerencsére nem tette.
-Semmi különös!-vontam meg a vállam, közben Eric a derekamnál fogva az ölébe húzott.
-Én azért nem nevezném semminek azt, hogy lelőttek egy embert épp melletek!-mondta Alex kicsit fancsali képpel, de persze ő se méltatott minket arra, hogy egy pillanatra is ránk nézzen, ha már kérdez tőlünk.
-Jah, hát ezen kívül semmi sem történt!-mondta Eric, és közben felpillantott rám é megejtett egy kis mosolyt is felém.
-Tényleg, el tudtátok érni Ashleyt?-kérdeztem gyorsan témát váltva, mire Ed bólintott. Végre megmozdult és nem csak a játékot bambulja, ez már haladás!
-Én össze futottam vele 3 nappal ezelőtt. Nem volt valami jó passzban, de kérdeztem, hogy mi van vele és azt mondta, hogy csak rosszul alszik éjszaka azért van ramaty állapotban!-hadarta le gyorsan a választ, nekem pedig egy kő esett le a szívemről, hogy tudtam jól van, és csak egy kis alvás zavara van. Az pedig biztos el fog múlni, már régebben is volt vele ilyen.
-Ennek örülök, vagyis annak, hogy beszéltél vele!-mondtam, mire ő hangosan felkiáltott.
-Ooo a rohadt életbe, ezt nem hiszem el!-kezdett el szitkozódni Edu, én pedig nem tudtam mire vélni, így össze szűkítettem a szemeimet.
-Nyerteeeem!-ordított fel a másik barom és kezeit az égbe emelte, majd ugrálni kezdett a kanapén. Én és Eric csak tátott szájjal figyeltük a két táncos, akik idő közben elkezdtek vitatkozni azon, hogy miért is nyert Alex. Oké, tudom, hogy Eric is szereti ezt a játékot, de azt megnézném, hogyha ő is ilyet csinálna. Márpedig biztos, hogy ő is képes lenne egy ilyenen vitatkozni. Kylie végig röhögte az eseményt, majd végül Eric kezdte el csitítani őket.
-Oké, elég legyen, kezd megfájdulni a fejem tőletek!-mondta, majd végre csönd lett. Túl nagy csend! Ez nem szokás, főképp nem olyan helyen ahol a két hülye is ott van. Néhány pillanat telt el és azon kaptam magam, hogy újra vitatkoznak a nagy semmin, már úgy éreztem nem bírom, és a fejem is lüktetett a nagy ordibálástól.
-Na jól van, ezt nem bírom már. Jó éjszakát gyerekek, én mentem!-álltam fel és Eric kezei lecsúsztak a derekamról, majd elindultam a hálószobába.
-Kend, még csak 5 óra van!-kiáltotta utánam Edu, mire én megvontam a vállam.
-Nembaj!-kiáltottam vissza neki, majd bementem a szobába. Bedőltem az ágyba és a plafont bámultam teljesen üres tekintettel. Nem akartam gondolkozni semmin, csak ott feküdni és kikapcsolni az agyamat. Alig tudtam véghez vinni ezt, de Eric halkan már be is nyitott. Nem sokáig voltak itt, vagy csak Eric küldte el őket.-Elmentek?-kaptam rá a fejem hirtelen, mire bólintott és becsukta az ajtót.
-Végre!-sóhajtott, majd letette a bőröndöket, amiket felcipelte. Tényleg el is felejtettem, pedig segítettem volna neki. Az ablak párkányon kopogott az eső és az ablakon is kis vízcseppek folytak le, néha villámlott és akkor egy kis fény borította be a teljesen sötét szobát. Ami annyira nem is volt sötét, mivel a kerti villanyok bevilágították a helységet. De furcsa volt, hogy 5-kor olyan sötét volt, mintha este 9 óra lenne. Hirtelen tekintetem a laptopomra vándorolt és akkor eszembe jutott a kis fogadásunk.
-Nyertem!-szólaltam meg végül, mire Eric rám nézett, majd elmosolyodott.
-Tényleg, nyertél!-mondta teljesen beletörődve, mire bólintottam.-És akarod, hogy teljesítsem a feladatot?-kérdezte kicsit gúnyosan, mire én lehajtottam a fejemet. A kis szemét, tudta jól, hogy ez lesz! Ebbe nem is gondoltam még bele.-Vagy akarsz mást adni?-kérdezte és leült velem szembe az ágyba.
-De most komolyan...mi értelme volt ebben a fogadásnak?-néztem fel csillogó szemeibe és kínosan felnevettem..-Egyáltalán kinek jó az, hogy most nyertem? Mert nekem nem, és nem akarlak Kylieval látni, és főképp nem akarok neked mást adni!-ingattam meg a fejemet és magam elé bámultam lefele.
-Akkor miért választottad ezt a tétet? Mondhattál volna mást is!-vonta meg a vállát, és megsimította az arcomat, amibe beleremegtem és ezt ő is észre vette, mivel elmosolyodott.
-Akkor nem jutott más az eszembe!-mondtam elhalkuló hangon.
-Én azért megnéztelek volna 3 napig Edinékkel. Biztos, nagyon jó lett volna!-mondta, mire én felnevettem.
-Ne is mond, szerintem kikészültem volna tőlük és a diliházban végeztem volna. Az biztos!-mondtam mosolyogva, majd megéreztem Eric puha ajkait a homlokomon. Lehunytam a szemem és átadtam magam annak a rövid kis pillanatnak, aminek sajnos tényleg nagyon hamar vége lett. Hosszú pilláim mögül felnéztem csillogó szemeimbe, és ekkor egy hatalmasat dörgött kint, én pedig félelmembe össze rezzentem és Eric pólójába kapaszkodtam.-Utálom a viharokat!-sziszegtem összeszorított fogaim között, majd felpattantam az ágyról és az ablakhoz mentem kinézni, de nem sok mindent láttam, csak azt, hogy ömlik az eső és az utakon is áll a víz. Fantasztikus ma se alszom semmit...ebben is biztos lehetek! Nem baj, majd Ericet se hagyom aludni és akkor legalább nem fogok unatkozni. Jó, mondjuk ez szemétség lenne, mert ő holnap kell mennyjen megjelentetni az új dalait, mivel holnap lesz az a nap. Nekem meg 2 nap múlva megjelenik a magazin, amibe benne vagyok és talán még a címlapon is én leszek. Alig várom, hogy végre láthassam. Nem is emlékeztem arra, hogy ennyire izgi ez a része a modell szakmának. -Kend, te figyelsz rám?!-kérdezte Eric kicsit hangosabban, mire én kicsit megráztam a fejemet és hátra néztem rá.
-Bocsi, elmondanád még egyszer?-húztam el a számat, mire ő sóhajtott és oda jött elém. Nyakába akasztottam a kezeimet és vártam, hogy mit mond.
-Jen 10 perc múlva itt van, küldött egy SMS-t!-mondta, mire én bólintottam, majd megcsókoltam, ami egy amolyan hála csók volt, hogy szólt nekem. Rövid de mégis szenvedélyes csók volt, aminek nagyon hamar vége lett. Én váltam el tőle, majd kezeimet végig vezettem kidolgozott felsőtestén, és oda billegtem az asztalon heverő gépemhez. -Muszáj megnézned ugye?-kérdezte a hátam mögül, mire bólintottam egyet.
-Hülye lennék, ha nem nézném meg!-néztem rá, mire ő elmosolyodott.-Ne is válaszolj!-ingattam meg a fejem, amikor láttam, hogy válaszra nyitja a száját. Felmentem a netre és a leveleim között megkerestem Annabel levelét, amit hamar meg is találtam. Gyorsan megnyitottam, majd szememmel gyorsan végig futottam az egész szövegen.
-Na, mit ír?-kíváncsiskodott már mellőlem, mire én feltartottam az ujjamat, hogy egy pillanat. Megtudtam, hogy a férfi csak 36 éves volt, és többször is feljelentették már adócsalás miatt, de mindig megúszta. Talán a legvége volt a megdöbbentő számomra.
"Ewen kisebbik testvérének, Dalia-nak a volt barátja (2-3 éve mentek szét), aki egy ideig vele dolgozott, de saját vállalatba akart fogni, ezért ott hagyta Ewent, és elmenekült." Már meg is van, hogy miért ölték meg. Szegény Annabel leírta, hogy neki ez valahogy nem függ össze, de nekem lehet nagy segítség. Ami így is van. Ő nem tud a GMB-ről, csak a múltamról, így tudja azt, hogy Ewen egy idegbeteg állat. Mondjuk én pedig eddig nem is tudtam, hogy Ewennek van testvére! Mondjuk nem csodálkozom, hogy eltitkolta előlem, szegény lány biztos tagadhatja a bátyját, vagyis ha én lennék a helyében, biztos nem vallanám be senkinek, hogy ő a bátyám. De azt írta, hogy kisebbik testvére akkor van nagyobbik is? Biztos, ha így fogalmazott...
-Olvasd el!-fordítottam a gépet barátom felé, aki rögtön olvasni is kezdte. Csak a szemeit figyeltem, ahogy futtatja a gépen látott betűkön, néha pedig értetlenségében szemöldökét húzogatja. Olyan édes! A végén kicsit ajkába harapott és már csak nézte az írást.
-Oké, szóval nem is volt olyan ártatlan, mint aminek hitte mindenki!-nézett fel végül rám azokkal a csodálatos szemeivel.
-Miért van az, hogy majdnem mindenkinek van egy kis köze Ewenhez? Úgy látszik minde szál hozzá vezet!-Ezt inkább magamnak mondtam, mint neki, de jobb, hogy ő is hallja.
-Nem tudom miért van ez, de az biztos, hogy ezt a bankos pasast szerintem hanyagold, semmit nem tudsz csinálni. Meghalt, neki ennyi volt!-mondta, mire én bólintottam.
-Tudom, csak eddig is fúrt a kíváncsiság, hogy miért ölték meg, de mivel már tudom, nem érdekel többet!-mondtam, majd lecsuktam a laptopomat és áttettem az éjjeli szekrényre.-Holnap mikor kell menj stúdiózni?-kérdezte, idő közben ő leült az ágyra, én pedig az ölébe ültem.
-Csak délután valamikor!-vonta meg a vállát és hívogatóan ajkaimmal szemezett, majd végül ajkaimra tapasztotta a sajátját. Heves csókcsatába kezdtünk, és minden kiment a fejemből, nemsokára pedig azon vettem észre magam, hogy nincs se a dzsekim, se a pólóm.
-Eric!-szakadtam el tőle, és zihálva próbáltam beszélni hozzá, de ő még néhányszor bepróbálkozott nálam, de nem hagytam magam.-Ne hozz zavarba Eric!-mondtam mosolyogva és megpróbáltam felállni, de vissza húzott.-Jen bármelyik pillanatban betoppanhat!-közöltem vele azt, amit akartam, mire kissé csalódottan és reménytelenül felnézett a plafonra és sóhajtott egyet. Elmosolyodtam rajta, majd egy gyors csókot leheltem ajkára és felkeltem róla. Épp csöngettek, amikor felálltam, így gyorsan felkaptam a földre hajított pólómat és kirohantam, hogy ajtót nyissak. Gyorsan megigazítottam kicsit az össze kócolt hajamat, majd kezemet a kilincsre tettem és lenyomtam azt.
-Szia drága!-jött be és két puszival üdvözölt. Haján meglátszott, hogy esett az eső és néhány esőcsepp megvillant a lámpa fényében, de most szőke tincsei lófarokba voltak kötve, viszont még így is éreztem málnás-vanília illatú samponjának illatát. Mindig ezt használja, amióta csak ismerem!
-Szia, hogy vagy?-kérdeztem és közben becsuktam az ajtót, és besétáltunk a nappaliba.
-Én jól vagyok, köszi!-mondta és leült, majd kecsesen keresztbe tette lábait. Egy igazi díva, ha mondhatom így. Mert ő aztán az!- Éés...veled mik történtek?-kérdezte és közben nagyon célozgatott Ericre, szeme néha elkalandozott a házon és talán azt várta, hogy Eric megjelenik.
-Nem sok minden!-vontam meg a vállam.-Kérsz valamit inni?-kérdeztem hirtelen, hogy témát váltsak.
-Ha már így kérded, egy narancslé jól esne, de nem úszod meg ezt a beszélgetést!-kacsintott rám a végén, mire én bólintottam és kisétáltam a konyhában. Már elég jól mozogtam a házban, és ez furcsa, mert olyan mintha össze költöztünk volna már, pedig csak egy kis időre jöttem ide hozzá, és azt se hittem volna, hogy ennyi ideig maradok. Mondjuk nem bánnám ha vele kéne tovább itt legyek! Öntöttem Jennek egy pohár narancslevet, míg magamnak maradt a vodka. Ma piálós hangulatom van, és nem tehetek róla! Vissza sétáltam és oda adtam az italát Jennek, aki megköszönte, majd újra a témára tért.-Szóval össze jöttetek?-kérdezte kicsit halkabban és letette a poharát az asztalra, majd kíváncsian fürkészte arcomat, én pedig bólintottam egyet és kicsit bele haraptam az alsó ajkamba.-Ooh!-mondta és fejét oldalra biccentette, majd kezeit az álla alatt össze tette.
-Nem vagy túlzottan meglepve!-mondtam kissé gyanakvóan, mire ő elhúzta a száját és hozzá csapott még egy vállrántás is.-Láttam képeket, meg videókat. Nagyon cukik vagytok!-mondta és kezeit még mindig az álla alatt tartotta.
-Sejtettem, Kylie is mondott néhány dolgot gondolom!-mondtam, mire bólintott.
-Nem tehetek róla, hogy a nővéred nem bírja tartani a száját!-nyögte oda nekem féloldalasan és közben szemeit a földre szegezte.
-Veled mi van? Barátod?-kérdeztem, mire ő felhökkent és kezeit elvette a fejétől és dühösen a poharáért kapott, bele ivott, majd válaszolt nekem.
-Egy bolond idióta, gyűlölöm!-mondta, mire én felvontam a szemöldökömet. Kíváncsivá tett ezzel a kijelentésével, mondjuk ahogy ismerem egy hét múlva újra együtt lesz vele, és áradozni fog nekem, hogy mennyire szeretik egymást és már talán az esküvőt is tervezni fogja.
-Csak olyat tudsz gyűlölni, akit egyszer szerettél!-vontam meg most én a vállam. Milyen bölcs lettem! Nem szoktam én ilyeneket mondani...
-Ah, hagyjuk, nem akarok róla beszélni!-mondta, majd kotorászni kezdett a táskájába, én pedig bele ittam a vodkámba.-Itt a jövőhéti beosztásod, kicsit több dolgod lesz, és beszerveztem még egy castingot is. Valamit meg kell jelenned a Genlux dedikáláson, na meg az after party-n is!-mondta, mire bólintottam.
-Oké, és mi ez a Vakna med The Voice?-kérdeztem és felolvastam a szöveget, de nem menegeremtől kaptam meg rá a választ.
-Svéd rádiós műsor, nem szoktad hallgatni?-kérdezte a konyhából barátom, mire én megingattam a fejemet, Jen szemei pedig úgy csillogtak, mint a gyémántok. Érdekes volt így látni az biztos, még soha nem láttam ilyennek. Egyszerre volt boldog és izgatott. Furcsa egy nőszemély, de ha Ericre mer hajtani leütöm...
-Jah, igen ott is részt kell vegyél, majd pénteken. Szóval nagyon ajánlom, hogy ne erre a hétre tervezd a lövöldözést!-mondta és tekintetét elkapta Ericről, mire én megforgattam a szememet.
-Az nem lövöldözés lesz!-mondtam, mire ő legyintett.
-Tök mindegy, a lényeg, hogy ezen a héten eléggé elfoglalt vagy, szóval ne is gondolj rá. Majd utána valamikor, különben is nem sürgős azokat a szerencsétleneket elintézni!-vonta meg a vállát, én pedig eltátottam a számat.
-De sürgős lenne, mivel most is Koppenhágában embert öltek, de neked ez nem érdekes, mi?-mondtam költői kérdést feltéve, mire csak bólintott.
-Valamit biztos csinált az áldozat is, hogy ez történt vele, és külömben is minden percben meghal valaki a világon, és mégsem akarod börtönbe vetetni azt, aki miatt!-mondta majd lehúzta a pohara tartalmát.-Mindegy is, nem fogok veled leállni vitázni, megyek is!-állt fel, majd megölelt és kitipegett az ajtón.
-Nem is tudom, hogy képes arra, hogy még ilyenkor is fárasszon!-ingattam meg a fejemet, majd lehúztam a vodkámat és besétáltam Erichez. Már kezdtem érezni az alkohol hatását és kissé a fejembe szállt.-Holnap akkor rá érsz délelőtt?-kérdeztem tőle, mire bólintott.
-Rád mindig!-mosolyodott el, mire én se bírtam ki mosoly nélkül és megforgattam a szememet.
-Arra gondoltam, hogy elmegyünk az egyik céllövő pályára itt a közelbe!-mondtam, mire megrántotta a vállát.
-És ott mit csinálunk?-kérdezte tőlem féloldalasan, és közben érdeklődve nézett rám.
-Lövünk néhányat, meg quadozni is lehet ott fel a hegyre!-mondtam, mire bólintott és elmosolyodott közben.
-Én benne vagyok, már csak a többiekkel beszéld ezt meg!-mondta, én pedig rá mosolyogtam. Olyan cuki volt, hogy nem bírtam ki.-Nem hívod el ide Asht?-vetette fel az ötletet, mire először nem tudtam mit mondjak, majd végül megingattam a fejemet.
-Nem, majd benézek hozzá inkább holnap!-mondtam, mire ő elhúzta a száját.
-Te tudod!-mondta, majd vissza sétált a szobába. Öntöttem még egy pohár vodkát, bár éreztem már, hogy nagyon fejembe szállt, de nem érdekelt. Gyorsan lehúztam azt is és Eric után sétáltam. Felhívtam a két táncos, majd Kyliet és még Jeremyt is elhívtam a holnapi kis kiruccanásra. Nővérem pedig mondta, hogy még az egyik török barátnőjét Faraht és a hugát Madynt is elhozza. Először hezitáltam, hogy megengedjem-e neki, majd a végére már annyira könyörgött, hogy igent mondtam. Mind a két lánnyal már találkoztam egyszer és nagyon kedvesek, így szerintem semmi akadálya, hogy jöjjenek, csak senki ne mondjon olyan, amit nem kéne. Nem hiányzik nekem...
-Letudva!-dobtam a telefonomat az ágyra, majd én is utána dőltem. Eric csak mosolyogva követte végig azt amit csináltam, majd amikor lehunytam néhány pillanatra a a szemem, rögtön kihasználta és ajkaimra hajolt. Először nem csókolt meg, csak ajkait súrolta az enyémeknek, kicsit kínozva őt megnyaltam felső ajkát és így már nem bírta sokáig és forró csókban forrtunk össze...
