22. fejezet

Sziasztok

Meg érkeztem az új fejezettel és remélem, hogy mindenkinek tetszeni fog. A jövő héten iskolai táborba megyek így akkor sajnos nem fogok tudni hozni új fejezeteket, de talán ezen a héten még fogok hozni. A helyesírási hibákért bocsi. Egyébként fejlécet cseréltem és e miatt az egész blog megvilágosodott :D Remélem tetszik nektek a blog új kinézete és persze az új fejezet is. Komikat nagyon szeretnék így reménykedem, hogy ehhez is fogok kapni. Mindegy nem húzom az időt...

Jó Olvasást Kívánok!

Puszi: Milly

22. fejezet: Bizonytalanság....

Demi Lovato - Until You're Mine

– Ugye tőlem, nem azt akarod, mint Kylietől?-nagyon nehezen mondtam ki, de muszáj megtudom, hogy igazából mit is akar. És talán reménykedhetek abban, hogy megmondja az igazat nekem.

Először csak nézett rám, és gondolom nem tudta hova tenni a kérdésemet és tudom, őrült vagyok de ha ő is átver azt nagyon nehezen fogom élve átvészelni.

– Kylie más volt.... de ha jól tudom, nem ismered még a mi rövidke történetünket?!-szólalt meg végre, én pedig megingattam a fejem.

– Nem ismerem, de elmondhatod!-mondtam és leültem a homokba, majd megpaskoltam magam mellett a helyet, hogy üljön le. Amikor leült felé fordultam és az arcát fürkésztem, majd végül ő is rám nézett.

– Kylieval egy buliban találkoztunk és mind a ketten eléggé feszültek voltunk. Dumáltunk és közben pedig sorra ittuk a piákat. Tudom, hogy annyira nem ittuk le magunkat, hiszen akkor most emlékeznék erre, de eléggé becsiccsentettünk. Utána már csak az rémlik, hogy a lakásomban vagyunk!-mondta és elnézett az óceán felé. Ahogy ezeket elmondta kissé mondhatni megrémültem. Még magam se tudom, hogy mit akarok. És főképp nem azt, hogy tőle mit szeretnék. Nem érzem magam elég erősnek egy kapcsolathoz, de mégis hiányzik.- Mi a baj?-éreztem meg tekintetét rajtam és egyik kezét áttette vállam felett és magához húzott.

– Nem tudom!-mondtam elhalkuló hangon. Teljesen összezavarodtam és magam se tudom, hogy mi legyen, akkor, hogy mondjam el neki ezt?- Bizonytalan vagyok!-néztem magam elé és a hullámokat kezdtem el figyelni.

– Valahogy sejtettem!-nevetett fel kínosan.- De megértelek, én nem haragszom rád e miatt!-lökött oldalba, hogy rá nézzek, de nekem csak akkor esett le, így néhány másodperc után néztem csak fel rá.

– Te tényleg ennyire jó fej vagy?– mosolyodtam el, amit ő sem bírt ki egy apró pajkos mosoly nélkül.

– Úgy látszik!-vonta meg a vállát.- Egyébként szerintem jó lenne haza menni, mert már 5 óra körül van!-húzta el a száját és fürkészte tovább az arcomat.

– Oké, akkor mennyünk!-felállt először ő, majd felsegített engem is. – Neked egyébként nincs dolgod Svédországban? Csak azért kérdezem, mert oké elvagy itt, de mi van ilyenkor a munkáddal?– jutottak eszembe az otthoni dolgok és el nem tudom képzelni, hogy ilyenkor mennyire ki lehetnek a rajongói akik azt se tudják mi van vele.

– Hidd el lenne csomó munkám, de most Tomas intézkedik!- lazán megvonta a vállát, majd kinyitotta a kocsi ajtaját, én pedig beszálltam, majd megkerülve a kocsit ő is beült a volán mögé.

– De a rajongóid tudnak valamit arról, hogy itt vagy?

– Kend, te mit aggódsz miattuk ennyire?-nézett rám és közben beindította a motort. – Twitteren eléggé sok dolgot elárultam nekik, nyugi nem hiszik azt, hogy elraboltak!– nevetett fel és egyesbe tette a sebváltót, majd gázt adott és elindult.

– Csak kérdezem, mert én ilyen téren nem vagyok otthon!-mondtam és bekapcsoltam a rádiót, de ő kikapcsolta.

– Neked is vannak rajongóid, te is kéne csinálj egy twittert ahol elmondod nekik az olyan dolgokat, vagy csak épp unatkozásból kiírni hülyeségeket!

– Most arra akarsz kilyukadni, hogy csináljak egy twittert?-tettem fel a kérdést, mire csak egy „ahha”-val válaszolt.-Honnan veszed, hogy még nincs?-néztem rá, és mivel egy lámpánál álltunk, így ő is rám nézett.

– Drága, már kerestelek és nincs!-na akkor miért is keresett már engem twitteren? Jó kis beszélgetésbe keveredtünk.

– Oooh oké, és akkor te engem miért is kerestél twitteren?-tettem fel egy újabb kérdést, mire felnevetett.

– Csak úgy!– mondta és elindult mivel megindult a kocsisor előttünk.

– Értem én!-mondtam és kinéztem az ablakon. Soha nem fogom megérteni a pasikat, de azt hiszem ez így jobb is, mert ha megérteném talán meg akarnám változtatni néhány tulajdonságát embereknek és úgy a napok eléggé unalmasan telnének. Ericen nem tudok ki igazodni és ugyan így vagyok Drewvel is. Eric állítólag be volt rám rágva és még a mai napig is haragszik rám egy kicsit, amiért nem mondtam el neki előbb a titkaimat. De akkor ma miért csókolt meg? És utána miért mondta azt, hogy megért engem, hogy bizonytalan vagyok?! Most pedig úgy viselkedik velem, mint egy haverral. Persze ez jó, de akkor mégis miért csókolt meg és mondta azt, hogy Kylie más volt, mint én. Annyi miért van, de nem kapok rá választ. Tőle pedig nincs merszem megkérdezni, talán félre is értené és azt nem szeretném. Jó nekem az, hogy barátok vagyunk és talán jobb döntés az, hogy nem szólók semmit a történt dolgok miatt. Eric aranyos, kedves és megértő. Meg persze szívdöglesztő pasi, de ő sokkal jobbat érdemel, mint én. És különben is, nagyon mások vagyunk. Ő egy popsztár aki állandóan koncertezik és e miatt nincs túl sok szabad ideje. Míg én ha össze jön a modellkedés akkor szintén csomót fogok utazni és nem lesz időm semmire. Ha pedig lesz, akkor azt előre látom, hogy pihenéssel fogom elütni. Ha akarnák is egy kapcsolatot akkor se tudnák, mert...mert nincs időm és úgy érzem nem is kell. Nem kell, minek? Megvagyok én egyedül is, élvezem a szingli életet.

– Itt vagyunk!– állította le a motort Eric és rám nézett. Kicsit megráztam a fejem, hogy észhez térjek, majd kinyitottam az ajtót és kiszálltam. Csendben felballagtunk az emeletünkre, és megálltunk a ő lakosztályuk előtt.

– Köszönöm a mai napot!-mondta nekem és egy 1000 wattos mosollyal rám mosolygott.

– Én köszönöm!-mondtam neki, majd megöleltem. Vállába fúrtam az arcomat és mélyen beszívtam illatát. Észre vettem, hogy halkan felnevet, így én is elengedtem.

– Remélem, hogy nemsokára Svédországban is ilyen jól fogjuk érezni magunkat!

– Azt én is remélem, de ott minden más lesz. Te is állandóan koncertezni fogsz, én pedig ha össze jön minden, akkor állandóan utazok. El fogjuk egymást kerülni és nem lesz időnk semmire!-húztam el a számat, Eric lehajtotta a fejét és tudtam, hogy bele találtam a lényegbe. Ő is jól tudja, hogy ez lesz. Csak nem akarja bevallani magának, pedig ez az igazság. Nem egy Los Angelesi filmben vagyunk, ahol minden tökéletes és minden megtörténhet. Ez a való élet, ahol minden percben ébernek kell lenni, mert soha sem tudhatod, hogy mikor ki szúr hátba, vagy épp mik történnek a szeretteinkkel.

– Tudom, de amikor csak lehet találkozunk majd!-nézett fel rám és éreztem a hangjából, hogy kissé fél ettől, de újra munkába áll ő is. Csak az a különbség közöttünk, hogy ő profi abban amit csinál, én pedig kezdő vagyok, így mindent meg kell tennem azért, hogy munkáim legyenek. – Te ne félj attól, hogy meg fognak változni a viszonyok ott!– mondta és megölelt még egyszer és egy puszit nyomott a hajamra. Karjaimmal átöleltem a nyakát és úgy tartottam még szorosabban magamnál. Még egy pasihoz sem éreztem ennyire közel magam, mint hozzá. Adott egy puszit most a nyakamra, amitől megremegtem egy kicsit és bőröm lángolni  kezdett. Biztos vagyok benne, hogy kissé elpirultam és abban is, hogy észre vette, mivel felnevetett. El engedtük egymást és lehajtottam a fejem, majd a fülem mögé tűrtem egy kósza hajtincset. Felnéztem a popsztárra.

– Azt hiszem...én megyek!-mondtam kissé akadozva, amit csak egy féloldalas pajkos mosollyal ajándékozott meg.-Szia!– mondtam én intettem, majd hátrálni kezdtem és utána megfordultam.

– Szia!– hallottam meg Eric halk hangját a háttérből, majd egy ajtó csapódást. Már nagyon közel jártam a lakosztályunkhoz és amikor oda értem kikerestem a kártyámat és benyitottam.

– Na hazatértél bárányka!– ölelt meg nővérem, amit én csodálva néztem meg, mert eléggé furcsálltam, hogy így letámadott.

– Te hogyhogy itt vagy?– kérdeztem miközben bementünk a konyhába, ahol öntöttem magamnak egy pohár jeges teát és belekortyoltam.

– Csak unalomból itt maradtam és szórakoztattam Drew-et!-vont vállat, mire én majdnem kiköptem a teát.

– Te itthon voltál Drew-vel kb. 4 órán át?

– Igen. Miért? Ez akkora baj?-ült le a bárszékre, mire én csak nagyokat pislogtam.

– Nem baj, csak te és Drew egy helyen több órán keresztül?! Ő még él egyáltalán?– kérdeztem, mire elkomolyodott fejjel nézett rám.

– Hahaha nagyon vicces vagy!– mondta nekem pedig óriási mosoly terült el az arcomon, kivette a kezemből a poharamat és bele ivott.

– Az az enyém volt!-mondtam, amikor letett az üres poharat.

– Tudom!-mosolygott, mire én csak megingattam a fejem. – Egyébkééént, mitől van neked ilyen jó kedved? Annyiról tudok, hogy Mr. Popularral elmentél!-már megint kezd faggatózni, állandóan ezt csinálja, csak az van, hogy semmit köze hozzá ezért nem is fogok semmi olyat elmondani neki.

– Csak elmentünk kajálni és utána kivittem a lövő pályára, majd kimentünk a partra. Ennyi volt!-vontam meg a vállam és betettem a mosogatóba a poharat és egyenesen a szobámba mentem. Nincs kedvem vele enyelegni és különben is jó érzés szívni egy kicsit a vérét azzal, hogy ezt csinálom vele. Talán szemét dolog de na, megérdemli. Eléggé fáradtnak éreztem magam ezért felkaptam a pizsimet és bementem a fürdőbe zuhanyozni. 15 perc után kész is lettem és már csak a smink lemosásával bajlódtam, amikor kopogtak az ajtón.

– Nyitva!-mondtam és tovább töröltem az arcomat.

– Csak én vagyok!- jött be Ashley és oda állt mellém.-Ma nem is láttalak?- elmosolyodtam és kidobtam a vattát, majd hozzá fordultam.

– Ennyire hiányoztam?-fontam össze kezeimet és a válaszát vártam.

– Hát igen, és mit csináltál ma?

– Eric-kel voltam!-vontam meg a vállam, mire kikerekedtek a szemei.

– Hamar megbocsájtottál neki!- valahogy sejtettem, hogy ilyennel fog jönni.

– Nem bocsájtottam meg neki, csak nem leszek köcsög. Különben is semmi olyan nem volt!-hazudtam, de csak nem veszi észre.

– És még hazudsz is nekem? Ez szép!- hökkent fel, akkor észre vette.-Szóval mi történt?-váltott kicsit halkabbra és tudtam, hogy muszáj elmondanom neki, mert mégis csak ő a legjobb barátnőm.

– Megcsókolt!-mondtam ki mire először csak mereven bámult rám.

– MI?-kérdezte hangosabban, mire én mutató ujjamat a számra helyeztem.

– Csönd, senki nem tud róla és nem is értem, hogy miért történt meg!-folytattam suttogva, mire ő bele túrt szőke hajába és tekintete ide-oda cikázott.

– Te nem vagy normális!-nézett rám.

– Tudom, de nekem semmit nem jelentett. És különben is ne cseszegess még te is mert, így is eléggé össze vagyok zavarodva!-dőltem neki a mosdókagylónak.

– De ugye nem szerettél belé?-fúrta kék íriszeit az enyémekbe.

– Fogalmam sincs!– biggyesztettem le a fejemet, mire sóhajtott.

– És mit mondott a csók után? Egyáltalán beszéltetek valamit utána?

– Mondtam neki, hogy össze vagyok zavarodva, ő pedig azt felelte, hogy megérti és azt is mondta, hogy én más vagyok számára, mint Kylie!-itt kissé felnevetett.

– Nehogy bevedd a jófiú dumát. Mindegyik ezt mondogatja „Te más vagy, mint ő!” és utána te is az ágyában fogsz végezni!

– Honnan veszed?-kérdeztem kissé cinikusan.

– Na látod ez a baj, hogy már neki hiszel és nem nekem. Kend, mióta ismered őt, és mióta engem?! Gondolkozz már egy kicsit!-emelte fel a hangját és fejét ingatta.

– Nem ezt mondtam, csak úgy érzem, hogy ő tényleg nem akar engem bántani. De persze igazad van, mert mindenkinek van egy sötét oldala és az is lehet, hogy most így viselkedik velem, mivel barátok vagyunk, de utána ez megváltozna!-próbáltam magamat is rávenni erre és elhitetni azt, hogy jobb nekem nélküle. Élem tovább a szingli életet.

– Na látod, csak egy kis fejmosás kell neked és már normális vagy!-mosolyodott el elégedetten, amit én se bírtam ki egy féloldalas mosoly nélkül.

– Igazad van!-mondtam, majd ölelésre kitárta a kezeit én pedig bele bújtam és jó szorosan magamhoz öleltem. Néhány perc után végre el engedtük egymást. – Tényleg már eszembe jutott, hogy le kéne menni edzeni, nem jössz le velem holnap?– kérdeztem, mire felcsillant a szeme.

– Dehogynem!-mosolyodott el.

– Oké, akkor holnap 10-kor a terem előtt találkozunk, az jó?

– Tökéletes. De én most megyek is, mert megígértem Edin-nek, hogy lemegyek neki kaját hozni, csak beugrottam!-mondta és már nyitotta is az ajtót de én megállítottam.

– Ash!-vissza fordult felém és kérdően nézett rám.- Ezt senkinek sem mondhatod el!-mondtam, mire bólintott és kacsintott egyet.

– Ismersz engem, soha nem tenném!-mondta, majd elköszöntünk és már el is ment. Gyorsan megmostam a fogam és utána rögtön ágyba is bújtam. Sokáig nem tudtam mit kezdeni magammal és eszembe jutott, hogy Ericnél van a laptopom. Kikeltem az ágyból és felvettem a köntösöm, majd a papucsom és elhatároztam, hogy fel megyek Erichez érte. Kimentem a nappaliba, ahol Drew ült a kanapén.

– Hát te?-nézett rám és végig mért.

– Felmegyek egy percre Erichez, mert nála van a laptopom!-mondtam, mire pajkosan elmosolyodott és bólintott. Én csak megforgattam a szemeimet. Miért kell mindig rosszra gondoljon? Kimentem az ajtón, majd hamar beszálltam a liftbe és felmentem 2 emeletet. Hamar Ericék lakosztálya előtt találtam magam, így kopogtam.

– Megyek!– hallottam meg Eric akcentusos angol kiejtését ami igazából irtó édes. Hamar nyílt is az ajtó.- Szia!-lepődött meg, majd végig mért, ez már ebben az 5 percben a második alkalom. De jó nekem.

– Csak a laptopomért jöttem!-nyeltem nagyot, mire bólintott és kinyitotta az ajtót előttem, de megingattam a fejem, mire értette a célzást és kihozta nekem a táskával együtt, majd a kezembe adta és neki dőlt az ajtónak.

– Minden rendben?-kérdezte, mire bólintottam, talán túl gyorsan is.

– Igen, csak fáradt vagyok, viszont eszembe jutott ez és gondoltam még gyorsan felugrom!-mondtam és hátra simítottam a hajam.-De megyek is, szóval jó éjszakát!-mondtam, majd hátráltam néhány lépést.

– Neked is!-mondta, majd elindultam a lift felé. Gyorsan vissza értem a lakosztályunkba és beviharoztam a szobámba. Feltettem a töltőre a lapit és bekapcsoltam. Szerencsére felkészültem az ilyesmire, szóval egy programmal hamar utána is jártam, hogy miket néztek meg rajta. Képek, videók, zenék annyira nem érdekes. Eszembe jutott amit Eric mondott, így megkerestem a hotel Wi-fijét és felmentem twitterre. Gyors regisztráció után kerestem egy tűrhető képet magamról, amit beállítottam profilképnek és utána persze fejléc képet is állítottam be.

Profil kép:

Sokat agyaltam azon, hogy írjak-e ki valamit végül úgy döntöttem, hogy inkább nem, csak a biomhoz írok hozzá. Amikor azzal végeztem már tényleg azt éreztem, hogy nyitott szemmel fogok hamarosan aludni, mivel nagyon fáradt voltam már 1 órával ez előtt is, de most még jobban. Lecsuktam a lapit, majd a polcra tettem és lekapcsoltam a kis éjjeli lámpát. Bebújtam nyakig a takaróba, majd lecsuktam a szemem és hamar magával is ragadt az álom....