21. fejezet

Sziasztok :)

Jöttem egy újabb fejezettel, mivel nagyon jól ment ma az írás és sok ihletem van, na meg kaptam komit aminek nagyon örülök és szeretnék erre a fejezetre is kapni majd :D A helyesírási hibákért már sokszor elnézést kértem, és most is ezt fogom tenni, szóval bocsi értük :D Nekem személy szerint tetszik ez a fejezet, de majd ti eldöntitek, hogy milyen lett. Jó olvasást!

Puszi: Milly

21. fejezet: Egy új élet kezdete...

Másnap reggel nagyon fáradtan és leégve ébredtem. Minden porcikám fájt, de legjobban talán a hátam és a körülötte lévő testrészeim. Nagy nehezen rá vettem magam, hogy kinyissam a szemem és a kezemmel tapogatózni kezdtem az éjjeli szekrényen, hogy megtaláljam a telefonom. Amikor végre megtaláltam a kütyüt az arcomhoz emeltem és láttam, hogy már 11 óra. Kemény...azt hiszem soha életemben nem aludtam ennyit úgy, hogy még este korán is feküdtem le. Felültem az ágyban és csak bámultam a szobám falán lévő tv-t, de bekapcsolni nem volt kedvem. Az egész hátam sajgott a fájdalomtól és égett, most jól esne egy kis napolaj amit Eric ken fel a hátamra. Tegnap annyira gyengéden bánt velem, nagyon régen ért hozzám már így férfi és ez nem jó dolog. Vagyis az igen, hogy így bánt velem, csak az nem, hogy ilyen rég bántak már így velem. És Kyliet pedig még mindig nem értem, hogy miért akadt ki annyira, de őszintén nem érdekel. A további gondolkozás helyett inkább kimásztam az ágyból és bementem a gardróbba és nézni valami normális ruhát a mai napra. Végül egy fehér topp, világos kék-már majdnem fehér farmer rövidnadrág, egy arany színű szandál és még néhány kiegészítő mellett döntöttem. Bevonultam a fürdőbe, majd egy 20 perces zuhany után felöltöztem és hajamat kontyba kötöttem. Betettem a fülbevalóm, majd a csuklómra az órát és utána felvettem a gyűrűt, majd a szandált.

Épp elkezdtem kontúrral eltüntetni a szemem alatt lévő karikáimat, amikor kopogtak az ajtón.

– Gyere!-szóltam ki, mire rögtön nyílt is és Eric támaszkodott neki az ajtó félfának. Én csak folytattam a sminkelést és ahogy észre vettem, ő pedig csak nézte amit csinálok. Nem tettem fel sok sminket, mivel nem tervezek semmi olyan helyre menni.

– Szóval..-fordultam a sztár felé, aki bele nézett a szemembe.-..miért jöttél?-kérdeztem, mire megvonta a vállát és be sétált.

– Csak gondoltam elmehetnénk ebédelni, mivel tegnap óta gondolom nem ettél!-tette zsebre a kezeit.

– Eric, nincs szükségem bébicsőszre!-itt felnevetett és lehajtotta a fejét.

– Tudom, csak gondoltam!-nézett vissza rám.

– Kylie küldött?

– Nem!

– Jó csak kérdeztem!– fordultam vissza a tükör felé és egy kis szempilla spirált tettem fel. Eric aranyosan felnevetett, majd hozzám szólt.

– Akkor jössz?-kérdezte kissé türelmetlenül.

– Megyek!-válaszoltam és a tükörben láttam, hogy elmosolyodik. Eltettem minden kis cicomámat, majd le engedtem a hajam és kifésültem. – Mehetünk is, csak egy pillanat!– fordultam meg és kimentem a szobámba ahol felvettem a kis táskámat, amibe bele tettem a telefonom, pénztárcát meg néhány dolgot.-Oké, kész vagyok!-vettem fel a vállamra, majd kimentünk a szobámból. És meglepődésemnek nem lefele mentünk a lifttel, hanem 2 emelettel fentebb. Furcsállóan Eric-re néztem, aki csak egy biztató mosolyt küldött felém.

– Nyugi, csak megmutatom azokat a dolgokat, amik a tiéd, csak épp nálam vannak!– mondta és már meg is érkeztünk, így kiszálltunk. Eric kinyitotta az ajtót, majd besétáltunk a nappaliba. Az egész ház csendes volt, így fogadni mernék rá, hogy nincs a házban senki rajtunk kívül. – Gyere!-nézett vissza rám Eric, aki már a kanapénál járt, de én valami okból csak az ajtótól néhány lépésre jutottam el. Bementem és megláttam az asztalon a laptopomat.

– Imádlak!-öleltem át a nyakát Ericek, aki halkan felnevetett, de vissza ölelt. Jó érzés volt érezni ahogy a karjai között tart és nem enged el, de persze minden pillanatnak egyszer vége lesz. Így lett most is. Oda mentem a laptophoz és leültem a kanapéra.- Belenéztél ugye?-néztem fel a srácra, aki megvonta a vállát.

– Bocs!-mondta, mire elmosolyodtam.

– Semmi gond, nincs nagyon olyan dolog rajta, amit baj ha tudsz rólam!-mondtam, miközben ő elindult a fölső emeletre.-Te hova mész?-kérdeztem, mire mutatta, hogy egy perc és jön. Semmi nem történt a laptopommal, és talán e miatt nagyon hálás lehetek Eric-nek, aki „megmentette” mert Kylie simán ott hagyta volna. Meghallottam a lépéseket amik lejöttek a lépcsőn, majd Ericet láttam meg a pisztolyommal a kezében.

– Ezt nálam hagytad!-nyújtotta oda felém, de én eltoltam.

– Azért adtam, hogy ha valami történne meg tudd védni magad!– álltam fel, de sajnos még így is magasabb volt nálam, pedig én se vagyok alacsony a 170 cm-rel.

– Nem lesz rá szükségem!– válaszolta, mire én megingattam a fejem.

– Soha sem tudhatod!

– De még használni se tudom!– kezdte el forgatni a kezében, mire én elmosolyodtam ő pedig értetlenül meredt rám.

– Szerintem jobb lett volna, ha ezt nekem nem mondod!-néztem a szemébe, amiket össze szűkített értetlenségében.-Elmegyünk egy pályára ahol megtanítalak lőni!-mondtam, mire felnevetett.

– Ne hülyéskedj!-mondta, mire én megingattam a fejem.

– Nem hülyéskedek, tök jó lesz. Na de most mennyünk, mert kilyukad a gyomrom!– tettem be az egyik párna alá a fegyvert, majd meg fogtam a kezét és húzni kezdtem.

Hamar az étterembe értünk, ahol egy nagyon kedves hölgy fogadott minket és rögtön az asztalunkhoz vezetett. Ez nem éppen a parton volt inkább a belvárosban, de nagyon szép és meghitt hely. Nézni kezdtem az étlapot és ekkor meg is jelent az egyik pincér.

– Jó napot!-köszönt és mi is vissza köszöntünk neki.- Mit hozhatok elő ételnek?-kérdezte én pedig Eric-re néztem, aki biccentett, hogy mondjam.

– Egy ezer sziget öntetes salátát kérek!-mondtam, mire Eric elmosolyodott.

– Ugyan ezt!-na itt eléggé meglepődtem, mivel nem gondoltam volna, hogy ő is salátát fog rendelni. Ezután kértünk főételt és desszertet is, na meg az innivaló. Amikor elment a pasas rögtön meg is kérdeztem.

– Hogyhogy salátát eszel?-kérdeztem, mire megvonta a vállát.

– Ha nem figyelek arra, hogy mit eszek az edzőm megnyúz!-mondta, mire bólintottam.

– Így már értem. Kemény fickó lehet, de gondolom annak se örül, hogy eljársz néha bulizni!

– Hát persze, hogy nem. Meg tudna fojtani a saját kezével olyankor, amikor megtudja!– halkan felnevettem, amit ő is észrevett.-Ne nevess, mert nem túl kellemes érzés!-dőlt hátra a székében.

– Elhiszem, tudom milyen, amikor kifutod a beled is pedig csak két tequilát ittál!– na itt ő is elmosolyodott.

Ez után már eléggé jó lett a hangulat és végig beszéltük az egész ebédet. Persze jött az a pillanat nálam, amikor a desszertet már nem bírom megenni. Pedig csak fagyit kértem, de még azt se bírtam legyúrni.

– Tényleg beszéltél Kylieval?-kérdezte két falás között Eric és rám nézett.

– Nem, miért kellett volna?– kérdeztem és már csak forgattam a kanalamat a finom fagyiban.

– Csak gondoltam, hogy beszélsz vele, a tegnapi ügy miatt!-vonta meg a vállát, mire én megingattam a fejem.

– Nem beszéltem vele, miért te igen?-na itt mintha lefagyott volna, majd óvatosan és lassan bólintott.

– Igen, nem szabadna elmondanom, de szerintem jogod van ezt tudni és nem akarom, hogy berágj rá, vagy bárki másra, szóval ígérd meg, hogy nem fogsz senkire megharagudni!-nézett mélyen a szemembe, mire bólintottam.

– Megígérem!-mondtam, mire bólintott.

-Állítólag a szüleitek megtudták, hogy itt vagytok, csak nem akarnak szólni nektek, mert tudják, hogy bármire képesek lennétek. Ezért nem akar menni Los Angelesbe Kylie, vagyis én ezt vettem ki abból amit mondott!

– És ezt mondta neked?-bólintott.- És ő ezt honnan tudja? Azt nem mondta?-tettem fel neki még kérdéseket.

– Nem mondta, de gondolom valami ottani barátotoktól, vagy ismerőstől!-mondta, mire bólintottam.

– Köszönöm, hogy elmondtad!-válaszoltam, mire bólintott.

– Semmiség!– mondta és újabb falat fagyit falt be. Én már csak néztem a nagy kehelyt, de nem tudtam vele mit kezdeni.- Nagyon kész vagy!-felnéztem rá és elmosolyodtam.

– Honnan veszed?

– Látom!-mondta és ő is letette a kanalát.-Mennyünk?-kérdezte, mire bólintottam. Hívta a pincért és kérte a számlát is.-Most vissza adom neked a svéd éttermes dolgot!-mondta, mire elmosolyodtam.

– Basszus, én már el is felejtettem!-mondtam, miközben ő kifizette az ebédünket, majd kimentünk a kocsihoz.-Én vezetek!-kértem a kulcsot, mire nagy nehezen bele adta a kezembe.

– Komolyan el akarsz vinni egy célpályára?-kérdezte, mire szélesen elmosolyodtam és bólintottam, majd beültem a vezető oldalra és mellém Eric. Majd beindítottam a járgányt és egyenesen a számomra jól ismert kiképző pályára mentem.

Nem volt olyan messze kb. 25 percet mentünk és már meg is érkeztünk és furcsa módon még a parkoló helyem is megvolt. Kiszálltunk és bevárva Eric-et oda adtam neki a kulcsot és addig oda mentem az emberhez, aki kiadogatja a fegyvereket. És balszerencsémre egy új fickó volt akit nem ismerek.

– Hello!-köszöntem kedvesen.

– Jó napot, talán kiképzést szeretnének?– kérdezte, mire elhúztam a számat.

– Én tudok, csak a barátom nem!-mutattam magam mögé Eric-re. Igen ez furcsán jött ki.-Vagyis a haverom!-mondtam, mire bólintott.

– Oké, akkor egy fegyver viseletit kérek!-mondta, mire bólintottam és elő vettem a tálcámból és oda nyújtottam neki. Rögtön vissza is adta és először csak kis kalibereket adott ki.

– Majd ha jobban megy, akkor kaphattok komolyabbakat is!-mondta, mire bólintottam.

– Kösz!-fogtam meg, majd a szemvédőket és a fülvédőket vettem a kezembe és mind a háromból az egyik oda adtam Eric-nek. Lepakoltam az egyik asztalra és rögtön beálltam én elsőnek. Felvettem a szemvédőt majd a fülvédőt, felemeltem a kezeimet és céloztam.

Majd meghúztam a ravaszt és egész jó helyre sikerült. A szív környékére, de talán nem pont oda.

– Te jössz!-mondtam és a popsztárra néztem, aki oda sétált hozzám és én félre álltam, hogy oda tudjon állni az asztalhoz és oda is állt.- Ezzel a kezeddel támaszd meg, és ezzel húzd meg a ravaszt!– segítettem neki mögüle és utána el is sütötte a fegyvert.-Na nem is rossz elsőre!-mondtam és rá mosolyogtam.

– Ez rohadt jó!– mondta, majd újra feltartotta a kezeit, célzott és lőtt.

– Te mindenben jó vagy?-fordultam oda hozzá, mire megvonta a vállát.

– Ehhez is tehetség kell!-mondta, mire bólintottam.

– Az biztos!– válaszoltam, majd átmentem a mellette lévő asztalhoz, ahol én kezdtem el bemérni a táblákat.

Amikor már mind a kettőnknek elfogyott a tölténye úgy éreztünk, hogy a mai napnak ezen része vége. Így Eric vissza vette a vezető szerepét és megindultunk a partra. Nem voltunk sokat a kocsiban, amikor Eric megállt.

– Azt hiszem itt is vagyunk!– mondta és kicsatolta az övét.

– Ez gyors volt!– kötöttem ki én is magam, majd kiszálltam. Megvártam Ericet, majd együtt elkezdtünk sétálni a homokban.

– Tényleg vissza akarsz menni modellkedni?-nézett rám, én pedig bele karoltam az egyik kezébe.

– Igen!-válaszoltam és felnéztem rá.

– Talán tudok segíteni ha szeretnéd. Gondolom neked se úgy megy, hogy bejelented és már mindenki téged akar!– ez nagyon kedves lenne tőle, főképp hogy igaza is van.

– Hogy tudnál te nekem segíteni? Mert persze kéne, de hogy?

– Tomasnak van egy nagyon jó barátja aki fotós és eléggé sok hírességet is fotózott már. Biztos rólad is csinálna néhány képet és ha jól sikerülnek. Már pedig biztos, akkor sok helyre be tud ajánlani!– elmosolyodtam és a fülem mögé tűrtem a hajamat.

– Ha ezt megteszed örökké az adósod leszek!-néztem fel a popsztárra, aki csak mosolygott.

– Nem kell nekem, csak légy boldog!

– Ooo aranyos vagy!-öleltem meg az egyik kezemmel oldalt és tovább mentünk. Már majdnem a víznél voltunk.

– Szóval kell a segítségem?-fordított maga felé.

– Igen!-bólintottam, ő pedig lenézett és elmosolyodott.

– Oké, akkor most fel is hívom Tomas, hogy intézze el mire oda megyünk!– vette elő a zsebéből a telefonját.

– Ez most komoly?– kérdeztem, mire a füléhez emelte a telefonját és mutató ujját a szája elé tette jelezve, hogy maradjak csöndben. Először nagyot néztem, mivel nem fogtam fel azt, hogy mit is tesz ő értem. A hullámokat kezdtem el nézni, amikor meghallottam, hogy Eric beleszól a telefonba.

– Cső Tomas!-köszönt bele és a túlsó végéről csak halk susmogást hallottam, így nem tudtam kivenni belőle semmit.-Még mindig jóba vagy Chrissel?-kérdezte és utána majdnem rögtön folytatta is, csak közben bele nézett a szemembe.- Kéne leszervezz egy fotózást!-mondta, majd hallottam, hogy jó sok mindent fecseg Tomas a túlsó vonalon.- Kendallnak!- mondta ki a nevemet, mire nekem kitágultak a pupillám és ezen Eric elmosolyodott és adott egy puszit a homlokomra. Juj, olyan cuki volt, talán még bele is pirultam. Valamit még beszéltek, de már nem figyeltem, inkább csak örvendeztem, hogy kaptam egy puszit Mr. Saade-től. – Ez letudva!– tette el a telefonját és oldalra biccentette a fejét.

– Komolyan?-kérdeztem és közben nem bírtam abba hagyni a mosolygást.

– Persze!-amikor kimondta a nyakába vetettem magam, ő pedig halkan felnevetett,  arcát a vállamba fúrta és elemelt a földtől. Amikor végre letett én is el engedtem a nyakát és az óceánt bámultam.-Örülsz?– kérdezte, mire hevesen bólogatni kezdtem.

– Nagyon!-néztem vissza rá és úgy éreztem szavakkal nem tudom neki megköszönni azt, amit tett.- Annyira köszönöm Eric, el se tudod hinni mennyit jelent ez nekem!-végre kifújtam az eddig bent tartott levegőt, amit a sokk miatt nem tudtam megtenni eddig.

– Tudom, hogy mennyire fontos lehet neked ez. Mivel neked ez az álmod, úgy mint nekem az éneklés!-mondta, mire bólintottam.

– Valami hasonló. Csak én azt hittem, hogy soha nem fog velem ez megtörténni. De úgy érzem, ma egy új életút nyílik meg előttem!-néztem le a kezeimre, amit Eric idő alatt megfogott.

– Örülök, hogy én is benne lehetek ebben!

– Te indítottad el!-néztem fel a sötétbarna szemeibe.

– Igazad van!-mondta, majd elnézett a véget nem érő óceán felé. Majd vissza nézett rám és felkapott az ölébe.

– Te mit csinálsz!– fogódzkodtam meg a nyakába, de ő csak nevetett rajtam.

– Most pedig elengedlek!-szórakozott velem és néhány pillanatig tényleg azt hittem enged bele esni a vízbe, de nem így volt.-Ez csak víz Kend!– mondta és szép fokozatosan a vízbe tett.

– Ez hideg baszki!– kezdtem el lábujjhegyen járni.

– Nem is annyira!– mondta és ki ment. Én is utána mentem és nagy szerencsémre, mivel rövid gatyában voltam nem lett vizes a ruhám. Amikor kiértünk a partra lefröcsköltem Eric-et a kezemben maradt vizel, mire meg fogta a derekamat és vissza akart tolni a sós vízbe, de nem engedtem.

– Eric nee!-sikítottam, amikor megéreztem, hogy a hideg víz már bokámig ér. Tényleg kissé beijedtem és eszembe jutottak régi dolgok amik a vízhez függenek.-Kérlek!-mondtam már halkabban.

– Oké!-mondta és maga felé fordított. – Most mi történt?-kérdezte, mire megingattam a fejem és egy kósza tincset a fülem mögé tűrtem.

– Semmi!-mondtam, majd ki akartam kerülni csak nem sikerült, mivel elkapta a csuklómat és magához húzott.

– Én nem úgy látom, mintha semmiség lenne!-mondta és lenézett a kezemre, amit el is engedett.

– Csak eszembe jutottak dolgok!– mondtam és a végénél vissza néztem a szemébe.

– És ezt először miért nem tudtad mondani. Miért én kell kiszedjem belőled? Egyszer azt szeretném elérni nálad, hogy bármit elmerj nekem mondani és ne kellejen én faggassalak!– fúrta mély barna szemeit az enyémekbe és tudtam, hogy nagyon őszintén beszél hozzám, ez a hangján és a beszédstílusán is hallatszott.

– Sajnálom, de nem olyan könnyű megnyílnom neked!-mondtam és én szakítottam meg a szemkontaktust, mivel elindultam, de Eric elém vágott.

– Azt mondtad, hogy új élet nyílt meg előtted, ugye?– bólintottam.

– Akkor ezekkel is kezdj valamit, mert nem minden ember olyan, mint én. Ők nem fognak azzal foglalkozni, hogy neked milyen nehéz dolog megnyílnod valaki előtt. Ők csak magukkal fognak foglalkozni!– nem tudtam mire vélni azt amit mondott, de be kellett vajam magamnak, hogy igaza van. Már megint.

– Te éppen ezért vagy más. Még magamnak is nehéz bevallanom, de úgy érzem, hogy benned bízhatok. És nagyon rég óta érzem valakivel ilyen jól magam úgy, hogy semmit nem vettem be és nem piáltam. Nagyon rég volt már velem ilyen. Talán te nem tudod, de nagyon sokat segítesz nekem az ilyen mondandóiddal. A saját nővérem nem mond ilyeneket, mint te!-és már megint ez a kibaszott sírógörcs. Eric is észre vette ezért magához húzott és a hátamat simogatta.

– Én mindig itt leszek melletted!– mondta, majd eltolt magától egy pillanatra és könnyes szemeimbe nézett. Majd közeledett felém és megéreztem puha ajkait az enyémen. Először lassan és érzékien csókolt, majd egyre követelőzőbbé vált és szenvedélyessé. Persze viszonoztam a csókunkat, hajába túrtam egyik kezemmel és másikkal az oldalát fogtam. Soha nem gondoltam volna, de talán ez volt az amire vágytam és nagyon hiányzott. A szeretet, amit tőle megkapok, foglalkozik velem és ami a legjobb nem hazudik.

Lassan elváltunk egymástól és lihegve kapkodtuk mind a ketten a levegőt. Kissé elmosolyodtam, majd elkomolyodtam, mivel csak egy kérdés kezdett el motoszkálni a fejemben. Felnéztem Eric szemeibe amik a megszokottnál is jobban csillogtak.

– Ugye tőlem, nem azt akarod, mint Kylietől?...