36. fejezet

Sziasztok drága olvasóim :)

Itt vagyok az új résszel, amivel nagyon nem vagyok megelégedve. Ezt pedig sajnálom, de remélem nektek azért tetszeni fog. Sajnos nemsokára újra iskola, aminek senki se örül. Nem tudom mennyi időm lesz írni, de majd próbálkozok minél többet. Na mindegy...mindenki használja ki ezt a néhány napot még a szünetből. Ja és nehogy elfelejtsem, nagyon úgy látszik, hogy lesz 2. évad és örülök, hogy mindenki szeretne. Ez nekem is nagy örömöt okoz, mert imádok nektek írni. :) 

Na nem is csacsogok tovább...Jó olvasás kívánok!

Puszi: Milly

36. fejezet: "Érezd magad lebaszva..."

Miután Tone elment, mi rögtön össze szedtük magunkat és indultunk is a reptérre. Nem volt túl nagy kedvem ahhoz, hogy mennyek, de ha már Eric rá vett és bele egyeztem, akkor elmegyek. Kíváncsi vagyok a városra, mivel még sose voltam ott. Őszintén nagyon nem is számítottam arra, hogy valaha egyszer oda fogok utazni, de állítólag sokan szeretnek oda járni, és kedvesek az emberek is.

Az úton egész végig hallgattunk, és csak a rádió hangját lehetett hallani, valamit néha Eric dúdolását. Még mindig fájt amit tett és nagyon dühös vagyok rá, de nem akarok haragba lenni vele és vitatkozni sincs kedvem, ezért minden gondolatomat inkább magamban tartok ezzel kapcsolatban. Bár le tudnám ordítani a fejét úgy érzem magam. Csak muszáj vissza fognom a heves érzelmeimet, mert nem sülne ki semmi jó egy nagy vitából. De egyszer úgy is muszáj lesz megmondanom neki a véleményem és akkor nem fogom vissza tartani a haragomat.
 Több, mint 1 óra utazás után végre a reptérre érkeztünk, ahol kiszálltunk és "nagy szerencsénkre" néhány paparazzi is volt, így az egész világ meggyőződhet arról, hogy most már együtt vagyunk. Mert biztos vagyok benne, hogy ez lesz belőle. Amit nem bánok olyan nagyon, mert legalább nem kell titkolózni és sokkal jobb, hogy felvállaljuk. Kipakoltuk a bőröndjeinket egy hordozóra, majd bementünk és beálltunk csekkolni.

-Jaj ne legyél már ilyen!-ölelt magához Eric, mire én haloványan elmosolyodtam.-Nem akarom, hogy ilyen rossz kedvű legyél!-adott egy puszit a homlokomra.

-Megpróbálok!-mondtam halkan, majd mi kerültünk sorra, szóval Eric elintézte a jegyeket, majd becsekkolták a bőröndjeinket. Amikor végeztünk, Eric össze kulcsolta a kezeinket, majd átmentünk a terminálba.

-Egyébként észre vetted azt, hogy mindenki minket bámul?-kérdeztem tőle féloldalasan.

-Tényleg? Észre se vettem, már megszoktam!-nézett rám, mire én elmosolyodtam. Igaz nehezemre esett, de már megszoktam a mű vigyort az arcomon.

-Én már kissé elszoktam tőle!-húztam el a számat.

-Hát akkor gyorsan szokj vissza rá!-mondta és fél oldalt megölelt, majd derekamon pihentette a kezét. Amikor 143-mas ellenőrzőhöz értünk levettem az Erictől kapott ékszereimet és bele tettem egy kosárba, majd a táskámat is és átmentem a kapun. Szerencsére nem csipogott be. Elvettem a cuccaimat, majd néztem Ericet, aki becsipogott a telefonja miatt, ami a zsebébe volt. Az őrök elkezdték átkutatni, én pedig kezemmel eltakartam a számat, hogy ezzel vissza fojtsam a nevetésemet. Majd végül Ericnek eszébe jutott a telefon és megmondta, hogy biztos csak a miatt volt.-Szemét vagy. Kinevettél!-jött oda hozzám, miután elvette a cuccait.

-Te is kinevettél volna fordított helyzetben!-mondtam, majd leültünk a várakozó helyen, amíg kiállítják a gépünket. A telefonomat szorongatta a kezemben és közben azon gondolkoztam, hogy talán fel kéne hívjam Ashley elmondani neki, hogy ne keressen. Sóhajtottam egyet, majd végül felálltam a székről.-Mindjárt jövök!-mondtam, majd elkezdtem gyors tempóba a mosdó felé igyekezni. Éreztem a hátamon a perzselő tekintetét Ericnek, de nem foglalkoztatott túlságosan. Bementem a mosdóba ahol szerencsére, most nem volt senki. Két kézzel neki támaszkodtam a mosdókagylónak és farkasszemet néztem a tükörképemmel, közben pedig nagy levegőt vettem, amit hosszan kifújtam. Valami nekem nagyon nem tetszik. Milyen munka béli útra megyek én most velük? Semmit se tudok. Nagyon bűzlik ez a helyzet nekem. Mondjuk...lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mivel egy mosdóban vagyok. El löktem magam, majd végül nagy nehezen kikerestem Ashley számát és kis időzés után, de rá mentem a hívásra, majd a fülemhez emeltem a készüléket. Kicsöng...kicsöng....aztán sípszó. Ezt nem hiszem el! Nem veszi fel a telefont. Oké, akkor a másik választás az, hogy küldök neki egy SMS-t.

Szia! Mivel nem vetted fel a telefont ezért itt kell elmondjam neked, hogy a következő néhány napban nem leszek itthon, mivel Eric-kel Koppenhágába megyünk. Bocsi, hogy ezt csak most mondom el, de én is csak ma tudtam meg ezt az egészet. Sok mindent mesélek majd neked...
Ha bármi van, tudod jól, hogy hívj! 
Puszi: Kenny

Talán jobb is, hogy nem vette fel, mert így legalább biztos, hogy nem kotyogom el neki a dolgokat. Viszont az meg idegesít, hogy vajon miért nem veszi fel? Általában mindig nála van a telefonja. Mi a fenét csinálhat, hogy nem veszi észre azt, hogy hívom? Kissé kezdett eluralkodni a pánik rajtam és azt vettem észre, hogy közben megindultam vissza ki Erichez. Sóhajtva leültem a helyemre és eltettem a telefonom.

-Felhívtam Ashleyt, de nem veszi fel!-mondtam kicsit idegesen, majd rá néztem a végén.

-Biztos nincs nála a telefon!-vonta meg a vállát, kicsit nem törődök vele stílusban, én pedig biccentettem a fejemmel.

-Jah, csak elég idegesítő, mert fogalmam sincs miért. De küldtem neki SMS-t is. Ha nem válaszol majd rá, na akkor kiborulok!-mondtam, mire ő édesen elmosolyodott.

-Ne akadj ki mindenen. Ő nem olyan, mint a nővéred, hogy állandóan magával hordozza a telefonját!-mondta, mire elhúztam a számat. 
-Kylie egy mániás!-suttogtam elfojtott hangon. Olyan rossz vele most beszélni, óriási gombóc van a torkomban. Nagyon szar érzés, még úgy is, hogy a Kylieval való viszonyuk is szarul esett, igaz ez nem múlja felül azt. Eric is látta rajtam, hogy ki vagyok borulva, mivel megfogta a kezemet és egy lehelet könnyű csókot lehelt rá.
-Ne haragudj rám!-mondta, mire én sóhajtottam.
-Csak bosszant, hogy nem mondtad el!-mondtam és igazgatni kezdtem a hajamat. A kis beszélgetésünket a stewardessek szakították meg. Igazából talán a megmentőim is, mivel nem akartam erről beszélni, mert talán kiabálásba ment volna át, ezért nagyon nehezemre esett vissza fojtani a dühömet. Erre is tanítottak, ha dühös vagyok ne fojtsam magamba, hanem mondjam ki. De ez biztos címlap sztori lenne minden újságon, ha megtenném. A kijött két stewardess elkezdte szedni a jegyeket és mindenki felállt, hogy oda mennyen. Mi is így tettünk, közben megint érezni kezdtem, hogy figyelnek minket. Nagyon nem vagyok hozzá szokva és eléggé idegesítő. Főképp most, hogy ilyen rossz passzba vagyok. Oda fordultam Erichez és a vállába temettem az arcomat néhány pillanatra.-Nyugi, egy idő után meg fogod szokni!-suttogta, majd egy puszit nyomott az arcomra.

-Soha nem fogom tudni megszokni!-emeltem fel a fejemet, mire ő elmosolyodott. Oda léptünk a stewardess nőhöz, aki először teljesen elképedt azon, hogy minket lát. Mondjuk szerintem inkább Ericen, de engem is eléggé sokat nézett. Elvette a jegyeinket, letépte a nagyobb részét és jó utat kívánt, majd vissza adta a kezünkbe a kis jegyet.-Ez gáz volt!-mondtam suttogva, és lehajtottam a fejem, közben pedig elindultunk, hogy beszálljunk a gépbe. Felmentünk az első osztályra, ahol leültünk a helyünkre és én kerültem az ablakhoz. Még nem kellett bekötni magunkat, de én azért megtettem. Inkább előbb, mint utóbb. Ez a mostani mottóm.

-Majd ha felszáll a gép mondok valamit!-hajolt hozzám Eric, majd megcsókolt. Istene, miért csinálja ezt velem?! Kikészít, de komolyan. Az egyik pillanatban dühös vagyok rá, a másikban pedig szétolvadok tőle.

-Akkor miért mondod el most, hogy mondani fogsz valamit? Húzod az agyamat!-mondtam és hátra dőltem az ülésben.

-Csak egy kicsit!-fordította felém a fejét.-Vissza kapod!-kacsintott rám, mire én felkuncogtam, főképp azon, amikor vissza gondoltam arra, hogy miért is kapom vissza. Kíváncsi voltam, hogy vajon mit akar mondani, de egyben ideges is. Sejtésem sincs arról, hogy mit akarhat, de nagyon kíváncsi vagyok rá és remélem, hogy nem olyan lesz ami lehangol. Ha mégis, akkor biztos, hogy dührohamom lesz. Hamarosan megjelentek a stewardessek és elmutogatták a cuccokat, majd kérték, hogy kössük be az öveinket. De mivel én már megtettem, így csak a telefonomat tettem repülő üzemmódba. Kigurultunk a pályára, majd megadták az engedélyt és már szálltunk is fel. Néhány perc után pedig elértük a magasságot, ahol már ki lehetett csatolni az öveinket meg elkezdték hozni az ételeket és italokat.

-Szóval?-fordultam barátom felé, aki elmosolyodott.

-Ne borulj ki létszíves!-mondta, mire én nagy levegőt vettem és a szívverésem is a duplájára nőtt. Ez nem kezdődik jól, ha így kezdi. Próbáltam nyugalmat színlelni, kisebb-nagyobb sikerrel.

-Oké, nem fogok!-mondtam, mire zavartan lehajtotta a fejét, majd vissza tekintett rám.

-Nincs semmi elintézni való dolgom Koppenhágában, csak téged akartalak kiszabadítani Stockholmból!-hadarta el gyorsan egy szuszra, mire nekem lefagyott az arcomról még az a kis mosoly is ami volt rajta.

-Ez most komoly?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.-Eric, hazudtál nekem!-mondtam neki suttogva, hogy senki se hallja azt amit beszélünk. Akkor jól éreztem, hogy valami nem stimmel, még mindig jó a megérzésem.

-Tudom, de csak miattad tettem!-mondta, mire megingattam a fejem.

-Megkérhettél volna, hogy jöjjek el veled, és akkor nem kellett volna hazudnod!-mondtam és lábammal idegesen dobogtam, mire megingatta a fejét és közelebb hajolt hozzám.

-Megkérhettelek volna, de tudom jól, hogy nem jöttél volna el!-mondta és talán igazat kell neki adjak. Nem akartam eljönni onnan és most, hogy tudom a dolgokat eléggé furcsa érzésem van.

-Oké, nem jöttem volna el. De különben is miért akartál ennyire elhozni?-kérdeztem tőle még mindig suttogva. Rosszul esett az, hogy hazudott nekem és nem mondta el a tervét. Ez már a második alkalom ezen a napon, hogy kicsit csalódok benne. De egy felől pedig egy édes srácnak tartom még mindig, amiért ennyire foglalkozik velem és ezt nagyon értékelem. De akkor is fáj, hiába kedves és miattam tette, ez akkor is egy rossz húzás volt tőle.

-Azért mert látom, hogy milyen rossz állapotban vagy. Szeretnélek kicsit kizökkenteni abból, mert nem csak én látom úgy, hogy nagyon rosszul vagy, de a többiek is. Azt szeretném, hogy amíg ott vagyunk jól érezd magad és élvezd!-megfogta a kezemet és ujjainkat össze kulcsolta.

-Ez kedves tőled, de akkor is rosszul esik, hogy hazudtál!-hajtottam le a fejemet.

-Sajnálom!-mondta én pedig felnéztem a szemeibe, amibe tényleg láttam a sajnálatot, de egyben azt is, hogy félt. Utálom ezt látni az emberek szemében, csak sajnos annyiszor láttam már, hogy megszámolni se tudnám.

-Majd túl teszem rajta magam. Az sokkal lényegesebb és fontosabb nekem, hogy ennyire foglalkozol velem. Ezért pedig hálás vagyok!-mondtam, neki ő pedig elmosolyodott.

-Nekem ez normális dolog, ebben semmi szokatlan sincs!-mondta, majd egy csókot lehet a kézfejemre, amin elmosolyodtam. Most úgy látszik, így akar levenni a lábamról, ami nagyon úgy látszik sikerül  is neki.

-Viszont nekem még új dolog!-hajoltam ajkaira, majd megcsókoltam. Bele mosolygott a csókunkba és játékosan bele harapott az alsó ajkamba, amin én mosolyodtam el. Arcát kezeim közé vettem, mire kiesett a kezemből a telefonom.-Baszki!-szitkozódtam, majd elváltam tőle és lehajoltam felvenni a telefonomat.-Megvan!-tartottam fel a készüléket, amin Eric elmosolyodott.
-Ma nekünk ez nem jön össze!-nevetett fel, amin én is elmosolyodtam. Eltettem a táskámba a telefonom, majd vissza fordultam Eric felé. De sajnos megzavart minket a stewardess. Megkérdezte, hogy mit kérünk enni meg inni aztán el is ment. Oké, gyors volt az biztos.

-Csak nekem volt furcsa ez a nő?-kérdezte Eric, mire én csak felnéztem rá.

-Kicsit mintha sietett volna, de igazából nem tudom!-kezdtem el húzogatni a szemöldököm, majd elő vettem a táskámból a kézitükrömet és megnéztem magam benne. Eric csak röhögött rajtam, mire felé mutattam a tükört és azért ő is megnézte magát benne.-Na látod!-mondtam neki, majd vissza fordítottam magam felé a tükröt és feltettem egy kis babarózsaszín rúzst, ami nem túlzottan látszott de mégis csak ápolta ajkaimat. Eltettem a cuccaimat, majd kinéztem az ablakon.-Huuh..tök szép nem?-kérdeztem, amikor kinéztem.

-Szép, de annyira nem, mint te!-mondta, mire én felnevettem, majd oda fordultam hozzá.

-Ohh...kicsit csöpögős volt, de attól még cuki!-mondtam kicsit felnevetve, majd nyomtam egy rövid csókot ajkaira. Vissza néztem a kint lévő tájra, amivel nem bírtam betelni. Imádom nézni a felhőket annyira szép, csak a probléma az volt, hogy a nap a szemembe sütött, napszemüveget meg nem akartam felvenni így jött az a választás, hogy egyre lentebb húztam a kis redőny szerűséget, ami eltakarta a napot. Néhány perc után már kezdtem unni a kifelé nézést és a nyakam is kezdett görcsbe állni így Eric vállára hajtottam a fejemet.-Unatkozom!-mondtam, mire felkuncogott.

-Hallgass zenét, vagy mit tudom én!-mondta én pedig felemeltem a fejemet.

-Mennyi idő míg oda értünk?-kérdeztem, mire elkezdett gondolkozni.

-Háromnegyed óra de az is lehet, hogy fél. Fogalmam sincs!-mondta majd bele ivott a vizébe.

-Ohh...az még sok idő!-csúsztam lentebb az ülésemben. Elő vettem a telefonomat és unalmamban már olvasgatni kezdtem a twitteren lévő dolgokat, majd ki is írtam.

@KendallJenner: Úton Koppenhágába! #utazás

Még képet is posztoltam hozzá, majd válaszoltam néhány rajongónak meg Retweetteltem néhány tweetet. Végül kezdtem már ezt is megunni ezért eltettem a telefonomat, majd a telefonozó popsztár vállára tettem ismét a fejemet. Elmosolyodott, majd bal kezét a combomra csúsztatta és elkezdett simogatni.

-Kivel írogatsz?-kérdeztem, mire ő felém mutatta a telefonját.

-J-Son!-mondta, mire én bólintottam. Majd az üzengetésükből megláttam annyit, hogy „érezd magad lebaszva”. Nem is érettem. Nem akartam bele olvasni, csak ezt úgy kiszúrtam. Vissza fordította maga felé a telefont, mire én felemeltem a fejemet.

-Miért vagy lebaszva?-kérdeztem, mire elmosolyodott.

-Csak stúdióznom kéne!-vonta meg a vállát.

-Eric, ez nem csak. Basszus...akkor talán e miatt csúszni fog a dalaid megjelenése meg ilyesmik is?-kérdeztem, mire ő leengedte azt a kezét amiben a telefon volt, majd rám nézett és a combomról az arcomra tért át.

-Nem fog befolyásolni semmit, csak majd talán kicsivel többet kell dolgozzak!-mondta, majd megfogta a tarkómat és magához húzott egy perzselő csókra. Ajkait tökéletesen mozogtak az enyémekkel és nyelve hamarosan táncba kezdett az enyémmel. Egyik kezemmel a hajába túrtam, mire felmordult.

-Nehogy szét rontsd a hajamat!-mondta egy pillanatra elválva tőlem, majd újra falni kezdte ajkaimat. Még azért is selymes hajába túrtam, amin ő elmosolyodott és alsó ajkamba harapott. Azzal a kezével amiben a telefonját tartotta a derekam körül kezdte el simogatni én pedig a kezeim közé vettem tökéletes arcát. Annyira édes volt a csóka és annyi érzelmet éreztem benne, amennyit még soha. Egyszer ő lesz a végzetem.

Levegőhiány miatt elváltunk egymástól, de kaptam tőle még néhány rövid csókot, majd utána vissza nézett hangosan csipogó telefonjára, amit eddig nem is hallottam csak most. Vissza hajtottam a fejem a vállára és csak bámultam ki a fejemből....

Biztos elaludhattam, mivel Eric ébresztő kellemes hangjára keltem fel.

-Szívem, mindjárt leszállunk!-mondta én közben az arcomat cirógatta. Lassan kinyitottam az szememet, majd akkor fogtam fel azt, hogy hogy is szólított. „Szívem” de rég hívtak már így. Eric szájából hallani nagyon jó érzés volt. Azzal a cuki akcentusával beszél, amitől szét lehet olvadni.

-Basszus...nem akartam aludni!-mondtam, majd elő vettem újra a tükrömet és megnéztem a szétnyúzott arcomat benne.

-Legalább pihentél!-mondta, miközben én a sminkemet próbáltam kicsit eligazgatni.-Jaj, fejezd már be!-vette ki a kezemből a tükröt és bele dobta a táskámba.

-Mi van?-kérdeztem és össze ráncoltam a homlokomat.

-Gyönyörű vagy, nem kell itt állandóan cicomázd magad. Mindenki jó véleménnyel van rólad, nem értem miért aggódsz ennyire?-mondta és megsimította az arcomat. Lebiggyesztettem a számat, mire ő elmosolyodott.

-Nem aggódom, csak nő vagyok. Sose vagyok elégedett a kinézetemmel!-vontam meg a vállam.

-Badarság!-mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. „Kérjük kössék be öveinket. Hamarosan megkezdjük a leszállást” mondta be egy női hang én pedig nyúltam volna az övemért, de ki se csatoltam az út alatt. Így legalább nem volt dolgom. Felhúztam a napvédőt az ablakon és kinéztem rajta. Lent már látni lehetett a várost és innen fentről nagyon szép volt. Gondolom akkor lent is tetszeni fog. Eric óvatosan megfogta a kezemet és össze kulcsolta az övével. Kezeinkre néztem és elmosolyodtam, majd vissza néztem az ablakon kívüli tájra ami egyre közelebb került. Ebből azt szűrtem le, hogy hamarosan tényleg megérkezünk.

Tényleg így lett, amikor landoltunk megvártuk míg ki lehetett csatolni az öveket, majd mindenki pakolászni kezdett. Hamar megállt a gép és az emberek elkezdtek leszállni a gépről. Mi megvártuk amíg sokan leszállnak és utána szálltunk le mi is. Ahogy leléptem a gépről éreztem, hogy itt sokkal jobb idő van, mint Stockholmba. Nem csak a hőmérséklet volt magasabb, de a szél sem süvített. Eric kezét reflex szerűen fogtam meg amikor majdnem elestem a lépcsőn. Megijedve oda kapott a karomhoz, amin elmosolyodtam, majd leléptem a lépcső utolsó fokáról.

-Béna vagyok, ne nézz így rám!-mondtam neki vigyorogva.

-Tudod mi jutott eszembe?-kezdte miközben mentünk a csomagunkért.

-Nem, mi?-kérdeztem vissza és vállam felett áttette a kezét.

-Hogy az újságban amiben szerepelsz azt adtad interjúként, hogy nem vagyunk együtt!-mondta, mire én felnevettem.-Kicsit cinkes lesz amikor megjelennek az új hírlapok és azokon meg képekkel fog az szerepelni, hogy együtt vagyunk!-fordította felém a fejét.

-Tudod titokzatosság! -mosolyodtam rá, majd a futószalagoknál megálltunk és vártuk, hogy a bőröndjeinket magunkhoz kaphassuk.-Tényleg van valami terved mára?-kérdeztem tőle és felé fordultam.

-Egyenlőre annyi, hogy találjuk meg a szállodát!-mondta, mire én felkuncogtam. Igaza van, az jó lenne. És mivel egyikünk se valami jártas itt, az talán egy kis problémát fog okozni. Amikor végre megkaptuk a cuccainkat elindultunk kifele és hát persze, hogy letámadtak minket a paparazzik. Sehova se lehet eljutni úgy, hogy ne lennének ott. Ez a legrosszabba abban ha ismert vagy. Kezemmel próbáltam takarni az arcomat a villogó vakuk elől, majd szerencsére lejutottunk a parkolóba ahol kiderült, hogy Eric szervált Tomastól egy kocsit. Hogy hogyan...azt nem tudom, de legalább van kocsink addig amíg itt vagyunk. Bepakoltuk a cuccainkat a csomagtartóba, majd beszálltunk a kocsiban és felfedeztem, hogy van GPS.

-Írd be a címet!-tartottam Eric felé a kütyüt, mire ő össze szorította az ajkait nekem pedig leesett.-Nem tudod a címet?-mosolyodtam el rajta.

-Megnézem!-vette elő a telefonját, majd kutatni kezdett végül pedig megtalálta és rögtön be is írta.-Oké, akkor indulás!-mondta, majd rá néhány másodperce be is indította a motort. Olyan tipikusan vezetett végig, hogy ő vezet én meg mondjam neki, hogy hol kell lekanyarodni. A vége felé annyira fájt már a szemem, hogy magamhoz vettem a GPS-t és úgy mondtam neki az utat.

-Itt, itt, itt!-böktem ki az ablakon ahol le kellett kanyarodni és végre megérkeztünk a szállodába. Még jó, hogy ennyire értem magam irányításban. Ez legfőképpen anyumnak és a nővéremnek köszönhetem, mert ha velük megyek valahova és nem engednek vezetni mindig én kell mondjam, hogy merre kell menni. Így most nem esett nehezemre, hogy Ericet irányítsam. Leparkolt egy helyre a lenti parkolóban, majd leállította a motort.

-Csak megérkeztünk!-mondta és felém fordult.-Ügyes GPS vagy!-mondta majd ajkaimra hajolt és megcsókolt. Elmosolyodtam, majd elváltam tőle.

-Már gyakorlott vagyok!-lett az arcomon a mosoly még nagyobb, majd fogtam magam és kiszálltam a kocsiból. Eric megingatta a fejét, majd ő is kiszállt utánam.

-Még mindig nem vagy képes megvárni azt, hogy kinyissam neked az ajtót. Szörnyű vagy!-mondta és közben mind a ketten a csomagtartóhoz mentünk.

-Bocsii!-mondtam és hozzá bújtam közben pedig a dzsekijét szorongattam. Kaptam tőle egy arcra puszit, majd kiszedte a csomagokat. És nem engedte, hogy én szedjem ki, pedig egyáltalán nem nehéz és elég erős vagyok ahhoz, hogy ki tudjak emelni egy rohadt bőröndöt. Vállamra dobtam a táskámat, majd össze kulcsoltam a kezeinket Erickel és utána elindultunk be a recepcióra. Egy londiner rögtön elvette fent a csomagjainkat Eric pedig elintézte a foglalást. A recepciós nő elég fiatal volt, így rögtön kiakadt ahogy felnézett és meglátta Ericet. Én csak nevettem az eseten, majd amikor oda fordult hozzám és elordította magát, hogy „Kendall Jenner!” akkor abba hagytam a nevetést és csak kedvesen rá mosolyogtam. Mind a kettőnktől kért autogramot, majd egy hármas közös képet csinált rólunk a londiner és utána végre megkaptuk a szobakulcsot is. 96-os szoba. Csak ne felejtsem el. Felmentünk az emeletünkre és szerencsére könnyen megtalálható helyen volt a nem is szoba lakosztály. Kinyitotta a kulccsal Eric a szobát, majd udvariasan maga elé engedett én pedig besétáltam. A nappali nagyon szép volt rögtön megtetszett. A falak fehérek voltak és egy barna kanapé állt bent rajta kék és pirosas párnákkal, előtte pedig egy dohányzóasztal amin gyertyák voltak és az asztal előtt pedig egy TV volt a falra aggasztva. Letettem a kanapéra a táskámat és körbe néztem mindent.

Majd bementem a hálószobába és az is nagyon szép volt. Az ágy mögött a falon kék és lila nem is tudom minek nevezzem, de olyasmi volt, mint egy háttámasz, de kicsit olyan hatása volt, mintha kézzel festett lett volna. Volt egy erkélye is a hálónak ahova ki is mentem és gyönyörű látvány fogadott. Kis tavak voltak a hotel előtt amiket eddig észre se vettem. A túloldalt pedig szintén házak meg épületek voltak. Egy jó ideje kint állhattam már, mivel Eric is kijött és a kezeit a derekamra csúsztatta, majd állát a vállamra tette.

-Ugye milyen szép?-kérdeztem, mire csak bele csókolt a nyakamba.

-Én már láttam néhányszor, de tényleg szép!-mondta és a vállamba fúrta az arcát, amin elmosolyodtam. Karjaival körül ölelte a derekamat és csókolgatni kezdte a nyakam.

-Mit csinálunk ma?-kérdeztem, mire megvonta a vállát és abba hagyta a csókolgatást.

-Inkább az a kérdés, hogy mit szeretnél!-mondta, mire elmosolyodtam.

-Fogalmam sincs. A városnézést majd holnap szerintem, szóval ha gondolod maradhatunk itt is lazulni!-néztem hátra az arcára, ő pedig rám mosolygott édesen. 
-Ahogy szeretnéd, most te vagy a főnök!-adott egy édes csókot, majd fejét a fejemnek döntötte és szorosan magához ölelt hátulról. Jó érzés magam mellett tudni, megnyugtat és egyben védelmezve érzem magam. Az érzéseim teljesen elborítanak amikor vele vagyok. Mintha több ezer pillangó repkedne a gyomromban. Teljesen magába bolondít ez a srác. Ezt a tökéletes pillanatot is el kellett rontsa valami. Mégpedig a telefonom csöngése. Kibontakoztam Eric ölelő karjai közül, majd a nappaliba rohantam ahol elő halásztam a táskámból a telefonomat, amin Kylie neve villogott. Áh...szóval ő a pillanat elrontója...rohadjon meg!

-Mi van Ky?-vettem fel kissé mérgesen a telefont és közben Eric is megjelent a hálószoba ajtajában, ahol az ajtófélfának dőlt.

-Nyugi, csak érdeklődöm, hogy minden oké?-mondta és hallottam a hangjában, hogy vigyorog. Dehogy min....azt nem tudom.

-Persze minden rendben, ott?-kérdeztem és közben leültem a kanapé kéztámaszára.

-Itt is, beszéltem Jennel és Jeremyhez most fogok indulni!-mondta, mire én elmosolyodtam.

-Inkább hamar letudsz mindent, hogy utána szabad legyél mi?!-mondtam és közben Ericet fürkésztem.

-Nagyon jól ismersz, általában ezt szoktam csinálni!-mondta és a háttérben hallottam egy csipogást. Csak nem most fog beülni a kocsiba?

-Mit csinálsz?-kérdeztem tőle, de sejtettem, hogy épp most hangosítja ki a telefont.

-Most pattantam be a kocsiba!-BINGO, eltaláltam.

-Sejtettem, na mindegy. Most leteszlek oké?! De semmi hülyeséget ne csinálj!-mondtam és vártam a válaszát.

-Oké, de inkább te ne csinálj semmit. Csak érezd jól magad!-mondta, mire én lekaptam Ericről a tekintetemet.

-Oké, szia!-köszöntem el.

-Szia!-köszönt el ő is, majd kinyomta a hívást. Ledobtam a telefonomat a kanapéra, majd Ericre néztem gyanakvóan.

-Mit mondott neked, hogy így nézel rám?-sétált közelebb hozzám.

-Semmit, csak eszembe jutott valami!-mondtam, mire kérdően felvonta a szemöldökét.-Kylie tudja, hogy miért jöttünk ide?-kérdeztem, mire elmosolyodott és lehajtotta a fejét.-Szóval tudja?-kérdeztem újra, mire felnézett rám és csak pislogott egyet rám, amiből arra következtettem, hogy a nővérem hamarabb tudta meg a tervét, mint én.

-El kellett neki mondjam!-mondta kisfiús hangon, és nagy kiskutya szemekkel nézett rám. Ki tudna neki ellenállni.

-Mikor találtad te ki ezt egyébként?-kérdeztem újra, mire hátra igazította felzselézett haját.

-Tegnap este, de nem hittem, hogy bele fogsz menni!-tette zsebre a kezeit és már teljesen előttem állt. Jó színész lenne belőle az biztos. Teljesen elhitette velem a dolgot. -Egyébként miért hívott Kylie?-kérdezett most ő engem.

-Ne tereld a témát!-mondtam neki és féloldalasan elmosolyodtam.

-Nem terelem, csak kíváncsi vagyok, hogy miért hívott? Tudom, hogy nem bízik bennem!-vonta meg a vállát, majd végül még közelebb lépett hozzám.

-Csak meg akart győződni arról, hogy minden rendben, meg mondta, hogy a feladatai nagy részét már megcsinálta!-mondtam, mire elmosolyodott.

-Oké, most már kérdezhetsz. Nyugodtan bármit!-bele harapott az alsó ajkába és elmosolyodott.

-Nem akarom feszegetni, csak mérges vagyok rád!-mondtam és felálltam. Nyomtam egy puszit a szája sarkába, majd mellkasán végig vezettem a kezemet és kikerültem.

-Miért csinálod ezt velem?!-kiáltott utánam én pedig elmosolyodtam.

-Nem csinálok semmit!-kiáltottam vissza neki és közben bementem a fürdőszobába megnézni magam. Mikor vissza mentem a szobába Eric az ágyon ült és engem vizslatott.

-Ne nézz így, inkább gyere!-nyújtottam felé a kezemet, amit elfogadott és felállt az ágyról.

-Hova megyünk?-kérdezte és közben elkezdtem kihúzni.

-Elmegyünk sétálni, nem bírok itt ülni!-mondtam és a kezébe nyomtam a dzsekijét, majd kinyitottam az ajtót és kihúztam rajta. Majd lementünk a hallba és elindultunk körülnézni a városban.

Miközben sétáltunk egyre többször néztem hátra. Kezdtem megint az érezni, hogy követnek. De lehet, hogy ez az érzés, csak a rajongók és a paparazzik miatt volt. Próbáltam nem olyan sokszor hátra nézni és azt is, hogy Eric ne venné észre, de persze észre vette.

-Mi a baj?-kérdezte, mire én csak megingattam a fejem.

-Paranoiás vagyok!-mondtam, mire elmosolyodott.

-Itt senki se követ, ne aggódj!-tette a derekamra a kezét és szorosan maga mellett tartott. Csak ennyi kellett és már is egy puffanást hallottam. Mind a ketten megálltunk és egymásra néztünk.-Ez meg mi a fene volt?-kérdezte, mire én megingattam a fejem. Hátra fordultam a hang irányába és azt hittem helyben össze esek. A lábaim felmondták a szolgálatot, de szerencsére Eric megtartott. Az emberek kezdtek gyülekezni és volt aki hangos ordításba kezdett.

-Ezt komolyan nem hiszem el....