1. fejezet

Sziasztok

Tegnap már feltettem a bevezetőt, ma pedig az első fejezetet osztom meg veletek. Igaz nem olyan hosszú, de a többinél igyekszem majd, hogy hosszabbak legyenek. Remélem, hogy tetszeni fog nektek. Lehet, hogy először kissé zavaros az egész történet az elején, de minden ki fog tisztulni a részek alatt. A helyesírási hibák miatt bocsi de kérlek titeket, hogy komizzatok, mert csak akkor tudom, hogy tetszik-e az amit írok. 

Jó olvasást kívánok mindenkinek.

Puszi: Milly

1. fejezet: Új ötlet

Reggel 6 órakor én már a gépem előtt ültem a laborban. Most mihez kezdjek? Drew meg fog ölni, ha megtudja, hogy elvesztettem. És mivel már majdnem mindenki tudja, ha a fülébe fog jutni és akkor óriási pácban vagyok. A jelzőm már egy ideje semmit sem jelez. Eltűnt a Földről? Vagy mi lett vele?

-Kendall!-felugrottam a székemről ijedtembe és Drew-re néztem. – Hogy veszíthetted el. 10 méternyire volt tőled, te meg nem figyelsz rá? Ostoba vagy, tudod most kirughatnálak, de nem teszem meg. Mázlid van!-mondta és leült a velem szemben lévő székre. Láttam rajta, hogy nagyon ideges.

– Sajnálom, tudom egy ostoba voltam, de épp csak egy pillanatra néztem el és már el is tűnt!– magyaráztam, mire ő csak összefonta ujjait az asztalon.

-Elhiszem, de ismerhetted volna már ennyire őt, hogy nem csinálsz ilyet. Már ötször majdnem elkaptuk, de mindig megúszott előlünk!– mondta és én is vissza ültem a helyemre. Magam okoltam amiatt, hogy nem tudtuk elfogni, de egyfelől szerencsének is mondhatom, mivel legalább nem esett semmi bajom, se neki.-Van egy öltem!– szólalt meg újra én pedig rá kaptam a tekintetem.

– Mond azt, hogy nem kell megölnöm!-könyörögtem és vissza ültem a székre,  Drew rám mosolyodott.

– Nem kell megölnöd!-mondta, mire egy kő esett le a szívemről.-Csak a nőiességedet kell bevetned. A közelébe kell férkőznöd és mivel mindenki tudja, hogy imádja a nőket biztos fel fog rád figyelni. Mivel téged még nem ismer, te vagy a legalkalmasabb!– mondta, először nem tudtam felfogni azt amit mondott.

– Nekem nem fog menni!– mondtam halkan, mire közelebb hajolt az asztalhoz.

- Oooh, dehogynem jó vagy a csábításban, csak egy kis színészet kell!-mondta én pedig tördelni kezdtem az ujjaimat.– Ne legyél ideges. Ez csak egy ártatlan színészkedés!

– Annyira ártatlan, hogy meg akarod ölni őt!-mondtam, mire felvonta a szemöldökét.

– Te száltál be a csapathoz nem kellett volna, nem volt kötelező. De te megtetted. Most akkor bizonyítsd be nekünk, hogy igen is ide tartozol!-mondta és kezével egy kósza hajtincset söpört ki az arcomból.

– Csak is azért jöttem ide, hogy ne öljétek meg Kyliet. És ezt te is jól tudod!-mondtam és kitéptem a hajtincset a kezéből.

– Volt másik választásod!-mondta, mire belőlem csak egy „chh” szakadt fel.

– Az, hogy megölitek a testvéremet. Teljesen ártatlan embereket öltök, akik nektek semmit nem tettek. Mégis mi értelme van ennek?– keltem ki magamból és felálltam a székről.

– Ők nem ártatlanok. Valakiknek fájdalmat okoztak vagy épp még ebben a pillanatban is!-mondta és ő is felállt a székéről.

-Jaaj!-néztem fel a plafonra, majd újra rá.– Ne szédíts, Eric mit tett, hogy meg akarod ölni és a nővérem mit tett? Tudod mit, ne is válaszolj!-intettem le, majd folytattam.-Semmit sem csináltak és nem is csinálnak, szerintem te csak is magadnak akarsz jót!-mondtam és az ajtó felé indultam.

- Ha még egy lépést teszel meghúzom a ravaszt!-mondta, mire én elmosolyodtam és vissza fordultam.

-Csak nyugodtan!– mutattam magamra.-De tudom, hogy nem tudsz embert ölni!-mondtam, mire egy lépést tettem felém. Nem meri megtenni, túl jól ismerem.

– Te ezt meg honnan veszed?-kérdezte feszülten, én pedig élveztem a helyzetet.

– A madarak csiripelték!-mondtam és hátat fordítottam neki. -Jah és ha még nem fogtad volna fel!– néztem vissza az ajtóból.-Kiléptem!– mondtam és csak egy "bassza meg"-et hallottam. Lementem az öltözőbe és felvettem a normális ruháimat, majd a táskámat a vállamra kaptam és elindultam haza.

Szerencsére hamar haza értem és Drew se követett. Mikor beértem a házba ledobtam a cipőm és a táskám, majd felrohantam a szobámba. Bementem a gardróbba és ott kinyitottam egy kis széfet, ahonnan kivettem egy kaliber 45 és egy pillangókést. Vissza zártam a széfet, majd kimentem a gardróbból és lementem a táskámhoz. A rejtett zsebbe tettem a fegyvert, majd felvettem egy hosszú szárú csizmát és abba tettem a kést. Meg kell találnom Ericet, majd Kyliet, hogy megvédjem őket vagy épp figyelmeztessem arról, hogy mekkora veszélyben vannak. Vállamra vettem a táskát és a nyomkövetőmet megnéztem, de még mindig nem mutatott semmit Eric-kel kapcsolatban. Hol szokott sokat lenni? Fogalmam sincs az a baj. Vannak dolgok amikről nem számoltam be Drew-nek és ebbe nagyon sok minden bele tartozik. Most örülök, hogy nem mondtam el, mert ha elmondtam volna, akkor talán most már halott lenne a srác. Kiléptem a házból és úgy döntöttem elmegyek a Starbucksba csak, hogy feltöltődjek és gondolkozni tudjak.